Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-06-16 / 24. szám

többé nem folytatnak semmlfé- megoldást érjen el, a három

Gromiko szovjet külügyminiszter a genfi értekezleten nyilatkozatot tett és előadta a szovjet kormány új javaslatait a napirenden szereplő kérdésekről. Rámutatott, hogy a nyugati hatalmak küldöttségei nem mutattak hajlandóságot arra, hogy érdemben megvitassák a német békeszerződés szovjet tervezetét, valamint Nyugat-Berlin szabad-várossá nyilvánításának tervét, bár a szovjet fél mindkét kérdésben közelebb hozta álláspontját a nyugati hatalmakéhoz.

Hangoztatta, a szovjet kormány továbbra is erőfeszítéseket tesz, hogy kölcsönösen elfogadható megoldást érjen el mind Nyugat-Berlin ügyében, mind pedig a német békeszerződés kérdésében.

A Szovjetunió — figyelembe véve a nyugati hatalmak álláspontját — kész vállalni, hogy ne ragaszkodjék a nyugat-berlini megszállási rendszer azonnali teljes megszüntetéséhez. A Szovjetunió beleegyezhetne abba, hogy ideiglenesen fennmaradjanak a nyugati hatalmak bizonyos megszállási jogai Nyugat- Beriinben, feltéve, hogy ez a helyzet csak szigorúan meghatározott ideig, mégpedig egy évig áll fenn.

le ellenséges propagandát az NDK és a többi szocialista ország ellen; *

c) megszüntetik mindazokat a szervezeteket, amelyek Nyu- gat-Berlinben kémkedéssel és aknamunkával foglalkoznak az NDK, a Szovjetunió és a többi szocialista állam ellen;

d) a nyugati hatalmak kötelezettséget vállalnak, Nyugat-Berlin területin miféle atom- vagy rakétaberendezést nem létesítenek.

Ha ez a megegyezés megszületik, a Szovjetunió kész beleegyezni, hogy Nyugat-Berlin a mai formában megőrizze kapcsolatait a külvilággal.

Míg a szovjet kormány továbbra is erőfeszítéseket tesz.

nyugati miniszter úgyszólván átvételekor elutasította az új szovjet javaslatot. Az egyetlen érv, amit a nyugatiak a szovjet javaslat ellen felhoztak, az az állítás volt, hogy ultimátumról van szó. Ezt azzal indokolják, hogy a Szovjetunió egyéves határidőt szabott meg a nyugat-berlini kérdés megpldásá- hogy val kapcsolatban felállított össz- sem- német bizottság működésére. Igen érdekes, hogy ugyanakkor, amikor Herter az úgynevezett amerikai csomagtervben javasolta az össznémet bizottság két és fél éves működését, akkor ezt nem minősítették ultimátumnak. Megállapíthatjuk, hogy a nyugati diplomácia ezen a téren is a régi megszokott

hogy kölcsönösen elfogadható cselezést használja.

Forrongó Dél-Amerika

ÖSSZNÉMET BIZOTTSÁG

Ez idő alatt a két német állam olyan intézkedéseket foganatosít, amelyek eredményeképpen paritásos alapon össznémet bizottság alakul az NSZK és az NDK képviselőiből.

A bizottság feladata, hogy elősegítse az NDK és az NSZK kapcsolatainak bővítését és fejlesztését, konkrét intézkedéseket vitasson meg és dolgozzon ki Németország egyesítésére, megvizsgálja a német békeszerződési előkészítésével és megkötésével kapcsolatos kérdésekét.

Hogy ne húzódjék a végtelenségig a német békeszerződés megkötése — folytatta Gromiko — az össznémet bizottság vagy

egyéb hasonló szerv számára egyéves határidőt kell kitűzni, s ez idő alatt a bizottságnak határozatot kell hoznia a német békeszerződés és az újraegyesítés kérdéseiről.

IDEIGLENES RENDEZÉS

A nyugati hatalmak bizonyos nyugat-berlini megszállási jogainak ideiglenes elismerése úgy lehetséges, ha megegyezés születik a nyugat-berlini kérdésnek a következő tételek alapján történő ideiglenes rendezéséről:

a) a nyugati hatalmak jelképes kontingensekre csökkentik nyugat-berlini fegyveres erőik létszámát és azok fegyverzetét;

b) Nyugat-Berlin területéről

Dél-Amerikában tovább tart az általános nyugtalanság. Pa- raguayban Stroessner diktátor rendőri önkénye ellen nemcsak munkások, diákok, értelmiségek szálltak harcba, hanem

a kormánypárt egyes neves tagjai is bekapcsolódtak a mozgalomba.

Asuncionban, az ország fővárosában, és másutt is gyűlések, tüntetések, sztrájkok folynak. A fővárosban lezajlott diáktüntetés során a rendőrök és a katonák karddal és gumibottal támadtak a felvonulókra, akik közül sokan megsebesültek, sokat pedig letartóztattak és bebörtönöztek. Mikor még a kizárólag kormánypárti elemekből álló képviselőház is tiltakozott a brutális terror ellen,

' Stroessner rendkívüli állapotot rendelt el, feloszlatta a parlamentet és 16 képviselőt letartóztattatott.

Dominlcában is élesedik a belpolitikai helyzet. Két haladó szervezet nyilatkozatban leplezte le a Trujillo-diktatúra kegyetlen terrorját. A diktátor pribékjei - hangzik a nyilatkozat - nemrég a nyílt utcán gyilkoltak meg öt fiatalembert, akik feliratokkal tiltakoztak a rendszer ellen. Néhány nappal ezelőtt a börtönben agyonkinoztik Juan Martinez egyetemi hallgatót,

aki harcot hirdetett a diktatúra ellen. Holttestét felakasztották és a főváros központi parkjában közszemlére tették ki.

A New York-i Kolosszeum, ahol e hó végén megnyílik a Szovjetunió reprezentációs kiállítása. A szovjet pavilonban bemutatják a szovjet nép mai életét és fejlődését. Az amerikai látogatók részletbetekintést nyerhetnek a szovjet ipar, mező- gazdaság és kultúra sikereibe.

A „Hetek“ a „Hatok“ elten

[iközben Genfben, a nyugati hatalmak képviselői tüntetőén egységesnek kívánnak látszani, fellépésükben és „csomagterveik“ .előterjesztésében, Genfen kívül ugyanezen hatalmak más képviselői arról tárgyalnak, a legteljesebb csendben, már hosszú hetek óta, hogy tudnák minél hatásosabban egymás nyakához illeszteni a kést.

A közös piac országainak és a szabadkereskedelmi övezet hatalmainak készülő újabb őszAz atommentes Balkánért

Hruscsov

valamennyi

albániai beszédeiben kifejtette, Balkán-államnak egyforma érdeke, hogy a Balkán a béke félszigete legyen. A román kormány idevonatkozó nyilatkozata a Hruscsov által felvetett gondolatok pozitív továbbfejlesztését jelenti, és alkalmas arra, hogy alapul szolgáljon egy, a Balkán félszigetet atommentesítő egyezmény megkötésére. Ilyen egyezményt a román nyilatkozat szerint is csak úgy lehetne megkötni, ha a Balkán-államok vezetői a problémákat megtárgyaló konferenciára ülnének össze.

A román nyilatkozat nemcsak azt hangsúlyozza, hogy a Román Népköztársaság mélységesen érdekelt a Balkán békéjének fenntartásában és a balkáni államok általános együttműködésének fejlesztésében, hanem rámutat arra is, milyen veszélyeket rejt magában, hogy Görögországban olyan katonai intézkedéseket hajtanak végre, amelyek fenyegetik a balkáni népek békéjét és biztonságát.

A nyugati hatalmak és támadó jellegű katonai szervezetük: a NATO, mindenáron ki akarja kényszeríteni a görög kormány hozzájárulását a rakétatámaszpontok felállításához. Céljuk érdekében a nyugatiak minden követ megmozgatnak. Most legutóbb Heusinger, volt náci tábornok athéni utazásával a bonni militaristák

nyomásának eszközéhez folyamodtak. Heusin- ger elutazása előtt kijelentette athéni újságíróknak, hogy „elvi megegyezés“ jött létre Görögország és Nyugat-Németország NATO-n belüli szorosabb katonai együttműködéséről és bejelentette, hogy júliusban megkezdődik a görög és a nyugatnémet tiszti küldöttségek utazásának sorozata. Heusinger azt is hangsúlyozta nyilatkozatában, hogy az az ország, amely megengedi rakétatámaszpontok létesítését területén, „jobb elbánásra“ számíthat a NATO részéről. A volt náci tábornok egyes görög lapok véleménye szerint úgy viselkedett Athénben, mint aki nem kérni, hanem parancsolni szokott — a görög nép azonban egyszer már megmutatta a heusingereknek, hogy nemcsak mer, hanem szembe is tud szállni az erőszakkal.

Kerülőúton

Jugoszlávia Álláspontja

Tito elnök a Belgrád közelében levő Szmederes városban tartott beszédében kijelentette, hogy támogatja N. Sz. Hruscsovnak albániai látogatása során előterjesztett azon javaslatát, hogy a Balkán-félsziget egész területén raké- tafegyvermentes övezetet teremtsenek. Követelte, hogy a rakéta- és fegyvermentes övezetbe Olaszországot is vonják be.

Az amerikai kormány már régóta azon mesterkedik, hogy megváltoztassa a japán alkotmánynak azt a szakaszát, amely megtiltja Japánnak támadó jellegű hadsereg felállítását. Az amerikábarát Kisi-kormány szívesen törölné az alkotmánynak ezt a „kellemetlen“ szakaszát, de a módosításához kétharmad többség szükséges, és a kormány nem rendelkezik a parlamentben ezzel a többséggel. Ezért a i Pentagon japán militaristákkal együttműködve mindent elkövet, hogy kerü- löúton valósítja meg céljait, íme:

A japán közvélemény körében viharos felháborodást keltett Shuff amerikai hadügyi államtitkárnak az a bejelentése, hogy az Egyesült Államok Hawk típusú, atomtöltettel ellátható, irányítható lövedékek gyártásával

akar megbízni japán nagyiparosokat. Az atomfelfegyver- kezési tervek ellen nyíltan tiltakozó közvéleménnyel ellentétben a kormánykörök és a hadiipar vezetői örömmel fogadták Shuff nyilatkozatát és a japán hadigyárosok lapja szerint a nemzetvédelmi hivatal magáévá tette a Shuff által ismertetett elgondolásokat. Két éven belül meg akarják kezdeni a gyártást.

Ennek a tervnek a megvalósítása egyike ama kerülő- utaknak, amelyekkel az amerikai kormány és japán támogatói meg akarják valósítani támadó céljaikat. A japán alkotmány kijátszása azonban nemcsak az alkotmány nyílt megsértését jelenti, de az egész japán nép fenyegetését is, amely nép már megismerte az atombomba borzalmait. —yi

szecsapásáról, pontosabbar Angliának, Nyugat-Németország és Franciaország ellen kidolgozott ellentámadásáról var szó. Arról, hogy az angol vezető körök nem hajlandók beletörődni a Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország s a Benelux-államokból állc közös piac létébe. A mögöttül- felsorakozott, s a közös piactó hasonlóképp fenyegetett hal másik nyugat-európai államma egy ellen közös piac, helyesebben fogalmazva, vagy eller szabadkereskedelmi övezet tervével akarnak „megtorolni“. A rivális övezet tagjai, Anglia Svédország, Norvégia, Svájc továbbá Dánia, Ausztria és Portugália lennének, s a ten szerint a közös piac országainál „sokkal gyorsabb“ ütember bontanak le belső vámfalakat Ennek következtében mini ahogy az Economist, az ellen- offenziva következményeit latolgatva Írja, „a Svédországba irányuló német export sokka' jobban szenvedne, mint a közös piacra küldött angol kivitel.

IX. Egy érdekes találkozó

A belga kommunista fiatalok az egyik este találkozót szerveztek a Brüsszelben tartózkodó haladó fiatalokkal. A találkozót egy külvárosi munkásklubban tartották és minket is meghívtak. A kezdeti hivatalos formaságok, a fogadás bensőséges aktusa után elvegyültünk a francia, holland, nyugatnémet, dán és osztrák fiatalok között.

Olyan meleg baráti hangulat keletkezett pár perc alatt, amilyet csak a világifjúsági találkozókon érezhettem eddig. Belga munkásfiatalok, francia diákok, hollands és dán paraszt fiatal ok vettek körül és néhány percen belül az érdeklődés középpontjába kerültünk. Mi voltunk az egyetlen szocialista ország fiai, akik azon az estén részt vehettünk. Ezernyi kérdéssel, gondos figyelmességgel leptek meg bennünket.

Tánc közben nem lehetett ülve maradni. Ott kellett forognunk a parketten. Táncolt az egész terem, öregek, fiatalok egyaránt. A műsor során fla- mand népviseletben belgák, hollandok együtt táncoltak kopogós facipőben, aztán bolgár népi táncot lejtettek bocskorban, Mo- liire-t játszották, Puskint szavalta : dallamos francia nyelven.

Senki se higyje, hogy itt minden fiatal kommunista volt, de a barátság és béke szelleme

uralta a szívünket. Sokszor küszködve a nyelvi akadályokkal, de megértettük eegymást.

íme, az est néhány epizódja: Vittünk magunkkal jócskán jelvényeket, apró emléktárgyakat. Ezt cserélgettük. Mindenkinek volt valamije, amivel a másikat megléphette. A párizsi munkásfiatal drága városáról osztott képeket. Olyan gyerekes és olyan boldog volt, hogy sajátBelgiumban az összes iskolák az egyház kezében vannak. Az apácák már egyedül is járhatnak, agitálhatnak az utcán.

készítményü felvételeivel az öreg Szajna, a külváros apró utcáinak egy-egy darabkáját lophatta a szívünkbe. Párizs ott volt minden mozdulatában, Párizs kelt életre fürge beszédjében.

Egy francia diák a köztársaságról vitatkozott velünk.

— Én köztársaságpárti vagyok.’ — hangoztatta szenvedélyesen és a belgák mosolyogtak rajta.

— A köztársaság nem menti meg Franciaországot — mondta valaki. — A köztársaság a visz- szájára fordulhat, mert kizárja a hatalomból a munkásokat, a kommunistákat.

— Mi megvédjük a köztársaságot — mondta szenvedélyesen és az emberek mosolyogtak körülötte. Kétszáz év óta a franciák nagy tömegei fanatikus köztársaságpártiak. Görcsösen ragaszkodnak hozzá. Pedig a történelem már túllépett rajta.

Néhányon tapintatosan másra terelték a szót. A francia fiatal hallgatott. Egy színes sportjelvény volt a kabátomra tűzve. Kérte, hogy adjam el. Szó nélkül odanyújtottam neki.

— Mennyit kér érte?

— Köszönöm. Emlékül adom — mondtam.

Pár pillanatig értelmetlenül nézett rám. Csak nehezen értette meg, hogy ingyen adom. nem kérek semmit. Zavartan kutatni kezdett a zsebében, hogy valamit ö is adjon cserébe. Csak egy villamosjegy, a párizsi földalatti egy kopott jegyfoszlánya akadt a kezébe.

— Legalább ezt... — mondta zavartan és én boldogan a pénztárcámba rejtettem a zöld pa- pírszeletet. Halvány arcában mélyen ülő fekete szemei nevetve néztek rám, aztán a mellén csillogó jelvényre. Kezetfogtunk.

A nagyforgalmú útkereszteződéseknél alul- és felüljárás megoldással védekeznek a sok baleset ellen. Belgium az egyetlen ország a világon, ahol nem kell hajtási engedély az autóvezetéshez. Ezért is oly magas a karambolok száma.

Én a kommunista és ő a köz- nek burzsujok, akkor ti is bort társaságpárti. Hiszem és vallom, fogtok inni! hogy ezek a francia köztársa- Derűs kacajjal fogadták a vá- ságpártiak egyszer kezet fognak laszt és hosszan elbeszéltek ró- majd a francia kommunistákkal la.

Aligha férhet kétség hozzá, hogy a „Hetek“-nek ez a fel- sorakozása a „Hatok kis Európája" ellen az európai kapitalista világ egyik legmélyebb és legtartósabbnak ígérkező ellentétét mutatja. (Jellemző, hogy á „Hetek“ szabadkereskedelmi ellenlépését először a2 érintett országok nagyipari szövetségei tárgyalták meg egymás között.) Ugyanígy az is egészen nyilvánvaló ma már hogy az utóbbi hónapokbar megnyilvánult angol-nyugatnémet, angol-francia külpolitikai ellentétek egyik döntő oka éppen abban a gazdasági érdekharcban lelhető meg, ami a közös piac és a Szabadkereskedelmi övezet vitájában kerüli a felszínre. Ezt az összefüggést meglepő nyíltsággal fed: fel a fentebb már idézett Economist. „A közös piac megteremtése — kesereg ez a tekintélyes angol hetilap — fájdalmasan az orrunk alá dörgölte, hogy milyen korlátozott a terület, ahol Anglia függetlenül cselekedve még befolyást gyakorolhat Európában. Ma bármely európai angol kezdeményezés automatikusan ellenállásba ütközik, csupán azért, mert Angliából jön.“

y itathatatlan:

is. Csakis közösen menthetik meg Franciaországot a fasizmussal szemben.

Egész este sört ittunk. Én nem vagyok nagy sörivó. Nem is tudok mellette igazán szórakozni. Valahogy álmossá tesz. Éjfél után az egyik szlovák barátommal elhatároztuk, hogy iszunk két deci bort.

Odamentünk a pulthoz és kértünk valami olcsó francia fehéret. Gyorsan kiszolgáltak. (Természetesen itt is kötelező a borravaló.)

A belga fiatalok mosolyogva megfenyegettek:

— Bort isztok, mint a burzsujok ...!

A barátom talpraesetten azonnal válaszolt:

— Ha majd nálatok nem lesz— Mit tegyünk? — fordult felém magyarázón, — Ki tehet róla, hogy mi szlovákok, meg magyarok jobban kedveljük a bort, mint a sört.

— Maradiak vagyunk — próbáltam ugratni, de nem állt kötélnek.

Csak nehezen búcsúztunk kedves, új, barátainktól. Néhány belga és nyugatnémet fiatal elkísért egész a szállásunkig.

A kivilágított ablakokból intettünk búcsút nekik.

— Frieden! — harsam bele Brüsszel éjszakájába a német fiatalok kiáltása és mi válaszoltunk.

— Frieden! Frieden!... Freundschaft!

Angliának var féltenivalója a közös piactól. Ha ez a 170 milliós, magas ipari fejlettségű gazdasági terület a terveknek megfelelően épül ki, Anglia elveszti európai exportjai jelentős részét és szembe kell néznie egy német-francia vezetésű Nyugat- Európávai. Túl mindezen — és a jelenség máris szembetűnő - az Egyesült Államok érdeklődése a közös piac országai felé kezd fordulni az áhított „dollármannával“ együtt.

Az angol lépés ezt a fenyegető folyamatot próbálja megállítani az ellenövezet nyújtotta megtorlási lehetőségekkel. A City lapjainak célzásai arra vallanak, hogy Anglia sokkal inkább alkura szeretné késztetni ellenfeleit, mint belezárkózni egy össze nem függő területű, rivális közös piacba. Kérdés, hogy Angliának támogatóival együtt iesz-e elég ereje egy kompromisszum kikényszerítésére.

SZŰKE JÓZSEF

K. IL