Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-14 / 15. szám
A KIS HÁZIKÓ TITKA A bratislavai Téli Stadion közelében ma az utcán golyócs- kázó kis iskolások is készségesen megmutatják, hogy merre van a Príkopy 75. szám. — A házikó? — kérdik a gyerekek. — Ahol a kommunisták titokban összejöttek ? Az új múzeum? Ott van az utca túlsó végén, a zászlóról is megismerhetik. Ma természetesen könnyen odatalál a látogató, de milyen nehezen lehetett elrejteni a kis házikót az úgynevezett szlovák állam sötét éveiben, amikor a kommunista párt illegális vezetősége a legsúlyosabb körülmények között fejthette ki tevékenységét. Ma vörös emléktábla ékesíti a múzeumnak berendezett kis házikót, melyet Bratislava felszabadításának 14. évfordulóján, április 4-én nyitottak meg. A szűkös két kis helyiségben persze sok az érdeklődő. — Hát bizony nehéz idők voltak azok — mondja magyarázóig egy ősz hajú idős férfi. A falakat a hősi halottak fényképei borítják. Ferdinand Zimbauer... Alexander Markus ... Edita Kacová ... Zoltán Sobel... Rossová ... — olvassuk. — Igen, ezek mind itt jöttek össze és Itt tanácskoztak. — Kagramanov mérnök vagyok — tette hozzá kiegészítve szavait az idős férfi. - Ez a kis ház az én kertemben épült. Amikor a párt illegalitásba vonult és a föld alatt kellett kiépíteni a pártharcosok illegális hálózatát, akkor merült fel a gondolat, hogy a város peremén tető alá hozunk valami házfélét, ahol majd titkos ösz- szejöveteleket lehet tartani. Krajnák elvtárs, a Szlovák Kommunista Párt harmadik illegális Központi Bizottságának tagja kezdeményezte a dolgot és Vajcsik kőműves elvtárs segítségével építeni kezdtük a házikót. Azokban az időkben, amikor a Hlinka-fasiszták kommunistákkal tömték tele a börtönöket és a koncentrációs táborokat, az elvtársak itt jöttek össze a kertemben és felépítettük ezt a „bástyát'1. Senki sem sejtette, mi épül itt a kerítés mögött. Főleg a nyulak „védelmezték meg“ az illegális dolgozókat. A kíváncsiskodó járókelők azt hihették, hogy a házikó nyúltenyésztés céljaira — Később — folytatja visz- szaemlékezéseit Kagramanov elvtárs, — megjelent a „Kladi- vo“ című illegális lap, de azt már nem ebben a házikóban sokszorosították, hanem Rácán nyomtatták. Az illegális lapok Vajon a tömegpolitikal tevékenység terén milyen eredményeket érnek ^1 a CSISZ kassai üzemi szervezetei? Kassán számszerint 86 üzemi szervezet működik, 52 „Tanulunk a pártról“ kör, 11 „A világ térképe felett“ és 10 olvasókör. Ezenkívül természetesen az üzemi szervezetek előadásokat és megbeszéléseket rendeznek különféle kül- és belpolitikai kérdésekről, úgyhogy a tömegpolitikai tevékenység minden a Malmok és Pékségek üzemében az ún. sajtótízperceken (megjegyzem, ezek rendszerint „sajtóórákká“ változnak) a fiatalok gyakran fejezték ki azon óhajukat, hogy szeretnének irodalmi és művészeti kérdésekkel foglalkozni. így pl. az elmúlt hetekben sokat foglalkoztak zenei kérdésekkel és irodalommal. Miért ne lehetne a fiatalok érdeklődését ébren tartani, elmélyíteni és irányítani? fellendítésére mély hatást gyakorol az a tény, hogy a CSISZ alapszervezetei közvetlenül a párt vezetése alatt működnek. A hatás nemcsak a propagandisták kiválasztásában mutatkozik, hanem elsősorban abban, hogy rendszeresen figyelemmel kísérik a CSISZ alapszervezeteinek tevékenységét, és abban, hogy a fiatal párttagjelölteket és azokat, akiket tagságra jelölnek, a tömegpolitikai tevészolgál. Ezért aránylag nyugodtan dolgozhattak az elvtársak és megbújhattak a gárdisták kopói elől. Nem volt könnyű feladat. Az üzemekben három-négy tagból álló sejteket szerveztünk, és ezek gondoskodtak arról, hogy a munkások tudomást szerezzenek arról, miszerint a párt él és tovább harcol. 1940-ben, amikor a fasiszták a győzelem csúcspontján érezték magukat, megjelentek a Hlas l'udu című illegális lap első példányai... Érdeklődéssel nézegetjük az illegális újságok és röpiratok fotókópiáit. Milyen nehéz lehetett papírhoz jutni és technikailag keresztül vinni a sokszorosítást. De az üzemek öltözőiben a munkások ruháikban megtalálták az odacsempészett illegális röpiratokat. Mt 0 fiOtoloKKol... Röviddel felszabadulásunk után, amikor véglegesen útra keltem a szülői házból, hogy nekivágjak az igazi életnek, amikor kicsiny falum poros utcáit már magam mögött éreztem, furcsák gondolatok kergetőztek agyamban. Mit is hoz számomra az új környezet? Rátalálok-e majd a városban is hasonló emberekre, mint János bácsi itthon, a faluvégen vagy mint Libor asztalossegéd, tölünk a harmadik szomszédban? De az idősebb elvtársak bíztatása és büszkeségem erősebb volt, mint a kétely, amit a vonat kerekeinek csattogása közben éreztem ... A nagy szerelőműhely elnyelt engemr-■ is, mint hozzám hasonló más számtalan falusi fiatalt. Es rájöttem nemsokára arra is, hogy számomra az akkor még óriásnak tűnő üzemben könnyebb hasonló típusú emberekre találni, mint odahaza. Később azután megfejtettem a titkát ennek is. De az új arcok, az egyre több ismerős mind-mind János bácsit és Libort, az asztalossegédet igazolták. — Ne félj, ott többen is vannak, „olyanok", mint mi, ismerjük őket, dolgoztunk is közöttük, — mondogatták néha, amikor még otthonlétem alatt meghánytuk-vetettük a világ sorsát. És valóban. Sokkal többen voltak az „olyanok“, de még többen vannak ma és nemcsak a városok üzemeiben, hanem a falvakon, mindenütt, csak azzal a különbséggel, hogy most már nemcsak hányják-vetik a világ sorsát... Most szintén egy „olyannal" találkoztam, Bugár Titusz bácsi személyében. Igaz ugyan, hogy eléggé körülményes úton jutottam el hozzá, és bár a hosszú kutyagolás után alaposan elfáradtam, mégis úgy gondolom, hogy nem nyeltem hiába az út porát. Titusz bácsival Bősön, az EFSZ irodájában beszélgettem. Meghazudtolva a korát, 66 éve ellenére még mindig jómozgású és minden érdekli, ami körülötte történik. Amikor a járási építkezési vállalat fiataljai iránt érdeklődtem tőle, mindjárt az első kérdésemre így válaszolt: „A VII. V1T tiszteletére az albári EFSZ- nek egy tyúkólat építettünk". És amikor látta, hogy égő cigarettámat majdnem a tüzes felével dugtam a számba, elmosolyodott. „Igen, ahogy mondtam. A CSISZ- szervezetünk. Tudja, fiatalember — folytatta — ma itt vagyok Bősön ... védnökséget vállaltunk a falu szövetkezete felett, nagyon rászorul a segítségre és bizony holnap nem igen juthatnék el ide ... Vezetőségi ülésünk lesz. Lehetőleg igyekszünk pontosak lenni. Kéthetenként, de ha úgy kívánja a helyzet, akkor minden héten összejövünk“. De Titusz bácsi nemcsak mostanában kedvence a fiataloknak. Igaz ugyan, hogy az utóbbi időben, amióta az üzem igazgatói székét átadta egy nálánál fiata- labbnak és nyugdíjba vonult, több ideje van az ifjúság közötti munkára. De így tett ö mindig. És mert az ő fiatal korában mindezt vele szemben a sors elmulasztotta, okulva saját útkeresésének zökkenőin, mindent elkövet, hogy a környezetében élő fiatalok már a jól kitaposott utat járják. Egyedüli kommunista volt az üzemben, amikor az megalakult. „Azóta már jócskán megszaporodtunk, no és meg is gazdagodtunk, és ami a legfontosabb, pártszervezetünk döntő többségét, több mint 80 %-át ők, a fiatalok alkotják. Állandóan, mondhatnám minden hónapban akad jelentkező a pártba. És mi nem félünk a fiataloktól. Bízunk bennük“, — mondta végezetül Titusz bácsi, az öreg harcos. Ezért is nem sajnálja az elmúlt éveket, mert jó munkát végzett nemcsak saját, de fiatal elvtársai örömére is. Aki hatvanhat éve ellenére a VIT-et még a magáénak vallja, az nem is érezheti az évek súlyát. Igen, drága jó János bácsi a faluvégen és Libor asztalossegéd a harmadik szomszédban. Igen elvtársak, ma már nemcsak „ott“ vannak többén, ma már mindenütt többen és többek vagyunk. Ny. D. híreket hoztak a munkások számára és elsősorban a Dynamit, az Apollo és a Kábelgyár dolgozóit toborozták. Komoly tanácskozások folytak itt ebben a házikóban, amikor a Szlovák Nemzeti Felkelésre készültünk és átmenetileg bizony sokszor fegyvereket is helyeztek el a pincében. Ebben a házikóban alakult meg a „Jáno- sík" nevű első partizáncsoport, amelyet Alexander Markus elvtárs vezetett. A Kis Kárpátokban fegyverrel harcoltak a fasiszták ellen. Így tehát ebből a házikóból indult el a szlovák partizánmozgalom, amely a Szlovák Nemzeti Felkelésben csúcsosodott ki. A kis házikó jó szolgálatot tett a párt áldozatos harca számára. Csodálatos módon a rendőrség csak akkor leplezte le létezését, amikor már nem szolgált eredeti küldetésének. Amikor a fasiszta rendőrség megszállta a „bástyát“, már csak puszta falakat talált és semmi nyomát annak, hogy röviddel ezelőtt ez a kis ház Szlovákia Illegális Kommunista Pártjának egyik fontos kulcspontját jelentette. üzemi szervezetben érezhető, sőt sokhelyütt valóban intenzív. A tömegpolitikai tevékenységet gyakran kapcsolják össze az üzemek és munkahelyek alapvető termelési kérdéseinek megoldásával. Ezzel szemben sok helyen csak felszínesen tesznek eleget a tömegpolitikai tevékenységgel összefüggő feladatoknak. Hogyha összehasonlítjuk a politikai oktatási körök és az olvasókörök számát, megállapíthatjuk, hogy aránytalanul több a politikai oktatási kör. Vajon mivel magyarázható ez a jelenség? A CSISZ városi vezetőségén az elvtársak azt hangsúlyozzák, hogy azért helyezték előtérbe a politikai oktatási köröket, mert a politikai nevelés terén ezekre különösebb hangsúlyt kell helyezni. Ez természetesen igen helyes elv és ellene nem lehet ellenvetésünk, azonban semmiképpen sem vétenénk az elv ellen az esetben sem, ha a most létező 65 politikai oktatási kör mellett, a mostani 10 olvasókör helyett — több ilyen létezne az utóbbiakból. Nem kívánjuk, hogy erőszakkal alakítsanak olvasóköröket — erről szó sincs, de tudjuk, hogy pl. A ruzsinovi kis ház körül most nyílnak a tavaszi virágok. Lüktet az élet, hatalmas új háztömbök, új utcák, települések épültek körülötte. Az új házakban új nemzedék született, amely már nem ismeri az éhséget, a nyomort, az elnyomatást és már csak az idősebbek elbeszéléseiből értesülnek azokról az időkről, amikor ilyen titkos házikókban életük kockáztatásával jöttek össze a párt harcos tagjai, hogy onnan irányítsák a fasiszta elnyomatás elleni harcot, s felépítsék és megalapozzák a mai szabad, boldog jelenünket és jövőnket. M. M. Természetesen nem mondhatjuk, hogy csak az olvasókörökben lehet könyvekkel foglalkozni. Sok üzemi szervezetben, még ott is, ahol nem léteznek olvasókörök, igen kedveltek az irodalmi és zeneestek. Az ilyen estek szórakoztatók és csak közvetve érintik a társadalmi és politikai kérdéseket. Ezzel szemben az olvasókörökben sokszor — és ez helyes is — kimondottan politikai viták fejlődnek ki. Például Solohov regényeiből kiindulva az olyan kérdésekhez jutnak el, mint hazánk mezőgazdaságának kollektivizálása. Kassán több üzemben valóban figyelemre méltó tömegpolitikai tevékenységet fejtenek ki. A Keletszlovákiai Gépüzemekben, a Húsipari Üzemben határozottan javult a tömegpolitikai tevékenység. Az Építkezési Vállalat üzemeiben is hasonló a helyzet, mert az utóbbi időben ezt a tevékenységet összekötik az építészet fokozott feladatainak teljesítésével. Tudatosítottuk azt a tényt, hogyha a termelésben fokozzuk az igényeket, akkor a tömegpolitikai tevékenységet még fokozottabban kell növelnünk. Például az ifjúsági építkezéseken, ahol a CSISZ alapszervezeti vezetősége az Építkezési Vállalat üzemi vezetőségének van alárendelve, a „Tanulunk a pártról" kör nagyszerűen működik, összejöveteleket rendeznek idősebb kommunistákkal (így például a CSKP KB levelével kapcsolatosan is beszélgetéseket rendeztek), naponta pontosan sajtótízperceket tartanak és a tervet 110 — 120 százalékra teljesítik! Hasonló a helyzet a Keletszlovákiai Gépüzemekben is. Három ifjúsági csoport verseng a Szocialista Munkabrigád címért. A politikai tevékenység kenység fellendítése terén feladatokkal bíznak meg. A CSISZ kassai szervezetei a tömegpolitikai tevékenység kifejtése terén azt a hibát követik el, hogy nem észlelhető náluk kellő kezdeményezés és nem elégíti ki a fiatalok igényeit és kedvtelési szándékukat. A tömegpolitikai tevékenység alapját természetesen a CSISZ oktatási évének megszervezése képezi. Ezenkívül azonban kezdeményező módon ki kell bővíteni ezt a tevékenységet is. Kassán helyénvaló lenne, ha az alapszervezetekben beszélgetéseket rendeznénak a nemzetiségi kérdésről, a szlovák és magyar nép közös hagyományairól, a szlovák és magyar nemzetiségű kommunisták közös harcáról — különösen most, amikor a Magyar Tanácsköztársaság és a Szlovák Tanácsköztársaság kerek évfordulójáról emlékezünk meg. - A technikai értelmiség körében vitákat lehetne rendezni Neumann „Anti-Gide“ című könyvéről, kirándulásokat szervezni Korompára, olvasó-összejöveteleket Krno „Élve térek vissza“ című könyvével kapcsolatban, és méltatni a könyv hősét, a kassai kerületből származó Ján Nálepkát. Rendszeresebb munkára volna szükség az olvasókörökben, a politikai oktatási körökben pedig több vitafelszólalásnak kellene elhangzani. Ha ezeket a hiányosságokat kiküszöbölnénk, Kassán lényeges javulást észlelnénk a tömegpolitikai tevékenység terén. (n-a) Kiszabadult a 18 spanyol diák, akiket azért börtönöztek be, mert részt vettek a VI. fesztiválon N épünk és a nemzetközi szolidaritás támogatásával sikerült kitárni a ca- rabanchali börtön kapuit és kiszabadítani a „44-ek csoportjának“ diákjait, akiket 1957 decemberében, illetve 1958 januárjában börtönöztek be, részben azért, mert részt vettek a moszkvai VI. Világifjúsági Találkozón. A 18 diák szabadonbocsátása a spanyol nép győzelme és hosszú harc gyümölcse. A kiszabadításukért folyó harcba bekapcsolódtak a legkülönbözőbb politikai és társadalmi erők. Az ügy védelme túlnőtt az ország határain és a nemzetközi szolidaritás akciójává vált. A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség és a Nemzetközi Diákszövetség az első naptól kezdve a mozgalom élére állt. Az öt világrész országainak többségéből megrázó bizonyítékokat kaptunk arra, hogy az ifjú demokraták milliói szív- vel-lélekkel harcolnak a 44 spanyol fiatal kiszabadításáért. Ha felismerjük, mit jelent ez a „mozgósítás“, új győzelmeket arathatunk az összes politikai és társadalmi-politikai fogoly amnesztiájáért vívott harcban. Franco bíróságai ugyanis továbbra is súlyos börtönbüntetésre ítélnek embereket, akiknek egyetlen bűnük, hogy harcoltak a nép jobb élet- körülményeiért, a demokráciáért, védték a nemzeti megbékélés eszméjét. Az elmúlt napokban a madridi La Celle de Reloj bíróság 20 évi és egy napi börtönbüntetésre ítélte Antonio Rosell-t az ismert zaragozai munkásvezért, fogolytársait — többnyire fiatalokat — pedig 6 — 8 évi börtönnel sújtották. Ezek a fiatalok ugyancsak a „44-ek“ csoportjához tartoznak, akárcsak a többi három munkás, aki 8- 10 évet kapott. Franco ilyen eszközökkel akarja fékezni a magasabb bérekért és a demokráciáért vívott harcot, így akar gátat vetni a kormánnyal szembeforduló ellenzék erősödésének. Franco gyöngeségére jellemző, hogy csak ilyen eszközökkel tud élni és még így sem tudta elhallgattatni a zsarnokságtól meg- csömörlött népet. De állandóan érezzük a világ ifjú demokratáinak felbecsülhetetlen segítségét. Lopez Raimundo és a 34 barcelonai ifjú kiszabadulása és most a 18 diák szabadonbocsátása — mind tagadhatatlan győzelmek, amelyek elválaszthatatlanok a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, a Nemzetközi Diákszövetség, továbbá a nagy szolidaritás-mozgalomban részt vevő összes ifjú demokrata nevétől. Reméljük, hogy a fiatalok világszerte támogatják a spanyol népet, amely követeli a Fran- co-kormánytól: vizsgálják felül Antonio Rosell és a többi munkás- és ifjúsági vezető perét, a katonai bíróságok ne ítéljék el nézeteik miatt a demokratákat és végül: részesítsék amnesztiában az összes politikai foglyot! TERÉZIA MARTINEZ Hogy Francoéknak nincs könnyű dolguk, bizonyítja ez a kép is. A belga dolgozók erélyes tüntetéssel léptek fel a spanyol politikai foglyok szabadonbocsátásáért. BIZTATÓ JELENSÉG
