Új Ifjúság, 1959. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1959-10-20 / 42. szám

TTALO CALVINO: Házastársak cal vagdalóztak — mert az asz- izony azt szerette volna, hogy íz embere több figyelemmel :sinálja, amit csinál, nagyobb juzgalommal; vagyishát álljon jobban mellette, legyen köze- ebb hozzá, igazi támasza le­gyen, nyújtson több vigaszt... \z viszont, az asszony hazatér­te fölötti első öröme múltával, gondolatban már nem is volt itthon, azon igyekezett, hogy gyorsan végezzen, mert hama­rosan indulnia kell. Megtérítettek, mindent úgy készítettek az asztalra, hogy ne kelljen mellőle fölkelni; s ekkor mély szomorúság fogta el őket, logy ily keveset lehetnek együtt — szinte alig ment le torkukon a falat, a vágytól, hogy még tovább is ott üljenek és fogják egymás kezét. . De még meg sem itták az utolsó korty kávét, s a férfi már a kerékpárja körül fogla­latoskodott, vizsgálgatta, hogy minden rendben van-e rajta. Megölelték egymást. Arturón csak most villant át a gondolat, milyen bársonyos, langymeleg a felesége teste. De felkapta vállára a kerékpárját és óvato­san lebaktatott a lépcsőn. Elide elmosogatott, kitakarí­totta a lakás minden szegletét, fejcsóválva nézte, mit végzett a férje, Arra gondolt, hogy az most épp a gyér lámpákkal sze­gélyezett sötét utcákon kariká- zik, tán már elhagyta a Güzmű- veket. Bebújt az ágyba, eloltotta a villanyt. Ahogy ott feküdt a maga fekhelyén, átdugta lábát a férje paplana alá, hogy érezze a melegét; de minden esetben rájött arra, hogy az az oldal, Arturo Massolai munkás éj szakai műszakban dolgozoti reggel hatkor végzett. Hazafel hosszú utat kellett megtenni szép időben kerékpárján, ross Időben, meg télen villamoso járt. Háromnegyed hétkor, hét kor ért haza: vagyis hol kiss előbb, hol valamivel későbl mint amikor feleségét Elidé felriasztotta az ébresztőóra. Gyakran a két zaj, az ór csörgése és hazatérő férjéne léptei, összekeveredtek Elld tudatában, s így érték utói álm mélyén, e korareggeli tompí mézsűrü álomban, melyet, mi közben arcát pár­nájába fúrta, igye­kezett még néhány percre kiélvezni. Aztán hirtelen fel­ugrott, szinte ki­szakította magát az ágyból, szemébe lógó, csapzott haj­jal, vaktában be­bújt a pongyolájá­ba, ahol Arturo épp előszedte táskájá­ból az üres edé­nyeket, az éthordót meg a termoszt, s berakta őket a mosogatóba; a gázt is meggyújtotta már és föltette a kávét. Elide, ahogy magán érezte férje tekintetét, hátrasi- mitotta, a haját, erőnek erejével tágra nyitotta a szemét — mintha csaK újra meg újra / \ ,\ szégyellné, amiért ’S hazatérő férje min- £ ^ dig Így, ilyen rendetlenül álom ittas képpel pillantja meg. Mi dolog, ha együtt alszik két em bér; reggel mindketten ugyan abból az álomból ébredeznek ■ egyenlőek. Néha a férfi keltette fel: eg perccel az ébresztőóra csőröm pölése előtt, kezében kávéscsé szével, belépett a szobábí Ilyenkor minden természeteseb volt, az álomból kiszakadás fin torát valami édesen lustálkod vonás lágyította, a nyújtózkod meztelen karok a férfi nyakár kulcsolódtak. Megölelték egy mást. Arturón esőköpeny voll ahogy hozzásimult, aszerin hogy nedves volt vagy hide; Elide arról is tudomást szerzet: milyen idő van odakint: esi! havazik, köd szitál... De azér megkérdezte: — Milyen az idő — a férfi meg belefogott szó kásos félig-meddig gúnyolód dörmögésébe; sorra vette a kel lemetlenségeket, amelyek aznap érték. A végén kezdte: milyen volt a bicikliút hazafelé, és mi­lyen idő fogadta, amikor kilé­pett a gyárkapun — egészen más, mint tegnap este, amikor bement; szót ejtett a munka körüli mérgelődésekről, arról, milyen szóbeszéd járta az üzemben stb. Ilyenkor, e korareggeli órában a lakás mindig kissé hideg volt, kihűlt. Elide mégis teljesen le­vetkőzött s picit vacogva mos­dani kezdett a kis fürdőszobá­ban. Férje mögötte lépkedett, tempósan ő is levetkőzött, szép nyugodtan lemosta magáról az üzem porát, piszkát. Ahogy fél­meztelenül mindketten egyazon mosdó fölé hajoltak, kissé me­rev tartással, de azért lökdö­sődve is olykor, s egymás kezé­ből kapkodva a szappant, fog­pasztát, tovább beszélgettek — így élték át a bizalmas együtt- íét perceit; néha, amint meg­törölték egymás hátát, mozdu­latuk simogatássá lágyult, majd ölelésben végződött. De Elide egyszercsak felkiál­tott: — Istenem! Hány óra? — s máris szaladt, kapkodva fel­kapcsolta harisnyakötőjét, fel­húzta a szoknyáját, megfésül- ködött, miközben hajtűit össze­szorított ajkai között tartva, a szekrény tükre felé nyújto­gatta a nyakát. Arturo mögötte ácsorgott, rágyújtott egy ciga­rettára, úgy nézte; ilyenkor mindig kis zavar fogta el, hogy csak áll itt és nem- tud mihez kezdeni. Elide elkészült, az elő­szobában bebújt a kabátjába, megcsókolták egymást, nyilt az ajtó, s már a lépcsőházból hal­latszott, mint szalad lefelé. Arturo egyedül maradt. Hall­gatta Elide cipősarkának kopo­gását a lépcső kövén, s amikor már semmi sem hallatszott, gondolatban követte tovább a gyors tipegést végig az udvaron. ahol ő fekszik, melegebb — tehát Arturo is ott aludt min­dig; és nagy gyöngédség fogta el. (Fordította: Xelegdi Polgár István) Lermontov 1814 OKI. 15 - 1841 JÚLIUS 27 Képkiállításon fáj. Cz&étV&Z/ Bratislavában a Hviezdoslav-téri Képzőművészeti Ki­állítási teremben e napokban nyűt meg Matilda Cechová festömüvésznó ké­peinek és grafikai munkáinak kiállítá­sa. A sok ízléssel összeállított alkotá­sok között a leg­szembetűnőbbek a grafikák, a fa- és linóleum-metszetek. Amint tudjuk, . a grafikai művészet eljárási eszközei egész különbözők. A művész azt az ábrá­zolást, melyet sok­szorosítani akar, fá­ból, linóleumból, rézből vagy igeid­ből készült lemezre viszi át. A fát az utolsó években gyakran pótolják az engedékenyebb anyagokkal. Isme­rünk magas és mélynyomású eljá­rást. Az utóbbinál a lemezek anyaga rendszerint réz vagy acél. A gra­fikus a tükörsimára csiszolt fémlapokba vési azokat a vona­lakat, amelyeknek a nyomában sötéteknek kell látszaniuk. A vé­sett barázdákat megtöltik fes­tékkel, itatóspapírt tesznek rá, azt erősen hozzányomják, mire a papír magába szívja a festé­ket, amely rajta kitapintható vonalak formájában látszik. Ez az eljárás már a XV. század óta ismeretes. Cechovánál a legjellegzetesebb, hogy grafikai műveiben a falu életéből meríti a tárgyát, és erő­sen a népművészet eszközeit használja fel. Erre vallanak go­belinhímzés tervezetei is. Olasz- országi benyomásai mély nyo­mot hagynak műveiben, de a szlovák faluban mozog termé­szetesen a legotthonosabban. Ké­peit igazi belső líraiasság járja át, de legújabb képein a drámai hatás lenyűgözőbb. Nem keresi az olcsó hatásokat, művei nem­csak szép dísztárgyak — bár a kiállítás látogatóiban bizonyára gyakran felötlik, hogy milyen jó volna, ha ez vagy az a kép a Ö4)l BRATISLAVA I. KEDD: 11.20 Jő hangulatban (állandó műsorszám) 14.05 Szó­rakoztató zene (állandó műsor- szám) 15.30 A Moszkvai Rádió összeállítása 17.00 Tánczene 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Ború — színelőadás. SZERDA: 11.00 Nők félórája 15.00 Ope­rettrészletek 17.00 Operarészle­tek 18.15 Kívánságkoncert 20.00 Zenés összeállítás CSÜTÖRTÖK: 13.30 Üj hanglemezek 15.00 Szovjet mesterek zenéjéből 17.00 Ifjúsági adás 18.00 Kíván­ságkoncert 20.00 Karvas: Visz- szatérés az életbe — színelő­adás. PÉNTEK: 10.35 Népdalok 15.30 A Moszkvai Rádió össze­állítása 18.20 Kívánságkoncert 21.00 Mienk a győzelem. SZOM­BAT: 12.40 Híres operaáriák 13.00 Szórakoztató zene 14.00 Ifjúsági adás 18.00 Nők félórája 20.30 őfelsége a burgonya — érdekes összeállítás. VASÁR­NAP: 10.30 Esztrádzene 11.00 Kívánságkoncert 13.30 Népdalok 14.00 Jirásek: Bölcső — drámai tréfa 15.00 Kivánságkoncert 17.30 Sportközvetítés 20.00 Pav- licek: Fekete zászló — színelő­adás. A bratislavai televízió műsora: KEDD: 20.05 Gyárfás: Heilig ez- rede.. mennybemenetele SZER­DA: 19.30 Közvetítés a jégko­rong bajnokságról. CSÜTÖRTÖK 20.05 Film képeslap Moszkvából 20.15 Nagy családi egyszeregy- komédia. PÉNTEK: 20.05 Annegreta hazatér — német film. SZOMBAT: 20.00 Elveszett ágyú - cseh film 21.15 Esztrád- músor. VASÁRNAP: Válaszúton — szovjet film. szobámban függne — hanem iga­zi mély élményt is nyújt. A színek finom egyéni keve­rése sokszor megkapó. Rajzai ru­tinos mesteri kézre vallanak, mindenki megérzi, hogy egyik legtehetségesebb grafikusunk ké­peivel áll szemben. Bemutatjuk a Cereblyézök és a Gerencséri asszony című fa­metszetét. M. M. BUENOS AIRESBEN, ARGEN­TINA FŐVÁROSÁBAN a város ve­zetősége Schiller „Stuart Mária“ című tragédiájának előadását csak 14 éven felüliek számára engedélyezte. A határozat szerint a Schiller-év alkalmával előadott világirodalmi jelentőségű alkotás „veszélyezteti az ifjúság erköl­cseit". k ALEPPŐBAN NAGY SIKER­REL ZÁRULT a Szíriában bemu­tatott első magyar képzőművé­szeti kiállítás. A kiállítás anya­gát november elején Libanonban mutatják be. k Október 19. — október 25. KOSSUTH-RÁDIÖ KEDD: 9.40 Könnyű hangszer­szólók 13.10 Zenekari hangver­seny 16.15 Egy falu — egy nóta 17.15 Szív küldi szívnek 20.30 Budapestről — könnyű zenével. SZERDA: 8.10 Könnyű zene 12.10 Operarészletek 13.10 Népi muzsika 18.20 Szív küldi szívnek 19.35 Népizenekar játszik. CSÜTÖRTÖK: 10.30 Mascagni operáiból 12.10 Tánczene 14.40 Könnyű zene 18.15 Szív küldi szívnek 19.00 Népszerű operett­muzsika. PÉNTEK: 9.10 Vidám meló­diák 12.10 Népizenekar játszik 13.15 Tánczene 17.15 Szív küldi szívnek 18.45 Népdalcsokor 19.30 Mendelssohn: E-moll hegedű­verseny. SZOMBAT: 10.30 Szerelmi ket­tősök operettekből 13.00 Opera­részletek 13.50 Szív küldi szív­nek 15.30 Élőszóval — muzsiká­val 20.30 Zeller: Madarász. VASÁRNAP: 8.10 Könnyű zene 11.20 Hangversenyközvetités. 13.10 Népizenekar 16.30 Szív küldi szívnek 19.10 Tánczenekar játszik. ílide szerint mindez balul sike- < rült, és ő — őszintén szólva — i nem is nagyon igyekezett: amit 1 csinált, az tulajdonképpen effé- \ le szertartás volt, a várakozás < szertartása; valahogy ezzel < ment az asszony elé, miközben i valójában otthon maradt a négy fal között, odakünn meg kigyul- ] ladtak az esti fények, Elide ] járta az üzleteket, annyi más , asszonytársával együtt, akik ] ebben a városrészben valameny- nyien ily szokatlan időben vég- , zik a bevásárlást. Végre a lépcsőházból felhang- ( zottak az ismerős léptek — most egészen másképp, mint reggel, elnehezedve, tompán 1 kopogtak, mert Elide fáradtan i vonszolta magát a napi munka és a bevásárolt holmi súlya alatt. Arturo elébement a lép- . csőfordulóig, ott kivette kezé­ből a szatyrot, beszélgetve lép- ■ tek be a lakásba. A konyhában az asszony le sem vette kabát­ját, csak leroskadt egy székre, eközben férje kirakodott a sza­tyorból, — No, lássunk hozzá! — mondta végül Elide, felállt, levetette kabátját, belebújt a házi ruhájába. Nekiláttak a fő­zésnek: elkészítették a vacsorát — mindkettőjük vacsoráját — aztán a férfi uzsonnáját, melyet éjjel egykor szokott megenni a gyárban, az asszony reggeli­jét, melyet másnap magával visz, s végül azt a reggelit, melyet Arturo holnap déiután fog megenni, amikor felébred. Elide tett-vett egy kicsit, az­tán elüldögélt s szalmafonatú zsámolyon és irányítgatta a fér­jét, mit hogyan csináljon. Az viszont frissen, pihenten ide- oda sürgölődött, mindent egy­a kapun át, a gyalogjárón - egészen a villamosmegállóig A villamost hallotta is, hallotta amint csikorogva fékezett, meg­állt, s kicsapódott az ajtaja „Elérte" — gondolta, s szint< látta a feleségét szorongan a munkások és munkásnők zsú­folt tömegében, ott, a tizen­egyes villamoson, mely most is mint mindennap, beviszi a gyár­ba. Elnyomta a csikket, behúzti a zsalut, és a sötétben bebúj az ágyba. Az ágy úgy maradt, ahogyar Elide kikelt belőle: de az ő Arturo oldalán majdnem égé­szén érintetlen volt, mintha csak az imént vetették volna meg. Kényelmesen elnyúlt a maga oldalán, de csakhamar át­dugta egyik lábát; még ott ér­ződött feleségének melege. Aztán a másik lábát is átnyúj­totta, s így fokról fokra, lassan­ként egészen átcsúszott Elide oldalára, abba a meleg mélye­désbe, mely még őrizte felesége testének körvonalait. Belefúrta fejét az asszony párnájába, be­szívta illatát, és elaludt. Este, amikor Elide hazatért, Arturo már egy kis ideje tett­vett a lakásban: begyújtott a kályhába és elkezdett valamit kotyvasztani. Némely házimun­kát ő végzett el ezekben a va­csoraelőtti órákban: rendbe rakta az ágyat, söprögetett egy kicsit, beáztatta a szennyest. száműztek. Ott ismerkedett össze a dekábristákkal (akik 1825 decemberében először kí­sérelték meg nyílt fegyveres harcban a cári önkényuralom és a jobbágyrendszer megdönté­sét). Ezekben az években meg­feszített igen termékeny mun­kát végzett. Nagyszabású, reá­lis művészi tervet tűzött ki ma­ga elé. A Korunk hőse című regénye nagy zavart keltett a reakciós kritikusok körében. Nagyanyja utánjárásának köszönheti, hogy Pétervárra visszajöhetett, de újból bajba keveredett. Egy bálon táncra mert kérni egy grófnőt, méghozzá a cár fivére előtt. Ezért újból kénytelen volt Pétervárt elhagyni. Alkotói pá­lyája makacs küzdelem azért, hogy népét felszabadítsa a rab­szolgaság alól. Forrón kívánta, hogy hazájában megvalósuljon a nép szabadsága s egész tevé­kenységével „elősegítette“ ezt. A reakciós nemesi társaság gyűlölte Lermontovot. A cári ügynököknek sikerült egy kor­látolt nyugalmazott őrnagy sze­mélyében párbajra hívni a köl­tőt. Az előre megfontolt gyil­kosságot a „kaukázusi külön hadtest vezérkarának ügyiratai" bizonyítják. Ilyen szomorú vé­get ért a nagy költő, aki még sok értékkel adományozhatta volna meg a világirodalmat. A lermontovi örökség drága kincs, a költő a cári-csendőri rendszer körülményei között látta meg az új élet csíráit és hitte, hogy népe kivívja a maga és az emberiség számára a bol­dog békés jövőt. M. M. Fryderyk Chopin, a nagy lengyel zeneszerző 110 évvel eze­lőtt, 1849 október 17-én halt meg. - Képünkön a náci meg­szállók által barbár módon lerombolt és Varsóban az eredeti helyen felállított Chopin-emlékművet látjuk. Mihail Jurjevics Lermontov az orosz irodalom kiemelkedő egyéniségeihez tartozik. Októ­ber 15-én emlékezünk meg szü­letésének 145-ik évfordulójáról. Gyermekéveit, egy vidéki kas­télyban töltötte el. Az egyetemen az orosz kultú­ra olyan kiváló képviselői mint Belinszkij, Herzen, Goncsarov voltak barátai. Tettvágya, hősi vágyódása, a mindent megbéní­tó reakcióba ütközött. Egész fiatalon ír már verseket, költői vallomása így hangzik: Századokat éltem órák alatt, Más életekbe hullt az életem S feledtem a földet. Bús álmokat Láttam máskor sikoltó éjeken. S a vélt szerelmet, képzelt haragot Eltöltötték kóbor árny-alakok, Párjuk a földön nem leltem sehol, Mind csupa menny volt vagy csupa pokol. A harmincas évek második felében alkotó művészete a ro­mantika leküzdésének jegyében fejlődik tovább. Nem ismerte Puskint, de mélységesen meg­bámulta. Lermontov nevét a Költő halála című verse tette ismertté. Ezzel a felirattal nyújtották át a cárnak: egy forradalmi felhívás. A költőt le­tartóztatták, a Kaukázusba maga akart csinálni — de ugyanakkor kissé szórakozott is volt, gondolatai már másutt jártak. Ezekben a percekben néha majdnem veszekedtek, már-már csúf, goromba szavak-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents