Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-22 / 30. szám

A Magyar Állami Népművészeti Együttes gazdag programjával tomboló sikert aratott a prágai Július Fucik Kultúra és Pihenés Parkjában. Párttagok a legjob CSISZ-tagokbél A nyitrai kerületben kiérté­kelték a CSISZ oktatási évét és a legjobb CSISZ-tagokat párt­tagságra javasolták. A kerületben 280 CSISZ-ta- got javasoltak párttagságra, a legtöbbet Érsekújváron, Léván és Nyitrán Az érsekújvári já­rásban 53 CSISZ-tagot, a lévai járásban 52-öt, a nyitrai járás­ban pedig 38 CSISZ-tagot java­soltak tagfelvételre. A nyitrai járásban a mojmí- rovceiek lehetnek a legbüsz­kébbek, mert ott 10 CSISZ-ta- got javasoltak tagfelvételre. Közülük öt munkásszármazású, ZSIT VAF ÖDÉME SNÉL A nyári szünidőben sem tét­lenkednek a tanulók. Például a vágsellyei mezőgazdasági mes­teriskola első osztályos tanulói háromnapos brigádmunkán vet­tek részt a Nyitra-Zsitva folyók szabályozásánál. A zsitvafödé- mesi szakaszon jelölték ki szá­mukra a munkahelyet és bizony dicséretesen kimagasló ered­ményt értek el, amíg ott dol­goztak. A munkában kitűntek Kamenár Ervin, Beke Lajos, és Maczkó László, akik a többi fiatalokat is buzdították, hogy lelkiismeretesen dolgozzanak, nehogy szégyent valljanak. A legjobb fiatal munkások könyv­öt pedig földművescsaládból származik. A nyitrai Pleta-üzemben öt leányt vesznek fel a pártba, kö­zöttük Viera Muckovát, a CSISZ alapszervezet elnökét. A tormo- si GTÄ-n is több fiatalt java­soltak tagfelvételre. A surjanky-i CSISZ-tagok közül négyet vet­tek fel a pártba, három mun­kást és egy szövetkezeti tagot. A nyitrai kerületben a fiata­lok a CSISZ oktatási évének köszönhetik politikai fejlettsé­güket és ennek révén azt, hogy a CSISZ tagokat párttagságra javasolták. J. KRUCSAY 9 r jutalomban részesültek és fel­adataikat 120 százalékra telje­sítették. UZSAK IMRE ÚJ CSISZ-TAGOK A királyhelmeci járásban egy­re több fiatalt nyernek meg a CSISZ számára. A járás legtöbb alapszervezete dicsekedhet az­zal, hogy amióta új tagokat to­boroznak, sokkal jobban, len­dületesebben folyik a szervezeti élet. Azok a fiatalok, akik a ki­rályhelmeci tizenegyéves ma­gyar középiskolában tanulnak, szintén hozzáláttak az új tagok szerzéséhez és eddig már hat­van tagot szerveztek be a KORFELISMERÉS: LEPRA Távol-Kelet-! utazásaim so­rán négymotoros repülőgépünk Irak Baszra nevű városában szakította meg útját két órá­ra. A repülőtér szállodájának előcsarnokában egyszerre csak nevemen szólított valaki, aki­ben legnagyobb meglepetésem­re régi orvos-barátomra ismer­tem. Megtudtam tőle, hogy Irak és Irán több városában már második éve eredményes kutatásokat folytat többed ma­gával a trópusi betegségek te­rén, és csak a lepra, vagyis a bélpoklosság gyógyítása körül egy tapodtat sem haladtak elő­re. Erről jut eszembe egy külö­nös történet, — kezdte múlt emlékeit felelevenítem a neves kutató, — ami bizonyára ér­dekelni fog: tavaly behozták a teheráni kórházba egy angol gyarmati tisztet, kinek testét már több helyen kikezdte e szörnyű betegség. — Déltájban leverten és kedvetlenül hagy­tam el a klinika épületét, mi­kor merengésemből egy idegen hang térített magamhoz: — Excuse me, Sir! Bocsás­son meg, uram! A hang irányába fordulva, egy elhanyagolt külsejű benn­szülöttet pillantottam meg, aki olyan furcsán meresztette rám szemét, hogy orvos létemre is kezdtem magam kényelmetle­nül érezni. A toprongyos alak aztán tűrhető angolsággal, de kissé fölényes hangon kijelen­tette, hogy a tisztet csakis ő tudja meggyógyítani. Első pillanatra zsarolónak vagy szélhámosnak néztem a különös idegent, s azért fel­szólítottam, hogy mutassa be „művészetét“! Emberem erre gúnyosan lebiggyesztve ajkát, a keleti népeket jellemző szé­les kézmozdulattal a kórház épületére mutatott s így szólt: ' You go, and convince yourself! Menjen és győződjön meg róla! — És én, egy lát­hatatlan hatalomtól hajtva, gé­piesen megindultam a kórház irányában... Mikor beléptem ápoltunk be­tegszobájába, nem tudtam ha­marjában, vajon ébren vagyok- e vagy álmodom, mert a pá­ciens fekélyei egyszerűen el­tűntek! Orvos társaimtól meg­tudtam, hogy az időközben megejtett újabb vérvizsgálat már teljesen normális értéke­ket eredményezett. — Eltű­nődve tekintettem ki az abla­kon és önfeledten szemléltem a kórház kertjének pompás vi­rágain szálldogáló méheket... A dolog egyszerűen érthetetlen volt számomra. Üjból leérve az utcára, me­gint csak ott találtam az éltes arabot, aki összefont karokkal, átható tekintettel meredt rám és most már nyugodt, önérze­tes hangon megszólalt: — Ugye, hogy nem hazud­tam? De ne igyekezzen kicsi­karni titkomat vagy rám uszí­tani a-rendőrséget, mert én akkor tűnök el, amikor akarok! Inkább halgassa meg történe­Piros málna, habzó sör i KISS- JÁNOS, | kongresszusi küldött Százdon nyolc évvel eze­lőtt vették fel a CSISZ-be Kiss János 15 éves fiút. Iz­gatottan, reszkető hangon mondta el a fogadalom szö­vegét. Szeme ragyogott a büszkeségtől. — Jó CSISZ- tag akarok lenni — gondolta magában. Az új CSISZ-tag lelkese­déssel munkába fogott, szor­galmasan eljárt' a tagsági gyűlésekre, aktívan vett részt a brigádmunkában, nemso­kára választmányi tag és ké­sőbb a szervezet elnöke lett. Kiss János vezetésével a szervezet a járás legjobb szervezetei közé küzdötte fel magát. A falu ifjúsága szét­széledt, Kiss János azonban á falu szövetkezetében ma­radt mint kertész. A katonai szolgálat ideje j alatt mint CSISZ-funkcia- nárius működött. Leszerelés után újból hazatért a falu­jába és belépett a szövetke­zetbe. A járási konferencia Kiss elvtársat a járási veze­tőségbe, a kerületi konfe­rencia pedig a kerületi ve­zetőségbe választotta, a ke­rületi konferencia pedig a CSISZ szlovákiai kongresszu­sára küldi. Amikor tudomására hoz­ták, hogy kongresszusi kül­dött lesz, egy pillanatig za­varral küzdött. — Ugyan mi­vel érdemeltem ki ezt a nagy megtiszteltetést? — kér­dezte. Szerény ember, de azért büszke a munkasikereire, és a látogatóknak szívesen mu­tatja meg a birodalmát, a szövetkezet kertészetét. Ar­ra a kérdésre, hogy minek örül a legjobban, ezt felelte: Annak, hogy a CSISZ szlová­kiai kongresszusán az ipoly- sági fiatalokat képviselhe­tem. —csík — gombát volt, harminc fokos hőség ebéd után. De ne­hogy valaki azt gondolja, hogy mindennek ellenére kihaltak Ozsgyán utcát. Nem számit a tűző nyári nap, sem más egyéb, de még az aratás sem. Rég volt, amikor az aratás kezdetétől a befejezésig még a jóbarátok sem találkozhattak, hacsak nem egy helyen dolgoztak. Aratás alatt szombat délután és vasárnap is a legnagyobb szégyen volt a fa­luban sétálgatni. Erkölcsi kikö­zösítésben részesült az, aki így tett, s még házasodni is a ha­todik faluból kellett volna emi­att. Most pedig Ozsgyánban több motorkerékpár tűnt a sze­membe, szépen egymás mellett sorakoztak a kocsma előtt, az út szélén. Vajon miért vannak pont itt ezek a vascsikók — tűnődtem magamban. Egy pilla­natig tartott a tűnődés, és ha már sokan vannak a kocsmában, én is benéztem. Nem afféle ütött-kopott, ko­szos kis putik volt ez, hanem falusi viszonylatban kiemelkedő, több helyiséggel rendelkező, kor­szerű berendezéssel ellátott italbolt. Idősebb emberek, legé­nyek, de több asszony is szoron­gott a pült előtt. Többnyire sört, málnaszörpöt rendeltek a három kiszolgálótól. Az asztaloknál is egyre többen foglaltak helyet. Sokan motorkerékpárral jöttek, ezért sorakoztak e közlekedési eszközök kint az út mellett. Vi­dám beszélgetés folyt, úrrá lett mindenkin a szombat délutáni pihenés. No, mégsem éppen min­denkin, mert azért néhány kom­bájn és önkötözőgép aratott kint a mezön, azokon viszont szintén emberek voltak. Ha nem éppen aratás van, lehetséges, hogy ezek az emberek is itt ül­nének most. A jelenlevők csak éppen felfrissítették magukat a néhány korty itallal és nem al­koholmámorba akartak merülni. Orosz Józsi bácsi is berobogott és egy sört kért, mert nagyon meg szomjazott. — Sokan szomjasak most a faluban — mondom neki. — Ilyenkor igen, nagyon me­leg van, igazi aratás alatti nyári forróság. De azért máskor sem üres ez a hely, persze nehogy azt gondolja, hogy részeges a mi népünk. Elbeszélte, hogy a fiatalok szeretnek táncolni, úgyszólván minden vasárnap rendeznek táncmulatságot. A CSISZ alap­szervezetének rendezésében pe­dig több színdarabot és esztrád műsort mutattak be a faluban: Szép kültúrházunk is van — di­csekedett Józsi bácsi. Leültem az egyik asztalhoz, ahol néhány fiatal beszélgetett. Érdemes volt meghallgatni, mi­ről beszélgetnek. Kolimár De­zső vitte a szót. Azon tanakod­tak, hogy mit csináljanak majd másnap, azaz vasárnap. Mit te­gyenek, hogy kellemesen eltölt- ifjúság 16. VII. Kalisch sék szabad idejüket. Az egyik mellette ülő javasolta, hogy menjenek el Apátfalvára, ^fut­ballmérkőzésre. Szép küzdelmes mérkőzés Ígérkezik ott és mo­torkerékpárral tényleg nincs messze. Kovács István valahová messzebbre óhajtott menni, úgy vettem észre, nem rajong a fut­ballért. Inkább valami fürdő­helyre, talán Szliácsra kellene menni — vélte, szép kirándulás lenne és minden rábeszélő te­hetségével iparkodott meggyőz­ni ismerőseit erre a kirándulás­ra. — Szeretnek kirándulni? — kérdeztem. — Ö, összebarangoljuk mi a fél országot — felelte az egyik fiatal. Bejárta már a Tátrát, Pös- tyénben is volt, és a Vág völgyét is látta. Nyitrán keresztül jött haza Ozsgyánba. Láthatóan büszke, hogy hajtási engedélye van és a hatósági közeg bele­egyezésével vezetheti motorke­rékpárját. A motoros jármüvek már a falut is befolyásolják. Sokkal több a kiránduló, amióta motor- kerékpárt vásárol a falusi fiatal, sokkal kevesebb alkohol fogy, mert ittasan nem lehet vezetni. Azután a falu végén lévő ta­lajvizes földeket• tekintettük meg Orosz Józil bácsival, aki egyúttal az EFSZ vezetőségének is tagja. Hatalmas munka folyik itt, alagcsövezik a 600 hektár­nyi földterületet, Az árkok ja­varésze már várja, hogy mikor helyezik el bennük a ritka anyag­ból készült vízáteresztő atag- csöveket. — A bratislavai fiata­lok segítenek nekünk — mond­ta Józsi bácsi. Az ottani főis­kolákról száz lány jött el, akik itt töltik a nyári vakációt és egyúttal elvégzik a talajjavítási munka nagyobb részét. Arról azonban nem beszél senki, hogy az ozsgyáni fiatalok segítenek-e a Bratislavából jött fiataloknak a talajjavításnál. Mert igazán nem lenne helyes, ha tétlenül néznék a fiatal lányok munkáját és nem csatlakoznának hozzá­juk, nem segítenének nekik. Ha szeretnek is kirándulni, azért az alagcsővezés kedvéért egy ki­rándulásról lemondhatnának. Hatalmas lépésekkel fejlődik a falu, sokkal kevesebb sze­szesitalt fogyasztanak, mint az­előtt. Ma már a kocsma inkább szórakozóhely, ahol vidám te- referével ütik agyon az időt, vagy pedig a jó ismerősök ta­lálkoznak. A fiatalok is máskép­pen szórakoznak, mini a régebbi időkben. Másképp ütik el idejü­ket. Éppen ezért helyes, ha ki­szépítik, kicsinosítják a falusi kocsmákat is, ahol már nem butykossal mérik a pálinkát, ha­nem kristálytiszta pohárban az üdítő, habzó sört, vagy az illla- tos málnaszörpöt szolgálják fel. BAGOTA ISTVÁN *** ★★★★★*** A*»* irii**Akk*************+**:**1rk*k**A***A*irk**1í*+ *********** A** A* kk AJUA/Ufr*** CSISZ-be. Az új tagok nagyon örültek, hogy tagjai lehetnek egy nagy ifjúsági közösségnek. Igen helyes lenne, ha sok-sok fiatal követné a tizenegyéves középiskola tanulóinak példáját és új tagokat szerveznének a CSISZ-be. MOLNÁR JÁNOS, Boly. A TÜRÖC PARTJÄN A CSISZ tornaijai járási veze­tősége nemrégen elhatározta hogy tizennyolc ifjúsági mun­kacsapatot alakít a járás terü­letén. Az ifjúsági munkacsapa­tok a Túróc patak szabályozási munkájánál vesznek részt és körülbelül 120 000 korona érté­kű munkát végeznek majd el. A mai napig azonban a járás területén már húsz ifjúsági munkacsapat dolgozik a külön­böző szövetkezetekben, akik egyúttal arról is kezeskednek, hogy a Túrőc patak szabályozá- ,si munkálatainál vállalt kötele­temet, hogy beléssa, miszerint nekünk, ún. „átkozott színes bőrűeknek“ is van szivünk és — becsületünk! Sok évvel ezelőtt, — kezdte a bennszülött, — az angol gyarmati hadsereg büntető ex­pedíciót indított kis falunk ellen egy valóban lényegtelen perpatvar miatt. Éj idején, or­vul tört ránk a túlerő, mert különben védekeztünk volna. Amúgy is beteg feleségem ak­kor az ijedtségtől szörnyethalt: karjaimban lehelte ki lelkét. —- A bús bennszülött vékony, bar­na ujjal között egy könnycsep­pet morzsolt szét... — Elhatároztam, hogy in­gyen mégsem adom oda immár céltalan életemet, hanem ve­rekedni fogok. Akaraterőmet ebben agyászos órában nem tudtam összpontosítani; orvos létére meg fogja ezt érteni, ugye? — Kénytelen voltam te­hát elővenni apámtól örökölt késemet, hogy felkészüljek a küzdelemre. Néhány perc múlva berúgták az ajtót, melyen egy marcona termetű, állig felfegyverzett angol rontott be, kezében lö­vésre kész pisztollyal. Egy oil- lanatig farkasszemet néztünk egymással, aztán a tiszt te­kintete bal karomon nyugvó, halott feleségemre tévedt. S ekkor történt valami, ami maguknál, fehér bőrűeknél, oly ritkán fordul elő: ember lett a katonából! Keze, mellyel a revolvert szorongatta, lassan lehanyatlott és megilletődött hangon kérdezte: — Your wife? A felesége? — Igen, — válaszoltam elke­seredve, — s ti gyilkoltátok meg! — A tiszt lehajtott fej­jel csak ennyit mondott hal­kan: Az én feleségem tegnap halt meg. — Én mellőzve min­den óvintézkedést, sóhajtva megfordult s elhagyta háza­mat. Az általános zűrzavarban sikerült aztán elmenekülnöm az égő faluból. Miután az arab kissé fel­ocsúdott szomorú merengésé­ből, folytatta: — Nemrég meg­tudtam, hogy akkori éjszakai látogatóm leprába esett s azért távoli falumból gyalogszerrel vánszorogtam el idáig, hogy meggyógyítsam a katonáDól lett embert. Ebben a rongyos gú­nyában persze nem engedtek be a szanatóriumba, kint kel­lett összpontosítanom akarat­erőmet, ami kissé nehezemre esett, hisz’ öreg vagyok már.., Lehorgasztott fejjel hallgat­tam a bennszülött egyre hal­kuló szavait, de mikor újból felpillantottam, nem volt már sehol! A vakító napfényben fürdő, virágillattól terhes park peremén hiába kémleltem jobb- ra-balra, nem láttam többé. Amiilyen titokzatosan toppant elém, ugyanolyan érthetetlenül eltűnt. — Ladies and gentleman, will you board the plane for Kairo! Hölgyeim és uraim, tes­sék felszállni a Kairó felé in­duló repülőgépre! — csengett a stewart felszólítása a szálló előcsarnokában. Egy gyors kézszorítás, be­szállás, és gépünk máris dü­börögve emelkedett a magasba, mialatt még sokáig elgondol­kodtam a különös történeten, melyet el sem hittem volna, ha nem hallottam volna ebből a megbízható, első forrásból. Másfelől azonban köztudomá­sú, hogy a hipnotikus gyógy­kezelés' nagymesterei a keleti népek soraiból kerülnek ki, melyet ügyesen tudnak párosí­tani egyéni vagy tömegszug- gesztióval, amivel egyúttal misztikus légkört teremtenek. Kozics Ede. zettséget is elvégzik. Már eddig több mint száznegyven fiatal jelentkezett a szabályozási munkálatokra és úgy érzik ma­gukat a folyóparton, mintha rekreáción volnának. NÉMETH JÁNOS, Sajószámya. SZÉP LENNE, HA... Az ipolysági tizenegyéves ma­gyar középiskola tanulói min­den nyáron brigádmunkán vet­tek részt. Az idén is az apát- maróti EFSZ-ben dolgozik a ta­nulók nagyobb része. A X. osz­tály minden tanulója bekapcso­lódott a brigádba, és így két munkacsoportot alakítottak. A CSISZ iskolai szervezetének ve­zetősége és a tanárok felügyel­nek, hogy rendes munkát vé­gezzenek a tanulók, lelkiisme­retesen dolgozzanak. VARGA LAJOS, Ipolyság. CSABIT A BANYA A komáromi hajógyárba nem­rég látogatott el Dubsky Rudolf elvtárs, aki azért jött az üzem­be, hogy meglátogassa egykori munkatársait. Mielőtt Ostravára, a szénbányába ment volna dol­gozni, az 5. üzemrészlegen dol­gozott. Dolgozótársai kérdések­kel fordultak hozzá, hogyan él, mennyit keres, érdemes volt-é bányába menni dolgozni? Dub-: sky elvtárs készségesen vála­szolt munkatársai kérdésére és elmondta, hogy úgy határozott, végleg bányász marad. Szép la­kást kapott és már á családja is Ostraván lakik. Havonta 3.300 koronát keres. A jelenlévők kö­zül többen elhatározták, hogy szintén a bányába mennek dol­gozni. VÄRNAY TIBOR, Nagysurány. Ejtőernyősein!) utolsó előkészü­leteiket végzi! a IV. ejtőernyői világbajnokság előtt. Az előké­születekben ö férfi versenyző (két póttag) éi három női ver senyző (egy pót tag) vesz részi de hogy a tré nerek kit vá lasztanak ki bajnokságra, az egyelőre mé nem tudjul Biztos, hogy ko moly vetélytár sakkal kell máj megküzdeniük, mert az ejtőer nyös sport a utóbbi időbe nagyot fejlődőt Jarda Jehliék is ég és föld ke zött repül és b zony szép Iái ványban les majd részii azoknak, aki végignézhetik i ejtőernyős v lágbajnokság küzdelmeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents