Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-11 / 32. szám

Elkéstem a halpaprikást A zsolnai telefonközpont elnyerte a kerületi távösszeköttetési Igazgatóság vándorzászlaját. A zászlót ünnepélyes keretek kö­zött vették át a telefonközpont fiatal dolgozói. Építő fiatalok A losonci Klement Gottwald felsőépítészeti ipariskola tanu­lói alaposan kiveszik részüket a brigádmunkákból. A tanév közben végzett brigádmunkák mellett, melyeket főleg az egyes EFSZ-ek építkezéseinél végez­tek — igen figyelemre méltó a mostani, nyári szünidőben végzett brigádmunkájuk. Az is­kola 130 tanulója vállalta, hogy négy hétig különböző építkezé­seken dolgozik. A losonci járásban a tuhári és a Dolná Bzova-i nemzeti iskolák befejező munkálatai mellett hathatósan vtszik ki részüket a divini nyolcéves kö­zépiskola építkezéséből. Emel­lett részt vesznek még az épí­tészeti iskolások a losonci tizenegyéves Iskola politechni­kai műhelyének építésénél, va­lamint a losonci gazdasági isko­la tornatermének befejező mun­kálatainál. Az ipariskolások védnökséget vállaltak a maskovai kultúrház építkezésénél is. így Itt is je­lentős támogatást nyújtanak a tanulók. SÖLYOM LÁSZLÓ, Losonc A komáromi pionírok táborában Nem messze Selmecbányától a Sltno hegy csúcsa alatt búvik meg az erdők és a hegyek cso­dálatos világában a Pocsúvadlo- tő. A völgyben reggelenként gomolyagokban ül a köd. Ami­kor kiterjeszti birodalmát a vi­dék felett a nap, eltűnik min­den homály s az évszázados fenyők barna törzsei között messziről látni a hatalmas tó Csillógő tükrét. Reggel hét órakor már kezd benépesedni a tópart. Csopor­tokban érkeznek a pionírok a közeli táborokból s megmos­danak a tóban. Felfrissülve a hűvös víztől, megkezdik az új napot. Nyakukon törülköző, ke­zükben szappan, arcukon a tá­bori élet ezefszínű mosolya. Ide járnak a komáromi hajógyár dolgozóinak gyermekei is, akik az új, korszerű táborban töltik a nyár legszebb napjait. Mosdás után rendbehozzák lakhelyüket, felsorakoznak a tisztáson és a pionírinduló hangjai mellett felhúzzák az árbőcra az ország­zászlót. Felhangzik a kürtszó, megperdül a dob, felolvassák szetrajzi körben növényeket gyűjtenek, a testnevelési kör tagjai készülnek a spartakiádra, a fényképészek pedig megörö­kítik a legszebb tájrészleteket. A tavon parafával elkerített rész mutatja a fürdésre alkal­mas helyet. Tizes csoportokban fürdenek, csónakáznak a veze­tők felügyelete alatt. Esténként tábortűz mellett találkoznak a pionírok. Míg el nem fogy a műsor meg a dal, míg utolsót nem pislog az izzó fahasáb, ad­dig nem mozdulnak el a magas fűből. Mikor becsukódik mögöt­tük a tábor ajtaja, újra elcsen­desedik a völgy s az ágyakon fehér paplanok alatt alszanak a jól végzett munka érzésével a pionírok. Vidám az élet a pionírtábo­rokban. Cj ismeretségek, barát­ságok kötődnek, s ha letelik a bárom hét és haza kell menni, talán könnyek is csillognak a szemekben, mert megérzik majd a búcsúzás eddig ismeret­len első fájdalmát. A pionírokat örökre összekötik a virágillatú emlékek, összeköti a hegyipa­Zúgás, búgás a Latorca part­ján. Morajlanak a buldozerok motorjai, búgnak a bágerek, fo­lyik a munka. Cj gátak körvo­nalai rajzolódanak a vízparton, jó 50 méternyire a folyómeder­től. A folyóból emelik ki a bá- gerok a földet, a buldózerek pedig összetúrják mint hatal­mas állatok, akik engedelmesen töltést formálnak a gumiszerü ragadós iszapból. Szelíd füzesek övezik a Lator­ca folyását. A füzesek után végtelennek tűnő, szemmel be nem látható sík rőnaság terül el. Rét és rét mindenfelé. Asz- talsimaságú vidék, néhol egy- egy legelésző tehéncsorda vagy fűzliget bontja meg az egyhan­gúságot. Különben a legelő szá­raz, szinte szikrázik. Porzik, mint a iiszteszsák, ha végig­megy rajta egy traktor, s ki­váltképpen, ha még autó. Arany János Toldijának kezdő' sorai illenek erre a tájra: „Ég a nap­melegtől a kopár szik sarja, tlkkadt szöcskenyájak legelész­nek rajta". A telién bizony nem haraphat jóízűt a legelőn, nincs mit letépnie az igen gyatrán fejlődó fűből. Ez mind . azért van, mert a most meghunyász­kodó pataknak látszó Latorca sokszor kiöntötfT s tajtékzó habjai végiggyalulták a vidéket és nem egyszer még Boly köz­séget is veszélyeztették. Az ő müve ez a pusztaság, a sivár legelő, mert szántani, művelés alá fogni nem merték eddig az emberek ezt a beláthatatlan rétséget. Féltek tőle, a kis pa­taktól. Balog Barnabással és Pekaro- vics Vilmossal beszélgetek a vlrparton. Mindketten a gátépí­tésnél dolgoznak elég hosszú ideje. Buldózerrel tolják a föl­det a gát oldalába. - Megkérem őket, beszéljenek nekem a La­torcáról. Eleget tesznek kérésemnek. Elmondják, hogy mind a ketten bolylak. S éppen nekik legna­gyobb érdekük a Latorca szabá­lyozása. Mindketten fiatalok, CSISZ-tagok, de még emlékez­nek rá, hogy tengerré változott a folyó, sok hektárnyi termőte­rületet elöntve. Pár évvel eze­lőtt is több falut veszélyezte­tett haragos hullámaival. Most tehát lelkesedésből dolgoznak és örülnek, amiért az ő falujuk felől kezdték építeni legelőbb a gátat. Munkájuk nem könnyű, mert bizony, amikor megszorul a nap melege a két part között és lenge szellő sem suhan át a puszta felett, hát alaposan megizzadnak a folyószabályo­zók. Szerencsére módjukban áll bármikor úszni egyet, mert itt nem kerül pénzbe a strandolás. Néha-néha még halászatra is jut idő. Beszélték, hogyha egy nappal hamarabb megyek, hal­paprikással vendégelhettek vol­na meg, mert körülbelül ötkilós halat fogtak a Latorcából. Megérdeklődtem tőlük, meny­nyit keresnek a gátépitkezés- nél. — A múlt hónapban 2600 ko­ronára jöttünk ki — felelték. Megélegedett emberek dol­goznak békességben a Latorca mellett. Államunk hatalmas összegeket fordít a folyószabá­lyozásokra és gépekkel látja el az építkezéseket. Sok termőte­rületet nyerünk a folyók szabá­lyozásával. A nagykaposi és a királyhelmeci járásban közel 10 0Ó0 hektárnyi gazdagon ter­mő földet biztosítunk a Latorca megzabolázása által. Ekkora földterületen több falu élelmi­szerszükséglete terem meg. S ha még hozzávesszük, hogy a távlati elgondolások a szára­zabb területek öntözését is elő­irányozzák, ami éppen a folyó szabályozása által érhető el, akkor már nehezen számíthat­juk ki azt a hasznot, amit a Latorcából nyerünk. Boly köze­lében 600 hektárnyi, eddig majdnem hasznavehetetlen víz- öntéses elsavanyodott rétet ár­mentesítenek a szabályozás ál­tal. Több mint a felét bizonyára termelés alá foghatják az EFSZ- tagok. Még így is marad olyan terület, ahol az állatok legel­hetnek és nem kell majd a te­heneknek oly sokat járniuk táp­lálék után, mint ma az árvlz- sújtotta, de mégis száraz lege­lőn, Ezen az áldatlan állapoton változtatnak most. Néhány év múlva megváltozik a táj képe is, üdébb lesz, gazdagabb lesz, több hasznot ad majd. A szabályozási munkálatoknál elsősorban CSISZ-tagok dolgoz­nak. Nyolc-tíz órát töltenek naponta a munkahelyen, utána pedig szabad az élet. A közeli falvakban lakó fiatalok motor- kerékpáron robognak haza, a távolabbról idekerültek pedig a brigádszállásokon laknak. Ki­váló üzemi konyhát rendeztek be számukra, s ellátásuk a leg- messzebbmenően biztosítja Igé­nyeik kielégítését.. Büszkék ar­ra, hogy ilyen komoly munkát bíztak rájuk. A közeli falvak lakosai pedig örülnek az épülő gátnak, s ha kell brigádmunká­val is segítik a vízszabályozó fiatalokat. Megnyugodtak a La­torca menti lakosok, nyugodtan hajthatják álomra majd fejüket, nem veszélyezteti lakhelyüket többé a haragos ár. Mondogat­ják is: bárcsak ilyen nemes célra fordítaná minden társada­lom a pénzét, ne pedig fegyve­rek gyártására és háborús uszí­tásra. B. I. Barti levél A CSISZ barti alapszerveze­tének munkája az utóbbi időben gyengébb a szokottnál. Ennek okát főként a sürgős nyári munkákban kereshetjük. A fia­talok a gabonabetakarítással foglalkoznak és kevés idejük marad a szervezeti életre. Vi­szont részben annak is betud­ható, hogy az alapszervezet élé­re új vezetőséget választottunk és a vezetőségi tagok még nem állanak annyira a helyzet ma­gaslatán, hogy nyáron élénk szervezeti életet valósíthatná­nak meg. Az alapszervezet élére Z s u r e k Lajost választottuk, ö, amennyiben ideje engedi, részt vesz az alapszervezet minden munkájában. Sokat se­gít neki Csókás Ferenc, aki szintén tagja a vezetőségnek. De van egy óriási hiba. A veze­tőség többi tagja, s főleg az alelnöknő és a titkárnő nemigen segítenek. Ez már többször be­bizonyosodott. A vezetőségi és a tagsági gyűléseken sem jelen­tek már meg az utóbbi időben az említett egyének. Mégsem állíthatjuk azt, hogy a barti fiatalok semmit sem tesznek a köz érdekében. Például nem­rég szervezték át a tánccsopor­tot. Az újonnan átszervezett tánccsoport részt vett a sző- ■gyéni Csemadok-napon és elég jól szerepelt is. Bizonyos idővel ezelőtt az alap­szervezet azt is tervbe vette, hogy a helyi sportegyesülettel együtt öltözőhelyiséget építe­nek a sportpályán. Az építke­zésből mind ez ideig semmi sem valósult meg. Ugyan mikor ke­rül már sor az építkezésre, mert bizony nagyon hiányzik az öltöző és fontos lenne a sporto­lás további fellendítése érdeké­ben is. Az is szégyenteljes, hogy az EFSZ vezetőségének felkérésére, hogy hordják össze a kévéket a tarlón, az 57 CSISZ- tagból csak heten jelentek meg brigádmunkán. Hol volt, mit csinált a többi fiatal? Ilyen ma­gatartással csak ártunk az EFSZ-nek. A szövetkezet veze­tőségére sem támaszkodhatunk és segítségét sem várhatjuk, ha mi nem segítünk a szövet­kezetnek. Szó van arról, hogy a nyári munkák után kétnapos kirándu­lást szervezünk Szliácsra és Bajmócra. A kirándulás után egy esztrádműsort szeretnénk megvalósítani szabadtéri szín­padon. Reméljük, hogy terveink megvalósulnak, mert a kirándu­lás után már most is sok fiatal érdeklődik. Arra is kilátás van, hogy a közös kirándulás által nagyobb lendülettel Indul meg az alapszervezet munkája. MORVÁI JÁNOS, A nyúlnak, ha esze volna A nyúlnak és az őzikének, ha esze volnál A vaddisznónak pe­dig, ha több lenne a sütnivalója! Bizonyára az ország minden ré­széből áthurcolkodnának a Tátrai Nemzeti Parkba, ott ütnék fel tanyájukat, meghitt békességben, s ami a fő, a legnagyobb bizton­ságban. Ha látnának egy vadászt, kinevetnék, megbámulnák pus­káját, elcsodálkoznának zöld sap­káján, hátizsákján, bajuszán. Esetleg megszólítanák, hogy: „vadász bácsi, mikor süti el a puskáját"? Az pedig felelné, hogy „de jó nektek a Tátrai Nemzeti A komáromi hajógyár dolgozói által épített Pionírház a pocsú- vadlói tó partján. a napi programot. Utána a tar­ka csoportok bevonulnak a gyönyörű étkező helyre, áhol a hosszú asztalokon már gőzö­lög a jóiüatú kávé. Reggelizés után kezdődik a kirándulás, a közeli erdők ba­rangolása, a növényzet megfi­gyelése. a hegyek járása. Vagy éppen fürdéssel töltik az időt és a műsorszámokat gyakorol­ják, készülnek a közeledő eszt- rádmüsorra. A különböző ér­dekkörök munkája is megindul. A rajzkörben fákat, virágokat, hegyeket festenek, a termé­A SZLOVÁK NEMZETI FEL­KELÉS 15. évfordulója tisztele­tére a Mérnöki Építkezési nem­zeti vállalat kassai fiókjának dolgozói szocialista kötelezett­ségvállalást tettek. A második félév utólagosan felemelt ter­vét december 24-ig teljesítik és az év végéig terven felül egymillió korona értékben eme­lik a termelést, önköltségen takok csobogó hangjának dalla­ma, a nap, amikor megtanultak úszni, és a szép kirándulások. Soká gondolnak majd vissza az erdei karneválra, a sárgaruhás bohócra, a páfránnyal körültűz­delt indiánra, a vánkossal kira­kott kövér Nagybélű Béla ne­vetséges alakjára és a többi jelmezes pionír mulatságos fi­gurájára. Ezeket nem lehet el­felejteni! Ezek az emlékek megmaradnak szivükben soká, nagyon soká! JEDLICSKA JÚLIA 764 000 koronát takarítanak meg, további 300 000 koronát pedig a munkaszervezés javítá­sa, több újítási javaslat meg­valósítása és több műszaki­szervezeti intézkedés életbe­léptetése útján takarítanak meg. Az anyagalapból 112 mé­termázsa öntött vasat, 112 ton­na cementet és 20 tonna beton­acélt takarítanak meg. Elhagyatott juhászkaliba a Magas-Tátrában. Parkban, hazánk legnagyobb vé­dett területén, a legszebb termé­szeti rezervációbanMert bizony itt nem lövöldözhet a vadász, nem tépheti a virágot a kirán­duló, a turista nem tördelheti le a fenyők ágait, hogy tüzüknél ropogósra süsse szalonnáját. A több mint kétszáz négyzetkilo­méternyi területen a természet békéje uralkodik. Tíz éve, hogy megszületett a törvény: nemzeti parkká, ter­mészeti rezervációvá nyilvání­tották a Magas-Tótra területét. Tíz év óta e tekintélyes kiterje­désű területen a természet írat­lan törvényei szerint történik minden. Okszerűség, célszerűség váltják egymást, semmi sem tör­ténik itt véletlenül, de minden esemény a természet szerint megy végbe. Az ember itt félre­állt, bele nem avatkozhat a dia­lektikus küzdelembe. Hogyisne, hogy megbírságolják, mert erre bizony paragrafusok, őrök és maga a jóindulat, természetsze­retet vigyáz. Naponta ezrek keresik fel a gyönyörű tájakat, elgyönyörköd­nek a napfényben sziporkázó vagy olykor ködbe vesző csú­csokban. Húsz magas csúcs nyújtja a szebbnél szebb látvá­nyosságot. Köztük nem egy erő­sen megközelíti vagy meghaladja a 2500 méter tengerszínt1 feletti magasságot. Ezenkívül harmincöt kisebb-nagyobb nevezetes völgy - szoros romantikája feszíti meg az idegeket. Tavak gyönyörköd­tetik a szemet. A legalacsonyab­ban fekvő Csorba-tó 1351 méter tengerszint feletti magasságban üdíti a tájat. Legnagyobb mély­sége 18 méter. Vígan fürdőinek benne a látogatók, híís vizétől felfrissül a test. A Kék-tóhoz, amely 2157 méter magasságban uralja a vidéket, már csak inkább hegymászók járnak. Nagyon ér­dekes pontja ez a Tátrának. Magasban talált magának helyet, de azért százak és százak kere­sik fel. Mindannyian a természet szerelmesei. Amióta létrejött a Tátrai Nem­zeti Park, sokat fejlődött a ne­vezetes hegyvidék turistaellátása. De a turisták, kirándulók már nemcsak azért jönnek a Tátrába, hogy szép helyen töltsenek el néhány napot vagy egy-két hetet, amint azt régen tették az urak. Bizony sokan csak a dőzsölés kedvéért keresték fel a Tátrát. A természetben, balzsamosleve­gőjű erdőkben inkább csak az alkoholtól elkábult fejüket szel­lőztették. Ennyire lebecsülték, így meggyalázták a hozzá nem értő, elfásult emberek a gyönyö­rű tátrai vidéket. Országraszóló úri murikat rendeztek, erre tar­tották fenn a szebbnél szebb ká­véházakat és a szállodákat. A szanatóriumokban is csak nagyon kövérre hízott bukszájú egyének kereshettek gyógyulást. Őri világ bűzlött az illatos Tátrában. Bizo­nyára nem tetszett ez a vén Kriványnak és a kócsipke költe­ménybe ájult Lomnici csúcsnak. De mit tehettek? Az emberek változtattak a bajon. Maguk az emberek javították meg az álla­potokat. Ma már a kirándulók a szép tájakon kívül biológiai megfigyeléseket is végeznek, bo­tanizálnak, figyelik a növény- és állatvilág életét, mert a Nemzeti Park védett területén lehetőség nyílik erre is. A Nemzeti Park létrejötte nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kirándulók, turis­ták a természet minden mozza­natát is figyeljék a Tátrában. Hiszen úgy lehet olvasni a tátrai természetből, mint a nyitott, jól megszerkesztett, alaposan illuszt­rált könyvből. Még csak betűket sem kell figyelni, mégis évmilliók története szól hozzánk a leomlott sziklákból, vízvájatokból és a törpefenyő lélekvidámító zöldjé­ből. És egyre többen olvasnak ebből a nagy könyvből, főleg a fiatalok, akik iskolák által szervezett tanulmányi kirándulá­sokra jönnek ide a természet ölére. A Tátrai Nemzeti Park igazgatósága, alkalmazottai és maga a létesítmény tudatosítják a kirándulókkal, hogy érdemes védeni a természetet, és bizony eredményesen, mert mindenki büszke a Tátrai Nemzeti Parkra, aki csak egyszer is járt e gyö­nyörű hegyvidéken. Pedig igen sokan járnak itt. Példuál 1956- ban egymillióra tehető a Magas- Tótra látogatóinak a száma. 1958-ban pedig már egymillió kétszázezren keresték fel a Tát­rát. Amíg 1957-ben 5 kilométer új utat építettek a Magas-Tátrá­ban és 83 kilométer turista-utat javítottak meg, addig 1958-ban 7 km új utat építettek és 136 kilométernyi turista-utat javí­tottak meg. Az útjavításra 309 241 koronát fordított a Tátrai Nemzeti Park. E komoly létesít­ményünk igazgatósága tehát az úthálózatról, mentőszolgálatról, a turisták elszállásolásának, ellá­tásának, javításáról is gondosko­dik. Végül az állatvilágról is szólni kell. A zerge majdnem kipusztu­lófélben volt, ma pedig 1780 kö­rül van a számuk. Ezenkívül 800 nyúl, 60 vaddisznó, 20 medve, 15 vadmacska és körülbelül 150 farkas is tanyázik egyéb állato­kon kívül a Tátrai Nemzeti Park­ban. Az ember itt csak védi a ter­mészetet, de hathatósan nem irányítja, nem avatkozik bele annak életébe. Ha kidől egy fa, azt is úgy hagyják a, teljesen védett területen. Rendezzen el mindent a természet ereje, hi­szen hatalmasabb, nagyobb az mindennél. A fiatalok pedig ne mulasszák el meglátogatni a Tát­rai Nemzeti Parkot, hazánk leg­szebb természeti rezervációját. BAGOTA ISTVÁN Évenként ezrével keresik fel a kirándulók és turisták a Tátrai Nemzeti Parkot. A hegymászók élhetik világukat, van hol ki­elégíteni hegymászói hajlamaikat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents