Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-08-04 / 31. szám

WITTENBERG JÓZSEF Bjg^G Életmentő adóssá: (Történet 1932-ből) A Csallóközben lévő Kosz- mély nevű falu egyik szegény oarasztja, Gereblyés András nyolcadmagával élt roskadozó kis házában. Az egész család napszámba járt, dolgoztak lá­tástól vakulásig és mégis alig került más az asztalra: egy kis leves, krumpli, kenyér. Gereb­lyés Boris tizennyolcéves volt, a család legidősebb gyereke, a szomszéd Julis komendálására elindult Bratislavába szolgála­tot keresni. Amikor leszállt a csallóközi vicinálisról, a zseb­kendője csücskébe kötött cé­dulát bogőzta ki, arra volt írva a „zupringerné“ — már ahogy ok nevezték a helyszerzőt — neve, címe. A Mihálvkapu egyik öreg há­zában volt Reichné elhelyező irodája, ide jártak a nagyságák cselédet keresni. Az iroda ápo- rodott levegőjű helyiségében, amely egyben lakószoba is volt, szorongott nyolc tíz falusi lány és várta jövendőbeli kenyeres gazdáját. A nagyságák válo­gattak a lányok között, mint a csarnokban a libák és tyúkok vásárlása közben. Repültek a kérdések; vállal-e nagy mosást, van-e szeretője, gyereke, tud-e szépen vasalni; kapukulcs nincs, kimenő csak vasárnap délután. Munkáról, kötelesség­vállalásról sok sző esett, csak a fizetésről beszéltek keveset és kurtán. Borist Kovácsné vitte magá­val, akinek a férje leépített tisztviselő volt, s ez idő sze­rint bizonytalan és gyanús vál­lalkozásokkal foglalkozott. A fiatal falusi lányt háromszobás lakás nagy munkája 'várta. Már a második hó elsején nem kap­ta meg a fizetését, mert a nagyságos úr nem hozott haza pénzt, pedig egész nap szalad­gált szegény aktatáskával a hó­na alatt, számokkal a fejében és amikor este hazavánszorgott, mindig veszekedett vele a nagyságos asszony, naplopónak szólította és ha mindezt tudta volna, akkor nem ment volna hozzá feleségül ezelőtt huszon­három esztendővel. Veszekedés után az asszony kijött a kony­hába és most Borisnak mondta meg a véleményét, hogy miért mosogatja a teásedényt a töb­bi edénnyel együtt, miért nem ragyog a mozsár, mint a nap­sugár a Duna vizén, és hogy ma megint keveset szellőztette az úriszobát, micsoda hanyagság. Éjfél felé pedig a fiatalúr som- polygott ágyához, hideg kezé­vel Boris kicsi szűzi méhecs­kéit simogatva, s amikor az reszketni kezdett egész testé­ben, fülébe súgta, hogy holnap szép selyemharisnyát vesz ne­ki. Boris felháborodva ugrott ki ágyából, hangos sírásba kez­dett, amelyre a fiatalúr annyira megijedt, hogy buta libának nevezte a szegény kis szolgálót és kiosont szobájából. Másnap a nagyságos asszony rohant rá, hogy az úr íróasztaláról eltűnt a rézborjú, ez a drága levélne­hezék, amelyet még szegény boldogult Vili bácsi adott nász­ajándékul, húsz évvel ezelőtt, az esküvő után. Szegény megszeppent Boris hiába védekezett, hogy nem látta a rézborjút, amelyet biz­tosan a fiatalűr vitt el a zálog­házba, éppen úgy, mint múltkor a kék kínai szőnyeget. Akkor is Borist gyanúsították. Hiába tiltakozott, az asszony nem hitt neki, feltúrta a ládáját és imádságos könyvét is kiszórta a földre. Boris sírt. aztán haza­jött az úr, be kellett vinni a vacsorát, vacsora után le kel­lett rámolni, egy kis karlsbadi ibrik, amely a nagyapa gyomor­bajára emlékeztetett, összetört, aztán éjszaka lett, szerelmes macskák nyávogtak kegyetle­nül a háztetőn, a házmester is ordított, csak a hold nem szólt egy szót sem, nyugodt méltó­sággal mászott fel az égen, ép­pen úgy, mint odahaza Kosz- mályon. Éjjel Boris a falura gondolt, ahol nem rézből vannak a bor­jak, hanem húsból és vérből. Ilyenkor a bakter már be van rúgva és szidja a csillagokat, de még egy sem sértődött meg. Kint a libaúsztatőban most né­zi meg magát a hold, a hiú hold, amely minden pocsolyáról azt hiszi, hogy tükör és mindegyik­ben megbámulja a saját, hideg szépség«. És Boris zokogott az ágyban, telesírta a csíkos dun­nahuzatot, aztán felkelt, hogy jobban tudjon sírni. Reggel el kellett mennie a húsdarálóért a „Zuckermandli- ra", onnan a Palisádyra kellett menni az endllzőnöhöz, innen át kellett ugrania a Stefaník útra, mert ott a Kleinnél sokkal olcsóbb a vaj és megbízhatóbb. Amíg hazaért a vajjal, a hús­darálóval és a beendlizett blúz­zal, az asszony megint a ládá­jában turkált, de nem találta men a rézborjút. Ebéd után eljött Julis, aki már hat éve volt Bratislavában, akinek tavaly gyereke szüle­tett, az idén meghalt és jövőre lesz egy másik. Julis már ta­pasztalt nő volt, Boris nagy respektussal nézett rá, mert ez a lány egyszer megpofozta a nagyságáját, aki ráfogta, hogy lopott. Néha este Kovácsék cselédszobájába összeültek, Ju­lis vigasztalta Borist: — Ne bőgj, te szamár, — mondta — mindig bőgsz. — Szomorú az életem, — búslakodik Boris — ( anyám is írt, hogy haza ne jöjjek, mert nincs munka, a ládám is fel­túrták, imádságos könyvemet is kiszórták, szerencsétlen va­gyok, mint valami oktalan ökör, fel is mondtak, fizetésem sem kapom, — hát mond Julis, mi­nek éljek, mi a csudának? Meghalni volna jó, Julis, a koszmályi temetőben volna jó, jeltelen sírban, csak egy-két margitvirág legyen rajta, hogy a méhecskék odaszálljanak. — Nem kell mindjárt meg­halni, — mondta Julfs. — De bizony én meghalok — felelte Boris. Aztán könyörgőre fogta a dolgot. — Régi öngyilkos vagy te már Julis! Hallom, egyszer le­ugrottal a második emeletről, aztán mérget is vettél. — Julis jőizúen kacagott: — Csak aszpirint! De nekem az aszpirin nem használt, még élek. Ha már igazán meg akarsz halni, akkor részemről a gázt ajánlom. Nincs jobb, mint egy kis gáz. Az ember csak odaül a csőhöz, mellreszívja a gázt és addig szívja, amíg már nem szívja és kész. — Csak ki kell nyitni? — kérdezte Boris. — Igen! — Nem kell meggyújtani? — Isten őrizz! Az nem jó. Csak hadd folyjon a gáz. De miért halsz meg ? Szép vagy és fiatal. Ne halj meg te szamár! — Juszt is — mondta elke­seredetten Boris. — Majd én megmutatom. Nem beszélgettek tovább, ko­moran, üresen néztek maguk elé, Julis szedelődzött, már dél­után hat óra volt. Boris ott állt a gázrezsónál. Csak meg kell csavarni azt a kis fogantyút és mindennek vé­ge. Csak mellre szívni a halált, amely a gázgyárból jön. Egy kicsit büdös ez a halál, az igaz. Agyban meghalni jobb. Végel­gyengülés, az is jó. Gutaiités, vagy vízibetegség, nem jó. Csak ülni a gáznál, a harangvirágok­ra gondolni, amelyek éjfélkor megkondulnak a mezőn. Mo­csári gólyahírre gondolni, hogy szerette ezt a virágot, vagy a kankalint, amely kidobja magá­ból a méheket, amikor dühös. A falura gondolni, szegény nyomorgó szüleire és testvé­reire. Ilyenkor jön haza a gu­lya is, Fáncsi az uraság vén tejelője halad az élen, alig várja, hogy már megfejjék. Kint a határban már kelepéi­nek a gólyák, egyelőre még nem mertek bejönni a faluba, mert most füstölik a kéménye­ket. És mégis meg kell halni, mert nyomorúságos, kilátásta­lan az élet. Boris keze már a csapon járt. Megcsavarintotta. A következő pillanatban fütyül­ni kezdett a gáz, így fütyül a szél odahaza a padlás ereszté­keiben. Miért fütyül a szél? Mert nem akarják beengedni a szobába. De a szél nem büdös. Csak fütyül. Boris most már hallotta, hogy a gáz egy nótát fütyül... Szép magyar nótát, legények énekelhetik a kocs­mában, ha nagyon vágyakoz­nak. Nem is rossz ez a halál. Miért félnek tőle? Igaz, hogy a feje már fáj egy kicsit, de mi ez a kis főfájás a nagy ha­lálhoz képest? És Boris örült.. A nagyságának meg fog szó­lalni a szíve, a lelkiismerete is furdalni fogja, ha megtudja ha­lála után, hogy mégis a fiatalúr vitte el a rézborjút a zálogház­ba. Már a szíve is lassabban dobbant, már a tüdejében érez­te a végtelenséget, már maga fölé képzelte a fejfát, amikor kopogtattak az ajtón. Éppen most, a fene egye meg. Lezárta a gázt, mert az ajtót csak ki kell nyitni. Egy úr lépett be. Derékig katona, onnan kezdve civil. Egyenzubbonya volt, a sapkája is valami katonaféle lehetett, de a nadrágja civilből volt, az biztos. — Mit tetszik kérem — mondta Boris halkan és ijedve. A jövevény belenyúlt az ak­tatáskájába és egy cédulát vett elő. — Itthon vannak? — kér­dezte kissé energikusan. — Nincsenek. — Hát akkor kikapcsolom —’ mondta a férfi könj'örtelenül és megeirógatta a bajuszát. — Micsodát tetszik kikap­csolni ? — kérdezte Boris. — A gázt! Már hatszor vol­tam itt. Mindig azt mondják, hogy majd holnap fizetnek. Ez nem megy kérem. Én nem lo­pom a lábam és a gázművek sem lopják a gázt. Kénytelen vagyok kikapcsolni. Boris dermedten nézett a gázos emberre. — Jaj, ne tessék kikapcsol­ni! — Miért, talán éppen főz magának valamit? — Nem. — Hát minek a gáz? — Csak. A férfi most szipákolni kez­dett és megállapította, hogy gázszag van. — Gázömlés! — mondta szakszerűen. - Nem tudják elzárni a gázt? Nem elég. hogy nem fizetnek, még pocsékolják is? Ekkor Boris már sírt. És a gázos ember megtudta az igaz­ságot. — Meghalni tavasszal? Meg­őrült maga? Az ember télen hal meg. Maga egy szamár, éde:, lányom. Miért nem várja meg élete végét? És a gáz, amelyet mi csinálunk, nem ar- ravaló, hogy meghaljunk tőle, édes lányom! A gáz családi tűzhely! A gáz melegséget hoz, életet, nem érti? — Értem - mondta Boris. A gázos ember leült. Panasz­kodott. Hogy van Ligetfalun egy háza és egyedül él abban. Este, ha hazamegy, hideg van. Reggel, ha felkel, hideg van. Kifőzésből hozat ebédet, pedig úgy szeretne egyszer rakott­káposztát enni, amibe előzőleg kolbászt vagdaltak bele. Egy óra múlva már csőkolództak. Amikor a nagyságos asszony hazajött, Boris már a gázos ember ölében ült. Persze a nagyságos asszony kiabált: — Hát ml van itt? Nem szé­gyellik magukat? Mi ez? — Ez a boldogság, nagyságos asszony — mondta Boris le- húnyt szemmel. És elvitte őt a gázos ember. Ligetfalun náluk lehet kapni a legjobb rakottkáposztát. Nem főznek gázzal. Fa pattog vidá­man a tűzhelyben. Jövőre már gyerek is lesz. Julis néha meg­látogatja őket. Halkan beszél­getnek, mert a gázos ember alszik. Mindig fáradt. Jár-kel a városban reggeltől estig és folyton kikapcsol. Ebbe el lehet fáradni. És a ház előtt, a kis kertben harangvirágok is van­nak. Egész biztos, hogy éjszaka megkondulnak, csakúgy mint odahaza Koszmályon. V Grazyna Staniszews- ka lengyel filmszí- nésznö a San Sebas- tian-i filmfesztiválon nagy feltűnést keltett. Eddig már több film­ben szerepelt. Nálunk még keveset láttuk. A ragyogd szépségű színésznő rutinos já­tékával, természetes modorával keltette fel a figyelmet. A fiatal művésznőnek nagy jövőt jósoltak. Kiállításon Bratislavában a 'Nemzeti Kép­tár kiállítási termeiben „A 19­20. század lengyel festőművé­szet e“ címen kiállítás nyílt. A lengyel néphez fűződő baráti kapcsolatnak köszönhetjük, hogy a varsói Nemzeti Múzeum gyűj­teményének legértékesebb képeit kiállítás céljából számunkra át­engedte és így alkalmunk van megismerkedni a lengyel festő­művészet legjellegzetesebb kép­viselőinek alkotásaival. Bernardo Bellatto Varsóról festett képei tükrözik a korabeli Varsó városképét és realisztikus ábrázolásban megfigyelhetjük a különböző néprétegek képviselő­it. Jan Piotr Norbiin, francia származású. A francia rokokó elemeit hozta Lengyelországba. A legtipikusabb képe a Fürdés a parkban. Az idegen származású festőművész rendkívül sok ér­deklődést tanúsíthatott a lengyel politikai események, a paraszt - felkelések és a Lengyelország felosztásával kapcsolatos ese­mények iránt. Norblínt a lengyel zsánerfestészet atyjának tekin­tik. Igen közel áll hozzá Kazi- mierz Wojniakowszki (1771— 1812), akinek „Társaság a vár­ban" című képén a jellemábrá­zolást csodálhatjuk meg a leg­jobban. A lengyel festők 7 zsánerképeken kí­vül szeretik a tör- ténelmi tárgyú je­leneteket, melyek természetesen szo­rosan összefüggnek a lengyel nép tör­ténelmével. Az or­szág felosztása után általános hanyatlá­si korszak állt be és csak az 1800-as években találkozunk olyan kiemelkedő festöegyéniségekkel, mint Antoni Bro- dowski, Jan Nepo­muk Glowacki. Krakkó városához fűződik Piotr Mi- chalowski, a legne­vesebb lengyel fes­tő tevékenysége. Michalowski a na­póleoni korszak be­folyása alatt gyak­ran fest harci és tömeg jeleneteket, ezek tele vannak dinamikus erővel. Michalowski festő- St , . technikáját és áb- Man,s*law rázolásmódját az esztétikusok egyedülálló jelenségnek tartják. A kiállítás anyagát túlnyomó­an portrék képezik. Dabrowski (1805—1861) portré­ja, melyet egu varsói kereske­dőről készíteti. Nagyszerűen ki­domborodik a kispolgár igazi lé­nye. Henryk Rodokowski (1823— 1894) monumentális alkotásaival Michalowskival veszi fel a ver­senyt, de bizonyos szempontból ellentéte is, amennyiben már ro­mantikus színekbe öltözteti mo­delljeit. A romantikus áramlatok képviselője Artúr Grottger volt, kinek önarcképével ismerkedünk meg. Művészetét a nemzeti fel­szabadító harcba állította és a lengyel népre óriási hatással volt. Jan Matejko (1838—1898) világ­viszonylatban is a legismertebb lengyel festő. Képeivel egyene­sen forradalmasít. A „Grunwald melletti harc" című képét a tör­ténelmi harci jelenetek festésze­tében a világ legnagyobb értéké­nek ismerik el. Matejkó kiváló portrétista is, ezt önarcképéből is láthatjuk. Világhírnévre tett szert Józef Brandt is, kinek a Koldygni melletti ütközet című képében gyönyörködhetünk. Brandt körül önálló festőiskola alakult ki, melynek tagjai a ki­állításon képviselve vannak. Megkapó Wajciech Gerson „Temető a hegyek között" című képe, amely komor színeivel kelt mély benyomást. A 20. század elején élő festők közül kimagaslik Stanislaw Lentz (1863-192Ö), akt Sztrájkolók cí­mű képével vésődik be emléke­zetünkbe. Az impresszionizmus a lengyeleknél a hazai hagyomá­nyok vonásait veszi fel. Wyczol­Lentz „Sztrájkolók" című képe. kowski Rcpaszedés című képe hatásosan fejezi ki a lengyel táj egyéni szépségeit. A képkiállítás gazdag anyagát egyszeri látogatás alkalmából nem is tekinthetjük alaposan át. Sok új isirleretre teszünk szert, és akik szeretik a művészetet, azok számára igazi élményt nyújt, M. M. Kulturális hírek ® Haydn emlékezetére szep­tember 12 — 16. között zenetu­dományi kongresszust rendez­nek Bratislavában. # Az elhúnyt Mike Todd fia Spanyolországban „szagos“ fil­met forgat, amellyel forradal­masítani akarja az egész film­ipart. A film negyvenkétféle illatot érzékeltett a közönség­gel, Ezt a furcsa filmalkotást jövőre Londonban akarja be­mutatni, egyelőre azonban nem talál olyan filmszínházat, amely hajlandó volna vállalni a vele­járó nagy költségeket. A mozi nézőterén ugyanis minden egyes ülést különleges berendezéssel kell felszerelni, hogy „közvetí­teni“ tudja a megfelelő illato­kat. ffi Békéscsabán a szlovák gimnázium fiútanulói az asz­talosipari szövetkezetben, a lá­nyok a helyi szövetkezet női szabóságában töltenek el egy- egy napot. O A jubileumi Schiller év je­gyében állnak az idei Teli Vil­mos játékok, melyeket Altdorf községben tartanak meg. Az ünnepségen pompás látványt nyújtanak a történelmi viselet­be öltöztetett harcosok. © Első ízben fordult elő, hogy a világhírű moszkvai Nagy Színház balettegyüttese egy ti- zennég.véves angol kislányt vett fel a balettiskola növendékei közé. Ann Stone számára igen nagy jelentőségű, hogy a világ első balettiskolájában nyerhet kiképzést. Ann Stone öt évig folytatja tanulmányait a moszk­vai baiettiskolában. © A bécsi VIT-en olyan .vi­lághírű együttesek lépnek fel, mint a Leningrádi balett, amely Csajkovszkij „Hattyúk tavát“ és Prokofjev „Kővirágját" adja elő, a Pekingi Opera, a drezdai Kreuz-kórus, a párizsi balett­együttes Rostand Cyrano de Bergerac-jából készült balettet mutatja be, amelynek főszere­peit Roland Petit és Zizi Jean- Marie táncolja. Józef Chelmoiiski: Az elöljárónál című képe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents