Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-24 / 25. szám

an&Jy bal*mik ellen Petuskóba a tudományos is­mereteket terjesztő társaság előadói csak külön meghívásra jöttek. Egyszer meghívták Drenkint, akit a babonák és előítéletek elleni harc kiváló ismerőjének tartották. — Az emberek gyakran ösz- szetévesztik az előítéleteket a csőké vényekkel — kezdte rendszerint előadását. A többi mondatot, nem tudni miért, mindig „és“-sel kezdte. — És az előítéletek és a ba­bonák és a csökevények, és én a csökevények tömkelegéből kiragadom a babonákat és az előítéleteket, amelyek mint csökevények terjedtek el. És ez a helyes. Éppen a különböző egyházi szokások, jelmagyará­zatok, álomfejtések okozzák a legnagyobb nehézségeket a népnevelés terén. Drenkin előadó főleg azzal érte el sikereit, hogy tökélete­sen tisztában volt' a babonák jelentőségével. A legbaboná- sabb vénasszonyt is levette a lábáról, olyan sok babonát is­mert. A kerületben elterjedt Drenkin híre, mindenfelé hívták mint előadót és ezért nehezen talált magának időt ahhoz, hogy Petuskóba elmenjen. Pedig ott óriási volt az érdeklődés, az előadóterem megtelt, még szé­keket is kellett kölcsönözni az iskolából. Az előadás zavartalanul folyt, Drenkin előadó megmagyarázta a babonák lényegét, majd rávi­lágított a különböző jelek ma­gyarázatára, — És a jelek - elvtársak - azok tulajdonképpen a babonák molekuláit alkotják. És a babo­na tulajdonképpen a jelek lán- colatos összetűzése, amely azu­tán a kvalitatív jelenséget al­kotja. És a tudomány megtalál­ja a kulcsot az élet titkainak megismeréséhez — folytatta a szónok. — És önök mindannyian tud­ják: a kutya eső előtt a hátán hempereg. Most mi van ezen különös? A tudósok már rég megmagyarázták, hogy ezt a bolhák okozzák. És természete­sen azok a bolhák, amelyek a kutya bundájában élnek. És azok nagyon érzékenyek az idő­járás változására. És amikor nedves az időjárás, akkor a bolhák a kutya testének mele­gebb részeiből a háta tájékára igyekeznek áthurcolkodni, ahol hűvösebb. És az állat ezért nyugtalanná válik és a földön hempereg. És még egy példát hozok fel: és ha a macska maga köré csavarja a pamutot, akkor fagy lesz. Ha leugrik a tűzhely­ről, akkor meleg időjárás vár­ható. És a macska, amint tud­juk, szereti a tisztaságot és a kényelmes meleg helyet. És a macska háta és bajusza na­gyon érzékeny az időváltozás­ra. És a macska ezért mint egy barométer megjósolja az idő­járást. És aki nem tudja, ami a tudomány előtt már nem ti­tok - folytatta Drenkin az előadó, az olyan ember, aki hi­székeny és hisz az ilyen jelek­ben is, az könnyen hívővé vál­hat, és könnyen beleesik a val­lási előítéletek hálózatába, és fokozatosan eltávolodik a lét alapjának materialisztikus ma­gyarázatától. A végén elhangzott a befe­jező mondat: És így tehát elv­társak előadásomat befejeztem. Vannak talán kérdéseik? Kérem szívesen rendelkezésükre állok. A fiatalok ide-oda tologatták a székeket és derűsen elhagy­ták a termet. Azokban a sorok­ban, ahol a vénasszonyok és az öreg apók ültek szokatlan élénkség uralkodott. A kérdé­sek csak úgy röpködtek. Főleg azt akarták tudni, hogy a tudo­mány hogyan magyarázza meg ezt vagy azt a jelenséget. A legtöbb érdeklődő ama hír­hedt fekete macska után kér­dezősködött, amely keresztül szokott futni az úton. — És igaz-e - kérdezte az egyik anyóka, hogyha a macska jobboldalt megy át, akkor az rosszat jelent, és ha baloldalt az jó jel? Az előadó elővette minden szónoki készségét. A régi Egyiptommal kezdte, ahol tisz­teletben tartották a macskákat és bebizonyította, mennyire fontos megállapítani, hogy macska vagy kandúr futott át az úton. És ami az irányt illeti — mondta Drenkin — hát maga nagyanyó nagyon téved, mert már a szirakuzai Aletheos, XIV. századbeli varázsló bebizonyí­totta, hogy semmi jót se jósol, ha a macska balról megy át az úton. És már ideje, hogy tudo­mányos szemszögből revidiálja nézeteit!- Jó, jó, ígérgette a nagy­anyó. — Köszönöm, szóval Aletheos és még hozzá szira­kuzai. Egy másik anyóka az üres vedrek iránt érdeklődött, mert hiszen az a mondás járja, hogy­ha valaki üres vedret hoz és valakibe beleütközik, akkor azt szerencsétlenség éri.- Hát ezt, hogy kell tudo­mányosan megmagyarázni? Drenkin mosolyogva megma­gyarázta, hogy az üres vedrek, mint általában az üres edények sok jóval nem kecsegtetnek. Hogyha az, aki a vedret viszi — mindegy, hogy férfi vagy nő — gumicipőt, visel, akkor egész más jelenséggel találjuk fel magunkat, mert akkor ez azt jelenti: esni fog. Drenkin előadó sok szórakoz­tató esetet mondott el, és meg­említette azt a régi feledésbe merülő babonát is, hogyha egy réztál önmagától csengni kezd, akkor az szerencsétlenséget jelent. A hallgatók csak úgy szórták a kérdéseket, mint a bőségsza­ruból. És a felborított sótartó ve­szekedést jelent? És ha eltörik a tükör, az szerencsétlenséget hoz? És ha fordítva veszed fel az inget, akkor... Az előadó tűzbe jött és szeg­ről végre megmagyarázta a ba­bonákat.- Nahát, ez minden babonát ismer, mindenkin túltesz. Az előadásról csak éjfél után szállingóztak haza az idősebb emberek. A nagyanyó és nagy­apó megelégedetten távoztak. Ki hitte volna, hogy a kenyeret nem szabad fordítva, vagyis az aljánál kezdeni szelni. Amint hallottuk, az szerencsétlensé­get hoz.- No és? Azt se tudtuk, hogy az üres üveg az asztalon veszteséget jelent. Igen, az előadó azt mondta, hogy már a régi görögök felfedezték ezt.- Jó, hogy itt voltam az előadáson, most már tudom, hogy miért sült le mindig a ke­nyerem — mondta az egyik asszony gondterhelten. Hát per­sze azért, mert a házban két­színű macska él! Reggel, amikor Drenkin Pe- tuskőról elutazott, a falu vén­asszonyai kikisérték az állo­másra.- Jöjjön csak máskor is - mondták és szinte szerelmete- sen rámosolyogtak.- Egészen az öreg Agaton bácsira emlékeztet - mondta az egyik anyóka és köténye sarkával letörülte könnyeit. - De hát még Agaton bácsi se tudott ennyi babonát. (Fordította: M. M.) FEDERICO GARCIA LORCA;-j-4ajnal New York fölött a hajnalt négy agyagoszlopa tartja; fekete galambraj-orkán pocskol a poshadt vizekben. Szűköl a newyorki hajnal, a roppant lépcsőkre lopakszlk, s a grádicsokat tapogatva a szorongás rózsáit kutatja. A hajnal jön és senki szájába nem fogadja, mert nincs itt se reggel, se távoli reménység. Olykor vad forgatagban a dollár dilhe csap le, falánkul és veszetten elhagyott gyermekekre. Ki most utcára lép már csontjában érzi, sejti: nem lel édent, se szirmot-szemeigető szerelmet; tudja, hogy lába törvény s számok sarába gázol, és mindez kontár játék, mindez meddő verejték. A fényt sötétbe űzik bilincsek, tarka lárma, gyökértelen bölcselmek arcátlan érvelése. Az emberek az utcán álmatlanul bolyongnak, — most jöttek ők talán egy véres hajótörésből (Ford,: WLASSICS TIBOR) Grozyna Staniszewszka lengyel filmszínésznő nagy sikert ért el A fiatal nemzedék című filmben. „Kis-fesziivál" A Román Népköztársaságban immár hagyományossá vált, hogy a Világifjüsági Találkozók előtt a bukaresti fiatalok is megrendezik a maguk találko­zóját: a bukaresti ifjúság fesz­tiválját. Az idén a bukaresti fiataloknak ezt az ünnepét a gyárakban, iskolákban és a ke­rületekben rendezendő „kis- fesztiválok” százai előzik meg. Bukarest Ifjúsága számára a fővárosi fesztivál azért is nagy esemény, mert a román főváros ebben az évben ünnepli fennál­lásának 500. évfordulóját. Nem meglepő tehát, hogy a fiatalok tízezrei - több, mint 2300 ön­kéntes brigád keretében - ha­zafias munkával vesznek részt a lakóház építkezésekben, a főváros szépítésében, parkosí­tásában. Ezek a munkaakciók gyakran együtt járnak az Üze­mi „kis fesztiválok“ megrende­jjgggygl, A bukaresti Grivita Rosie vasúti üzemek fiataljainak ta­lálkozója egy hétig tartott. A megnyitón előadás hangzott el a VIT-ek jelentőségéről, más­nap kihirdették az üzemben az önkéntes munka napját: egy vagont megraktak hulladékvas- sal és elindították a resitai ko­hászati üzemekbe, és kitakarí­tották a műhelyeket. Amikor június 10-én Gustave Courbet, a nagy francia festő­művész születésének 140. évfor­dulójáról emlékezünk meg, fel­vetjük a kérdést: miért jelentős ma szemünkben festészete, mű­vészi és emberi magatartása? A válasz: mert alkotásai az emberiség maradandó értékeihez tartoznak, a modern realista fes­tészet úttörője, olyan kiváló em­ber és forradalmár volt, mint amilyennel a XIX. század folya­mán ritkán találkozunk. Teljes megismeréséhez ismer­nünk kell a korabeli Franciaor­szág történetét, hiszen világné­zete és így művészete is a napi politikai eseményekkel párhuza­mosan alakult ki. A társadalmi igazságtalanság elleni harc jogosságának tudatát Courbet már az anyatejjel szívta magába. 1819-ben, egy évvel Marx Károly születése után jött a világra. Haladó szellemű kis­polgári családból származik. A korabeli polgárság haladó elemei nem kívántak egyezséget kötni a feudalizmussal és így az osztá­lyon belül ellenzék alakult ki. A kispolgárság a párizsi munka­Kulturális hírek © A Prágai Tavasz szenzá­ciója a világhírű művészek és zenekarok mellet a Laterna Magica nevű mozi-színház. A brüsszeli kiállításon mutatták be először ezt a technikai cso­dát, amely tulajdonképpen egy bonyolult film- és diapozitív- szerkezet. A széles vászon előtt felállított kisebb vásznakra négy vetítőgépből vetítenek egyszerre. A Laterna Magica a prágai Nemzeti Színház kí­sérleti színháza, forog, süllyed és emelkedik a színpada. A sokkal együtt a király ellen vo­nult fel. A francia nép akkor vívta ki másodszor a köztársa­ságot. Rettenetes terror váltotta fel a forradalmat és a fiatal Courbet-et Párizsban a forrada­lom barrikádjain találjuk. Az emberi és művészi meggyőződése a munkásosztály mellé állította, ott érlelődött meg benne az el­határozás, hogy kivételes festő tehetségét harci eszközzé teszi az elnyomók ellen. Kezében fegy­verré vált az ecset, célként pedig a „művészet a haladásért“ elvet tűzte ki. Azért lett naggyá, merf mélyen leikébe véste a nyomort, a munkában gyötrödőket, a láza­dókat, Alkotásaiban vissza akar­ta tükrözni a valóságot és így természetesen a valóság művészi megismerésének eszközéhez a realizmushoz folyamodott. Ez a művészi megismerési módszer, amint megfigyelhetjük, mindig annak az osztálynak a művésze­tében mutatkozott, amelyik a társadalmi haladást képviselte. A pusztuld osztály mindig mene­kül az élettől, mert a valóság ábrázolása nem segítheti politi­káját. A művészettörténet min­dig a realizmus és a formalizmus egymásközti harcával tükrözi az adott társadalom osztályharcát. A valóság, amit Courbet a fes­tő bemutatott, tele volt hazug­sággal, kicsinyességgel, nyomor­önarckép komoly tüntetéseket szerveztek. A munkásságnak ekkor már politikai programja volt és az I. Internacionáléban összpontosí­totta harcát. A korszakot a Pá­rizsi Kommün megalakulása zár­ta le. Courbet-et a kommün tagjává választották, ö lett a művészeti bizottság elnöke. Harcos élete győzelemre jufott. Legégetőbb feladatául a művé­szeti élet megreformálását te­kintette. A történelemben először a nép szolgálatába állította a múzeumokat. Elsősorban Párizst akarta megtisztítani az abszolu­trükkök sorozata teljesen el­kápráztatja a nézőket. Élő sze­replők a színen beszélgetnek a filmvásznon megjelenő színé­szekkel. A színpadi szereplő a vászonról „leveszi“ a vetített szereplőt és azután duettet táncol vele. A műsor a filmnek, a fényképmontázsnak és az élő művészetnek összefonódása. A mozi-színháznak mindössze 400 férőhelye van, jegyet rend­kívül nehéz kapni. Októberig a brüsszeli műsort mutatják be. Kőtörők A Laterna Magica konferensziéja S. Danicková ral, amely az uralkodó osztályt vádolta. Ne csodálkozzunk azon, hogy képei kiállítása többször botrányba fulladt. 111. Napoleon császár lovaglóostorával végig­vágott az egyik festményén, any- nyira feldühösítette a festő me­rész beállítása. Az erkölcsös művészetért har­colt, melynek feladata élő, való­ságos emberek megalkotása és nem holmi müteremfigurák áb­rázolása. Olyan embereket fes­tett, akik örömök és szenvedések között élnek, rongyos, piszkos, munkásokat. Kőtörök című képe két durva munkában gyötrődő embert állít a közönség elé. Lerántja az önáltatások fátylát és rámutat: ez a többség sorsa és élete. A burzsoá kritikusok támadá­sa csak fokozta a festő harci kedvét. Megfestette a Flagey parasztok, A gabonaszitálók és az Ornansi temetés című híres és sokat vitatott képeket. A ki­fogásolt forradalmiság mind na­gyobb és nagyobb tábort terem­tett művészetének és amikor 1855-ben a világkiállításon nem akarták elhelyezni festményeit, az eredmény az volt, hogy emiatt tizmus emlékeitől. Ledöntette a Vendóme emlékoszlopot, amely a francia burzsoázia dicsőségét és győzelmét hirdette, A reakció túlereje azonban győzött és kegyetlen alaposság­gal megkezdték a forradalmárok üldözését. Courbet-et hat hónapi börtönre ítélték. Engedélyt igye­kezett szerezni ahhoz, hogy a börtönben festhessen. Amikor cellája ajtajára rajzolt, kifüré- szelték az ajtót és újjal helyet­tesítették. A falakra forradalmi jeleneteket, névtelen hősöket rajzolt, olyanokat, akik vérüket adták a szabadságért. Híressé vált az az önarcképe, amelyen börtönablakának rácsára támasz­kodik és a börtönből kitekint az udvarra. Testileg, lelkileg összeroppan­va, betegen szabadult ki. Ott értesült arról, hogy a parlament megszavazta a Vendóme oszlop visszaállítását és őt súlyos pénz- büntetésre ítélték. Zár alá he­lyezték összes festményét. Cour- betnak sikerült kiszökni az or­szágból, Svájcba emigrált. Egész­sége azonban rohamosan lerom­lott és hű barátai körében riejj\- sokára meghalt. '**^*t,*.M. M.

Next

/
Thumbnails
Contents