Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1959-11-24 / 47. szám
DRAGOMIR ÁSZENOV: KUDARC Dragomír Aszenov, a fiatal bolgár írőnemzedék egyik tehetséges tagja. Alig 28 éves, de már két novelláskötete és egy regénye jelent meg. Filmforgatókönyvei, riport- sorozatai a bolgár falu új arcát mutatják. Több műben megírta a Magyarország felszabadításáért harcoló bolgár katonák hősiességét, és győzelmeit. Itt közölt elbeszélése a „Lelkiismeret“ című kötetben jelent meg. ttenkovék álmatlanul és zak- látotton töltötték el az éjszakát. Venkov állásáról volt szó. Fülébe jutott, hogy az osztályon elégedetlenek a munkájával és lehet, hogy jelmondanak neki. Ez a hír pánikba ejtette. Elhagyni a munkáját, megváltoztatni szokásait és hozzászokni talán valami fizikai munkához — ez mindennél rosszabb lennel Sóhajtozva és szorongva törte a házaspár a fejét: kihez forduljanak, hogyan előzzék meg a felmondást? i- összeköttetés... összeköttetés ... — morogta Venkov, amint hanyatt fekve fújta a füstöt — Összeköttetés kellene nekünk. Ha most lenne valami befolyásos ismerősünk ... — Ha lenne — sóhajtott fel az asszony. — De nincs! — Nincs, nincs ... Mondtam én neked eleget, forogj az emberek között, járj el azokra az átkozott gyűlésekre! Az ember sose tudhatja, mikor, kire vagy mire lesz szüksége. — Eljártam, Gancsó ... — El a fenét. Ha most engem kirúgnak, felzabálhatjuk a készet. A magamféléket már nem köny- nyen nevezik ki. Gyanakvók lettek, követelőznek... Az asszony hirtelen feltérdelt az ágyon: — Menj ... menj Sztojev kapitányhoz — dadogta ki végül. Venkov csodálkozva húzta fel a szemöldökét: — Kihez? Miféle ez a Sztojev kapitány? — Mi az, hogy „miféle“? Hát a tömbünkben lakik, szomszédok vagyunk úgy nagyjából. Ö a főnököd testvére, édes testvére . . . — Ahaa — motyogta Venkov, rátámaszkodott a párnára és figyelmesen tekintett az asszonyra. — Ni, nézd csak! De hát mi... szóval... tulajdonképpen ... alig ismerjük egymást. Épp csak, hogy „jónapot“-ot mondunk egymásnak ... — Mi az, hogy csak „jónapot!“ A felesége mindig tólem kér kölcsön kötőtűket, meg a szitát is oda szoktam neki adni. És te is egyszer jártál náluk, valami gyűlést tartottak a házunkban... És testvérek, érted, testvérek ... A testvérek ... A testvérek pedig egymás kedvében járnak, hallgass rám. Bár azt mondják, a kommunistáknál nincs sógor- ság-komaság. Venkov mutatóujjával megvakarta tar fejebúbját: — Nem, nem lehet, nagyon kínos. Csak úgy betoppanok oda és azt akarom, hogy járjon közben az érdekemben! Valami ürügy kellene! Ezek a kommunisták kényesek az ilyesmire, nem lehet őket csak úgy megrohanni. Ész, furfang kell az ilyesmihez ... tán összecsapta a kezét: ** z asszony gondolkozott, az— Azt mondod, ürügy kell? Megvan! Ott a gyerekük! Nyolc évi házasság után az első! Menj el hozzájuk, mintha gratulálni akarnál. — Nyolc év nem tréfa! — bíztatta magát Venkov, és elégedetten cuppantott. — Meg kell hatni őket, így a gyerek, úgy a gyerek: — máris elolvasztottam az asz- szony szívét, Sztojev pedig segíteni fog rajtam ... Nagyon jó — bíztatta Venkov - né a férjét — a gyerek a fontos, arra támaszkodj! Reggel Venkov megborotválkozott, ünneplőbe öltözittt, vett egy csokor olcsó virágot és becsöngetett Sztojevékhez. A kapitány nyitott ajtót. ' Is elégedetten nyelt egyet. — Köszönjük — mondta zavartan Sztojevné, a kapitány pedig köhintett és a torkát köszörülte. — Igen, igen, jó dolog, ha gyereke van az embernek! — jött elemébe Venkov. — Igaz ugyan, hogy sok gond van vele, de hát mégis édes gyerekük ... Mutassák már meg, hadd lássam a kis pofikáját! Az asszony kicsit tétovázott, majd kelletlenül felfedte a baba arcát. — Ohó, ohó tiszta apja — harsogta kezét dörzsölve Venkov. — Sztojev elvtárs, magára üt a kicsi... — Öhö ... motyogta határozatlanul a kapitány, és komoran tekintett először a feleségére, majd a gyerekre. „Ö, csak nem történt köztük valami?“ — hasított Venkovba egy gondolat. De a pillanatnyi szünet után még bőszebben, még makacsabban folytatta a lelkesedést: — Ez aztán az öröklődés, úgy ám! Nézzék csak az alsó állkapcsát ... Magától lopta a kis huncut, hehe ... Magának van ilyen kicsit kiugró állkapcsa ... — Öhö — komorult el még jobban Sztojev. D e Venkov mit sem törődve a kapitány halántékán kidagadó erekkel, saját beszédétől megrészegülve folytatta: — És a szemecskék! Ö, pontosan olyanok! Kicsit cirmosok, Aá, tessék, fáradjon beljebb — mosolyodott el tartózkodóan Sztojev, amint megismerte Ven- kovot. — Bent kicsit rendetlenül vagyunk — már megbocsát —, de hát vasárnap van, a feleségem takarít. — Ö, nem tesz semmit — mondta Venkov megértben. A hallba belépett egy szép, karcsú asszony. Csodálatosan szép, vörösbarna haja volt. Pelenkákba ügyesen bepólyált pici gyereket tartott karján. — Ááüá, a trónörökös, a trónörökös — ugrott egyet Venkov mesterkélt mosollyal. — Remek, remek, kisfiú? — Kislány — felelte röviden Sztojev. — Annál jobb, a kislányok jobban ragaszkodnak a szüleikhez. Nos, gratulálok önöknek... Ma reggel mondta a feleségem — nyolc évig azt mondja, nem volt gyerekük és végül is ... öhöm... * * • tarkák. Már, ahogy mondani szokták, jól fogják látni a rosz- szat is, meg a jót is. Meg egy kicsit beesettek, mint a maga szemei... Ekkor Venkov véletlenül elkapta az anya pillantását, amelyben dühös szikrák ugráltak. Gyorsan taktikát változtatott: — De a haja bizonyára olyan lesz, mint az Öné, vöröses — fordult az asszonyhoz. — Szép mutatós haja lesz, az már igen! Meg a fülecskéi is inkább az önéhez hasonlítanak... Fülbevalót fog hordani a kislány? Hogyan? Persze, persze nem divatos, minek lyukaszt gatnánk a gyerekek fülét. Eh, az ördög vigye el, a saját mégis csak saját, életet adsz neki s aztán, csak benne és érte élsz... De a mi életünknek, gyermektelenek életének mi értelme van? Elhatározza az ember, hogy örökbefogad — már megbocsátanak — valami fattyút, és elrontja az egész éle ... Venkov szónoklatát hatalmas dörrenés szakította félbe. Az asszony könnyben úszó szemmel tépte fel a szobaajtót, és úgy vágta be maga mögött, hogy a hallban táncolni kezdett a csillár. Venkov villámsújtottan bámult a becsapódó ajtóra. — Hallgasson ide! — csattant fel élesen a kapitány hangja —, ha valamiért jött, mondja meg, ne kerülgesse. Felesleges mellébeszélni. Ami pedig a gyereket illeti, nem hasonlíthat se a feleségemre, se rám. Egy hónappal ezelőtt fogadtuk örökbe! — Ö... örök... be? — nyöszörögte Venkov hátra lépve, és érezte, hogy ellepi a hideg veríték. ß eszéljen! .— rivallt rá a ka- ® pitány érces hangon. — Azért jöttem, hogy a... szóval..., mert a... bátyjával kapcsolatban... — A bátyámmal?! — De ö ... az én ... a... — dadogta egészen összezavarodva Venkov. — Ö ... — Mit ő! — szakította félbe idegeser Sztojev. — Mit képzel ő magáról! Mert a múltban érdemeket szerzett, most az emberek csukják be a szemüket a hibái előtt? így mondja meg neki: Nem helyeslem, amit csinál, még ha a testvérem, akkor se! És azt is mondja meg, hogy egy olyan embernek, mint ö, nem illik ki- lincseltetéssel és a fene tudja, még mivel helyrehozatni, amit elrontott. Jobb lenne, ha nyíltan feltárna mindent. Ügy könnyebb is meg becsületesebb is. Magának pedig akkor nem kellene az ő ügyében kilincselni ennél meg annál... Ami engem illet — én nem tudok közbenjárni az érdekében. — Igen, igen... — mormogta Venkov, gyorsan meghajolt és nyakát a vállába húzva, kisurrant az előszobaajtórf. (Fordította: R. M.) Kulturális hírek • A Csehszlovák Tudományos Akadémia szláv intézetének rendezésében nemzetközi irodalomtörténeti konferenciát tartottak Prágában, a közép- és keleteurópai népek irodalmáról. Az értekezleten a bolgár, német, magyar, lengyel és csehszlovák irodalom történetének XVIII. század eleji irodalmát értékelték. • Amerikai könyvtárosok 25 tagú küldöttsége látogatott el a Szovjetunióba, ahol a Lenin Könyvtár munkáját tanulmányozták. • Alberto Robida olasz író még 1883-ban megírt „A XX. század“ című tudományos fantasztikus regényét, amelyet később teljesen elfelejtettek, csak nemrég elevenítették fel a római rádióban. A regény cselekménye 1953 -1960 között a televízió, a helikopter, az elektromos zene korában játszódik. A regény felelevenítésénél az okozta a legnagyobb gondot, hogyan őrizzék meg a cselekmény fantasztikus elemeit, hiszen a regényben leírt találmányok már régen megvalósultak. • A hivatalos francia irodalmi díjat André Schwarz-Bart-nak „Az utolsó igaz“ című regényéért ítélték oda. Az író 31 éves, ez az első regénye, 15 éves korában már az ellenállási mozgalomban harcolt. Munkás volt, majd letette az érettségit és beiratkozott a Sorbonnera. 1769-1844 Sokáig próbálkozott különböző műfajokkal, míg rátalált az állatmesere. Minden lehetőséget kiaknázott, hogy a világról szóló ítéletét elmondhassa. Kigúnyolja az általános emberi gyöngeségeket és a mesét politikai szatírává fejlesztette. A majom és a szemüveg Megvénült a Majom, megromlott a szeme. Nem baj, mondták az emberek, van ennek remek gyógyszere: vásároljon szemüveget. Vett is, féltucatot, rögtön az istenadta. Forgatja őket éktelen, füléhez tartja, telerakja velük a farkát, sorra nyalogatja, szagolgatja őket; s hatás nincs semmi sem. „A keserűit neki! — tört ki végül buta, aki ad a mások szavaira: így-úgy a szemüveg — mit össze nem hazudtak, s ím, egy hajszálat sem segít!" Azzal dühösen odacsapta a kőhöz az üvegeit, hogy csakúgy röppentek fényes szilánkjaik. így vagyon ez az emberek között is: , bármilyen hasznos valami, csak szidja, aki a titkát nem ismeri; s ha a tudatlan még előkelő is, büszkén tönkreteszi. Solohov Emberi sors című elbeszélését az író Jevgenia Grigo- 3vná Levickának ajánlotta. Ki ez az asszony? Miért tisztelte leg az író az ajánlással? Ennek a történetét a ma már S0 éves Wigojevná Levická így meséli el: — Lektornő voltam a moszkvai Munkás Kiadóvállalatnál, gyszer egy vaskos kéziratot kaptam, de semmi kedvet sem reztem elolvasásához. Fáradtan olvasni kezdtem, de olvasás őzben megfeledkeztem a fáradtságról és késő éjjel, amikor fiam látta, hogy még dolgozom, benyitott a szobámba. Oda- yújtottam neki a kéziratot és ezután reggelig együtt olvastuk, '.z volt a Csendes Don első része. Sylva Koscina délszláv származású, Zágrábban született 1933-ban. Tizenkét esztendős kora óta Olaszországban él. Az egyetemen fizika szakra iratkozott be. Bár a fizikatanulásnak nem sok köze van a filmezéshez, mégis itt került kapcsolatba a film világával. Matematika profesz- szora volt ugyanis a nápolyi filmklub elnöke. SHiSS&Snis ? Ú; technika - új művészet A Harcoló művészet című kiállítás 1 keretében Prága és Karlovy Vary után Bratislavában is bemutatják a „poliekránt“. Mi a poliekrán? Magyarul úgy mondanám, hogy „többvásznú film“. Ha kissé tanulmányozzuk a filmtechnika történetét, megállapítjuk: a film már a legrégibb idő óta arra törekszik, hogy mozgó képek segítségével a mozilátogatók számára a lehető legközelebb hozza a valóságot. Már 1897 körül kísérleteznek cineoramatikus mozikkal (körmozikkal), amelyekben a néző a film eseményének középpontjában érezhetné magát. Ezek a kísérletek abbamaradtak és az immár klasszikussá vált 1 = 1.37 méretű vetítési vászon lett a legelterjedtebb. Csak akkor építették ki a szélesvásznú filmvetítés technikáját, amikor a televízió komoly konkurenciát kezdett jelenteni. Mostanában sokat hallunk vagy olvasunk az amerikai Cinerama és a szovjet Panorama filmvetítési technikáról, amelyeknél a vetítés köralakú mozihelyiségben történik. A néző valóban az események közepette érzi magát az ilyen filmvetítésnél, A mozilátogatók a köraíakú vetítési vászon azon részére összpontosítják figyelmüket, amely a legjobban érdekli őket. A mi poliekránunk átmenetet képez a körmozihoz. Míg a megszokott, egy vászonra való vetítésnél csak azt nézzük, amit éppen bemutatnak, a poliekrá- non már több vetítési vásznon figyelhetjük a képeket. Hogyha Jozef Capek: Tűz című festménye például a normális moziban egy üzem kéményét látjuk, akkor csak egy üzemet képzelünk el, míg ha egyszerre nyolc vásznon látunk kéményeket, akkor sokkal mélyebb benyomást nyerünk ezekről. A poliekrán új kifejezési eszköz és új utat jelent a film fejlődésében. A poliekránt először a Brüsz- szeli Világkiállításon mutatták Tudja-e • Hány másodpercig tart az emberi élet? A 365 napból álló naptári évnek 31 536 000 másodperce van. Egy milliárd másodperc 32 évnek felel meg Csak kevés ember él 3 milliárd másodpercig, azaz 95 évig. Ha három másodperc alatt 10 nullát tudunk leírni és ha az ember 95 évet élne, akkor ez idő alatt 10 milliárd nullát írna le, de akkor éjjel nappal írni keltene. be, ahol aranyéremmel tüntették ki. A brüsszeli program hazánkban eddig Prágában és Karlovy Varyban került bemutatásra. A brnoi gépipari vásáron a Hazánk tükre cíhsű sorozat, Moszkvában pedig az Ember és az üveg című poliekrán film aratott sikert. Bratislavában a Prágai tavasz című poliekrán fűmet láthatjuk. A poliekrán eddigi műsorai azért arattak sikert, mert a nézőközönségben mély benyomást keltettek. Az új kifejező eszköz lehetőségei valóban majdnem korlátlanoknak mondhatók. A világsiker is mutatja, hogy művészek és technikusok alkotó erejéből olyan mű született, amelyre mindenütt felfigyelnek és amely utat mutat a filmművészet további fellendülésében. Aki a Harcoló művészet kiállítást a Szlovák Képtár helyiségeiben (Rázusovo nábrezie 2.) megnézi, az belépőjegyével megnézheti ugyanabban az épületben bemutatott régebbi filmeket, és a Művelődés Házában (Redoute) bemutatott poliekránt is. A kiállítás két hónapig marad nyitva. M. M. Mit hallgassunk ? BRATISLAVA I. KEDD: 11.20 Jó hangulatban (állandó műsorszám) 14.03 Szórakoztató zene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 16.15 Hanglemezek 17.00 Tánczene 18.15 Kívánságkoncert SZERDA: 13.00 Szovjet operettrészletek 17.30 Tánczene 18.15 Kívánságkoncert CSÜTÖRTÖK: 12.40 Szórakoztató zene 18.00 Kívánságkoncert 20.00 Lelli: Éjszakai utak PÉNTEK: 12.07 A ma dalai 18.20 Kívánságkoncert 20.00 Ajándékműsor a Szocialista Munkabrigádoknak SZOMBAT: 13.00 Vígan fejezzük be a hetet 14.00 Ifjúsági műsor 18.20 Kívánságkoncert 20.00 Szórakoztató zene 21.30 Tánczenei újdonságok, VASÁRNAP: 8.40 Tánczene 14.00 Tánczene 15.00 A Moszkvai Rádió összeállítása. Német operettrészletek 17.30 Sportközvetítés 20.00 E. F. Burian: Miért élsz Václav fiiha? A BRATISLAVAI TELEVÍZIÓ MŰSORA: KEDD: 20.05 A televízió versenyműsora SZERDA: 21.00 Közvetítés a prágai varietéből CSÜTÖRTÖK: 20.00 A tető - olasz fim PÉNTEK: 22.00 A nyomok a sötétbe vezetnek — német film. VASÁRNAP: 20.00 Lehár: Víg özvegy operettelőadás. BUDAPESTI KOSSUTH-RÁDIÓ KEDD: 10.25 Magyar nóták 17.15 Szív küldi szívnek 19.25 Magyar Rádió esztrádzenekara 20.30 II. József császár. SZERDA: 12.10 Operarészletek 13.10 Népizenekar 14.00 Ajándékhangverseny 18.00 Szív küldi szívnek 20.30 Zenés irodalmi műsor. CSÜTÖRTÖK: 12.10 Könnyű zene 13.20 Népizenekar játszik 19.10 Don Pasquale vígopera. PÉNTEK: 10.10 Mezei csokor 12.10 Könnyű zene 17.15 Szív küldi szívnek 20.30 Népizenekar. SZOMBAT: 10.30 Operettmuzsika 12.10 Népizenekar 18.30 Szív küldi szívnek 19.00 A madarász. Operett. VASÁRNAP: 8.10 Könnyű zene 14.00 Szórakoztató muzsika 18.10 Tánczenekar 19.00 Madách Színházból: Donna Diana. Vígjáték.
