Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-10 / 6. szám

tője. Nekiláttunk a falatozásnak és megoldódták a nyelvek. — Igen vidáman élnek itt — mondom Csölle Ferencnek — de arra lennék kiváncsi, hogy a fia­talok hogyan érzik magukat. — Nem sok fiatal dolgozik itt — válaszolta — de akik itt él­nek, nemigen kívánkoznak el máshová. Egy-egy mozielőadásra ruccannak csak el valamelyik kö­zeli faluba és ha igazán érdemes ünnepnap ígérkezik és táncmu­latság van valahol, hát arra is Autónk aránylag simán suhant a fagyos földúton a csanádi álla­mi gazdaság felé. Egyszer csak szép új település bontakozott ki a halvány ködből. Az autó lefé­kezett és a vezető azt mondta: megérkeztünk. Jó élóérzettel néztem körül a korszerűen épí­tett gazdasági épületek között és első tekintetre is megragadó- an hatott a példás rend. Kis idő múlva Füri János a gazdaság vezetője is előkerült. Néhány hete vette át a csanádi állami gazdaság vezetését, de úgy kalauzolt végig a majoron, mintha már évek óta ö vezette volna. Büszke lelkesedéssel kala­uzolt a tengernyi sok kis malac között. Ugyanis sertéstenyész­tésre rendezték be az állami gaz­Tjiz fái Pártunk XI. és a CSISZ III. kongresszusa után életbevágóan fontos feladatokat kell megva­lósítani a fiataloknak. A CSISZ alapszervezeteinek tevékenysé­ge is erre irányul és bizony alaposan felkészültek a munká­ra. A CSISZ nagymegyeri járási vezetősége legutóbbi ülésén is fontos határozatokat hoztak. Megbeszélték, hogy az év folya­mán mennyi mindent kell meg­tenni, hogy valóra válthassák a kitűzött irányelveket. daságot. Más állatot alig lehet itt látni. Néhány ló áll csak az egyik istállóban és valami húsz tehén. De annál több malac vi­sít, örvend az életnek a villany - melegítők sugaraiban fürödve. Az állatállomány megtekintése után érdemes volt megtekinteni a lakóházakat is. Eléggé istenhá- tamögötti helyen fekszik Csanád, de az idő hatalmasat fordult fö­lötte. A régi nyomorúságnak ár­nyékát sem látni, és a cselédla­kások? De vajon hol vannak a cselédek? Azok sincsenek már, a lakások meg olyan gyönyörűek, hogy városba is beillenének. Kor­szerű, fürdőszobás, többhelyisé­ges lakások, s öröm .kinézni a széles ablakon az estébe burko- lódzó síkságra. Boldog élet folyik a hatalmas róna ölelő karjai közt. Az egyik helyen éppen disznót vágtak. Sok vastag kolbász várt sorsára az udvaron, az ajtó elé egy asztalra rakták a sok jót szikkadni. Meghívtak egy kis kóstolóra, olyan szívesen, hogy lehetetlen volt nemet mondani. Friss pecsenye, sült kolbász-hur­ka, savanyúság és ital került az asztalra. Mintha lakodalomban lennék — gondolom magamban — és ebben a percben termett mellettem egy fiatal fiú, Csölle Ferenc, a gazdasági udvar veze­elnéznek. De előfordul, hogy egymásután több vasárnap sem hagyják el Csanádot, mert a mo­zit és táncmulatságot kivéve itt is megtalálhatók azok a szóra­kozási lehetőségek, amik egy fa­luban vannak. Miért tapossák hát a biciklipedált, ha éppen nem muszáj! Most nagy terven törik a fe­jüket Füri Jánossal, a gazdaság vezetőjével. Szépíteni fogják Csanádot! Elsősorban fásítják. Bár elegendő fát láthatunk itt, főként gyümölcsfákat, de még mindig van tennivaló ezen a té­ren. Sártalanítják az istállók kör­nyékét és virágot ültetnek a há­zak elé. Másképp kell festeni a gazdaságnak, az egész majornak, mint a földesúr korában. Amint csak az idő megengedi, már ül­tetik is a facsemetéket. — Már ezért az egy dologért, hogy se­gíthetek és részt vehetek a ma­jor szebbétételében, érdemes itt élnem — mondotta Csölle Fe­renc. Különben Vásárútról — tehát nagy faluból került ide. Meg is érdeklődtem tőle, hogyan szokta meg a tanyát. Nem késett a válasszal, elég bő magyarázatot adott. Szavaiból kivehető volt, hogy nem az a fontos, tanyán vagy faluban la­kik-e valaki, hanem hogy milyen körülmények között. A kereseté­vel elégedett, eléggé felelősség­teljes munkát végez, amihez ala­pos szaktudás és iskolázottság szükséges. Lakása jó és a mun­ka kielégíti. Tudományos alapon szemléli a körülötte zajló vilá­got, még a malacok viselkedését is. Szinte olvasni tud a növények fejlődéséből, az állatok növeke­déséből, mert ért hozzájuk, s ez a munka leköti, izgalmakkal te­líti, mint egy útleírás. Megkérdeztem, hogy érdemes-e egy fiatalnak eltávolodnia a me­zőgazdaságtól, amikor a mező- gazdaság fejlesztése igen fontos kérdés. Elnevette magát és azt mond­ta, ő is úgy volt azelőtt. Nem igen akart a mezőgazdaságban maradni. Most látja csak, hogy milyen szép a mezőgazdasági munka és örül, hogy a csanádi állami gazdaságban dolgozhat. —bi— A SZ1KP KB Vörös zászlajá­val tűntették ki február 1-én a CSISZ bratlsla- vai kerületi szervezetét. E magas kitünte- ést főleg a kom- poszíozásért és a talajjavítási munkálatokért íyerték el a bra- tislavai kerület CSISZ-tagjai. A CSISZ III. kong­resszusának tiszteletére 108 ezer köbméter komposztot ké­szítettek. A Vö­rös zászlót az SZ1KP KB nevé­ben Milán Rázus adta át a bra- tislavai kerület fiataljainak. Olvasóink írják... * ★ Az elnökség különösen sokat foglalkozott a talajjavitási és fásítási munkálatokkal. Magya- rics Vince járási titkár kezde­ményezésére kitűzték a jelszót: A nagymegyeri járásban min­den CSISZ-tag tíz fát ültet. Természetesen sok szervező munkára van még szükség ad­dig, amíg ez megvalósul és a facsemetéket is be kell sze­rezni. De ha a terv valóra válik, akkor több ezer kiültetett fa díszeleg majd az utak mellett, a falvak szélén és egyéb olyan területen, ahol eddig csak pusztaság volt. A járási elnök­ségi tagok elfogadták a javas­latot és a legközelebbi tagsági gyűléseken az alapszervezetek beszélik meg a faültetéssel kapcsolatos tennivalókat. Ugyancsak életbevágóan fon­tos feladat a járásban levő ta­lajvizes területek lecsapolása, valamint a száraz, félszikes ta­lajok öntözése. A víztelenítést már a múlt évben elkezdték, de az öntözőberendezések építésé­nek nem fogtak neki. Kora ta­vasszal, amint az idő engedi, nekilátnak az öntözőberendezé­sek építésének is. A nyárasdi EFSZ 300 hektárnyi földjén építenek alagcsöves öntözőbe- rendszert. Az építkezésnél a fiataloké lesz a döntő szó és állandó brigádokat szerveznek a munkálatokhoz. A CSISZ-ta- gok vállalták, hogy a fiatalok hetenként egy napot dolgoznak. Ugyanúgy kiveszik majd a ré­szüket az öntözőberendezés építéséből, mint ahogy tavaly bekapcsolódtak a talajvízes te­rületek lecsapolásába is. Az ülésen szó esett a fiatalok eszmei neveléséről és a kultu­rális tevékenységről is. A járá­si elnökség leszögezte, hogy nem elégszenek meg csak szín­darabok bemutatásával, hanem az alapszervezetekben nagyobb súlyt kell helyezni a könyvtá­rakra, a klubhelyiségek rend­betartására, építésére és a sporttevékenységre is. Ez fő­ként most időszerű, amikor a II. Országos Spartakiádára készülünk. Foglalkozott még az elnökség a pionírok nevelésé­nek kérdésével és a pionírszer­vezet 10. éves fennállásának megünneplésével is. Mindebből láthatjuk, hogy a CSISZ nagymegyeri járási ve­zetősége küldetését igen komo­lyan veszi és szoros kapcsolat­ban van az alapszervezetekkel. Tervbe vett feladataikat ezért sikerrel teljesítik is.-bi­Barátságkötés A MADARI FIATALOK DICSÉRETE A madari CSISZ-tagok az el­múlt időszakban nem folytattak kulturális tevékenységet. Hóka Mária és Szalay Irma kezdemé­nyezésére azonban elhatároz­ták, hogy színdarabot tanulnak be. Először a Pettyes című színművet vitték színpadra. Ez­zel nemcsak Madáron, de Kar- ván és Martoson is jól szere­peltek. A szereplők is megér­demlik a dicséretet, mert aka­ratukkal és tehetségükkel kel­lemes szórakozást nyújtottak a közönségnek. A színdarabban a következő szereplők léptek fel: Édes István, Kún Vince, Jobbágy Miklós, Pinke Benő, Szűri Vince, Pinke Béla, Dibúz Albert, Németh Rezső, Szűcs Jenő, Kuszolá Edit, Szitás Re­bekka, Pap Jolán, Szabó Lajos, Édes Dénes, Holop Gizella, Szabó Vilma és Pap Ferenc. Külön dicsérete* érdemel Hor­váth Lajos is, aki a felvonások közti szünetekben hegedűjével szórakoztatta a közönséget. LÄBSZKY ISTVÁN, Martos A VERSENY TOVÁBB FOLYIK A királyhelmeci magyarnyel­vű 11-éves középiskola osztá­lyai között élénk verseny fejlő­dött ki. A fali újság szerkesz­tésében és a tantermek díszí­tésében versengenek a tanulók. A versenybe minden osztály bekapcsolódott. Minden hét végén pontozó bizottság érté­kelte a verseny állását. A ver­seny győzteseként a 11/b osz­tály került ki 99 ponttal. A má­sodik a 11/a osztály 72 ponttal. Az első győztes osztályt az iskola igazgatósága zászlóval jutalmazta meg. A zászlót a legutóbbi CSISZ-tagsági gyűlé­sen nyújtották át Varga Estók Erzsébetnek, az osztály elnök­nőjének. A verseny tovább fo­lyik és egyre szebb eredményt hoz. MOLNÁR JANOS, Boly ★ ★ ★ Ha valaki megkérdezné a so- morjai magyar tannyelvű tizen­egyéves iskola bármely CSISZ- tagját, mi volt szervezetük leg­nagyobb eseménye az utóbbi hetekben, kétségkívül ezt mon­daná: — Az, hogy szoros kapcsola­tot teremtettünk a somorjai EFSZ fiataljaival. Ez a barátságkötés valóban figyelmet érdemel. Nem amo­lyan megismerkedés, hiszen az iskola és a szövetkezet fiataljai már azelőtt is éppen eléggé is­merték egymást. Most azonban ismeretségüknek komoly tar­talmat is adtak és azt akarják, hogy hasznos legyen mindket­tőjük számára. Megállapodtak, hogy segíteni fogják egymást feladataik sikeres elvégzésé­ben. Mindegyikük azt viszi majd a barátság oltárára, ami­re adottságai szerint a legké­pesebb. A diákifjúság a szövet­kezetieknek szervezeti és kul­turális téren lesz segítőjük, csereképpen ezért az életből, munkából nyert tapasztalato­kat, továbbá anyagi segítséget kapnak majd. Az iskola CSISZ- tagjai számára tehát ez a ba­rátságkötés felbecsülhetetlen értékű. A somorjai járás tud­valevőleg mezőgazdasági jelle­gű, s ezért szükséges, hogy az iskolaifjúság élő kapcsolatban legyen a mezőgazdasági terme­léssel, a földet megszeresse és egyszer képzett gazdájává vál­jék. Ennek a célnak érdekében már azelőtt is elég sokat tet­tek. A fiatalokat erre vezette az iskolai pártcsoport is Dudás Kálmán tanár elvtárs, instruk­tor közvetítésével. A faliújsá­gukon többször szerepeltek kis cikkek és képek, amelyek a korszerű mezőgazdasági terme­lést népszerűsítették. Sokat be­szélgettek a diákfiatalok arról is, milyen módon segíthetnék az EFSZ fiataljait szervezeti életük felélénkítésében. „Kép­viselőik" találkoztak is néhány­szor és „tárgyaltak“. Mindez azonban csak előjátéka volt a barátság valóságos születés­napjának. Ogy látták, hogy a merev „tárgyalások“ helyett inkább egy barátkozási esten beszéljék meg közös dolgaikat. S a tea­est valóban sikert hozott. A meleg közvetlenség karikacsa- pásszerűen eltávolította az is­kolai és a szövetkezeti ifjúság közötti űrt. A barátkozásnak máris je­lentkeznek komoly eredményei: a diákok, közül többen érdek­lődnek az úszori mezőgazdasági mesteriskola felől, kilencen pe­dig elhatározták, hogy az ősszel mezőgazdasági főiskolára irat­koznak be. A szövetkezeti fiatalok egyre inkább értékelik a szervezeti életet és igyekszenek mind munkájukban, mind magánéle­tükben érvényre juttatni a CSISZ szellemét. íme az első gyümölcs, egy új barátság első termése. Nem sok, de mindenesetre életképes és reményekkel kecsegtető. (-tűk) Bajmócon, télen* ♦♦ A pionírok is adakoznak a Szolidaritási Alapra. A prágai 39. sz. U-éves középiskola pionírjai Helena Krásová vezetésével eddig 850 koronát gyűjtöttek. A bajmóci várat Európa egyik legszebb várának ismerik. A várban helyezték el a nyitrai kerületi múzeumot. A múzeum állandóan bővül, fejlődik, újabb termekkel gyarapodik. Van honnan helyiségeket bocsátani rendelkezésére, hiszen a vár­nak 365 szobája volt, hogy Pál- fy, az utolsó várűr az év min­degyik napján más szobából gyönyörködhessen a festői táj­ban. A kerületi múzeum az őskori vonatkozásokkal kezdődik és bemutatja a nyitrai kerület tér­képét a neolit-korban, amikor piajdnem az egész területet tenger borította. Más terem a római birodalom emlékeit is­merteti, melynek Izsa és Pár­kány környékén feküdt egyik erődítménye, míg az egykori római katonai tábort Nyitra- nagykér táján tárták fel az ása­tások. Láthatjuk itt az érsek­újvári avar-ősszláv sírok fel­tárása alkalmával előkerült le­leteket. Láthatjuk Szvatopluk birodalmának térképét, mely Prága, Krakkó és a Balaton közt terült el. így az egész nyitrai kerületet is magába fog­lalta. Régi nyitravidéki emlé­kekkel is találkozunk itt és a könyvnyomtatás kezdetéről Is dokumentumok állanak rendel­kezésünkre. Manskovits, galgó- cl nyomdász munkái is itt fe- küsznek, akit később mint szak­embert Vizsolba hívtak és ott nyomtatta ki a híres bibliát. Ugyanúgy láthatjuk a múzeum­ban Huszár Gál prédikátor munkált, aki az első nyomdát alapította Komjáton a mai gyógyszertár helyén. Sok emlé­ket találunk a tatár és török korból. A Rákóczi kornak is igen sok nyitrai vonatkozását őrzi a múzeum. Az iparosodás kezdetének emlékein is elcso­dálkozunk. Ezt az időszakot a Zayugrócről származó üvegké­szítmények és Privigye híres posztója képviseli. A várban dolgozik az állami irattár nyitrai hivatala is. Kü­lönféle régi és érdekes okira­tokat, dokumentumokat látha­tunk itt, a híres zobori okirat­tól kezdve, amelyben 1111-ben Könyves Kálmán megerősítette a zobori kolostor kiváltságait. Ugyancsak itt őrzik Zápotocky elvtárs 1932-ből származó arc­képét, amikor a galgóci kom­munisták között tartózkodott. Amikor elhagytam a várat, megkérdeztem, hogy mennyi volt a látogatók száma az el­múlt év folyamán? Azt felelték, hogy december végéig több mint 130 000 ember kereste fel a nyitrai kerületi múzeumot. Még november havában is majd­nem 2000 volt a látogatók szá­ma. A téli Bajmóc másik érdekes­sége az állat­kert, mely vál­tozatlanul nyit- * va marad akkor Is, amikor már leesett az első hó. A bajmóci állatkert neve­zetessége az is, hogy az első Szlovákiában, mert a bratisla- vai valamilyen sknál fogva ké­sik, s eddig még nem valósult meg. Kezdetben senki sem gon­dolt arra, hogy itt állatkertet létesítsenek. A várárokban ne­veltek néhány állatot az alkal­mazottak saját kedvtelésükre. A Kis Magúra éghajlati viszo­nyai azonban nagyon megfelel­tek az állatok számára, így a várárokból zárt helyre terelték őket, majd kibővítették az állo­mányt. Ma már minden látogató gyönyörködhetik az állatkert szépségeiben. Az állatok közül legismertebb a Mara nevű ha­talmas vaddisznó, az állatkert legrégibb lakója. De legkedvel­tebb példány Patrick, a jóked­vű, barátságos majom, mely a hideg Időben is kedvvel torná- szik és szórakoztatja a néző­ket. A farkasok díszes üvöltést rendeztek, amikor ott jártam. Olyan üvöltés volt, hogy lepi­pálták a legborzasztóbb hangú szirénát is. A medvék fittyet hánynak a télnek és kedélyesen hemperegnek. De megszokták a hideget az állatkert új lakói is a tevék. Ezek az állatok nem zárt ketrecekben, hanem hatal­mas elkerített térségeken mo­zognak. Az egyik kerítés mel­lett röfögésszerű hangra let­tem figyelmes. Nem vaddisznó volt, hanem madár, az ausztrá­liai kazuárok fajtája, az emu. Strucclábaival vígan kaparta a havat. Ha valakit sípcsonton rúgna - figyelmeztetett a fel­írás, az alighanem lábtörést szenvedne. De megleptek a gyö­nyörű papagájok is és a színes madarak tömkellegében élő ki­rálydaru. A tó partján féllábon állva búslakodtak a fekete gólyák. A A bajmóci vár sziklák között pedig a sasfió­kák örültek az életnek. Itt ta­lálkoztam a két hiúzzal is, ame­lyeket a Podolin melletti Mni- sekben fogtak el és egy sziámi macska nevelte fel őket. Persze az érdeklődés köz­pontjában télen is a fürdő áll, mert Bajmóc híres fürdőhellyé fejlődött. A bajmóci víz hőfoka 47° C körüli és ként, valamint szénsavat tartalmaz. A víz gyógyító hatását egy magyar szövegű tábla hirdeti a bejárat mellett, mely szerint a tábla felállittatóját, a híres budapes­ti hévvizek meg nem gyógyítot­ták, de enyhülést hozott neki Bajmóc „névtelen“ vize. Két munkás jött ki a sárga víztü­körből és a havas úton akarat­lanul mögöttük bandukoltam az étterem felé. „Mintha olajjal kenték volna be ropogó forgói­mat“ — mondotta az egyik a másiknak. Igen, ma a víz min­denkié és mindenkit gyógyít, elsősorban azt, aki dolgozik. MÄRTONVÖLGYI LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents