Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-20 / 3. szám

•• // . or hmű IRTA: ABDURRAHMAN FANMI, FIATAL EGYIPTOMI IRÖ I defigyeljetek, yyerekek! Öt főnév. Valóban öt? Számoljatok velem! Seich Abd as-Semija, a tanító krétát vett a kezébe, a táblához lépett, miközben hangosan ezt mondta: „A te apád... az egyik főnév... a te bátyád... a má­sodik. A kis Midhat agyában felötlött egy kérdés, de nem akarta meg­zavarni a tanítót és ezért gon­dolataiba mélyedve lelkileg tel­jesen eltávolodott a tanítástól. Igen, a jönevekhez olyan nevek tartoztak, melyek családtagokat, az apát, az anyát... jelentik. Miért mondják, az anya és miért a bátyám. Talán, mert a mama már két év óta ágyban fekvő beteg? De ha egészséges lesz — hiszen a betegek ki is gyógyul­nak — akkor újból az „bt fő­névhez" oszthatjuk be. A mamán csak valami jó gyógyszer segít­hetne. Hallotta, amint az apja említette, hogy olyan gyógyszert már Amerikában is felfedeztek. Egyiptomba azonban nem külde­nek ilyen gyógyszereket, mert bizonyára atomból készülnek. Es Amerikában az atomok elsősor­ban a bombák készítésére szük­ségesek. A kis Midhat most újból a ta­nító hangjára lett figyelmes. — Figyeljétek csak meg, mi azt mondjuk, hogy: a te tisztelt apád, a te szorgalmas bátyád... Igaz, a bátyja valóban szorgal­mas. Midhat hallotta, a család­ban gyakran emlegetik, hogy milyen szorgalmasan tanult az egyetemen. Dehát mi haszna van belőle, hiszen már hét éve, hogy letartóztatták. Tizenöt évre ítél­ték el, csakis azért, mert a sza­badságért harcolt. A tanító hangja újból a kisfiú tudatába férkőzött. Az a szó, hogy fu-ka — a te- szájad. Mi történne, ha Rida bácsinak azt mondaná: a te szájad görbe. Apja bizonyára jól elnáspágolná, mert Rida bácsi rendszerint még jobban elbiggyeszti a száját, ha valaki a görbe szájáról valami megjegyzést mond. — Gyerekek — „Sui mali" — annyit jelent, olyan ember, aki­nek pénze van. Például• aP az ember, akinek pénze van, az bol­dog ... Természetesen nagyon boldog. Ha az apja olyan ember lenne, akinek pénze van, akkor biztos venne neki egy biciklit és nem kellene gyalog az iskolába menni. — Látjátok, mind az öt főnév „wo-ra" végződik. N agyszerű! Milyen könnyű ez az óra! Minden főnév, amely wo-ra végződik, az „öt főnévhez" tartozik. Szóval akkor „Hamido", így hívják a sarki boltos fiát is, az is az öt főnév­hez tartozik. Es természetesen a „vétó" szó is. Tulajdonképpen mit is jelent az, hogy „vétót emelni“? Midhat reggel hallotta volna a rádióból, hogy a Szovjet­unió a „vétó jogával élt". Mit jelent az? Biztos valami igazsá­gos dolgot, mert a szovjetek a csatornát is visszaadták Egyip­tomnak. Az angolok el akarták venni, de a Szovjetunió élt a „vétó jogával". A kisfiú összerezzent, mert a tanító a nevén szólította. — Midhat, hogyha az öt fő­névre vonatkozólag egy jó példát hoznál fel... A fiú bátortalanul felállt. Egy példa sem jutott eszébe. Az osz­tályban csend uralkodott. — Na, tudsz már egy példát? Még várok a feleletre! A. tanító a nádpálcával megfe­nyegette. A fiú ki akart bújni a büntetés alól, hirtelen kirob­bant belőle: — Nekem nagyon tetszik a „vétó" szó. Az osztályban halá­los csend uralkodott. Hirtelen mindnyájan nevetni kezdtek. — Miért vagy olyan szórako­zott, te fiú? Állj a sarokba. De azonnal. Amikor a gyerekek észrevet­ték, hogy a tanító nem dühöskö- dik, nekibátorodtak és az egyik megszólalt: — Kérem, magyarázza meg nekünk, mit jelent az a szó „vétó". — Az nem tartozik a tan­anyaghoz. A tanulók *lármázva osztály­társuk védelmére siettek. A ta­nító közben vissza akart térni az „öt főnévre", de a gyerekek egyre diák azt erösítgették, ma­gyarázza meg, mit jelent az, hogy vétó. A tanító a legnagyobb zavarba jött, majd végre megszólalt: — Ne gondoljátok, hogy nem szívesen foglalkozom hazafias ügyekkel. 1935-ben, amikor a ta­nítóképzőbe jártam, nagy hazafi voltam. Ti is, én is hazafiak va­gyunk és most mindjárt meg­magyarázom, hogy mi a vétó. Szóval vétó az azt jelenti, hogy tiltakozás, Tudjátok ugye­bár, hogy amikor az imperialista nagyhatalmak a Biztonsági Ta­nácshoz fordultak és arra akar­ták rábírni, hogy olyan határo­zatot hozzon, amely a háborút támogatja, akkor a Szovjetunió „vétót emelt", és ez a határozat nem jött létre. Midhat még mindig a sarok­ban állt, de azért merészen fel­tette a kérdést. — Szóval már nem lesz hábo­rú? — Nem. A háborút már befe­jezték. E gy másik tanuló azt akarta tudni, hogy Egyiptom is vétót emelhet-e és akkor szintén megváltoztathat-e egy határoza­tot. — Nem, vétót csak a nagyha­talmak emelhetnek. Mi a kis nemzetekhez tartozunk. Most már azonban ebből elég volt, térjünk vissza az öt főnévre. A második esetben az öt -főnév az „alif-ragot kapja, Midhat végignézett az osztály­társain, gondolatai elkalandoztak és nem gondolt az öt főnévre. Arra a napra gondolt, amikor majd a kis népeknek is jogában áll, hogy vétót emelhetnek és betilthatják a háborút. Az a nap elhozza majd a mama és az ősz- szes beteg anya számára a gyógyszert, melyet atomból ké­szítenek és ,bátyjának, a testvé­reknek az egész világon meghoz­za a szabadságot. Az apa és minden apa „su-mali" lesz, olyan ember, akinek pénze van és majd vesz neki biciklit. Rida bácsi se biggyeszti el a száját és egyálta­lában, minden ember attól a naptól kezdve boldog, békés éle­tet él majd. A XIX. század bővelkedik nagy festőművészekben. Ingres, Corot, Delacroix, Daumier, Millet, Pisarro, Manet, Monet, Degas ne­vei ragyognak, egy-egy festmé­nyük mesteri alkotás, a festészet remekműve. És mindegyiküket túlszárnyalja Cézanne, a szíriek kiváló mestere, aki mint im­presszionista kezdi, de később eltér minden irányzattól és saját útján haladva egyike lesz az első realista festőknek, aki befejez egy korszakot és megkezd egy másikat, aki bevezet egy iskolát, amely túlszárnyalja az előző két század tanítását. Paul Cézanne 1839-ben szüle­tett a franciaországi Aix-en- Provence-ban. Apja, a jómódú kát, s végül örökre búcsút mond nekik. Párizsba költözik és be­iratkozik a festészeti akadémiá­ra. A divatos, felkapott művésze­ket semmibe sem veszi és ezt meg is mondja nekik. Ellenben órákig tud állni a Louvre-ban egy-egy régi „nagy" alkotás előtt. Különösen a velencei mes­tereket kedveli, pazar színeiktől alig tud szabadulni. Ugyancsak nagy hatással van rá Rubens és a barokk iskola élénk színei. Itt, a Louvre-ban, Rubens és Tinto­retto képeinek másolása közben jön rá, hogy a színeket nemcsak szemével, de testének minden porcikájával felfogja, de hiány­zik belőle a forma iránti érzék. Ezt állapítja meg róla tanára is. Mit tehet'hát? Üj, sajátságos stílust álkot, fejetetejére állítja F. C. WEISSKOPF: A petrográdi tüzlovasok (1905. JANUÁR 22 - A VÉ RÉS PETROGRÁDI VASÁR­NAP EMLÉKÉRE) Ébredjetek! Ébredjetek! A kiirt! A kürt! Keletről szól a szava Ott, Petrográdban, tűz lobogott fel Az égre ezernyi szikra csapott fel S a szikra nyugat felé száll rátja meg is sértődik, amikor egy Cézanne képet ajándékoz neki, s biztosítja, hogy úgysem akasztja fel lakásában. Aztán egyszerre nemhogy ven­ni, de kapkodni kezdik Cézanne festményeit. Párizs „új" után kutató fiatal művészei ismerik fel alkotásaiban a zseni vonásait. Cézanne nevétől lesz hangos Párizs, majd Franciaország és az egész művészvilág. Szinte egyik napról a másikra vagyonos em­berekké válnak azok, akiknek Cézanne képet ajándékozott. Iz­galmas hajsza indul felkutatni a mezőn hagyott képeket — ez ismeretes volt Cézanne-ról — hiszen már mindegyikük vagyont ér! Magát Cézanne-t hidegen hagyja a változás és újdonsült követőinek magasztalása. „Szóval végre rámát kapnak a képeim" — ennyi az egész megjegyzése és tovább festi remekműveit. Nincs megelégedve magával. Szenvedélyesen keresi a „valósá­got", hogy mindent úgy adjon vissza a vásznon, ahogy az a va­lóságban van, ahogy azt látja. Fest tájképet, arcképet, csend­életet és mindezeket a valóság (realizmus) utáni vágy, az egy­szerű vonalak jellemzik. Festményeinek nagy része ma­gángyűjteményekben van, de azért alig van a világnak nagy múzeuma, amely ne dicsekedhet­ne, hogy ott Cézanne, a realista festészet első úttörője képviselve van. MESTAN KATALIN Kis képzőművészeti lexikon » Előbbi számunkban a renais­sance építészet jellegzetessé­géivel foglalkoztunk. Kihangsú­lyoztuk, hogy az építmények­ben érvényre jutott az indivi­dualizmus és már nem ragasz­kodtak egy bizonyos meghatá­rozott típushoz, mint pl. a gótikában. A fal ismét visszanyerte je­lentőségét az építészet minden ágában. A falakat gyakran óriási méretű festett képek borították. A bolthajtás néhány típusát alkalmazzák, mégpedig a félköralakú, a szögletes, a kagylőalakú és a legyezőszerű bolthajtást. Ébredjetek! Ébredjetek! Kelet felől Nyargal a tűz! / tova Villognak a lángok, mint az acél A szikrákat hordja galopp­ban a szél, Le délre, le délre S nyugatra! Ébredjetek! Ébredjetek! A kürt! A kürt! Lovagoljunk mi is az élre! A láng lobog és a szikra zizeg! Vigyük a petrográdi tüzet Nyugatra, nyugatra, s le délre. A szobrászművészek közül Donatello (1386 — 1466) a korai renaissance legnagyobb egyéni­sége. Jól ismeri az antik mű­vészetet, szenvedélyes realista és lelki tulajdonságok, emberi indulatok ábrázolásának nagy művésze. Mesterműve a Gatta- maletta, ez a nagyszerű komoly, méltóságteljes lovasszobor* az első Ilyen szobor az ókor óta. A lovas teljesen egybeforrrott az ágaskodó lóval és tökéletes egészet alkot. 1 Egy év után Fennállásának egy éves évfor­dulóját ünnepli a CSISZ SZKB mellett működő Ifjú Szivek ma­gyar népművészeti együttes. Ha visszapillantunk a munkában gazdag napokra, hónapokra, min­den elfogultság nélkül kell elis­mernünk a sikert. A nyári körút alkalmával aratott fényes sike­rek, a lelkes tapsok, a virágcsok­rok még máig is jólesően hatnak az együttes tagjaira. Persze soha nem azért járták a vidéket, hogy tudásukat fitog­tassák. A céljuk az volt elsősor­ban, hogy szórakoztatva nevel­jék, tanítsák a népet, beléje oltva a kultúra szomját. Igyekezetük mint a múltban, úgy a jövőben is arra irányul, hogy hazánk magyar nemzetiségű dolgozóinak életét megmutassák énekben, dalban és táncban. Természetesen nemcsak taní­tani kell a népet, hanem tanulni is kell tőle. Ezt szem előtt tart­va, az együttes vezetői, népdal­gyűjtők és koreográfusok rend­szeresen járják a vidéket, láto­gatják a falvakat és gyűjtik a nép ajkán élő régi szép dalo­kat s a hagyományos táncmotí­vumokat. Egy év eredményes munkája van az együttes mögött s most az újévben ismét fel kell készül­niük értékes számokkal, tarka és gazdag műsorral kell ismét a kö­zönség elé lépni! A vezetők már hozzáfogtak az új műsorterv el­készítéséhez. Programúkat össz­hangba hozzák a Szlovák Nem­zeti Felkelés tizenötödik évfor­dulójának a megünneplésével. A nagy ünnep tiszteletére egy szlovák indulót tanul be az ének­kar: Cikker állmadíjas szlovák zeneszerző Felkelők indulója cí­mű művét. Az Ifjú Szívek tagjai a CSISZ III. kongresszusa tiszteletére felajánlották, hogy az új műsor­ral április elejéig elkészülnek. Ezt az ígéretüket biztosan valóra váltják. A tavalyi fellépések alkalmá­val, amint fentebb már mondot­tuk is, az együttes vezetői gyűj­tőmunkát végeztek. A gyűjtés gnyagát feldolgozták és az új műsorban felhasználják. Az énekkar idáig három kó­rusművet tanult be Purcell és Donáti klasszikusoktól. Kende Ifjúsági indulója, Szíj járt ó Tré­fás dallamok-ja, Németh-Samo- rinszky népdalfeldolgozásai, va­lamint Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán és Bárdos Lajos kórusmüvei is az énekkar műso­rán szerepelnek. A tánccsoport szintén nagy feladatott tűzött maga elé. Ti­zenkét lány és tizenkét fiú ta­nulja szorgalmasan a Feketekői kastély című táncot, amelynek a zenéjét Andrasovan, koreográ­fiáját pedig Kvocsák József sze­rezte. A táncdráma a hűbéri társadalom légkörét ragadja meg. Kvocsák egy másik táncának a címe: Tréfás tánc. Az Ifjú Szívek lelkes közönsé­gét bizonyára meglepi majd az 1959-es év első bemutatkozó premierje. Szorgalmasan munkálkodnak az újév műsorán. Tanulnak, gya­korolnak kitartóan. És mi a cik­künk zárórészében nem kívánha­tunk mást, mint még nagyobb sikert, még több szívből fakadó mosolyt a továbbiak során! ALFÖLDI VILMA Bratislava Vahtangovov: Rendezői leckék CimA művének borítólapja. A szovjet könyvkiállításon Könyvkirakatokat nézegetve hányszor felötlik bennünk, mi­lyen jő volna kezünkbe venni a könyveket és olvasni, néze­getni őket. Most remek alka­lom nyílik erre Bratislavában. Január 8-án a Szlovák Múzeum helyiségeiben megnyílt A szov­jet könyvkiadás termékei elne­vezésű kiállítás, ahol a néhány ezer könyvet nemcsak messzi­ről nézhetjük, hanem tetszés szerint nyugodtan olvashatjuk, illetve nézegethetjük a szép, ízléses könyvborítólapokat és könyvillusztrációkat. Milyen nehéz feladat előtt állhatták a kiállítás rendezői, amikor a Szovjetunióban éven­te 60 000, több mint 1 milliárd példányszámban megjelenő könyv közül á legjellegzeteseb­beket és a legnagyobb érdek­lődésre számító könyvterméke­ket válogatták ki. A könyv, amint azt Gorkij örökbecsű szavai oly tökélete­sen fejezik ki, „a csodák leg­nagyobb csodája, melyet ember alkotott, úton a boldogság, a jobb iövő felé“. A könyv az el­ső szocialista államban valóban a nép tulajdona, a nevelés, a gazdasági, valamint a kulturá­lis építés fontos eszköze. És hogy a marxista-leninista iro­dalom mennyire a Szovjetunió milliós tömegeinek életszük­séglete, azt az bizonyítja, hogy például Marx és Engels műveit több mint 71 millió példány­számban 43 nyelven adták ki. A kiállításon a gazdag poli­tikai irodalom után a politikai ökonómia legújabb termékeivel ismerkedünk meg. Diákképü látogatók kézről kézre adják a „Szovjet szocialista ökonómia az 1917—57-es években" című könyvet, amely természetesen hosszú és komoly tanulmányt igényel. Az egyik diák kényel­mesen el is helyezkedik a könyvvel és máris jegyezni kezd. Nagy az érdeklődés P. N. Le- begyev, P. L. Csebisev és a többi neves fizikus munkái iránt, az atomfizika alapvető munkáitól kezdve a Szovjet Tu­dományos Akadémia kiadvá­nyáig. Szemmel látható izga­lommal nézegeti egy kis diák­csoport A. Sternfeld A tnűhol- •daktól a bolygók közti repülés­ig című könyvet, s úgy látszik az orosz szöveg nem okoz külö­nösebb nehézségeket. A csoport egyik tagja azonban már K. E. Ciolkovszkij A holdon című könyvére hívja fel a figyelmet. A műszaki könyvek körül is mindig nagy a csoportosulás. Fiatal, szemüveges diáklány hangosan olvassa a könyvcíme­ket: A gőzturbinákról, Újdon­ságok a nagy turbinák techno­lógiájában. — Mennyi az újítók tapasz­talatairól Irt könyv! — súgja oda kísérőjének. De az úgy lát­szik a mezőgazdaság iránt ér­deklődik jobban. A mikroorga­nizmusok és a talaj termékeny­sége, Az öntözés biológiai alap­jai és a többi legújabb tanul­mány bizonyára új irányba te­relik a szakemberek érdeklő­dését. Az orvosi könyvek mindig vonzzák a nagyközönséget. Az emberek kissé megrémül­ve nézegetik a kórtani esetek képeit, de azután sietve a sportkönyvek felé fordulnak. A sportkönyvek tetszetős kül­alakja is megteszi a maga ha­tását. A kiállítás látogatói számára általában a szépirodalom a leg­vonzóbb. Úgy látszik a Szovjet­unióban nagyon szerethetik az írók müveinek sorozatos kiadá- dását. Szemünkbe ötlik a világ- irodalom klasszikusainak, Schil­ler, Hugo, Balzac, Dreiser, Ne- xö, Petőfi és Rolland műveinek sorozatos kiadása. A képzőművészetről, szín­házról és filmirodalomról sem feledkeztek meg a kiállítás rendezői, és a kiállítás nagy részét a gyermek- és az ifjú­sági irodalom tölti be. A szovjet könyvkiállítás hű­en tükrözi a szovjet irodalom sokrétűségét. A szovjet embe­rek alkotta irodalom azért fej­lődhet az emberiség érdeklődé­sét felkeltő irodalommá, mert visszatükrözi a kommunizmus építéséért folytatott harcot, a tudományos és technikai felfe­dezéseket általánosan érthető­vé teszi, és ezen a téren olyan eredményeket ér el, amelyek távolságokat nem ismerve a föld és a világűr közötti ha­tárt is lerombolják. A kiállítás, amely január 31- ig tart, mindenki száméra rendkívül tanulságos, felkelti a tudásszomjat és azt a vágyat, hogy alaposan foglalkozzunk az orosz nyelv tanulásával, hogy közelebb jussunk a leghala­dóbb irodalom és tudomány kincsestárához. M. W. Á színek rabja bankár, jogi pályára szánja, s kétségbeesve figyeli a fiú ki­bontakozó festői tehetségét. Mert Paul festeget, eleinte csak szó­rakozásból, később, mert festenie kell, mert mindent, amit lát, az élet egyszerű megnyilvánulásait, a természetet, vászonra kell vet­nie. Szinte akaratán kívül fest, csak azért, hogy eleget tegyen elképzeléseinek, hogy gyönyör­ködhessen a színekben, azokban a bámulatos színekben ... Érthető, hogy a színek háttér­be szorítják a jogi paragrafuso­a festészet régi elméleteit, új alapokon nyugvó, új művészetet alkot, hogy érvényesíthesse és bebizonyíthassa lángoló géniu­szát. * Ez persze nem megy könnyen. Cézanne negyven éves koráig igazán csak magának, a saját élvezetére fest, egy képét sem tudja eladni. Miután azonban anyagi gondjai nincsenek, ezzel nem is törődik. Dolgozik, szor­galmasan keresve az igazi, való­di, vagyis reálista formát. Kora reggeltől áll a ' mezőn festőáll- ■ ványa előtt és élvezi a termé­szet szépségét visszaadó színek gyönyörűségét. A kész festményt aztán nem egy- I szer otthagyja a mezőn, vagy el­ajándékozza ' környékbeli is­merőseinek. Egy párizsi is- i; merösét, Cho- I gyet-t megra- ! gadja Cézanne I képeinek szín- I pompája, meg­vesz egyet és barátainak is őszintén ajánlja, hogy vásárolják Cézanne képeit. : De mindhiába. Nemhogy meg­venni nem akar­ják, de egy ba­Paul Cézanne Beszélgetés című festménye

Next

/
Thumbnails
Contents