Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-02-03 / 5. szám

Nagyiégi jegyzetek Pénteken reggel a nagylégi ál­lomáson fürge kéményseprő ug­rott le a Dunaszerdahely felé igyekvő személyről. Az emberek legtöbbje — bizonyára nem az­ért mert babonás, hanem csak úgy megszokásból — utána pil­lantott. A fekete ember néhány perc múlva a három, kilométer­nyire fekvő falu felé karikázott: vitte a szerencsét. Kéményseprő, szerencse .. me­se az egész — legyint széles mo­sollyal Plavi János, a szövetke­zet egyik állattenyésztési cso­portjának vezetője. Mi idestova egy évtizede magunk kovácsol­juk a szerencsénket. Hogy mi­ből? Nem nehéz kitalálni. Aka­ratos a csallóközi föld, de mi tu­dunk bánni vele ... tésére helyezik a fő súlyt. Tavaly már május 27-én piacra küldték az első szállítmányt. Három-négy évvel ezelőtt ugyanezt az árut csak június végén szállították el. Egy teljes hónappal hamarább kitermelni a karalábét üvegház nélkül, csak melegágyak segít­ségével, sok ügyességet, lelemé­nyességet igényel. Mivel a cso­port többségét fiatalok alkotják, munkájuk után érdeklődve rövid feleletet kapunk: A kertészet több mint 700 000 koronát jöve­delmezett a szövetkezetnek. Pöthe Izabella egyike azon fia­taloknak, akik csak nemrég kezdtek dolgozni a kertészet­ben. A szövetkezet a képen lát­ható primulákból szép jövede­lemre tett szert. A kertészetet a lányok birodal­mának nevezik. Az elnevezésben van némi igazság, mert még most, télen sem csendesül el ott a zaj, a leánykacaj. A kis üveg­házban szorgos kezek fonják a takarókat, tisztítják a meleg­ágyak ablakait, készülnek a ta­vaszra. A nagylégiek ügyes ker­tészek, a korai karalábé termesz­tésének nagy szakértői — így mondogatják a szomszéd falvak­ban. Vajon mi igaz ebből? Munkálkodunk, igyekezünk — szerénykedik Karácsonyi István, a kertészet vezetője. Már meg­jelenése is elárulja a tapasztalt kertészt. Tudományát, amit szor­galommal gyűjtögetett össze, nem rejti véka alá, hasznosítja teljes mértékben. A kertészet a szövetkezet egyik fő jövedelmi forrását képezi. Főleg a korai karalábé és kelkáposzta termesz­A szövetkezet irodájában a pénzkötegek sorakoznak a hosz- szú asztalon. Idősebbek, leányok, ifjúk és asszonyok egymást vált­ják az asztal előtt. Átveszik az év végi elszámolás összegét. Most került mérlegre az egész évi munka. 770 OÓO koronán osztoz­nak. Öt koronát kapnak munka­egységenként a tízkoronás elő­leghez. Szép összeg! Bár a leg­többen azt mondják, hogy több is lehetett volna — a gabonane müeknek nem kedvezett az idő­járás. Apró volt a szem, rövid a szalma — ez utóbbit már érzi a szövetkezet állatállománya. Vajon hová teszik az emberek a pénzt? Kicsit talán hihetetle­nül hangzik, de így van: a kiosz­tott összegnek majdnem fele ott a helyszínen visszavándorolt a bankba. Néhányon hozzá sem nyúltak a pénzhez, csak előhúz­ták a betétkönyvecskét: — írják a többihez. Aki nagyobb bevásár­lásra készül, vagy házat épít — ezek is szép számmal vannak — nem dugja a százasokat ládafiá­ba vagy párna alá. Jobb helye van annak a somorjai bankban. Már csak illúzió az olyan elkép­zelés, hogy a reszkető paraszt- ember nadrágzsebébe gyömöszöli a tömött bugyellárist. Rájöttek, hogy nem a zseb már az egye­düli biztos hely. A régi mondást, hogy „biztos, ami biztos“ még használják, nékem is mondták néhányon, de a kis betétkönyv zsebredugása közben. Ez, meg sok egyéb apróság s a hosszú asztal mellett eltöltött néhány óra számomra többet is mondott: az emberek előre néznek, számí­tanak a holnapra meg a holnap- utánra — örvendetes jelenség ez! bér, ha néhány óráig a termet szemléli? Az embereket nem a féldeci, sem a két deci csillogó nedű, de mégcsak nem is a habzó tizes sör csalogatja ide. Estefelé, mikor a traktorosok, kocsisok s a többi szövetkezet­ben dolgozó ifjú befejezi napi munkáját, a kocsmában gyüle­keznek. Csoportokba verődve be­szélgetnek. Leggyakrabban a sporteseményekről. Egy-két cso­port kártyázik, csak úgy szóra­kozásból. Nem pénzre megy a játék. A főcél: az idő „agyoncsa- pása". A legdrágábbat, a legér­tékesebbet, az időt — ennyire becsülik! Itt vannak minden este, fújják a füstöt, szórják a tréfát, vitatják a napi eseményeket, a szövetkezet ügyes-bajos dolgait — a maguk módján. Miért jönnek ide, ha nem isz­nak? Csodálkozó szemek tapad­nak rám, majd élces, keserű hang ad feleletet: hova menjünk? Egy falu, egy szövetkezet egy kocsma, egy mozi, sok fiú s még több lány, s számukra még sincs sehol egy kis ház! így fűzték versbe az egyik vágmenti falu fiataljai kultúrház utáni vágyukat. A nagylégi fia­talok is dúdolhatnák a verset, bár ez rajtuk mit sem segítene. Más megoldást kell keresni. Szegfű Mária, a baromfifarmon dolgozik. Az elmúlt gazdasági évben 810 munkaegységet szerzett. Mint a legjobb ifjú dolgo­zót, a szövetkezet vezetősége a Szovjetunióba küldte kéthetes útra. Moszkvában töltötte a Szilvesztert és az Újévet is. Fe­ledhetetlen emlékeiről beszámolót tartott a falu ifjúságának. Nyolcvan fiatal egy szövetke­zetben, — mi vonzotta őket oda? Bizonyos, hogy jól érzik magu­kat a közösben, különben elhagy­ták volna a falut, úgy mint azt több helyen tették. A szövetkezet vezetősége alapos körültekintés­sel dolgozik, törődik a fiatalok­kal. Elősegíti szakképzettségük emelését is. Az idén 21-en ta­nulnak a kétéves szövetkezeti tanonciskolában, de jövőre már harmincán iratkoznak be az első évfolyamra. Jól számítanak a közösség ve­zetői. Ha több lesz a fiatal, re- ményteljesebb lesz a jövő. Igen. De valamiről mégis megfeledkez­tek. Lehet, hogy a szövetkezet és a falu vezetőinek kultúrigé- nyeit kielégíti a mozi meg a kocsma — viszont az ifjúságét már aligha! A nemzeti bizottság és a tö­megszervezetek vezetői már be­lefáradtak a kultúrház kérdésé­nek vitáiba. Sok szó elszállt, és maradt minden a régiben. Vala­hogy reálisabban kell felmérni a lehetőségeket, annyit kell adni, amennyi erejükből futja. Kultúr- házat nem lehet elővarázsolni két-három hét alatt, de egy klubhelyiséget igen. Szükségmegoldás az, hogy a CS1SZ-szervezet összes megmoz­dulásait az iskola helyiségében tartja. Ide járnak televíziót néz­ni, vagy ha már sokan vannak és nem férnek el, akkor a készülé­ket átviszik a kocsmába. Egész biztos, hogy akadna a faluban egy olyan helyiség, amit a fiata­lok brigádmunkával ifjúsági klub­bá alakítanának. Remélem, a szö­vetkezet vezetői nem sajnálják az építőanyagot, a község vezetői meg gyorsan megadnák az enge­délyt, hogy ez így történjék. Az ifjúsági klub, ahol az asztalokon társasjátékok, könyvek, esetleg rádió és gramofon várná estén­ként a fiatalokat, nagy változást jelentene az ifjúság életében. Ha a fiatalokat munkájukért min­denki dicséri, akkor biztosan megérdemelnék, hogy kéréseik­kel, kívánságukkal is többet fog­lalkozzanak a szövetkezet és a falu vezetői. A falu közepén egy sárgás épület homlokzatán zöld tábírt hirdeti: Vendéglő. Nagy látoga­tottságnak örvend. így télidőben, megfordul itt minden valamire való férfi — kivételt az ifjúság sem képez. Mit tapasztal az em­Az építkezés kérdését Nagyié gén is igyekeznek megoldani. Képünkön az épülő szabad-istálló látható. Ha elkészül, 120 szarvasmarha elhelyezése oldódik meg. Este van. A baromfifarm és a melegágyas kert kapuján nagy lakat jelzi, hogy lezárult a mun­kanap. A kocsma zúg, mint a méhkas. Annál csendesebb a szö­vetkezet irodája. Bezárták a kasszát, pontot tettek egy gaz­dasági év után. A legtöbb család­ban ma este betétkönyveket la­pozgatnak, rég elfeledték, hogy délelőtt ott járt a kéményseprő. Vajon hol jár most? Kint a falu szélén, a kastély mellett szapo­rán tapossa a pedált, elszeretné érni az esti személyt. CSETŐ JÄNOS 9171/ © Magyarországon 5 hekto­literes alumínium hordókat hoztak forgalomba. • Teavajtermelésben a Szov­jetunióban Ukrajna került az első helyre és túllépte az Egyesült Államok vajtermelfr- sét. Az egy főre eső termelés 47 kg-ot tesz ki, míg az Egye­sült Államokban csak 41 kg-ot. • Az Egyesült Államokban 5°/o-al felemelték a mezőgaz­dasági gépek árát. • Mongólia belterületén nagyarányú fásítási akció fo­lyik. Tavaly több, mint 600 000 hektár területet fásítottak be, és terv szerint még 3.3 millió területet akarnak befásltani. • Annak ellenére, hogy Olaszországban a baromfiszük­séglet nagyobb részét külföld­ről fedezik, az utóbbi hónapok­ban mégis több baromfit fo­gyasztottak. Az elmúlt évben 22 tonna baromfit hoztak be az országba, ami azt jelenti, hogy 28%-al emelkedett a szükség­let. • Lengyelországban az utol­só három évben 8000 paraszt­család telepedett le a határvi­déken és 60 000 hektár terüle­tet művelnek meg. • Magyarországon 1958-ban 1 millió hektoliter borral több termett, mint 1957-ben. A szö­vetkezeti szőlők hektárhozama 17 mázsával magasabb, mint az egyénileg gazdálkodóké. 0 A Német Demokratikus Köztársaságban a községek 90%-a már szövetkezetekben tömörült. 9625 szövetkezetben 345 600 földműves dolgozik és az ország termőföldjének 36 %-át művelik meg. Svantner Aranka, a somorjai EFSZ baromfietetője mosolyog. Ennek meg is van az oka: a ti­zennyolc éves fiatal lány az év végi elszámolásnál 5100 koronát vett át. (trik. felv.) A CSEHSZLOVÁKIAI IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG munkájában következetesen a Komszomol tapasztalatai nyo­mán halad, és ezért érthető, hogy a mi ifjúságunk ezen a téren is lelkesen követi a szovjet ifjúságot. Közvetlenül azután, hogy a sájtó foglalkozott a Kommunis­ta munkabrigád cím eléréséért folytatott versennyel, a tren- cséni K. J. Vorosilov Üzem 526- os műhelyének ifjúsági kollek­tívája — az „Irány december 1958“-verseny ismert kezdemé­nyezői, — máris versenybe lép­tek a „szocialista munkabrigád“ címért. Közvetlenül utánuk a novákyi, handlovai bányászok, az istebnéi Kovohuty fiatal ol- vasztárai is versenyre jelent­keztek. Bevezetésül el kell monda­nunk, hogy a szocialista mun­kabrigádok nem helyettesítik a szocialista munkaversenyt, hanem á szocialista munkaver­seny további kiszélesítését je­lentik. Hogy jobban megértsük a szocialista munkabrigád lé­nyegét, foglalkozzunk csak be­hatóbban a novákyi Béke-Bá­nyában a Macák elvtárs vezeté­sével működő ifjúsági csapattal és akkor meglátjuk, hogy mi­lyen új elemekkel gazdagodott a szocialista munkaverseny. MI A JELLEMZŐ? Azt a brigádot, amely a szo­cialista munkabrigád cím elnye­réséért áll versenyben, elsősor­ban a következő jellemzi: Minden igyekezete odairányul, hogy a munkahelyen a legigé­nyesebb munkafeladatoknak te­Élni és dolgozni szocialista módon Moszkva Szortirovocsnoja nevű vasúti gépházából — ahol 1919-ben V. I. Lenin je­lenlétében az első szubotnyikot rendezték, amely az első szocialista munkaversenyt jelentette - indult el a „kommunista mun­kabrigádok“ alapításának gondolata. Ebben a műhelyben a komszomolisták kötelezték magukat, hogy megszervezik a „kommunista munkabrigádokat“ és kommunista módon fognak élni. A komszomol-tagokból álló kol­lektíva nemcsak igényes termelési felada­tok, hanem erkölcsi és politikai természetű kötelezettségek teljesítésére is vállalkozott. Vállalásuk főleg műveltségük és szakkép­zettségük emelésére irányult, Az új kezde­ményezés nagy visszhangra és sok követőre talált. A kommunista munkabrigádok kiszé­lesedtek és két hónap múlva már 34 000 ifjúsági kollektíva versenyzett a Kommu­nista munkabrigád címért. gyen eleget. Ezt tartották szem előtt a fiatal bányászok is, ami­kor kötelezettségvállalásuk 1. pontjában kimondják, hogy a termelési tervet 8 óra helyett 7 óra alatt teljesítik. Népgaz­daságunk ezáltal évente — ter­ven felül — 3600 tonna szenet nyer. Minden kitermelt tonna után 179 koronát igyekeznek megtakarítani. Ezt az ered­ményt akkor érik el, ha a fadú- colás helyett vasdúcolást alkal­maznak, és gazdasági ellenőrző őrjáratokat létesítenek. Kötelezettségvállalásuk kö­vetkező pontjában az új mun­kamódszerek érvényesítéséről beszélnek. Kötelezik magukat, hogy az új fal bontásánál kom­bájnokkal fognak dolgozni. A szocialista munkabrigád címért versenyző kollektívára jellem­ző a haladó munkamódszerek és az új technika érvényesíté­se. ELMÉLYÍTENI A SZAKKÉPZETTSÉGET A fiatal bányászok jól tudják, hogy az új haladó munkamód­szerek bevezetése és az új technika alkalmazása fokozot­tabb igényeket támaszt a bá­nyászokkal szemben, és így sokkal alaposabb szakképzett­ségre van szükségük. A szak- képzettség elmélyítése terén a fiatal bányászok egyénileg járnak el és mindenki elsősor­ban azt sajátítja el, amire a termelésnél közvetlenül szük­sége van. Kötelezettségvállalá­suk szövegezéséből látjuk, hogy hat elvtárs részt vesz a kom- bájnvezető-tanfolyamon. Az ak- názók tanfolyamát szintén 6 bá­nyász látogatja, de további 3 bányász is jelentkezett. A mi­nimális műszaki kiképzési tan­folyamon 5 előmunkás tanul, de számuk nemsokára 15-re emel­kedik. POLITIKAI ÖNTUDAT ÉS ERKÖLCSI SZILÁRDSÁG Még az eddig felsorolt köte­lezettségvállalások teljesítése sem elegendő ahhoz, hogy a brigád elnyerje a „Szocialista munkabrigád“ címét, mert ezenkívül még igényes erkölcsi és politikai természetű kötele­zettségvállalásokat kell tenniük. A fiatal bányászok kötelezett­ségvállalása oda irányul, hogy kiszélesítsék politikai látókö­rüket és ezért a CSISZ Oktatási Évének keretén belül mindnyá­jan látogatni fogják a „Tanu­lunk a pártról“ kört. Továbbá el akarják érni, hogy igazolat­lanul senki se maradjon el a munkából és senki se sértse meg a munkásfegyelmet. Minden igyekezetük odairányul, hogy nemcsak a munkahelyen, de a magánéletükben és a nyilvános­ság előtt is úgy lépjenek fel, mint új szocialista típusú em­berek. Ez azt jelenti, hogy a kollektívában ne ismerjék az iszákosságot, tiszteletteljesen viselkedjenek az idősebbekkel, a leányokkal szemben és min­denkinek segítségére siessenek, aki arra rászorul. Arról van szó, hogy a kollektíva necsak a munkahelyen számítson kollek­tívának, hanem minden egyes tag minden lépéséért felelőssé­get érezzen a kollektívával szemben. Azok az ifjúsági kollektívák, amelyek el akarják érni a szo­cialista munkabrigád büszke cí­met, az igényes termelési fel­adatok teljesítése mellett ál­landóan emeljék képzettségü­ket és szaktudásukat, újabb szakmát sajátítsanak el és tel­jesítsék a nem kevésbé igényes erkölcsi és politikai vállaláso­kat. INTŐ PÉLDÁK! Tudatosan járjunk el, nehogy a formalizmus hibájába essünk, s a szocialista munkabrigádok csak egy új címet jelentsenek. A tapasztalatok azt mutatják, hogy máris túlkapások történ­tek. Egyes kollektívák rögtön a kötelezettségek vállalása után kijelentették, hogy szocialista munkabrigádnak tartják magu­kat. Ez nem helyes! Ezért szük­ségesnek tartjuk, hogy megvi­lágítsuk a következő kérdést: HOL ÉS KI ADOMÁNYOZZA A SZOCIALISTA MUNKABRIGÁD CÍMET? A cím adományozása nincs meghatározott időszakhoz köt­ve. A Szakszervezetek központ­jának irányelvei szerint az az időszak, amelyben a brigádnak a cím elnyeréséért versenyben kell állnia, attól függ, hogy mi­lyen kollektíváról vsn szó, olyanról-e, amely már előzőleg működött és kiváló eredménye­ket ért el, vagy egy új kollektí­váról, amely csak nemrég ke­letkezett. A brigád kérésére a szocia­lista munkabrigád címet az üzemi szakszervezeti bizottság ajánlására a tagsági gyűlés jó­váhagyása után a szakszervezet kerületi bizottsága adományoz­za. Az ifjúsági kollektívák szá­mára a címet a CSISZ kerületi vezetősége és a szakszervezet kerületi bizottsága közösen adományozza. Ebből látjuk, hogy a szocialista munkabrigád címet nem olyan egyszerű el­nyerni, viszont elérése nem is lehetetlen. Szlovákiában 1475 ifjúsági kollektíva dolgozik. Ezek közül több már hosszabb idő óta kiváló eredményeket ér el és jó példával jár az élen. EZÉRT A CSISZ SZLOVÁKIAI KÖZPONTI BIZOTTSÁGA a CSISZ III. kongresszusa ered­ményeinek megtárgyalásánál örömmel fogadta a kollektívák kezdeményezését, amelyek el­határozták, hogy harcolni fog­nak a Szocialista munkabrigád címért. Ezt a kezdeményezést, mely utat nyit az ifjúsági kol­lektívák fejlődésének, teljes mértékben támogatni fogjuk, hogy minél több fiatal ember dolgozzon és éljen szociálist* módon. STEFAN BOHUS, a CSISZ Szlovákiai Központi Bizottságának dolgozója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents