Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-28 / 17. szám

Régi májusok H r -mm Mm Á pihenés óráiban és ünnep­napokon jól esik, ha az elmúlt idők emlékeivel foglalkozunk. Szívesen hallgatunk idősebb embereket, akik a régi időkről mesélnek és ma már nehezen tudjuk elképzelni, hogy nem is olyan régen a május elsejei ünnepségeket sokszor titokban szervezték és a csendőrök gyakran gumibottal verték szét a felvonuló tömeget. Ma persze sokan közülünk már azt sem tudják, hogy mi a gumibot és el sem tudják képzelni, hogy ünnepi felvonulásra készülőket szét tehet zavarni. Tulajdonképpen mióta ünne­peljük május elsejét mint a dol­gozók szolidaritásának ünne­pét? Lapozzunk vissza a munkás- mozgalom történetében és ak­kor megtaláljuk, hogy az Egye­sült Államok szakszervezeti szövetsége tette először a ja­vaslatot, miszerint 1884. május 1-től, azaz attól a naptól kezd­ve, amikor a'munkások Csiká- góban általános sztrájkba lép­tek a nyolcórás munkanapért, évről évre ünnepélyes felvonu­lásokat rendezzenek. Ez a csi- kágói általános sztrájk tragiku­san, néhány halottal végződött, a rendőrség szétverte a tünte­tőket. A II. Internacionále meg­alakítása után május elsejét a munka ünnepének tekintik. A nemzetközi munkásmozgalom hatása hazánkban is csakhamar jelentkezett. A Národnie noviny 1890. május 3-i számában már részletesen kifejti, hogy a mun­kások mozgalma félelmetesen kiszélesedik. Liptószentmikló- son és Rózsahegyen a katona­ság kénytelen volt szétkergetni a májusi felvonulókat. A követ­kező év májusában a szlovákiai munkásság felhívással harcba szólított az általános választó­jogért és a munkásság jogait védelmező törvények életbelép­tetéséért. Az első magyar nyel­vű május 1-i röpirat Kassán 1897-ben vörös papíron Vörös Irány címmel látott napvilágot. A röpiratban ez állt: „Célunk a szegény népre jelenben gya­korolt jogtalanság eltávolítása és a proletariátusnak a tőke­uralom alól való felszabadítá­sa“. — Csak 1905-től kezdve áll rendelkezésünkre adat a május elsejei tüntetésekről. A Népszava 1906. május 1. szá­mából tudjuk, hogy pl. a kassai felvonuláson 1500 munkás vett részt. A későbbi évekről a „Munkás“ című lapból értesü­lünk. 1907. május 1-én első íz­ben jelentek meg munkásnők a felvonuláson ez alkalommal, és piros ruhát öltöttek. Minél erősebb a munkásmozgalom, annál könyörtelenebb erőszak­kal igyekszik a burzsoázia el­nyomására. Különösen az ifjú­ságot akarják visszatartani a proletariátus ünnepségétől, ne­hogy megtudja, hogy a proleta­riátus sorai között van a helye, nehogy felismerje osztályhely­zetét és belépjen a harcos kom­munista ifjúmunkások szerve­zetébe. Hiszen mit követeltek az ifjúmunkások? Egyenlő mukáért egyenlő bért, fizetett szabadságot és a cselédtörvény hatálytalanítását. Mi volt a cse­lédtörvény? Atyai joggal ruház­ta fel a munkaadót az ifjúmun­kással szemben. Az atyai jog pedig abban nyilvánult meg, hogy az atya jogával verhette, éheztethette és kizsákmányol­hatta a mester a tanoncot vagy a földesúr a béresét. így hát világos, hogy az ural­kodó osztály mindent elköve­tett, hogy távoltartsa az ifjúsá­got a munkásmozgalomtól. A május elsejei felvonulások tör­ténete rávilágít arra, milyen körülmények között fejlődött és szilárdult a munkásmozga­lom és a kommunista párt tevé­kenysége. A munkásság harcos küzdelmei tükröződnek vissza a májusi tüntetésekben. Nehéz volna a véres májusok történe­téből kiragadni, melyik volt a legemlékezetesebb, vajon a komáromi 1919-es május elseje, amikor a felvonulók a forradal­mi proletárhősök sírjait akar­ták megkoszorúzni és a katona­ság a tömegbe lőtt, vagy a lévai május elseje, mikor a Szlovák Biztosító ablakaiból és a város­házáról a Köztársaság térre irányított gépfegyvereket állí­tottak fel, és a kommunista párt vezetői hiába követelték, hogy öt percnyi időt adjanak amíg a tömeg elvonul. De semmi sem használt, a csendőrség puskatussal verte a felvonuló­kat. 1926. május 1-én Pozsony­id ban a városi munkaközvetítő hivatal előtt a legbotrányosabb jelenetek játszódtak le. A ren­dőrök egyre csak azt hangoz­tatták, hogy a munkanélküliek maradjanak csendben, pedig nagyobb csendet, mint az éhező tömeg kenyérre váró csendjét nem is lehet elképzelni. Vagy idézzük fel azt, amikor lovas­rendőrök nekimentek a pozso­nyi sörgyár udvarán gyülekező munkásoknak. A tömegben spic­liket helyeztek el, hogy azok provokáljanak. A rendőrök pe­dig kardlapokkal kíméletlenül ütlegelték az embereket és ro­hammal tiporták el a tüntető­ket. Hol győznénk felsorolni azokat a véres májusokat, ami­kor a tüntető menetté formáló­dott, szétzavart tömeg a mel­lékutcákban újra gyülekezett, míg a rendőrség fegyveres túl­ereje nem oszlatta fel őket. A véres májusok szemlélte­tően megmutatják, hogy a szlo­vákiai munkásság mindenkor forradalmi elszántsággal küz­dött az osztályharc frontján. Az első világháború alatt megszűn­tek a májusi felvonulások. 1919-ben a május 1-t kipótolta a Vörös Pünkösd, amikor Szlo­vákia egyes területeire bevonult a magyar Vörös Hadsereg és megalakult a Szlovák Tanács- köztársaság. A Csehszlovák Köztársaságban különösen Lenin halála után a május 1-i ünnep­ségeket a Moston, Rumanován, Verebélyen, Korompán elesett mártírok emlékezetének jegyé­ben tartották meg. A gazdasági válság éveiben az ünnepségek harciasabb jelleget öltöttek. A német fasizmus uralomraju- tása után a felvonulások a fa­sizmus és az imperializmus ellen irányultak. 1938. május 1-én a köztársaságban 3 millió tűntető vonult fel. A fasiszta megszállás alatt a kommunista párt csak illegális röpiratokat terjesztett május 1-én, szabo­tázsra és ellenállásra szólította fel a munkásságot. A szabad hazában az első május elsejét újból 1945-ben ünnepeltük. A történelmi tapasztalatok és az utóbbi évek fejlődése azt ’mutatja, hogy a dolgozók május 1-i százezres, milliós felvonulá­sa ma a felszabadított ember valóban bensőséges, igazi ünne­pe. M. M. A moldavai Sztálin-kolhoz tehénfarmján hat testvér dolgozik. A Trofinov testvérek kiszámítot­ták, hogy a hétéves terv alatt 2 és fél millió kg tejet keli kifejniük. Képünk azt a pillanatot örökíti meg, amikor a hat lánytestvér Csebanovával, a Moldavai Szovjetköztársaság ismert színésznőjével beszélget hangversenye után. Péterfalvi Éva, a bodaki baromfitelep CSISZ-szervezetének tit­kárnője a brigád tagjaival együtt a felajánlások teljesítését ellenőrzi Megfontoltabban... A két kislány sűrűn tapossa a kerékpár pedáljait. Bacsfáról Somorjára igyekeznek. Úgy te­het a felhős égbolt is részese nagy sietségüknek. No meg az­tán a hét vége, a szombati nap is, mert ilyenkor akad munka a ház körül is. De hiába, a kö­telesség mégis csak kötelesség, és ez az első. Legalább is ezt véltem kivenni Sármány Kata­lin és Kajdocsik Piroska beszé­déből, miután beléptek a CSISZ somorjai járási titkárságának helyiségébe. Fontos ügyben keresték fel a titkárságot. Szervezetük tagsá­gi gyűlése kilenc új tag felvé­telét hagyta jóvá. Ez annyit jelent, hogy Bacsfán már 41 CSISZ-tagot számlálnak az alapszervezetben. Ügy látszik a CSISZ bacsfai vezetősége tö­rődik az utánpótlással. A kilenc frissen kitöltött je­lentkezési ív ott fekszik a tit­kár asztalán a tagsági bélye­gekért járó pénzzel együtt. Ä tagsági könyvecskék bizonyára nem váratnak sokáig magukra. De mindezek ellenére egy kis mondanivalóm mégis van a CSISZ bacsfai szervezetének vezetői számára. Mégpedig a következő: A CSISZ-tagság senkinek sem jelent előjogokat. Sőt, mindenkitől több, jobb munkát követel minden téren, hogy a szervezeten kívül álló fiataloknak példaképül szolgál­janak. És bár szervezetünk számára igyekszünk megnyerni minden fiatalt, mégsem fontos, hogy valaki, legyen az akár L. D„ pontosan a sorozás előtti napon kapja meg a tagsági könyvet. Hiszen a sorozóbizott­ság amúgy sem a tagsági köny­vecskére kíváncsi, és akkor sem történik semmi, ha valaki a sorozás után vagy éppen a katonai szolgálat alatt válik CSISZ-taggá. Bizonyára tudják ezt a bacsfai CSISZ-tagok is. (ny-d) Az autóparadicsom (Befejezés előző számunkból) A munkások azonban így is, a közöttük settenkedő besúgók és az állandó megfélemlítések ellenére is beléptek a szakszer­vezetbe, azt követelték, hogy fékezzék a futószalag pokoli iramát és ismerjék el szakszer­vezetüket. A General Motors hallani sem akart erről. Erre az üzemben leállt a munka. A bentlevők ülősztrájkot szervez­tek. Három gyárat „szálltak meg" így. Kint a gyárak előtt az asszonyok ezrei gyermekeik­kel vonultak fel. Pent bizottsá­gok alakultak a védetem, a fe­gyelem és az időtöltés meg­szervezése érdekében. Elmúlt egy hét. Azután egy második és egy harmadik. Egész Amerika várt: ki bírja tovább, ki nyeri meg a csatát? A General Mo­tors részvényesei lemondtak a karhatalmi erők igénybevételé­ről. Féltették a drága üzemi felszerelést. Végül az asszo­nyokra uszították a rendőröket. Komoly ütközetre került sor. Könnyfakasztó bombákkal tá­madtak az asszonyokra, készen­létben tartva fegyvereiket. De a válasz nem váratott magára. A munkások a gyártelepről Az osztrák fiatalok: „Biztosak lehettek a baráti fogadtatásban!*1 Az osztrák fiatalok az Oszt­rák,Szövetségi Ifjúsági Tanács­hoz* tartozó szervezetek veze­tőinek elutasító álláspontja el­lenére készülődnek a vendégek fogadására. A tartományi központokban, Bécsben és más osztrák váro­sokban már filmmatinékat ren­deztek, amelyeken bemutatják a moszkvai Fesztiválról készült színes filmeket. Ezek a filmek fellelkesítették az ifjak és lá­nyok ezreit, sőt az idősebbeket is. Sok ifjúsági csoport foglalko­zik már ajándékok készítésével is. Készülnek a faliújságok. Linzben és Grazban sok száz fiatal részvételével nagy bálo­kat rendeztek a Fesztivál szel­lemében. A Nemzetközi Előkészítő Bi­zottsághoz érkezett sok levél közül idézünk egyet, amely megmutatja, milyen fogadta­tásra talál a Világifjúsági Ta­lálkozó a lakosság körében. A levelet egy alsó-ausztriai nő írta: „Kedves Barátaim! Na­gyon kérem, küldjék meg ne­kem a „Festival“ című lapot, Noha nem vagyok már fiatal, nagyon érdekel mindaz, ami az ifjúságra vonatkozik. Sajnos, elég rossz anyagi helyzetben vagyok, és ezért az újság árán kívül csak 10 schillinget tüdője küldeni. Talán módot találnak arra, hogy eladják ezt a dirnd- Iit (osztrák nők vagy lányok népviselete), hiszen elég sok karneváli ünnepség van most, és bizonyára kapnak érte 30- 40 schillinget. Ha ez segít Önö­kön, szívesen küldök mást is, és pénzt is, ha lehet. Sok sze­rencsét kivárnak munkájukhoz!“ Az osztrák szervezőbizottság Bécsben nap mint nap kapja a telefonokat, a hívók pontos in­formációkat kérnek a Feszti­válról. A közelmúltban egy osztrák nő telefonált a bizottságnak: „Szeretném tudni, hogy tulaj­donképpen mi is az a Fesztivál és milyen célt szolgál. Az én két fiam tegnap részt vett egy szocialista ifjúsági csoport gyű­lésén és arra akarták rávenni őket, hogy fejtsenek ki propa­gandát a Világifjúsági Találko­zó ellen. Az én gyermekeim azonban alaposan átgondolnak mindent és felháborodtak ezen, mert más dolgokat is hallottak már a Fesztiválról. Szívesen részt vennének. Kérem Önöket, közöljék velem, miről van szó.“ Egyik barátunk elmondta ne­ki: A világ minden részéből 17 000, különböző fajú, vallású, különböző politikai nézeteket valló fiatal utazik Bécsbe, hogy barátságot kössön, bizonyságot tegyen békeakaratáról, és meg­mutassa, mit ért el a sport és a kultúra terén. A telefonáló nő ekkor megígérte, hogy is­merősei körében népszerűsíti majd a Fesztivált és hozzáfűz­te: „Az én két fiam gumimat­racon akar aludni a Fesztivál tíz napja idején. Éppen ezért az Önök rendelkezésére bocsá­tók egy szobát két fiatal kül­földi küldött részére. Ezenkí­vül szólok majd barátaimnak, hogy teremtsenek ők is szállás- lehetőségeket a Fesztivál szá­mára“. Február folyamán sok ezer füzetet árusítottak Bécsben, hogy megismertessék a lakos­ságot a Fesztivált támogató szervezetekkel, a résztvevők­kel, stb* A pénzgyűjtés is jó eredményekkel járt. Ausztria különböző részeiben sok ezer schillinget gyűjtöttek össze. A sportkörökben is készü­lődnek a Világifjúsági Találko­zóra. Fotesil, Ausztria ötszörös ökölvívó bajnoka, aki részt vett a helsinki és melbournei olim­pián, s akit Ausztria legjobb ökölvívójának tekintenek, ki­jelentette, hogy lehetőségei szerint segítséget nyújt a Fesz­tivál sportversenyeinek szer­vezésében. Kamper Pepi, Auszt­ria többszörös kerékpárbajno­ka, aki augusztus 3-án részt vesz a Bécsi Stadionban terve­zett versenyen, kijelentette: „Örülök, hogy találkozhatom a híres csehszlovák és lengyel vetélytársakkal, akikkel már több kemény versenyen vettem részt.“ A Fesztivál barátai meg van­nak győződve, hogy az osztrák ifjúság, s a bécsi nép hagyomá­nyos vendégszeretetével fogad­ja a világ ifjúságának küldöt­teit és maga is részt vesz a Fesztiválon. széndarabokkal, kövekkel, csa­varokkal meg tejesüvegekkel fogták ostrom alá a rendőröket, majd erős nyomás alatt vizet lövelltek rájuk és ugyancsak könnyfakasztó bombákat dobál­tak közéjük. A General Motors igazgatósága 44 napig tartó harc után beadta a derekát. Elismerték a szakszervezetet, szabályozták a munkafeltétele­ket is. A nagy diadalt Amerika egész munkásosztálya ünnepel­te. És g harc folytatódott New Yorktól Kaliforniáig. 1941-ben maga az öreg Ford is meggon­dolta a dolgot, hiába mondogat­ta egész élete folyamán, hogy szakszervezettel nem tárgyal. 1958-ban Chryslerék vállalata 12 000 munkást tett ki az ut­cára, a megmaradt nyolcezret pedig agyonhajszoltatta, hogy bírja az óriási versenyt két túl- erős konkurensével. A szalag állandóan sebesebben futott. A munkások kimerültsége és az idegösszeroppanások napiren­den voltak. A gyárakban heten­te túlóráztak. Erre a szakszer­vezetben kiadták a jelszót: Elég volt, sztrájkolunk! A sztrájk­ban részt vettek a munkanél­küli szaktársak is. Követelték a túlórák beszüntetését, amíg a munkanélkülieket be nem állít­ják. Különös állapot ez Ameriká­ban! A fokozott, mondhatnánk túlerőltetey: autótermelés ma­gával hozza, hogy sok munkás többször gazdát cserélt, régibb típusú kocsit vesz magának — részletre. A termelés és a vál­lalkozók profitja még magasabb számokat ér el, anélkül, hogy a bérek változnának. A raktá­rakban állandóan szaporodó, nagy mennyiségű autókat kép­telenek elhelyezni a piacon, a következmények pedig a töme­ges munkáselbocsátások. Az egyre jobban tért hódító me- chanizáció ezt az állapotot még súlyosbítja, kezdve az autóüze­mekben, azután az acéliparban, a gumigyárakban stb. Ilyenkor barátomra, Jimre gondolok. Sokáig verte fogához a garast, hogy egy öreg kocsit vehessen, természetesen rész­letre. Röviddel azután kerül­tünk mindketten az utcára. Jim kocsiján indultunk el munkát keresni. Amikor másnap ered­mény nélkül tértünk vissza egy félreeső acélüzemből, az öreg kocsi megunta a dicsőséget, elege volt hosszú életéből és beadta a kulcsot. Újraélesztési kísérleteink mind hiábavalók voltak. Jim egy ócskástól né­hány dollárt kapott érte. Ne­künk azonban autóbuszon, vil­Ifjú szívvel Az öreg gyártelep udvara szinte ragyog a tisztaságtól. A gondos parasztember por­tájára emlékeztet. A gyár ab­lakai csillognak a tavaszi napsütésben. Csak a rakon­cátlan szél kutatja az eldu­gott szögleteket, ha már a portán semmit sem talált, de furfangos eszén túljártak, és csak az út kövét vagy csak a szürke falakat simogathat­ja. S ha a gyártelepet öreg­nek is véli az ismeretlen szemlélő, átlépve a bejárati kapun, el is felejti a kint gondoltakat. A főbejárattal szemben elhelyezett nagy tábla másra figyelmeztet: fia­tal szív dobog bennem. Ne csak a külsőre adjatok, is­merjetek meg jobban, és majd meglátjátok, mit tudok még. Nem mindig a ruha te­szi az embert. A táblán elhelyezett fény­képekről ez sugárzik. Egy, kettő, három, négy. Nézege­tem sorban az egymás mel­lett elhelyezett Szocialista Munkabrigádok tagjainak csoportképeit, de csakhamar otthagyom a csillogó fényké­peket és az diája írt sorokat. Az emberekre vagyok kíván­csi, mégpedig az elsőkre. A hatalmas dupla henger mellett Deák Pálra, az üzem első Szocialista Munkabrigád­jának egyik tagjára akadtam. Munka közben beszélgettünk. — Már kissé félteni kezdtük helyzetünket — magyarázza —, kilencen kezdtünk a bri­gádban, de négyet közülünk az ostravaiakhoz hívott a kö­telesség. Oj emberekkel töl­töttük fel. a brigádot, s azt hiszem most már nincs mi­től tartanunk. Öreg gyár, új emberek... De ha már az újnál tartunk, nézzük meg az ifiket is, hisz az újról nélkülük aligha be­szélhetnénk. Van kit követ­niük, példa akad bőven. Se­gítenek-e fiatallá tenni az öreg gyárat? — Igen — mondja Spisiák elv­társ, az üzemi CSISZ-szerve- zet titkára. — Rövidesen há­rom ifjúsági kollektíva ver­senyez a Szocialista Munka­brigád címért. De ehhez min­denesetre az üzem vezetősé­gének a hozzájárulása is szükséges. A Győzelmes Feb­ruár nevet viselő ifjúsági műhely, a mechanikus műhely ifjúsági kollektívája és az el­ső céh ifjúsági csoportjának fiataljai rövidesen neki is gyűrődzködnek a viadalnak. Hogy ki lesz az első a három csoport közül, azt még korai lenne találgatni, annyi azon­ban bizonyos, hogy az öreg gyárnak új hírnevet szerez­nek. Öreg ember, nem vén ember. Es válóban. A petrzal- kai Matador üzem öreg falai között új emberek születnek. A régi márkájú gépek mellett új szellem kap szárnyra, hogy a gyár hírnevét tovább hir­desse a világ minden táján. (ny—d) lamoson vagy gyalog keltett továbbfolytatnunk az utunkat munka után, ami az Ameriká­ban ismeretes távolságok mel­lett nem volt csekély feladat. Az utolsó évben a helyzet még inkább kiéleződött. A már említett mechanizálás és auto­matizálás még jobban meggyor­sítja a termelést és a vállalko­zók állandóan kevesebb mun­kást alkalmaznak. Inkább más országbelieket dolgoztatnak maguknak. A rezet Chiléből, a vasat Venezuelából, gumit Ma­lájából, olajat pedig a Közel- Keletről hozatnak. És mivel ezekben az országokban az amerikai kenyéradók a munká­sokat oly komiszul fizetik, hogy abból lakbérre, lábbelire és ru­hára, de még kenyérre is alig telik, Amerikában ezért tehet autót meg benzint olcsóbban vesztegetni. Nem beszélve ar­ról, hogy a gyárosok a futósza­lagot állandóan sebesebben fut­tatják. — Volt idő a konjunk­túrában, amikor a munkások, de különösen a szakszervezeti vezetők elhitték, hogy több Forddal meg Chryslerrel job­ban megy majd a soruk. Ma már saját bőrükön érzik, hogy számításukba hiba csúszott. Fo­kozott termelés — alacsonyabb életszínvonal, túl sok autó — túl kevés munkahely. Az ilyen fejetetejére állított gazdálko­dás nem alkalmazható örökké. Egy szép napon ez is az ócska­vasba kerül, mint Jim öreg tra­gacsa. & F,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents