Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-02 / 49. szám

A választások margójára Előttünk fekszenek az elmúlt két vasárnapi franciaországi választá­sok eredményei. Hogyan értékeljük azokat? Határozottan pozitív tény az, hogy a Francia Kommunista Párt maradt az ország legerősebb pártja. Az első forduló­ban 5 882 000 szavazatot kapott, ami 280 00Ö-el több, mint Soustelle párt­ja, az Unió az Oj Köztár­saságért, mely közvetle­nül a választások előtt jelent meg a porondon. Ha azonban reálisan vizsgáljuk a franciaor­szági választások ered­ményeit, akkor meg kell mondanunk, hogy ez az egyedüli pozitív vonásuk és sokkal több a negatív vonás. A kommunista párt helyzetét nehezebbé te­szi az a tény, hogy egy és félmillió szavazattal kevesebbet kapott, mint 1956-ban és egy millió­val kevesebbet, mint az 1951-es választásokon. A második negatív vo­nás az, hogy Franciaor­szág második legnagyobb pártja Soustelle pártja lett. Több mint valószínű, hogy ennek a pártnak lesz a legtöbb képviselő­je és Így aspirál majd a miniszterelnöki tisztség­re is. Nagyon jól tudjuk, hogy ebben a pártban tö­mörülnek a fasiszta ele­mek, s meg kell jegyez­nünk, hogy ez a párt egyúttal ^francia nagy­tőkések pártja is. A vá­lasztások következő ne­gatív vonása az, hogy szétesett a Francia Ra­dikális Párt. Ez a párt a kispolgárokat tömörítet­té, (szerk. megjegyzése: a baloldalhoz számított) és egyes vezetőivel együtt időről időre haladó volt. A kispolgárok csalatkoz­tak az utolsó évek fejle­ményeiben és így bedől­tek a francia nagytőké­seknek, Soustelle pártjá­nak. Végül az utolsó negatív vonás az, hogy azoknak a száma, akik a baloldal­ra (kommunista pártra, a szocialistákra és a ra­dikálisokra) szavaztak, ez idén 41 százalékot tesz ki, míg 1956-ban 57 százalékos eredményt ér­tek el. Amint látjuk, a tények arra mutatnak, hogy Franciaországra nagy ve­szély leselkedik. Az új választási rendszer mó­dot nyújtott arra, hogy a parlamentben ne legyen hatékony ellenzék, - a kommunista párt — s az előzetes eredmények va­lóban azt mutatják, hogy a kommunista pártnak csak egynéhány képvise­lője lesz. Ebből az követ­kezik, hogy közvetlenül az utcán kell a tömegek­hez szólnia, de ez persze nem lesz egyszerű dolog. Nehezen talál majd szö­vetségesekre is. A szo­cialistákra? Áruló veze­tőiktől semmi jót sem lehet várni. A kispolgár­ságra? Ezek felültek az új embereknek, akik nem mások, mint a nagytőké­sek exponensei. A kispol­gárság — kívánsága sze­rint — a nagytőkések, a de Gaulle típusú embe­rek szekértolója lett, A kispolgárság bizonyos idő múlva minden bizonnyal felébred és reméljük, hogy ébredése nem lesz késő, mint Németország­ban a harmincas években. KLEIN LÁSZLÓ JJ erlin problémája toválbbra is a világpolitikai kérdések élvonalában á!í. Gromflko szovjet külügyminiszter a né­met fővárosban járt, ahol az NDK vezetőivel tanácskozott. Feltehető, hogy az eszmecserén fontos helyet kapott ez a nagyfontosságú kérdés Is. Be<rlin ügyle áll középpontjában Dul­les szerdal sajtóértekezletének is, amelyen az amerikai dip­lomácia irányítója egyértelműen kijelentette: az Egyesült Államok nem akar lemondani a beirlini megszállási rendszer maradványairól, s nem akarja lehetővé tenni, hogy az NDK fővárosában normális helyzet alakulhasson ki. Sőt, az amerikai külügyminiszter többi nyugati partnerének véleményére hi­vatkozva még ezt is hozzátette: „A Szovjetuniónak nincs joga, hogy átruházza berlini kötelezettségeit az NDK hatóságaira". Dulles utalt arra is, hogy az ^nperialista hatalmak megálla­podtak az NSZK-val Berlinre vonatkozó álláspontjuk „általá­nos elveiben". Ugyanakkor figyelmet keltett, hogy a State Department Irányítója arra a kérdésre, beleegyeznek-e a nyu­gati hatalmak, hogy a Nyugat-Berlinbe vezető útvonalak el­lenőrző pontjain összekötetésbe lépjenek az NDK hatóságai­val, ezt mondotta: „Lehetséges, hogy hozzájárulnak ehhez, de nem tesznek semmiféle olyan lépést, amely jogcímet adna arra, hogy az NDK kormányának elismeréséről lehetne szó." M 1 1 adagaszkár és Francia Szudán példáját követve kedden Szenegál területi gyűlése kikiáltotta a Szenegáli Köztár­saságot, és bejelentette csatlakozását a de gaulll alkotmány szerint kialakuló „közösségihez. A A. Gromiko a Szovjetunió • külügyminisztere novem­ber 27-én fogadta L. E. Thomp­son!, az USA szovjetunióbell nagykövetét és átadta neki a szovjet kormánynak a berlini kérdésben az Amerikai Egye­sült Államok kormányához in­tézett jegyzékét. A Szovjetunió külügyminisztere ugyanezen a napon P. Reilly brit és M. De- jean francia nagykövetet is fo­gadta és ugyancsak átadta a szovjet kormány hasonló tar­talmú jegyzékeit Nagy-Britan- nia és Franciaország kormá­nyai számára. (A jegyzéket részletesen közölték a napila­pok.) A baráti légkörben lezajlott ** tárgyalások után szerdán délután aláírták a csehszlovák párt- és kormányküldöttség, valamint a bolgár párt- és kor­mányküldöttség tárgyalásairól szóló közös nyilatkozatot. A közös nyilatkozat aláírása után a csehszlovák küldöttség rész­vételével a szófiai Szeptember 9. téren nagygyűlést rendeztek, amelyen Antonin Novotny és Todor Zsizskov mondott beszé­det a csehszlovák és a bolgár nép barátságáról, együttműkö­déséről a szocializmus építésé­ben és a nemzetközi politiká­ban. A csehszlovák párt- és kormányküldöttség a bolgár Népköztársaságban tett egyhe­tes baráti látogatása után no­vember 7-én búcsút vett Szó­fia fővárostól. wsjvrfrsssfsssrsrss*'ss/ssssssssfsssssssj'jyssyssssssssfssssSrYSsssssssssssfssfssrsssssssssssssssssssssssssssssss/sssf/ssssssssssss. Angol vélemények a Szovjetunió hétéves népgazdasági tervéről Crossman angol munkáspárti képviselő írja a New States- manban: A Nyugat első reagálása a Szovjetunió hétéves tervére nem a lekicsinylés, hanem a té­nyek eltitkolása. Ez a gyáva vi­selkedés mutatja, hogy szinte minden világesemény, ami ma az észak-atlanti területen kí­vül történik, megdöbbenti és meglepetésként éri az angol és az amerikai közvéleményt. Hét éven keresztül az agyonhallga- tás függönye vett körül ben­nünket. Nem is sejtjük, milyen gyorsan tolódik el a politikai, katonai és gazdasági egyensúly a Nyugat kárára. Manapság nehéz felrázni a közvéleményt, mert nem kato­nai fenyegetést szegeznek ne­künk, hanem politikai és gaz­dasági intézkedéseket, s a vé­delem nem a harckészség, ha­nem békés elhatározás, hogy gazdaságunk fejlődésének lé­pést kellene tartania a keleti csoport gazdasági fejlődésével. Miközben a nyugati világban a sikert az autók, mosógépek és televíziós készülékek számával mérik, amelyekét részletügyle­tekkel és erőszakos hirdeté­sekkel varrnak a közönség nya­kába, állandóan vesztesek va­gyunk a Szovjetunió és Kína állítólag „szegény és elmara­dott“ gazdaságával szemben. Az Economist írja: Az oroszok mindig úgy érvel­tek, hogy szükségszerűen nekik kell megnyerniök a gazdasági versenyt, mert ők a hosszabb lépésű futók. Még meggyőzőbb ez az érv akkor, ha a másik fűtő egy helyben topog. „Heeresgruppe Mitte“ A párizsi NATO-tanácskozá- sokon Strauss nyugatnémet hadügyminiszter azt követelte, hogy a NATO középeurópai pa­rancsnokságának határait tol­ják ki az Elba vonalánál jóval északabbra. Strauss tervei sze­rint a NATO közép-európai pa­rancsnokságának hatáskörébe kellene vonni Dániát és Norvé­gia déli részét is. Hírek szerint, még egyes lelkes NATO-körök is úgy vélekedtek Strauss kí­vánságáról, hogy az nem egyéb, mint a nyugatnémet imperia­lizmus újabb, „selyempapírba csomagolt“ terve. Mindez nem meglepő. Mind­össze arról van szó, hogy Strauss most már úgyszólván leplezetlenül és kevés tekin­tettel szövetségesei érzékeny­ségére, kívánja folytatni a náci Wehrmacht stratégiai elgondo­lásait. Midőn Hitler megtámad­ta a Szovjetuniót, támadó erőit három csoportba osztotta, és ezek közül a középső a von Bock parancsnoksága alatt álló „Heeresgruppe Mitte“ kapta a legfontosabb feladatot. Énnek a hadsereg-csoportnak kellett volna Moszkva elfoglalásával kikényszeríteni a döntést. Az eredmény ismeretes. A NATO középeurőpai erői, tehát az egész támadó szervezet közép­ső része, ma is német, a volt náci-tábornok Speidel parancs­noksága alatt állnak. Az ő ha­táskörét szeretné most Strauss megnövelni, és ezért ismétli most meg a náci taktikát. Kell-e ehhez külön kommen­tár? Aligha, Strauss csak egy­ről feledkezik meg: arról, hogy nemcsak a módszereket lehet ismételni, de a történelem is megismételheti magát.-yi­Az első hétéves terv a szov­jet termelés szédítő mérvű nö­velését ígéri, és semmi ok nincs annak a feltételezésére, hogy nem éri el kitűzött céljait. A siker következményeit nem szabad alábecsülni, mert az a szovjet nép előtt új perspektí­vákat fog megnyitni. A fokoza­tos Javulás után most gyorsan érik el a nagyobb, idővel pedig a világon a legnagyobb jólétet. Az Ilyen méretű gazdasági fej­lődés nagymértékben fogja emelni a Szovjetunió tekinté­lyét a keleti csoport többi or­szágában, s növelni fogja a Szovjetunió gazdasági segély­nyújtási képességét. Az a tény, hogy a Szovjetunió, amely nem is nagyon régen olyan elmaradott ország volt; mint a most gazdasági segélyt kérők, ilyen óriási gazdasági haladást ért el, lenyűgöző hatást gyakorol sok országra Ázsiában és Afrikában, de ezúttal Európában Is. A 35 órás munkahét ragályos példának bizonyulhat. Igaz, hogy a fejlett nyugati országok még bizonyos fölényben vannak a gazdasági jólétet illetően, de nem lehet szemet húnyni az­előtt, hogy már folyik a két rendszer gazdasági versenye, s a jövendő európai unió terve­zői, valamint a washingtoni gazdasági tanácsadók meg fog­ják érezni a kihívás erejét. Ez nem aggasztó. Ha a Kelet és a Nyugat összeütközését az élet­színvonal párharcára lehet kor­látozni, akkor a világ szeren­csés lesz. A Guineái Köztársaság és Ghana egyesül Vasárnap hivatalosan beje­lentették a Guineái Köztársa­ság és Ghana egy köztársaság­ban való egyesülését. Nkrumah Ghana és Sekou Touré Guinea miniszterelnöke az egyesülésről közös nyilat­kozatot adott kf, amelyben be­jelenti, hogy a két köztársaság egyesítéséről szőlő elhatározá­sát a két ország parlamentje elé terjeszti ratifikálás végett, és hogy az új egyesült köztár­saság magvát képezi majd a nyugat-afrikai államok unió­jának. A két kormányfő felhívással Ha nem lett volna beteg „Ha nem lett volna beteg, biz­tos nem hal bele a verésbe“ — állapította meg dr. Sauerkin, az angol kormány ciprusi orvos - szakértője. Chrysostomou cipru­si görög lakost néhány hete úgy összeverték az angol katonák, hogy már csak a holttestét ta­lálták meg az 51-es brigád tá­borának közelében. Felesége most a vizsgálat során elmondta, hogy az angol tábori csendőrök várat­lanul törtek be házukba és el- vonszolták férjét, állandóan üt­legelve és rugdosva a szerencsét­len embert. De hát az orvosszak­értő szerint Chrysostomouról a boncolás során kiderült, hogy tbc-s és így „érthető", miért halt bele a sérülésekbe. „Mind­össze hat bordája tört el — mon­dotta dr. Sauerkin — és a halált tulajdonképpen szívelégtelenség okozta". Chrysostomou viszont akár tu­dott tbc-fertözéséről, akár nem, nyílván még ma is élne, ha el­marad az angol katonák látoga­tása. Erre azonban minden gö­rögnek számítania kell, amíg csak brit csapatok tartózkodnak a szigetena f. M. fordul a független afrikai álla­mokhoz és az idegen uralom alatt levő afrikai területek ve­zetőihez, hogy támogassák ak­ciójukat és hangsúlyozzák nyi­latkozatukban, hogy örömmel fogadják a többi nyugat-afrikai állam csatlakozását az unióhoz. Nkrumah ghanai miniszter­elnök terve szerint a nyugat- afrikai államok uniója magában foglalja majd két országon kí­vül Nigériát, Sierre Leone-t és Gambiát, valamint esetleg még az Elefántcsontpartot, Togoföl- det, Francia-Egyenlítői—Afri­kát, Francia —Nyugat —Afrikát, Spanyol-Nyugat-Afrikát és a spanyol ellenőrzés alatt levő Fernando Po-szigetet. A nyilatkozat egyben beje­lenti, hogy „az afrikai testvé­riség és szolidaritás konkrét megnyilvánulásaként“ Ghana tízmillió font sterlinges köl­csönt nyújt Guineának. A nyilatkozatot Touré gui- neai miniszterelnök négynapos akkrai látogatásának befejezé­se alkalmából bocsátották ki. A nyilatkozat szerint első lé­pésként még szorosabbá válik a két ország kapcsolata, össze­hangolják nemzetvédelmi érde­keiket, valamint gazdasági éle­tüket és külpolitikájukat. Hoz­zálátnak az unió alkotmányá­nak kidolgozásához is. A csehszlovák kormányküldöttség Antonín Novotny köz- társasági elnökkel az élén megkoszorúzza Szófiában a szovjet hösök emlékművét. f m MMUrd L mi. Világiííració Nixon angliai látogatásának az a célja, hogy az elesett amerikai katonák emlékezetére épített kápolna felszen­telésén részt vegyen. Nagy-Británnia Kommunista Párt­jának járási vezetősége kijelentette: Nixon látogatásá­nak célját meghazudtolja azt a tény, hogy ő jelenleg a fasiszta militaristák felfegyverzésén fáradozik és nuk­leáris fegyvereket szállít számukra. — Képünkön a lon­doni lakosság tiltakozik Nixon látogatása ellen. Húszezer párizsi főiskolás tüntet, mert nincs elég tan­terem és laboratórium. A diákság a tanárokkal együtt 36 órás sztrájkba lépett. A helyzet tűrhetetlen, mert Franciaország elhanyagolja a kultúrintézményeket és súlvos összeoeket áldoz katonai célokra. A magdeburgi gépészeti főiskola most ünnepelte fenn­állásának ötödik évfordulóját. Az Iskolát jelenleg 1500 diák látogatja és az intézetben 30 tanár és 100 asszisz­tens működik. Gerhard Poppal diplomás fizikus újszerű berendezést szerkesztett, amely leegyszerűsíti a rönt- genezést.

Next

/
Thumbnails
Contents