Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-22 / 52. szám

Bratislava, 1958. deeember 22. VIII. évfolyam, 52. szám

És így tovább... kong» tak a szavak emberöltő- kön át. Emberség, szeretet, humanizmus, béke..

Évszázadok óta förtelmes hazugságok pókhá- ®sswt

lója fonta be ezeket a szavakat a dolgozó nép ámításának, félrevezetésének engedelmes csillo- « gö eszközei voltak és ma is ezt a szerepet töltik

be mindenütt, ahol még fim

kizsákmányolok és ki- j?

zsákmányoltak vannak.

De ezek a szavak negyvenegy évvel ezelőtt felragyogtak igazi értelmükkel és tartalmukkkal az emberiség egére, amikor Oroszországban végérvényesen győzött a munkások és parasztok dicsőséges forradalma. Ezek a szavak ekkor tisztultak meg mindattól a szennytől és hazugságtól, amellyel a kizsákmányoló osztályok elhomályosították. Csak a szocializmus magasztos eszméje fejezte és fejezi ki hiánytalanul és mindenféle közösítés nélkül a népek legforróbban óhajtott vágyát, az emberiség egyik legrégibb kívánságát, a békét. Ez pedig a boldogulni akaró emberiség legelemibb életszükséglete.

Üjra karácsonyt írunk. A szorgos hétköznapok, kemény munkával eltöltött hetek és hónapok után mindenki szívesen várja az ünnepet. Mert valljuk be, jól esik a kis pihenő, kétkezi és szellemi dolgozónak, munkásnak és földművesnek egyaránt. De azért is olyan szívesen várt nap a karácsony, mert a legkedvesebb ünnepek közé tartozik, a szeretet, a békesség, a tiszta gyermekörömök ünnepe.

Ki tudná megmondani évszázadok óta, hány százezer és millió vezércikket írtak a karácsonyról, a világ minden táján? Mennyi — mennyi megszámlálhatatlan üres szólam, álszenteskedő, képmutató fecsegés íródott le és hangzott el erről az ünnepről. Titokzatos legendák lengték körül a csillogó fenyögallyakat, csengtek, bongtak a szavak a mindeneket megváltó szerétéiről, az egész világot átölelő jóakaratról, amely ráborul a kunyhókra és a palotákra, öles mondatok hirdették a jóakaratot és a békességet, amely a mennyország havaként fedi be a falusi kis bogárhátú házakat és a grófi kastélyokat...

„BORT! BÚZÁT! BÉKESSÉGET.

— így köszöntött Újévet dolgos-szorgos fajtám;

„Békességet! Búzát! Bort!" — megváltoztatom a sort, s még így folytathatnám:

Csak békességben lehet emberhez méltó élet, örömteli munka,

mindnyájunknak lágy kenyér, szomjunk oltjuk, lelkünk ég szárnyaló dalunkba!

Tmws&s&m