Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-21 / 16. szám

• t rr esKuvc A hova csak nézett, minde­nütt Máriát látta. Nyugta­lanító érzés fogta el, majd ha­ragudott és tombolni'' szeretett volna. Nem akart Máriára gon­dolni. A terem zsúfolásig tele volt. Mirek szenvedélyesen tán­colt. és táncolt, csak ritkán ült le a borozók közé, hogy kifújja magát és fölhajtson egy pohár bort. Leült s némán a borral leön­tött asztalra szegezte tekinte­tét. Azután, szinte lesve, szét­nézett, és újból meglátta Má­riát. Ez elég okot adott arra, hogy rumot rendeljen. Mária rá sem hederített, de a véletlen úgy hozta, hogy vele szemben ült le. — Ha legalább rám moso­lyogna! Vagy ide vetne egy pil­lantást. Ha szólna egy szót! De semmi. Mintha csak levegőnek nézné. Mária limonádéját szür- csöli és a táncolókat figyeli... Igen, Mária. Mi mindnyájan tudjuk, hogy milyen érdemeket szereztél a szövetkezet fellen­dítése körül. De ez még nem elég ok arra, hogy úgy visel­kedj, mint egy szfinksz, pont szemben üljél velem és egy szóra sem érdemesíts. — Mit mondjak neki ? Legyek hozzá goromba? Mondjam azt, hogy mit keres itt? Hiszen Mi­rek Krátky nem válogatja a szavakat. — Hogy te, Mária, minden­kinek eltalálod a gondolatát és kedves vagy a traktoristákhoz, pedig mi goroíhbák vagyunk hozzád. Hiszen azért vagy funk­cionárius! A választásoknál az­ért szavaztunk rád, mert bí­zunk benned. Te vagy a gazda­sági felelős és hogy hozzánk, traktoristákhoz kedves vagy, azt is csak azért teszed, mert ez a kötelességed. Mirek dúlt-fúlt, már táncolni sem ment, oda se figyelt a ze­nére, pedig a kedvenc nótáját játszották. — Hogy miért kurjongatok? — fordult az öreg Práskánéhoz, mert az rosszalólag odaszólt hozzá. — No és, ha... ? Hát már énekelni sem szabad? — Nem bánom én, miattam obégathatsz — mondta az öreg­asszony vállvonogatva. A zenészek abbahagyták a játékot, az emberek az aszta­loknál elhelyezkedtek. Mirek pedig csak állt, megkövesedve, mint egy szobor és magában dúdolgatott. Valami fojtogatta, összeszo­rult a torka, alig állt a lábán. A térde megroggyant és ha­Irta: JÁN KLOBOUŐNIK nyatt esett. Nagy nehezen fel- tápászkodott. — Hát hol maradtok, bará­tok? Nem látjátok mi történt? Hát senki sem segít rajtam? Valaki vállánál fogva megra­gadta és leültette az egyik asztal mellé. — Köszönöm, köszönöm — motyogta. - Jaj, forog a fe­jem, szédülök — mondta ma­gyarázóig. — Nem vagyok ré­szeg, ... ej, dehogy... egy cseppet sem ... Mondjátok meg Máriának, hogy nem vagyok részeg. Csak rosszul vagyok. A gyomromtól. De majd elmú­lik. — Valaki... adjon nekem ... egy pohár rumot! Innom kell.. Mária hozzáugrott és vizet adott neki. Kiitta, majd a po­hárból a tenyerére csepegtetett és megnedvesítette homlokát, a halántékát. Máriára nézett. — Nem nevette ki a lány. Mégcsak nem is szidta. Csak nagyon szomorúan nézett rá. Ahogy így nézte, nem volt csú­nya, sőt ellenkezőleg. Talán az a baja, hogy túl szerény és nincs tisztában saját értékével.­— Mirko, menj haza! — Aludni? Ilyenkor? — Köz­ben a zenészek megint rázen­dítettek. Hirtelen felugrott és táncra kérte Máriát. A lány ve­le ment, azt mondta: kérem, és biztos lépésekkel kezdett tán­colni. Mirek nehezen tartott vele lépést, de táncolt. Máriára támaszkodott. nye kérte fel. És hazakisérte! És megcsókolta. Mária végigsimította a haját, ajkába harapott. Igen, megcsó­kolta, és azután elfutott. Vajon miért? Nem egy, hanem száz, ezer csók után vágyott. Hiszen már huszonnégy éves! És még senki sem csókolta ... Hiszen nem is csúnya! Szépen öltözkö­dik... Rendes apja volt... be­csületes, jó asszony az anyja.. ... nem buta lány, nem is rest, dolgos, szívós. Arra jó, hogy idehívják, odaküldjék. Mária, szerezz olajat!... Mária, szólj az elnöknek!... Mária, csináld ezt, csináld azt... ! Néha azt mondják, hogy ... Mária, kö­szönöm. De mindezeken kívül senki sem veszi észre, hogy egy fiatal lány, aki gyöngédségre, szeretetre vágyik. Ügy néznek rá, mintha férjes asszony lenne. Mintha le volna kötve. Ostra- ván segített az Újbánya építé­sében. Kitüntették. Morsován brigádmunkát végzett a csa­tornaásásnál. Kitüntető okleve­let kapott. Ott volt a podbora- nyi ifjúsági építkezésen. Jel­vényt kapott. Szorgalmasan részt vesz az érdekkörök ösz- szejövetelein. Sokat olvas, ta­nul. Sőt már előadásokat is tart. Mindenütt dicsérik és mégis egyedül érzi magát. Hány könnyet ejt miatta az édesany­ja titokban? Hány éjszakán ke­resztül forgolódik álmatlanul az ágyában. De miért? miért? Mert a többi lány, a kortársak műsorában a balett felé dicsé­retes lépés. Kvocsák József a mese komoly mondanivalóját a táncosok el nem marasztal­ható kifejező erejével tudta összehangolni, azért volt a ha­tása olyan, amilyen: a közönség lelkes tapssal fejezte ki elra­gadtatását! ... S ha a táncszámoknál tar­tunk, jegyezzük még meg rövi­den, — s ez főleg a korábban említett kisebb lélegzetű népi táncképekre vonatkozik — hogy gyakoriak az ismétlődő rokon­motívumok, amelyek észreve­hetően csökkentik a hatást. Két és fél órás műsorral mu­tatkozott be a CSISZ SZKB Magyar Népművészeti Együttes. Akik látták a szereplésüket, el­fogulatlanul megállapíthatták, hogy énekkar és tánckar a ki­sebb hibáktól eltekintve a leg­jobb úton halad. Programjukban felölelik a csehszlovákiai magyar dolgozók gazdag népi hagyományainak javát, s énekükben, muzsiká­jukban magyar és szlovák szer­zők művei szerepelnek. A színházból távozóban bará­tomat kérdezgetem, milyen volt az este egészében ? ... Azt fe­leli, amit nagyon sokan felelné­nek meg így: a fővárosi közön­ségnek bemutatott műsor szí­nes, tarka és nem utolsó sorhan Igényes volt. Ez évi új műsorával vizsgá­zott az együttes és egészében sikeresen, elismerést érdem­lően. D e a fővárosi prémler csak a kezdet. A nagyobb s fá­radságosabb munka e -u- tán következik... a vidéki por­tyákkal. Sok sikert a további munká­hoz! macs József, — Jól táncolsz, Mária. — Köszönöm a bókot. — Komolyan, nem akar ez hízelgés lenni, de tudod... Mária, hogy ... te egy... na­gyon kedves lány vagy? Mária keserűen mosolygott. — Hazakísérhetlek? — szó­lalt meg újból a fiú. A lány ránézett, mintha csak azt kérdezte volna tőle, ugyan, ne tréfálj. De amikor a fiú megismételte a kérdést, akkor hinni kezdett a fülének és be­leegyezett. Af em is tudta, hogy nyitotta ki a kaput. Belépett a konyhába, levetette a cipőjét és úgy ment keresztül a kony­hán,' ahol az anyja aludt. Mária nem gyújtott világot, besuhant a szobába, leült az ágyára, meggyűjtotta a kislámpát, elő­vette a tükrét. Belenézett. Majd lehúnyta a szemét. Szeméből könnyek buggyantak ki. De az­után mosolyogni igyekezett. A szíve hevesen vert... Négy év óta senki sem kérte fel táncra. És most a falu legszebb legé­már mind férjhez mentek, csak az ő lánya hajadon még,.. Miért nem jár az ő lánya is táncolni, szórakozni, mint a többi? Miért nem tetszik a fiúknak? Mária gondolataiba mélyedve hirtelen összerezzent. Nyikor­góit az ajtó. A szobába az édes­anyja lépett. — Hány óra? — Négy. — Hát miért nem alszol? — Anyukám, képzeld, táncol­tam. — És átölelte, megcsókolta anyját. — Táncoltam anyu, kép­zeld, táncoltam. Nem egyszer, kétszer, többször. És tudod ki­vel? Mirek Krátkyval. Mindig csak velem táncolt. — Mirekkel? — Igen, Mirekkel. — Hát mi történt vele? — Magam sem tudom. — És képzeld, haza is kísért. — Bárcsak oltárhoz vezetne — sóhajtotta az anya és elcso­szogott. A konyhaajtóból még visszafordult és halkan feltet­te a kérdést? — Mondd, és nem iszik? — Mária mintha nem is hal­lotta volna. — Nem iszik? — ismételte az anya. — Az egész falu tud­ja, hogy Mirek szeret kirúgni a hámból. Nappal elvégzi a dol­gát, de munka után esténként szívesen öblögeti a torkát. — Anyu, anyukám! Hát mit feleljek erre? Szégyelem ma­gam ... Félek ... Hát mondjam azt, hogy nem?... Megígérte — felelte Mária csendesen — ... megígérte, hogy nem fog inni.-T Mintsem hogy egy iszá­koshoz menj, maradj inkább vénlány. — Úgy is van! - jegyezta meg Mária. Valami nyugtalan­ság fogta el, s ettől nem tudott szabadulni. ★ — Milyen kiállhatatlanok vagytok - kiáltotta Mirek, amikor a barátai Máriával húz­ták. - Utálatosak vagytok. De jaj nektek, ha nem hagyjátok abba. — Mi az, talán bájitalt adott neked ? — Talán megbabonázott? Mirek felült a Zetorjára és kirobogott. Csak gúnyolódjatok! Csak nevessetek! Csak bosz- szantsatok! Én tudom, kit sze­retek és kit veszek el. Már ki­tűztük az esküvő napját is. A vita másnap este tovább folyt, harmadnap is, sőt egy hét múlva is. — No jó, jó — mondogatták a barátai, — hát eddig miért nem fedezted föl a rejtett kin­cset? Mirek sokáig gondolkozott, mert hirtelen nem is tudta, mit válaszoljon. Akaratlanul felötlött benne a kérdés? Mi­ért? Vajon miért? — Mert megelőzött minket, fiúk. Mert Mária néhány évvel előttünk jár. Mi csak kullogunk mögöt­te. Hát megértjük mi Máriát? A fiúk nevetgéltek. — Na jó, jó. — Pálinkát rendeltek és Mireket is megkínálták. Nem fogadta el. A fiúk kuncogni kezdtek, hogy milyen példás ember lett. Nem iszik, nem do­hányzik. Hát még mit vállal magára?! — Azt majd még meglátjátok. — — Mikor lesz az esküvőtök? — Ti javíthatatlanok vagy­tok. — És ezzel lezárta a vitát. Hirtelen felhajtotta a poha­rát, öntött még egy pohárral. — Három az igazság ... — szólt oda a cimboráknak. C jfélkor, amikor hazafelé “ botorkált, már alig állt a lábán. Kurjongatva járta végig a falut. Hangosan énekelt, alig vonszolta magát, majd össze- roskadt és befordult az útszéli árokba. — Igaz, ami igaz, meg­ígértem Máriának, hogy nem nyúlok italhoz, de hát ez egy­szer bocsásson meg nekem. Gyenge, gyarló emberek va­gyunk ... Mária ... bocsásd meg gyengeségemet! Mária... becsülj meg... ne felejtsd el, hogy én előttem senki sem járt még utánad... és lehet, hogy rajtam kívül senkinek se fogsz tetszeni. A fiúk... ezt..« jól tudják... örülj neki, hogy hol­nap már a nevemet viseled. ★ Tomanéknál és Krátkyéknál sürögnek, forognak. Készülőd­nek az esküvőre. Összejöttek az ismerősök, a barátok és ro­konok. Gyülekeztek a kíván­csiak, ott voltak a helyi nem­zeti bizottság ünneplőbe öltö­zött tagjai is. Az elnök ünnep­lőben, kifényesített cipőben fel- alá járt és maga elé mormolta az ünnepi beszédet. Hiszen nem esket minden nap! És ekkor Tomanéktől kül­dönc érkezik. A menyasszony azt üzeni, hogy: nem. Shakespeare Nehéz a világirodalom óriásai­ról nem közhelyeket mondani. Shakespeareröl már eddig is egész könyvtárakat írtak össze és állandóan újabb tanulmányok jelennek meg róla. Minden kor megtalálta benne a maga tükör­képét, minden érzés a maga re- zotiáló hangját. Shakespeare személyéről nem tudunk sokat, mindössze néhány adat szolgál kiindulásul a talál­gatásokhoz. Már egy fél század óta halott volt, amikor először gyűjtötték össze adatait. Szemé­lyes emlékekkel akkor már csak ama bizonyos „legöregebb embe­rek" lehettek segítségre. Levél, napló, egyetlen egy sem került elő. Az Ávon-parti Stratfordban született. Születésnapjának álta­lában 156i. április Z3-t tekintik. Sok irodalomtörténész kétségbe­vonja, hogy egyáltalában létezett és müveit valóban 8 írta-e. Ab­ban a korban élt, amikor a re­formáció elősegítette a szabad gondolkodási, Kolumbusz és Ko­pernikusz korlátokat robbantot­tak fel, Anglia tengeri hatalma növekedett. Húsz éves írói pálya­futása folyamán 36 neki tulajdo­nított drámát, és 1623 szonettet és elbeszélő költeményt írt. Ab­ban az időben a társszerzőség általában divatos volt. A kései Shakespeare-darabok egy része valószínűleg társszerzők müve és nehéz kibogozni, kinek mi a ré­sze egyikben vagy másikban. Drámaírói tevékenységét négy részre osztják általában: A kí­sérletezések és történeti drámák, a nagy vígjátékok és tragédiák, valamint a romantikus drámák korszakára. A darabok keletke­zésének időrendjét külső bizony­ságok nyomán stílus, verselés és korabeli célzások szerint állapít­juk meg. Az igazi életet teljes­ségben először Rómeó és Júliában === WILIAM SHAKESPEARE: mutatja be. A Makrancos hölgy­ben először alkalmaz párhuzamos kettős cselekvést. A legjobb tör­ténelmi drámájának a III. Richár- dot tartják. A Szentiványéji álom a szerelem vígjátéka. Nagysze­rűen olvasztja össze a technikai szempontokból szükséges párhu­zamos cselekményeket a Velencei kalmárban. A . Minden jó — ha a vége jó" a női kitartás és okosság dicsőítése. A , Sok hűhó semmiért' a légből kapott szavak hatását mutatja az ember sorsá­ban. A Windsori víg nők az egyetlen vígjátéka, amely az an­gol falusi társadalommal foglal­kozik. A világ képe kicsiben az Ahogy tetszik. Julius Caesar­ral, Hamlettel, Othellóval és Lear királlyal érkezett alkotása csúcs­pontjára. Shakespeare a színpad nagy me­semondója. Cselekményei több­nyire egy nagy személyiség köré csoportosulnak, és egy nagy szenvedélytől lenyűgözött jellem konfliktusait ábrázolják. Shakes­peare sosem ismétli önönmagát. Hősei között vannak bölcsek, zsarnokok, szeszélyes és megfon­tolt emberek, gyengék, akik ra­gaszkodnak a királyi koronához és mesebeli alakok, akik viszont le szeretnék rázni a koronát. Igazi lángész volt, de emellett szolgája a közönségnek és a di­vatnak. Shakespeare a világ leg­gazdagabb nyelvű írója. Ezzel magyarázzuk, hogyha divatos szójátékai elszürkültek is, költői leírásai diadalmasan harcolnak az idővel.. A korabeli színpad sivár volt, de szavai pótoltak díszletet, világítást és más hatásokat. Shakespeare csak egy volt. Be­folyása óriási és ma is a világ legkeresettebb szerzői közé tar­tozik. Angliában természetesen állandóan sorozatosan adják elő darabjait. A latin népek mind­máig nehezebben fogadták be mint az északiak. Voltaire korá­ban szorgalmasan franciára for­dították, de klasszikus szabályok szerint átgyúrták. Az európai romantika ünnepelte a legjobban. Magyarra Kazinczy fordította először, csebre Vrchlicky, szlo­vákra Hviezdoslav. A klassziku­sok fordításaihoz állandóan újabb és újabb fordítások csatlakoznak. Az igazi drámaiságot, a színpadi alkotó művészetet ma is Shakes- pearetöl tanuljuk. Kevésbé is­mertek szonettjei és ezért ízelí­tőül közlünk itt egyet. M. M. LXXI. szonett Hogyha meghalok, ne tovább, ne gyászolj, csak míg hallod a zord harang szavát, mely széthírleli, hogy e rút világból legrútabb férgek közé szöktem át; sőt, ha versem olvasod, ne idézd írója kezét: szívem úgy szeret, hogy édes agyadnak a feledést kívánja sajgó emlékem helyett. Vagy ha (mégis) látod írásomat, mikor engem a föld már elkever, ne mondd ki szegény nevemet se: hadd haljon szerelmed halálommal el: mert a bölcs világ átlát szíveden, s bár meghaltam, gúnyolni fog velem. SZABÓ LŐRINC fordítása Gyermekművészek Ikonnyikov Genadij, 14 éves: Táborozás A gyermekek általában sze­retnek rajzolni. Még írni-olvas- ni nem tudó gyermekek is boldogan ragadják meg a színes ceruzát, hogy rajzoljanak. Ösz­tönösen azt akarják kifejezni, amit látnak vagy ami foglalkoz­tatja őket, és ezt természetesen minden mesterkéltség nélkül teszik. A rajzok visszatükrözik a gyermekek lelkivilágát. Gyak­ran már egész zsenge korban jelentkeznek az óstehetségek. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy minden gyermeki raj­zolóban a jövő nagy rajzművé­szét lássuk. Ma az iskolában fokozott figyelmet szentelünk a gyermekek művészi nevelésé­nek, mert ezt a múltban telje­sen elhanyagolták. Különösen a pionírsze-vezet érdekköreiben nyílik alkalom arra, hogy a gyermekek fejlesszék rajzkész • ségüket és csiszolják ízlésüket. Sztanyisíav Misurin, 15 éves: Boldog gyermekkor Anatolij Sarkisov, 14 éves: A játszótéren

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents