Új Ifjúság, 1959. január-június (8. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-24 / 12. szám
(Szöletett 1902-ben, a mai bolgár irodalom egyik elismert alakja. Eleinte mint költő működött, később áttért a prózára. Több növel- láskötet szerzője, köztlik egy Georgij Dimitrov életét noveliisztikusan megelevenítő köteté.) Oőhé! i\llj! — kurjantotta Dojcsin bátya * " és megrántotta a gyeplőt. A vén kanca 'visszahőkölt, s jól megrázta a nekiiradomott szekeret. — Hé! Elvtárs, az a balgareni kőhíd? — mutatott ostorával a Szekeres az ódon híd felé, amely úgy ágaskodott ott, mint egy púposteve. — Ez! — mondta egy zsíros kötényt viselő legényke, aki egy tepsiben párolgó sajtos süteményt árult. — Forróóó... meleg!... — kiáltozta, hosszúra nyújtva a szavakat, — Mennyiért adod? Hadd vegyen ez a kislány a tepsiből! Egyél a bal kezeddel, Rilka, a jobb kezeddel meg tartsd Rusza anyó gyeplőjét, mert tudod, ha nekiiramodik, ütheted a nyomát. A leányka, aki egészen átforrósodott az illatozó, friss szénában, átvette a gyeplőt és a meleg sütemények fölé hajolt. Kiszakított magának a tepsiből két darabot és a háta mögé, a szénára tette. — Hát ez az a híd, de hol van Nenó kovácsműhelye? — Ott ni, mindjárt a péktizlet mellett. Nem látja? — Az a lyuk, ahol a nagy ferde kémény füstöl? Na nézd csak, hová bújik meg a mi Ne- nónk. Pedig jól ismerik a nevét az egész környéken. Megyek, megnézem ezt a sárkányfit. Te meg, Rilka, itt megvársz és nem mozdulsz, hiszen tudod, nem futóbajnok, hanem szántóvető ember vagyok. Rilka sóváran meresztette szemét az ódon kovácsműhelyre, kivett a ruhá'ja öbléből egy kis tükröt, a markába szorította és nézegette magát benne: nagy fekete szem, hosszú, rezgő szempilla, magas homlok, amelyet megfújt a tavaszi szél és megkapott kissé a nap, enyhén felfelé ívelő fitos orrocska, s olyan szemöldök, mint két kis kigyócska ... — Nem is vagyok annyira rosszképű! — gondolta magában a lány, eldugta a tükröcskét és a sütemények felé fordult. Dojcsin bátya közben rég leugrott a földre és ostorral a kezében a rozzant kovácsmühely felé tartott, mely úgy süppedt a földbe, mint valami ősrégi szentély. Az ajtaján a felírás: ÜJ VILÁG - KOVÁCSMÜHELY * Racsó kovács és fia Az ajtóhoz érve a vendég lehajolt, aztán belépett és megállt a küszöbön. Nenó kovács háttal állt az ajtónak. Magas, tagbaszakadt, nagy darab férfi, feketéllő. nyakkal, ingúj ja feltörve, bőrkötényben. Pörölyével éppen patkóvasat vert az üllőn. — Jó reggelt, mester! — kiáltotta oda Dojcsin bátya. — Köszöntelek - fordult feléje Nenó és megnézte félszemmel az érkezettet (cigarettája, alsó szájaszélére ragadva, kialudtan fityegett). — Ragadj magadnak egy széket és ülj le! Melyik faluból is való vagy? — A mi falunkból. — Igen, én meg pzt hittem, hogy a másikból. — Mit csinálsz? — Utöm-verem a vasat; hogy észre térjen. — Hát akkor csak üsd!... Hanem Dojcsin bá’-ról Dolno Orjáhovoból hallottál-e? Nenó keze megremegett, s elejtette a meg- tüzesített patkót. Kalapácsát az üllőre tette, akaratlanul megtörölte kezét a kötényében és elindult a vendég elé. — Csak nem te vagy az? — De én vagyok az, teljes életnagyságban. A vendég megrázta a kovács kezét. Nenó kissé zavarba jött. — Bocsáss meg, Dojcsin bátya, nem ismertelek meg, és azért mókáztam veled. Amikor tavasszal a falutokban voltunk a brigáddal, te nem voltál otthon. Hogy működik a sorvetö- gép? Megteszi a dolgát? — Az valami csoda! Egész Zlatiját bevetettük vele. Egyetlen csavarja sem lazult meg. Csak úgy szórja a magot, az anyját neki! Hát te lennél az a Nenó! Ismertem az apádat. Minden ősszel eljött a falunkba egy szekérrel, mely színültig tele volt patkóval és kovácsszeggel. És el sem ment, amíg meg nem pat- kolta-vasalta mind a barmokat. Igazi, vérbeli mester volt. Hát te hogy vagy? Uogy? Hát amíg fel nem épült a nagy híd, •* jól megvoltam. Minden utas a kovácsmü- helyem mellett haladt el. Nyakig voltam a munkában. Még enni sem értem rá. Hanem amióta felépítették a hidat és elkanyarították az utat, a forráska elapadt. Még egy lyukat vágtam a derékszíjamon. Kovácsaink azon töprengenek, hogy szövetkezetét alakítanak, de még nem érett meg a dolog. Az idősebbek vo- -nakodnak, pedig az élet rohan. — Vagyis hát elfelejtettek. És mit dolgozol? — Ehhez-ahhoz kapdosok, csak hogy tegyek valamit. — Te itt elnyűvöd magadat, mi meg a földet is feltúrjuk, hogy ilyen emberre leljünk, mint te. Szövetkezetbeli társaim nem tudnak betelni a dicséreteddel. Szinte az eszüket vetted ... Ha te is láttad volna, Dojcsin bá’, mondják, ért az mindenhez. Minden a kezéhez idomul. Egész mozgó műhelyt hozott ide ... Megjavította Prodán tanító óráját is. Elindult a vén krumpli és azóta sem áll meg. Amit rendbehozott, az rendben van. A traktor is úgy vágtat, akár egy csikó. Egész eddig nem volt megállása ... Hallottuk, hogy te itt rozsdásodsz. akárcsak az eke, ha nem szaggatja a földet. Hát ezért jöttem. Ide hallgass, Nenó, engem az elvtársak azért küldtek, hogy fogjalak meg és vigyelek el Dolno Orjáhovóba. — Hogy-hogy, csak úgy? Hát a kovácsműhely? — Azt is elszállítjuk. Teherautónk van nekünk. Kétszerre elcipelünk. Mennyi ez? Nenó ámult-bámult. Megvakarta fekete nyakát. — Hogy-hogy csak úgy „elküldték, hogy vigyelek el" — tipródott a kovács. — Hát fatus- kó vagyok én, amit a szekérre lehet rakni kérdezés nélkül? — Ide hallgass, te legény, gyere el hozzánk! Nem hibázol, nagyon kellesz nekünk. Hozattunk egy aratógépet Oroszországból. Valóságos szárnyas repülőgép. Kaszájának a fogai olyanok, mint a borotva. Van kévekötője is. Csakhogy nincs, aki összeállítaná. Egész vagonra- való apróság, csavar. Nem tupni, minek hol a helye. Csak emésztjük egymást a méregtől. A gabona is sárgul már. Idén olyan termés lesz, hogy nézni is gyönyörűség. Ha lóra ülsz, akkor se látszol ki belőle. Traktor szántott alája, és évezredek óta pihenő, fekete földet vetett föl. Ez a talaj olyan gabonát termett, mint a gyanta. A rengeteg esőtől valósággal megbomlott a föld. Kétaraszos fehér cipót fogunk enni. Kri- vica, akitől elvittük a malmot, majd megpukkad. Ő faekével hasogatta fel a szántóját, de csak muszlicát termett. Felesége, az a boszorka, éjnek idején a mezőt járja és varázslatokat űz. Nem tudtuk rajtakapni, hogy megcsalánoz- hatnánk. A szövetkezet mezején találtunk egy csorba tálat... a tálban szarkaláb, tyúkcsőr, meg piros cérna. El akarja venni a mag erejét. Szeretné, de nem bírja. A mi erőnket, Nenó, senki el nem veheti, mivel velünk hajnalo- dik és alkonyodik a mezőn. Tavaly nyáron katonák segédkeztek nekünk. A parancsnokuk mondta egyszer nekem: „Dojcsin bátya, káp- rázik a szemem, ha az embereidét nézem. Még sehol sem láttam ilyen bolondokat. Megkeményedett hátukon az ing az izzadtságtól. — De ki fog ott engem eltartani? — Sose fájjon a fejed, ember! Mi szövetkezet vagyunk. Ami a miénk, az a tied is. Ha belekukkantasz az irományainkba, majd meglátod, tavaly mennyit számoltunk el minden tagnak, és a fejedhez fogsz kapni. Ügy ám! S a kenyerünk fehér, bár a kezünk fekete. Mindenünk megvan. Nagy nálunk a bőség. Majd meglátod a kertünket. Motoros szivattyúval öntözzük. Két embermagasságnyira megnő a paradicsomunk. Ügy a magasba szöknek, el sem bírja őket érni az ember Ez közvetlenül a To- polnica folyó mellett terül el. A Maricáról hallottad, hogy réz vize van, hideg... A dombokon csodálatos szőlő terem. Olyan bort csurgatunk, hogy gyönyörűséggel iszik belőle az ember, s még gyógyít is. Vagyis eljössz. Menő kovács nagyon nehéz helyzetben volt. ■■ Körülnézett a régi atyai kovácsműhelyben, ahol felcseperedett és férfivá érett. Szeme végigsíklott a füstös falakon, amelyeken kapák, ácsbalták, ollók függtek. Megnézte a köszörűkövet, melyet kiskorában addig forgatott, míg össze nem csuklott a fáradságtól. Apja kitartó ember volt: addig élezte a szeker- cét, míg annyira ki nem finomult az éle, hogy a hajszálat is vágni tudta. Tekintete megakadt a kifoltozott ócska fűjtatón, mely arra kényszeríti a hideg vasat, hogy tűzben ízzék és ellágyuljon. Szeme megállapodott a nagy tőkén, amelyen öreg apja egy este pihenés közben elaludt, s többé fel sem ébredt. Mindenért saj- gott a szíve. Ő már egész életét ebben a barlangban tölti le. — Gyerünk hát, mi van ezen annyi töprengeni való? Se gyereked, se macskád! Azt mondták nekem, hogy úgy magadra maradtál, mint egy útszéli magányos fa. Ebben a pillanatban jelent még a küszöbön Dojcsin bá’ lánya. Két nagy fekete szem, ■» két valóságos harmatos cseresznye tekintett Nenó kovácsra a magas paraszt vállán keresztül. A lány szeme a Nenóét kereste s mintha azt mondta volna: „Ő, miért vagy már ilyen? Gyere el a mi falunkba !... “ Nenó ezúttal komoly zavarba jött. Hirtelen eszébe ötlött a lány, aki Dolno Orjáhovóbsn ízletes fehér cipót hozott neki ebédre és hozzá juhtúrót tányérban. Meg is kérdezte, hogy hívják, az meg csodálkozva nézett rá és azt válaszolta: „Ritkának! Miért kérded?“ — „Azért, mert felírom a szép lányok nevét egy füzetbe. Rilka! Nem hallottam máskor ezt a nevet. Köszönöm a cipót! A falusi legények bizonyára kést rántanak érted.“ Nenó a szemébe nézett. A lány a füléig pirult. Elszaladt... Azután eszébe jutott a brigádtagok és a parasztok esti körtánca, a lány forró keze és megint csak a szeme, mely az utcakanyarulatig kísérte, s mélyen belevésődött a leikébe. Álmodott is egyszer vele és nagyon kellemes érzések ébredtek benne ... — Édesapám — szólalt meg a lány — hagyd, ha nem akar! Nem eshetünk előtte térdre.- Ez nem a te dolgod! - fordult meg egyszerre Dojcsin bácsi és az utcára pislantott. — A szekér hol van? — kiáltotta oda. — A kanca elragadta föl a falunak! De hiszen megmondtam, te lány, hogy jót tartsd a gyeplőt! Mit keresel itt? Dojcsin bátya kiugrott a kovácsműhelyből és szaladt, hogy utolérje a vén kancát.- Üdvözöllek! - mondta halkan Nenó kovács. — Szóval én neked nem kellek! — Kellesz, csakhogy te húzódozol. Mi pedig nem könyörgünk senkinek. — Ugyan! Akkor magatok állítjátok majd össze az aratógépet.- Ne hidd, hogy csak te értesz a gépékhez. Nem vagy egyedül a világon!...- Nagyön jó volt a cipóeskád, nem bírom elfelejteni - vágott a szavába Nenó.- Azt a cipót nagyanyám gyúrta. Ha én sütök neked cipót, az ujjaidat is megnyalod utána.- Majd meglátjuk. De ha nem mondasz igazat, megjárod. Én szeretem, ha jó is az, amit eszem. A lány szeme hirtelen felcsillogott.- Ügy döntesz. hogy velünk jössz?- Hát... úgy! Apádnak Igen-igen mézes a szava...- Akkor menj, és vedd a kalapodat!- De nagyon sietős neked! Előbb el kellene még intéznem egyet-mást. ★ Ikonyatkor a kanca Dolno Orjáhovó felé ügetett a magas, sárgálló gabonaföldek között. A sötétzöld erdőcskében galambok búgtak. Dojcsin bátya ostorát csattogtatta a vén kanca fara körül és kurjantott egyet. Mögötte a puha szénában Nenó kovács és a cseresznyeszemű lány ült.- Innen kezdődik a mi földünk. Ez az egész termés, ameddig ellátsz, a népé! Hogy borotválja ezt majd az új aratógép! — kiáltotta Dojcsin bácsi és széleset suhintott ostorával. —: Látod, mi vár itt téged, s mégis megbújnál egy lyukban és képes volnál sánta szamarakra kovácsolni a patkót. Nincs igazam? Nenó kovács csendeskén megbökte könyökével Rilkét és úgy mondta:- Nagyon is jól megvagyok így!- Miért? — kérdezte a lány.- Mert melletted vagyok! És te? Rilka a bokájáig pirult, ujját a szájára tettei és halkan válaszolta:- Pszt! Meghallja az apám! A szekér eltűnt a mély útban. A búzakalászok íelsusogtak, s gyengéden cirógatták á szekér oldalát. Fordította: Bödey József ************ ************ A* ■Mr*-*'*'***'*-**-» **Sr*öbHHHr*-*-***** *** **-*•*•*■** **r Az olasz renaissance hatása hazánkban * t ::: . < Renaissance házak Eperjesen felébért, a török veszedelem után, amikor egész sor kastélyt és várat építettek át renaissance szellemben. Szlovákiában a renaissance hatása azonban nemcsak a nemesi kastélyok és várak építkezésében, hanem az egyházi építményekben is érvényesült. Annak következtében, hogy a protestáns nemesség legnagyobrészt Kelet-Szlovákia területén telepedett meg, az ottani építészeti emlékek nagyobb renaissance hatásról is tanúskodnak. Ezért beszélünk néha „kelet-szlovákiai renaissanceról". Ennek érdekes különlegességei azok az egyedülálló négyszögletes harangtornyok, amelyek az észak-olaszországi campanille-k mintájára épültek (Kézsmárk). A renaissance szobrászat nálunk leginkább számos palota, templom és egyéb építmény dekoratív díszítésében jutott kifejezésre, mint pl. szószékek, keresztelő medencék díszítményeiben. Ezenkívül gyakran érvényesült a renaissance hatás sírkövek, síremlékek díszítésében is. Ezek készítői rendszerint olasz származású szobrászok voltak. Mindamellett azonban a magas technika, a szakmai tudás és képességek mellett sem jött létre nagyobb, figyelemreméltóbb művészi alkotás. Hazánkban először a freskófestészet érvényesül és a XVI. században kezd elterjedni a portré-festészet mint önálló festészeti ág. A hatás csak a XVI. században jelentkezett, ami természetesen következménye volt a huszita háborúk történelmi lefolyásának. A műépítészeiben a renaissance hatása túlnyomó részben csupán külső jeleinek átvételében nyilvánult meg. Lényegében azonban hű maradt a középkori műépítészeti irányzathoz. Az építészek legnagyobb része olasz volt. A kevés számú tiszta renaissance épület közé tartozik a prágai Belvedere és a Hviezda. A renaissance hatása leginkább a nemesi kastélyok és paloták építkezésében nyilvánult meg. De polgári házakat és sok városházát is átépítettek a renaissance stílus alapján. Szlovákia területére a renaissance Korvin Mátyás uralkodása alatt jutott el, aki sok olasz építészt foglalkoztatott, de csak a XVI. század második A Banská-Bystrica-1 Ebner-ház erkélye Van Képünkön Van Dyck ifjúkori önarcképe Van Dyck flamand festő 1599. március 22-én született Antwerpenben. Neves mestereknél tanult. Később mint udvari festő az angol király udvarába került. De a művészt Róma, a festők Mekkája vonzotta. Az Olaszországban töltött évek mély befolyást, gyakoroltak rá s kora egyik legkiválóbb portré- tistája lett. Műtermében sok Dyck segédet foglalkoztatott, ezeket bízta meg képei részleteinek kidolgozásával. Ezzel magyarázzuk, hogy a mester, aki mindössze 43 évet élt, több mint 500 képet hagyott maga után. Van Dyck alkotta meg a XVII. század tipikus portréját. Hatása óriási. Képei, melyek jórészt a párizsi Louvre-ban, a lenin- grádi Ermitáge-ban, a madridi Prado-múzeumban, a bécsi Lichtenstein-képtárban, stb. találhatók, felbecsülhetetlen értékeket képviselnek.-----------------------------------> Brigitte Bardot, a jelenleg legnépszerűbb francia filmsztár legújabb filmjét, a Babette a háborúba megy-t, bemutatják a moszkvai filmfesztiválon. A bemutatóra a művésznőt is meghívták, aki örömmel tesz eleget a megtiszteltetésnek. A film a második világháború idején játszódik le. Babette-t, a Francia Szabadcsapatok tagját; ejtőernyővel dobják le Nor- mandiába. Itt beleszeret Gerard- ba, akit a szintén kitűnő filmszínész, Jacques Charrler alakít.
