Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-10 / 45. szám

Hogy boldogtalanság ne legyen

~ Oh, te hős! — mondta

• férjem, amikor hazaértem

• bevásárlásról nehéz táskáimmal.- Mindennap, mindent elkövetsz, hogy az életem hősi legyen — válaszoltam neki.

(R. Styepanova leveléből)

hibáján, apró otthoni félreértéseket elütni viccel és a születésnapokból, névnapokból valódi ünnepet csinálni. Ezek az emberek észre sem veszik, hogy így vesztik el érdeklődésüket egymás iránt. A saját kezükkel oltják ki azokat a fényeket, amelyek nemrég még bevilágították életüket.

... Egy bizonyos régi orosz költőről mondják, hogy amikor Párizsban élt, beleszeretett egy fiatal lányba. Mielőtt hazament Oroszországba a költő megbeszélte egy virágüzlet tulajdonosával, hogy minden évben a lány születésnapján vigyenek neki egy csokor virágot. A költő már rég meghalt, a lány megöregedett, de a virágok minden évben a megjelölt napon megérkeztek. Ebben is van egy darab szépség és romantika.

5. ... ÉS A LOVAGIASSÁGRÓL

„Mi a lovagiasság? Létezik még a mi időnkben is?" — kér1. A ROMANTIKÁRÓL

Barátom házában születésnapot ünnepeltek. Az ünnepelt negyvenkétéves apa, amikor munkából jött az ajtó fölött virágból kirakva nagy 42-es szám fogadta. Kinyitotta az ajtót — a szobában ott állt pezsgősüveggel a kezében felesége, és izgalomtól kipirult két fia. Jókívánság, mosoly, csók. Az ünnepelt felbontotta ■ az üveget, öntött feleségének és magának. A pezsgő buborékolt, a poharak összekoccanva csendültek.

Ekkor azonban a türelmetlen gyerekek megszakították az ivást. Kérték apjukat, hogy olvassa el a levelet, amely az üveghez volt készítve.

A szobában izgalom támadt. Á levélben ugyanis a sok jókívánság mellett többek közöli ez állott: „És most nézz fel a szekrény tetejére. Találsz ott gyu- fásdobozokat. Az egyikben megtalálod ennek a levélnek a folytatását.. ..“

Az apa átnézett harminc gyű- fásdobozt (összesen 42 volt), amíg megtalálta a levelet. A vicces levelet hangosan olvasta. Mindenki úgy kacagott, hogy a könnyei folytak. „Drága újszülött! A maga bolyongása önmaga körül még csak most kezdődik. Most majd elhagyja a, szobát. Menjen a folyosóra, nyissa fel a játékosládát és keresse meg benne a kis müanyagcsónakot. Ott megtalálja a további utasításokat, hogy mit kell tennie...“ Az ünnepelt felforgatta a sok év óta összegyűlt játékokat, amíg megtalálta a kis csónakot a levéllel. És így folytatódott: a fürdőszobában a tükör mögött a borotvakrémet találta, a lámpára ki volt készítve a nyakkendő, a könyvespolcon meg kellett fordítania 42 könyvet, amíg megtalálta az újat, amely után már oly régen vágyott. A többi nyomok már kivezették a házból, ahol negyvenkét lépés távolságra a földbe kellett ásnia. Tizenöt centiméter mélyen megtalálta az elrejtett további ajándékot.

Az emberek a szomszéd lakások ablakaiban állottak és ér- \ deklödéssel figyelték, hogyan ássa gyereklapáttal a földet ez a meglett komoly férfi. Több szomszédban este, amikor együtt volt a család, arról beszéllek, j hogy náluk miért nem olyan , vidám az élet? Miért olyan egy- t forma, zavarnélküli és meg szó- , kott az ö életük'. Hiszen náluk is . megünnepelték a hasonló alkat- ] makat, jöttek vidám vendégek és , megajándékozták egymást, és , mégis valahogyan szürke volt.

2

..........A SZÜRKESÉG... •

V i

Hogyan is szokott az lenni? * Ismerik egymást, találkoznak. J ö mindig virágot hoz a rande- 1 vára és a másik mindig kedves, ' mosolyog. Aztán összeházasod- 1 nak. Az asszony mindig a ked- r véne ételeit főzi, ha együtt le- ' hetnek tökéletesen megértik 1 egymást, boldogok. Aztán egy- r szer a dombról legurul egy 2 3 kövecske — először egy, aztán 1 i második, harmadik, negyedik, ° míg lassan az egész boldogság 1 szétszóródik. Lassan, avagy lavi- £ naszerüeh összeomlik!

Talán megdrágultak a virágok? 1 Sem. Mindig egyforma az áruk. Vagy összetörtek a padok, hogy c most, néhány együtt töltött év ® után már nem ülnek le együtt t is nem beszélgetnek? Vagy az 1 tgyik megcsalta a másikat, hogy * sem egyszer olyan haragosan c neszéinek egymással?

Nem!

Csupán a kapcsolatuk száraz j* ett, egyszerűvé, szürkévé és " megszokottá vált. De hiszen az ^ smber a mindennapi életben is u íajlamos, fogékony a szépre és *” i boldogságra. De hogy ez a haj- k am teljesen kibontakozzon, sok 'ügg a környezettöl is. Az ember s mindig maga a megteremtője e innék a szépnek és boldogság- á sak. Mindig keresi, mégha ott- V ion meg sem találja a saját fi családjában. És lehet, hogy más- n tol, másvalakivel is fogja keres- n ti... Ki tudja hány házasság n rutott csődbe, mert a házastár- I: iák közt nem volt vidámság, n ■omantika. Még az egymást sze- I: •ető emberek se képesek időben F tImosolyogni magukat a másik

az atomkorra, a televízióra, az ú űrrakétákra és a nők egyenjo- n gúságára gondol. U

Ezer és ezer újdonság az éle- tünkben, ez a „mi időnk". A jó ^ oldalai természetesekké váltak, a de sajnos nem figyelünk fel nh a rossz oldalára és így nem is harcolunk ellene. Sok fogalom, n amely azelőtt létezett vagy el- v tűnt, vagy új jelentőséget ka- ° pott. Hogyan is van például * a „lovagiassággal?"

Ki ne ismerné a képet. Zsúfolt é villamos, tolongd emberek. A vil- a lamos elindul az üzemtől, ahol a többségben férfiak dolgoznak — h vagyis tele van emberrel. De kő- n zeledik a másik megálló — nagy h többségben nők szállnak fel. é: Kezük tele bevásárlótáskával, vi csupa zöldség, különböző csórna- hí jók, vagyis minden, ami a vacso- le -a elkészítéséhez szükséges. — Miért adnám át nekik a helye- át net? — válaszol egy fiatal férfi ni

új színt kapott. De nem egy vonatkozásban nehezebbé, bonyolultabbá vált.

Íme, két ember, nő és férfi. Együtt tanultak, együtt mentek dolgozni az üzembe mint mérnökök. Reggel együtt mennek el hazulról, de az asszonynak előbb rendbe kell hozma a lakást, megvetni az ágyakat, előkészíteni a reggelit és a gyerekeket előkészíteni az iskolába. Este ismét együtt jönnek' haza. Az asszony a déli szünetben már bevásárolt és most teli táskával lépked a férje mellett. Otthon megfőzi a vacsorát, elmossa az edényt. Megnézi, hogy a gyerekek meg- mosták-e a fülüket, nyakukat, hogy a férjnek van-e tiszta inge és zoknija. Ha szükséges mos, vasal. Elvégez még egy csomó házimunkát és utolsónak fekszik le.

Nos, férfiak, hát csak ezért is át kell adni a helyeteket a villamoson. Mert az ilyen kicsiség lovagiasságot jelent a ma dolgozó nőivel szemben, akik sokkal több tiszteletet, megbecsülést érdemelnek, mint a középkor dámái. Tehát természetesnek kellene lennie, hogy a férfiak átadják a helyüket a nőknek, előre engedik az ajtóban vagy segítik vinni a nehéz csomagot. De annak is természetesnek kellene lennie, hogy a férj átveszi a háztartási munkák egy részét. Mind mélyebben megértik a férfiak, hogy lovagiasaknak kell lenniük a nőkkel szemben, hogy a hosszú házasévek során is barátok, társak maradnak, és őrizniük, ápolniuk kell hajlamukat, vágyukat a romantikára, a szépre, annál gyönyörűbb lesz a maguk és családjuk élete.

E. SVETLANONOVÁ

tése: „Áldott légy uram, ez már a Keresztelő ötödik vagy hatodik feje, melyet életemben csókkal illettem".

A reformáció erősen aláásta a babonát, de az osztálytérsa- dalom továbbra is támogatta ezeket a hagyományokat. A hívők életük nehéz óráiban nyomorban és szenvedés közepette oltalmat kerestek valamelyik szentnél és arra kérték, hogy imádkozzon érettük.

A kapitalizmus idején a szentek kihirdetése már nem volt olyan tömeges jellegű. Ennek ellenére 1931-ben X. Pius pápa szentté avatta Bellarmin bíborost, aki 1600-ban máglyára ítélte Giordano Brúnót, a kiváló gondolkodót. XII. Pius két pápai elődjét avatta szentté. A pápák hajlamosak az amerikai „segítségre“, s ezt abból is látjuk, hogy külön amerikai szenteket is avattak. A Vatikán 50 jezsuita misszionáriust szentté avatott, ezzel fejezte ki a Kínai Népköztársasággal szemben érzett gyűlöletét.

A szentek kultusza mint általában a vallási ideológiák gyakran abban is megnyilvánulnak, hogy az emberek bizalmatlanok az orvosi tudomány mai vívmányaival, az agrobiológiával szemben, nem hisznek saját erejükben és a szentek „közbenjárására“ bízzák magukat. Ez a hagyomány még ma is él, ezt bizonyítják a zarándokhelyek, ahol a hálából emelt emléktáblákat láthatjuk. Az előítéletektől mentes emberek nevelésében rendkívül fontos, hogy legyőzzük a szentek kultuszát és a babonát.

M. Z.

Az egész világ még mindig a szovjet tudomány és technika csodálatos sikereinek hatása alatt áll. Mindenütt kimagasló fontosságot tanúsítanak a bolygóközi állomás felvételeinek a Hold láthatatlan oldaláról. Az egyik NDK-beli elektrotechnikai szakiskola hallgatói az előadások szünetében is a szovjet bolygóközi állomásról vitatkoznak.

Balázy és még egynéhány partizánfalu újjáépítése volt a kezdet. Utána egy nagyot gondoltunk és a vonatok közel két évig szállították a brigádosokat Hronská Dú- brava felé, hogy adott szavunknak eleget tegyünk. Persze mindennek már tíz éve. Azóta sok, nagyon sok vonatszerelvény végigdübor- gött Dúbráva és Stiavnica között.

Ki tudja, merre vannak már az Ifjúsági Vasút építői? Akadtak-e követőik, és ha igen, hol és mit csinálnak? Furcsa a kérdés, de mégis kikívánkozik belőlem. És ha emlékeim közt kutatok, mindig e kérdés körül telálom azokat az emlékeket. amelyek ifjúkorom legszebb pillanatai voltak. Pedig nem is az esti tábortüzekre gondolok, melyek körül színes müsorszámokkal szórakoztattuk a szomszédos táborok brigádosait és for- ditva>fnkébb azokat a fárasztó utakat említem, melyek Kozelník, majd később Púchov alá vezettek. De vállaltuk a munkát és nem maradhattunk adósai saját magunknak

Vártuk és vittük a jelentést tovább. Nagymegyerröl 25, Dunaszerdahelyről 30 brigádossal számítanak. És az adott időre, a hónap elsejére mind az ötvenöt bri- gádos új munkahelyén volt. Nem hinném, hogy akadna csak egy pici falu is nálunk, ahonnan ne került volna ki egy kékinges sem az épülő vasútra vagy a gátra.

• Nemrég Nyitráról hazafelé jövet Trnaván megálltam, s egy diák kinézésű fiatalembertől a CSISZ járási titkársága felől érdeklődtem. Kérdésemre készségesen válaszolt, el is kísért egészen a titkárságig, majd előre futott, fel az épületbe, de rövid pillanatok alatt már lenn is volt és két kezét széttárva csak ennyit mondott: Tudtam, hogy nem

lesznek odahaza, csak nem akartam az elvtársnak kedvét venni. De ha nagyon fontos ügyben jár, fusson ki Modrankára, itt van pár lépésnyire de... És csak annyi időm maradt, hogy egy kézlegyintéssel búcsúzzam fiatal ismerősömtől, s az autóbusz máris robogott célom felé.

Műszak után érkeztem, de szerencsémre még időben. Stefan Pavlovicot, a fiatal mestert és Jozef Bubrickyt, a CSISZ-titkárt még az épületen találtam. A fiatal mester idejéből azonban nem nagyon futotta, mert az esti ipariskolát látogatja. Annyit azonban elárult, hogy itt jobban megy minh

den, mint tavaly a cíferi iskola építésénél. — Pedig azóta csak egy évvel lettünk tapasztaltabbak — mondta mosolyogva és kezet nyújtott. így hát ketten maradtunk, mester és brigádosok nélkül. Az épülő iskoláról többet is megtudhattam volna, mint hogy 17 osztályos lesz, meg hogy öt hónappal hamarabb fogják átadni, mint ahogy szándékukban volt kezdetben az építőknek, mert nagyon belejött a beszédbe Jozef Gubricky. Ráadásra valami számításfélét, meg ceruzát is kihúzott a zsebéből és számolni kezdett. — Tizenöt brigá- dos 6-tól 12-ig és tizenöt brigádos 12-től 18 óráig.... Tehát az napi 180 óra — vágtam szavába. — Igen, 180 óra, de nem ezt akartam mondani. Ha azonban erre jösz majd egy év múlva, lesz mit nézned, kiviszlek majd Smolenicére is.

De engem elsősorban is a fiatal mester kijelentése és újabban Smolenice érdekelt, mindez pedig Cíferrel van összefüggésben, ahol úgy történt az egész, hogy az épületen dolgozó fiatalok sehogysem tudtak eredményt elérni. Kezdeményeztek, terveztek, dologhoz is láttak, de a munka mégsem ment. Baj volt a tervteljesítéssel, a munkafegyelemmel - bár ezért nem lehet csupán a fiatalokat okolni — no meg híján voltak a jó kollektívának is. Ahogy azonban később megtudtam, a legfőbb hiba az oktalan bizalmatlanságból eredt, mégpedig az idősebbek részéről. És ezen segítettek Modrankán. Az iskola építését csupán a fiatalokra bízták. A segédmunkások sem mások, mint a trnavai középiskolák tanulói. Ráadásul bevezették a két műszakot is, ez a titka annak is, hogy öt hónappal a kitűzött cél előtt megnyílnak az új iskola kapui. A smo- leniceí tervet pedig ettől nem lehet elválasztani. Tizenhat hónap alatt napi 180 munkaórának az értéke sokra rúg. Tehát futja majd a smolenicei pionirtábor költségeire. így aztán megértettem a jegyzetfüzet és az írószerszám iménti fontosságát is.

Talán válaszoltam is az előbbi furcsa kérdésre, mert ifjúsági építkezés nemcsak Modrankán található. Nincs olyan járásunk, ahol az ifjúság ne építene valamit. Iskolát, kultúrházat vagy csatornarendszert, ami nem egyéb, mint a tíz évvel ezelőtt befejezett műnek a folytatása.-nyd■k A magyarországi főiskolások 2000 hektár területen végeztek talajjavítási munkákat.

■ér A nyugati lapok ártalmas könyveknek J. R. Becher, Anna Seghers, Willi Bred!, Ludwig Renn és Arnold Zweig könyveit tartják. A „figyelmeztetés“ eredménye: Nyugat —Berlin-i

diákok Kelet-Berlinben vásárolják a legtöbb könyvet.-ár A lepra a tropikus országokban még mindig az emberiség réme. Most Leprosan néven új gyógyszert hoztak forgalomba, amely három és fél

millió embernek adja vissza az egészségét. Három hónapos kezelés után a beteg elhagyhatja a kórházat és nem fertőzi meg a környezetét.

ir Negyvenöt magyarországi árva gyermek érkezett üdülésre a Tátrába. Karácsonyig 200 magyar gyermek jön még.

★ Guatemalában a híres Má- ja-követők (hindu vallás - filozófiai tanítás) székhelyében az archeológusok középkort templomot ástak ki, amely olyan magas, mint egy mai 20 emeletes épület.

A szentek k

i

i a kalauz felszólítására. — Hiszen . egyenrangúak vagyunk!

Már megszoktuk a nők egyen- l , jogúságát. A nők élete érdekes

! dezi a lány és úgy piheg, minthe ' azt mondaná: „Nem létezik" .. Amikor a „mi időnkről" beszél, a lökhajtásos repülőgépre

A kereszténység főleg azért vált világvallássá, mert a pogány vallásoktól átvette a legkedveltebb vallási hagyományokat és szokásokat. Már a 381-ben megtartott egyházi zsinaton törvénybe iktatták a szentháromságra vonatkozó dogmát, amely tökéletesen ellenkezik a logikával és az észszel. Az egyház a kereszténység előtti háromságokban példákra talált. Osiris-Isida-Horus (Indiában) Brahma-Visna-Siru (Babilóniában), az Anu-Anlil- Ee háromságban. A fejlődés folyamán az egyház az isteni hierarchia tagjait kibővíti. A legfontosabb szerepet Mária az istenanya töltötte be. A kereszténység az istenanya példaképet Egyiptomból (Isida), Babilóniából (Istar), Feniciából (Kibele) és Kis-Ázsiából, vala-_ mint Görögországból hozta.

A keresztény egyház egyidejűleg régi pogány kultuszokat is bevezetett. Az egyházi vezetőket szentté avatja. Az egyház mindig be tudta bizonyítani, hogy a szentek csodákat müveitek. Már a XV. században annyi szent létezett, hogy ün- nepeltetésükre nem volt elég az év. Ezért IV. Gergely pápa arra kényszerült, hogy az év egyik napját, választása november 1-ére esett, minden szent megünneplésére szánja. Ez volt a legalkalmasabb idő, hiszen ez idő tájt fejeződtek be a mező- gazdasági munkák és a hívók nagy számban résztvehettek az ünnepségeken.

Az egyház a hatalmas hierarchiát a pogány legendák és a kereszténység előtti írók buja fantáziája nyomán építette ki. Amint Horus keresztül szúrta Typhont, úgy Szent György is keresztül szúrta a sárkányt, hasonlóképpen mint ahogy Minerva megölte Eyiest, a kígyót, úgy Mária is a csábító kígyó fejére lép. Mint ahogy Herkules megölte a sárkányt, úgy Mihály arkangyal is keresztül szúrta a pokolbeli sárkányt.

A pogány népeknél bevett szokássá vált, hogy a városok egyes istenek védelme alatt álljanak. így lett Jupiter Róma, Venus pedig Ciprus védnöke. A keresztény egyház is adományoz az egyes városoknak és nemzeteknek szenteket. Spanyolországnak Szent Jakabot, Írországnak Patrikot. a cseheknek Vencelt, a magyaroknak Istvánt, Rómának Pétert és Pált.

A pogány hagyományok és

a régi istenek tisztelete mélyen beldegződött az emberek gondolkodásába, úgyhogy nehezen lehetett őket eltörölni. A szentek keresztény kultusza jelentékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a pogány isteneket a keresztény pantheonba felvették. Hogy az egyház milyen erőszakosan járt el, azt abból is láthatjuk, hogy például a kedvelt római szaturnáliák helyébe az egyház törvényesíti Szent Sa- turnus ünnepét. Az apolliná- rius-játékok pedig oda vezettek, hogy Apollináriust is szentté fogadták el,

Fridrich Engels élesen bfrál- ta, hogy a hívők vallási érzelmeit hatalmi célokra használják fel és rámutatott arra, hogy hasonlóképpen, mint ahogy az inperátor hatalmas összegeket szedett be alattvalóitól, a pápa is óriási jövedelemre tett szert a relikviák árusításából. Minden keresztény templom kénytelen volt valamit vásárolni a római egyház tulajdonát képező relikviákból. A feudalizmus idején a szentek kultusza különösen virágzott. A hűbér- urak ebben a kultuszban kiutat láttak a szétforgácsolódásból és egyidejűleg hatalmuk megszilárdítására használták fel.

A középkorban a kolostorok versengtek az egyes relikviákért. 1897-ben Franciaországban megjelent egy „Curiosites des traditions“ című mű, amely közli, hogy az egyház milyen tettekre vetemedett, hogy a szentek maradványait szaporítsa.

A szentek babonás tisztelete hallatlan módon elterjedt. Franciaországban közismertté vált de Marolies abbé kijelenA Magas Tátra-i üdülőközpontok november elsejével kitárták kapuikat dolgozó parasztjaink előtt is. Az első csoporttal 500 szövetkezeti dolgozó érkezett az ország különböző részéről, hogy a nagy őszi munkák fáradalmait kipihenje. Az egyik iidülőcsoport tagjai éppen a Novy Smokovec-i Partizán üdülőbe tartanak.

Nem szalui alánír