Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-12 / 33. szám

Nevelés, nevelés, nevelés A CSISZ besztercebányai ke­rületi szervezete nagy sikereket ért el az ideológiai nevelés te­rén. Az 1957—58-as oktatási év keretén belül 597 kör működött, ezeket 15 398 fiatal, azaz a CSISZ-tagok 40 százaléka láto­gatta. Az idén 56 érdekkörrel volt több, mint tavaly. Az olva­sókörökben 2065 CSISZ-tag nyerte el a Fucsík-jelvényt. A politikai nevelés há'tása az építési eredményekben is meg­mutatkozott. A CSISZ-tagok 27 000 hektár rétet és legelőt gondoztak, az „ifjúság milliói­ért“ mozgalom keretén belül 9 millió koronát takarítottak meg, és több, mint egy millió brigád­órát dolgoztak le a város- és faluszépítési akcióban. A CSISZ- tagok az EFSZ-ek alapításánál is segítettek. A CSISZ predajnai vezetősége belépett a szövetke­zetbe. Jő eredményeket értek el Horné Plachtince, Benadík és Hontianske Nemce községben. Az ifjúsági alkotóversenybe 948 együttes, több, mint 16 000 egyén kapcsolódott be. Az eszmei nevelés terén azon­ban még mindig hiányokat ész­lelünk. Több szervezet nem ér­tékelte eléggé az oktatási évet. A politikai nevelést különösen az állami gazdaságokon és a GTÄ-kon hanyagolják el. A fa­lusi szervezetek elhanyagolták a Fucsík-jelvényszerző ver­senyt. A mezőgazdaságban dol­gozó ifjúság köréből csak 22-en nyerték el a Fucsík-jelvényt. Az üzemben dolgozó fiatalok közül több, mint 2000 nem vet­tek részt az oktatási évben. A PROPAGANDISTÄKON mülik Az alapszervezetek most vá­lasztják ki az új oktatási év propagandistáit. A múlt évben sok hibát követtek el a propa­gandisták kiválasztásánál. A propagandisták nem tudták le­kötni a hallgatókat. Megválasz­tásuknál nem vették igénybe a pártszervezetek segítségét. Szép eredményeket értek el Abelován és a losonci gazdasá­gi, valamint a pedagógiai isko­lában működő érdekkörök, ahol a fiatal tanárok és az öntudatos kommunisták felkeltették a fi­gyelmet az érdekkörök iránt. A propagandistára nemcsak az a feladat hárul, hogy előadjon, hanem az is fontos, hogy bele­élje magát a hallgató lelkivilá­gába. Nagyon helyes, ha előadás közben segédanyagokat, térké­peket, képeket és filmeket vesz igénybe. Amikor például Szudon a Csehszlovák Köztársaság föld­rajzával foglalkoztak, képeslap­gyűjteményekkel színesebbé tették az előadást. A járási vezetőségek nem tö­rődtek a propagandistákkal, a szemináriumokat ritkán tartot­ták meg. Ahol az oktatási évet nem hanyagolták el, mint pél­dául Losoncon, Rimaszombat­ban vagy Zólyomban, ott a leg­szebb eredményeket értek el. Az elkövetkező időszakban a kerületi szervezet előtt az Ötven tagú leánybrigád, a bratislavai egyetem orvostanhall- gatónői a rimaszombati járás Ozdany községében mezőgazdasági munkát végeznek a vakáció alatt. Képünkön Magda Ondrusko- vá és Marta Kuéerová munka közben. a feladat áll, hogy szorosabb kapcsolatot tartson fel a párt- szervezetekkel, és vegye igény­be a segítségüket. A kerületi és járási szemináriumok számá­ra a párt járási és kerületi bi­zottságainak legjobb lektorait biztosítsuk, AZ ELÖADÄSI TEVÉKENYSÉGRŐL Nagyon beváltak az idősebb kommunistákkal és a tapasztalt CSISZ-funkcionáriusokkal foly­tatott beszégetések. A kerület­ben 2201 előadást tartottak, melyeken 85 137 CSISZ-tag vett részt. Besztercebányán, Loson­con, Zólyomban, Füleken, Ipoly­ságon és Hnústán élénk előadá­si tevékenységet fejtettek ki. Egyes előadások ünnepélyes til­takozó gyűlésekké változtak át. Például Tisovcén 400 CSISZ-tag beszélgetett Sulek elvtárssal, a kerületi pártvezetőség titká­rával. A lovionbányai Magnezit Üzemben a fiataloknak alkalmuk volt Klokoc elvtárssal beszél­getni. Ezek a beszélgetések kö­zelebb hozzák egymáshoz a munkás-, paraszt és tanulóifjú­ságot. MINDENÜTT JŐ EREDMÉNYEKET AKARUNK A nevelés igen összetett fo­lyamat. Rendkívül fontos szere­pet játszik a sajtó, a rádió, az agitáció. Gyakran megfeledke­zünk a propagandáról és arról, hogy a jó tapasztalatokat álta­lánosítsuk. A CSISZ járási veze­tőségei erre a célra jól felhasz­nálhatnák a járási mezőgazda- sági lapokat és az üzemi lapo­kat. A járási lapokban nagyon ritkán foglalkoznak az ifjúság kérdéseivel. Ipolyságon a cséplés és aratás ideje alatt a járási vezetőség mellett „Mládeznlk“ címen sok­szorosított lapot adtak ki. A lap beszámolt a munkacsapatok eredményeiről és élesen bírálat alá vette a hiányokat. A lap jó szolgálatot tett — aktivizálta a falusi szervezeteket. Az üze­mekben állandóan népszerűsít­hetnék a példás dolgozókat. Jó volna, ha táblákat állítanának fel, amelyeken feltüntetnék a jó munkaeredményeket. A JÖVŐ TÁVLATAI A CSISZ kerületi szervezete a III. kongresszusig merész fel­adatokat tűz ki. Az ,.ifjúság millióiért“ akció keretén belül további nyolc milliót megtaka­rítanak, 20 ifjúsági kollektívát szerveznek, 50 gazdasági ellen­őrző bizottságot felállítanak és a köztársaságnak 1 millió kg nyersanyagot adnak. 1115 fiatalt megnyernek a szövetkezetek számára és 15 beruházási épít­kezés felett védnökséget vállal­nak. Továbbá a GTÄ-on az önköltségek csökkentésével 250 000 koronát megtakaríta­nak. Azt akarják elérni, hogy a CSISZ kerületi szervezete 3000 új taggal szaporodjon. Ha teljesíteni akarják ezeket a feladatokat, akkor elsősorban fontos, hogy a politikai nevelés terén jó munkát végezzenek. A CSISZ kerületi vezetőségének plénuma azt a határozatot hoz­ta, hogy a oktatási év keretén belül 1400 érdekkört indít és iskoláztatja a propagandistákat. Az alapszervezetekben 3000 elő­adást akarnak tartani és a párt­oktatási évbe 7000 tagot akar­nak bekapcsolni. Az évzáró tag­gyűlések is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy a kitűzött felada­tokat teljesítsék. A Komszomol alapításának 40. évfordulójával kapcsolatosan is mindent elkö­vetnek, hogy ezt a jubileumot méltó keretek között ünnepel­jék meg. Az évzáró taggyűlésen élénk vitára került sor, amely megmutatta, hogy a beszterce­bányai kerület ifjúsága lelkese­déssel néz a CSISZ III. kong­resszusa elé. A CSISZ lisői szer­vezete vállalta, hogy minden CSISZ-tag 9 köbméter komposz- tot készít és egyúttal versenyre hívta a többi CSISZ-szprvezetet.- cík ­'Az üzemi szabadságnak már vége. Elmúlt a kétheti, az idő­sebbeknek a három-, s esetleg négyheti pihenési idő. Ott állok az üzem bejáratához közel egy lombos fa árnyékában, ahova már jóval hat óra előtt megér­keztem. Figyelem a mellettem elsietöket, az arcokat, és ha mó­domban van, ellopok egy hang­foszlányt, vagy akár egy jó adag amolyan női pletykára valót. Mert hát miért is ne lenne miről beszélni ilyenkor, többnapi tá­voliét után, különösen ott, ahol az alkalmazottak túlnyomó több­sége nő és ráadásul még fiatal is. Mennyi minden megtörténik 14 vagy 21 nap alatt. Hány új ismeretségkötésre adnak alkal­mat a pihenés, a szórakozás gondtalan órái, mennyi divatúj­donság születik ennyi idő alatt. És mindenről be kell számolni valakinek, elmondani valamit, de nagyon bizalmasan, mert a női titkok nagyon nagyok. Es ha ezt a titkot a műszak végeztével mér a verebek is csiripelik, még az sem baj. Fontos az, hogy reggel hat előtt még titok volt. Mert hát egy ajándékba kapott nyakéket, egy legújabb divatú „tüsarkút", vagy egy újdonsült hódoló fényképét úgy sem lehet titkolni sokáig, esetleg csak ad­dig, míg a csomagban van, vagy- pedig míg az a kis kézitáska legillatosabb sarkában a sze­mélyazonossági igazolvány első oldalán pihen. És ha nem ehhez a generációhoz tartozónak vél­ném magam, talán furcsának tűnne, lehet, hogy divatbemuta­tót látnák az egészben és valami hasonlót kérdeznék, mint 1939- ben az a bizonyos alföldi katona a diószegi cukorgyár előtt: — Mondják csak, hova sietnek ezek a nők, csak nem templomba, — de most is csak az lenne a fele­let mint akkor, — munkába. Különben semmi különösebb­ről nincs szó, mint reggeli mű­szakra sietökröl a nyári szabad­ság után. És amikor úgy gon­doltam, hogy az utolsó munkába siető is átlépte a Danubius gyár kapuját, én is bekopogtam az üzem portájának üvegajtaján. A komorképűnek vélt portás he­lyett kedves, éltes asszony, Mi- kulencsiková elvtársnö fogadta köszöntésemet. Mindjárt az első szavak után tudtam, hogy jó helyen járok, hogy olyan valaki­vel állok szemben, aki az utolsó porcikájáig mindenkit ' ismer a gyárban. Ez egyébként nem is csoda. Harminchárom . ve meg­szakítás nélkül járja az utat hazulról a gyárig és ötéve pedig portáskodik. így aztán nem ke­rült nagyobb erőfeszítésébe a fiatalokról beszélnie, no meg aztán nagyon szereti őket. — Nézze kérem, én magam is egé­szen fiatalon kezdtem itt a mun­kát, szerettem én is a szépet és a jót, és dolgozni is nagyon tudtam. Dolgoztak itt akkor is, akár csak ma, fiatalok, idősek vegyesen. Az egyik szorgalma­sabb volt, mint a másik, akadtak akkor is lógosok, mint mindig. Voltak akkor is, akik törődtek a fiatalokkal, időnként meg- megdorgálták őket, de azért az nem volt az igazi. Hiába, mégis csak 1958-at írunk már. — És csak a telefon csengése szakí­totta meg egy pillanatra beszéde p&dű’fc fonalát. — Halló, itt a Danubius üzem, Madunyice?, hangosabban, nem hallom jól. A Lacit? Hisz nemrég hívták, jó, köszönöm, majd átadom. — No, látja, — kezdte el újból — ilyenek a fia­talok. Már másodszor hívják ezt a Lacit Madunyicéröl, valahon­nan Galgöc mellől. Különben nagyon jó fiú, ügyes munkás, csak hát vigyázni kell rá. Fiatal még és jóképű. Nem is lehet csodálkozni rajta. Ezért kell szi­gorúan fogni. A levelet, amely szombaton érkezett, még át sem vette és már telefonon hívják. Figyelje csak meg jól, ha jön tízóraiért. — Közben a CSISZ járási vezetője lépett be az aj­tón. — Erzsi néni a... ? — jól van, csak nem gyűlés lesz, még nincs itt az egész vezetőség, ketten még hiányoznak, csak holnap tesznek itt. Különben várjon mindjárt... tárcsáz, majd beleszól a kagylóba. — A CSISZ vezetőségéből valakit, mert... és így folyik ez reggel­től a műszak végéig. Hát bizony nem könnyű portásnak lenni, gondoltam magamban. Közben Erzsi néni egy kissé odaüti a kagylót, hogy zörrenéssel fi- gyelmeztesen, majd kiint az ab­lakon és folytatja: — Jöjjön csak be fiatalember. Ügy tudom, hogy a napokban gyűlés lesz, oszt nehogy csak úgy elfusson a plakát mellett. JÓ, jó, köszö­nöm. Te Laci, még valamit. Itt van egy leveled még szombat óta, bizonyosan az a kislány írta, akivel a Dunai Találkozón meg­ismerkedtél. Nem, nem kérem, az lehetetlen, az a kislány mesz- szebbről való. Nem Madunyicé- ről, mert ha igen, akkor itt a telefonszám, munka után csak hívd fel szépen. Már másodszor hívott két nap alatt. És mit csinálhatott szegény Laci, hápogott, szabadkozott, fogadkozott. De hát Erzsi nénit nem lehetett becsapni. Az évek mégis csak évek. És ahogy ülünk, az ablaknál elhaladókat, ha úgy kívánta a helyzet, mind névről szólította, mindenkihez volt, hol kedves, hol csípősebb szava, érdem szerint. Már régen magam után hagy­tam a gyár portáját, de még mindig az ott tapasztaltak jár­tak az eszemben, még mindig Erzsi néni gondoskodó, hol ko­molyabb, hol tréfásabb szavai csengtek a fülemben. Nem hiva­tásból törődik, — és amennyire teheti — gondoskodik a fiata­lokról. Az idősebb öntudatos munkás szemével nézi a ifjúsá­got. Az apró, mindennapi dol­goknak is figyelmet szentel, mert úgy gondolja, hogy sok ki­csi sokra megy. ny-d. INNEN - ONNAN A Pekingi Opera Nyugat-Eu- rőpában szereplő társulatának vezetői Londonban sajtóérte­kezleten bejelentették, hogy az egyUttes megszakítja londoni vendégjátékát, tiltakozásul a jordániai brit agresszió ellen. Amerikai megbízásból a lon­doni „Old Vic-Theatre“-ban egy, a televízióban vetítendő filmet forgatnak, amely a „Hamlet“-et 90 perces töiné- nyített formában fogja bemu­tatni. Az amerikai társszerzők e célból Shakespeare remek­művéből minden „fölöslegeset“, „unalmasat“ töröltek. ■w. "V- —.-v . V* ■ j tfc Cjff v m- ., ... ... . x- .. .-■"- .i-.-’t ™ Vilém Nowak: Kislány kalapban aEaBEEEEEEEEBEEEEEEEEEEEEBEEEEEEBBEEEEEEEEEaEBBBEEEEEBEaaEíiíBBE&EEaEEEEEEaBBEEBEEEEEEEBBEEEEEEEEBaBBBaEEEBBaBaEBBBBEBBBEBEEEEEaBEEEEEEisii Húsz évvel ezelőtt a kassai nagy manifesztáción, melynek évfordulójáról most emlékeztek meg a kassai dolgozók, nemcsak a felnőttek nagy tömegei vettek részt, hanem a szocialista és haladó ifjúság küldöttei is ki­nyilatkoztatták szilárd elhatáro­zásukat, hogy nem lehet az ifjúságot szétválasztani, mert közösen haladnak előre a test­véri megértés útján. A 'cseh, szlovák, magyar, ukrán és né­met ifjúság küldöttei, valamint kultűrcsoportjai vettek részt az esti kultúrakadémián a kassai kiállítás területén felállított fedett színpadon. Megható jele­net volt, amikor öt nyelven egyszerre énekelték Voskovec és Werich ismert „Miénk a vi­lág“ (Svét patrl nám) című da­lát. Ez a zárójelenet fejezte be az ifjúság manifesztációját a haladás, a szabadság mellett, s az egyre fokozódó háborús veszély és fasizmus ellen. A magyar ifjúság nevében Ilku Pál tartott beszédet. Ilyen nagy­arányú volt később a tornóci ünnepség Is. Ezt megelőzően lázas előké­születek folytak az ifjúság si­keres kultűrfellépése érdeké­ben. A szervezők sorra meglá­togatták az akkori Szlovákia minden részében működő, kü­lönféle elnevezésű és nyelvű haladó ifjúság egyesületeit, hogy megnyerjék őket a rész­vételre. így a később vértanú halált halt Schön­herz Zolíán, a Magyar Fiatalok Szövetségének titkára nagy ági­Szétvitték a tábortűz szikráját... litásával segített megoldani a problémákat és az elénk tor­nyosuló akadályokat. Egy kis számú, de lelkes szervező és rendező gárda mozgósította a tagságot, tanította az ifjúsá­got. Hónapokig gyakoroltak a fiatalok. Volt olyan eset is, amikor nem volt pénz az úti­költségre, a résztvevők kerék­páron jöttek le az ország másik végéről a rendezés színhelyére. Például a felsőmecenzéfi német ifjúsági csoportnak nem volt megfelelek) programja. A kassai szervezők a falubeli öreg anyó­kákkal a padlásokon felkutatták a régi népviseleteket és a né­nikék tanították be a fiatalokat a régi táncokra. Az Ifjúság Dunai Találkozó­ját, vagy a zselízi országos dal- és táncünnepélyt milyen hatal­mas rendezés és hány funkcio­nárius irányította, s állami támogatásban is részesült. Ak­kor bizony filléreket kuporgat- tunk össze, hogy megvalósít­hassuk. A Magyar Fiatalok Szövetsé­ge, a kassai „Stúdió“ kezdemé­nyezésére Kysak közelében, a szubotnyicai völgyben 1933 júliusában ifjúsági tábort ren­dezett. A táborban Szlovákia minden részéből minden réteg képviselve volt. Az ideológiai előadásokon kívül az idő egy részét a sportnak és a védelem gyakorlati kérdéseinek szentel­ték, a katonai parancsnokság által kiküldött oktató felügye­letével. Felejthetetlen élmény volt a közeli szlovák falvakkal együtt rendezett szlovák-ma­gyar testvéri ünnepély, mely a népek békés együttélésének szimbóluma volt. Az előadók közül meg kell említenünk töb­bek között Schönherz Zoltánt, Bethlen Oszkárt és más elvtár­sakat. A tábor ideológiai neve­lői Ilku Pál (a művelődésügyi miniszter mai helyettese Ma­gyarországon) és felesége Pi­roska, kiválóan vezették a fia­talokat. A tábor gazdasági veze­tője Csanálosi elvtárs volt. A táborban újságot adtunk ki, melyből, sajnos, egy példány sem maradt meg. A Magyar Fiatalok Szövetségének havonta megjelenő, sokszorosított köz­lönye, a KÉVE, a tábor és az ifjúsági találkozó kérdését ál­landóan napirenden tartotta, mert hiszen azt a küzdelmet jelképezte, amelyet a Magyar Fiatalok Szövetsége a magyar A szubotnyicai ifjúsági nyári tábor résztvevőinek egy része. A felső sorban a harmadik balról Schönherz Zoltán. ifjúság egyesítéséért vívott Szlovákiában. Egy kévébe akar­ta összefogni az ifjúság szerte­ágazó kalászait, oly erőssé téve azzal, hogy ne árthasson többé neki sem vihar, sem támadás. A szubotnyicai tábor résztve­vői a kassai kultúrakadémián is szerepeltek. A kassai rádió­ban előadták Ilku elvtárs zene- és szavalőbetétes hangképét. A tábortűznél tárogató kísérte a kuruc dalokat és szavalatokat. Még élénken emlékezetünkben vannak Ilku elvtárs szavai, me­lyeket a fellángoló tábortűznél mondott: „A tábortűznek régi hagyománya van. A tábortűzbe meredtek szabadságra vágyón Dózsa harcosai, Rákóczi kurucai és a 48-as honvédek. Az éjsza­kai tűz melegített évszázadokon keresztül a puszta népének. Soha nem volt olyan sötét és reménytelen az éjszaka, hogy a vigasztalan sötétséget ne tör­te volna meg itt-ott a szellem pislákoló tábortüze, amely min­dig irányt mutatott a pirkadás, a reggel felé. Szétvisszük ennek a tábortűznek szikráját lelkűnk­ben, amely világítani fogja utunkat, hogy soha le ne tér­jünk népünk szeretetének, a szabadság, a béke szeretetének és megvédésének útjáról“. Még ezután is sokszor, a bör­tönben, koncentrációs táborban, vagy az erdők mélyén a parti­zánok tábortűzénél fülembe csengtek e szavak és újból fel­keltették bennem a reményt, az életoptimizmust. De mi lett a részvevőkkel? A Magyar Fiatalok Szövetsége, valamint más ifjúsági szövetsé­gek tagjaival? Egy részük a Csehszlovák Köztársaságnak a fasizmus által való fenyegeté­se Idején kiadott jelszó szerint: „Fegyverrel megvédjük köz­társaságunkat és demokratikus szabadságunkat“ betartották adott szavukat. Osztrih Bandi, Svéd Jóska a duklai harcokban — néhány kilométerre szülő­földjüktől estek el, Simon Feri a spanyol nép szabadságáért áldozta életét, Kolin Bandi, Pajor Jóska, Jaskó Gyula és Géza, Prerau Margit, Róna Bös- ke, Jakubovics Nándor elvtársak elpusztultak, a mecenzéfi Müller Jóska mint partizán hősi halált halt, Schönherz Zoltánt kivé­gezték. A többi névtelen harcos nem tért vissza családjához. Kevesen maradtunk már belő­lük. Ezek közül is néhányan becsülettel állták meg . helyüket a nagy vérzivatar idején, a Szlo­vák Nemzeti Felkelésben, bör­tönökben és másutt. Voltak olyanok is, mint ahgoy csak nemrég értesültem, akik az 1956 októberi magyarországi ellen- forradalom idején sem tándo- rodtak meg, hanem újból önfel- áldozóan harcoltak a fejét fel­ütő fasizmus ellen. Ezek is a haladó ifjúsági szervezetek­nek, a Magyar Fiatalok Szövet­ségének, a szubotnyicai ifjúsági nyári tábornak voltak neveltjei, akik fogadalmukat soha meg nem szegték. GREK IMRE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents