Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-05 / 18. szám

és munkásságával. Részt vett mások. Tanítók és diákok lelkesen fogadják a CSKP KB határozatait Ajővőnemzedékért Szoros kapcsolatot az élettel z emberek a lapok ha- n ■ sábjain elmélyedve ta- Pj 1 nulmányozták a CSKP KB üléséről közölt anyagot. A Központi Bizott­ság lefektette az iskola- és művelődési rendszer átépí­tésére vonatkozó elveket. A kötelező 9. osztályos álta­lános iskolát a tanulók 15 éves korukig látogatják, ezután következik további kiképzésük és a főiskolákra való előkészítésük. Az alap­elv: a tanítást és a nevelést szervesen össze kell kötni a termelési munkával. A csehszlovákiai iskoláknak megvan a maguk haladó ha­gyománya és magas színvo­nalukat az egész világon is­merik. A múlt években isko­láink jelentős sikereket ér­tek el különösen a demokra­tizálás terén, amely lehetővé tette, hogy ezer és ezer fia­tal előtt, akik a burzsoá rendszer idején nem tanul­hattak tovább, megnyíljanak az iskolák kapui. Felvetődhet a kérdés: hogyha a mi iskolánk eddig olyan szép sikereket ért el, akkor miért kerül sor arra, hogy most az iskola átszer­vezéséhez lássunk? A felelet egyszerű és logikus. Nem azért építjük át az iskolát, mert az rossznak bizonyult, hanem azért, mert az élet rohanó lépésekkel előre ha­lad és az iskolának lépést kell tartani a fejlődéssel. A szocializmus építésének befejezésével összefüggő követelményeknek kell ele­get tennie. Még ez a körül­mény se indokolná teljesen az iskola átszervezését, de tekintettel kell lennünk a következő évek fejlődésére és akkor — rövid időn belül a szocializmus felépítése — után az iskola megint csak hátul kullogna és nem felel­ne meg az adott körülmé­nyeknek. Az átszervezés már a következő időszakkal — a kommunizmussal számol, mert azok a gyermekek, akik ma az iskolába járnak, már a kommunizmusban fognak élni és dolgozni. Az embere­ket már ma arra kell nevel­ni, amire a kommunizmus­ban szükségük lesz. Általá­nosan képzett emberekké kell nevelni, akik majd na­gyobb műveltséggel rendel­keznek, mint az előző nem­zedékek. Az iskola átépítése megkí­vánja, hogy kezdeményezé­sükkel az ifjúsági szerveze­tek is járuljanak hozzá a terv megvalósításához. Az ifjúsági szövetség tevékeny­sége új tartalommal gazdag­szik. Sok szervezet már ed­dig is értékes javaslatokat tett. Ezeket a javaslatokat a Központi Bizottság kellő­képpen értékeli, hiszen a CSISZ elsőrendű feladatának tekinti, hogy egyre jobban tökéletesítse a tanulóifjúság nevelésének módszereit és segítse a pártot a jövő kom munista társadalom építői­nek nevelésében. © A védnökséget vállaló üzemek ajándékai ® A pártszervezetek gyűlései © A gyakorlat sok mindenre megtanítja a tanulókat © A tanítók felkészültek A CSKP KB-nak az a határo­zata, mely szerint Csehszlová­kiában a nevelés és a művelő­dés terén szorosabb kapcsolatot kell teremteni az élettel, a nagy nyilvánosság megértésére talált. Sok üzemben, iskolában és munkahelyen a pártszervezetek gyűlésre jöttek össze, s a hatá­rozattal behatóan foglalkoztak a Nemzeti Front és más szer­vezetek tagjai is. Ignác Janák, a nagymihályi 12 éves középiskola igazgatója telefonon ezt mondta: „Ebhen az iskolaévben kezdtünk a 12 éves középiskola tanmenete szerint tanítani. A 10-ik osz­tályban új tantárgyat vezettünk be, melynek keretén belül a termelés alapjaival foglalko­zunk, s az elméleti tanítást ösz- szekötjük az állami gazdaságo­kon és EFSZ-eken végzett gyakorlattal. A növendékek eleinte idegenkedtek a gyakor­lati munkától, de most már szép eredményeket érnek el, úgy­hogy az állami gazdaságok igaz­gatóságai és az EFSZ-ek veze­tőségei igen dicsérőleg nyilat­koznak róluk. A termelésben szerzett gyakorlat jótékony ha­tást gyakorol a fiúk és lányok jellemének kialakulására és kedvezően kihat az iskolai elő­menetelükre is. A tanulók a műhelyekben rendkívüli kéz­ügyességre tettek szert és a közhasznú munkák iránt na­gyobb érdeklődést tanúsítanak, mint a 11 éves iskola növendé­1S45 májusára emlékeztet ez a kép is, Az Elba partjain baráti találkozóra jöttek össze a szovjet és amerikai katonák, hogy együtt ünnepeljék a fasizmus felett aratott győzelmüket. Az amerikai dolgozók az uralkodó körökkel ellentétben ma is hívei ennek a barátságnak. Idézzék fel a baráti kézfogást, hogy a nép akarata érvényesülhessen a nemzetközi életben is. * * * KIVÁLÓ DOLGOZÓK KITÜNTETÉSE MÁJUS 1. ALKALMÁBÓL Dicsőség a munka hőseinek kei. A CSKP KB határozatát a tanítók nagy örömmel fogad­ták. A pártszervezetek gyűlése­ket hívtak össze, ahol megtár­gyalták a CSKP KB határozatá­nak érvényesítését. Szeptem­bertől kezdve bevezetjük a ve­gyészeti termelést is. A határo­zatot a legközelebbi időszakban a CSISZ iskolai szervezetei is megvitatják. S. Krasul'a elvtárs, a trencsé- ni V. Siroky Ruhaüzemből arról tájékoztatott, hogy a IV. nyolc­éves iskola milyen munkát fejt ki az iskolák átépítése terén. Az üzem a politechnikai nevelés céljai számára műhelyeket állít fel, gondoskodik a pedagógiai propagandáról is, és meghívja a Politikai és Tudományos Is­mereteket Terjesztő Társaság előadóit. A tanulók és a techni­kai érdekkörök számára hulla­dékanyagot juttatnak és több érdekkör vezetését az üzem dolgozói vállalták. A CSISZ- szervezet ezzel szemben a pio­nírcsoportokról gondoskodik. A CSKP KB határozatát mind­nyájan örömmel köszöntjük — mondja — és ez év májusában igyekszünk befejezni a műhe­lyek kiépítését. Jaroslav Glorík, a beszterce­bányai II. tizenegyéves iskola igazgatója a következőket mondta: Mi is. tervbe vettük a műhelyek kiépítését. A minket patronáló üzem dolgozói és ipa­ri tanulói is mindent elkövet­nek, hogy segítségünkre legye­nek. A CSKP KB határozatának ismertetése után elhatároztuk, hogy a tanítók is bővíteni igye­keznek gyakorlati ismereteiket. Az új iskolaévben gyakorlatilag is kiképezzük magunkat a tex­til-, építészeti és más ipari ter­melésben. „Hűek maradunk!“ — fezt a jelszót hirdetik jßa felszabadulás tiszte- létére felállított emlék­táblák szerte hazánkban. Hálával emlékezünk meg május 9-én fél­szabadulásunk 14. évfordulóján a dicső szovjet hadsereg hőseiről, akik megmentették az országot a pusztulástól és elősegítették az,új boldog s örömteli élet meg­indulását. Felhívás Olvasóink körében nagy az érdeklődés az Üj Ifjúság nyári versenye iránt. Ügy mint az elmúlt években, az idén is megrendezzük az Üj Ifjúság Nagy Nyári Verse­nyét. A helyes megfejtők között az idén is értékes dí­jakat osztunk ki. Részlete­sen a következő hetekben tájékoztatjuk olvasóinkat. Kérjük olvasóinkat, hogy a Posta Hírlapterjesztőnél már most biztosítsák lapun­kat a nyári hónapokra. Kü­lönösen a diákifjúság, mely az Üj Ifjúságot nagyrészt az iskolába kapja. Az Üj Ifjúság szerkesztősége 733 000 A Szolidaritás Alapra beér­kező összeg az elmúlt héten 300 000 koronával növekedett, de mégsem lehetünk megelé­gedve, mert a kerületek és já­rások még így is elmaradnak kötelezettségvállalásuk mögött. Egyelőre a legjobb a nyitrai kerület, mely összesen 200 000 koronát gyűjtött. Ebből az ösz- szegből a nyitrai kerület pio­nírjai több mint 40 000 koroná­val járultak hozzá a Szolidaritás Alaphoz. A nyitrai kerületben egyelőre igen lemaradt a párkányi járás, melynek kontóján a postataka­rékpénztár április 22-i kimuta­tása szerint csak 608 korona szerepel. Ha a párkányiak ilyen lassan haladnak a gyűjtéssel, akkor az ő segítségükkel még a két év múlva megrendezendő VIII. fesztiválra se jut el senki. A második és harmadik he­lyet az eperjesi, illetve zsolnai kerület foglalja el. Ezek után kullog Banská Bystrica, Bratis­lava és a legvégén Kassa. Igen szomorú jelenség, hogy a bra- tislavai kerületben lemaradozó járások között találjuk Nagy- megyert, melynek számláján 698 korona és a galántain 550 korona található. Mint minden évben, május 1. alkalmából a köztársaság elnö­ke az ország legérdemesebb dolgozóinak magas érdemren­deket és kitüntéseket adomá­nyozott. Tudományos és pedagógiai tevékenységében elért rendkí­vüli nagy érdemeiért köztársa­ságunk elnöke SZÁNTÓ LÁSZLÓ akadémikusnak, a bratislavai Közgazdaságtudományi Főiskola tanárának a Köztársasági Ér­demrendet adományozta. Szántó elvtárs kitüntetése mindany- nyiunknak nagy örömet szer­zett, mert több mint 40 eszten­dős pedagógiai munkássága alatt generációkat -nevelt, akik tisztelettel emlékeznek vissza rá mint tudósra, pedagógusra és kiváló emberre. Szántó elv­társ politikai munkásságát még diákkorában kezdte, majd mint orosz hadifogoly megismerke­dett a bolsevisták tanításával a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban, majd hazaérke­zése után aktív marxista tudo­mányos és publicisztikai mun­kásságot fejt ki. A felszabadu­lás után több fontos politikai és pedagógiai funkciót tölt be. Szántó elvtárs magas kitün­tetése egybeesik 65. születés­napjával és így kettős okot ad, hogy olvasótáborunk nevében ez úton is melegen üdvözöljük. A Munka Érdemrendet a köz­társaság elnöke 62 kollektívá­nak és egyénnek adományozta. A kitüntetettek között van az ostrava-karvinái bányakörzet számos dolgozója, bányászok, technikusok és mérnökök, Ro­bert Faix, a Spisská Nová Ves-i vasércbánya dolgozója, Stefan Niederland, a novákyi Wilhelm Pick-üzem osztályvezetője, a csallóközcsütörtöki gép- és traktorálllomás kollektíváia és iDiráqok és sírddmbok tavaly történt, amit elmon­dok, kora tavasszal, egy kis garammenti faluban. Á falu egyetlen utcáján autóbuszra várakoztam. Esteledett, a nap már nyugodni készült. Egy­szerre arra lettem figyelmes, hogy egy idős néni tragacson — ahogy ezt a járművet mi, csallóköziek nevezzük — egy ládikában virágpalántákat tolt maga előtt és nem messze tőlem, egy kis körülkerített helyen kezdett szorgoskodni. Hajtott a kíváncsiság, s mivel az autóbusz még messze járt, qdasettenkedtem megnézni, mit csinál. Ejnye, — mond­tam magamban — hisz ez egy kis temető-féle, nem is vet­tem észre. Igen, egy körülke­rített helyen, az út mellett három sírdomb volt, egyszerű fejfával, melyről az idő már \ Adolf Zábransky: A felszabadulás emlékére (kartonrészlet). letörölte a felírást. Tisztelet­tel megálltam a kerítés mel­lett és néztem, mit dolgozik a néni. Gondosan kiemelte a ládá­ból a palántákat, lyukat fúrt a földbe, belehelyezte a palán­tát és kis bögréből azonnal megöntözte. Virágot ültetett. Mikor munkáját elvégezte, kissé hátralépett és gyönyör­ködött egy keveset benne. Majd rámnézett, zavar volt az arcán. Restellkedve mondta: „No, pár nap múlva kijövök és világítok is nekik. Szegény­kék!“ — Nagy melegséget éreztem szivemben, ahogy ezt a kis töpörödött nénit láttam ott állni a három sírdomh előtt". Kik fekszenek itt, né­niké? — kérdeztem. „Hogy kik? — felelte a néni — orosz katonák. Ide temették őket. Elestek, amikor a front átment a falun". Zavartan húzogatta kendője csücskét, láttam rajta, hogy már sze­retne menni. Kíváncsivá tett, mi késztette a nénit e három sírdomb gondozására, ezért megkérdeztem: „Hivatalból gondozza?" — A néni csodál­kozva nézett rám: / „Hivatal­ból? A, nem, csak úgy... úgy ..." — Nem találta a sza­vakat „Részvétből“ — pró­báltam segíteni neki. A néni hálásan nézett rám és sűrűn bólogatott: „Igen, valahogy úgy". Már nem kellett tovább kérdezősködni, megoldódott a néni nyelve. Csillogó szem­mel mondta: „Tudja, ifiúr, egész évben ennek a napnak örülök. Magam nevelem a vi­rágokat a sírjukra, kiültetem, azután öntözöm egész őszig. Erre a három sírra. Tudja, nekem három fiam fekszik ott kinn Oroszországban egy te­metőben. Vagy útszélen, ilyen horpadt kis dombok alatt ? Nem tudom. De érzem, hogy gondozza valaki azokat a sí­rokat, mécsest is égetnek ne­kik ... hát azért én is ...“ Köténye szélével megtörli a szemét. A kalapom a fejemen van, restellkedve veszem le. Hiszen hősök sírja előtt állok. Nem tudtam kérdezni to­vább, csak néztem a palántá­kat és a sírdombokat. „Szépek lesznek nemsokára — mondta a néni — nézze majd meg egy hónap múlva, ha erre júr“\ Indul. Reszkető kézzel kis keresztet rajzói a levegőben a sírok fölé, ahol az ő fiai nyuqszanak... az ismeretlen katonák, a sötét, gyilkos erők áldozatai. „Isten áldja“ — köszönt felém és elindult, tragacsát tolva visszafelé a főutcán. A lebukó napsugár glóriát vont alakja köré, néz­tem, míg el nem tűnt a ka­nyarban. Két fiatal lány érkezett, az autóbuszhoz jöttek ők is. Megálltak a sírok előtt és az egyik így szólt: „No, a Gom­bos néni sírjain már ki van­nak ültetve a palánták. Akkor nemsokára itt a felszabadu­lási ünnep“. Azután másról kezdtek beszélni. Én pedig sokáig nem tudtam levenni a szememet a kis sírkertről, benne a sírdombokkal és a virágpalántákkal. Szebbnek tűnt nekem, mint a legpaza- rabbul megépített márvány mauzóleum, mint a gránit­kripták a temetőben. Olyan szép volt az a kis temető, mint Gombos néni lelke. SIPOSS JENŐ, Komárno. Bratislava, 1959. május 5. VIII. évfolyam, 18. szám. Ára 60 fillér A CSISZ SZLOVÁKIA! KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Next

/
Thumbnails
Contents