Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-18 / 33. szám

Emlék ezések ap amra IRMA THÄLMANN: VISSZAEMLÉKEZÉSEIM APÄMRA C. KÖNYVE F öldszinten laktunk, nyáron mindig nyitva hagytuk az ablakot. Egyszer éjjel 1922 augusztusában a Konzul nevű fasiszta-terrorista szervezet ké­zigránátot dobott be ablakunkba. Ágyban feküdtem, csodálatos mádon semmi bajom sem történt. Amikor apám gyűlésről hazajött még érezni lehetett a robbanó­szerek szagát. Megszoktuk , hogy házunk előtt állandóan különböző alakok settenkedtek. Az elviár- sak mindig hazakisérték apámat, attól tartottak, hogy valaki meg­támadja. Nehezen változtathat­tunk lakást, mert mindenki félt tőlünk és a háziurak nem akar­tak bevenni minket. Amikor 1923 októberében ki­tört a hamburgi felkelés, akkor a vezetők a mi lakásunkban ta­nácskoztak. A harcok folyamán valóban csak egy szerencsés vé­letlennek köszönhetem, hogy le nem lőttek. Apám néha magával vitt a gyűlésekre. Alighogy folyé­konyan beszélni kezdtem, szom­szédaink mindig kikérdeztek, tudni szerették volna, hogy kik járnak hozzánk és miről beszél­nek. Már egész kiskoromban megtanultam a hallgatást. Apám keveset volt otthon, de azért hacsak tehette, szabad idejében sokat foglalkozott velem. Kirán­dulásokra jártunk és ilyenkor mindig sok érdekeset mesélt Amerikáról, arról az időről, ami­kor mint farmermunkás ott élt. Sosem felejtem el — mesélte apám —, högy amikor a farmer leánya ráköpött egy fiatal néger munkásra, majd belerúgott, a néger anyja nem mert közbelép­ni, hazavitte a fiát és reszketve várta a következményeket. — Irma sose felejtsd el, hogy a vi­lágon minden ember egyforma, bármilyen színű legyen is az arc­bőre. Apám sokat mesélt nekem a Szovjetunióról és az ötéves tervről és amikor egyszer dolgo­zatot irtunk arról, hogy mi érde­kel a legjobban, én a Szovjet­unióról írtam és a tanítónő el akart buktatni. 1932-ben tagja lettem a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek és részt vettem a birodalmi elnökválasztási ági- tációs munkában. A kapitalisták ügynökei demokratikus választá­sokról beszéltek, miközben elbo­csátották a fiatat munkásokat, hogyha Ernst Thälmann megvá­lasztását propagálták. A munkás - ellenes pártok jelöltjei, s különö­sen Hitler, rengeteg pénz kapott Krupptól és Thyssentől az „ágyú­királyoktól“ és minden erejükkel apám ellen dolgoztak, mivel apám a háborús uszítok ellen harcra buzdította a' proletariá­tust. A választásoknál Németország Kommunista Pártjára 6 millió szavazat esett. Ezután életem legsúlyosabb ivei következtek, apámat letar­tóztatták. 1933 május elsején az NYOMÁN iskolában fasiszta-ünnepséget rendeztek, de mi Vörös pionírok nem álltunk fel, amikor a fasisz­ta himnuszt énekelték. Megszer­veztük, hogy az egész városne­gyedben vörös zászlókkal díszí­tették fel az ablakokat és a ham­burgi asszonyok valóban kitün­tették magukat. Az uszodába se járhattam, pedig nagyon szeret­tem úszni, osztálytársnőim a jasiszta-leány szervezet tagjai egyszer majdnem a vízbe fullasz­tották. Édesanyám sokat járkált apám kiszabadításának az ügyében, ezért apai nagyapám hozzánk költözött. Végre anyám elintézte, hogy apámat Berlinben a fogház­ban meglátogathattuk. Amikor néhány órás várakozás után vég­re megpillantottam apámat, az ajkamra fagyott a szó. Már ma­gam sem tudom, mi mindent mondtam el apámnak, csak azt tudom, hogy gyűlöltem azt az asztalt, amely apám és közöttem állt és a fogházört, aki találko­zásunknál jelen volt. Anyám se sírt, amikor elhagytuk a foghá­zat, csak azt hajtogatta: Meglá­tod, a munkások majd kiharcol­ják, hogy apukád és az összes édesapa hazamehessen. Közben meghalt nagyapám, megígérték, hogy apámat a teme­tésre hazaengedik, de nem tar­tották be szavukat. A temetésen a munkások néma tüntetést rendeztek, utána azon­ban tömeges letartóztatások kö­vetkeztek. Édesanyám mindig egész bete­gen jött haza apám látogatásai­ról. Egyre ritkábban kaptunk lá­togatási engedélyt. A Szovjet­unióban, Párizsban, Amszterdam­ban és más fővárosokban tilta­koztak apám fogvatartása és kínzása ellen. Közben elvégeztem az iskolát és munka után kellett néznem, de Ernst Thälmann lányának senki sem akart munkát adni. A Reichstag felgyújtása ügyében Dimitrov ellen lefolytatták a nagy pert, Emst Thälmann ellen még csak pert sem indítottak. W ilhelm Pieck apám 50. szü­letésnapján, 1936. április 16-án ezt Irta: „Szabadsá­got Ernst Thälmannak — ez le­gyen a harcoló proletariátus jel­szava. A német kommunistákra vár az a megtisztelő feladat, hogy saját hazájukban megdöntik a fasizmust". Apámat azonban nem engedték ki és 17. születésnapomra is le­vélben gratulált, amelyet később elkoboztak. Édesanyám egy ízben Josef Gäbbelshez, a fasiszta propagan­daminiszterhez is elment, rövid­del ezután pedig anyámat is le­tartóztatták. Hosszabb vallatások és kínzá­sok után anyámat szabadlábra helyezték. Szüleim 1940. január 13-án ünnepelték volna ezüstlakodal­mukat, anyám ezen a napon ki­vételesen látogatási engedélyt kapott. Apám ünnepélyesen kö­szöntötte édesanyámat. Örömteli, gyönyörű volt, amikor néhány percre egymás szemébe nézhettek és tekintetükkel ezt mondták: Köszönöm, hogy hű élettársam voltál és a nagy ügy érdekében mindent megteszel. Látogatásaink alkalmával az őrök mindig gúnyos megjegyzé­seket fűztek beszélgetésünkhöz. Amikor a fasiszták megtámadták a Szovjetuniót, a fogházőr láto­gatásunkkor megjegyezte: Vil­lámháborút folytatunk a szovje­tek ellen, néhány nap múlva vége az uralmuknak. Mire apám ezt felelte: A villámháború kudarccal végződik. Ha tudná, hogy milyen élete van a Szovjetunióban a táblára írtuk jel a komoly mon­danivalókat. Egyik látogatásom alkalmából húsz füzetből álló kéziratot sike­rült az épületből kicsempészni. A háztetőn „állomásozó" légei- hárító katonáktól tudta apám, hogy mikor van őrségváltás. A kézirattal Hamburgba siettem, ahová hatalmas légitámadás kö­zepette érkeztem. De a kézirat mégis rendeltetési helyére jutott. Az évek gyorsan elfutottak, közben férjhez mentem és mint munkásnő Singenban dolgoztam. Lakásunkat a Gestapo jónéhány- szor felkereste, felégette köny­veinket, iratainkat és 1944 júniu­sában elcipeltek a charlottenbur- gi koncentrációs táborba. Otköz- ben véletlenül kihallgattam a sofőrök beszélgetését, amint a buchenioaldi tábor feletti légitá­madásról beszéltek és megemlí­tették, hogy Ernst Thälmann is elpusztult. Transzportunkat Ra- wensbrückbe vitték, ahol hírt kaptam anyámról és végül sike­rült egy éjszakára összekerülni vele. A táborban, ahol a konyháhan dolgoztam, sose szólítottak másképpen, mint „kom­munista disznónak". Apámról pedig csak mint „kommunista kutyáról" beszéltek. Augusztus 20-án történt, hogy a tábori konyha főszakácsa megint apá­mat szidalmazta és hozzáfűzte: no, most már úgyse él. És mivel tekintetemmel bizonyára kifeje­zésre juttattam mérhetetlen dü­hömet, arculütött és ütlegelni kezdett. Otólag tudtam meg, hogy apá­mat tényleg Buchenwaldba vitték és 1944. augusztus 18-án gyilkol­ták meg és még aznap elégették. Túléltem apám halálát, átvé­szeltem a háborút, mert tudtam, hogy az, amiért Ernst Thälmann élt és harcolt, valósággá válik. sétál Fordította: M. M. Kiállításon Bratislavában a Cyprian Majerník kiállítási teremben (a nagy Obuva üzlet közvetlen szomszédságában) augusztus 5-én megnyílt a Régi Bratislava és környéke Jozef Mzík alkotásában című kiállítás. Jozef Mzík nevével az utóbbi években gyakran találkoztunk. Mindig feltűnnek a szlovák főváros régi városrészeiről festett képei. Mzík valóban szerelmese Bratislavának, pedig nem e város szülöttje. A kormos, füstös Osztravából került ide és talán éppen ezért hat rá annyira Bratislava tlsztalevegőjü vad­regényes környéke és a város ódon épületei és régi utcái. A várkörnyék! lassanként már eltünedező házcsoportokat örökíti meg előszeretettel és tekintetével átöleli a várról nyíló ritka szép kilátást. A festőművész önerejéből küzdötte fel magát, polgári foglalkozása mellett kedvtelésből kezdett festé­szettel foglalkozni. Tevékenységével példát mutat arra, hogy a tehetség mindig utat tör és érvényesül, főként, ha szívós kitartással és becsületességgel párosul. Műiknél különösen szembetűnő, hogy mennyire kerüli a hatáskeltést és művésze­tét nem váltja fel aprópénzre. A csendes önmagába mélyedő igazi művésziélek már rég elhagyta a műkedvelő kitaposott útjait és egyéni ösvényeken halad előre. Mindig hű marad a tájképfestészethez, nem is próbálkozik más zsánerrel. Csodá­latos önkritikával rendelkezik. Színei egyéniek és jellegzete­sek. Rajong a régi házakért és elhagyott utcákért, de mlnde- nekfelett a természetet szereti, amely szorosan egybeforr a város képével. A kiállításon, amely augusztus 25-ig marad nyitva, a festő 46 képével ismerkedhetünk meg. M. M. népnek, akkor nem beszélne így. A Szovjetunió népe megvédi sza­badságát. Ezzel szemben a német népnek mije van itt? Fogházak és koncentrációs táborok várnak rá. Mindössze néhány ember tartja a hatalmat és ezek a há­borúból csak hasznot húznak, va­gyonokat harácsolnak össze. Feledhetetlen volt az 1943-ban tett látogatásom. Amikor belép­tem a cellájába, már tudta, hogy jövök. Titkos jelekből megértet­tem, hogy a fogház tetején elhe­lyezett légelhárító katonák cso­portjával áll összeköttetésben, akik zászlókkal adtak le jeleket számára. Apáimnak jól jött, hogy valamikor tengerész volt és ezért értette a jeleket. Apám hitt ab­ban, hogy a hitleristák ahogy jöttek, úgy el is mennek, de a német nép örökké megmarad. Cellájában titkon lehallgató ké­szüléket szereltek fel, most már értette, hogy miért engedélyezik egyszeriben a látogatásokat. Mi azonban mindig jelentéktelen dolgokról beszélgettünk és pala­Thälmann a börtön udvarán- Acélsziget a tengeren Louisiana partjaitól tizenegy kilométerre acélszigetet építe­ttek a vízre. Hosszúsága 1600 méter lesz, s az öböl fenekén található nagy kéntelep kibá- nyászására szolgál. Ez a hatalmas fémépitmény Y-alakú. 75 méter magas, hen­geres acéllábakon nyugszik, és körülbelül 20 méterrel emelke­dik a víz színe fölé. Ezen az acélszigeten minden olyan felszerelés megtalálható, amely a kén bányászatához szükséges: kis elektromos cent- rálé, amely a forró vizet és a süritett levegőt szolgáltatja, két terasz a fúróberendezések számára, egy helikopter-állomás és a munkások számára készült lakások. A két teraszról haminchat fűrócsö hatol át a 15 méter mély vízen, majd a kénrétegbe érve különleges irányitó beren­dezéssel 108 helyre jut el, egé­szen 240 méter mélységig. Minden kutat három koncent­rikus csővel látnak el, amelyek egymásba illeszkednek. A leg­nagyobb átmérőjű csőbe forró vlzsugarat vezetnek. Ez felol­vasztja a ként és sárgásbarna folyadékká változtatja. A folya­dék a sűrített levegő nyomására behatol a közbelsö csőbe. A sű­rített levegő a külszínről a leg­keskenyebb csövön át érkezik. Ha az üzem teljes gőzzel dolgo­zik, naponta 19 millió liter forró vizet juttat a kéntelepbe. Az Y-állomáson kénfeldolgozó üzemről is gondoskodnak. Az olvasztott ásványt könnyű bárkákba öntik, és ezeken e partra szállítják. A mérnökök most azt kutatják, hogy miként lehetne olyan tenger alatti cső­vezetéket lefektetni, amely a ként a szigetről azonnal a kon­tinensre juttatná. Az óceán bányászai számára egyébként teljesen klimatizált acélhézak készülnek. Ezekben 60 lakás és 30 fürdőszoba lesz, továbbá hatalmas konyha, kávé­ház és kórház. Két televízió és egy üdülötermük biztosítja a szórakozást. Két hatszemélyes helikopter gondoskodik a sze­mélyzet szállításáról. Fények az alagútban A nyirkos alagútban rohan a vasparipa, szurokszin orrlyukából prüszkölve száll a szikra. Koromsötét a fülkénk, de amott, a sarokban az egyik utas rágyújt, s amint a gyufa lobban, egy lány, s ifjú ajkának vörös Izzzását nézem; még itt sem csókolhatnak nyugodtan, észrevétlen. ZALA JÓZSEF Pascalé Petit francia színésznő, aki nemrég a Szovjetunióban is járt, nagy sikereket aratott bájos megjelenésével és köz­vetlen játékával. XMi*tai/atfo (1858-1919) Augusztus 12-én múlt negy­ven éve, hogy meghalt Leonca­vallo, a Bajazzők című opera hírneves szerzője. Nápolyban, szegény szülőktől született, akik bizony nem so­kat áldozhattak tehetséges fiúk zenei nevelésére, s így Leonca­vallo saját erejéből küzdötte fel magát arra a magaslatra, amit a világsiker jelentett. Hogy a nezeiskolát látogathassa, lec­keadással foglalkozott, majd kávéházakban muzsikált. Zenei körökben hamar felismerték tehetségét s ennek köszönhette, hogy aránylag fiatalon Kairóba az ottani opera zenekarának élére került. Mind ez idő alatt nem hanya­golta el a zeneszerzést. Néhány kisebb operát irt, melyek azon­ban inkább csak szárnypróbál­gatások voltak, vajúdások egy új operastílus megalkotásáért, amely szakítást jelentett volna az uralkodó olasz romantizmus- sal. Vele majdnem egyidőben Mascagni hasonló célok felé tö­rekedett és a világhírűvé vált Parasztbecsület c. operájával megteremtette az első úgyne­vezett „verista" rövid-operát. Verizmus alatt akkoriban a mindennapi élet küzdelmeinek, szenvedélyeinek zenei interpre­tációját értették. Leoncavallóra ösztönző befolyással volt Mas­cagni nagy sikere, és amidőn 1892 májusában Milánóban szín­re került kétfelvonásos tragikus dalműve a Bajazzók, egycsapás- ra világhíres lett. Mindjárt a nyitány drámaian szenvedélyes erejével, szipor­kázó hangszerelésével rabul ej­tette a hallgatókat és ez a varázs az utána következő „prológnál" még csak fokozó­dott. Ez is merész újítás volt, mintegy arra volt szánva, hogy nagy vonásokban, a zene eszkö­zeivel ecsetelje az opera tragi­kus cselekményét. Leoncavallo jól választotta meg tárgyát. Zenei alkotóereje nemcsak a szebbnél szebb dal­lamokban nyer kifejezést — ezt előtte már sokan tudták — ha­nem a tragikus színpadi esemé­nyek drámai aláfestésében Is. Itt mutatkozik igazi zsenialitá­sa, ragyogó művészete. Akik hallottuk a „Kacagj Bajazzó“ — áriát, a bohócnak ezt a kétség- beesett feljajdulását, kiéreztük belőle marcangoló féltékenysé­gét, boss i után szomjazó lel­két és sejtjük a tragikus véget. A drámai szenvedélyek a máso­dik felvonásban, a színpadon hevenyészett kisszinpadon üt­köznek össze, ahol a vándorko­médiások saját kis közönségük számára előadást tartanak. A zenekar csodálatosan megkapó módon fejezi ki a bohóc emberi szenvedéseit, aki játszani kény­telen, miközben szívében két­ségbeesés dúl és feltartőzhatat- lanul úrrá válik felette, s mia­latt a zenekar izzó hangzuhata- gával szívünket, Idegeinket tépi - a bohóc tőrét a hűtlen asz- szony és a gaz csábító szivébe mártja. Leoncavallo a Bajazzókon kí­vül még néhány operát Irt, köz­tük a Bohéméletet, amit ugyan­akkor Puccini is megzenésített, dt a Bajazzók sikerét egyik sem érte el. Dalai közül nálunk Is nagyon ismert a Tavaszi dal c. szerzeménye. Ro. Kulturális hírek Film készül a kubai forrada­lomról, a kubai nép életéről és arról a változásról, amely Ku­bában Fidel Castro vezetése alatt történik. A forgatókönyvet Ernest Hemingway írja, aki ki­jelentette: Jól ismerem Kubát és a filmben szeretném fel­használni az ott szerzett ta­pasztalataimat. Szeretem a ku­bai népet és ezzel is segíteni igyekszem. Marseilleben legújabban már turisztikai filmfesztivált is ren­deznek. Az első dijat a Brazí­liai panoráma c. film nyerte. ★ A párizsi Nemzetek Szinti.; zában részt vevő együttesek es szereplők között az idén elő szőr osztottak ki díjakat. A nagy dijat a kelet-berlini Víg opera kapta. A legjobb díszlet ért Boszulojev, a leningrádi Puskin Színház Optimista tra­gédiájának díszleteiért kapott kitüntetést. A legjobb bábszín­háznak a Varsói Bábszínház bi­zonyult. + „A gyilkos felhő" címen film­drámát készített Kenata Slndö japán filmrendező. Az 1954. évi amerikai H-bomba robbantása­kor a hajót rádióaktiv hamu érte és legénysége súlyosan megbetegedett. Többen közülük meghaltak. ★ ★ Az amerikai Metro Goldwyn Mayer filmvállalat filmet akart készíteni Churchill életéről. Már a szerepeket is kiosztották. A forgatókönyv azonban nem nyerte meg Churchill tetszését, pedig százmillió dollárt ígértek neki. Vajon mi lehetett a for­gatókönyvben? ★ Gandhi .életéröl két film ké­ül Indiában. Az indiai kor- nány ahhoz a feltételhez kö­tötte a film elkészítését, hogy a Gandhit alakító színész nem lehet sem amerikai, sem euró­pai. A feltételt elfogadták, de egyelőre még nem találtak megfelelő főszereplőt. ★

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents