Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-11-10 / 45. szám

Teljesítettük a feladatokat? A iárás) Lnnforpnniál/rnl özvetlen a nagyidai vasútállomás mellett találjuk a PREFA üze­met, ahol salaktéglát készítenek. Az üzem­ben alig néhány fiatal dolgozik. Lukács Józsefet (a felső képen) gépe mellett találjuk szorgalmas munka közben. A másik gép kezelő­je Gyurcsó István (az első képen) a friss salaktéglát nézegeti, amiből naponta ő is 1200 darabot készít. A kis üzem fiatal dolgozói szorgalmas munkájukkal se­gítenek az építkezési fela­datok sikeres megoldásában. A góiyási fiatalokról Az idei munkájukért valóban dicséret illeti a gólyási fiata­lokat. Körülbelül 1000 órát dol­goztak le társadalmi munkában az állami gazdaság földjein. 86 ár cukorrépát kiegyeltek és 62 árt bekapáltak. Több mint 250 mázsa gabonát csépeltek és tisztítottak ki, nemrég pedig elhatározták, hogy versenyre kelnek a Szocialista Munkabri­gád cím elnyeréséért. A Szo­cialista Munkabrigádok meg­szervezésében példamutatók a nagymegyeri járásban. Elhatá­rozták, - hogy nemcsak szocia­lista módon fognak dolgozni, hanem úgy is élnek. Az egyik legjobban dolgozó CSISZ-tag, Pifkó Magda meg­állja a helyét mind a munká­áldozatainak száma már 1500- ra emelkedett. A túlélők között éhínség és járvány pusztít. Egy-egy még mindig elszigetelt helységet repülőgépek és he­likopterek útján látnak el élel­miszerrel és gyógyszerrel. ic Európa első mozgó gya­logjáróját avatták fel a svájci Lausanne-ban. A gyalogjáró szerkezete hasonló a mozgólép­csőéhez, óránként 1,8 —5,6 ki­lométeres sebességet ér el, s 8000 személy szállítására al­kalmas. ban, mind a kulturális tevé­kenységben. Főleg neki kö­szönhető, hogy a napi munka után kitűnően elszórakoznak a kultúrhelyiségben a gólyási fia­talok. Tánc- és énekcsoportot szerveztek a kultúrális színvo­nal további emelése érdekében. Pifkó Magdán kívül említést érdemel még Udvari Valéria, Pifkó Rózsi, Nagy Mária, Ko­csis Magda. . Az üzemi CSISZ-szervezet rendezett már egy beszélgetést a szerelem, barátság és házas­ság problémáiról. Ügyszintén vitaestet rendeztek Fucsík: Üzenet az élőknek című köny­véről. Közösen néztek meg több filmet és színelőadást. Kirándu­láson vettek részt Komárom­ban és Bratislavában, ahol meg­tekintették a nevezetességeket. Kultúrcsoportjaikkal felléptek a szomszédos falvakban is. Ren­deztek teastet, táncmulatságot stb. Kötelezettséget vállaltak, hogy a növénytermesztésben 110 százalékra teljesítik napi munkafeladataikat, és a jövő évben 10 mázsával emelik a cukorrépa hektárhozamát. Min­den CSISZ-tag öt órát dolgozik a takarmánybetakarításnál és részt vesznek az üzemi mun­kaiskolán is. Martincsek Rudolf % I# illámként terjedt el az • országban a szenzációs hír: Jaroslav Heyrovsky pro­cesszort, a Csehszlovák Tudo­mányos Akadémia Polarográ- fiai Intézetének igazgatóját a Svéd Királyi Akadémia Nobel-díjjal tüntette ki. Ha­zánk fia először jutott fel a tudományos megbecsülés Olimposzára. Mert valahogy így lehetne kifejezni a Nobel- díj nagyágát a természettu­dományra: terén. Évenként csak egy-egy orvossal, fizi­kussal, vegyésszel gazdagodik a Nobel-díjasok nem is olyan hosszú névsora. (Az irodalmi és béke-Nobel-díjasokról ezen a helyen nem beszélünk.) És így most J. P. Pavlov, Robert Koch, Marie Curie, Albert Einstein, Eötvös Lóránt, Fre­deric Joliot-Curie, N. N. Szemjonov és a tudományos haladás többi titánja mellé új név került: Jaroslav Heyrovs­ky. A Moldva-menti „arany­város" szülötte, aki a Nobel- díjat már valóban kiérdemel­te, hisz ötven éves vegyészt munkásságának minden moz­zanatával nemcsak hazáját, de az egész emberiség javát szolgálta. És bár a lapok nem hagy­ták figyelmen kívül a Stock­holmból érkező nagy hírt, úgy érzem, a sajtó mégis adósa maradt egy kicsit a szerény professzornak. Hisz önkénytelenül is arra gondo­lok, mennyivel nagy óbb publi­citásban részesült volna egy világraszóló sportsiker. Pedig az adott esetben nemcsak egy tudósról van szó, okinak munkája nem érdekel mást, mint azt a néhány szakmában dolgozó kollégát. Heyrovsky professzor kitüntetésével egy egész tudományos ágazat, a polarográfia csehszlovák világelsőségét ismerték el, s ez igazán jelent valamit, hisz a szocialista országok tudósainak és tudományának a svéd akadémia olcsón nem osztogatja a babérjait. Nem vagyok vegyész, a po- larográfiáról pedig csak any- nyit tudok, amennyit az en­ciklopédiákból megtudhattam, nem többet, inkább keveseb­bet. Ezt is egy rendkívüli esetnek köszönhetem. 1951 nyarán a berlini VIT-en több társammal együtt egy alka­lommal a Humboldt Egyetem vendége voltam. Vendéglá­tóinknak ajándékképp egy Heyrovsky rendszerű polaro- gráfot adtunk át. A Humboldt Egyetem akkori rektora, Ha- nemann professzor, a neves fizikus, meghatódva vette át a lakikus szemnek oly egy­szerűnek tűnő szerkezetet. Temérdek dicsérő szót hallot­tam akkor a polarográf felta­lálójáról, Heyrovsky projesz- szorról, és a szerkezet széles­körű használhatóságáról. Bár semmi néven nevezendő ér­demet magam számára nem vindikálhattam (kivéve a po­larográf cipelcsét), nemcsak hogy örültem, de kicsit büsz­ke is voltam, hogy idegenben tudtam meg azt, amiről ott­hon alig hallottam valamit. £ zen a helyen nem lehet a polarográfia elméleté­vel foglalkozni, nem is érzem hivatva magam erre a fela­datra. Annyit azonban tud­nunk kell, hogy a polarográf vegyi analízisek elvégzésére szolgál. Az analitikai kémiá­ban a polarográfia feltalálása a huszas évek közepén való­ságos forradalmat jelentett, mert a lényegében egyszerű szerkezet segítségével igen pontos és gyors választ kap­tak a vegyidet összetételére vonatkozólag, a minőséget és mennyiséget véve egyaránt. Bebizonyított tény, hogy a polarográf kimutat olyan anyagokat is, melyek a vizs­gált vegyüld mennyiségéhez viszonyítva csak egy millio­mod részben vannak képvi­selve. így a gyógyszer-, élel­miszeriparban, a kohászatban és másutt csaknem nélkülöz­hetetlen. Még a huszas évek végén elterjedt a polarográf hire a világban, és vele együtt Heyrovsky professzoré is. Sorra érkeztek hozzá a tudo­mányszomjas diákok a világ minden tájáról, akik hazájuk­ba visszatérve megalapították a polarografikus intézeteket. Így Japánban, Olaszország­ban, Lengyelországban, majd a Szovjetunióban is, ahol Heyrovsky professzor már 1934-ben előadásokat tart, miután visszatér féléves Egyesült Allamok-beli útjá­ról. Ebben az időben Lenin- grádban Heyrovsky első ta­nítványa, E. N. Varaszovová lefordítja polarográfiai tan­könyvét oroszra, mely mind­máig mondhatnánk bibliája azoknak, akik a polarográfia módszerével megismerkedni kívánnak. Jellemző, hogy Heyrovsky feltűnő sikere a tudományos világban nem hatotta meg az első köztársaság iskolaügyi szerveit. Süketek és vakok maradtak, mert az érvényben' lévő egyetemi rendszabályok szerint a tanárokat és asz- szisztenseket csak pedagógiai tevékenységükért fizették, így azután Heyrovsky pro­fesszor a természettudományi kar egyik intézetének alagso­ri helyiségében évek hosszú során saját anyagi eszközeit a tudomány oltárán feláldoz­va, mondhatnánk küszködött az élettel. Reá is X. Károly király mondását alkalmazták, hogy a tudományos kutató legyen csak olyan, mint a versenyló — ne hízzon. 1945 után, különösképp pe­dig a Csehszlovák Tudomá­nyos Akadémia megalakulá­sával, 1952-ben a Polarográ­fiai Intézet fontosságához hí­ven kitűnő elhelyezést nyert. Heyrovsky professzort az el­sők között választotta tudo­mányos akadémiánk tagjai közé. A köztársaság elnöke és kormánya érdemeihez hí­ven értékelte több ízben munkáját. Erről tanúskodik az Államdíj első fokozata, a Köztársasági Érdemrend és más kitüntetések is. H eyrovsky professzor No­bel-díjjal való kitünte­tése alkalmából lapjaink rövi­den ismertették életrajzát is. Ezekből ugyan nem igen tud­tuk meg, mi vezette rá évti­zedekkel ezelőtt a természet- tudományok kevéssé kitapo­sott útjaira. Matematikát, fizikát és kémiát hallgatott a prágai, majd a londoni egyetemen. Édesapja a ró­mai jog tanára volt a prágai egyetemen és fia tőle első­sorban klasszikus műveltséget nyert. Az örökösen több év­százados múltban kutató Heyrovsky papa nem vette rossz néven, sőt támogatta, hogy fia a jövő tudományá­nak szentelje életét. És ami­kor a fiú, aki az elektro­kémia iránt tanúsított érdek­lődést, tudásszomját nem tudta Prágában kellőképp ki­elégíteni, nem kis anyagi ál­dozatok árán lehetővé tette, hogy Londonban tanuljon. * * * És ha már megemlítettem a régen elhunyt Leopold Hey- rovskyt, a Károly Egyetem egykori római jogi profesz- szorát, engedtessék meg ne­kem, hogy elmondjam, ho­gyan avatkozott be ez a tudós életembe, természetes, már csak a hagyatékával. Vagy tizenhárom évvel ezelőtt, jogász-gólya koromban en­gem is a római jog kimerít­hetetlen emlőin igyekeztek jogásszá nevelni. Ekkor talál­koztam először a Heyrovsky névvel. Az évtizedek óta por- ladozó professzor úrnak meg­maradt több köteles, néhány ezer oldalra rúgó tankönyveit bújtam közel fél éven keresz­tül. Különös tiszteletet kel­tett bennem a vasszorgalmú professzor, akinek örökösei a katedra élén még évtizedek múltán is abból éltek, hogy Heyrovsky nyomán mind gyé­rebb és gyérebb tankönyveket adtak ki. Féléves munkám katasztrofális sikertelenség­gel végződött, a rengeteg anyagot nem tudtam meg­emészteni. A pótvizsgára két hét alatt könnyen és jól fel­készültem a vizsgáztató pro­fesszor szkripta kivonataiból. A tiszteletem azonban még akkor is Heyrovskyé, ha a római jogot nem is fogadom el kritika nélkül. Dr. STRASSER GYÖRGY I f A CSISZ ALAPSZERVEZE­TEIBEN lassanként befejeződ­nek az évzáró tagsági gyűlések és a CSISZ alapszabályai értel­mében megkezdődnek a CSISZ járási és városi konferenciái.. A CSISZ-tagok behatóan bon­colgatják a szervezetek és a vezetőségek végzett munkáját. Sok évzáró gyűlésen mellőzték a megszokott általános szóla­mokat és üres beszédeket, és a jövő tevékenységükre nézve konkrét tervet fogadtak el. Az évzáró tagsági gyűlések majdnem mindenütt - nagy for­dulatot hoztak a CSISZ-szerve- zetek tevékenységében. Amel­lett, hogy az évzáró taggyűlé­sekről csakis pozitív értelem­ben beszélhetünk, egyes szer­vezetekben azért mégis előfor­dultak hibák. A legnagyobb baj az volt, hogy a szervezetekben nem fordítottak kellő figyelmet a tagok és általában az ifjúság ideológiai nevelésére. Nagyon helyénvalónak mutatkozik, ha majd a CSISZ járási és városi konferenciáin minden oldalról rávilágítunk arra, hogy a szer­vezetek mennyire teljesítik a CSISZ III. konferenciájának az ifjúság kommunista nevelé­sére vonatkozó határozatát. Az oktatási év, az ifjúság tovább­képzése, a sport- és kulturális tevékenység, valamint a munka utáni szabad idő helyes beosz­tása igen fontos szerepet ját­szik a fiatalok életében. Az ifjúság aszerint ítéli meg az ifjúsági szervezet tevékenysé­gét, hogy hogyan oldja meg ezeket a kérdéseket. A járási és városi konferen­ciáknak az a küldetése, hogy általánosítsák és felhasználják azokat a tapasztalatokat, ame­lyek az ifjúsági szervezetekben az év folyamán hasznosnak és célszerűnek mutatkoztak. Ezért fokozottabb figyelmet fordít­sunk a beszámolók és a vita- felszólalások előkészítésére. Helyes, ha a konferenciák előtt a küldöttekkel előzetesen a ve­zetőség is tanácskozik és segít­ségükre van a vitafelszólalások előkészítésében. Ne feledkez­zünk'meg arról, hogy a küldöt­tek nemcsak a saját nevükben, hanem annak a szervezetnek a nevében beszélnek, amely őket a konferenciára kiküldte. A vitát azzal még nem lendít­jük fel, hogy egész egyszerűen ismételjük az évzáró beszámo­lókban lefektetett tényeket és „jelentést adunk a tevékeny­ségről". Annak ellenére, hogy a CSISZ Bratislava város II. ke­rületi konferenciáján a -vita színvonalasnak volt mondható, mégis elhangzottak olyan vita- felszőlalások is, amelyek úgy­szólván csakis a tevékenységre vonatkozó jelentéseket tartal­mazták. A CSISZ KÉKKŐI járási kon­ferenciáján a vitafelszólalások tekintetében még rosszabb volt a helyzet. A CSISZ kékkői járá­si szervezete az elmúlt időszak­ban valóban szép eredményeket ért el, többek között a kom- posztkészítés terén, szép ered­ménnyel járt a fiatalok mező­gazdaságba való toborzása, és a fiatalok sok segítséget nyúj­tottak a beruházási építkezé­seknél is. Sajnos a vitafelszó­lalások folyamán senki se'mu­tatott rá arra, hogy az eredmé­nyeket milyen módon érték el. A kékkői járás mezőgazdasági jelleggel bír, de a vitázök nem említették egyszer sem, hogy a fiatalok milyen mértékben veszik ki részüket az EFSZ-ek gazdasági és politikai megszi­lárdításából. Komoly hibának tartjuk, hogy az olyan szervezetek küldöttéi is, mint a nenincei, kovácovcei szervezetek, ahol az ifjúsági szervezet tevékenysége folya­mán már komoly tapasztalatok­ra tettek szert, nem akadt olyan küldött, aki felszólalt volna. Nem elég csak néhány általános vonatkozású megjegy­zést tenni, de az se elég, ha­csak néhány meleg visszaemlé­kezés vagy szólam hangzik el. A küldöttek akkor tesznek kül­detésüknek valóban eleget, ha elmondják, hogy milyen mód­szerek alkalmazásával, milyen úton érték el az eredményeket. A konferencia küldöttei sokat tanulhatnak a többi szervezet tapasztalataiból. Emellett ter­mészetesen arról sem szabad megfeledkezni, hogy a viták folyamán kritikailag és nyíltan fedjük fel a hiányok igazi okát. A CSISZ-szervezetek sikeres tevékenységét lényegesen elő­segíti az ifjúsági szervek aktí­vája is. A szép eredményeket mindig ott érték el, ahová a járási vezetőség fejlett funk­cionáriusokat küldött ki és azokban az alapszervezetekben, ahová ezeket rendszeresen küldték ki. A jó aktivista nem­csak „irányelvecskéket“ és „száraz határozatokat“ visz magával, hanem segít egy jó előadás megszervezésében, fut­ballozok a fiúkkal, megtanítja a fiatalokat énekelni, táncolni, sőt ha kell, a színdarabok be­tanításánál is segít. A CSISZ tevékenységének ja­vítása érdekében feltétlenül fokozzuk az együttműködést az aktívával. Több évzáró gyűlé­sen a CSISZ-tagok hiányosnak találták a járási vezetőségek munkáját, és hogy milyen mély igazságot tartalmaznak ezek a bírálatok, ezt abból is látjuk, hogy a CSISZ-tagok nemcsak fokozott segítséget kérnek a vezetőségtől, hanem rávilágí­tanak arra is, hogy aktivisták, önként jelentkező tevékeny ta­gok nélkül nem lehet megjaví­tani a járási szervezet munká­ját. Ezért nagyon hasznosnak mutatkozik, ha a küldöttek majd szigorúan bírálat alá ve­szik a vezetőség tevékenységét és nem fogadják el az olyan kifogásokat, mint „nálunk az nem megy, mert nincsenek ak­tivisták“, vagy pedig „minden az apparátustól függ“. A régi munkaformák már elavultak, aktíva nélkül nem érhetünk el jó eredményeket. Valóban szük­ségünk van az aktíva tanácsára és segítségére. HELYESEN JÁRTAK EL az elvtársak a CSISZ Bratislava város II. kerületi szervezeté­ben, ahol az újonnan választott vezetőség az első összejövete­lén jóváhagyta a tapasztalt és ügyes szervezőkből álló bizott­ság megválasztását. Egyidejű­leg megválasztották a CSISZ vezetőség fizetés nélküli titká­rát is. Külön figyelmet igényel a ve­zető szervek megválasztásának kérdése. Nagyon fontos, hogy a plénumban, a járási vezető­ségek elnökségébe igazán csa­kis a legjobb, a legáldozatké­szebb, politikailag legfejlettebb tagok kerüljenek. Olyanok, akik már eddig is kiváló tevékeny­séget mutattak fel. Hiszen sok ilyen fiú és leány van. Az alap­szervezetek vezetőségeibe az idén olyan fiúkat és lányokat választottak be, akik az ifjúság körében tekintélyt élveznek, jó szervezőknek bizonyultak és \tbí>Mih A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának története most jelent meg japán nyelven. A irodalmi Nobei-díjat az idén Salvator Quasimodo olasz haladó költő kapta. Tavaly a költők kongresszusán Moszkvá­ban járt, ahol súlyos szívbajban megbetegedett és hosszabb ideig kezelték. Most versköte­tet adott ki a Szovjetunióról.-fa Az Egyesült Államok 17 a fiatalok mintaképei lehetnek. Ebben látjuk a biztosítékát an­nak, hogy a CSISZ járási plé­numa a legjobb tagokból tevőd­jön össze. Az utóbbi években az üzemekbe, a szövetkezetek­be, az állami gazdaságokba sok ezer és ezer fiú és leány jött, aki közép- vagy szakiskolát, sőt főiskolát is végzett. Sokan közülük szép eredményekét ér­tek el az ifjúsági szervezetben kifejtett tevékenységük során. Hogyha ilyen fiúkat és leányo­kat választunk be a járási ve­zetőség plénumába, akkor az ifjúsági szervezet jó eredmé­nyeket várhat. Ismerjük el azo­kat a fiúkat és leányokat, akik sikerrel dolgoztak az iskolai szervezetekben és fejlett, kép­zett CSISZ-tagok. A CSISZ tevékenysége folya­mán különböző problémák me­rülnek fel. Ezért a vezető szer­vek választásánál gondoljunk mindig arra, hogy csakis olyan fiatalokat válasszunk be és bíz­zunk meg funkcióval, akik azon a helyen jól megállják helyü­ket. Az alapszervezetekben szép eredményeket érnek el a lányok. Ezért a járási veze­tőségi választásoknál ne feled­kezzünk meg a lányokról sem. A járási konferenciák előké­szítésében fontos feladatot vé­geznék a CSISZ kerületi veze­tőségei is. Rájuk hárul az a feladat, hogy biztosítsák a kon­ferenciák eszmei színvonalát. Lényeges, hogy minden ifjúsági szervezet, minden járási veze­tőség kitűzte azokat a felada­tokat, amelyek rá a szocializ­mus betetőzéséért vívott harc­ban várnak. ÉRJÜK EL, hogy a járási konferenciák mogósítsák a fia­talokat és azok méltó keretek között ünnepeljék meg hazánk felszabadításának 15. évfordu­lóját. SZIGL FERENC wifWWWwmwmwsTmTmrmvirmTm' ............................. A tudományos megbecsülés Olimposzán televíziós adója az első Szput- nyik felbocsátása óta rendsze­resen orosz nyelvórákat közve­tít. ic Ultrahangon alapuló új­fajta televíziós készüléket szer­kesztettek a leningrádi elek­tronikai intézet tudományos munkatársai. Ezt a televízor- fajtát a vízilények életének ta­nulmányozására használják. ,-fc A következő olasz életrajz film Archimedesról, a nagy gö­rög matematikusról szól. A film egy részét Szirakűzában for­gatják. A mexikói hurrikán és a nyomában támadt árvíz halálos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents