Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-10 / 6. szám

Perbetei olvasónk két éves kislánya részére kér sapka- és kuligán-modellt. Az Itt közölt modell ugyan nem kuli- gán, de ilyen kicsi lánynak alkalma­sabb. Reméljük, fog tetszeni, elkészí­ti, majd meglátja, kislánya milyen helyes lesz benne. Csenkey Piroska három éves kislánynak kért szvettert, elkészítheti ezt kicsit nagyobb méret­ben. PULÓVER: 20 dkg fehér, egy kevés piros és bűzakék fonalból kötjük. Minta: 1. sor: 2 f 1 s 2. sor: a s-ra s, a f-ra f kerül. Háta: 90 sz-el kezd. 4.5 cm-t kötünk 1 s, 1 f-al. Az első mintás sorban minden 4. sz után szap. 1—1 sz-t, végig a soron. 14 cm-es kötésmagasságnál egyszerre fogy. 11 sz-t. (Ez a karkivágás). Innen egye­nesen kötünk tovább 29 cm-es kötés­magasságig, itt 3x10 sz-enként elfogy, a vállát. A hátközépen maradó sz-e- ket egy sorban befejez. Fél eleje: 50 sz-el kezd. 4.5 cm-t kötünk 1 s, 1 f-al, majd az első mintás sorban minden 4. sz után szap. 1—1 sz-et végig a so­ron. 14 cm-es kötésmagasságnál egy- sorban befejez. 11 sz-t. 26 cm-es kö­tésmagasságnál a nyakkivágást fogy. 1x6, 1x4, 1x3, 3x2 sz-enként. 29 cm-es kötésmagasságnál 3x-ra elfogy, a vál­lát. Ujja: 4a sz-el kezd. 4.5 cm-t kö­tünk 1 s, 1 f-al, majd az első mintás sorban minden 3. sz után szap. 1 — 1 sz-t végig a soron. Felfelé haladva szap. 6 soronként 1 — 1 sz-t 12x, 2 so­ronként 1—1-t 7x, végül 2 sz-t lx. (112 sz-t kapunk.) 25 cm-es kötés­magasságnál egy mintacsíkot kötünk, majd befejez. Gallér: 88 sz-el kezd. 6 cm-t kötünk 1 s, 1 f-al és a vasalás nélkül összeállított pulóver nyakára varrjuk. Belevarrjuk az alul kinyit­ható zippzárat is. .SAPKA: 5 dkg fehér és egy kevés színes fonal kell hozzá. 100 sz-e) kezd. 5 sort kötünk oda-vissza simán, majd a mintát kötjük bele. Ezután áttesszük a munkának ezt a részét Egész nap talpon Igen. Számos nő van talpon reggeltől estig és megelég­szik azzal a sóhajjal, hogy „már alig bírok a lábamon állni". Pedig nem sóhajtani kell, hanem rendszeres ápo­lással elősegíteni, hogy a lá­bak egészségesek, strapaké­pesek legyenek. Mi tehát a teendő? A láb ápolásában a víz játssza a „főszerepet". Ezért különösen azok a nők, akik álló munkát végeznek, min­den este áztassák lábukat langyos vagy meleg vízben, á forró víz eldugítja a vér- efényeket, tehát ilyen fürdő után föltétlenül áztassuk ki lábunkat hideg vízben. A für­dő után alaposan törüljük meg lábunkat, különösen az újjak között, és ha érzékeny a lábunk, itt piíderezzük is be. A víz mellett a lábnak le­vegőre van a legnagyobb szüksége. A lehető legtöbbet járjunk mezítláb. Fütött szo­bában, a szőnyegen télen is nyugodtan járhatunk, nyáron pedig, a természetben, húz­zuk le a szandálunkat, enged­jünk minél több levegőt lá­bunkhoz. Arra is ügyelnünk kell, hogy lábgink mozgékonyak maradjanak. Jó gyakorlat: dobjunk le egy kendőt a föld­re és lábujjunkkal emeljük fel. (Ne tartsuk az ilyen gya­korlatot nevetségesnek. Ha fiatal korban nem ápoljuk a lábat, öreg korban bánjuk meg, de akkor már késő.) Igen kellemetlen az izzadós láb. Ez lehet a test belső egészségi zavarainak a követ­kezménye, de többnyire tűz­és levegöhiány okozza. Ellen­szere: egyszer — de jobb két­szer — naponta hideg fürdő; a vízbe tegyünk egy kis kony­hasót is. Továbbá használjunk klórtartalmú szappant, jómi- nöségü púdert, húzzunk min­den nap tiszta harisnyát és ne viseljünk szoros, nagyon láb­hoz simuló cipőt. A lábak túleröltetése is idézhet elő izzadást, ezért jót tesz, ha a lábakat fekve, a testnél ma­gasabb helyzetben pihentet­jük és minél gyakrabban masszírozzuk. A lábszárat aszerint ápol­juk, normális, kövér-e vagy sovány. Ha a kövér lábszár nem betegség — szívbaj, vér­keringési zavarok következ­ménye — háromszor egy hé­ten kefével dörzsöljük. Az irány mindig a bokától fölfe­lé és sohasem fordítva! Na­gyon jó, ha ezt néha a kád­ban, víz alatt végezzük, eset­leg nem is kell kefélni, csak az ujjakkal az említett irány­ban masszírozni. Viszeres lábakat nem sza­bad masszírozni. Ajánlatos kerülni a hosszantartó állást Mi tagadás, gyakorlott házi­asszonnyal is előfordul, hogy „peches“ napja van, hogy sem­mi sem sikerül úgy, ahogyan kellene. Elsózza az ételt, oda- ég valami, vagy hasonló „sze­rencsétlenség“ éri a konyhát. Ilyenkor jön aztán a kapkodás, /i.a fejveszettség, amivel persze nem segítünk a dolgokon, ha­nem épp az ellenkezőjét érjük el. Tehát semmi sopánkodás és szégyenkezés, hoQy „velem még sosem történt ilyesmi“, hanem . lássunk hozzá az elrontott éte­lek megjavításához. és fekve, minél többet mága- san tartani a lábakat. Visze- rekkel azonban legjobb orvos­hoz fordulni, mégpedig minél előbb, aki szakszerű kezelés­ben részesíti. Ha lábszárunk sovány, spor­toljunk sokat — biciklizzünk, ússzunk. Ha ez valamilyen okból nem lehetséges, járjunk minél többet lábujjhegyen. S végül néhány tanács azok­nak a szerencséseknek, akik azt mondhatják, hogy lábuk teljesen rendben van: ne ül­jenek soha keresztbetett lá­bakkal, mert ez idővel a lá­bak elformátlanodására vezet. Ha munka közben letérdel­nek, térdük alá vastag ruhát tegyenek, különben térdük nemcsak megráncosodhat, de meg is betegedhet; magassar­kú cipőt csakis elegáns ruhá­hoz — vagyis nem állandóan — viseljenek; a cipő legyen mindig kényelmes. A körmök ápolását bízzuk pedikűrös szakemberre. Akt falun lakik, városi elintézni­valói közé a pedikűrt is so­rolja be. Hogyan? AZ ELSÖZOTT LEVES VAGY FŐZELÉK élvezhetővé válik, ha egy szelet pirított kenyeret, vagy néhány szelet nyers krumplit 10 percig főzünk ben­ne. Ha a leves vagy főzelék erőssége megengedi, hozzáörit- hetünk egy kis vizet, vagy még jobb ha tejet. AZ ELSÖZOTT HÚSRA hideg vízbe mártott tiszta szalvétát borítunk. Ha ezt körülbelül fél óra múlva levesszük, észre­vesszük, hogy a fölösleges só rárakódott a szalvétára. A SZÉTFŐTT KRUMPLIT tej­jel pürévé keverhetjük. Kevés vajat adunk hozzá és kész a finom körítés. A LEÉGETT KRUMPLIVAL már óvatosabban kell bánni. Először is a barna részeket le­vágjuk, ezután pedig hidegvíz­ben mégegyszer főni tesszük Miután felforrt, rögtön leszűr­jük. Ezzel elvesztette égett szagát és ízét. Apróra vágott petrezselyemmel ízesítjük. A LEÉGETT SÜLTET egy kis sé kihűlni hagyjuk, majd gon-, dósán levágjuk róla a leégett részeket. Ezután tiszta edény­ben, friss, forró zsíron tovább sütjük. Megkóstoljuk, és ha le­het, még egyszer ízesítjük. Ha esetleg a mártáson érezív még egy kis égett ízt, mustár, re­szelt hagyma vagy szardella­paszta hozzáadásával pikáns zőszt készítünk. (Itt említjük meg, frogy foltozott edényben sose süssünk vagy pároljunk húst, mert könnyebben odaég.) HA KEMÉNY A LEVESHÜS, nem „akar" megpuhulni, te­gyünk a levesbe egy kevés szó­dabikarbónát. HA TÚL LÄGYRA SIKERÜLT A PUDDING, habverővel felver­jük, kekszekre öntjük és gyü­mölccsel díszítjük. „LILA ORGONÁK": Ahhoz, hogy megmondhassuk, mi­lyen tartóst csináltasson, el­sősorban is a haja minőse­gét kellene Ismernünk. Vé­kony- vagy vastagszálú, pu­ha vagy sprőd, dús vagy rit­ka. Kérjük, ezeket írja meg, hogy tanácsot adhassunk. Többi kérésének fokozato­san eleget teszünk. B. I. Kérjük, írja meg cí­mét, levélben elküldjük a kért szvetter leírását. Azért küldjük el levélben, mert a szvettert már oly régen kö­zöltük, hogy most nem fog­lalkozhatunk a lapban a le­írásával. Fiatal lányok és asszonyok kö­zött sok szó esik a ruházkodásról. Egyesek azon a nézeten vannak, hogy „nem kell abból olyan nagy hűhót csinálni, felveszem, ami jön és kész.“ Mások viszont azt tartják, „inkább legyen több ruhám, mint ke­vesebb, nem kell azon annyit gondolkozni, csináltassak-e még egyet." (Az ilyenek aztán minden pénzüket ruhára költik, s még sincsenek rendesen felöltözve.) Egyik gondolkodásmód sem helyes. Ami azt illeti, az öltözködésből tényleg nem kell életfontosságú problémát csinálni. De annyit az illem is megkövetel, hogy valaki mindenütt, a munkahelyén, utcán, társaságban, mindig rendesen legyen felöltözve. A „nekem így is jó" jelszó már a múlté, élet­színvonalunk emelkedéséhez a ruházkodás is hozzátartozik. Az is igaz, hogy fölösleges, és nem is szabad „flancolni", nyák- ra-före csináltatni a ruhákat, vásárolni a kellékeket. Az ilyenek­nek azután mindig esak a ruhán jár az eszük, s emellett ne fe­ledkezzünk meg arról sem, hogy ruhatáruk jelentős összeget nyel el. És ne gondoljuk, hogy az, aki „flancol", elegáns is. Nem. Mert azzal, hogy megvesz mindent, ami megtetszik neki, még nem lesz elegáns. Az igazi elegancia gondosan, ésszerűen meg­választott holmikon alapul, nem a ruhadarabok mennyiségén, azon, hogy minden alkalomra megfelelő holmink légyen. Ha ehhez tartjuk magunkat, rájövünk arra is, hogy a megfon­toltan vásárolt dolgokkal lényeges összeget takarítunk meg. Ugyanis, ha gondolkodás nélkül veszünk meg valamit, később rá­jövünk, hogy nincs hozzá táskánk, cipőnk, s itt az újabb kiadás. Ha pedig nem veszünk hozzá ülő kellékeket, nem is beszélhe­tünk eleganciáról. Öltözködni tudni kell, tudni kell azt, mire van szükségünk, mit, mikor és mennyit vegyünk. Ezért következő számainkban ismertetni fogjuk, mi tartozik tgy nő „alapruhatárába“, vagyis mi az, amire minden nőnek szüksége van. Részletesen kitérünk majd a gyárban, hivatalban dolgozó lányok, Ületve asszonyok szükségleteire, továbbá a háziasszonyok és diáklányok ruhatárára. Természetesen foglalkozni fogunk a falusi nők öltözködési prob­lémáival is; nem mintha lényeges különbség lenne a városi nő ruhatárával szemben, hanem azért, mert a körülményekhez — így a falusiakhoz is — mindig alkalmazkodni kell. Előrebocsátjuk, hogy az aldpruhatárral nem azt állapítjuk meg, hogy valakinek hány ruhája legyen, — mért például aki gyakran jár színházba, hangversenyre, annak több alkalmi ruhára van szüksége, mint annak, aki esak itt-ott néz meg egy színdarabot. Az alapruhatár, mint a neve is mutatja, a ruhatár alapjának meghatározása mind ruhák, mind kellékek szempontjából. két tűre és félretesszük a munkát. 80 sz-el kötünk 1 1/2 cm-t 1 s, 1 f-al, majd a sima sorban szap. min­den 4. sz után 1-1 sz-t végig a so­ron. Most ezt a részt is átszedjük két tűre és Így az összes szemmel 4 tűn elosztva folyt, a munkát kör­ben kötve. Az eleje és a háta rész találkozásánál a háta részből két sze­met egybekötünk, utána 2 ráhajtás, majd az eleje részből hárem sz-t kötünk egybe, majd a másik oldalon ugyanígy fogy.„Ezt addig folyt, amíg 16 sz. marad a tűkön. Itt Összehúz­zuk saját szálával a szemeket, el- varrjuk és egy nagy bojttal díszít­jük. Megfelelő hosszúságú, 2 cm széles pánttal csukjuk és visszahajt­va a mintás részt, leöltjük. (Francia modell): Csapó Zoltánnénak üzenjük, hogy a tavasz folyamán közlünk majd kö­tött kislányka ruhákat, most még tűi korai lenne. Nyugodt lehet, idejében fogjuk közölni, ha nincs is túl sok ideje a kézimunkázáshoz, addig, ami­re a kislánynak szüksége lesz rá, el fogja tudni készíteni. R. PÁLNÉ: A kalap nemcsakhogy majd ki­szorítja, de már ki is szorította a fejkendőt a divatból. Észrevétele helyes. A nők fejükön hagyhatják a kalapot akkor is, ha a kabátot leveszik. Kávéházban, de különösen étteremben sosem vesszük le a kalapot. Ezért ügyelünk mindig arra, hogy kalapunk ne csak a kabát­hoz, hanem a ruhához is „menjen“. Ellenben színházban, hangversenyen, látogatóban mindig levesszük a kalapot. (Színházba fölösleges is kalapban menni, hacsak nincs erre az alkalom­ra külön megfelelő kalapunk. Inkább stólaszerú sálat borítsunk fejünkre, ezzel a frizuránkat sem borzoljuk össze.) Megjegyezzük, hogy a fejkendőt mindig le­vesszük, ha levesszük a kabátot. Sosem ülünk ruhában és fejkendőben. (Kivétel, ha sporthoz kötöttük be a fejünket, pl. vitorlázáshoz, eve­zéshez, biciklizéshez, stb. Különben csak ak­kor kötjük be fejünket kendővel, ha kabát, (rövid, vagy hosszú) van rajtunk.) „FOGADÁS": A fogadást az nyerte meg, aki azt állította, hogy a slltes sapkát le kell emelni köszönés alkalmává). A slltes sapkára ugyanis ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint a kalapra. A barettsapkát nem kell leemelni, ha köszönünk. lelő kabát — lehet sötétkék flausból, alája sötétkék ru­hát viseljen. A kalap legyen fehér, kis fátyollal, vagy anélkül. Ugyancsak fehér a kesztyű és a csokor. 2. Sö­tétkék vagy pasztellszínű %-es kosztüm (zsebek nél­kül csináltassa). Fehér szi­lon- vagy csipkeblúzt visel­jen hozzá. (Kellékek, mint az előbbinél). 3. Világos- szürke téli kosztüm, a szőr­me helyett a gallér és kéze­lő lehet a saját szövetjéből. A blúz rózsaszín csipke; minden kellék és a csokor is rózsaszín. „VIOLA“: Ha nem akar fehérben esküdni, választhat az itt közölt modellek közül. Ezeket természetesen ké­sőbb is kihasználhatja. 1. Az alkalomra kitűnően megfe­OJ IFJÚSÁG — h CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának kiadóhivatala. Szerkesztősed és adminisztráció, Bratislava, Praiská B, ~ Telefon 445-41. — Postai lök 30. — Főszerkesztő Szőke József - Nyomta a Západoslovenské tlaélarae 01, a. *. Bratislava uL Nár povstanía A 4L Előfizetés egy évre 31,20. — Terjeszti n Posta Hirlapszolgálata A—750579

Next

/
Thumbnails
Contents