Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-01-20 / 3. szám
•• // . or hmű IRTA: ABDURRAHMAN FANMI, FIATAL EGYIPTOMI IRÖ I defigyeljetek, yyerekek! Öt főnév. Valóban öt? Számoljatok velem! Seich Abd as-Semija, a tanító krétát vett a kezébe, a táblához lépett, miközben hangosan ezt mondta: „A te apád... az egyik főnév... a te bátyád... a második. A kis Midhat agyában felötlött egy kérdés, de nem akarta megzavarni a tanítót és ezért gondolataiba mélyedve lelkileg teljesen eltávolodott a tanítástól. Igen, a jönevekhez olyan nevek tartoztak, melyek családtagokat, az apát, az anyát... jelentik. Miért mondják, az anya és miért a bátyám. Talán, mert a mama már két év óta ágyban fekvő beteg? De ha egészséges lesz — hiszen a betegek ki is gyógyulnak — akkor újból az „bt főnévhez" oszthatjuk be. A mamán csak valami jó gyógyszer segíthetne. Hallotta, amint az apja említette, hogy olyan gyógyszert már Amerikában is felfedeztek. Egyiptomba azonban nem küldenek ilyen gyógyszereket, mert bizonyára atomból készülnek. Es Amerikában az atomok elsősorban a bombák készítésére szükségesek. A kis Midhat most újból a tanító hangjára lett figyelmes. — Figyeljétek csak meg, mi azt mondjuk, hogy: a te tisztelt apád, a te szorgalmas bátyád... Igaz, a bátyja valóban szorgalmas. Midhat hallotta, a családban gyakran emlegetik, hogy milyen szorgalmasan tanult az egyetemen. Dehát mi haszna van belőle, hiszen már hét éve, hogy letartóztatták. Tizenöt évre ítélték el, csakis azért, mert a szabadságért harcolt. A tanító hangja újból a kisfiú tudatába férkőzött. Az a szó, hogy fu-ka — a te- szájad. Mi történne, ha Rida bácsinak azt mondaná: a te szájad görbe. Apja bizonyára jól elnáspágolná, mert Rida bácsi rendszerint még jobban elbiggyeszti a száját, ha valaki a görbe szájáról valami megjegyzést mond. — Gyerekek — „Sui mali" — annyit jelent, olyan ember, akinek pénze van. Például• aP az ember, akinek pénze van, az boldog ... Természetesen nagyon boldog. Ha az apja olyan ember lenne, akinek pénze van, akkor biztos venne neki egy biciklit és nem kellene gyalog az iskolába menni. — Látjátok, mind az öt főnév „wo-ra" végződik. N agyszerű! Milyen könnyű ez az óra! Minden főnév, amely wo-ra végződik, az „öt főnévhez" tartozik. Szóval akkor „Hamido", így hívják a sarki boltos fiát is, az is az öt főnévhez tartozik. Es természetesen a „vétó" szó is. Tulajdonképpen mit is jelent az, hogy „vétót emelni“? Midhat reggel hallotta volna a rádióból, hogy a Szovjetunió a „vétó jogával élt". Mit jelent az? Biztos valami igazságos dolgot, mert a szovjetek a csatornát is visszaadták Egyiptomnak. Az angolok el akarták venni, de a Szovjetunió élt a „vétó jogával". A kisfiú összerezzent, mert a tanító a nevén szólította. — Midhat, hogyha az öt főnévre vonatkozólag egy jó példát hoznál fel... A fiú bátortalanul felállt. Egy példa sem jutott eszébe. Az osztályban csend uralkodott. — Na, tudsz már egy példát? Még várok a feleletre! A. tanító a nádpálcával megfenyegette. A fiú ki akart bújni a büntetés alól, hirtelen kirobbant belőle: — Nekem nagyon tetszik a „vétó" szó. Az osztályban halálos csend uralkodott. Hirtelen mindnyájan nevetni kezdtek. — Miért vagy olyan szórakozott, te fiú? Állj a sarokba. De azonnal. Amikor a gyerekek észrevették, hogy a tanító nem dühöskö- dik, nekibátorodtak és az egyik megszólalt: — Kérem, magyarázza meg nekünk, mit jelent az a szó „vétó". — Az nem tartozik a tananyaghoz. A tanulók *lármázva osztálytársuk védelmére siettek. A tanító közben vissza akart térni az „öt főnévre", de a gyerekek egyre diák azt erösítgették, magyarázza meg, mit jelent az, hogy vétó. A tanító a legnagyobb zavarba jött, majd végre megszólalt: — Ne gondoljátok, hogy nem szívesen foglalkozom hazafias ügyekkel. 1935-ben, amikor a tanítóképzőbe jártam, nagy hazafi voltam. Ti is, én is hazafiak vagyunk és most mindjárt megmagyarázom, hogy mi a vétó. Szóval vétó az azt jelenti, hogy tiltakozás, Tudjátok ugyebár, hogy amikor az imperialista nagyhatalmak a Biztonsági Tanácshoz fordultak és arra akarták rábírni, hogy olyan határozatot hozzon, amely a háborút támogatja, akkor a Szovjetunió „vétót emelt", és ez a határozat nem jött létre. Midhat még mindig a sarokban állt, de azért merészen feltette a kérdést. — Szóval már nem lesz háború? — Nem. A háborút már befejezték. E gy másik tanuló azt akarta tudni, hogy Egyiptom is vétót emelhet-e és akkor szintén megváltoztathat-e egy határozatot. — Nem, vétót csak a nagyhatalmak emelhetnek. Mi a kis nemzetekhez tartozunk. Most már azonban ebből elég volt, térjünk vissza az öt főnévre. A második esetben az öt -főnév az „alif-ragot kapja, Midhat végignézett az osztálytársain, gondolatai elkalandoztak és nem gondolt az öt főnévre. Arra a napra gondolt, amikor majd a kis népeknek is jogában áll, hogy vétót emelhetnek és betilthatják a háborút. Az a nap elhozza majd a mama és az ősz- szes beteg anya számára a gyógyszert, melyet atomból készítenek és ,bátyjának, a testvéreknek az egész világon meghozza a szabadságot. Az apa és minden apa „su-mali" lesz, olyan ember, akinek pénze van és majd vesz neki biciklit. Rida bácsi se biggyeszti el a száját és egyáltalában, minden ember attól a naptól kezdve boldog, békés életet él majd. A XIX. század bővelkedik nagy festőművészekben. Ingres, Corot, Delacroix, Daumier, Millet, Pisarro, Manet, Monet, Degas nevei ragyognak, egy-egy festményük mesteri alkotás, a festészet remekműve. És mindegyiküket túlszárnyalja Cézanne, a szíriek kiváló mestere, aki mint impresszionista kezdi, de később eltér minden irányzattól és saját útján haladva egyike lesz az első realista festőknek, aki befejez egy korszakot és megkezd egy másikat, aki bevezet egy iskolát, amely túlszárnyalja az előző két század tanítását. Paul Cézanne 1839-ben született a franciaországi Aix-en- Provence-ban. Apja, a jómódú kát, s végül örökre búcsút mond nekik. Párizsba költözik és beiratkozik a festészeti akadémiára. A divatos, felkapott művészeket semmibe sem veszi és ezt meg is mondja nekik. Ellenben órákig tud állni a Louvre-ban egy-egy régi „nagy" alkotás előtt. Különösen a velencei mestereket kedveli, pazar színeiktől alig tud szabadulni. Ugyancsak nagy hatással van rá Rubens és a barokk iskola élénk színei. Itt, a Louvre-ban, Rubens és Tintoretto képeinek másolása közben jön rá, hogy a színeket nemcsak szemével, de testének minden porcikájával felfogja, de hiányzik belőle a forma iránti érzék. Ezt állapítja meg róla tanára is. Mit tehet'hát? Üj, sajátságos stílust álkot, fejetetejére állítja F. C. WEISSKOPF: A petrográdi tüzlovasok (1905. JANUÁR 22 - A VÉ RÉS PETROGRÁDI VASÁRNAP EMLÉKÉRE) Ébredjetek! Ébredjetek! A kiirt! A kürt! Keletről szól a szava Ott, Petrográdban, tűz lobogott fel Az égre ezernyi szikra csapott fel S a szikra nyugat felé száll rátja meg is sértődik, amikor egy Cézanne képet ajándékoz neki, s biztosítja, hogy úgysem akasztja fel lakásában. Aztán egyszerre nemhogy venni, de kapkodni kezdik Cézanne festményeit. Párizs „új" után kutató fiatal művészei ismerik fel alkotásaiban a zseni vonásait. Cézanne nevétől lesz hangos Párizs, majd Franciaország és az egész művészvilág. Szinte egyik napról a másikra vagyonos emberekké válnak azok, akiknek Cézanne képet ajándékozott. Izgalmas hajsza indul felkutatni a mezőn hagyott képeket — ez ismeretes volt Cézanne-ról — hiszen már mindegyikük vagyont ér! Magát Cézanne-t hidegen hagyja a változás és újdonsült követőinek magasztalása. „Szóval végre rámát kapnak a képeim" — ennyi az egész megjegyzése és tovább festi remekműveit. Nincs megelégedve magával. Szenvedélyesen keresi a „valóságot", hogy mindent úgy adjon vissza a vásznon, ahogy az a valóságban van, ahogy azt látja. Fest tájképet, arcképet, csendéletet és mindezeket a valóság (realizmus) utáni vágy, az egyszerű vonalak jellemzik. Festményeinek nagy része magángyűjteményekben van, de azért alig van a világnak nagy múzeuma, amely ne dicsekedhetne, hogy ott Cézanne, a realista festészet első úttörője képviselve van. MESTAN KATALIN Kis képzőművészeti lexikon » Előbbi számunkban a renaissance építészet jellegzetességéivel foglalkoztunk. Kihangsúlyoztuk, hogy az építményekben érvényre jutott az individualizmus és már nem ragaszkodtak egy bizonyos meghatározott típushoz, mint pl. a gótikában. A fal ismét visszanyerte jelentőségét az építészet minden ágában. A falakat gyakran óriási méretű festett képek borították. A bolthajtás néhány típusát alkalmazzák, mégpedig a félköralakú, a szögletes, a kagylőalakú és a legyezőszerű bolthajtást. Ébredjetek! Ébredjetek! Kelet felől Nyargal a tűz! / tova Villognak a lángok, mint az acél A szikrákat hordja galoppban a szél, Le délre, le délre S nyugatra! Ébredjetek! Ébredjetek! A kürt! A kürt! Lovagoljunk mi is az élre! A láng lobog és a szikra zizeg! Vigyük a petrográdi tüzet Nyugatra, nyugatra, s le délre. A szobrászművészek közül Donatello (1386 — 1466) a korai renaissance legnagyobb egyénisége. Jól ismeri az antik művészetet, szenvedélyes realista és lelki tulajdonságok, emberi indulatok ábrázolásának nagy művésze. Mesterműve a Gatta- maletta, ez a nagyszerű komoly, méltóságteljes lovasszobor* az első Ilyen szobor az ókor óta. A lovas teljesen egybeforrrott az ágaskodó lóval és tökéletes egészet alkot. 1 Egy év után Fennállásának egy éves évfordulóját ünnepli a CSISZ SZKB mellett működő Ifjú Szivek magyar népművészeti együttes. Ha visszapillantunk a munkában gazdag napokra, hónapokra, minden elfogultság nélkül kell elismernünk a sikert. A nyári körút alkalmával aratott fényes sikerek, a lelkes tapsok, a virágcsokrok még máig is jólesően hatnak az együttes tagjaira. Persze soha nem azért járták a vidéket, hogy tudásukat fitogtassák. A céljuk az volt elsősorban, hogy szórakoztatva neveljék, tanítsák a népet, beléje oltva a kultúra szomját. Igyekezetük mint a múltban, úgy a jövőben is arra irányul, hogy hazánk magyar nemzetiségű dolgozóinak életét megmutassák énekben, dalban és táncban. Természetesen nemcsak tanítani kell a népet, hanem tanulni is kell tőle. Ezt szem előtt tartva, az együttes vezetői, népdalgyűjtők és koreográfusok rendszeresen járják a vidéket, látogatják a falvakat és gyűjtik a nép ajkán élő régi szép dalokat s a hagyományos táncmotívumokat. Egy év eredményes munkája van az együttes mögött s most az újévben ismét fel kell készülniük értékes számokkal, tarka és gazdag műsorral kell ismét a közönség elé lépni! A vezetők már hozzáfogtak az új műsorterv elkészítéséhez. Programúkat összhangba hozzák a Szlovák Nemzeti Felkelés tizenötödik évfordulójának a megünneplésével. A nagy ünnep tiszteletére egy szlovák indulót tanul be az énekkar: Cikker állmadíjas szlovák zeneszerző Felkelők indulója című művét. Az Ifjú Szívek tagjai a CSISZ III. kongresszusa tiszteletére felajánlották, hogy az új műsorral április elejéig elkészülnek. Ezt az ígéretüket biztosan valóra váltják. A tavalyi fellépések alkalmával, amint fentebb már mondottuk is, az együttes vezetői gyűjtőmunkát végeztek. A gyűjtés gnyagát feldolgozták és az új műsorban felhasználják. Az énekkar idáig három kórusművet tanult be Purcell és Donáti klasszikusoktól. Kende Ifjúsági indulója, Szíj járt ó Tréfás dallamok-ja, Németh-Samo- rinszky népdalfeldolgozásai, valamint Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Bárdos Lajos kórusmüvei is az énekkar műsorán szerepelnek. A tánccsoport szintén nagy feladatott tűzött maga elé. Tizenkét lány és tizenkét fiú tanulja szorgalmasan a Feketekői kastély című táncot, amelynek a zenéjét Andrasovan, koreográfiáját pedig Kvocsák József szerezte. A táncdráma a hűbéri társadalom légkörét ragadja meg. Kvocsák egy másik táncának a címe: Tréfás tánc. Az Ifjú Szívek lelkes közönségét bizonyára meglepi majd az 1959-es év első bemutatkozó premierje. Szorgalmasan munkálkodnak az újév műsorán. Tanulnak, gyakorolnak kitartóan. És mi a cikkünk zárórészében nem kívánhatunk mást, mint még nagyobb sikert, még több szívből fakadó mosolyt a továbbiak során! ALFÖLDI VILMA Bratislava Vahtangovov: Rendezői leckék CimA művének borítólapja. A szovjet könyvkiállításon Könyvkirakatokat nézegetve hányszor felötlik bennünk, milyen jő volna kezünkbe venni a könyveket és olvasni, nézegetni őket. Most remek alkalom nyílik erre Bratislavában. Január 8-án a Szlovák Múzeum helyiségeiben megnyílt A szovjet könyvkiadás termékei elnevezésű kiállítás, ahol a néhány ezer könyvet nemcsak messziről nézhetjük, hanem tetszés szerint nyugodtan olvashatjuk, illetve nézegethetjük a szép, ízléses könyvborítólapokat és könyvillusztrációkat. Milyen nehéz feladat előtt állhatták a kiállítás rendezői, amikor a Szovjetunióban évente 60 000, több mint 1 milliárd példányszámban megjelenő könyv közül á legjellegzetesebbeket és a legnagyobb érdeklődésre számító könyvtermékeket válogatták ki. A könyv, amint azt Gorkij örökbecsű szavai oly tökéletesen fejezik ki, „a csodák legnagyobb csodája, melyet ember alkotott, úton a boldogság, a jobb iövő felé“. A könyv az első szocialista államban valóban a nép tulajdona, a nevelés, a gazdasági, valamint a kulturális építés fontos eszköze. És hogy a marxista-leninista irodalom mennyire a Szovjetunió milliós tömegeinek életszükséglete, azt az bizonyítja, hogy például Marx és Engels műveit több mint 71 millió példányszámban 43 nyelven adták ki. A kiállításon a gazdag politikai irodalom után a politikai ökonómia legújabb termékeivel ismerkedünk meg. Diákképü látogatók kézről kézre adják a „Szovjet szocialista ökonómia az 1917—57-es években" című könyvet, amely természetesen hosszú és komoly tanulmányt igényel. Az egyik diák kényelmesen el is helyezkedik a könyvvel és máris jegyezni kezd. Nagy az érdeklődés P. N. Le- begyev, P. L. Csebisev és a többi neves fizikus munkái iránt, az atomfizika alapvető munkáitól kezdve a Szovjet Tudományos Akadémia kiadványáig. Szemmel látható izgalommal nézegeti egy kis diákcsoport A. Sternfeld A tnűhol- •daktól a bolygók közti repülésig című könyvet, s úgy látszik az orosz szöveg nem okoz különösebb nehézségeket. A csoport egyik tagja azonban már K. E. Ciolkovszkij A holdon című könyvére hívja fel a figyelmet. A műszaki könyvek körül is mindig nagy a csoportosulás. Fiatal, szemüveges diáklány hangosan olvassa a könyvcímeket: A gőzturbinákról, Újdonságok a nagy turbinák technológiájában. — Mennyi az újítók tapasztalatairól Irt könyv! — súgja oda kísérőjének. De az úgy látszik a mezőgazdaság iránt érdeklődik jobban. A mikroorganizmusok és a talaj termékenysége, Az öntözés biológiai alapjai és a többi legújabb tanulmány bizonyára új irányba terelik a szakemberek érdeklődését. Az orvosi könyvek mindig vonzzák a nagyközönséget. Az emberek kissé megrémülve nézegetik a kórtani esetek képeit, de azután sietve a sportkönyvek felé fordulnak. A sportkönyvek tetszetős külalakja is megteszi a maga hatását. A kiállítás látogatói számára általában a szépirodalom a legvonzóbb. Úgy látszik a Szovjetunióban nagyon szerethetik az írók müveinek sorozatos kiadá- dását. Szemünkbe ötlik a világ- irodalom klasszikusainak, Schiller, Hugo, Balzac, Dreiser, Ne- xö, Petőfi és Rolland műveinek sorozatos kiadása. A képzőművészetről, színházról és filmirodalomról sem feledkeztek meg a kiállítás rendezői, és a kiállítás nagy részét a gyermek- és az ifjúsági irodalom tölti be. A szovjet könyvkiállítás hűen tükrözi a szovjet irodalom sokrétűségét. A szovjet emberek alkotta irodalom azért fejlődhet az emberiség érdeklődését felkeltő irodalommá, mert visszatükrözi a kommunizmus építéséért folytatott harcot, a tudományos és technikai felfedezéseket általánosan érthetővé teszi, és ezen a téren olyan eredményeket ér el, amelyek távolságokat nem ismerve a föld és a világűr közötti határt is lerombolják. A kiállítás, amely január 31- ig tart, mindenki száméra rendkívül tanulságos, felkelti a tudásszomjat és azt a vágyat, hogy alaposan foglalkozzunk az orosz nyelv tanulásával, hogy közelebb jussunk a leghaladóbb irodalom és tudomány kincsestárához. M. W. Á színek rabja bankár, jogi pályára szánja, s kétségbeesve figyeli a fiú kibontakozó festői tehetségét. Mert Paul festeget, eleinte csak szórakozásból, később, mert festenie kell, mert mindent, amit lát, az élet egyszerű megnyilvánulásait, a természetet, vászonra kell vetnie. Szinte akaratán kívül fest, csak azért, hogy eleget tegyen elképzeléseinek, hogy gyönyörködhessen a színekben, azokban a bámulatos színekben ... Érthető, hogy a színek háttérbe szorítják a jogi paragrafusoa festészet régi elméleteit, új alapokon nyugvó, új művészetet alkot, hogy érvényesíthesse és bebizonyíthassa lángoló géniuszát. * Ez persze nem megy könnyen. Cézanne negyven éves koráig igazán csak magának, a saját élvezetére fest, egy képét sem tudja eladni. Miután azonban anyagi gondjai nincsenek, ezzel nem is törődik. Dolgozik, szorgalmasan keresve az igazi, valódi, vagyis reálista formát. Kora reggeltől áll a ' mezőn festőáll- ■ ványa előtt és élvezi a természet szépségét visszaadó színek gyönyörűségét. A kész festményt aztán nem egy- I szer otthagyja a mezőn, vagy elajándékozza ' környékbeli ismerőseinek. Egy párizsi is- i; merösét, Cho- I gyet-t megra- ! gadja Cézanne I képeinek szín- I pompája, megvesz egyet és barátainak is őszintén ajánlja, hogy vásárolják Cézanne képeit. : De mindhiába. Nemhogy megvenni nem akarják, de egy baPaul Cézanne Beszélgetés című festménye
