Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-16 / 51. szám
Tizenhárom órás repülőút után, az iraki forradalom nyolcadik napján, megérkeztünk Rutbah iraki határállomásra, amely a körzeti katonai parancsnokság székhelye. Az aktákkal borított íróasztal mögül feláll az ország egyik legjelentősebb, Jordániával határos területének határőrparancsnoka. Hasim Amber, a fiatal rendőrezredes toronymagas, sötétszöke hajú,, mint oly sok iraki honfitársá. Mosolyogva kezet fog velünk. A forradalom iránt kérdezősködünk. lís megismerkedünk az első irakival, aki „végigcsinálta“: — Július 13 —14-én természetesen Bagdadban tartózkodtam — részt vettem a szabad tisztek mozgalmában. Csak három nappal ezelőtt kaptam ezt a fontos megbízatást. — Megkérdezzük, hogyan tudták titokban tartani a felkelést és hogyan sikerült néhány óra alatt győzniük. Keserű mosolyával válaszol: — Nuri Szaidnak 40 000 rendőrspiclije volt, rendelkezésére állt a rendőrség és a hadsereg. Népünk túlnyomó többsége azonban gyűlölte őt, torkig volt a szörnyű, középkori zsarnoksággal — és így az átkozott rendszer nem ment sokra a spiclikkel. Másnap Bagdadban, a honvédelmi minisztérium épületében beszélünk Kasszem tábornokkal. A kormány éjjel-nappal itt ülésezett az első napokban, hogy megvitassa a kiharcolt szabadság biztosításának módszereit. Délután 1 óra van, árnyékban is 40 fok a hőség. Kívülről vezényszavak har- sannak, fegyver csörren. Az ajtónál álló őr haptákban áll. Magastermetű, karcsú katonatiszt lép be, keki-egyenruhá- ban, vállpántján a brigádtábornoki rangot jelző három csillag. Derekán vitorlavászon-táská- ban nagykaliberü revolver: Abdel Karim Kasszem áll előttünk, az iraki köztársaság első miniszterelnöke, egyben honvédelmi miniszter. — Irak békés ország, békét akar és üdvözöl mindenkit, aki a béke érdekében munkálkodik — kezdi a beszélgetést Kasz- szem, majd elmondja, milyen mélyen megalázta a hazafiakat a rendszer korruptsága, milyen szenvedélyes volt a változás Bagdadi minaret — a pisai ferdetorony riválisa követelése. Egyre jobban forrongott a nép, a katonatisztek megbeszéléseket tartottak és felvették a kapcsolatot a betiltott Nemzeti Front illegális pártjainak vezetőivel. Sok kísérletre, lázadásra és népfelkelésre került sor, de *a körülmények még 1956-ban, a szuezi agresszió idején sem kedveztek a rajtaütésre készülődő hazafias katonatiszteknek. A kedvező alkalom csak 1958 júliusában érkezett el, amikor Kasszem alakulata megkapta a várva várt lőszert azzal a paranccsal, hogy vonuljon Jordániába és támassza meg Husszein király düledező trónusát. Kasszem alakulata július 14- én éjszaka vonult át Bagdadon. Értesítették a többi parancsnokot is, a tisztek rövid beszédet tartottak a katonáknak — meg kell szabadítani az országot és a népet a lakájok uralmától — majd az alakulatok gépfegyver- és aknatüzben megrohamozták a királyi és miniszter- elnöki palotát. A csapatok megszállták az ország fontos stratégiai pontjait. A hadsereg gusztus 1-én Moszulban és Szulajmanijében így szól a néphez: „Tanúsítsatok lankadatlan éberséget. Az imperializmus a fő ellenség. Ma az olajat lob- bantja lángra, holnap az egész országot!“ A politikai kérdésekben járatlan európai polgár is jól tudja: ha a Közel-Keleten puskaporos a levegő, akkor érezni lehet az olajszagot is. 1956-ban a közelkeleti olaj- kutakból származott a világ olajtermelésének 20 százaléka, azaz 173 millió tonna olaj. Ez a szám 1957-ben 177 millió tonnára emelkedett, s az imperialista olajtársaságok abban reménykednek, hogy a termelés 1958-ban elén a 200 millió tonnát. kai, az ő kezükben volt a rendőrség és a közigazgatás, élet és halál urai voltak a parasztok felett. Az iraki lakosság 80 százaléka a mezőgazdaságból él, vagyis a lakosság 80 százaléka a nagybirtokosok száméra robotol. A nagybirtokosok a föld minőségének és a termelés jellegének megfelelően 2 — 5 hektárt adtak bérbe a parasztoknak, akik megtarthatták a termés 50 százalékát. A hatalom, a föld és a víz birtokosa azonban tetszése szerint megnyirbálhatja ezt ' az 50 százalékot is. Ugyanakkor Irak és parasztlakossága jómódban élhetne! A két nagy, vizbő folyó, a Tigris és az Eufrátesz közé az “lesz számukra. Nem túlzás, ha ezt állítjuk: az új Irakban igen magasfokú a tömegek öntudata, alighanem a legmagasabb az egész Közel-Keleten. Ez az öntudat a negyvenesztendős harcokban jött létre, azokban a harcokban, amelyekben sokezer szunnita és síita mohamedán, kurd, értelmiségi, munkás és paraszt áldozta fel életét a hazáért, a világszabadságért és békéért. Az irakiak nem állnak egyedül. őket támogatják nemcsak az arabok, hanem az egész világ békeszerető népei is. Az elmúlt néhány hónap új fejezetet nyitott a Közép-Kelet történelmében. A szabadság fénye elárasztja Irak sivatagjait, pálmaligeteit és hegyeit. az ujjongó nép támogatásával két óra alatt kézbe kerítette a fővárost — éá hat óra alatt az egész országot. Ez a rendszer a népből jött, a népakarat gyümölcse és csak azért létezik, hogy szolgálja a népet, Legszívesebben erőszak alkalmazása nélkül rohamoztuk volna meg a korrupció Az iraki köztársasági kormány kezdettől fogva leszögezte, hogy mindent megtesz az olajtermelés fenntartása, sőt növelése érdekében. A kormányzók és a körzeti parancsnokok ennek megfelelő utasítást is kaptak. Ily módon semmilyen fennakadásra sem kerül sor. úgynevezett Mezopotámia már az ősidőkben a mezőgazdaság bölcsője volt. Az ország a világszükséglet 80 százalékát fedező 31 millió datolyapálma mellett, búzát, rizst, gyapotot, kukoricát, kendert, babot, gyapjút termel, hogy ne is beszéljünk az Ezeregyéjszakából ismert gyümölcsösökről, ameVasúti pályaudvar Bagdadban és a zsarnokság régi rendszerét. Nekünk azonban nem maradt más választásunk. Az arab közmondás ezt tartja: „Akinek nincs más választása, az fegyvert ragad“ Biztos vagyok abban, hogy hazánk felnövekvő új nemzedéke boldogabb lesz, mint mi, hogy a szabadság és a tisztaság új korszakában él majd. Egy emeletes, lapostetejü házikó előterében ülünk, mesz- sze kinn a város peremén. Néhány száz lépésre tőlünk az a történelmi hely, ahol a forradalmi tisztek a július 13-ről 14-re virradó éjszakán bejelentették a katonáknak: nem Jordániába vagy Libanonba mennek, hogy harcoljanak arab testvéreik ellen, hanem Bagdadba, hogy felszabadítsák a fővárost, a hazát. Hirtelen kialszik a villany, elhallgat a rádió, nem működik a ventillátor. Elönt bennünket a tűrhetetlen hőség. A város felett fekete füstfelhő. „Bab el Sarklje olajtartályai égnek .. Nemsokára odaérünk a kordonhoz, amelyet a rendőrség és a katonaság vont. Ezer méternyire előttünk égnek az állami olajfinomító tartályai. A tömeg növekvő elkeseredettséggel válaszol a tűzvészre. Két meggondolatlan amerikait, akik 24 órával később felvételeket akartak készíteni a tűzvészről, összevertek és átadták a rendőrségnek. öt napig lobog az olajvulkán a hőségtől reszkető város felett. Míg az irakiak csaknem naiv felelőtlenséggel örvendeztek az oly gyorsan győzedelmeskedő forradalomnak, az óriási tűz megtanítja őket, ■hogy a kivívott szabadságot ezerszemű, lankadatlan éberséggel kell megvédeni. A katonai kormányzó ismét két órával csökkenti a kijárási időt, a tilalom este 8 órakor kezdődik. A miniszterelnökhelyettes auAz új iraki kormány, amely szüntelenül hangsúlyozza, hogy a nép kormánya a nép érdekében, nem hunyhat szemet azon tény előtt, hogy a lakosság túlnyomó többsége keserű szegénysorban él, míg az imperialista olajmonopóliumok mesés profitot húznak az ország természeti kincseiből. Kétségtelen, hogy az iraki kormány a közeljövőben konkrét követelésekkel lép fel az olajjövedelemből ráeső rész növelése érdekében. VÉGET ÉR AZ EMlREK KORA A Bagdad Hotel halijában ül egy iraki férfi, hófehér kabátban és nadrágban, fején a két fekete szalaggal tartott kafia. Beszélgetésbe elegyedünk. Sejk Mohij El Haimosz a neve, hil- lahi (Babilon) származású, s amikor birtoka iránt érdeklődöm, így válaszol: „30 000 do- neim-em (1 doneim — 2500 négyzetméter) és 2000 parasztom van“. Az év legmelegebb részét rendszeresen külföldön tölti, nap mint nap megfordul Bagdad éjszakai klubjaiban. Panaszkodik, hogy a forradalmi események és a kimenési tilalom megzavarták ezt az életmódot. Természetesen bölcsen hallgat arról, miként bánik parasztjaival. Néhány nappal később, Ah- dab Hadzs Humud földművelésügyi minisztertől a következőket tudom meg: eddig 1000 feudális nagybirtokos (emir és sejk) kezében volt a megművelt földterület (3.5 millió hektár) kétharmada, s ők ellenőrizték az életadó vizet. Ugyanakkor tekintetbe kell venni, hogy az egész földterület 90 százaléka állami birtok volt, vagyis a monarchia körülményei között hűbérbirtok. A feudális nagybirtokosoknak megvolt a maguk külön bírósága, börtönökkel és akasztófákÉs ezt a fényt nem olthatja el többé senki. Mint óriási krokodilus, melynek szűk a medre, úgy terpeszkedik a Tigris-folyó két partján hét kilométer hosszúságban Bagdad, a milliós város. Csaknem olyan hosszú, mint a folyó, fut végig vele párhuzamosan a Rhasid street, a vilyekben megterem a legcsodálatosabb citrom, barack és narancs. Híresek az iraki borok, a hatalmas, datolyaformájú szőlőszemek nehéz fürtökben hajolnak a föld felé. A parasztok azonban éheznek. A FORRADALOM ARCA 1958. augusztus 7-én hatalmas népi tüntetés zajlik le a Sarija Rasidin, Bagdad elsőszámú üzleti vonalán, amely több kilométer hosszúságban, párhuzamosan húzódik a Tigris folyóval. Teherautó teherautót követ, zöld gallyakkal, zászlókkal, transzperensekkel, a politikusok, mindenekelőtt a miniszterelnök képével díszítve, rajtuk kiáltozó, tapsoló, táncoló emberek. A szűk utcában állandóan visszhangzik a kiáltás: „Szövetséget az Egyesült Arab Köztársasággal, barátságot a Szovjetunióval!“ A jármüvek nem tudnak már előbbre jutni. A tüntetők transzparensek mögött gyülekeznek és gyalog menetelnek tovább. A sajtó, amely félmillióra becsülte a tüntetők számát, másnap közölt egy részletet Kasszem tábornok beszédéből: „Gigászi erőt látok bennetek, olyan erőt, amely alapjaiban tudja megrázkódtatni az imperializmus erődjét. A szabadság és a béke katonái vagytok. Ti vagytok az a hadsereg, amely megvédi az Iraki Köztársaságot“. Nem lesz könnyű dolga a fiatal köztársaságnak. Az imperialisták, akik most behúzzák karmaikat, nem hagynak fel az összeesküvésekkel, folytatják szabotázs- és kémtevékenységüket, zavargást és egyenetlenséget akarnak szítani a tömegek körében. Ez azonban egyre nehezebb A Bibliában szereplő bábeli torony mintájára épül ez az iraki minaret sőbb Izmail perzsa sah birodalmát ékesítse. Bagdad 1638-ban került török kézre. A szultánok három századon át védték sikerrel a megmegújító perzsa támadások ellen. Az első világháború vége felé Bagdad újra gazdát cserélt. Mielőtt a török csapatok átengedték volna a várost a Tom- myknak, a harag vó szultán bosszúja először csákányt adott a janicsárok kezébe. De a csákány nem rombolt elég gyorsan. Jöttek az ágyuk és a fenséges Zobaida asszony kék árkádjai újra a földre borultak, hogy „köszöntsék“ az új hódítót. Angol ipa alatt görnyedtek Bagdad árkádjai 40 esztendeig ezután, egészen ez év június 14-ig, a győztes forradalom napjáig. A Rhasid streetből, mint óriási hal gerincéből a szálkák, úgy ágaznak szét a város megszámlálhatatlan szűk utcácskái. Lépten-nyomon az ellentétek olyan halmazába ütközik a szemlélő, amelyet csak a mo- lág egyik leghosszabb útvonala, dern imperializmussal beoltott A Rhasid street hossza nem- ősi Kelet tud produkálni. A csak térben, hanem idrthen is RhnciH ctmnt sarkán a Rafidain bank 15 emeletes ultramodern épülettömbje előtt humuszos sejk száll ki a Cadil- lac-ból, elhalad a trahomával megvert szemű koldusgyerek előtt és belép a Suk Hameth- ba, Bagdad egyik hires bazárjába. Képzeljünk el egy fél kilométer hosszú üvegtetejű utcát, két oldalán az üzletek, műhelyek, bódék szemkápráztató sokaságával, az emberek, színek, szagok és zajok ezeregyéjszakába való sűrűjével. A Számunkra kissé szokatlan kép: bárányokat rézművesek ka- terelnek át Bagdad egyik modern utcáján lapácsának fülsiketítő koppa.... násába belehaőnasn Árkádjainak tengerkék- stt az édes szörbetet kínáI6 je egy évezred távlatát idézi: kurd árus hangJa, 3 iÍ^'i százf? eleje0 nem 5 most hirtelen eszünkbe jut, sokkal azután hogy Abu Jafa hogy a legújabb ásalások fel- Mansur kalifa Bagdadot az fedték az 50 000 év előtti bar_ arab birodalom fővárosává tét- langcivnízáCió“ nyomait. De te, Harun al Rasid az Ezer- előtatünk a xx. sz/zad közepén egyéjszaka meséjének igazsa- fut át hosszű barlangvonu- gos és nagylelkű uralkodója, ,at amef'nek vájataiban csalá- a tudományok es művészetek dok élnek eze^szám... s ltt mecénása festette a róla eine- nincs friqidaire, nincs ,égfütéSi vezett ut árkádjait kedvenc mncsenek VOIltillátorok. felesege, Zobaida szeme színe- Pedig nem messze jnnen ont e' magából napi 25 000 barrel olaTatár lovasok lángcsővái nyo- jat az óriási „Dora“ finomító, mán omlottak össze 1258-ban. Az olajból tellett 18 millió Timur kán pusztította végig a dollár Fejszál úr palotájára, várost két ízben, a XV. század A „barlangcivilizáció“ azonban fordulóján, hogy száz évvel ké- maradt.
