Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-11 / 32. szám

A külügyminiszteri értekezlet záróülését szerda délután tartották meg s ezen mind a hat állam képviselője felszólalt. A genfi értekezlet munkájának értékelése különböző formák­ban jelentkezik a világsajtóban, a fő érdeklődés azonban el­sősorban a Hruscsov-Eisenhower találkozó felé irányul. A világ békeszerető közvéleménye — állapítja meg a Pravda — ezt tartja ugyanis „a legjelentősebb nemzetközi eseménynek“. A szovjet emberek őszintén hiszik, hogy Hruscsov és Eisen­hower közeli látogatása elő fogja segíteni a két nagy ország kölcsönös megértését és az általános béke javára válik. Igen érdekes a milánói II Giorno kommentárja a találko­zásról. „A csúcsértekezlet kettesben" bejelentése mindenkit kellemes meglepetésként ért“. A legnagyobb zavarba hozta azonban azokat — írja a lap — akik azt remélték, hogy a kül­ügyminiszteri értekezlet kudarcba fullad és ez a tény újra­éleszti a békétlenség hidegháborús politikáját. „Franciaor­szág és Nyugat-Németország rosszul leplezi, hogy az Eisen- hower-Hruscsov találkozó nekik nem jókor jön“ — állapítja meg az olasz lap. Amerikában egyébként nemcsak a kormányszervek készül­nek fel Hruscsov fogadására, hanem különböző egyesületek, klubok, számos város intézett meghívást a szovjet kormány­főhöz. Özönével érkeznek a levelek a Fehér Házba és a wa­shingtoni szovjet nagykövetségre, amelyekben küldőik arra kérik Hruscsovot, látogassson el hozzájuk. Meghívta Hruscso- vot a többi között Philadelphia, Dallas és Detroit városa. A milliós amerikai városokon kívül meghívta Hruscsovot pél­dául Iowa állam húszezer lakosú Marshalltown városkája és a Minnesota állambeli Worthongton. A texasi San Antonloban működő sajtóklub felkérte Hruscsovot, mondjon ünnepi be­szédet a klub díszvacsoráján. A kansasi kereskedelmi kamara elnöke pedig Eisenhower közbenjárását kérte, hogy biztosítsa Hruscsov látogatását Kansasban. Még nem ismeretes Hruscsov amerikai látogatásának vég­leges programja, a látogatás célját illetően azonban a szovjet kormányfő sajtóértekezleten nyilatkozott és válaszolt az új­ságírók kérdéseire. HRUSCSOV: országaink között nincs MEGOLDHATATLAN ELLENTMONDÁS — Vannak-e reális lehetősé­gek arra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsola­tai a béke és a barátság alap­jára épüljenek? Biztosan kije­lenthetjük, hogy vannak ilyen lehetőségek, Országaink között nincs területi vita, nincs meg­oldhatatlan ellentmondás, nincs olyan kérdés, amely megakadá­lyozná a bizalom és a kölcsönös megértés légkörének kialaku­lását. — Ismeretes, hogy a második világháború éveiben a szovjet és az amerikai nép együtt har­colt a közös ellenség ellen. Ml mindig készen állunk ar­ra, hogy mindent megtegyünk országaink Kapcsolatainak meg­javításáért, azért, hogy ez a vi­szony a béke és a baráti együtt­működés szilárd alapjára épül­Titokzatos tolvajok Váratlanul tört ki a botrány a Hawai-szigetek szenátusában. Az egyik szónok bejelentette, hogy a hivatali dolgozószobájából el­veszett egy csodálatosan szép hamutartó. Szólt takarítónőjé­nek, hogy hozzon másikat, de a kővetkező nap az is eltűnt. Ez­után íróasztalába zárta a leg­újabb hamutartót, de — valaki megszerezte a fiók kulcsát is. — Igen tisztelt uraim, mit je­lenthet ez? Súlyos csend honolt az üléste­remben, a némaságot egyszerre egy másik szenátor hangja törte meg: Az én szobámból valaki el­emelte az írókészletet. A terem másik végéből egy újabb hang: — Ördög vigye, ellopták az el­nöki csengőt. Végül is a legfelső törvényho­zó szerv fontos határozatot ho­zott: ki kell cserélni valameny- nyi hivatali helyiség zárait. A zárakat ki is cserélték, ám a lo­pások különös módon tovább folytatódtak, a szenátus és a képviselőház hivatalnokai térdig koptatták lábukat, hogy elcsíp­jék a bűnösöket, de hiába. Az ülésszak végére több száz tárgy tűnt el nyomtalanul, köztük hat szőnyeg is. A főügyészség -megbízást ka­pott, hogy vizsgálja ki a rejté­lyes ügyet, s ekkor csodák cso­dája, a titokzatos módon eltűnt tárgyak egy része még titokzato-' sabban előkerült. Egy reggel pél­dául az ügyészség egyik hivatal­noka jó csomó holpiit talált la­kásának ajtaja előtt, köztük nyolc asztali lámpát és három ventilátort. S ekkor meglepő dolog derült ki: e használati tárgyakat maguk a szenátorok és a képviselők lop­kodták el. A szenátus alelnöke ezek után le is zárta az ügyet: — Minek ez a huza-vona, — kiáltott fel — meg kell monda­nunk az igazságot, hogy a parla­menti tagok voltak a tolvajok. Érthető, hogy nem saját dolgo­zószobájukból, hanem kollégáik szobáiból igyekeztek elemelni dolgokat. Egyébként kár az egésszel foglalkozni, hiszen az előző 29 parlament tagjai ugyan­így jártak el. Jön. Ha a szovjet-amerikai kap­csolatok felvirágoznak, ez fel­tétlenül a többi ország kapcso­latainak megjavülását eredmé­nyezi, elősegíti, hogy eloszlas­suk a világ más részeiben is a sötét felhőket. Mi nemcsak az Amerikai Egyesült. Államokkal, hanem Amerika barátaival is barátságot akarunk s egyúttal azt akarjuk, hogy az Egyesült Államoknak is jó kapcsolatai legyenek nemcsak velünk, ha­nem barátainkkal is. Ezért reméljük, hogy a láto­gatáscsere haszonnal jár. A magunk részéről mindent meg­teszünk érte, hogy beszélgeté­seink és vitáink hozzájárulja­nak a Szovjetunió és az Egye­sült Államok kapcsolatainak megjavításához. A KERALAI ESEMÉNYEK Mint a napilapok közölték, Praszad, India elnöke feloszlat­ta a keralai kormányt, ezzel átmenetileg törvényhozói hata­lom az indiai központi parla­mentre, a végrehajtó hatalom az elnök által kinevezett kor­mányzóra szállt. Az elnök intézkedésének vi­lágszerte és Indiában egyaránt széleskörű visszhangja támadt. Az Indiai Kommunista Párt egyébként felhívta a demokra­tikus érzésű embereket, hogy egész Indiában szervezzenek békés tüntetéseket augusztus 3-án, a keralai kormány felosz­latása ellen. jS ** i§ Típusházak A moszkvai amerikai kiállítás rendezői széles körben akarták reklámozni az úgynevezett ame- kai „típusházat“. Ez a ház fale­mezekből készült, cseréptetejű épület, belsejében ebédlő, há­rom lakóhelyiség, konyha, für­dőszoba és egy külön mellékhe­lyiség van. Ilyen típusház, ame­rikai közlések szerint, 14 ezer dollárba kerül. A Szovjetunióban hasonló nagyságú és berendezésű háza­kat sokkal olcsóbban megvehet­nek az építtetők. Az elmúlt nyolc évben például 1 750 000 szovjet család költözött új, két-, három- és négyszobás la­kásokba. Ezek a házak részint ugyancsak fából készülnek. A faház építési költsége, beleszá­mítva a szükséges egészség- ügyi berendezéseket — az ame­rikaiak által használt átszámí­tási kulcs figyelembe vételével — mindössze 3000 — 3500 dollár. A ház és a hozzátartozó kert céljait szolgáló földterületért a szovjet építők nem fizetnek; ezt az állam vagy a kolhoz bo­csátja ingyen rendelkezésükre. (Amerikában a földterület költ­sége mintegy 1500 — 1800 dollár külön kiadást tesz ki!) Á Szov­jetunióban az építkezéshez az építtetők jelentős összegű hosz- szúlejáratú bankkölcsönt kap­nak, előnyös fizetési feltételek­kel. Sok esetben a kolhoz vagy az építtetőt alkalmazó vállalat, üzem nyújt segítséget az épít­kezéshez. Hruscsov Nixon amerikai al- elnökkel folytatott beszélgetés­ben rámutatott, hogy a szovjet tervezők nem tartják előnyös- nes a faházak építését, hanem az új családi házakat főként előregyártóit betonlemezekből kívánják fölépíteni. Moszkva közelében például több kolhoz megkezdte egyemeletes, kétla­kásos, illetőleg egylakásos, manzardos házak építését elő­regyártott betonlemezekből. Az ilyen házakban a lakóterület két négyzetméterrel nagyobb, mint az amerikai kiállításon be­mutatott típusházban. A laká­sokban központi fűtés és meleg- víz-ázoigáltatás van. Az ilyen típusház tartósabb, kevesebb karbantartási munkát igényel és ugyanakkor kényel­mesebb. Az építkezés költségei kétlakásos ház esetében, egy- egy családra számítva, mintegy 3500 dollárra rúgnak, a manzar­dos háznál 4500 dollárra. Tehát egy-egy lakás egyharmadába, illetőleg egyötödébe kerül az amerikai „típusház“ árának. Egy-egy lakáshoz 800 négyzet- méter kert is tartozik. Moszkvából Szimferopolba naponta az utasok százai utaznak, hogy a Krím félsziget varázsszépségű üdülőhelyein töltsék szabadságukat. Az utasok kényelme érdekében a forgalmat ezentúl AN-10 jelzésű turbolégcsavaros repülők látják el, me­lyek az utat két óra 15 perc alatt teszik meg. Egy bizottság jelent Az angol alsóház rendkívül viharos ülés után elutasította a nyaszaföldi események meg­vizsgálására kiküldött bizottság jelentését. A jelentés körül ki­alakult vita a legszélesebbek egyike volt a brit parlament történetében. A munkáspárti ellenzék erélyesen követelte Lennoox Boyd gyarmatügyi mi­niszter távozását, a letartózta­tott dr. Bande, neves afrikai politikus szabadon bocsátását és a kormnáy lemondását. Stonlhouse munkáspárti képvi­selő, akj néhány hónappal ez­előtt tanulmányúton volt Nya- szaföldön, felszólalásában el­mondotta, hogy a való helyzet­ről adott sajtónyilatkozatai mi­att a gyarmati hatóságok ki­utasították. A nyaszaföldi ügyek kivizs­gálásáról benyújtott jelentés nemcsak lesújtó képet nyújtott az afrikai brit gyarmatokon uralkodó állapotokról, de a leg­teljesebb mértékben elmarasz­talta az angol kormányt is. Ez annál jelentősebb, mert hiszen a bizottság kiküldésében és összeállításában döntő szerepe volt a kormánynak. Lennox Boyd tehát saját magát és kor­mányát dezavuálja, amikor nem hajlandó tudomásul venni a bi­zottság jelentését. Ezen a té­nyen mit sem változtat az, hogy a kormánynak parlamenti több­ségével sikerült elutasítani a bizottság jelentését. A kolonia- lizmus hívei nyílván nem fogják tudni elhitetni a közvélemény­nyel, hogy az alsóház London­ban ülő tagjai jobban ismerik a nyaszaföldi helyzetet, mint a kiküldött bizottság, amely a helyszínen tanulmányozta az eseményeket. Ismét „rekorderedmények“ Kínában A’rendkívüli természeti csa­pások ellenére is jóval maga­sabb termés várható az idén Kínában, mint a duplatermésű Ez a kép is a bécsi Világifjúsági Találkozóhoz tartozik. Ez az autóbusz egyik volt azok közül, amelyekkel a küldötteket a „vasfüggönyhöz“ akarták szállítani, a trucc-fesztivál szervezői. — Nem sok benzint fogyasztottak ezek az autóbuszok. Amerikai kiállítás Moszkvában A Szokolnyiki park öreg fái között kissé idegenszerűen hat a félbe vágott narancshoz hasonló, hatvannégy méter át­mérőjű, huszonhárom méter ma­gas Kupola, mögötte a nyitott legyezőként széttáruló főpavilon, s körülöttük a kisebb épületek gomba-családja. Valemennyi alu­míniumból, üvegből és műanyag­ból készült. A moszkvai amerikai kiállítás rendezői szerint maga a Kupola is kiállítási tárgy, amely az amerikai építészeti stílust mutatja be. A pavilonokban hetvenöt kalauz várja a látogatókat. Otthon: egyetemi hallgatók, tanárok, könyvtárosok. Akad köztük új­ságíró is, mint például a hideg­háborút buzgón propagáló United States and World Report szer­kesztőbizottságának egyik tagja. A narancssárga oxidált, rom­busz alakú alumíniumlemezekből összeállított kupolában az ipar, a mezőgazdaság, az egészségügy eredményeit mutatják be. Itt működik a RAMAC 305-ös elek­tronikus gép, amely az amerikai történelem, kultúra, tudomány és technika többezer adatát „ta­nulta be" és adja tovább az ér­deklődőknek. A csarnok egyhar- madát hét vetítőgép foglalja el és szüntelenül vetíti egy s ugyan­azt a dokumentumfilmet. A legyező-pavilonban színes te­levízió, műtárgyak, sportfelsze­relések, gyermekjátékok, hang­szerek és divatos ruhákba öltö­zött manökinek mutatják be az amerikai ipar termékeit. A könyvkiadást 8000 mű képviseli. Feltűnő azonban, hogy Mark Twain születésének és halálának jövő évi kerek számú évforduló­járól a kiadói tervek nem vesz­nek tudomást. Igaz, a nagy ame­rikaiak kiállítási arcképcsarnoká­ban neki is juttattak helyet. A pavilonok között forgó ko­rongok csillogtatják a General Motors, a Ford és a Chrysler gyár legújabb autó-típusait. Az egyik fehér műanyag „gomba" az amerikai építkezést bemutató maketteket fogadta be, s itt gyö­nyörködnek a látogatók New York éjszakai panorámájában is. H eves vitát váltott ki Ameri­kában az egyik kiállított tárgy: az átlagamerikai lakása­ként szereplő modern villa. Havi részletekben lefizethető — az ismertetés szerint a nagy többség számára elérhető — vételára, bútorral együtt tizennyolcezer dollár. Amerikában köztudomású, hogy ilyen villa vásárlásához legalábbis nyolcezer dollár évi jövedelem szükséges és azt, hogy a lakosság nyolcvanöt százaléká­nak ennél kevesebb a jövedelme, akárki elolvashatja a hivatalos statisztikákban. Mire való ilyen nyilvánvaló hamisítással a kiállí­tás hitelét rontani? Miért kell a divatbemutatók keretében idil­likus jeleneteket rendezni, ahol négerek és fehérek együtt szóra­koznak? — kérdik sokan Ameri­kában. A divatbemutató New York-i főpróbája után — az Associated Press jelentése szerint — negyven újságíró petícióban fejezte ki tiltakozását az ellen, hogy az amerikai életforma je­lenségeiként állítsanak be a való­ságban nem létező dolgokat. A moszkvai amerikai kiállítás ^ előkészítése is alkalom volt arra, hogy az együtt dolgozó amerikai és szovjet emberek kö­zött jó viszony alakuljon ki. Jack Paris amerikai mérnök, aki a ku­pola építését vezette, elmondot­ta: — Munka közben derült ki, hogy tervezésünk hibájából az alapozás fél méterrel eltolódott. Ügy látszott, kiegészítő alapozást kell végeznünk. Abramov szovjet mérnök azonban azt ajánlotta, „toljuk helyére" az alapot. Az általa javasolt módszerről még sohasem hallottam építészeti gyakorlatomban. Először nem is akartam elfogadni, lehetetlennek tartottam a kivitelét. De aztán meggyőződtem. Abramov igazá­ról s így egyharmadnyi költség­gel, technikailag kitünően meg­oldottuk a problémát. Avramov a megkésett szerelési munkákat is meggyorsította egy ragyogó ötlettel. — A szó szoros értelmében megmentett bennün­ket — mondotta róla John Hall, a George Nelson építkezési vál­lalat képviselője. Abramov, a neves építész, szá­mos nagy moszkvai épület terve­zője és a munkában részt vevő szovjet szakmunkások természe­tesnek tartották, hogy legjobb tudásukkal hozzájáruljanak a ki­állítás sikeréhez. Rajtuk és a ki­állítás-látogató szovjet embere­ken bizonyosan nem múlik majd, hogy ez a kiállítás betöltse hiva­tását: fejlessze a szovjet-ameri­kai jó kapcsolatokat. tavalyi évben. Kína mezőgazdasága tavaly azzal, hogy az előző évhez ké­pest megkétszerezte a gabona-, rizs-, kukorica- és burgonya- termés eredményét; bámulatba ejtette a világot. Á parasztok akkor elhatározták, hogy az idén az öntözőrendszer tovább­fejlesztésével, még több trá­gyával, sűrűbb vetéssel az ed­diginél lényegesen több munká­val, általában sokkal intenzí­vebb gazdálkodással a tavalyi eredményt 40 százalékkal eme­lik és 525 millió tonna szemes­terményt takarítanak be. Kína időjárása a mezőgazda­ságra az idén igen mostoha volt. A nyár elején a déli tar­tományokban a szokatlanul nagy esőzések árvizeket okoztak, az egyik legfontosabb mezőgazda- sági tartományban, Kuantung- ban 400 ezer hektár szántó ke­rült víz alá és a kiáradt Gyöngy folyó 200 ezer lakóházat sodort el. Kína északi részein pedig nagy szárazság volt. Július má­sodik felében Északkelet-Kínát sújtotta olyan árvíz, hogy sok helyen a vasúti töltést is el­mosta. A peking-moszkvai vo­natközlekedés ezért tíz napig szünetelt. Az ár természetesen a mezőgazdaságban is tetemes kárt tett. Az általában mindig igen szélsőséges időjárás miatt Kína történelmében alig múlt még el év, amikor az ország vala­mely részében árvíz vagy aszály, esetleg mindkettő elő ne fordult volna. Az idei azon­ban rendkívüli volt. Kuantung- ban például évtizedek óta nem volt ekkora árvíz. Korábban, ha ekkora méretű csapás sújtotta a tartományt, fttilliők váltak földönfutóvá, tízezreket pusztí­tott el az éhhalál. Az idén azon­ban nemcsak a kuantungiak nem fognak nélkülözni, de az egész országban jelentősen több termés lesz, mint tavaly. A fokozott belterjes gazdálko­dás — melyhez a kommunák közös gazdálkodása különösen kedvező alapot teremtett — legyőzte a természeti csapáso­kat. Alig van olyan járása Kí­nának, ahol a termésátlagok ne emelkedtek volna a tavalyihoz képest. Csekiang tartomány a termésátlag 13 százalékos emel­kedésével a szerények közé tartozik. Az egyik Jangce völ­gyi megyében 94 százalékkal takarítottak be többet, mint ta­valy. A búza betakarítása már mindenütt befejeződött és sok­felé 1000 hektárnál is nagyobb összefüggő területeken 30 má­zsa fölött van a hektáronkénti átlag. Végleges adatok az idei termésről még nincsenek, hi­szen a déli tartományokban a rizs őszi (második) aratására csak két hónap múlva kerül sor. Az eddigi eredmények és a kilátások azonban arra en­gednek következtetni, hogy a mezőgazdaság elé kitűzött célt a nagy nehézségek ellenére is sikerült megvalósítani. Mac Erloy: Együttműködhetünk Az Egyesült Államok hadügyminisztere megtekintette a New York-i szovjet kiállítást. A többi között tüzetesen megvizsgálta a szovjet atomkutató berendezések modell­jeit. Hangsúlyozta, hogy a kiállítás mély benyomást keltett benne, s hozzátette: „Ez a kiállítás elsősorban azt tanú­sítja, hogy a Szovjetunió minden területen óriási sikereket aratott.“ A kiállítás emlékkönyvébe a hadügyminiszter a követ­kezőket jegyezte be: „Igen érdekes és tanulságos a kiállí­tás megtekintése. Szemléltetően bizonyítja, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Államok együttműködhetnek népe­ink és a világ többi népének hasznára“.

Next

/
Thumbnails
Contents