Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-03 / 9. szám
Képzőművészeti kis lexikon Az idő tájban naponta a Saint Lazare állomáson induíó autóbusszal utaztam munkahelyemre. Az ismeretlen nő mindennap a Palais Royal előtti megállónál szállt jel. Lassan már azon vettem észre magam, hogy minden reggel arra várok, mikor tűnik fel alakja a tér közepén álló szökőkút mögött. Gondolataimban elneveztem „szőke kisasszonynak", „kis fűszálnak" vagy egyszerűen „a kékszemű idegennek Karcsú volt és hajlékony, mint az áprilisi fűszál, fiatal, világoszöld hajtás, melyet az első szép tavaszi napok teremtenek. Amint az autóbusz az Avenue de /'Opera sarkán lelassított, többé-kevésbé szórakozott pillantásom az utca színjátékáról, Musset szobráról, mely a Theatre Francais sarkán álmodozik, vagy az égbolton vándorló felhőkről az ismeretlent lesve a szökőkútra szegeződött. Azokon a napokon, amikor a szökőkút üzemben volt, a fiatal lány — igen, akkor még fiatal lány volt — a szélben és napban csillogó vízsugarak gyöngyházszínü fátyla mögött mennyországi réten viruló virágnak tűnt nekem. Könnyedén szökött fel az autóbuszra és egy sarokba ült. Azon a tavaszon leggyakrabban újságban vagy valami könyvben lapozgatott. Jegygyűrűt nem láttam a kezén. Mindig kis kézitáska és egy bevásárló szatyor volt nála. Biztos, hogy nem volt diáklány, inkább gépírónónek vagy titkárnőnek véltem, vagy talán elárusítónő volt a baloldali száj- napart üzleteinek egyikében. Huszonkettő vagy huszomhárom lehetett, finom kezekkel, ápolt körmökkel. És hajadon. Azután láttam, hogyan változik. Szeme kékje világosabbá, sugárzóbbá vált. Minden pillanatban mosolygott és a járművek pokoli forgatagát Párizs utcáin egykedvű, békés boldogsággal szemlélte. A valóságban bizonyára nem is látta az autókat, a Louvre ódon-sötét kapuit. Időnként a táskáját szívéhez szorította, gyors mozdulattal kinyitotta és valamit kivett belőle — valószínűleg egy fényképet —, hogy azt a tenyerébe rejtve nézegesse. A jegygyűrű — ha jól emlékszem — március végén került az ujjára, a házassági gyűrűje pünkösdkor. — Ohó — gondoltam —, ez gyorsan ment: a regény a fiátal bimbók és az első rózsák között játszódik le. Még mindig ugyanazzal az autóbusszal utazott. Már messziről láttam reggelenként az ötfényű ívlámpák közt, melyek a szökőkút medencéjét veszik körül. Röviddel a nyári szünidő előtt egész világos nyári ruhában jelent meg. Arcán csendes boldogság kifejezése ragyogott. Jól emlékszem még ruhája világos foltjaira ott a szökőkút széltől porlasztott sugarai közt. Nem volt már fiatal lány. Elvesztette — nekem legalábbis úgy tűnt — finom törékenységét. Arca tettebb lett, jól festett szája érettebbnek, vonzóbbnak tűnt; nem emlékeztetett már a tavasz első hajtásaira, inkább egy más fajta, élénkebb színű virágra, melynek szirmai áttetszőbbek. Szeptember elején, amikor szabadságomról visszatértem, mint minden nap, most is ott várt az autóbusz a szökökútnál. Leült velem szemben és azonnal kinyitotta kézitáskáját. Elővett egy hosszú, négyoldalas levelet, átfutott rajta, majd elölről kezdte olvasni. Egyes szakaszoknál kissé tovább időzött, elgondolkozott. Gondoltam: Lássuk csak, a férfi távol van. Azt írja, mit csinál napközben, milyen a koszt... De miért gondoltam, hogy a férje? Hiszen erre vonatkozólag egyáltalában nem voltak adataim. Éppen úgy olvashatta tehát egy barátnője vagy valami rokona levelét. Közeledett az ősz halványkék vagy enyhén fátyolos égboltjával, a friss reggelekkel, komoly, me- lankólikus köddel Párizs sötét házfalai között. A megváltozott égbolttal mintha ismeretlenem arca is szomorúbbá vált volna. Még szórakozottabban bámult a Louvre falain sötétedő patinás marsaitokra. Néhány nappal később az elsőhöz hasonló levelet A renaissance stilus hatása érvényesült ugyan Európa más országaiban is, mégis olyan fejlődésnek és virágzásnak, mint Olaszországban — nem örvendhetett sehol a világon. Ennek fő oka a többi Európai ország lassúbb gazdasági és politikai fejlődése és ennek következ- lAttam a kezében, ugyanazokkal velet vett ki belőle. Indiszkrét ménye, hogy ezekben az orszá- a szoros betűkkel. Az összegyűrt szemeim a táskában egy egész gokban csak lassan terjedtek el papiroson meglátszott, hogy nem köteg levelet fedeztek fel. Más PIERRE GAMARRA: nem is látszott a táskában, csak az új renaissance nézetei. A műépítészet is csak la^an és nehezen szabadult fel a gótika szellemi hatása alól. De még ott is, ahol az új stílus érvényesülésre jutott, csak kevés építményen lelhetők fel az olasz építészet jellegzetes vonásai. Az olasz renaissance-elemek rendszerint keveredtek az illető országok megszokott művészeti elemeivel, s ezáltal a renaissance művészeti irányzaténak különféle ágazatai alakultak ki. A renaissance művészet elemei főként a nemesi paloták, kastélyok építkezésében honosodtak meg. Aránylag kis mértékben érvényesültek a templomi építkezésekben. A legérdekesebb európai renaissance stílusú építmények a párizsi Louvre, amely egyben az egész világ legnagyobb galériája. A renaissance szobrászat nem ért el figyelemre méltó eredményeket. A festészetben azonban némelyik festő világszínvonalra emelkedett. Ezek közé tartozik Hollandiéban Pieter Brueghel (1525-1569). Művészi alkotásai a hollandiai késői gótika realizmusából indulnak ki. A renaissance hatás alkotásaiban csak kisebb mértékben érvényesül. Bibliai tárgyú festményeiben a régi cselekményeket átültette hazája élő akkori környezetébe. Festményeibe előszeretettel sorakoztatott fel , nagyszámú alakot és tárgyat. az arcokat és regényeket, me- a levelek, egy év levelei, minden Rendszerint a jelen életből in- lyekkel az ember az élet utcasor- kincse, melyet állandóan magával dúlt ki és a legszívesebben kain találkozik. Ha azonban — hordott. És a levél, melyet éppen a parasztok életéből és környeztem tudom milyen okból — mohón olvasott és talán már zetéből merítette festményei- mégis az Avenue de l’Opérara és százszor olvasta, biztosan az nek tárgyát. Maga is paraszt- a Palais Royal előtti szökőkútra utolsó volt. származású volt és így jól sejgondoltam, lelki szemeimmel fu- Nem látott engem, semmit tette a parasztban rejlő erőt, tólag azt a csinos arcot láttam, sem látott az újraébredt tavasz- valamint az élethez és a munból, a fák friss, halványzöld szí- kához való valóságos és optineiből, mista viszonyát. Paraszti körValamivel a Luxembourg-kert nyezetből vett festményeiben ki előtt már ki is szállt és eltűnt tudta emelni a parasztság életének lényegét és ezt minden beolvadt idealizálás nélkül örökítette Párizs hangyabolysze'rű ember- meg. Allegorikus és erkölcstant áradatába, eltűnt vérző szívvel.., tárgyú festményeiben is a jelen életből indul ki. először olvassa. Egy esős reggelen — az autóbusz zsúfolt volt — mellém ült és nekem hirtelen alkalmam nyűt gyors pillantást vetni egy újabb levélre, melyet mohón olvasott. A levél jobb sarkán a tábori posta két betűjét vettem észre. Kató-i na volt tehát az. illető és bizonyára bevonulása előtt esküdtek meg. Vagy kiről volt szó ? A férjéről? A bátyjáról? De az Is lehet, hogy valamelyik unó- fivéréről vagy kartársáról... Távoznom kellett Párizsból. Jó néhány hétig nem utaztam azon az útszakaszon. Megfeledkeztem az ismeretlenről, finom, szőke hajjal körülárnyékolt arcáról. Az emlékezet nem tartja meg őket, eper- vagy cseresnyevörös szájával. Halványkék esőköpenyben, kedvesen jelent meg előttem egy-egy őszi, esős napon. Vagy ragyogó napfényben gyönyörű a járókelők közt szőke haján táncoltak a szökőkút _ Egy fekete árnykép sziporkázó színei. Visszatértem után reggelenként megint csak a régi vonalon utaztam, ö azonban nem jelentkezett. Mindenesetre nem láttam az első napokon. Egy reggel a decemberi napsugár eljegesedett utcákon és megmerevedett pocsolyákon tükröződött vissza. Mint a tükör volt minden odakint. A hideg ellenére nagyon szép idő volt. A szökőkút megmerevedett. A járókelők az utcán félig mosolyogva, félig grimaszokat vágva siettek. E jéghideg, színesen csillogó napon — nem tudom már miért — a fiatal asz- szonyra gondoltam, aki leveleit oly mohón szokta olvasni, ö maga azonban nem mutatkozott. Talán elkerülte figyelmemet, vagy nem utazik már ezen a szakaszon ? Azután állást változtattam és Párizs egy más vidékén kezdtem dolgozni. Múltak a hónapok és az azokhoz fűződő napok mindinkább elhomályosították a múlt emlékeit. Az ismeretlen képe lassan elkallódott emlékezetem mélyén, Csak a mosolya maradt vissza futó benyomásként. Mint egy esemény, mely az utca lármás forgatagában kezdődött, hirtelen félbeszakadt és az ember nem is tudja, hogyan végződött. Egy reggel véletlenül megint arra volt dolgom. A tavasz első nyomai már jelentkeztek Párizs csenevész fáin, Piros és narancs- sárga zsalugáterek virítottak a magas házakon. Ugyanannál a megállónál mint régen, ismeretlenem hirtelen megjelent. Összeszorult a szívem. Leült egy padra, szembe velem. Csak egy évvel lett közben idősebb, nekem azonban öregebbnek tűnt. Feketében volt, de nem divat diktálta okokból. A gyász feketéjét viselte. Meghalt valami rokona... — tűnődtem — közeli hozzátartozója ... talán ... de az lehetetlen, nem lehet?'. Elfordítottam fejemet, kinéztem az utcára. De nem láttam az autókat, a járókelőket. A fiatal asszony volt csak előttem, fekete kabátban. Valaki, akii nem ismertem, elhagyta őt. Kicsoda? Magába roskadva ült a sarokban. Feje kézitáskája fölé hajolt. Kinyitotta és egy összegyűrt leERICH KÄSTNER (haladó német költő, e napokban lett 60 éves) Hasonlat a vonatról Mind egy vonatban utazunk itt a nagy időbe, tétova. Nézünk. A tájat láttuk untig. Mind egy vonatban utazunk itt, S nem tudja senki, hogy hova. Ez alszik és felnyög a másik, a harmadik sokat beszél. Elvágtatunk egy állomásig. Megy a vonat, ré álom ásít, de sosem int feléje cél. Zárjuk-kinyitjuk a bőröndünk, Oly érthetetlen a dolog. Hajnal felé már merre döngünk? A kalauz ajtónkba föltűnt és a bajszába mosolyog. Még ő se tudja, mi van ott tül, lassan kiballag hallgatag. Sivlt a sip, gőzfüttye zordul. Lassít a mozdony, féke kordul. Halottjaink leszállanák. Gyermek kiszáll. Bőg anyja rája. A múltnak pályaudvarán áll a halottak néma nyája. A vonat indul, zúg a pálya s nem tudja senki, mért, talány. Az első osztály bús, virrasztás. Csupán egy hájas úr tapad piros selymére, fullad, asztmás. De büszke, hogy nem látja azt más. A többinek jó a fapad. Mind egy vonatban utazunk itt, kergetve percet és haléit. Nézünk. A tájat láttuk untig. Mind egy vonatban utazunk itt s van sok, ki rossz szakaszba szállt. Yiiíório de Sfca a szocialista realizmus nagy filmköltője Csehov filmet készül forgatni a Szovjetunióban. Vittório de Sica rendezés közben Vittorio de Sieát ma a világ egyik legnagyobb filmrendezőjének tartják. S joggal. Úgyszólván minden filmjét valami nemzetközi díjjal jutalmazták. De Sica 58 évvel ezelőtt született Sorá-ban, egy Rómától körülbelül száz kilométernyire fekvő falucskában. De Sica, a kispolgári család gyermeke meglehetősen sanyarú fiatal éveket élt át, könyvelőnek készült, s csak a véletlennek köszönhető, hogy egy alkalommal bemutatták Tatjana Pavlo- vának, a neves színésznőnek. Pavlova megkérdezte, volna-e módja rá, hogy valami kis szerepet kapjon. (Milyen csodálatos tekintete van az asszonyszemnek!). Kapott is: 1923-ban, pincérszerepet a „Szerelmi álom“ című operettben. Nem sok. De az igazi tehetségnek ennyi is elég. így kezdődött de Sica színész-élete. Több gonddal mint örömmel, több éhezéssel mint jóllakéssal. De küzdelme nem volt hiábavaló: végül mégis főszerepet kapott egy film-vígjátékban, s a sajtó megállapítása szerint „egyetlen csapásra meghódította a közönséget". A következő években huszonhárom filmben kapott jalentős szerepet, s végre 1940-ben jelentkezhetett de Sica — a rendező is, a „Bíborvörös rózsák“ című filmmel, melyet aztán több sikeres rendezése követett. Ettől kezdve egymás után vetítették a világ filmszínházai de Sica jobbnál-jobb filmjeit (közülük legismertebb talán a „Biciklitolvajok“ s a legújabb „A tető"). Hosszú, kemény küzdelem jelzi de Sica sikeres révbeéré- sének útját. A pénzhiány, a kormányzat akadékoskodása, a klerikális körök kíméletlen és makacs elutasító állásfoglalása jelentette a legnagyobb akadályokat. S ezek az akadályok már-már meg is akasztották útjában a haladó realista filmművészet lelkes harcosát, azonban de Sica legújabb filmjeivel bebizonyította, hogy a szocialista realista film - minden támadás, minden akadékoskodás ellenére is a ma filmje, a mai filmművészet legtökéletesebb kifejezési formája. De Sica szerint a neorealiz- mus azt jelenti, legyen bátorságunk, hogy megmondjuk az igazat, s mutassuk be az igazi mát, a valódi jelent. A neorea- lizmus ma Olaszországban elevenebb, mint valaha is volt, fölösleges minden erőlködés az elsiratésára, hiszen úgyszólván az egész világ valódi filmművészete ezt az irányt követi. De Sica a maga költségén készítette legtöbb filmjét, s - nem fizetett rá. Le Zoute, Locarno, Velence, s. a többi film-fesztiválok nagydijai, jutalmai, helyezései mind azt bizonyítják, hogy de Sica filmjei a legjobbak legjobbjai közé tartoznak. A Szovjetunió is elismerte a nagy rendező tehetségét, mikor egyik fesztiválján előkelő második díjjal tüntette ki de Sica „A tető" című filmjét. A haladó szellemű olasz sajtó nagy dicsérettel emlékezik meg mindig de Sica filmjeiről, mig a konzervatív lapok vagy elhallgatják a sikert, vagy pedig - bojkottra hívják fel a közönséget, S ez még a sikernél is többet mond. De Sica — mint mondja — nem is törekszik filmjeinek „kasszasikerére“ Elég, ha kimondhatja velük az igazat, mert már ez is nagy szó a mai Itáliában. Elég, ha kimondhatja a filmszalagon a mai ember igazi vágyait, megmutatja a mai ember igazi érzését. Vittorio de Sica új tervei közül legérdekesebb az a szándéka, hogy a Szovjetunióban forgatja majd egyik következő filmjét, melyet egy Csehov no\/elláből dolgozna fel De Sica nagyon reménykedik, hogy ez a terve rövidesen valóra is válik. ZÖLYOMI ANTAL A. Miller bemutató A bratislavai P. 0. Hviezdos- lav színház ez évben másod ízben hoz színre bemutatót külföldi írótól. Az elmúlt héten került sor Arthur M ill e r ismert amerikai író „Tekintet a hídról" című drámájának bemutatására. A dráma egy amerikai kikötőben dolgozó olasz kivándorló család sorsáról rajzol szomorú képet. Az író ebben a darabban nem foglalkozik a kivándorlók viszontagságos szociális életével, csupán egy fél- tékenységi szerelmi drámát állít a néző elé, amelynek sablonossága nem nyújt semmi újat. Az előadás Rakovsky Tibor kitűnő rendezésével filmszerűen pereg Vychodil Ladislav stílszerűen felállított díszletei között. Zá- borsky Viliam a tőle megszokott remek játékával hozza ki Eddy, egy öregedő ember szenvedélyesen vergődő szerelmes figuráját. Banciková Mária a megcsalt feleség, Beatrix szerepében oldja meg feladatát. Käthe tempara- mentumos ízig-vérig amerikai fiatal lány szerepében Královico- vá Mária csillogtatja meg nagy művészetét, Alfiert egy ugyancsak olasz származású öreg, §1- használt erejű ügyvéd szerepét döbbenetes igazsággal hozza színre Martin Gregor, Machata Karol egy szerelmes élni vágyó — és Króner Jozef egy Idősebb olasz kivándorló kikötő munkás szerepében arat nagy sikert. WITTENBERG JÓZSEF.
