Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-06-29 / 26. szám
i/Ríve aste. Hakt... A táj szépségével kezdeném, de nem tehetem. A szépség inkább a vászonra kívánkozik. Csak a művész ecsetére van szükség. A csodálatos hajnali madárfütty sem vetné meg a magnetofonszalagot. De akik itt laknak e gyönyörű tájon, úgy látszik megszokták az egészet. Csodálkozásomat, melyet a vidék meglepő különlegessége váltott ki belőlem, egyhangú közömbösséggel fogadták. De mire ebbeli meggyőződésemet végképp megerősítettem volna, csalódtam, mégpedig kellemesen. A NAP TÜZÉBEN ennyi kislány van együtt, ott a szerelem mégsem lehet a „sírban". És valóban. Még a tizenkilencedik évét egy sem lépte tűt. A szerelem persze más lapra tartozik. Jancsi, Pista van elég a környéken. Azért ezt a szomorú nótát sem veszik komolyan. Csak éppen úgy, mint a többit, a vidámabbakat, vagy a legújabb slágert. De sebaj. Száll a dal és folyik a munka vígan. így volt ez mindig. Ifjúság, nóta, serény- ség édes testvérek. így véli ezt Pifko Magda, Kucsera Ilonka CSISZ-tag, Udvari Valika és a többiek is. A Pista is dohányos, meg a Jancsi is. Hadd szívjanak illatos cigarettát, mert másképp hogy is lenne. És mire leszáll a nap, a frissen kapált dohánytábla tisztán várja a hajnali harmatot. A RÉT TÜLSO FELÉN Köröskörüt ringó gabonatáblák, gondozott kapások. Mintha csak ez a kettő, a zöld szőnyeg és a csillogó napfény uralná a vidéket. Az idegen ismeretlen, csak megy a füvei benőtt búzával, zabbal övezett dülőúton. A tágas határ kihaltnak látszik. Vagy mégsem az? No lám. Gyenge önkötözőgép ált. hangfoszlányok szállnak a távoli Éppen jókor tőr- rétekről. — Akkor szép az erdő tént az egész, mikor zöld, mikor a vadgalamb Géphiba, de most benne költ, — száll egyre erő- ez egyszer sem- sebben a szép melódia. De ahol m\ baj. A szem már úgyis peregne. Mire megpuhul a kalász, a gép vígan berreg tovább. így látja ezt Bíró Miska traktoros és segítője Laci is. Á repcearatást egyébként is as aratás főpróbájának tartják. De vigyázni kell ilyenkor is. A premier a főpróbától függ. A reggeli szemle előtt szításét — bocsátotta szavazás alá a gyűlés határozati javaslatának harmadik pontját az elnöklő ... NAGYSZERŰ ÖTLET i volt a harmadik pont Is, de ha a vezetőség kicsit jobban körültekint, más javaslattal is jöhetett volna. Az istállók körül a kifutókon az állatok alatt fóva.1 több, mint 150 köbméter elsőrendű trágya hever, aminek a forró nyári napsugár csak árthat. Bár nagyon fontos a komposzt készítése is, de az istállótrágya mégis csak fontosabb. Mindehhez azonban szükséges az is, hogy a CSISZ-szervezet vezetősége jobb kapcsolatot létesítsen az üzem vezetőségével és viszont. De ami késik, nem múlik, Ogy hiszem, hogy a késő éjszakába nyúló megbeszélés meghozza a maga gyümölcsét. Kézsmárkon az egykori Thököli kastély udvarán húsz partizánnak emeltek emlékművet, akiket a német fasiszták 1944. szeptember 5 —29-e,között végeztek ki. Kézsmárk városát 1945. január 27-én szabadította fel a szovjet hadsereg. r Ev végi híradás Komáromból A rnsflVat* 11 Avise IcnTÓnícknla Lmrlóflan loVtafncóno sran q a czlm rí V óo rnft rí\rat* 11 Ki kivel törődik?-az országos szavalóverseny margójáraA GAZDASÁG VEZETŐJE mosolyogva, elégedetten járja a határt. Minden jó, ha a vége jó — gondolja. Érthető is izgalma, ami az elkövetkező heteket illeti. — A termés igazán nagyszerűnek mutatkozik, csak elemi csapás ne jöjjön. Bár jelkészültünk mindenre — mondja Anyalai elvtárs — de mégis. Egy pár kilót levesznek rátám az álmatlan éjszakák, de remélem munkánk gyümölcsözni fog — mondja inkább magának, mint csoportvezetőjének és egy kézlegyintéssel tovább áll. ESTE TÍZKOR kissé csalódtam. A gólyási és a nagyszegi tanya jiataljai CSISZ gyűlésen találkoztak. A gyűlés jól indult, de mégis túllőttek a célon. Annyi szép és jó után, amit végigéltem a két gazdaságon egy nap alatt, váratlanul ért az egész. — Álékor vállaljátok a 150 köbméter komposzt elkéi t a szlovák tanulok példáján felbuzdulva ismét bemutatja a Pettyes című vígjátékot. Ezzel a darabbal legutóbb Nagyme- gyeren arattak sikert a diákok. El kell mondanunk, hogy a színdarab bemutatásában nagy szerepe van Babreczky Géza, Bóna Nándor és Lelkes Irén tanulóknak, akik ugyan az utolsó évfolyam látogatói, mégsem vonakodtak szabad idejüket a színdarab sikerére fordítani. , Iskolánkban egyébként a színjátszáson tül nagy sülyt fektetnek a szlovák nyelv tanulására is. A szombati nap mindig a szlovák nyelv tanulásának napja. Iskolánk falán egy tábla hirdeti: „Snazme sa hovorit po slovensky“ (Igyekezzünk szlovákul beszélni). Szombati napokon egy-egy tanuló felolvassa jól sikerült dolgozatát a rádióban. Továbbá szép szlovák dalok betanulását szorgalmazzuk. A komáromi tanulóifjúságnak, gyár Területi Színház egyes műsorszámainak megtekintésére. Ezzel a lehetőséggel teljes mértékben él a magyar 11 éves középiskola. Rendszeresen látogatjuk az előadásokat és főleg az ifjúság nevelésével foglalkozó darabokat tekintjük meg. Iskolánk CSISZ-szervezete szívügyének tekinti a színházi estéket. A MATESZ vezetőivel egyetértésben kizárólag a tanulóifjúságnak is mutatnak be színdarabokat. Persze a színházi esték éreztetik hatásukat a tanulók előmenetelénél is. Valamennyien hálásan emlékezünk a Néma levente, az Ármány és szerelem, a Dodi, az Ének a romok felett, és a Szélvihar című bemutatókra. Természetesen tevékenységünk nemcsak a színházra korlátozódik, rendszeresen járunk filmszínházainkba is. Közösen rendezett sport és kultúr mozgalmainkból pedig komoly barátság alakul iskolák között. A két Iskola tanulói és tanárai jól megértik egymást. Tavaly például a test- nevelési ünnepségekre a két iskola leánytanulói közösen végezték gyakorlataikat. Idén pedig? Röplabda, kosárlabda mér- középiskola tanulói. Nem betalálkoztak a szlovák és magyar középiskola tanulói. Nembeszélve arról, hogy ebben az év- bn két színdarabbal lepték meg a magyar tanulókat a szlovák középiskola növendéket. Bizonyosra vehető, hogy kulturális forradalmunk elkövetkező őszi hónapjaiban még mélyebbé válnak kapcsolataink a szlovák 11 éves középiskolával és még gyümölcsözőbb lesz kulturális munkánk! mészáros jőzsef Komárom Nagyszerű elgondolás A Szovjetunióban új, nagyszerű elgondolás született. A Föld északi félgömbjén évmilliókon keresztül meleg éghajlat uralkodott. Csak a legutóbbi korszakban vált Itt hideggé a kiima. A Föld északi részén uralkodó jég és hideg történelmileg rövid ideje tartós jelenség, a jelenlegi éghajlatot tehát meg lehet változtatni. A szovjet elgondolásnak az a lényege, hogy a Bering-szorost óriási gát-híddal el kell zárni. A. I. Sumilin, a legidősebb orosz mérnök ezt így képzelte el: a gát testébe több ezer propeller-szivattyút kell elhelyezni, amelyeket hatalmas atomerőművek hoznak mozgásba. A szivattyúk a meleg áramlatot átvezetik a Csendes-óceánból az Atlanti-óceánba, s ez enyhébbé teszi Szibéria és Észak-Ameri- ka klímáját. Az utóbbi időben P. M. Bori- szov mérnök egy másik tervet dolgozott ki a Föld északi részén uralkodó éghajlat enyhítésére. Szerinte meg kell szüntetni a jégtakarót. Akkor ez a vidék nem lesz többé hideggenerátor, hanem megindul az ör.felmelegedési folyamat. Di hogyan lehet eltűntetni a hatalmas jégtakarót? Ez majd egy nemzetközi tudós- és mérnökkollektíva feladata lesz. Nevek sorát mezem: Kovács Piroska, Kopasz Csilla, Vas Ottó. Jöttek, mint ezek a mostaniak, s mi lett velük, hová tűntek? S ha néha-néha fel is ütik még a fejüket, egy-egy közöny- be-kudarcba fulladt szavalóesten, mi lesz velük ezután? Más példát mondok. Volt itt néhány éve egy fiatal írógárda, ugyanúgy, mint a mostani „nyolcak“, s ml lett velük? Elvégezték a főiskolát, kimentek vidékre, családot alapítottak, s azóta eszükbe sem jut kezükbe venni a tollat. Pedig nem is volt mindegyikük tehetségtelen ember: Miícus Sándor, Kardos István, Kovács Zoltán, Komlősi Lajos. S ha kérdem miért, azt felelik: majd meglátod te is, ha két gyereked lesz! Hát nem. Az írás, a művészet, a kultúra szolgálata szentebb dolog mindennél, nem állhatják útját mindennapi akadályok. Nem is állják. Példát rá a nagyok, akik tíz gyerek mellett is tudtak alkotni. Sokkal inkább a tunyaságban, a provirtcionaliz- musban, az úgyis-minden-min- degy-hangulatban látom én az okokat. Ki kivel törődik? Kinek a dolga, hogy a főiskola elvégzése után ne szóródjanak szét a tehetséges fiatalok, hanem maradjanak Bratislavában, hogy fejleszthessék tudásukat. Megint nevek sora, akik most végezték el a főiskolát: Gyüre Lajos, Koncsol László, Kálmán Olga, Forgács Péter. S ismét vissza a szavalőkhoz. Alföldi Vilma, Goda Éva, Szilva Erika, Thirring Viola, Szapu Mária, Öllé Éva, Krista Katalin (de kár, hogy egy fiú sincs közöttük!) Némelyikük egészen nagyszabású szavaiévá, színész- szé fejlődhetne. Azzá fejlő- dik-e? Az idén, ahogy hallottuk, végre megnyílik a színész- tanszék magyar tagozata. Lehet hogy ez segít a bajunkon? Reméljük, a agy ujaoo Keraes, amit Böszörményi elvtárs vetett fel az Oj Szóban: ne hagyjuk kihasználatlanul erőinket. Város- ról-városra alakulnak a vidéki irodalmi körök: Losonc, Léva, Rozsnyó, Királyhelmec, Komárom. Váljanak ezek a szavalok Összekötő-kapoccsá Irő és olvasó között; terjesztőivé a szép szónak, világosságnak, kultúrának. Ki irányítsa ezt a munkát: írószövetség, Csemadok, Népművelési Otthon? Gondolkodjunk rajta! S ami konkréten ezt a negyedik szavalóversenyt illeti, hát... habozik az ember. Jó volt, rossz volt? Ki tudja. Ki tudná azt pontosan összeadni, mennyi volt a pozitívum, mennyi a negatívum. Egy biztos: az egész versenyre jellemző volt a szembetűnő felkészültséghiány. Ezt elsősorban tanítóink számlájára kell írnunk, mert ki más kezdje a gondoskodást, a pallérozást, ha nem ők. Kin múlik, hogy a hat-hét éves Öllé Évából, Szapu Máriából 15 — 20 év múlva Bulla Elma, Ruttkai Éva lesz-e, vagy ismeretlen senki, ha nem rajtuk. Tanító elvtársak, nem érne meg ez a szép távlat egy kis erőkifejtést, egy kicsikét lelkiismeretesebb munkát? A versenybizottság helyesen sár na[ osztotta ei a aijanat. Egy ne- szil lyütt jártam volna el máskép- Is pen: a vers negyedik kategő- ját: riájában, ahol az első díjat tét: megosztották Alföldi Vilma, Szilva Erika és Thirring Viola között. Elhiszem, hogy nem volt könnyű dolga a bizottságnak, hiszen mindhárman megdöbbentő erővel adták elő a verseket, s tudtunk is lelkesedni, háborogni, vagy könnyezni a Katonafiamnak s a Kései sirató hallgatása közben, de amit bet Thirring Viola csinált, az ennél kői több volt: nem szavalt ez a 17 éves lány, hanem élt a színpadon, őrjöngött és röpködött, villámlott és panaszkodott, egyszóval azt adta hozzá a vershez, amit minden igazi művésztől elvárunk, az fitplántálást a hideg verssorokból az emberi idegekbe. Én neki adtam volna az első díjat. Végezetül a rendezésről: nem kétséges, hogy a komáromi tanító elvtérsak megtettek mindent eme jeles ünnep előkészítésére, s mégis mintha az egész valami megmagyarázhatatlan közönybe, fásultságba fulladt volna, elsősorban a közönség részéről. S nem kevésbé a szakmabeliek: tanárok, diákok, színészek, írók, költők, újságírók részéről. CSELÉNYI LASZLÖ ALOIS CALETKA: Tárjatok kaput Mint a tavasz aranyszín kankalinja a fű között nő, s törtet egyre fel. az ifjúság a múlt zárait nyitja, és a világ nagy kapujára ver. Tárjatok kaput az Ifjú menetnek, mely szerencsés, víg és határozott; igaz barátként összesereglenek, dallal köszöntik az új holnapot. Tárjatok kaput! Oj ifjúság rajtol! Akadályon át tör a cél felé! Ha megkapja dús jussát az atomkor, nem lesz háború már soha többé! Világ! Megvédünk a pusztító rémtől! Várnak reánk a béke zészlal. A Pacifikot üdvözöljük Bécsből, szívét hozza Moszkva és Prága is! Ifjúság! Hívunk az űrrepülésre, így köszöntjük a dicső holnapot! Szerencsét gyűjtünk szlnültig tetézve; célunknál nem volt merészebb, s nagyobb! Régi világ, halld! Kapuidat tárjad! Cifra nyomorod mindünk ismeri. Békés szőből lesz nyitja minden zárnak, s földünket széppé a béke teszi. Fordította: ZALA JŐZSEF
