Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-14 / 15. szám
R Levesosztás szegény gyermekeknek wm óbert herceg igen humánus ember volt. Egy nap elhatározta. hogy a kastélya c—-mszédságában fekvő faluban íevesoszto Intézetet alapit a szegény iskolésgyerekek javára; nagy költséggel pavilont építtetett, Bécsböl mozgó tábori konyhát hozatott. Amikor a gulyáságyú megérkezett, a hercegné térden állva rimánkodott férjének. mondjon le szándékáról. A herceg azonban hajthatatlan volt:- Nem lehet, hercegné, magam főzök burgonyalevest a csürhének1 Manhard gróf, a hercegné bátyja is csatlakozott nővére kéréséhez és igyekezett meggyőzni sógorát, hogy szándéka méltatlan egy herceghez. Róbert herceg azonban határozottan kijelentette, hogy igenis sajátkezűleg főzi meg a burgonyalevest és kardja elé kényszerít mindenkit, aki meg akarja akadályozni szándéka keresztülvitelében. Róbert herceg igen humánus, de egyben hevesvérű ember is volt. így történt, hogy egy napon a pavilont és a gulyáságyút fe- nyőlomb-koszorúkkal díszítették, az épület fölé táblát szögeztek ezzel a szöveggel: „Isten fizesse meg“, a fenyőágak közé apróka zászlókat és fekete-sárga szalagokat dugdostak, a tűzhely előtt pedig a fökomornyik foglalt állást és frakkba öltözve, cilinderrel a fején, kesztyűs kézzel rakta tűzre a fahasábokat. Ez utóbbi Róbert herceg egyenes parancsára történt. A herceg maga türelmetlenül várta az ablakban, mikor veszi le a főkomornyik fejéről a kürtőkalapot annak jeléül, hogy már forr a víz és itt az ideje, hogy őfensége hámozni kezdje a krumplit. Végül ez a perc is elkövetkezett, az uraság kilépett kastélya kapuján és komoly, méltóságteljes léptekkel haladt a pavilon felé, amely előtt a tábori konyha állt. A falu bírája éppen azzal foglalatoskodott, hogy öklével simogassa néhány szegény iskolásgyerek bordáit, akik a fenséges pillanatban is az orrukat piszkálták. A bíró jól tudta, mi az illendőség! Ráparancsolt a huszonhárom iskolásgyerekre, kiáltsanak éljent a herceg őfenségére, még egy futó pillantással megállapította, hogy előzőleg valamennyi kölyköt gondosan megcsutakoltak, és intett Pazourek községi rendőrnek, aki erre meggyújtot- 1 ta az egyik mozsárágyú kanócát és egy ugrással a másiknál termett. Két, eget ostromló dörre- 1 nés, majd a mozsarak fölött 1 terjengő füstből előtűnt őfensége 1 alakja. A gyerekek üvöltöttek, 1 majd berepedt az ember dobhár- . tyája. A herceg barátságosan ! intett a kezével és helyet foglalt a tábori konyha előtt. Két lakáj ; egy burgonyát adott át neki. i őfensége fehérkesztyűsen leva- i karta róla a héját, majd bedobta i a lemeztelenített krumplit a for- i róvizes üstbe. A gyerekek már üvölteni sem tudtak örömükben, annyira berekedtek, őfensége pedig hozzáfogott a második burgonya hámozásához. Azt is bedobta a katlanba — újabb örömkiáltás harsant. Róbert herceg ekkor felállt és e szavakat intézte a megjelentekhez: — Maguk, gyerekek, örülni, leves enni és örülni, én főzni magukat. Maguk, gyerekek, emlékezni, hogy én lenni a maguk mamája, én magam a herceg ... — Üjabb üdvkiáltás harsant, ékesszóló bizonyságául annak, hogy a gyerekeket fellelkesítette őfensége csodaszép, válogatott kifejezésmódja. — Maguk, gyerekek, én lenni legjobb monumentum maguknak, én főzni magukat, — folytatta méltóságteljesen a herceg. — Maguk csinálni ham-ham a jó levesből, amit én burgonyázni. Imádni engem istennél! Ezután a huszonhárom szegény gyermek mindegyike egy koronát kapott őfenségétől, a herceg odalépett a bíróhoz, lehúzta a kesztyűt, amelyet a falu fejének kezébe nyomott ezekkel a szavakkal: — Emlékezni első ham-ham. Jó leves, én burgonyázni! Imádni engem istennél! A testőrvadász már kantárszáron odavezette a hercag lovát, őfensége elvágtatott a vadaskertbe, a lakájok és a komornyik peckes léptekkel visszamentek a kastélyba. A falu bírája zsebre vágta a kesztyűket, végignézett a huszonhárom szegény gyereken, Pazourek községi rendőrön, majd ismét elővette a kesztyűt, belepillantott, nincs-e talán mégis valami benne, maid Verin községi esküdthöz fordult e szavakkal: — Ez hát megvolna, de ki főzi meg a levest ennek a csürhének? — Pazourek meg a gyerekek meghámozzák a krumplit, — je- ! gyazte meg Verin esküdt. — Pazourek, megparancsolom, I hogy magc főzze meg a levest, ti meg, lányok frissen, pucoljátok meg a krumplit! A bíró is elment, vele az első meg a második esküdt: a rendőr | Is a gyerekek ottmaradtak. i Kutyadögleszto meleg volt, Pazourek szigorúan forgatta a * ízemét és szidta a kölyköket: — Én majd adnék nektek in- jyen levest! Őfensége még elkényeztet benneteket, rongyosok! 3 Az asztalra rakott holmiból , Jbsitos katonához méltó gonddal j elválasztotta a leveshez valót, cözben egy percre sem vette ki | izéjéből a füstölgő pipát. A Iá- ] íyok ezalatt megtisztították a j crumplit, Pazourek meg a bog- j ács körül serénykedett, kezefe- , ével törülve homlokáról a bőven , lyöngyöző izzadságot. ] Hirtelen megállt kezében a fő- ; :ökanál, és villámként egy ötlet iugárzott át a fején. A fiúkra 1 lézett, akik ott hempergöztek i pázsiton a pavilon előtt és el- 1 irdította magát: ; ír — Maiina, gyere ide! í, A gyerek mi rosszat sem sejt- e ve odaplántálta magát Pazourek k elébe. s — Te bitang kölyök! — för- b medt rá az öreg, — tegnap lát- - talak a község rétjén. Azért egy forint bírság jár. Add ide tüstént a koronádat és hívd az öcsédet. Pepik, te tűzre való, azt akarod, hogy a bátyádat bezárják? Tegnap ott volt a községi réten. Egy forint bírság jár érte. Ő is kapott egy koronát a hercegtől, te is; tüstént ide azzal a. pénzzel, és köszönjétek meg az úristennek, hogy ilyen jó herceget adott nektek, aki még a bírságot is megfizeti helyettetek! Egy korona Karéitól, egy korona Pepiktől, az éppen egy forint. De ha még egyszer meglátlak benneteket a réten, bezárlak az ólban a községházán, a nadrág is lekerül rólatok és lesz farsangja a nádpálcának! Nincs nagyobb bűn, gyerekek, mint a tol- vajlás, a más vagyonának meg- bitangolása. De ez egyszer még megbocsátok. Te, Pepik, elfutsz egy fél meszely pálinkáért, Karel meg ezalatt a levest kavarja. Pazourek a jól végzett munka elégültségével heveredett le a fűbe. Pepik meghozta a fél me- szelyt, Pazourek jócskán hörpin- tett belőle, az.tán maga köré szólította a gyerekeket és hosz- szan beszélt nekik arról, hogy tisztelniök kell a hatóságokat. — Mert hát tudjátok, rongyosok, a hatóságot maga az úristen rendelte! Aztán elszalajtott egy gyereket még egy fél meszely pálinkáért. A nap már magasra hágott az égen, Pazourek levetette a bakancsát. Aztán elnyúlt a fűvön és békésen elszenderedett a bog- -ács mellett, mialatt a hercegi <rumplileves várományosai rab- ópandúrt játszottak. Lármájuk azonban nem ser- íentette föl Pazoureket; külön- 3en is a zaj egyre távolődott, nert a rablók a hercegi vadas- cert felé szöktek. D él volt, amikor őfensége sétalovaglásáljpl visszatért a kastélyba. Első pillantása az elhagyott lulyáságyúra és az üres pavilon- a esett A bográcsból fortyogva szált i gőz, a párafelhőből mélabúsan eketéllett elő Pazourek községi endőr bakancsa; a lábbeli szen- iergő tulajdonosát Róbert her- :eg egy rúgással ébresztette fel, nivel őfensége ugyan igen hu- nánus ember volt, de könnyen éjébe szállt! a vére. Az útszéli árokból, a sűrűn mrjánzó gaz mögé bújva a két cis Maiina lesett a bográcsban ővő bakancsokra, szívükben bélés boldogság tanyázott és szenükben olyan megelégedettség ilt, mint a művész tekintetében, ; iá alkotását aranyéremmel dl- azzák. . Ez a kép megérte az elkobzott t tét koronát. Róbert herceg azonnali hatály- ' yal feloszlatta a levesosztó inté- etet. Sógora, Manhard gróf, aki különben igen jólelkü uraság volt, az erdőben sétálva, egy ízben találkozott Pazourek községi rendőrrel és megkérdezte tőle, hogyan is volt az az eiső és utolsó krumpiileves főzés. — Méltósága, — borzadt össze Pazourek, — csak annyit mondhatok, hogy rettenetes. Ha méltóságod lett volna a helyemben, beleg ebedt volna ... ! Kulturális hírek Operaősbemutató színhelye volt a debreceni Csokonay Színház. A minap került színre Csenki Imre „A bajusz“ című egyfelvonásos vígoperája. Áz immár hagyományos Prágai Tavasz zenei ünnepségek május 12-én kezdődnek. Előzőleg megtartják a fiatal fúvók nemzetközi versenyét, öt fajta fúvós hangszer művészei: fuvolások, oboisták, klarinétosok, fagottisták és kürtösök találkoznak a versenyen. A cannesi filmfesztivál előkészítő bizottsága több filmet fogadott el bemutatásra. A Szovjetunió a Szergej Bondar- csuk rendezésében és főszereplésével készült „Embersors“ című filmmel nevezett be. Magyarország Fábry Z. „Édes Anna“ c. filmjével jelentkezett, a nyugat-németek „A hős és a katona“ című filmet mutatják be, az olaszok „Pokol a városban"^, az osztrákok Romy Schneidert vonultatják fel „Félig gyengéd" című filmükben. A Szovjetunióban több tudományos tárgyú és tudósokról szóló filmet gyártanak. A „Háromszázhatvanöt nap" című film az atomfizika területéről meríti tárgyát. A tudományos fantasztikus filmek sorából kiemelkedik a „Hív az égbolt" című játékfilm, amely egy képzeletbeli Mars-repülést vesz fel. Képzőművészeti kis lexikon Bartolome Esteban Murillo 1618. január 1-én Sevillában született. Teljesen szegény szülők gyermeke. Mint iskolásgyerek szénnel rajzolta tele az iskola falait és füzeteit, így lettek figyelmesek a gyermek rendkívüli tehetségére. Sevilla Amerika felfedezése után fontos kereskedelmi gócpont és kulturális központ volt. Az ifjú Murillo a sevillai festők iskolájába került, de csakhamar önállósította magát és sok megbízatást kapott. Alkotásai szülővárosa híres katedrálisait díszítik. II. Károly király kérésére Madridba költözött. Akkoriban már Spanyolország első festőművészének tekintették, életrajzírói sosem feledkeznek , meg arról az epizódról és min- dig megemlítik, hogy felszaba- , ( CHAPLII 70 eves 1954-ben Charlie Chaplint, korunk legnagyobb tréfamesterét a Genfi-tó melletti villájában egy háromtagú küldöttség kereste föl, hogy átnyújtsák neki a Bé- ke-Világtanács Nemzetközi Békedíját. Akadtak akkor bizonyára közömbös újságolvasók, akik e hírre elcsodálkoztak. Miért tüntetik ki a Békedíjjal éppen ezt a nagy komédiást, akin olyan jókat lehet röhögni, amint például szörnyű éhségében saját bakancsait süti meg és a szögeket olyan élvezettel szopogatja, mintha a legfinomabb sültcsirke csontjai lennének. Chaplin életpályája ideális filmtéma volna. A londoni prole- tárnegyedböl származó szegény szülök gyermekének már kisfiú korában alkalmi munkákkal kellett kenyerét megkeresnie. A serdülő Charlie azután mint cirkuszi bohóc kezdte színészi pályáját. Egy londoni, Kennington- külvárosi csavargó figuráját utánozva lett lassan ismert pör- ge kalapjával, csámpás, nagy bakancsaival és a könnyű nádpálcával. 1911-ben egy vándortársulattal Amerikába került és az első világháború idején rövid 200—400 méteres filmburleszk- jeivel a világhódító celluloidszalag egyik legismertebb komikusa lett. Kenningtoni figuráját az egész világ megismerte. 1921- ben készült el az első, egész estét betöltő filmje, „A kölyök" (The Kid), mely világsikert aratott. Nem szándékszunk itt részletesen foglalkozni a Chaplin-fil- mek fölsorolásával és azok tartalmával. E müveknek az alap- gondolata a leglényegesebb. A szakemberek és a nagyszerűen szórakozó nézők hamarosan rájöttek, hogy Chaplinnek fura mozdulatain, hatalmas esésein kívül, egyéb mondanivalója s van. Mindenki látta, hogy Chaplin filmjei szociális jelenségek tükrei. Mert azokat a pofonokat, kirúgásokat, amelyeket ilyan nevetséges helyzetekben fénytelen bezsebelni, azoktól szenvedi el, akik a hatalmat szimbolizálják. A gazdag gyáros mgy vállalkozó, a pókhasú, pánié s kocsmáros, az óriási rendőr igyértelmüen a kizsákmányoló capitalizmust képviselik. A ke- nénykalapos, fura kis csavargó, íz elhagyott utcagyerekek, nél- :ülözö szegényasszonyok védel- nezője viszont a kizsákmányolt nsembert alakítja a gazdagok és i szegények közötti egyenlőtlen sarcban. Nem csoda tehát, ha j Ihaplin, korának társadalmi kri- ikusa ellen, népszerűségével ■ lárhuzamosan egyenlő mértékben növekedett az amerikai lagytőke gyűlölete is. Chaplinről nem állíthatjuk, , sogy kommunista, bár világosan , útja a dollár hazájában az ősz- ; ályellentétek okait és ezért ál- , it görbe tükröt a kapitalizmus- ; iák. A második világháborúban ( sédig egyértelműen megállapít- j a, hogy az egyedüli ország, ; mely a fasizmusnak gátat ké- < ies vetni, a Szovjetunió. Ezt yíltan hangoztatja az amerikai ; ádióban elhangzott békefelhí- , ásóban. „Diktátor“ című film- , ének — még mielőtt elkészült ; olna — olyan volt a visszhang- ( 3, hogy Hitler washingtoni agykövete az USA kormányánál iltakozott a bemutatása ellen. Tűrhetetlen — mondotta — ogy a „Harmadik Birodalom“ ezérét egy ilyen aljas figura °,gye nevetségessé." Azzal fe- yegetödzött, hogy amennyiben em akadályozzák meg a film emutatását, Németország egyet- •n amerikai film behozatalát em engedélyezi. Az Egyesült llamok akkor még nem vettek észt a háborúban és a hollywoo- l filmkirályok nagyon meg- edtek. Megmozdultak Amerikáin a fasiszta szervezetek is. Chaplin naponta kapta a fenyegető leveleket. Anélkül, hogy megváltoztatta volna a film tartalmának alapgondolatát, néhány apróbb változást eszközölt, hogy kissé megnyugtassa a kedélyeket. De amikor 1940 októberében a film bemutatásra került, volt bátorsága az első kénpel bejelentetni, miszerint „minden hasonlatosság, mely Hynkel diktátor és a kis zsidó borbély között észlelhető, puszta véletlen műve." Háborúellenes propaganda a „Verdoux úr" is, amelyben Chaplin kijelenti: „Ha valaki egy emH A E N D E L Április 14-én Georg Friedrich Haendel, a nagy német zeneszerző halálának 200. évfordulójáról emlékezik meg a kul- tűrviiág. Ma semmiképpen sem mondhatjuk, hogy jó kedvünkben Haendel daliamait dúdolgatjuk magunkban. Pedig életében hazájában, de még inkább Angliában bizony az utcán fütyülget- ték azokat a céhlegények. Oratóriumai, operái, zenekari művei halhatatlanul azt a kort fejezték ki, amelyben szerzőjük élt. Keveset tudunk arról, hogy milyenek voltak Haendel első zenei tanulmányai, bár igen alapos életrajzok állnak rendelkezésünkre. A fiatal zenész rövid ideig a hamburgi operánál működött, majd Olaszországba került, ahol egyenesen a azen-áció erejével hatott ,-Hodrhio" című operája. A pá- pi -abbrn az időben a római operaházat mint a „világi hív- ságok fészkét" bezáratta. Ekkor Haendel a kor szokásának megfelelően mint cembalo és orgonajátékos nyilvános hangver- senykörútra indult. Angliában telepedett le és új operákkal jelentkezett. A kiadók rövidesen rájöttek, hogy a fiatal német zeneszerző kompozícióival sok pénzt lehet keresni. A mester egész életében harcban állt a kiadókkal, mert szerzői jogvédelem híján mindig ki volt téve annak, hogy szellemi tulajdonát elrabolják és szerzeményeit törvényellenes módon kiadják. Apály és dagály váltotta egymást a mester életében. Hogy Haendel az olasz operától az angol oratórium felé fnrHult ptt az annliai tárélete végén olyan szegény volt, hogy közvetlenül fenyegette az adósok börtöne. Élete utolsó évében teljesen megvakult. Londonban a Westminster apátságban temették el. Alig lehet véletlennek nevezni, hogy Beethoven Haendellel tartotta a legközelebbi szellemi rokonságot. Ügy nyilatkozott, hogy Haendel volt az elmúlt korok legnagyobb mestere. Mivel magyarázzuk, hogy Haendel művei iránt kihalt az érdeklődés? Főleg azzal, hogy a közönség, amely a Traviata vagy a Pillangó kisasszony dalművekből merítette az operáról kialakult nézeteit, nehezen tudja megérteni Haendel barokk műveit. 1952 óta Halléban, Haendel születése helyén ünnepségek keretében minden évben előadják a mester összes műveit. Jelenleg nálunk is felújítják operáinak bemutatását. Ha érezzük zenéjének mély erkölcsi tartalmát, akkor nem maradhat rejtve e nagy művész benső kívánsága, melyei így fejezett ki: „Azt óhajtom, hogy ; muzsikámban ne csak gyönyörűségüket leljék hallgatóim, banem valóban jobbak is legye- . lek tőle!“ l dította rabszolgaságából egy mulatt nő 19 éves fiát. Halála 1682. április 3-án következett be. Festőállványáról zuhant le. Több mint 400 képet hagyott maga után, ezek a világ leggazdagabb múzeumainak féltett kincseit képezik. Murillo modelljei mindig egyszerű emberek, akik esznek, isznak, becsapják egymást, és csodálatos realizmussal ábrázolja őket. Legismertebbek gyermekké- pei. Murillo igazi őstehetség, aki rendkívüli könnyedséggel alkotott. Képünkön egyik legismertebb alkotását a „Dinnyeevőket“ látjuk, amely a müncheni képtár tulajdonát képezi. bért ól meg, gyilkosnak tekintik; aki azonban az emberek millióit pusztítja el, azt hősként ünnepük. Hiába, ezen a földön csak akkor érvényesül valaki, ha jól meg van szervezve." Chaplinnak volt bátorsága, ereje ahhoz, hogy százmilliók kimondott vagy ki nem mondott gondolatait megszólaltassa. A jobboldalt sajtó és azok, akik e lapokat pénzelik, végül pedig MacCarthyék a második világháború után elérkezettnek látták az időt, hogy végezzenek vele. Nem tudták neki megbocsátani azt a híres üzenetét sem, melyet a háború folyamán a nyugati front megindítása érdekében egy nagygyűlésnek küldött, amellyel síkraszállt az ezer sebből vérző Szovjetunió, a fasizmus ellen küzdő emberiség végső bástyája megsegítéséért. Gazdasági vonalon nem bírtak vele. Chaplin önálló vállalkozó, aki filmjeit maga pénzeli, rendezi, maga játssza a főszerepet és maga írja a zenét is (kitűnően zongorázik). Ojra megindították tehát ellene a sajtó gözhengerét, kikezdték a magánéletét, megrágalmazták a legpiszkosabb erkölcsi vádakkal, mert a Szovjetuniót úgy merte emlegetni, mint a nyugati demokrácia,. sőt az egész civilizáció védőbástyáját. Művészetével pedig egyértelműen leleplezi a nyugati nagytőke egész embernyúzó, kizsákmányoló mivoltát. Amikor beidézték a MacCarthy bizottság elé, Chaplin sürgönynyel válaszolt: „Ogy érzem, azt akarják tőlem tudni, kommunista vagyok-e. Értesítem Önöket, hogy kommunista nem vagyok. Én csupán a békére uszítok." Nem jelent meg MacCarthyék előtt. Negyven esztendős amerikai tartózkodása után egész családjával Európába költözött és azóta Svájcban él. A haladó emberiség szeretettel ünnepli április 16-án a nagy művészt 70. születésnapján. Reméljük, hogy még sokszor megkacagtatja a dolgozók százmillióit. s. M. jOadalom változásával magya- ázhatjuk. A nagy zeneköltő
