Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-10 / 6. szám
ÍTÉLNI a népek fognak Á Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. kongresszusán Nikita Szergejevics Hruscsov igen nagy jelentőségű zárószavában részletesen elemezte a nemzetközi élet jelenlegi fejleményeit és kitért azokra a kérdésekre, amelyeket a kongresszus küldöttei feltártak. Hruscsov elvtárs zárszava minden józan gondolkodású embert megerősít a békébe és a szocializmusba vetett hitében. Az alábbiakban részleteket közlünk Hruscsov elvtárs záróbeszédéből. V ilághíradó A Szovjetunióban a Komszomol-szervezetek nagy pompával rendezik meg a fiatal párok esküvőjét. Képünkön az egyik rigai gyár dolgozóinak esketési szertartását látjuk. A gyár Komszomol-szervezete az esküvő után lakodalmat és táncmulatságot rendezett. Igazán követni való példa. A nyugatnémet Bundeswehr katonái pénteken nem kapnak húst a menázsiba... Ez az a tény, ami a hadsereg fővikáriusára, Jozef Wendel müncheni bíborosra különösen mély benyomást tett. Igaz, a Münchener Illustrierte szerint, a bíboros egyébként is elégedett volt a Bundeswehrnél szerzett tapasztalataival... A nyugatnémet katona pénteken bőjtől. Megnyugtató. Igaz, hogy parancsnokai volt hitleristák, de talán ők is bőjtölnek. Akadnak közöttük háborús bűnösök is, de bizonyára gyilkos tetteik előtt is bőjtöltek... Lehet, hogy Speidel is bőjtölt, mielőtt a Marseillesi gyilkosságot megszervezte?... A nyugatnémet katona pénteken nem kap húst. De atomfegyvert kap, s nem is csak pénteken. Az SS-ek szervezkednek, fenyegetőznek, ám könnyen lehetséges, hogy ők is megtartják a pénteki böjtöt. Ügy vélik, a mai böjt fejében halnap-holnapután talán bőséggel jutnak majd húshoz. Európa népeinek véréhez. Wendel bíboros mindezzel elégedett. Valóban megnyugtató, ahogyan a nyugatnémet ágyútöltelékek lelkiüdvével törődnek: minden 1500 katonára jut egy tábori lelkész. De gondolt-e a bíboros úr Európa lelkiüdvére, amikor 1954-ben maga is szentesítette az atomfegyver alkalmazását a szocialista országok ellen? Pedig Wendel bíboros úrnak először erre kellett volna gondolnia, azután arra, hogy a böjtöléstől kiéhezett farkasok őt is felfalhatják.., 67 kilós újszülött. A zürichi állatkert egyik kedvence, az orrszarvú-mama 67 kilós egészséges újszülöttnek adott életet. Békés úton versenyezni akarunk a tőkés országokkal, versenyezni akarunk a termelő erők fejlesztésében, az ország gazdasági erejének fejlesztésében, a nép anyagi és kulturális színvonalának emelésében. Azt akarjuk, hogy e versenyben mindegyik rendszer mutassa meg gazdasági és szellemi előnyeit. Ügy véljük, hogy az a társadalmi rendszer, amelyik több anyagi javat juttat a népnek, az a rendszer, amely a szellemi fejlődés korlátlan lehetőségeit biztosítja a népnek — az a rendszer a haladó és övé a jövő. ítélni a népek fognak, ők döntik el, melyik rendszer a jobb. Meggyőződésünk, hogy a népek helyesen fognak ítélni és ezt a döntést hidrogén- ' és atombombák nélkül — anélkül hozzák meg, hogy háborút robbantanának ki az államok között. EGY BOLYGÓN ÉLÜNK A berlini kérdésről és a német békeszerződés megkötésének kérdéséről Hruscsov kijelentette. hogy sem az egyik, sem a másik fél nem jut semmilyen anyagi előnyhöz, ha e kérdéseket a szovjet javaslatok szerint oldják meg; viszont feltételek alakulnak a hidegháború felszámolására, a lefegyverzés kérdéseinek megoldására. A kormányoknak akarniok kell a hidegháború megszüntetését, s elsősorban megértést kell tanúsítaniok e téren, mert egy bolygón élünk, melynek nagysága a jelenkori műszaki fejlődés közepette eléggé korlátozott, s ezért meg kell őriznünk óvatosságunkat és mindenképpen törekednünk kell a békés egymás mellett élés biztosítására. ADENAUER, A SZATÓCS ’ Hruscsov a Nyugat-Berlin-i helyzetet puskaporos hordóban égő gyújtózsinórhoz vagy időzített bombához hasonlította, melynek mechanizmusa bármi - kor előidézheti a robbanást. — Minek fenntartani ilyen helyzetet? Nem volna jobb eloltani a gyújtózsinórt és félredobni az időzített bombát? Nehéz más megoldást találni, ami megfelelne mindkét német állam érdekeinek és ugyanakkor nem sértené s nem károsítaná a többi érdekelt államokat. Ilyen megoldás most csak Nyugat- Berlinnek szabad várossá való nyilvánítása lehet. Adenauer űr kijelenti, ha országunk nem fizet az együttműködésért, a Német Szövetségi Köztársaság nem lép együttműködésre a Szovjetunióval. — Kancellár úr, ne kezelje szatócs módjára a politikát. Nincs miért fizetnünk, semmivel sem vagyunk önnek adósai. Szeretnék, ha megértené, hogy az NSZK számára nem lehet más ésszerű politika, mint a békés együttműködés keleti és nyugati szomszédaival, hogy sem Önök egyedül, sem szövetségeseik segítségével nem tudják felszámolni a kelet-németországi szocialista rendszert. A Szovjet-Kelet jövője Elmondotta Nyekraszov profes: Akadémiája Szibériai Kísérleti A keleti területek fogalmába az Urál ázsiai vidéke, Kazahsztán, Közép-Ázsia, Szibéria és a szovjet Távol-Kelet tartozik. Ez a terület összesen 17,6 millió négyzetkilométer, vagyis a Szovjetunió területének majdnem 80 százaléka. A keleti országrészek lakossága viszont mindössze 59,2 millió, vagyis a Szovjetunió lakosságának 28,6 százaléka. Ez annyit jelent, hogy óriási a távolság az egyes települések között, ritka a vasút- és úthálózat, viszonylag korlátozott a mezőgazdasági bázis. Évtizedek kitartó munkájával a szovjet tudomány megdöntötte a „keleti legendát“, vagyis azt a tévhitet, hogy ezek az óriási területek a rossz területi és gazdasági viszonyok következtében alkalmatlanok a nagyarányú ipari fejlesztésre. A cári Oroszországban mindössze ötven tüdős foglalkozott a Kelettel, 1936-ban már több ezer, ma pedig már több tízezer közgazdász, geológus, meteorológus, mezőgazdasági szakember és más tudományágak képviselői fáradoznak a keleti országrészek lehetőségeinek feltárásán. Ma minden alapunk megvan hozzá, hogy kijelentsük: a keleti országrészek — főleg Szibéria — nemcsak a Szovjetunió, hanem az egész földgolyó leggazdagabb területei. Ezért nem kétséges, hogy a Szovjetuniónak érdekében áll leküzdeni a Kelet nagyarányú iparosításának nehézségeit. Egyebek mellett e feladat megoldása a Szovjetuniót a Föld messze legerősebb gazdasági hatalmává teszik. Vegyük sorra a Szovjet-Kelet kincseit: SZÉN. Az utóbbi időben élénken foglalkoztatta a szovjet tudományt, hogy az uráli nehézipar szénbázisa állandóan szegényebb lesz. A geológusok feltárták a kuznyecki medence új lelőhelyeit, valamint a tungusz- kai, a Kamszko-Acsinszk-i és az irkutszki szénmedencét. Ezzel a kérdés megoldódott. Csak az egyetlen dél-kuznyecki lelőhely 900 milliárd tonna tartalékot rejt magában. Elmondhatjuk, hogy a Nyugat-Szibériától a Csendes-ócenáig terjedő teizor, a Szovjetunió Tudományos Bizottságának elnöke. rület — kisebb megszakításokkal — egyetlen hatalmas széntartalék. A hétéves tervben csak ott érdemes a keleti szénhez hozzányúlni, ahol az a legolcsóbb. Ilyen a többi között a Kamszko-Acsinszk-i medence (krasznojarszki körzet), amelyről Hruscsov elvtárs beszámolójának téziseiben oly sok szó esik. Itt külszíni fejtéssel évi százmillió tonna szenet nyerhetünk. A Szovjetunióban általában 40 — 60 rubel a szén tonnájának önköltsége. Itt viszont csak 5 rubel lesz. Azért ilyen olcsó, mert egy-egy vájat évi 20 — 25 millió tonnát ad. FÖLDGÁZ. Ez a legolcsóbb energiaforrás. Az egyetlen Bu- haro-Hiviszk-i feltárás egytril- lió 300 milliárd köbméter tartalékot rejt magában. OLAJ. Közel már az idő, amikor nem Baku lesz a szovjet olajbányászat központja, hanem a Kaspi tenger túlsó oldalán Baskiria. De hozzáfűzöm, hogy Baku is fejlődik és egymást követik az új feltárások. Űj olajkutakat nyitunk az Urálban is. VÍZIENERGIA. A XXI. kongresszus vitájában fontos helyet tölt be az Angara és a Jeniszej folyók energiafelhasználásának szerteágazó problémája. Itt ugyanis 4 — 6 millió kilo- wattos vízierőművek építésére van lehetőség. Ilyen termelékeny erőműveket jelenleg a világ egyetlen más folyóján sem lehetne építeni. A kérdés az, hogy hol, milyen más ipari objektumokkal összefüggésben épüljenek az új erőművek. A krasznojarszki erőműnél előreláthatóan 0.5 kopejka lesz 1 kilowattóra költsége, vagyis 50 —60-szor olcsóbb, mint a nemzetközi átlagos áramköltség. VASÉRC. Magnyitogorszkban már alig 15-20 esztendőre elegendő érctartalék van. Ez érthető nyugtalanságot keltett. Később azonban kiderült, hogy nem is nagy távolságra, főleg Észak-Kazahsztánban valamint a Topolovo-Szárbajszk-i és a kacsarszkiji lelőhelyeken nagy tartalékok vannak. Van köztük olyan, amely 12 milliárd tonna ércet rejt. Ezek a helységnevek ma talán még idegenül hangzanak a világnak, de néhány év múlva az emberek mindenütt meg fogják jegyezni. Gondolják el, mit jelent az, hogy az érc szinte a föld felszínén van, akár ekszkavátorokkal is fel lehet szedni. Innen az Urált 100 évig is játszva lehet érccel táplálni. Sok szó lesz a kongresszuson Szibéria újonnan feltárt érc- medencéjéről, az angaro-pitsz- ki medencéről, amely ugyan „csak“ 3-5 milliárd tonna vasércet rejt, de a tonnánkénti önköltsége 7 rubelnál is kevesebbnek ígérkezik. ERDŐ. A Szovjetunió fatartaléka 75 milliárd köbméter. Ebből 62.4 milliárd köbméter a keleti országrészekben van. Ennyit a Szovjet-Kelet természeti kincseiről. Talán ennyi is meggyőz minden kétkedőt arról, hogy Szibéria, Kazahsztán és más keleti országrészeink nem értéktelen pusztaságok, amik csak arra voltak jók, hogy a cároknak legyen hová száműzniök a forradalmárokat. Asszonyoké az elsőbbség Egy amerikai újságíró, aki a koreai háborúban mint haditudósító működött Li Szín Man bábkormányánál, most újból átutazott Dél-Koreán. Legnagyobb meglepetésére megállapította, hogy amíg az asszonyok azelőtti néhány lépéssel férjük mögött kullogtak, most büszkén előttük lépkednek. Meg is dicsérte egyik Dél-Kórea-i ismerősét, hogy lám, micsoda haladás történt a nők egyenjogúsága terén! A Dél- Korea-i atyafi azonban félreértette a dicséretet és sűrű bólogatások közepette ráhagyta: — Bizony, bizony, most már nemcsak egyenrangúak velünk az asszonyok, hanem még magunk előtt is tereljük őket. A háború óta ugyanis rengeteg errefelé a fel nem robbant akna. 120 hektár pokol Giap tábornok, a vietnami néphadsereg legendáshírű vezetője felkérte a nemzetközi ellenőrző bizottság indiai, lengyel és kanadai tagjait: indítsanak vizsgálatot a Phu Loi-i tömeggyilkosság ügyében. KORBÁCS ÉS TUBERKULÓZIS Az eddig is közismert volt, hogy a dél-vietnami Diem- rendszer gátlástalan kegyetlenséggel bánik a politikai foglyokkal. Dél-Vietnam tele van „gyűjtőközpontokkal“, különböző típusú koncentrációs táborokkal. A Phu Lói községben lévő „központ“ például 120 hektár területen fekszik, éjjelnappal őrség cirkál körülötte, méghozzá nem is akármilyen őrség: több ezer felfegyverzett katona és rendőr vigyáz rá. Csak ebben a központban mintegy hatezer politikai fogoly van: férfiak, nők, fiatalok, öregek, akiket Poulon Condor szigetéről, Bien Hoából, Chi Hoá- ból, Thu Dúcból, Phu Quoc szigetéről és más hírhedt börtönből hoztak ide. Különböző foglalkozású emberek, „bűnük“: zömük résztvett a gyarmatosítók elleni felszabadító mozgalomban és úgy gondolja, hogy Vietnamot békésen egyesíteni kellene. Hogyan élnek Phu Lóiban ezek az emberek? Sorsuk csak a náci koncentrációs táborok egykori lakóinak sorsához hasonlít. Természetesen minden eljárás nélkül kerültek ide, fogságuk időtartamát senki nem állapította meg. A cél szemmelláthatólag itt is az, mint mondjuk Mauthausenben volt: minél kevesebben éljék túl a szenvedéseket. A járványokkal fertőzött vidéken csak forralatlan vizet kaptak, mosdásra sokszor hónapokig nem adtak nekik egy cseppet sem. Naponta egy kis csésze rizs, korbácsolások, válogatott kínzások — ez volt a szokásos „adag“. Orvosi segítségről szó sem volt: ma már a nemzetközi vélemény tudja, hogy legalább kétezer fogoly szenvedett tuberkulózisban, dizentériában, maláriában és beri- beriben. Naponta legalább 5 — 7 ember halt meg, s ez az arány az utóbbi időben csak emelkedett. GÄT - BAJONETTEKBÖL ... Egyik ebéd után a borzalmas láger valamennyi lakója kivétel nélkül tűrhetetlen gyomorfájdalmat érzett. A szenvedés olyan intenzív volt, hogy a tábor eszeveszetten rohangáló emberek kaotikus kavargásává változott. Sokan őrjöngve rohantak a kijárat felé, de természetesen hiába — kísérleteik megtörtek a ba- jonettekből alkotott szörnyű gáton. Egyetlen nap alatt több mint ezer fogoly halt meg. Diemék még azt is tagadták, hogy az ételnek valami köze lett volna a tömeges pusztuláshoz. Azt mondták, „valami ismeretlen kór tizedelte meg hirtelen a láger lakosságát . A védekezés nemcsak cinikus, hanem ostoba és szakszerűtlen is. Kiszivárgott az a hír, hogy amikor a nevezetes napon kiosztott rizs maradékait néhány — a tudatos mérgezés borzalmában hinni nem akaró — őr kutyákkal etette meg, az állatok elhulltak. GÉPP1SZTOLYOS SOROZATOK A tábor foglyai a tömeggyii- kosság óta végleg felismerték azt, hogy halálra ítélték őket, nincs mit veszteniük, ha meneküléssel kísérleteznek. A környező lakosság tanúsága szerint azóta az eddiginél is gyakrabban hallatszik géppisztoly-sorozat a Phu Loi-i pokol falai mögül. A nemzetközi közvélemény természetesen szigorú vizsgála tot vár a ügyben. De ezen túi- menőleg olyan intézkedéseket követel, amelyek végre véget vetnek a jelenlegi dél-vietnami terror-rendszernek.
