Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-10 / 45. szám

Hogy boldogtalanság ne legyen ~ Oh, te hős! — mondta • férjem, amikor hazaértem • bevásárlásról nehéz táskáim­mal.- Mindennap, mindent elkö­vetsz, hogy az életem hősi le­gyen — válaszoltam neki. (R. Styepanova leveléből) hibáján, apró otthoni félreérté­seket elütni viccel és a születés­napokból, névnapokból valódi ünnepet csinálni. Ezek az embe­rek észre sem veszik, hogy így vesztik el érdeklődésüket egymás iránt. A saját kezükkel oltják ki azokat a fényeket, amelyek nem­rég még bevilágították életüket. ... Egy bizonyos régi orosz költőről mondják, hogy amikor Párizsban élt, beleszeretett egy fiatal lányba. Mielőtt hazament Oroszországba a költő megbe­szélte egy virágüzlet tulajdono­sával, hogy minden évben a lány születésnapján vigyenek neki egy csokor virágot. A költő már rég meghalt, a lány megöregedett, de a virágok minden évben a megjelölt napon megérkeztek. Ebben is van egy darab szépség és romantika. 5. ... ÉS A LOVAGIASSÁGRÓL „Mi a lovagiasság? Létezik még a mi időnkben is?" — kér­1. A ROMANTIKÁRÓL Barátom házában születésna­pot ünnepeltek. Az ünnepelt negyvenkétéves apa, amikor munkából jött az ajtó fölött vi­rágból kirakva nagy 42-es szám fogadta. Kinyitotta az ajtót — a szobában ott állt pezsgősüveg­gel a kezében felesége, és izga­lomtól kipirult két fia. Jókíván­ság, mosoly, csók. Az ünnepelt felbontotta ■ az üveget, öntött feleségének és magának. A pezs­gő buborékolt, a poharak össze­koccanva csendültek. Ekkor azonban a türelmetlen gyerekek megszakították az ivást. Kérték apjukat, hogy ol­vassa el a levelet, amely az üveghez volt készítve. A szobában izgalom támadt. Á levélben ugyanis a sok jókí­vánság mellett többek közöli ez állott: „És most nézz fel a szek­rény tetejére. Találsz ott gyu- fásdobozokat. Az egyikben meg­találod ennek a levélnek a foly­tatását.. ..“ Az apa átnézett harminc gyű- fásdobozt (összesen 42 volt), amíg megtalálta a levelet. A vicces levelet hangosan olvasta. Mindenki úgy kacagott, hogy a könnyei folytak. „Drága újszü­lött! A maga bolyongása önmaga körül még csak most kezdődik. Most majd elhagyja a, szobát. Menjen a folyosóra, nyissa fel a játékosládát és keresse meg benne a kis müanyagcsónakot. Ott megtalálja a további utasí­tásokat, hogy mit kell tennie...“ Az ünnepelt felforgatta a sok év óta összegyűlt játékokat, amíg megtalálta a kis csónakot a levéllel. És így folytatódott: a fürdőszobában a tükör mögött a borotvakrémet találta, a lám­pára ki volt készítve a nyakken­dő, a könyvespolcon meg kellett fordítania 42 könyvet, amíg megtalálta az újat, amely után már oly régen vágyott. A többi nyomok már kivezették a házból, ahol negyvenkét lépés távolságra a földbe kellett ásnia. Tizenöt centiméter mélyen megtalálta az elrejtett további ajándékot. Az emberek a szomszéd laká­sok ablakaiban állottak és ér- \ deklödéssel figyelték, hogyan ássa gyereklapáttal a földet ez a meglett komoly férfi. Több szomszédban este, amikor együtt volt a család, arról beszéllek, j hogy náluk miért nem olyan , vidám az élet? Miért olyan egy- t forma, zavarnélküli és meg szó- , kott az ö életük'. Hiszen náluk is . megünnepelték a hasonló alkat- ] makat, jöttek vidám vendégek és , megajándékozták egymást, és , mégis valahogyan szürke volt. 2 ..........A SZÜRKESÉG... • V i Hogyan is szokott az lenni? * Ismerik egymást, találkoznak. J ö mindig virágot hoz a rande- 1 vára és a másik mindig kedves, ' mosolyog. Aztán összeházasod- 1 nak. Az asszony mindig a ked- r véne ételeit főzi, ha együtt le- ' hetnek tökéletesen megértik 1 egymást, boldogok. Aztán egy- r szer a dombról legurul egy 2 3 kövecske — először egy, aztán 1 i második, harmadik, negyedik, ° míg lassan az egész boldogság 1 szétszóródik. Lassan, avagy lavi- £ naszerüeh összeomlik! Talán megdrágultak a virágok? 1 Sem. Mindig egyforma az áruk. Vagy összetörtek a padok, hogy c most, néhány együtt töltött év ® után már nem ülnek le együtt t is nem beszélgetnek? Vagy az 1 tgyik megcsalta a másikat, hogy * sem egyszer olyan haragosan c neszéinek egymással? Nem! Csupán a kapcsolatuk száraz j* ett, egyszerűvé, szürkévé és " megszokottá vált. De hiszen az ^ smber a mindennapi életben is u íajlamos, fogékony a szépre és *” i boldogságra. De hogy ez a haj- k am teljesen kibontakozzon, sok 'ügg a környezettöl is. Az ember s mindig maga a megteremtője e innék a szépnek és boldogság- á sak. Mindig keresi, mégha ott- V ion meg sem találja a saját fi családjában. És lehet, hogy más- n tol, másvalakivel is fogja keres- n ti... Ki tudja hány házasság n rutott csődbe, mert a házastár- I: iák közt nem volt vidámság, n ■omantika. Még az egymást sze- I: •ető emberek se képesek időben F tImosolyogni magukat a másik az atomkorra, a televízióra, az ú űrrakétákra és a nők egyenjo- n gúságára gondol. U Ezer és ezer újdonság az éle- tünkben, ez a „mi időnk". A jó ^ oldalai természetesekké váltak, a de sajnos nem figyelünk fel nh a rossz oldalára és így nem is harcolunk ellene. Sok fogalom, n amely azelőtt létezett vagy el- v tűnt, vagy új jelentőséget ka- ° pott. Hogyan is van például * a „lovagiassággal?" Ki ne ismerné a képet. Zsúfolt é villamos, tolongd emberek. A vil- a lamos elindul az üzemtől, ahol a többségben férfiak dolgoznak — h vagyis tele van emberrel. De kő- n zeledik a másik megálló — nagy h többségben nők szállnak fel. é: Kezük tele bevásárlótáskával, vi csupa zöldség, különböző csórna- hí jók, vagyis minden, ami a vacso- le -a elkészítéséhez szükséges. — Miért adnám át nekik a helye- át net? — válaszol egy fiatal férfi ni új színt kapott. De nem egy vo­natkozásban nehezebbé, bonyo­lultabbá vált. Íme, két ember, nő és férfi. Együtt tanultak, együtt mentek dolgozni az üzembe mint mér­nökök. Reggel együtt mennek el hazulról, de az asszonynak előbb rendbe kell hozma a lakást, meg­vetni az ágyakat, előkészíteni a reggelit és a gyerekeket elő­készíteni az iskolába. Este ismét együtt jönnek' haza. Az asszony a déli szünetben már bevásárolt és most teli táskával lépked a férje mellett. Otthon megfőzi a vacsorát, elmossa az edényt. Megnézi, hogy a gyerekek meg- mosták-e a fülüket, nyakukat, hogy a férjnek van-e tiszta inge és zoknija. Ha szükséges mos, vasal. Elvégez még egy csomó házimunkát és utolsónak fekszik le. Nos, férfiak, hát csak ezért is át kell adni a helyeteket a villa­moson. Mert az ilyen kicsiség lovagiasságot jelent a ma dolgo­zó nőivel szemben, akik sokkal több tiszteletet, megbecsülést érdemelnek, mint a középkor dámái. Tehát természetesnek kellene lennie, hogy a férfiak átadják a helyüket a nőknek, előre engedik az ajtóban vagy segítik vinni a nehéz csomagot. De annak is természetesnek kel­lene lennie, hogy a férj átveszi a háztartási munkák egy részét. Mind mélyebben megértik a fér­fiak, hogy lovagiasaknak kell lenniük a nőkkel szemben, hogy a hosszú házasévek során is ba­rátok, társak maradnak, és őriz­niük, ápolniuk kell hajlamukat, vágyukat a romantikára, a szép­re, annál gyönyörűbb lesz a ma­guk és családjuk élete. E. SVETLANONOVÁ tése: „Áldott légy uram, ez már a Keresztelő ötödik vagy hato­dik feje, melyet életemben csókkal illettem". A reformáció erősen aláásta a babonát, de az osztálytérsa- dalom továbbra is támogatta ezeket a hagyományokat. A hí­vők életük nehéz óráiban nyo­morban és szenvedés közepette oltalmat kerestek valamelyik szentnél és arra kérték, hogy imádkozzon érettük. A kapitalizmus idején a szen­tek kihirdetése már nem volt olyan tömeges jellegű. Ennek ellenére 1931-ben X. Pius pápa szentté avatta Bellarmin bíbo­rost, aki 1600-ban máglyára ítélte Giordano Brúnót, a kivá­ló gondolkodót. XII. Pius két pápai elődjét avatta szentté. A pápák hajlamosak az ameri­kai „segítségre“, s ezt abból is látjuk, hogy külön amerikai szenteket is avattak. A Vatikán 50 jezsuita misszionáriust szentté avatott, ezzel fejezte ki a Kínai Népköztársasággal szemben érzett gyűlöletét. A szentek kultusza mint álta­lában a vallási ideológiák gyak­ran abban is megnyilvánulnak, hogy az emberek bizalmatlanok az orvosi tudomány mai vívmá­nyaival, az agrobiológiával szemben, nem hisznek saját erejükben és a szentek „köz­benjárására“ bízzák magukat. Ez a hagyomány még ma is él, ezt bizonyítják a zarándokhe­lyek, ahol a hálából emelt em­léktáblákat láthatjuk. Az elő­ítéletektől mentes emberek ne­velésében rendkívül fontos, hogy legyőzzük a szentek kul­tuszát és a babonát. M. Z. Az egész világ még mindig a szovjet tudomány és tech­nika csodálatos si­kereinek hatása alatt áll. Mindenütt kimagasló fontos­ságot tanúsítanak a bolygóközi állo­más felvételeinek a Hold láthatatlan oldaláról. Az egyik NDK-beli elektro­technikai szakis­kola hallgatói az előadások szüneté­ben is a szovjet bolygóközi állo­másról vitatkoznak. Balázy és még egynéhány partizánfalu újjáépítése volt a kezdet. Utána egy nagyot gondoltunk és a vonatok kö­zel két évig szállították a brigádosokat Hronská Dú- brava felé, hogy adott sza­vunknak eleget tegyünk. Persze mindennek már tíz éve. Azóta sok, nagyon sok vonatszerelvény végigdübor- gött Dúbráva és Stiavnica között. Ki tudja, merre vannak már az Ifjúsági Vasút épí­tői? Akadtak-e követőik, és ha igen, hol és mit csinál­nak? Furcsa a kérdés, de mégis kikívánkozik belőlem. És ha emlékeim közt kuta­tok, mindig e kérdés körül telálom azokat az emléke­ket. amelyek ifjúkorom leg­szebb pillanatai voltak. Pe­dig nem is az esti tábortü­zekre gondolok, melyek kö­rül színes müsorszámokkal szórakoztattuk a szomszédos táborok brigádosait és for- ditva>fnkébb azokat a fá­rasztó utakat említem, me­lyek Kozelník, majd később Púchov alá vezettek. De vál­laltuk a munkát és nem ma­radhattunk adósai saját ma­gunknak Vártuk és vittük a jelen­tést tovább. Nagymegyerröl 25, Dunaszerdahelyről 30 brigádossal számítanak. És az adott időre, a hónap el­sejére mind az ötvenöt bri- gádos új munkahelyén volt. Nem hinném, hogy akadna csak egy pici falu is nálunk, ahonnan ne került volna ki egy kékinges sem az épülő vasútra vagy a gátra. • Nemrég Nyitráról hazafelé jövet Trnaván megálltam, s egy diák kinézésű fiatal­embertől a CSISZ járási titkársága felől érdeklődtem. Kérdésemre készségesen válaszolt, el is kísért egé­szen a titkárságig, majd előre futott, fel az épület­be, de rövid pillanatok alatt már lenn is volt és két kezét széttárva csak ennyit mon­dott: Tudtam, hogy nem lesznek odahaza, csak nem akartam az elvtársnak ked­vét venni. De ha nagyon fontos ügyben jár, fusson ki Modrankára, itt van pár lépésnyire de... És csak annyi időm maradt, hogy egy kézlegyintéssel búcsúz­zam fiatal ismerősömtől, s az autóbusz máris robogott cé­lom felé. Műszak után érkeztem, de szerencsémre még időben. Stefan Pavlovicot, a fiatal mestert és Jozef Bubrickyt, a CSISZ-titkárt még az épületen találtam. A fiatal mester idejéből azonban nem nagyon futotta, mert az esti ipariskolát látogat­ja. Annyit azonban elárult, hogy itt jobban megy min­h den, mint tavaly a cíferi iskola építésénél. — Pedig azóta csak egy évvel lettünk tapasztaltabbak — mond­ta mosolyogva és kezet nyúj­tott. így hát ketten marad­tunk, mester és brigádosok nélkül. Az épülő iskoláról többet is megtudhattam vol­na, mint hogy 17 osztályos lesz, meg hogy öt hónappal hamarabb fogják átadni, mint ahogy szándékukban volt kezdetben az építők­nek, mert nagyon belejött a beszédbe Jozef Gubricky. Ráadásra valami számítás­félét, meg ceruzát is kihú­zott a zsebéből és számolni kezdett. — Tizenöt brigá- dos 6-tól 12-ig és tizenöt brigádos 12-től 18 óráig.... Tehát az napi 180 óra — vágtam szavába. — Igen, 180 óra, de nem ezt akar­tam mondani. Ha azonban erre jösz majd egy év múl­va, lesz mit nézned, kivisz­lek majd Smolenicére is. De engem elsősorban is a fiatal mester kijelentése és újabban Smolenice érde­kelt, mindez pedig Cíferrel van összefüggésben, ahol úgy történt az egész, hogy az épületen dolgozó fiata­lok sehogysem tudtak ered­ményt elérni. Kezdeményez­tek, terveztek, dologhoz is láttak, de a munka mégsem ment. Baj volt a tervtelje­sítéssel, a munkafegyelem­mel - bár ezért nem lehet csupán a fiatalokat okolni — no meg híján voltak a jó kollektívának is. Ahogy azonban később megtudtam, a legfőbb hiba az oktalan bizalmatlanságból eredt, mégpedig az idősebbek ré­széről. És ezen segítettek Modrankán. Az iskola épí­tését csupán a fiatalokra bízták. A segédmunkások sem mások, mint a trnavai középiskolák tanulói. Ráa­dásul bevezették a két mű­szakot is, ez a titka annak is, hogy öt hónappal a ki­tűzött cél előtt megnyílnak az új iskola kapui. A smo- leniceí tervet pedig ettől nem lehet elválasztani. Ti­zenhat hónap alatt napi 180 munkaórának az értéke sok­ra rúg. Tehát futja majd a smolenicei pionirtábor költségeire. így aztán meg­értettem a jegyzetfüzet és az írószerszám iménti fon­tosságát is. Talán válaszoltam is az előbbi furcsa kérdésre, mert ifjúsági építkezés nem­csak Modrankán található. Nincs olyan járásunk, ahol az ifjúság ne építene vala­mit. Iskolát, kultúrházat vagy csatornarendszert, ami nem egyéb, mint a tíz év­vel ezelőtt befejezett mű­nek a folytatása.-nyd­■k A magyarországi főisko­lások 2000 hektár területen vé­geztek talajjavítási munkákat. ■ér A nyugati lapok ártalmas könyveknek J. R. Becher, Anna Seghers, Willi Bred!, Ludwig Renn és Arnold Zweig könyveit tartják. A „figyelmeztetés“ eredménye: Nyugat —Berlin-i diákok Kelet-Berlinben vásá­rolják a legtöbb könyvet.-ár A lepra a tropikus orszá­gokban még mindig az embe­riség réme. Most Leprosan né­ven új gyógyszert hoztak for­galomba, amely három és fél millió embernek adja vissza az egészségét. Három hónapos ke­zelés után a beteg elhagyhatja a kórházat és nem fertőzi meg a környezetét. ir Negyvenöt magyarországi árva gyermek érkezett üdülés­re a Tátrába. Karácsonyig 200 magyar gyermek jön még. ★ Guatemalában a híres Má- ja-követők (hindu vallás - filo­zófiai tanítás) székhelyében az archeológusok középkort tem­plomot ástak ki, amely olyan magas, mint egy mai 20 eme­letes épület. A szentek k i i a kalauz felszólítására. — Hiszen . egyenrangúak vagyunk! Már megszoktuk a nők egyen- l , jogúságát. A nők élete érdekes ! dezi a lány és úgy piheg, minthe ' azt mondaná: „Nem létezik" .. Amikor a „mi időnkről" be­szél, a lökhajtásos repülőgépre A kereszténység főleg azért vált világvallássá, mert a po­gány vallásoktól átvette a leg­kedveltebb vallási hagyomá­nyokat és szokásokat. Már a 381-ben megtartott egyházi zsinaton törvénybe iktatták a szentháromságra vonatkozó dogmát, amely tökéletesen el­lenkezik a logikával és az ész­szel. Az egyház a keresztény­ség előtti háromságokban pél­dákra talált. Osiris-Isida-Horus (Indiában) Brahma-Visna-Siru (Babilóniában), az Anu-Anlil- Ee háromságban. A fejlődés fo­lyamán az egyház az isteni hierarchia tagjait kibővíti. A legfontosabb szerepet Mária az istenanya töltötte be. A keresz­ténység az istenanya példaké­pet Egyiptomból (Isida), Babi­lóniából (Istar), Feniciából (Kibele) és Kis-Ázsiából, vala-_ mint Görögországból hozta. A keresztény egyház egyide­jűleg régi pogány kultuszokat is bevezetett. Az egyházi veze­tőket szentté avatja. Az egyház mindig be tudta bizonyítani, hogy a szentek csodákat mü­veitek. Már a XV. században annyi szent létezett, hogy ün- nepeltetésükre nem volt elég az év. Ezért IV. Gergely pápa arra kényszerült, hogy az év egyik napját, választása november 1-ére esett, minden szent meg­ünneplésére szánja. Ez volt a legalkalmasabb idő, hiszen ez idő tájt fejeződtek be a mező- gazdasági munkák és a hívók nagy számban résztvehettek az ünnepségeken. Az egyház a hatalmas hierar­chiát a pogány legendák és a kereszténység előtti írók buja fantáziája nyomán építet­te ki. Amint Horus keresztül szúrta Typhont, úgy Szent György is keresztül szúrta a sárkányt, hasonlóképpen mint ahogy Minerva megölte Eyiest, a kígyót, úgy Mária is a csábító kígyó fejére lép. Mint ahogy Herkules megölte a sárkányt, úgy Mihály arkangyal is ke­resztül szúrta a pokolbeli sár­kányt. A pogány népeknél bevett szokássá vált, hogy a városok egyes istenek védelme alatt álljanak. így lett Jupiter Róma, Venus pedig Ciprus védnöke. A keresztény egyház is adomá­nyoz az egyes városoknak és nemzeteknek szenteket. Spa­nyolországnak Szent Jakabot, Írországnak Patrikot. a csehek­nek Vencelt, a magyaroknak Istvánt, Rómának Pétert és Pált. A pogány hagyományok és a régi istenek tisztelete mélyen beldegződött az emberek gon­dolkodásába, úgyhogy nehezen lehetett őket eltörölni. A szen­tek keresztény kultusza jelen­tékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a pogány isteneket a ke­resztény pantheonba felvették. Hogy az egyház milyen erősza­kosan járt el, azt abból is lát­hatjuk, hogy például a kedvelt római szaturnáliák helyébe az egyház törvényesíti Szent Sa- turnus ünnepét. Az apolliná- rius-játékok pedig oda vezet­tek, hogy Apollináriust is szentté fogadták el, Fridrich Engels élesen bfrál- ta, hogy a hívők vallási érzel­meit hatalmi célokra használ­ják fel és rámutatott arra, hogy hasonlóképpen, mint ahogy az inperátor hatalmas összegeket szedett be alattvalóitól, a pápa is óriási jövedelemre tett szert a relikviák árusításából. Min­den keresztény templom kény­telen volt valamit vásárolni a római egyház tulajdonát ké­pező relikviákból. A feudaliz­mus idején a szentek kultusza különösen virágzott. A hűbér- urak ebben a kultuszban kiutat láttak a szétforgácsolódásból és egyidejűleg hatalmuk meg­szilárdítására használták fel. A középkorban a kolostorok versengtek az egyes relikviá­kért. 1897-ben Franciaország­ban megjelent egy „Curiosites des traditions“ című mű, amely közli, hogy az egyház milyen tettekre vetemedett, hogy a szentek maradványait szaporít­sa. A szentek babonás tisztelete hallatlan módon elterjedt. Franciaországban közismertté vált de Marolies abbé kijelen­A Magas Tátra-i üdülőközpontok november elsejével kitárták kapuikat dolgozó parasztjaink előtt is. Az első csoporttal 500 szövetkezeti dolgozó érkezett az ország különböző részéről, hogy a nagy őszi munkák fáradalmait kipihenje. Az egyik iidülőcsoport tagjai éppen a Novy Smokovec-i Partizán üdü­lőbe tartanak. Nem szalui alánír

Next

/
Thumbnails
Contents