Új Ifjúság, 1960. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1960-04-05 / 14. szám

Az idei bécsi tavaszi vásáron 3800 vállalat vett részt 20 országból. Nagy sikerrel szerepeltek a csehszlovák ipari cikkek is, főként az üvegáruk, a varrógépek, sportrepülőgépek, teherautók, fényképezési kellékek ragadták meg a látogatóközönség

figyelmét.

1

Értékes könyv

A pionírvezetőkre sok feladat vár. Hogyan végezzék el legkönnyebben ezeket a feladatokat? Nagyrészt megtudhatják ezt a Mit kell ismernie és tudnia a pionírnak című könyvből, mely nemrég jelent meg.

A könyv magában foglalja a pionírok politikai nevelését. Ide tartozik a gyűlések, összejövetelek megszervezése és levezetése. Bő felvilágosítást nyújt arról is, hogy a csapatmunkát miképpen kell végezni.

A mezőgazdasági ismeretek további elmélyítését is elősegíti az említett könyv. Megtanítja a pionírokat a kukorica, cukorrépa, burgonya termelésére. Megkedvelteti az olvasókkal a mezőgazdasági munkát és megszeretteti a földet. Tanácsokat ad a pionírgazdaságok vezetésere is.

A politechnikai neveléssel is sokat foglalkozik ez a kis mű. Az egyszerűbb szerszámokkal való bánást is megtaníttatja a gyermekekkel. Foglalkozik a nyári vakációra tett előkészületekkel, turisztikával, sporttal.

Igen hasznos dolog, ha ezt a könyvet minden pionírvezető elolvassa. A könyv ára 0.70 Kcs és kapható a CSISZ járási titkárságain. Szigi Gitta

üzen

etek {

Dunajszky Géza: Sajnos írásod nem közölhetjük, mert bizony még nem nyomdaérett.

Máté Márta: Meg kellett volna írnod a szereplők neveit is é' azt, hogy milyen hatással volt a színdarab bemutatása a falu közönségére.

„Tavasz“: Kérését nincs módunkban elintézni. Legjobb lenne, ha a rendőrséghez fordulna.

Varga József, Karva: Építészeti iskola Losoncon van. Ha kedved tartja és tehetséged van az építészethez, akkor ott jelentkezz.

B. Ida: Jelentkezzen a Vkus- nál vagy a Vzorodev-ben, ők majd utasítják, hová kell fordulnia.

TAVASZ KISÖLVEDEN

Kisölvedet nem hazudtolja meg a neve. Valóban kis falu, alig valamivel több, mint száz ház képezi. De híres falu és gazdag. Az itteni földművesek mindig jól értették a földművelést, az állattenyésztést és gazdag szőlő-, valamint gyümölcstermeléssel is dicsekedhettek. A vasszorgalmat, az erős élniakarást, a gazdaság vezetésének csínyját-bínját átvitték a szövetkezetbe is. Mindenki magáénak tartja az EFSZ-t, nincs olyan ember az egész faluban, aki távol dolgozna. Még a fiatalok is idehaza maradtak a szövetkezetben. Eddig nem létezett és mint mondják ezután sem létezik olyan erő, amely elhúzná őket a zsíros fekete rögöktől. Szívesen befogják a lovat, szántanak vagy aratnak, termelik a zöldséget, tisztítják, etetik az állatokat. Minden fiatal odahaza van a falujában. Meg is látszik ez a szövetkezetben. A tagok az idén is sok pénzt kaptak az évi zárszámadáskor.

Az EFSZ vezetése sok szakértelmet és szervezőképességet kíván. A jó vezetés hiányában a nem éppen túl nagy földterületen csak azt érnék el, hogy nem folyna helyes mederben a gazdálkodás. Ezt persze az emberek anyagi téren is meg- éreznék. A szövetkezet vezetősége és maguk az EFSZ-tagok azonban rendelkeznek annyi szaktudással, hogy jól vezetik a közös gazdaságot. Suba Lajos az EFSZ elnöke és Keményik József könyvelő boldogan veszik tudomásul, hogy a fiatalok odahaza dolgoznak. Ez a tudomásulvétel azonban igen kevés lenne a fiatalok boldogításához A szövetkezeti tagok nem kívánják, hogy a fiatalok döntsék le a faluban Jerikó falait és ők

legyenek a község megváltói, a lényeg az, hogy a fiatalok jól dolgozzanak és azt tegyék meg, ami őket illeti. A szövetkezet vezetősége pedig azon gondolkozik, hogyan tegye még ideá- lisabbá a fiatalok életét, hogyan biztosítson nekik megfelelő munkaalkalmat, jő keresetet. Mert ez is lényeg. Nem úgy, mint sok faluban, ahol a fiataloktól sokat várnak, de nem törődnek velük annyira, ameny- nyire kellene.

— Bizony, bizony, majdnem sok a munkaerőnk — mondja Kiss Pál segédkönyvelő, és ugyanazt állapítja meg Petényi János a helyi nemzeti bizottság titkára is. — De azért nem ijedünk meg ennek következményeitől. Munkaigényes, értékes növényféleségeket termelünk, hogy több legyen a haszon és az egész falu lakosságát kicsitől nagyig foglalkoztassuk.

Suba Lajos és Keményik József aztán kifejtették, hogy mit szándékoznak tenni. Ideális lehetőségeik vannak kertészkedésre és gyümölcstermesztésre. Elsősorban még az idén kibővítik a zöldségkertészetet, és gyümölcsösöket is telepítenek. Akkora kertészetet létesítenek, hogy a kisölvedi fiatalok legalább fele ott fog dolgozni. Később szőlőt telepítenek és a szőlőművelésnél szintén fiatal kezekre van szükség. Ne féljenek az itteni fiatalok, hogy nem lesz elég munkájuk a szövetkezetben, a szövetkezet vezetősége gondoskodik arról, hogy a falu egész lakossága megtalálja odahaza a helyét, és értékes termelő munkát fejthessen ki.

Régi időktől kezdve a faluban az a felfogás uralkodott, hogy dohány pedig nem terem meg a kisölvedi határban. Nem is nagyon foglalkoztak a dohány- termesztéssel, nem érdekelte őket ez a dolog. De a fiatalok hűek a földhöz, tehát ezt a hűséget viszonozni kell a szövetkezet vezetőségének. Hiszen nem lehet, hogy az a fiatal, aki segítőkészséggel odahaza maradt falujában, megértette az idők szavát, hogy a mezőgazdaságban is dolgozhat, abban is aranybányát találhat, a rossz szervezés miatt csak kevés munkaegységet szerezhessen és így persze kevesebb legyen a fizetése is. Ezt nem engedi meg az EFSZ vezetősége! Megpróbálkoztak a dohánytermesztéssel és Kiss Pál bízik abban, hogy sikert érnek el ezzel a kultúrával is. — Nem kell tőle megijedni — mondja. Meg lehet találni a módját, hogy jó dohánytermést érjenek el. Hiszen nincs rossz föld, csak rossz gazda, már ők pedig nem rossz gazdák.

Bámulatos, mennyi változást hozott ebben a faluba« a közös gazdálkodás. Egyöntetűen kiállanak a szövetkezet érdekében, és még az asszonyokat is a mezőn látni. Egy évvel ezelőtt és általában régen nyomorult koldusnak nevezte a tizenöt holdas a tizennégy holdast. Akinek tizenhat hold földje volt, az a lányát oda nem adta volna a tizenöt holdnyi földdel rendelkező földműves fiához. Nem, és nem! Gőgösök, hajthatatlanok voltak, mint a tölgyek, akik inkább összetörnek, mint meghajoljanak. Mégis megváltozott az élet és meghajolni sem kellett nekik. Hiszen föld- szeretetüket, munkavágyukat kielégíthetik a közös gazdálkodásban és ugyanúgy dolgoznak a szövetkezetben, mint régen a „saját“ gazdaságukban. Az erősen egyke rendszer felé hajló faluban ma már születnek a gyermekek, mert szebb lesz a holnap, amit vártak. Az EFSZ vezetősége mindent megtesz a fiatalokért, a fiatalok pedig a szövetkezetért.

BAGOTA ISTVÁN

MESESZIGET

A prágai Hybernában rendezték meg a „Népért és a szépségért“ kiállítást. A kiállításon korszerű bútorok is szerepeltek

Hajnalban leálltak a hajógépek, eíiilt dübörgésük. A csont- színűre mázolt óceángőzös sebessége egyre csökkent. Karcsú teste még egyszer megremegett, azután nesztelenül odasimult a kikötő mólójához. — Befutottunk Colombóba, Ceylon fővárosába.

Ha valaha paradicsom létezett a földön, e meseszigeten keresném az édenkert nyomait. Mert Szomáliföldtöl a Fülöp-szigetekig alig találni bujább növényzetű, elbájolóbb trópusi országot Ceylonnál. És ha ugyanezen szakaszon sokszorta nagyobb, napkeleti fényárban úszó városokra is bukkanunk, Colombót bízvást a Közép-Kelet' ékszerdobozának nevezhetjük. Belvárosában ugyanis rendszertelenül sorakoznak egymás mellett a hindu, kínai és arab építészet remekművei mint megannyi drágakő. Ez a kaleidoszkópszerű színpompa, fény és árnyék szeszélyes játéka azt a látszatot kelti az idegenben, mintha színpadi díszletek között járna. Ugyanilyen ellentéteket észlelni a városi forgatagban: az előkelő luxusautó vezetője angyali türelemmel várakozik az útkereszteződésnél, amíg az előtte baktató bivalyfogat végre ne- kidurálja magát. Az emelet magasságig megrakott káréról közben trágya, szalma vagy banán potyog az autóba.

A hamisítatlanul keleties belvárosnál még festóibb képet nyújt Colombo külvárosa, az in. szegénynegyed. Akár maga a város, ez is a tenger tószomszédságában épült. Egyes cölöpkunyhói „gólyalábakon“ állnak a vízben. A parti pálmák átnyúló óriáslevelei jótékony árnyat borítanak a kalibákra, mintha a villanyhűtéses városi lakásokért akarnák ezzel kárpótolni a szegénylegényeket. Mindent egybevetve, az első benyomás olyan valószínűtlenül szép, annyira meseszerű, hogy jóformán eláll az ember lélegzete.

Az indiai félszigethez viszonyítva apró Ceylon — területe kb. fele akkora, mint Csehszlovákiáé — valamikor összefüggött a szárazfölddel, csak későbbi horpadások folytán vált szigetté. Őslakóival, a veddákkat már a régi görögök élénk kereskedelmet folytattak. Jelenlegi lakosainak kb. 70 százaléka bevándorolt, buddhista vallású szingaléz, a többiek javarészt hindu felekezetű dravida tamilok. Colombót 1706-ban, magát a szigetet pedig 1816-ban halászták el az angol gyarmatosítók portugál és holland vetélytársaik orra elől. „Bevált“ módszereikkel egyúttal gondoskodtak arról, hogy állandó ellenségeskedést szítsanak a különböző fajú és vallású bennszülöttek között. Hadd gyilkolják egymást! Inter duos litigan- tes tertius gaudet — Két veszekedő között a harmadik jár jól — volt a jelszavuk.

Ha az iparosítás fellendítésére történtek is intézkedések, mégis csigalassúsággal halad előre az országépítés. Egyéb munkaalkalom híján a városok nincstelenjei ma is még kígyóbíívöléssel, emléktárgyak árusításával és idegenvezetéssel tengetik életüket. Colombói tartózkodásom idején magam is egy hajlottkorú szingaléz kalauzolását vettem igénybe, aki egy rozzant cölöpkunyhó „boldog" tulajdonosának vallotta magát. Többedmagam- mal bérkocsit fogadtam és az aggastyán .útmutatása mellett nekivágtunk a dzsungelnek. Nyílegyenes, gondozott országutak, minden kereszteződésnél önműködő szemafor. Jobbra és balra áthatolhatatlan sűrűség, az érintetlen, párás leheletű ősvadon. Azután dús termésű ananászültetvények, egy vizenyős talajmélyedésben zöldelő rizstábla, amelynek közepén egy álmos bivaly „iszapfürdözik". Majd újabb pálma- és páfrányrengeteg következik, fejünk fölött összeérnek a ránkboruló folyondárok.

Az egyik keresztútnál sofőrünk lefékezte kocsiját, mert tilost mutatott a vörös fényjelzés. Es akkor — csaknem elhűlt bennem a vér: az izzadságtól csuromvizes tarkómon valami nyúlós, hideg testet éreztem. A liánmennyezetről kígyó tekerődzött rám — volt az első gondolatom. — Kellett ez nekem ? — Meg sem mertem mukkanni, hogy ne ingereljem a mérges hüllőt, csak a fogam vacogott hideglelősen Egy szemmel azért mégis odabandzsítottam és — hála Buddhának — csak egy zsengekorú elefánt nyújtogatta felém ormányát. A szomszédos kaucsukte- lepről ugyanis egy tucatnyi munkaelefánt tért az országúira mögöttünk kicsinyestül. A rakoncátlan „gyerekek“ pedig ormányukkal figyelmeztettek bennünket farkasétvágyukra. Hajcsáruk, egy pöttömnyi fiúcska, máris hatalmas banánfűzért lábalva rohant felénk: „Csak egy rúpia az egész“. Kifizettem a nevetséges összeget és pillanatok alatt megszabadultam a banánrakománytól. Még kóstolónak sem maradt. De inkább elefántot etetni, mint kígyóval viaskodni.

Más úton tértünk vissza a városba, mert vezetőnk még elkalauzolt egy buddhista pagodába. Cipőnket az előcsarnokban le kellett vetnünk, de kimondott élvezet volt mezítláb csoszogni a hűvös kövezeten. Megtekintettük a fekvő, ülő és álló Buddha óriásszobrait gyalogos és lovasí- tott szentjeivel együtt. Ki jövet baksist kért a pagoda sáfránysárga tógába bugyolált papja, amit le is guberáltam, mert hopp — megvolt még a cipőm! — Este még ellátogattam szingaléz vezetőnk cölöpkunyhójába, akivel útközben nagyon összebarátkoztam. Búcsúzáskor megérdeklöd- te, kik voltak kiránduló társaságunk tagjai közül a „nem angolok"? ..'.

A furcsának tetsző kérdés rejtélye azonban csak másnap hajnalban oldódott meg: közvetlenül hajónk indulása előtt megérkezett szingaléz barátom és lihegve kapaszkodott fel a felvonóhídon. Öt hatalmas virágfűzért vonszolt maga után, amelyekkel azután bennünket, nem angolokat, tisztelete és szeretete jeléül „megkoszorúzott“. A sötétbőrű bennszülött láttára a hajó korlátján könyökölő angol utasok egyike kivette szájából makrapipáját és megvetően sarkon fordulva, széles ívben beleköpött a tengerbe.

Felbúgott a hajókürt, megindult a Diesel-motor. Egyre távolodtunk a parttól. A hullámtörő gáton integető barátom már csak pontnak látszott... A mak- rapipás angolt figyelve arra gondoltam, vajon tenger helyett hányszor köpte arcul az „átkozott feketéket“, amíg azt büntetlenül megtehette. A szingaléz aggastyánnak pedig azt kívántam, hogy szép hazája az évszázados elnyomatás után ne csak szemre, hanem honfitársai számára is mielőbb igazi földi paradicsommá váljon.

K. H.

Könnyező fekete szemek: Levelezzen a másikkal, és ne keresse az alkalmat az elsővel beszélni. Ez ok lehet további nézeteltérésre. Sajnos ön kissé nyugtalan természetű. Azt nem lehet tenni, hogy két fiút •fco- londítson. Az első haragja teljesen indokolt, és így nincs mit megmagyarázni.

Két út van előttem: Mivel az első, aki eddig hangoztotta, mennyire szereti, egy ilyen lényegtelen dolog miatt megsértődött, nem lehetett nagy szerelemről szó. Ezek szerint ne is keresse az alkalmat vele találkozni. A másiknak rendszeresen írjon. Helyesebb lenne azonban az elpocsékolt időt a tanulásra szentelni.

Rózsabimbó: Az első túl fiatal önhöz. Egy ilyen korú lánynak nem felelhet meg az ilyen fiatal legényke. A másik is fiatal, de már mégis megfelelő. Ezek szerint az elsővel szakítson és csak a másikkal levelezzen. •

Mit tegyek: A fiú viselkedése arra mutat, hogy még fiatal, ki nem forrott egyéniség. Ameny- nyiben nem változna meg, szakítson vele, mert csak szívtelen

A kanadai Torontóban a „Diákok a békéért" szervezet tagjai a Dél-Afrikában történő mészárlások ellen. Képünkön a tüntető diákok egy csoportja.

játékot folytat. Jobb lenne előbb, mint utóbb.

Szeretném a boldogságot egyszer megtalálni: Sajnos, a szülők még a régi elavtlt nézeteket vallják és nem a belső érték szerint ítélik meg az embert. Befolyásolja nézetüket a falun még ma is uralkodó előítélet. Véleményünk szerint legjobb volna — amennyiben ezáltal a szülőket meggyőzhetik — az esküvőt csendes és igen szűk keretek közt megtartani. Kérje pteg szüleit, ne tegyék tönkre a boldogságukat. Ha ez nem sikerülne, egyelőre várjanak, talán idővel megváltoznak.

Tanácstalan kislány: Egyelőre higyjen neki, de ha ismét így fog viselkedni, akkor szakítson vele véglegesen.

Csau Bambino: Sajnos, a fiú határozatlan. Azt írja, nincsenek szülei és mégis ellenzik, hogy magával járjon. Ki ellenzi? Mivel szereti a fiút, legjobb lenne megírni, hogy legyén határozottabb. Amennyiben továbbra is ilyen maradna, és azt veszi észre, hogy csak játszik Önnel, szakítson vele, de akkor már véglegesen.

Lilla: Sajnos, az Ön ügyében nehéz tanácsot adni. Majd ha valami mulatság lesz, a hölgyválaszkor kérje fel táncolni, talán erre felfigyel.

Ahogy én szeretlek: Véleményünk szerint a korkülönbség nagy, és éppen azért jobb volna a másikkal foglalkozni, mert az sokkal idősebb. Ügy látszik az elsőt könnyen el tudná felejteni és idővel ő is belenyugodna. Jó volna, ha ezen elgondolkozna.

Evelina: Kár volt az elsőtől elhidegülni. A második nem gondolta komolyan az udvarlást és éppen azért kár rágondolni. Az első bizonyára azért ellenszenves, mert a másikat megismerte és beleszeretett. Saját érdekében ajánljuk, felejtse el őt. Az elsőt megszokja majd, mert hisz volt idő, amikor szerette. Ha az ellenszenv nem múlna, akkor szakítson ezzel ia és majd jön egy harmadik.