Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-07-21 / 29. szám

Palival nem­rég újra talál­koztam. Vala­mikor nagyob­bik fiammal járt egy osz­tályba, sokat volt nálunk is, barátkozni, de inkább a játék és a huncutság volt a kenyere, nem pedig a tanulás. Kegyetlen lusta és rossz tanuló volt, a ta­nítói szerint „elveszett gyerek", akiből nem lesz semmi. Én mindig hittem Paliban és sok­szor — mivel szülei nem igen érdeklődtek előmenetele, isko­lai viselt dolgai iránt — magam igyekeztem törődni vele. Elhív­tam tanúin’, eleinte jövögetett, aztán egyre ritkábban jött és végül teljesen elmaradt. Az év ejején fiam újságolta is, hogy 1 li kimaradt, „melózni ment“ — ahogy fiam a mai szaknyel­ven fejezte ki magát. És most, hosszú idő után találkoztam vele. Nem kellett sokat faggat­nom, dicsekedett ő magától. A mezőgazdaságba ment tanul­ni, most dolgozik is, keres is és iskolába jár, mezőgazdasági tanonc, nemsokára sikeresen elvégzi az első évet. Nem lesz érdektelen, ha el­mondom, miért hittem Paliban. Pali — ha vásott, rossz gyerek is volt, ha lusta is volt és is­kolakerülő — egy igen szép vonással rendelkezett: szolgá­latkész gyerek volt. Sokszor láttam, mikor az utcán kis- ’ öccsét sétáltat­ta beteg anyja helyett, vagy kivette az utcán a nők kezéből a nehéz kosarat és segítette vinni. De egy­szer nagy bajban volt: lopott! Egy jómódú fiútól. Pénzt. És a pénzen egy szegényebb diák­társának vett színesceruzát, mert nem volt neki. Megúszta hármas magaviselettel, és egy alapos korholással. Akkor ma­gam is meginogtam hitemben, de azután jött egy eset, mely helyrebillentette lelki egyensú­lyomat Pali irányában. Sportkát akartam feladni. Pali vállalko­zott, hogy elviszi. 4 szelvénnyel játszom, 15 koronát adtam neki és a fáradság jutalmául a fenn­maradó 3 koronát Palinak aján­dékoztam, hogy ő is próbáljon PALI cukrot. Pali fél óra múlva visz- szahozta a négy Sportka szel­vényt és büszkén mutatta, hogy ő is feladott egyet az én juta­lompénzemből.' Egy hét múlva ragyogó arccal állított be, hogy negyedik díja • lett. Két hét múlva pedig Pali újra megje­lent és leszámolt elém 30 koro­nát. „Hatvan koronát nyertünk bácsi, tessék, itt a fele. Maga adta a pénzt, én a szerencsét". — Alig bírtam rábeszélni, hogy az egész összeg az övé. Végre elfogadta. ^Aznap fiam este gyomorfájásról panaszkodott. Végül bevallotta, hogy Palival és más gyerekekkel Rrimeser voltak a cukrászdában és tele­ették magukat „fincsi krémes- sel“, — Hiába, ha Pali pénzénél volt, gavallériája nem ismert határt. Egyszóval, sok-sok jó tulajdonsága volt ennek az el­veszett fiúnak, aki nem szere­tett tanulnL aki többet járt iskola mellé, mint az iskolába, aki rossz volt, mint a szülői gondoskodás nélküli gyerekek általában. Az öreg pedellus azt mondta rá: „égetni való gyerek ez kérem!“ ^ . Hát nem! A Pali és a többi Palik nem égetni való gyere­kek, hanem igen szeretni és pártolni valók,. Mert ha gonosz­ság nincs lelkűkben, ha szív dobog a testükben és ha olyan őszinte becsületesen csillog a szemük, előbb-utóbb emberek, becsületes, munkás emberek lesznek. Türelem kell hozzájuk és sok-sok szeretet. Hogy azzá váljanak, amivé’ akarjuk: be­csületes dolgozókká, nem csu­pán rajtuk múlik, hanem raj­tunk: a társadalmon is. Népgazdaságunk gyűjti a va­sat, a papírt, üveget, — min­dent. isír.cs elveszett anyag. De százszor nem lehet „elveszett gyermek“. Egy sem. Lám, az én Palim is ilyen volt — és megtalálta a boldog­ságát. S1POSS JENŐ Akikkel a VIT-en nem találkozhatunk . . . Nem csoda, hogy — a nyu­gatnémet kormányhoz hasonló­an — a görög hatóságok meg­tagadták a kiutazást a bécsi VIT-re készülő fiataloktól. Ép­pen az ellenkezőjén csodálkoz­hatnánk, vagyis akkor, ha a gö­rög kormány — amely a fiata­lok példaképét, Manolisz Glé- zoszt ezekben a napokban állí­totta katonai bíróság elé —, tétlenül nézte volna azt a nagy lelkesedést, amellyel a görög fiatalság hozzákezdett a VIT- en való részvétel előkészítésé­hez. Valóban, Görögországban lel­kes fogadtatásra és széleskörű támogatásra talált a V1T. Szá­mos rendezvényen részt vettek a politikai és kulturális élet ismert személyiségei, a legje­lentősebb ifjúsági és diákszer­vezetek képviselői (Liberális Ifjúság, Haladó Ifjúság, Oj Ag­rár Párt, Demokratikus Unió, Szociális Néppárt, Demokrata Párt), ismert sportolók és sportvezetők, köztük Marina- kisz olimpiai bajnok. A görög fiatalok nagy szorgalommal ké­szág fiataljai előtt bemutatót tartsanak a görög nép kultú­rájából és életéből. Lelkesítette őket a VIT nemes jelszava: „A békéért és a barátságért!“ De a jelszóért egyáltalán nem lelkesednek az athéni urak, akik — mint a NATO válogatott zsoldosai —, amerikai rakéta­támaszpontok görög földön va­ló felállításán buzgólkodnak. A rakétatámaszpontok építése ugyanis összeegyeztethetetlen fogalom a béke és barátság jelszavával. Hiába tiltják el azonban a gfrrög fiatalokat a VIT-re való utazástól, hiába tartják börtönben a múlt év­ben letartóztatott N. Szolo- moszt, az EDA-párt ifjúsági vezetőjét és több száz fiatalt, terrorral nem lehet elnémítani az egész néppel együtt a raké­tatámaszpontok ellen küzdő gö­rög ifjúságot! Görögország fiataljai erőt merítve Manolisz Glézosz bátor magatartásából, küzdenek ha­zájuk nemzeti függetlenségéért s ebben szolidáris velük az szerencsét. Vagy vegyen rajta szültek, hogy Bécsben, 126 or- egész világ haladó ifjúsága. A nyugati ifjúság drámája A külföldi lapok most sokat írnak Harrison Salisbury Ki­siklott ifjúság című könyvéről, amely az amerikai ifjúság problémáival foglalkozik. A könyv szerzője leírja tanul­mányúját, melyet Chikágóból San Franciskóig tett meg és elmondja, hogy mindenütt olyan fiatalokkal találkozott, akikre „a szegénység, éhség, a beteg­ség és a nyomor rányomta a bélyeget“. A könyv sokat fog­lalkozik a serdültebb ifjúság­gal, amely cél és remény, élet- tartalom nélkül a fővárosok utcáin kóborog és veszélyez­teti a közbiztonságot. Salisbury szigorú bírálat alá veszi az amerikai „szórakozási ipart" is, amely a „kisiklott if­júságra“ óriási hatást gyakorol és nyerssé, durvává teszi. A könyv, amely csupa konkrét adatot tartalmaz, zavart felhá­borodást keltett a közvéle­ményben. Salisbury ugyanis a New York Times jónevü kül­földi levelezője és így annál nagyobb hatást váltottak ki „felfedezései“. Fejtegetéseiben rémülten megállapítja, hogy amint azt az Egyesült Államok tavalyi jelentése is kimutatja a 10 — 17- éves korúak 20 száza­léka büntetett előéletű. A leg­feltűnőbb, hogy a hivatalos hír nem foglalkozik a tömeges munkanélküliség problémájá­val, pedig az amerikai fiatalok tévelygései csakis erre vezet­hetők vissza. Walter Reuther reformista szakszervezeti vezető a mun­kanélküliséggel kapcsolatosan egyre gyakrabban a „nemzeti nyomorról“ ír. ^ Mister Salisbury dokumentá­ciós tanulmányában azonban természetesen nem „emlegeti“ a lényeget, hiszen az fölötte kínos lenne számára, nem fog­lalkozik azzal, hogy az ifjúság erkölcsi züllése mindenütt a hosszantartó munkanélküliség következményeképpen mutat­kozik. íme két egész friss adat: 1959. július 3-án a londoni leg­felsőbb rendőrség jelentette, hogy 1958-ban a fiatalkorú bű­nözők száma 24,5 %-kaI emel­kedett. 1959. június 30-án a nyugat-berlini rendőrség a kö­vetkező hírt közölte: az elmúlt L Handlován (privigyei járás) a dicső Szlovák Nemzeti ? Felkelés idején a Gestapo ennek a háznak a pincéjében ) több partizánt megkínzott. 1944. július 19-én ebben a házban ült össze a handlovai forradalmi helyi nemzeti bizottság. Handlovát 1945. április 3-án a Szovjet Hr dsereg szaba­dította fel. két hét alatt Berlinben 450 fia­talkorút tartóztattak le lopás, betörés és erkölcsi kihágás miatt. Salisbury riasztó leleplezései és a hivatalos statisztikai ada­tok sok nyilvános vitát váltot­tak ki. Az amerikai apák és anyák amely nul, rávilágít arra, hogy az egyszerű amerikai emberek mennyire elvárják, hogy meg­magyarázzák nekik az ifjúság körében mutatkozó jelensége­ket és az okokat is, amelyek ezeket a tüneteket kiváltják. A szülők látják, hogy gyerme­keik élete forog kockán, és ha egyesült erővel nem gátol­ják meg, a „nemzeti nyomor“ nemzeti katasztrófához vezet­het. Jelentékeny pozitív tényként kell elkönyvelnünk, hogy az ösztönös reakciója, amerikai ifjúság egyik része, a sajtóban is megnyilvá- amely Jeffersont, Thomast, Paint és Lincolnt tartja esz­ményképének, lassanként tuda­tára ébred küldetésének és vi­lágosan látja szükségességét annak, hogy még határozottabb harcot kell folytatni a béke és a haladás érdekében. Ufz, naplény, egészség Vatikán és a fasizmus Emberek tolongnak a vonaton, Zsúfolt minden vagon, pihegve j izzadunk a rekkentö hőségben. Egyetlen óriási üvöltés a tömeg: vízre, ki a szabadba! A kényesebb városi ember nem bírja sem a hideget, sem a hő­séget. Kifekszik a napra pár pil­lanatra, befut a vízbe, árnyékba búvik lihegve. A földműves, a falusi ember csak neveti, fejét csóválja, sehogy sem érti ezt a bolondériát. Nem menne ő napra az istennek se, ha nem muszáj- na, ha a sárguló vetés nem kiál­tana, fonnyadó növény nem siránkozna. Kimegy a napra, de­rekasan tűri tűző sugarát és végzi a maga munkáját. Vasár­nap meg beül a hüsbe — ha az idő engedi — és alig mozog. A városi meg telerakja a nyakát holmival és elindul ki a napra néhány órácskára, bele a vízbe néhány percecskére. A napon izzad, a vízben reszket. és mindezért képes a rekkenő hőségben félnapokat vonatozni. Ki érti ezt? Mégis igy van rend­jén. Egészséges, erőt és frisse­séget ad a napfény, levegő. a vatiKan, ameiy Keresztes- hadjáratot hirdet a kommuniz­mus ellen, a fasizmussal kap­csolatban mindig a megbékélés a kiegyezés politikáját hirdette, gyakorolta. A püspöki karok mindig a lehető legnagyobb jó­indulatot tanúsították minde­nütt a keletkező fasizmus iránt. 1929. május 30-án XI. Pius pápa elismerte, hogy a fasizmus alapvető törvényei „az isteni jog tanításainak és a kánon-jog általános alapelveinek megfele­lő törvények“. Azóta még sohasem cáfolták meg a fasizmus és a pápaság szoros együttműködését. Az a buzdító beszéd, amelyet XI. Pius 1936-ban a katolikus sajtó világkiállításának megnyitása alkalmából tartott, a lehető leg­kirívóbb módon szenteli meg a fasizmussal való szolidaritást és a kommunizmus ellen végső­kig menő harc politikáját. Fi­gyelemre méltó, hogy a pápának egy szava sem volt akkor, ami­kor a nácik eltiporták Csehszlo­vákiát, vagy amikor az olasz fasiszták lerohanták Albániát, de a finn háború kitörésekor lármás szovjetellenes propagan­dahadjáratot szervezett. Németországban a hitlerizmus hasonlóképpen kizárta a keresz­ténységet, mint Mussolini fasiz­musa. Rosenberg, a nácizmus ideológusa kimondotta: „Szá­munkra a becsület a faji becsü­let eszméje, minden gondo­latunk és tettünk kezdete és vége. Nem tűr meg maga mel­lett semmilyen más vele egyen­lő értékű súlypontot, legyen az a keresztény szerepe, a szabad­kőművesség humanizmusa vagy a római filozófia.“ Ennek ellené­re 1935. augusztus 30-án a né­met katolikus püspökök közös pásztorlevélben ajánlották fel segítségüket Hitlernek. Csak < miután Hitler minden határon : keresztül gázolt, amikor a né- , met katolikus tömegeket a íbg- szörnyúbb megalázások és ül- : dözések érték, akkor kénysze­rült rá a pápa arra, hogy encik- likájában elítélje a „faj- és : vérelméletek“ eltévelyedéseit, i A német püspökök egész végig i csendben maradtak és „együtt- I működtek“ a fasisztákkal. i Akadtak olyan katolikus pa- i pok, mint például Rossaint né- : met pap, akik nem tudták szó i nélkül nézni a hitlerizmus al- i jasságait, az Ilyeneket törvény­szék elé állították. Hitler meg­kísérelte a protestantizmust „belülről“ meghódítani. „Német keresztény egyházat szerve­zett". Az ellenállók a Hitler el­lenes „Hitvallási Fronthoz“ csatlakoztak és ezrével népesí­tették be a koncentrációs tábo­rokat. Spanyolországban a püspöki kar kezdettől Franco mellett foglalt állást és körlevélben az egész világ előtt szentesítették a lázadást. Maga a pápa szívé­lyes diplomáciai kapcsolatot tartott fenn egész idő alatt Francoval. Lengyelországban a hitleri barbárság a lengyel nép kiirtá­sát tűzte ki célul. Kegyetlenül sújtották a katolikus papságot is. A lengyel papok ezrével a koncentrációs táborokban sínylődtek. Annál kínosabban érintette a lengyel papságot az a tény, hogy a Vatikán de facto elismerte Lengyelországnak a hitleristák által történt meghó­dítását. Maguk a katolikus pa­pok szilárdan ellenálltak a püs­pökök buzdításának, akik azt követelték, hogy a megszállók elleni harcokat szüntessék be. rörténelmi dokumentumok alap­ján ma megállapíthatjuk, hogy a lengyel püspökök Fischer SS- csoportvezetőtől komoly össze­geket kaptak. Franciaországban Pétainnak, Hitler bizalmasának uralomra jutása két táborra osztotta a katolikusokat. A nagybirtokosok mint minden országban, itt is a fasizmussal vállaltak közös­séget, míg a katolikus nép a németekkel együttműködő püspökök mesterkedései ellené­re is csatlakozott az ellenállás­hoz. A püspökök csak Sztálin­grád után, amikor a németek dühükben fokozták a deportá­lták kegyetlenségét és pogrom- szellemet igyekeztek teremteni, amely fellázította a francia nép íelkiismeretét — kezdtek szá­molni a katolikus tömegek vé­leményével, Amint látjuk a leigázott or­szágok főpapjai ugyanakkor, amikor Hitler német gyarmatot :sinált majdnem egész Európá­iéi, és úgy tűntette fel magát, nint annak a keresztes hadjá­ratnak a vezére, amely a „mar- cista atheizmus ellen folyik“ —; sten nevében áldásukat adták >rre a keresztes hadjáratra. M. zöld pázsit, dúslombú fák ölelik t majd körül. a Különösen szombaton és va- t sárnap kedvenc helye a bratisla- h vai fiataloknak Szene. (A múlt vasárnap húszezer ember stran­dolt a szenei tavakon). Félóra vonaton és különvonatok is in­dulnak napjában a szenei tavak­hoz. Megéri a fáradságot! Lehet csónakázni, vitorlázni, fürödni, táborozni, sportolni és horgász­ni. A szenei strandot még az első világháború után kezdték kiépí­teni. Nem nagy eredménnyel. Nem volt senkinek rá pénze. Pár év óta szinte csodás fejlődésen ment át ez a fürdőhely. Csupán a stranddá nyilvánított területen 42 vikkendház épült. Sok üzem most tervez ide nyaralót és el­kezdik a közeljövőben egy nagy szálloda építését Js. vei tudatjuk Galovics Vincének, a fürdő vezetőjének felvilágosí­tását. A tavak körül szabadon lehet sátorozni.A Turista nemzeti vállalat sátrakat állított fel, azok számára, akik itt akarják tölteni az éjszakát. A strand területén lehet kölcsönözni kajakot, csó­nakot, motoroscsónakot, naper­nyőt, gumimatracot, űszóövet, fürdőruhát és Kabinok is állnak rendelkezésére. Szene hüs tavaival várja a környék fiataljait. A nyári napo­kon nevető, kacagó fiatalok lu­bickolnák, fürödnek a tágas ta­vakban. Este gitár szól, ének csendül az apró sátrhk körül. Friss egészséget, jó szórakozást, jó kedvet biztosít mindazoknak, akik szeretik a természetet, a vizet és sportot. Messze a ■ x ' i ■ ' rék-Xr ­jw. : 'WTvvX< túlsó part, tam. de átúsz­Egyelőre elég volt. Menjünk a partra. selymes habú víz. Akinek napon­ta kijut belőle, mindezt nem sokba veszi, de aki műhelyben verejtékezik, vagy négy fa! kö­zött izzad, annak nagy kincs minden perc, óra, amit a szabad­ban tölthet. Kell a növénynek, fának, fű­nek a víz, de kell az embernek is! Mily szerencsétlen az a város, falu, ahol nincs folyó, nincs tó. Bratislava ebből a szempontból nagyon szerencsés helyzetben van. Itt a Duna. De az emberek nagy tömege nem kitűnő úszó,, fél a nagy víztől. Ezek eddig ar­ra a néhány maglévő strandra szorultak, ami a városban van. Most ismét javult a helyzet. A város szélén, Vajnory határá­ban a kavicsbányák helyére új strandot terveznek. A tágas tavak hüs vizében máris ezrek fürödnek, bársonyos homokján százak sütkéreznek. Mily nagy­szerű lesz ez a hely, különösen Egyre több a hűs árnyék, pázsit a szenei tavak partján.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents