Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-21 / 16. szám
A CSISZ SZLOVÁKIÁI KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ..................... ................... Bratislava, 1959. április 21. VIII. évfolyam, 16. szám Ara 60 fillér. HWWHUUHUHW <sJ-ellve őrző tt ki HCS — Láttam, — mondja a fekete hajú Marienka Husárová, aki az első padban itt. — Bizony, láttam az orosz feliratú zászlót. A nyolcadikosok vitték május 1-én. Sokat mesélt Michal Krajnák elvtárs, a régi kommunista és a Munka Érdemrendjének tulajdonosa a moszkvai Anyicka utcai pionírok zászlajáról és a kézs- márki Vörös Spartakusz-cserkészekről. Hogyan került ez a zászló 25 évvel ezelőtt ide, Kézs- márkra, ebbe a Tátra alatti kisvárosba? Egyszer karácsony után a Spartakusz vörös cserkészei és szüleik nagy napot ünnepeltek. Moszkvából eljött Zsuzsa Laka- csóva. A Munkásotthont kidíszítették, a legszebb helyen ott pi- roslott a felirat: „Lenin élt és müve örökké élni fog.“ Az egész terem Zsuzsa felé nézett. A pionír díszőrség tisztelgett. Zsuzsa a vörös pionírzászló mellett állt, amelyen a következő felirat volt olvasható: Bugy vszegda gotov! A kézsmárki pionírokat üdvözlik a moszkvai Anyicka utcai iskola pionírjai. A kézsmárki pionírok a zászló alatt ünnepélyesen tettek fogadalmat. Es ugyanúgy, mint ahogy szüleik vörös zászlókkal meneteltek május 1-én, a kézsmárki pionírok is saját zászlójukkal vonultak föl. Természetesen a rendőrökre és a gazdag urakra úgy hatottak ezek a vörös zászlók, mint a vörös posztó a bikára. Egy nyári napon a rendőrök majdnem elkobozták a moszkvai vörös zászlót. Ez 1935. szeptember 2-án történt. Ezen a napon 1914-ben megkezdődött az első világháború és ezért ezen a napon a kommunisták és a békét akaró becsületes emberek tiltakoztak a második imperialista világháború ellen. „Nem akarunk háborút, megvédelmezzük a békét'.“ Ilyen feliratú táblát hordozgatott egy Pavol Kiaga nevű pionír. A csendőrök azt remélték, hogy sikerül a gyerekektől elkobozni a zászlót. De tévedtek. A pionírok kézről kézre adták a zászlót, és amikor a csendőrök már azt hitték, hogy kezükben van, a gyerekek mindig ügyesen kisiklottak kezük közül és hangosan kinevették a dühös csendőröket. A kézsmárki városháza előtt majdnem ezer ember gyűlt ösz- sze és mind izgult a pionírokért. Kinevették az izzadt csendőröket. A moszkvai vörös zászlót a kézsmárki pionírok megmentették. Kitört a háború. A fasiszták Szlovákiában is szét terpeszkedtek. Természetesen Krajnák elvtársnál végeztek először házkutatást. Fegyvereket, röpiratokat és vörös zászlókat kerestek. Kutattak a pionírok moszkvai vörös zászlója után is, de semmit sem találtak. És amikor 1945. január 27-én a Szovjetunióból Kézsmárkra érkezett az t. csehszlovák brigád, másnap pedig a Vörös Hadsereg, hetven kézsmárki jelentkezett az ezred síelő osztagába. Ezek közül az első negyven, akik a Mikulás körüli harcokban tüntették ki magukat, az egykori pionírok közül került ki, a szivükben hordozta a moszkvai zászló vörös színét. Tíz éves a csehszlovák pionírmozgalom. Jelentős esemény gyermekeink milliós szervezetének életében. Ezekben az ünnepi napokban az iskolákon és családokon kívül az egész társadalom figyelme is fokozott mértékben irányul a gyermekek felé. A jubileum, mint mindig, számadásra késztet A Csehszlovák Ifjúsági Szövetség a jól végzett munka felemelő érzésével tekinthet vissza az elmúlt tíz esztendő eredményére. Ez nem jelenti azt, hogy talán nincsenek szervezetek, iskolák, vagy egyének, akikre ez az álta- lánofítás csak részben vagy egyáltalában nem vonatkozik, de úgy érzem, ünneprontó lennék, ha most elsősorban ezzel a kisebbséggel foglalkoznék. Ma már elképzelhetetlen az iskola pionírszervezet nélkül. És maga az a tény, hogy a piodírcsapatok az iskolák mellett működnek, hogy a gyermekeket az osztályok szerint tömörítik, az egész iskola nevelő munkája szamára döntő jelentőséggel bír. Egy évtizeddel ezelőtt csak elvétve működött néhány csapat. Azóta a helyzet gyökeresen megváltozott. A pionír- mozgalom növekedése egyenes irányú és állandóan felfelé ívelő vonalként tűnik. 1949-ben néhány ezer, egy évre rá több mint százezer, és ma közel egy millió fiú és leány ismerkedik itt meg az országépítés és irányítás alapjaival. A pionírmozgalom nevelő küldetése ezért ilyen fontos_ és jelentős. Hisz a jövő a gyermekeké. Gorkij szavaival élve „ők a váltás, a nemzetek tartaléka, a legtörvényesebb örökösei mindennek, ami már elkészült, vagy készülőfélben van“. \ Az élet hétmérföldes csizmákkal rohan előre. Ami elég ma, feltétlenül kevés lesz holnap. A jó nevelő- nek, vezetőnek, ezzel számolnia kell. Az alapok lerakásánál dől már el a legtöbb esetben a mű sorsa, vagy legalább is döntő mértékben befolyásolja azt. így van ez hatványozott mértékben a legkomplikáltabb és legtitokzatosabb „műnél“ is, az embernél. Nemrégiben egy vidéki városka iskolaigazgatójától hallattam erre vonatkozólag néhány példát. Az 1949 — 50-es tanévben — mondja az igazgató — az akkori alsó középiskola III. osztályába egy falusi kisdiák iratkozott be. Pionír lett ő, s emlékszem, különösen Korcsagln és Pavlik Morozov lelkesítette. A következő évben már őt választották a csapattanács elnökévé. Az egykori félénk kisfiúból határozott, erős egyéniség fejlődött. Aktiv CSISZ-tag volt a gimnáziumban és később a pedagógiai felsőiskolán is. 1956-ban visszakerült hozzánk mint tanitó és csapatvezető. A gyerekek rajongtak érte. Most katona, határőr. Nemrég értesítést kaptunk parancsnokától, hogy elnyerte a Példás katona címet és a CSKP tagjelöltje lett. Elképzelhető volt büszkeségünk. Valójában egyszerű eset — emberi sors. Mondhatnánk, semmi különös nem fűződik nevéhez. Nem is nevezem meg őt, szerénységében rossznéven venné. Szerintem mégis ők a hétköznapok hősei, egyszerű emberek, akik többet akarnak tenni, mint amennyi .talán az előírt kötelességük. Céltudatos építői társadalmunknak. Sok értékes tapasztalatot szereztünk az elmúlt tíz év alatt a pionírok sokoldalú kommunista nevelése terén. Elsősorban a közérdekű munkára, a tudományos és technikai ismeretek elsajátítására gondolok. A művészetek, a testnevelés, a sport és turisztika fellendítéséből is szépen kivették részüket a pionírok. Ezekből a tapasztalatokból kiindulva kell mindig új munkamódszerekkel harcolni az egész ifjú nehizedék leikéért, a kommunista társadalmat építő ember arculatáért. Fokozni a tudományos szocializmus eszmei hatását az iskolában, a pionírszervezetben és a családban egyaránt, mindezt azért, hogy az elkövetkezendő évtizedben még határozottabban léphessen ki a haladás ifjú serege. Dr. STRASSER GYÖRGY — így állok, hát előttetek: Idősebb testvér, s jóbarát. Félszeg jobbommal mondom el a köszöntő meleg szavát. Gyengén válladra fektetem: — Nőj szálmagasra, kis legény, Megsimogatom lágy hajad: — Nyílj szép virággá, kis húgom! Vigyázunk, hogy ne hulljon el szép arcotokról a mosoly, s maradjatok vidám kacaj, maradjatok örömcsokor. PETRIK JOZSEÉ Illene csokrot nyújtanom? — Nincs arcotoknál szebb csokor. — A rózsák szirma elpereg, de mindig friss a víg mosoly. Illene, hogy hárfák szaván zsongjon most köszöntőt a dal? — Nincs ének, csengőbb, kedvesebb, mint a boldog gyermekkacaj. I# ■■ ■■ I rr Koszonto Válladra fektetem a kezem, — Nőj szálmagasra, kis legény! Megsimogatom lágy hajadat: — Nyílj szép virággá, kis húgom! —) Szívem tájáról kél a szó, s mézízzé válik ajkamon. A haladás iífá seredé
