Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-02 / 49. szám

A besztercebányai Národny dom folyosóin csakúgy nyü­zsögnek a fiatalok. Régi jó is­merősök köszöntik egymást, vagy éppenséggel teljesen ide­genek kötnek barátságot. Mert hát mi is kell a fiataloknak új ismeretségkötésre, különösen egy ifjúsági konferencia alkal­mával. Bizony nem sok. A kö­zös problémák, sikerek és ta­lán sok esetben az azonos ne­hézségek nagyon is közel hoz­zák egymáshoz a fiatalokat. A tornaljaiakat például nagyon is könnyen megismerte, úgylehet a konferencia minden küldötte. Hogy miért? Túl sokszor emlí­tette nevüket a titkári beszá­moló és bizony nem a legjobb oldalukról. De hagyjuk őket most az egyszer. Róluk inkább máskor, talán valami jobbat... És ahogy járom a hatalmas épület helyiségeit, mindenütt ugyanaz a kép fogad. Csoporto­sulások, egymásba fogódzó lá­nyok és fiúk, vitázó, gesztiku­láló fiatalok. Van aki a konfe­rencia alkalmából megjelenő picike kétoldalas sokszorosí­tott újságot böngészgeti, má­sok a folyosók falain függő eredménytáblákat nézegetik. Németh elvtárs, a CSISZ tor­naijai titkára például azt bizo­nyítgatja az egyik csoportnak, hogy a beszámoló megfeledke­zett az ő sikereikről. Néhány fiú Nagy Rozália ta­nítónő és Olga Blahutová diák­leány kezét szorongatja, szüle­tésnapjuk alkalmából. Ez a szü­letésnapi jókívánság igazán kellemesen érintette mind a két kislányt. De a megkapó még­sem ez volt. Az a virágcsokor, melyet a két ünnepeltnek a CSISZ kerületi vezető titkára a konferencia alkalmával az el­nökségi emelvényen átadott, többet' jelent mindennél. A CSISZ vezetők figyelmességét bizonyítja ez a két virágcso­kor. Az igazi fiatalos barátság, az elvtársi közvetlenség jelké­pe volt ez a kis ünnepi aktus. De mivel is jellemezhetném még jobban a konferencia han­gulatát? Talán a konferencia küldötteinek jól sikerült báljá­val, vagy más valamivel? De hadd beszéljen helyettem Svec elvtárs, a füleki küldöttség ve­zetője. — Ügy gondolom, hogy az utóbbi hónapok eseményei, a XI. pártkongresszus, a CSISZ szlovákiai kongresszusa és a nagyszerűen előkészített kon­ferencia, különösen pedig a sok tartalmas beszámoló nagyon is érezteti hatását a konferencia küldöttein. Vagy pedig hallgas­suk meg Kanyó elvtársnak, a „FIATALON CSALÓDTAM“ JELIGÉRE: Amint leveléből kivettük, az­ért vesztek össze, mert ön hitt valami pletykában, amiért is­merőse, — mikor ezt megtudta — rossz néven vette és szakí­tott önnel. Kissé furcsán hangzik, hogy egy évekig tartó érzést ilyesmi képes legyen megváltoztatni. Hisz, ha jól értettük, évekig tartó szerelemről van szó. A hajthatatlanság, amit az isme­rőse tanúsít, azt a benyomást kelti, hogy ö szakítani már ré­gen akart és ezt az okot csak ürügynek akarja felhasználni. E feltevéseink nem lehetnek mérvadók, éppen azért azt ta­nácsoljuk, beszéljen vele minél előbb nyíltan, őszintén. Mondja meg önnek kertelés nélkül az okot. Ha ezután is tartózkodó és hideg lesz, akkor bármeny­nyire is fájni fog, szakítson ve­le. Kár búsulni. Nem érdemes és nem is érdemli meg. Ez nem volt szerelem, ez nála csak gyerekes, komolytalan fellán­golás lehetett. Fogadja a másik, komolyabb fiatalember udvarlását, aki bi­zonyára jobban meg fogja be­csülni Önt. Az elsőre ne gon­doljon, mutassa a világ előtt is, hogy ő már nem érdekli Önt. Legyen hozzá közömbös. Tud­juk, ha egyszer boldog asszony lesz, mosolyogni fog az egész • ötszáz 100 éven felüli fér­fi és nő él a sztalinói területen. A legöregebb közülük Habibd- szamil Iszkanderova, aki betöl­tötte 118 évét. Az asszony kor­társa volt Gogolnak és Dickens- nek, Csernisevszkijnek és Flau- bertnek, s nagyon jól emlék­szik a 100 évvel ezelőtti ese­ményekre, köztük az 1861. évi jobbágyfelszabadításra is. O Vir Radzsendra Riszi, az orosz nyelv egyik legjobb indiai ismerője, hindusztáni nyelvre lefordította Puskin „Cigányok“ című lírai költeményét. O Theodor Dessing német szocialista filozófus és író em­léktábláját leleplezték Marián- ske Lázneban. Dessing a filozó­fia tanára volt a hannoveri egyetemen, de Hitler uralomra- jutása után Csehszlovákiába emigrált, ahol a hitleristák 1933-ban Mariánske Lázneban meggyilkolták. dolgon és főleg azon, hogy ez mennyi álmatlan éjszakát oko­zott unnék. Ha ellenben úgy adódna, hogy kibékülnek, ak­kor az ő felesége lesz és min­den rendbe jön. „GYÖNGYVIRÁG“ JELIGÉRE Az ön ügye elég bonyolult. Ha valóban .olyan a helyzet, mint ahogy azt ön leírta, akkor nincs sok lehetőség. Amennyi­ben a fiatalember mostani menyasszonyát valóban nem szereti és szeretné az egészet „visszaállítani“, legjobb a té­nyekkel szembe nézni és sza­kítani. Nem volt jellemes do­log a lánykát bolondítani, de ha már megtörtént, akkor le­gyen most mersze ezt neki meg is mondani, ön nem tehet az ügy érdekében semmit. Ha mégis a jelenlegi menyasszo­nyát venné el, akkor ön fog szenvedni. Most láthatja, hogy egy meggondolatlan fiatalem­ber milyen bajt és fájdalmat képes okozni. Sürgesse a fiúnál az esemé­nyek kibontakozását: vagy sza­kítson a menyasszonyával, vagy vegye el feleségül. Nem lepne meg az sem, ha egyikük sem lenne az ő felesége. Félő, hogy hajlamos ilyesmire. Ha úgy adódna, hogy ön is csalódott, ne búsuljon túlságo­san, mert ezek szerint nem vesztett sokat. A fiatalember jellembeli fogyatékosságai ki­ütköznek. De ha mégis un len­ne a felesége, ezt a jelenlegi menyasszonyának írnánk és ön­nek pedig sok szerencsét kí­vánnánk. „ABBA KELL HAGYNI“ JELIGÉRE: Az életben nagyon gyakori, hogy nős férfiak vagy férje­zett asszonyok munkahelyükön a gyakori együttlét következ­ménye folytán munkatársuk­kal, illetve társnőjükkel kacér­kodnak. ön is egy ilyen ka­cérkodás kezdeti stádiumában van. Vigyázzon, mert ön mint tapasztalatlan lány erre csak ráfizethet, minthogy nem hi­hető el, hogy egy fiatal házas­ember, akinek már családja van, ezt önnél komolyan gon­dolja. Azt tanácsoljuk kérje elhe­lyezését, mert a gyakori együtt­lét jóra nem vezethet. Ha már a főnöknek nincs „esze“, ak­kor legalább ön legyen az okos. Azt kérdezi, remélhet-e. Ön ettől semmit sem remélhet. Reméljük tanácsunkat meg­fogadja, levelünk értelmében ezzel az ismeretségével azon­nal szakít, és kéri áthelyezé­sét. kékkői járás első titkárának véleményét. Ez a hetedik ke­rületi konferencia, amelyen részt vettem, de ez minden elő­zőt felülmúl. Színvonalasabb, bátrabb hangú, mint az előb­biek. Ogy látszik azonban nagyon is eltérek előző szándékomtól. De ha már így kezdtem, hadd pótoljam a mulasztottakat. A piesoki fiatalokról van szó. Az egyik folyosó falán függő tábla hívta fel rájuk figyelme­met. Strojárefi Piesok, Mládezníc- ke stredisko 115, olvasom a tábla alatt. Harminckét fiatal mosolyog rám a képről, közé­pen vezetőjükkel. Évi tervüket már 1958. november 22-ig tel­jesítették De a kép alatti so­rok már nem is érdekelnek. Máris a bejárat felé igyekszem. — Bocsánat, — szólít meg az egyik szolgálatos kislány. - Ön nem küldött, és különben is folyik a vita. — Igen, igen — válaszolom, — de szükségem lenne egy piesoki küldöttre, beszélnem kell vele, ha az elv­társnő segítségemre lenne — teszem hozzá, rövid szünet után. így jöttem össze Július Citerberg elvtárssal, a piesoki küldöttel. Róla csak annyit, hogy nagyon szerény, de mind­amellett eléggé energikus és jól ismeri az üzem fiataljait. Az a különös érzés, mellyel Citerberg elvtárs beszélt az üzem fiataljainak munkájáról és életéről, igazán meglepett. A szokástól eltérően csak ke­vés számot említek. Azon a 400 ezer koronán kívül, melyet fel­ajánlással az üzem fiataljai az „ifjúság millióiért“ mozgalom keretén belül megtakarítottak, »nég egy számot hozott fel. Azt a 200 000 koronát, melyet az év végéig még megtakarítanak. — Ez egyébként válasz is a párt Levelére — mondotta Ci­terberg elvtárs. Mikor a leg­jobban dolgozó fiatalokról ér­deklődtem nála, elmondta, hogy vannak olyanok is, akik jobb teljesítményt nyújtanak az át­lagnál, — de a célunk az — jegyezte meg többek között, — hogy az egyes ifjúsági csopor­tok teljesítménye mielőbb olyan fokot érjen el, mint a legjobb egyéneké. És mindez nem csu­pán a CSISZ-tagok érdeme. Az ő érdemük inkább az, hogy a szervezetlen fiatalok is aktí­vak, hogy ők is részesei a si­kereknek. — Különben, ha erre jár, jöj­jön el hozzánk Piesokra, ott jobban megismerheti fiataljaink életét, munkáját — fejezte be beszédét Citerberg elvtárs. Igen, megfogadjuk a taná­csot. Legközelebb egyenesen a gépgyárban találkozunk. Vi­szontlátásra Piesokon.-nyd­> . & ■ 'W* * • StJ^f 1 . ­i ” &: , yv­Wma v<- ' > H J. V. Minajevová szovjet vendég 2iar n/Hronomban megláto­gatta a Szlovák Nemzeti Felkelés Üzemet. Képünkön Mina- jevová elvtársnő szputnyík-jeívényt ajándékoz Mária Ondriko- vának, az üzem dolgozójának. 4 barátsági hónap híreiből ÚGY ÉREZZÜK MAGUNKAT, MINTHA OTTHON LENNÉNK 2iar n/Hronomban, a Szlovák Nemzeti Felkelés Üzemben va­lóban szemmelláthatóan ápol­ják a csehszlovák-szovjet ba­rátságot. Maga az üzem szovjet mérnökök terve szerint épült és a dolgozók közül nagyon so­kan a szovjet alumínium üze­mekben sajátították el a terme­lés fortélyait. Az üzem hihetet­len gyors ütemben épült fel és mellette új szocialista városka nőtt ki a földből. Nem véletlen, hogy K. V. Osztrovityanov szovjet vendég beszélgetés közben így nyilat­kozott csehszlovákiai benyomá­sairól: „Vendégek vagyunk Csehszlovákiában, de úgy érez­zük magunkat, mint otthon. Csehszlovákia olyan gyors ütemben fejlődik, mint amilyen fejlődést mi otthon, a Szovjet­unióban megszoktunk. Itt is mindenütt építkezésekkel talál­kozunk, s a sok báger, emelő­daru, az üzemek és villanyerő- mnvek építése arról tanúsko­dik, hogy az ország nagy törté­nelmi változásokon megy ke­resztül. Ez az, ami bennünket olyan szorosan Csehszlovákiá­hoz köt.“ Kedves vendégek Kedves vendégek látogatták meg a kassai Technikai Főisko­la hallgatóit. A Komszomol moszkvai szervezetének két tagja látogatott el Kassára, hogy megismertessék az Itteni fiatalokat a Komszomol tagok és a szovjet fiatalok életévet. A találkozást a diákotthon nagytermében rendezték. Élénk vita alakult ki, amelynek során a szovjet fiatalok válaszoltak a hallgatók kíváncsi kérdéseire. Megvitatták a fiatalok jelenlegi problémáit is. Többek között a szovjet főiskolások életéről, irodalmi kérdésekről és szerel­mi problémákról is sok szó esett. A gyűlés derűs, vidám han­gulatban folyt le és a jelenle­vők figyelmét teljesen lekötöt­te. A kassai fiatalok a vita so­rán mélyen bepillanthattak a szovjet fiatalok és a Komszo- mol-tagok életébe. PALÄGYI LAJOS, Kassa. Négy gyermek eladó Az egyik New York-i lap ap­róhirdetései között, az eladó kerékpárok és „ragyogó“ mű- ékszerek közé bújtatva néhány- szavas hirdetés jelent meg: „Otthont keresünk egy négy­éves gyermeknek, akitől meg akarunk szabadulni“. Az „el­adóknak", a szülőknek nem kel­lett még egyszer hirdetniök ... A gyermek 350 dollárért „kelt“ el... “ Az Egyesült Államokban az elmúlt évben több mint egy­millió házaspár kívánt gyerme­ket adoptálni, örökbe fogadni, azonban csupán 75 000 volt a „legálisan kapható“ bébik és gyermekek száma. így azután tízezrek fordultak a „fekete­piachoz“ — s a legtöbben tra­gikus következményekkel... A gyermekkereskedelem az Egyesült Államokban az egyik legjövedelmezőbb „üzlet“, de a gyermekkereskedelem hiénái jól keresnek Nagy-Britanniá- ban és más tőkés országokban is. Természetesen a gyerme­kekkel és csecsemőkkel való üzérkedés „legfejlettebb“ az Egyesült Államokban, ahol egy nagy banda számontartja azo­kat a bébiket, akiktől a szülők valamilyen oknál fogva (külö­nösen a leányanyák) igyekez­nek megszabadulni... A gyermekkereskedelem hié­nái a legborzalmasabb módsze­rekkel dolgoznak. íme néhány példa a PEEP SHOW nevű ame­rikai lap egyik legutóbbi szá­mából: Egy anya vásárolt a fe­ketepiacon egy kisbabát, ki­lencéves koráig szeretettel gon­dozta őt, amikor a gyerekre, akit elloptak tőlük, rátaláltak édesszülei s magukkal vitték. A „mostohaanya“ teljesen ösz- szeroskadt, de semmit sem te­hetett, mert nem volt joga a gyerekhez Egy idős házaspár egész élete keresetét fizette ki egy zsarolónak, nehogy az ál­taluk felnevelt fiú megtudja, hogy nem ők az igazi szülei... Egy másik házaspár 2000 dol­lárt fizetett egy gyermekért, s csak néhány hónap múlva tudták meg. hogy a kicsi ment­hetetlen betegségben szenved. A borzalmas történetek má­sik sora arról számol be, hogy a feketepiac hiénái különösen a leánygyermekeket keresik, akikből lokálok, tánchelyiségek sámára „nevelnek" teljesen el­zárt helyeken „alkalmazotta­kat“. Beirut, Tanger mulatói ma is tele vannak az elrabolt gyermekekből „nevelt kéteshí- rű táncosnőkkel. Mindezek a szörnyűségek a kapitalista világban történnek, ahol a gyermek, a csecsemő ép­pen úgy üzlet és kereskedelem tárgya, mint a szerelem, az élet. Sok ezer szülőt a nyomor, az éhezés visz arra, hogy gyer­mekétől megváljon, s áruba bo­csássa szülöttjét... A gyer­mekpiac hiénái azonban mitsem törődnek ezzel, s a kapitalista állam is szemet huny a gyer- mekkufárok üzérkedései fölött. S. T. ■ íHHHrtHC* ********* * ************************ *-*<r**-* *■»»*»** á A * á á A AitfriHnHt-* ************ Mindenki a maga helyén Szombat esti hangulat uralko­dott a fürdővárosban. A szana­tóriumi betegek is „szabadságot" kaptak, férfiak, nőié egyaránt a nagyszálló felé igyekeztek, tarka esztrád-müsorral egybekötött di­vatbemutatót hirdettek a falra­gaszok. A nagyszálló kristálycsillárai kigyúltak, ragyogó fényben úszott a terem. Lasanként megteltek a sorok, vidám zene mellett ke­délyesen peregtek a műsor szá­mok. Sor került a divatbemuta­tóra is. Ojvonalú divatos ruhába öltözött fiatal manekenek mu­tatták be a divatújdonságokat. Különösen feltűnt egy magas fe­kete nő. Ritka szépségével és karcsú termetével szinte elbű­völte a közönséget. Milyen szép ez a nő — súgtam oda elragad­tatásomban a szomszédnőmnek és mivel az őszbe vegyülő, ked­ves arcú, idősebb nő egy mély sóhajtással viszonozta megjegy­zésemet, jobban szemügyre vet­tem szomszédnőmet. A ragyogó megjelenésű fekete maneken molnárkék estélyi ru­hában vonult el az emelvényen, utána pedig felmorajlott a tet­szés különböző megnyilvánulása. De most már inkább szomszéd - nőmet figyeltem, aki zsebken­dőjével könnyeit törülte le. — Hát magának nem tetszik ez a nő — kérdeztem hozzá for­dulva. Zavartan rámnézett, majd könnyein keresztül mosolyogni igyekezett és alig hallhatóan ezt felelte: Ez az én szerencsétlen leányom. De miért is / mondom, hogy szerencsétlen, csak az volt. Ma már nagyon megelégedett, mert megtalálta a helyét az élet­ben és érvényesül. Az én Jármű- kám már gyermekkorában fel­tűnt szépségével, az óvodában mindig ő énekelt a legszebben és ő tudta a legtöbb versikét. Már öt éves volt, amikor nagy influ­enza jáivány dühöngött a város­ban, a kislány is megkapta, ma­gas lázában félrebeszélt. Sok ál­matlan éjszakát töltöttem mel­lette, Jarmilka túlélte a súlyos betegséget, de elvesztette hallá­sát. Egyik orvostól a másikhoz futottam vele, nem volt segítség. Jarmilka süket maradt. Nem ve­hették fel az iskolába, kénytelen voltam intézetbe adni. A gyerek kitűnően tanult, később a taní­tónők azt ajánlották, hogy pró­báljuk meg a rendes polgári is­kolával. Jarmilka sokat olvasott, de azért nem volt olyan bő a szókincse, mint az osztálytárs­nőinek, állandó idegmegfeszítés­ben élt és lelkileg rengeteget szenvedett. Míg a többi leány a szünetben vígan nevetgélt, Jar­milka örökösen a könyveket búj­ta és rajzolt, festett. Tanítónő­jének is feltűntek a rajzai. A me­sevilág alapjait vetette papírra a kislány. Mindig magányos volt, a saját kis világát népesítette be a színes tarka rajzokkal. Közben elvégezte az iskolát, tovább sze­retett volna tanulni, a képzőmű­vészet vonzotta a legjobban. Fes­teni szeretett volna, de fogyaté­kossága miatt nem gondolhatott magasabb kiképzésre. Egy ruhaüzembe lépett be mint varrónő, szorgalmával csakha­mar kitűnt a lányok közül, hát még, amikor a ruharajzai felke­rültek az üzem tervezési osztá­lyára és sorozatosan Jarmilka rajzai szerint kezdtek termelni. Nagy sikert aratott, amikor a lipcsei vásáron mutatta be a ru- hamodelleket és később Kairó­ban, a csehszlovák ipari kiállí­táson. Mikor hazajött kitüntetést kapott. „A könnyűipar példás dolgozója“ címmel tüntették ki. Talán először történt, hogy egy manekent ilyen magas kitünte­tésben részesítettek. Jarmilkát ruhaipari felsöisko- lába küldték, ahol iparművészeti kiképzésben is részesült, ö ké­szítette elő a Moszkvában ren­dezett a „Csehszlovák Köztársa­ság 10 éve" című kiállításra is a manekeneket. Reggeltől késő estig talpon van, állandó hajszá­ban él, és a munkatársai, az em­berek szinte már észre sem ve­szik fogyatékosságát. Nagyon megelégedett az én Jarmilkám, mert megtalálta a helyét. Olyan munkát végez, amihez minden adottsága meg­van és ahol nem hiányzik, hogy rosszul hall. Az anya halk szavait hirtelen hatalmas tapsvihar szakította félbe. Az emelvényre néztem, Jarmilkának szólt a taps. Pom­pás sziloncsipke-ruhában, moso­lyogva megköszönte a közönség ovációit. M. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents