Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-10 / 45. szám

életről, a szovjet hatalomról, arról, hogy be kell fejezni a háborút, hogy elvették a föld- birtokosoktól a földet és szét­osztották a parasztok között. Az öreg földműves meg hall­gatta, hallgatta és megértette Lenin minden szavát. Egyre több és több ember tolongott a teremben, szinte kibírhatatlan volt a meleg, az emberekről csak úgy csurgott az izzadtság, de senki se törő­dött ezzel. Lenin befejezte beszédét. Az öreg földműves a saját falujára gondolt. Majd ott elmondja, hogy mit mondott Lenin. Majd lassan gondolkodva végigment a folyosón. Valaki utána szólt. Az a fiatal tengerész volt, aki az előbb a palotába beengedte. — Nos öreg, beszéltél már Leninnel az életedről? — kér­dezte mosolyogva.- Nem — felelte az öreg. Lenin beszélt az én életemről. Ford.: M. M. A távol északról Á Szmolnijban Messziről, egy Peterová nevű szibériai faluból indult el egy öreg földműves. Útközben min­denkinek elmondta, hogy Lenin­hez megy. Megmagyarázta, hogy feltétlenül beszélni akar Leninnel a falusi életről. Hosszú utat tett meg, míg végré Pétervárra érkezett. Fel­tűnt neki, hogy az utcákon a munkások fegyverekkel a ke­zükben állnak, az utcán kato­nák vonultak fel és hatalmas vörös zászlót vittek a menet élén. Az öreg földműves odalépett az egyik katonához és megkér­dezte: mit jelent ez? A katona ezt felelte: tegnap óta a szovjet kormány került hatalomra. Az öreg földműves tovább ment. Üton-útfélen mindenkitől megkérdezte, hol találhatná meg Lenint. Az emberek azt felelték, hogy a Szmolnijban. Ment, ment az öreg, míg egy hatalmas palotához érkezett. A palota körül tüzek égtek és mindenfelé gépfegyverek álltak. A Szmolnij palota előtt állt. Az öreg földművesnek nagyon megtetszett egy fiatal tenge­rész, aki fel-alá járt, a kezét dörzsölgette, annyira fázott. Rettenetes hideg volt és a ten­ger felől erősen fúj a szél. Az öreg megszólította a ten­gerészt. — Látni szeretném Lenint. A tengerész tetőtől tal­pig végigmérte az öreget, majd megkérdezte: És mit akar tőle? — Szeretnék neki mesélni az életemről. — Akkor menjen a parancs­nokhoz és kérje meg, hogy adjon engedélyt, - mondta a tengerész és megmutatta, hogy merre kell menni. A lépcsőházban sokan sorban álltak, szintén a parancsnokhoz akartak bejutni. A széles lép­csők sárosak és piszkosak vol­tak, látni lehetett, hogy aznap már sokan jártak 'arra. A parancsnok lassan írta az engedélyeket. A keze nem szokta meg a toliforgatást, pus­kához volt szokva, öt ujjával ügyetlenül markolta a tollat. Az öreg megkapta az enge­délyt és tovább ment a folyo­són, hogy felkeresse Lenint. A palota első emeletén a ka­tonák és munkások között fegyvereket osztogattak. Egyen­ként egy magas mosolygós arcú katona elé járullak és miután puskát és töltényeket kaptak, beírták magukat egy könyvbe és azután távoztak. Az udvaron osztagokat alakítottak és el­mentek. Valahol messze ágyúk dörögtek. Pétervár mellett folyt a harc. Az öreg megkérdezte a ma­gas mosolygós katonát, hogy hol van Lenin. A katona elmosolyogta magát és ezt felelte: A 67-es szobá­ban. A 67-es számú ajtó mellett két őr állt. Egy bajuszos mun­kás fekete kabátban és egy fia­tal rövid szőrme bekecsben. Az A leány még a forradalom elején jött messzi északról. Az a falu, ahol lakott olyan messzire esett Moszkvától, hogy mindenki csodálkozott rajta, hogyan került ide. A leány nyugodtan megmagya­rázta: elsősorban kutyafogaton, azután cobolyfogaton, később ló­háton és azután vasúton jöttem ide. Egyenesen az állomásról el­ment a művelődés biztosához, hogy megkérdezze, illetőleg, hogy elmondja neki, hogy fent észa­kon helyesen szervezték-e meg a szovjetet és nem követtek -e el valahol valami hibát. Kisült, hogy arra a vidékre, ahol a leány lakott, senkise jött ki a városból, könyveket és újságokat se küld­tek ki hozzájuk. Nemrég megtudták, hogy egész Oroszországban megalakult a nép igazságos új kormánya. Hogy honnan kapták a hírt, azt már nehezen mondaná meg. Elmondták neki, hogy állítólag valaki látott a parton egy ten­gerészt, aki az ellenséges fehér gárda elöl szökött meg. Lehet, hogy ez a tengerész hozta el távol északra a hírt az új szov­jet kormányról. így elhatározták, hogy ott fent északon is meg­szervezik az új igazságos hatal­mat. De vajon mindent helyesen ^ mány. Hazatért távol északra, először vonaton utazott, azután titkot akarna elárulni. — Tudják lóháton, majd coboly- és kutya- mit? Hiszen ez másképp nem is fogaton. lehet. Hiszen a szovjetek, az A leányról említést tettek valóban a nép saját kormányza- Leninnek is. Először bosszanko- ta, és ezért semmiben sem fe­dőit, sajnálta,, hogy nem talál- védhetnek. kozott ezzel a távol északról Lenin figyelmesen végignézett érkezett leánnyal, szívesen ki- a jelenlevő elvtársakon, vajon kérdezte volna. De azután moso- megértették-e mire célzott, és lyogva megkérdezte: És tudják hozzáfűzte: A szovjet hatalom mit — szemét hunyorította és ereje abban rejlik, hogy maga úgy tett, mintha valami nagy a nép építi ki. öreg megmondta nekik: látni szeretném Lenint. Az öreg bajszos végigmérte és ezt mondta: Menj egyenesen a folyosón végig, Lenin nemso­kára a nagy teremben beszélni fog. Az öreg csak most figyelte meg, hogy mindenki a folyosó végére igyekszik, az emberek­hez csatlakozott. Hatalmas fe­hér ajtót pillantott meg, oda tódultak az emberek. Előre jutott a terem ajtajáig. Hirte­len még nagyobb tolongás tá­madt. Az emberek tapsoltak, kiáltoztak és a sapkájukkal in­tegettek. Olyan gyönyörű te­remben az emberek azonban csak egyszerűen voltak felöl­tözve. Katonazubbonyban, rövid bekecsben, tengerészruhában. Mindnyájan ezt kiáltották: Lenin, Lenin. Az öreg lábujj­hegyre állt és a terem túlsó végén végre megpillantotta Lenint. Vlagyimir Iljics ott állt az emelvényen és várta, hogy az emberek elcsendesedjenek. Majd felemelte a kezét és csendet kért. A terem tovább zúgott, nem tudott betelni az üdvrivalgással. Éljen Lenin! Lenin! Vlagyimir Iljics összeráncolta a homlokát, de azután mosolyt erőltetett arcára. Az éljenzés még fokozódott. Lenin újból intett a kezével. Egy rövid ideig várt, azután újból fel­emelte a jobb kezét, majd be­szélni kezdett. A terem elcsendesedett. — Elvtársak — kezdte Lenin. A parasztok és munkások for­radalma, melynek szükségessé­géről a bolsevikok már annyi­szor beszéltek, végre megvaló­sult. — Lenin beszélt az új Szeptemberben az új iskolaév megnyitásánál szenzációként hatott, hogy a bratislavaí Nyelviskolában esti tanfolyamon mór a kínai nyelvet is tanulni lehet. Vajon ki tanítja? Felke­restem a tanfolyam vezetőjét és Anna Vlcková, egy bájos fiatal lány mutatkozott be a kínai nyelv tanáraként és készsége­sen felelt kérdéseimre. — Tavaly Prágában fejeztem be öt évig tartó tanulmányai­mat. A Keleti Nyelvek Intéze­tében kiváló sinolőgusoknál (a kínai nyelvvel foglalkozó tudó­sokat így hívják) tanultam. A prágai intézet a Szovjetunió nyelvintézetei után Európában a legjobb. Szlovákiából én vol­tam ez egyedüli hallgató. Per­sze előzetesen egy szót sem tudtam kínaiul, ma pedig már folyékonyan beszélek és írok — mondja mosolyogva. Mert óriási a különbség az írott és beszélt nyelv között. Aki beszél kínaiul, még nem biztos, hogy írni is tud. Nehéz megmondani, hogy mi a legnehezebb a nyelv tanulá­sánál. Minden szó maga a gyök. Az egyes szógyökök egymás mellé sorakozásából áll a mon­dat. Minden gyök lehet főnév, ige, vagy melléknév is. A kínai nyelv azonban általában mond­hatjuk szószegény. Ezen külön­böző hangsúlyozással segítenek. Ugyanazon szó más-más hang­súly szerint ejtve már egész mást jelent. Ilyen hangsúly pe­dig öt van — mondja magyará­zóig. Talán az írás a leghenezebb, mert a régi képíráson alapszik. Az írás tulajdonképpen kezdet­leges rajza a jelölendő tárgy­nak, amelyből később egysze­rűsítések által alakult ki a'mai írás. A mai használatban lévő mintaírást már a IV. század óta használják. Az összes jel száma meghaladja a hatvanezret. Ezt a rengeteg jelet persze nem kell mind tudni az olvasónak, mert sok jel csak ritkán fordul elő. Aki 1500 jelnél nem tud többet, az analfabétának szá­mít. A kínai nyelvtanfolyam rész­vevői eddig már 80 jelet ismer­nek. öt óránk volt eddig és úgy tervezem, hogy egy év alatt 800 jelt vesznek át tanítvá­nyaim és két év múlva már beszélnek. A tanfolyam négy évig tart. Húszán iratkoztak be, kíváncsi vagyok, hogy hányán tartanak ki mindvégig. Hogy kik látogatják a tanfo- lyomat? Két középiskolás diák­lány, egy újságíró, egy ápolónő, egy könyvtárosnő, főleg azon­ban főiskolások, mégpedig technikusok. Ezek a gazdag szakirodalmat szeretnék figye­lemmel kísérni. És a szépirodalom? Az új kínai irodalomról csak a Május 4. mozgalom óta beszélhetünk. Addig az irodalom a klasszikus holt kínai nyelven íródott, és csak a nagyon műveltek értet­ték meg. Ez a nyelv a néptől egész távol állt. Állami hivatal­ba csak az léphetett, aki vizs­gát tett a klasszikus kínai irodalomból és bebizonyította, hogy ezen a nyelven írni is tud. Hivatalos körökben nem ismer­ték el a nép nyelvén íródott dalokat, elbeszélő költeménye­ket és regényeket. Az említett Május 4. mozgalom hívei, a fia­tal értelmiség csakis az élő kínai nyelven írt és azt hangoz­tatta, hogy az irodalmárok el­sősorban politikai harcosok és az a feladatuk, hogy a feuda­lizmus, Kína féltartományi helyzete és a Konfucius féle megkövesedett erkölcsök ellen harcoljanak. A legendás kínai fal lassan­ként összeomlott. Az irodalmat új szellem járta át. Olyan kér­désekről kezdtek írni, amelyek­ről eddig hallgattak. Azt hiszem ismertek ezek a nevek: Lu Sün, Kuo-Mo-Zso, vagy Lao Se..., de az irodalom a valóságban csak 1949. után lendült fel és 57-ben számoltak fel végleg a jobboldaliakkal. Hogy ma mit olvasnak a kínai fiatalok? Nagy sikert aratott 1958-ben egy ismeretlen fiatal írónő, Jang Mo Dal Az ifjúság­ról című regénye, amelyben egy igen érdekfeszítő történet ke­retében leírja, hogy egy polgári származású leányból hogyan lett kommunista forradalmár. Hogyne, én is foglalkozom fordítással. Jü Fa Fu elbeszé­lésein dolgozom. Ez lesz az első közvetlen kínai nyelvből nyert szlovák fordítás. A könyv ér­dekessége még az is, hogy egy szlovákiai fiatal képzőművész illusztrálja, aki a pekingi kép­zőművészeti akadémián végezte tanulmányait. Hogy mi a legszembetűnőbb a kínai fiataloknál? Sajnos Kí­nában nem voltam, de Prágában sokat forogtam kínaiak társa­ságában. sőt Bratislavában is alkalmam van kínaiakkal össze­jönni, hiszen itt is több főisko­lás, főleg technikus tanul. Nemrég itt járt a S-cshuani operaegyüttes, s a kínai művé­szekkel voltam együtt. A leg­nagyobb bők, melyet életemben kaptam... — ezt is elmond­jam? kérdi huncutul Vlcková, az volt, hogy amikor a kulisz- szák mögött társalogtunk, az egyik kínai táncosnő — mivel Képünkön Anna Vlcková kínai tanárnőt látjuk kínai barátnő­jével. nagyon rövidlátó volt, azt hitte, hogy én is kínai vagyok. Majd elgondolkozva így folytatja: hát igen, a legszembetűnőbb a kí­nai fiataloknál a szorgalom és a végtelen pontos, megbízhetó munka. A kínai diákok, akik nálunk a főiskolákon természe­tesen nyelvnehézségekkel küz­denek, már az első félév után a legjobb eredménnyel vizsgáz­nak. Hihetetlen, hogy milyen szívósak. És ami a legérdeke­sebb, nem veszik fel a nyugati divathóbortokat, mindig rend­kívül tiszták és egyszerűen, ízlésesen öltözködnek. Lelkileg se mételyezik meg őket a kü­lönböző nyugati dekadens irányzatok. És még valamit megfigyeltem. A kínai fiatalok lelkűk legmélyén is megoldot­ták a vallási kérdéseket. A kí­nai diákok gyakran hangsúlyoz­zák — és természetesen nem­csak azok, akik hozzánk ösz­töndíjjal tanulni jönnek — 0 36 fSf Mit — hallgassunk ? BRATISLAVA I. Kedd: 11.20 Jő hangulatban (állandó müsorszám) 13.00 Nép­dalok 14.05 Szórakoztató zene (állandó műsorszám) 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 16.15 Szórakoztató zene (állan­dó műsorszám) 17.00 Tánczene 18.15 Kívánságkoncert 21.00 Borogyin: Igor herceg — ope­raelőadás. Szerda: 11.30 Nők félórája 13.00 Szovjet operett­részletek 13.30 Filmzene 15.30 A barátság éneke 17.30 Tánc­zene 18.15 KIvánságkoncert 20.00 Szórakoztató zene. Csü­törtök: 13.30 Operarészletek 15.00 Szovjet szerzők új művei­ből 20.00 Gejdos: Falum ha­rangjai — színelőadás. Péntek: 12.07 Zenés műsor 12.40 Film­zene 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 21.00 Miénk a győ­zelem. Szombat: 14.00 Fagye- jev: Ifjú gárda — ifjúsági drá­ma 18.20 Kívánságkoncert 20.00 Elbert: Kikötőből kikötőbe — operettelőadás. Vasárnap: 8.40 Tánczene 9.30 Esztrádműsor 11.00 Kivánságkoncert 14.00 Tánczene 15.00 A Moszkvai Rá­dió kívánságkoncertje 15.40 Ami a fiatalokat érdekli 16.00 Ope­rettrészletek 17.30 Sportközve­títés 20.00 Gorkij: Dosztigajev és mások — színelőadás. A BRATISLAVA! TELEVÍZIÓ MŰSORA: Kedd: 20.05 A televízió ver­senyműsora 21.35 Szórakoztató zene. Szerda: 20.05 Színelőadás közvetítés Plzenből Csütörtök: 19.30 Bizet: Carmen — opera­előadás közvetítés Budapestről. Péntek: 19.30 Beszélgetés a Földünkről 20.05 A szerelem évei — bolgár film 21.20 A „Jó étvágyat, jó egészséget“ eszt- rád kisorsolása. Szombat: 20.00 Szórakoztató műsor 20.30 Hét kívánság — kívánság műsor. Vasárnap: 20.00 Csapajev — szovjet film. BUDAPEST KOSSUTH-RÄDIÖ Kedd: 8.10 Operarészletek 10.25 Népizenekar 17.15 Szív küldi szívnek 18.30 Gyurkovics Mária és Simándy József éne­kel 21.40 Alpár Gitta és Richard Tauber énekel. Szerda: 8.10 Könnyű dalok 12.10 Operarészletek 13.15 Tánczene 16.00 Élőszóval — muzsikával 18.15 Szív küldi szívnek 19.00 Honthy Hanna énekel 20.30 Népdalcsokor. Csütörtök: 9.00 Cigánybáró. Rádiójáték 13.10 Népizenekor 14.10 Tánczene 15.10 Forradal­mi dalok 16.10 Egy falu — egy nóta 17.15 Zenekari muzsika 20.30 Mozart: A varázsfuvola. Péntek: 8.10 Daljáték zené­jéből 9.25 Híres szoprán áriák 10.10 Népek muzsikája 12.10 Tánczene 13.15 Szimfonikus ze­ne 16.15 Népdalok, csárdások 18,35 Tánczene 19.30 Híres elő­adóművészek. 22.20 A Magyar Rádió szimfonikus zenekara játszik. Szombat: 8.25 Kamarazene 10.30 Operettkettősök 12.10 Né­pizenekar 13.00 Operarészletek 13.50 Könnyű zene 18.45 Szív küldi szívnek 19.25 Nagy mes­terek muzsikájából 20.30 Fényes Szabolcs új operettje. Vasárnap: 8.10 Magyar Rádió esztrádzenekara játszik 12.15 Népizenekar 13.00 Szív küldi szívnek 15.50 Hanglemez pará­dé 17.10 Tánczenekar 19.15 Ze­nekari muzsika 20.25 Népdalest 21.05 A nagybácsi álma. Rádió­komédia. A BUDAPESTI TELEVÍZIÓ MŰSORA: Kedd: 20.00 Muzsikáról min­denkinek 20.15 Magyarul beszé­lő szovjet fjlm. Csütörtök: 19.30 Bizet: Car­men. Közvetítés az Erkel Szín­házból. Szombat: 19.05 Farkas: Vők iskolája. Közvetítés a Fővárosi Operettszínházból. Vasárnap: 20.00 Fiú vagy lány. Szovjet film. ***★★★★★★★★★ hanem általában, hogy reakciós kínai fiatalok nem léteznek. Kínában, ahol annyi különböző nemzetiség él egymás mellett, nem ismerik a kisebbségi kér­déseket. Az egész ifjúság egy emberként tökéletesen haladó gondolkodású, áldozatkész, lel­kes híve a rendszernek. Érdemes kínaiul tanulni — mondja búcsúzóul Vlcková elv­társnő, üzenem a magyarajkú fiataloknak is és melegen üd­vözlöm őket, tessék még kínaiul is: A beszélgetést vezette: Michal Márta.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents