Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-11-25 / 48. szám
Becsületükre válik Ez esetben mindjárt idézettél kezdem, bár nem a legjobb megoldásnak tartom, hogy más szavaival látok hozzá az íráshoz. Nem. De úgy érzem, hogy ennek a gyöngéd, törékeny fiatalasz- Szonynak a szavai nagyon is rászolgálnak erre. „Az ifjúsági szövetség tagja vagyok. Kötelességemnek tartom, hogy részt vegyek a CSISZ oktatási évében. Ogy érzem, hogy az első- két téma után még inkább fokozódik érdeklődésem a kijelelt anyag iránt. A „Világ térképe felett" kör elmélyíti eddig szerzett tudásomat a szocialista és a tőkés világ viszonyairól. Feleség és anya vágy ok. Annak ellenére, hogy férjem katonai szolgálatát teljesíti, kis gyermekem nevelése mellett örömmel részt veszek a kör munkájában is. Igaz, hogy mindebben anyósom is segítségemre van. Nem Kveta Pipová, a bratislavai Spoj-projekt CSISZ-szervezeté- nek tagja. Kisgyermeke nevelése mellett a „Világ térképe felett“ kör munkájában is aktívan részt vesz. mondom, néha nehézségek is adódnak, de a tudásért áldozni kell. Ezért ajánlom minden fiatalnak, ne sajnálják az időt, vegyenek részt a CSISZ-szervezetek köreinek munkájában. Persze ki-ki a saját érdeklődése szerint. Sohasem vallja kárát a tanulásnak." Ezeket mondta Kveta Pipová mindjárt a beszélgetésünk elején, és e sorokon keresztül mi 19 ÉVES SZŐKE KISLÁNY JELIGÉRE: Nem tartjuk kizártnak, hogy mire válaszunk az újságban megjelenik, az egész ügy tárgytalanná vált, kibékültek. Véleményünk a következő: A túlzott féltékenység betegség, mely nem kíméli meg a férfiakat sem. Ha az ön ismerőse olyan féltékeny természetű volt és amellett minden héten Irt, akkor azt hisszük szerette vagy még ma is szereti önt. Amikor katonának ment és öntől teljes hűséget követelt, ezt be kellett volna tartani, ön jóhiszeműleg anyukája társaságában néha mulatságba ment és anélkül, hogy rosszat tett volna, másokkal szórakozott, táncolt, nevetgélt. Az ő barátja! vagy más „jóakarói“ ezt hatásosan kiszínezve, felnagyítva siettek neki megírni. Szegény fiú kapta a leveleket, mit is tehetett volna mást, kezdett elhidegülni és nem bízott tovább önben. Most hazajött, leszer.elt. Talán minden jóra fordul. Nagyobb hűség az ön részéről mindenesetre nem ártott volna, különösen akkor nem, ha ennyire szerették egymást. Igaz, nem követett el semmit, csak itt-ott táncolt, de valahogy helytelennek találjuk, ha egy igazi hűség csak ekként igazolható. Kissé „ludas“ ön is abban, hogy a dolgok ígjt fejlődtek Azt ajánljuk, okvetlenül beszéljen a fiúval. Kötelessége saját jó hírnevének és becsületének megóvása érdekében a fiúval beszélni és mindent tisztázni. összegezzük: keresse az alkalmat vele beszélni és ennek során mindent tisztázni. Ameny- nyiben ez nem vezetne a várt eredményre, a kibéküléshez, ne erőszakolja az ügyet, mert akkor az ő részéről a szerelem már elmúlt. Ebben az esetben ne bánkódjék, mert ha már nem akar tudni önről, a szerelme nem lehetett igazi, elég mély, férfias. Ez még amolyan sem mondhatunk mást, csak továbbíthatjuk azokat mindazokhoz a fiatalokhoz, akik úgy érzik, hogy tudásuk kibővítésre szorul. És ki ne akarna több lenni ma, mint tegnap és még több holnap, holnapután és azután. Igaz, nem mindenki Kveta Pipová, az ujjaink sem egyformák. De a fiatalasszony és a CSISZ közötti viszony az egyszerű kötelességtudásnál többről beszél. Ez az őszinte együvétartozás sokat mond a CSISZ-szervezet munkájáról is. És Kveta Pipová esete nem más, mint igazolása annak, hogy a CSISZ-szervezetek jó vagy rossz munkája csakis a szervezet tagságán múlik. Aki ily lelkesedve tud beszélni egy ifjúsági kör munkájáról, aki úgy érzi, hogy annak a körnek az említésekor, amelyben dolgozik ő iróla is szó van, az többet jelent az egyszerű tagságnál. Aki az én helyett, a mi-t helyezi előtérbe, aki a többi 18—20 elvtársa munkájáról úgy beszél, mint a magáéról, ott nagyszerű összeforrt kollektíváról lehet szó. Mindezt egyébként a kör vezetője, a bratislavai Spoj-pro- jekt üzemi pártszervezet elnöke is igazolta. Amikor Eduard Komba elvtárssal, a pártszervezet elnökével beszélgettem, többek között megkérdeztem azt is, hagy a kötelességtudáson kívül volt-e még valami más oka is, ami arra késztette, hogy a párt és egyéb munka mellett még a kör vezetését is magára vállalja. — Igen. Mégpedig a következők — mondta Romba elvtárs. — Először is az, hogy még mindig fiatalnak érzem magam, másodszor pedig, sokat jártam külföldön, így azután az előadások keretén belül nagyon is felhasználhatom a külföldön szerzett tapasztalataimat. A Szovjetunió nyugati részén kívül bejártam egész Közép-Szibériát. Két évig voltam ott, mint a Tesla n. v. szerelője. Ügyszintén két évig voltam Kínában. Sokat jártam Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában is. Ezek után már teljesen megértettem Kveta Pipová és a többi fiatal lelkesedését. —nyd— gyerekszerelem volt. S ha így volt, akkor ön nem vesztett sokat. Reméljük, tanácsunk hasznára válik. A béke és barátság staféta november 18-án estefelé Tren- csénből Bratislavába érkezett. Felvételünk az utolsó szakaszon készült. Képünkön Jindriska Kramperovát, Csehszlovákia műkorcsolyázó bajnoknőjét látjuk. © Az algériai szabadságharcosokkal nagyon rosszul bánnak a fogházakban. Ezért tiltakozásul Marokkóban egy órás általános sztrájkot szervezett a lakosság. ® Az év eleje óta 633 brigádmunkás elhatározta, hogy továbbra is a bányában marad. © Frydlandban a szövetkezeti dolgozók között „Ki utazik a Szovjetunióba“ címen versenyt indítottak. A Nova Ves-i szövetkezeti tagok a versenyben! első helyre kerültek és most kisorsolják, hogy a tagok közül ki megy ingyen a Szovjetunióba. © Monroeban (Egyesült Államok) bizonytalan időre lecsuktak két kilencéves néger fiúcskát, mert játék közben megcsókoltak egy fehérbőrű kislányt. ® Amerikában 10 millió analfabéta él. O Az év végéig egész Európában 20 000 üzletet rendeznek be önkiszolgálásra. © A Jakut SZSZK-ban a 9. osztályban rendes tantárgy a coboly- és rókatenyészet. Megtanulják a vadászat és a bőrfeldolgozás alapjait.- ® Orvosi kísérleti célokra sikerült egy kutya gyomrában 36 órán keresztül életben tartani egy békát. N. A. ZABOLOCKIJ: Moziban Asszonyfődön gondszántotta ráncok, nyolcat üt az óra, este van; nem csitult még napi fáradtságod, s hogy-hogy nem, itt ülsz a moziban. Fahéjszínű öltönyös, hízott férfi hangoskodik, — megszokott dolog — élce unott, vicce csépelt, s régi, kéretlen és kínos monológ. Meglepetten tekintettél rája, felfigyeltél, ugyan mit locsog, s homlokodon még mélyebbre vájta gondod az úgyis mély ránc-nyomot. Néztük a kis terem fehér vásznát, melyen a művészet gondosan illesztgette hazug pántlikáját a valós élethez, hasztalan. Mondvacsinált, üres volt a játék, s a színész is: csalt és ámított; életedtől mérföld-távol állt és arra csöppet sem hasonlított Fiatal vagy s egyedül. Hajadban meg-megcsillan már a színezüst. Ki vagy? Kid veszett el a viharban? Mily veszteség, amely szíven üt? Hol lehet most az egyetlen, kedves, régi tavasz gyöngéd társa, hol? Árva szíved forrósággal telt meg, lüktetése boldog dalt dalolt. Miért nincs veled? Veszett a harcban? Merev karja más földet karol? Vagy kezében áldott képed tartva, messze távol épp most haldokol? Nem tudom, de sejtem, értem már én a mondást, mely emberien szép: Ki nem csügged, sok-sok mindent átél, míg szívében a szeretet ég. Fordította: ZALA ’JÓZSEF MBMLeaWNK Hogyan tanuljunk? Sokszor kérdezik a szülők: Hogyan tanuljon a gyerek, hogy tudjon felelni ?, és sokszor teszi fel a kérdést a tanuló is: Mit csináljak, hogy tudjak? S ilyenkor a szülőnek is, a tanulónak is az motoszkál a fejében, hogy hogyan lehetne az ismereteket a leggazdaságosabban, azaz a lehető legrövidebb idő alatt a legkisebb fáradsággal a leghosszabb időre elsajátítani. Más esetben a szülő bizonygatja, hogy a gyermek tanul, és nem tudják, hogy mi az eredménytelenség oka. Kitűnő eredményt és kitűnő bizonyítványt biztosító, általános érvényű recept sohasem volt és ma sincs. — de megkönnyíteni a tanulást és elsajátítani a tanulás technikáját lehet. Az eredménytelen munkának ugyanis legtöbbször az a magyarázata, hogy a gyermek nem tanult meg helyesen és rendszeresen tanulni. Az igazság az, hogy a tanulás nem könnyű dolog, főként napjainkban nem az, amikor a múlthoz képest a tanulók színvonala nem emelkedett, — s a követelmények jóval nagyobbak lettek. Sokan — akik sohasem csinálták — nem hiszik el, hogy a tanulás is fárasztó munka, S bizony kitartó erőfeszítésre, a figyelem teljes összpontosítására és rendszeres kötelességteljesítésre van szükség, ha azt akarjuk, hogy fáradozásunkat siker koronázza. A siker nem maradhat el, ha figyelmesen tanulunk, ha tanulás közben figyelmünket csak arra az egy feladatra összpontosítjuk, amit el kell végeznünk. Tehát képzeletben nem szabad elkalandoznunk, nem szabad ábrándoznunk, nem szabad másra terelnünk a figyelmünket! Ha tanulunk, senki és semmi se érdekeljen, csak a szóbanforgó lecke! Minden erőnket a lecke megtanulására fordítsuk! Erős akarattal minden zavaró körülményt le tudunk győzni, csak legyen bennünk szorgalom, kitartás és türelem. És még valami: jókedv. Ezért mindig örömmel tanuljunk! S ameddig csak lehet, tanuljunk kint a friss levegőn, mert az nagyon egészséges! Tanulás közben ne kapkodjunk, vagyis ne foglalkozzunk néhány percig az egyik tantárggyal, aztán a másikkal, majd a harmadikkal, hanem sorjában alaposan tanuljuk meg a leckéket! A tanulást kezdjük a nekünk legnehezebb tantárggyal és fokozatosan térjünk rá a könnyebbekre! Minden tantárgy után gondolkozzunk a tanultakon és tartsunk néhány perces szünetet, hogy az új tantárggyal a körülményekhez képest pihent elméVel kezdjünk foglalkozni! Fontos, hogy minden órára alaposan készüljünk el, és ne csak akkor, amikor „érezzük“, hogy felelni fogunk, vagy az osztályozó értekezletek előtt! Még a legszámítóbb diák is tudja, hogy néhány napos lázas tanulással nem lehet az egész évi mulasztást pótolni. Egyéniségünknek megfelelően készítsünk okos munkatervet! Ebéd után tartsunk rövid pihenőt, sétáljunk a kertben vagy az udvaron, és csak azután kezdjünk dolgozni! A feladatokat délután készítsük el és a leckéket is délután tanuljuk meg! Este már csak ismételjük a tanultakat, pótoljuk a hiányokat és hangosan vagy susogva mondjuk fel magunknak (vagy szüléinknek, osztálytársainknak) a leckét. így biztosan ellenőrizhetjük magunkat, hogy valóban tudjuk-e az anyagot. Ha csak gondolatban ismételjük át a tanultakat, sokszor az a veszély fenyeget, hogy átsiklunk olyan részek felett, amelyekről még nincsenek pontos ismereteink. Reggel pihenten még egyszer átismételünk minden tantárgyat! Nyelveket és könyvnélkülit föltétlenül hangosan tanuljunk, hogy necsak az eszünk, hanem a hallásunk is dolgozzék. Az Idegen szavak megtanulását úgy ellenőrizzük, hogy felváltva eltakarjuk az idegen, illetve magyar jelentéseket és sorjában válaszolunk az egyes szavakra. A különleges nehéz szavakat leírjuk és mondatok szerkesztésével rögzítjük Mindenki figyelje meg önmagát, hogy az idegen szavakat és a könyvnélkülieket nem tanulja-e meg könnyebben, ha közben fel-alá járkál. Otthoni munkánk csak akkor lesz eredményes, ha az iskolában a magyarázatokra figyelünk. Az új ismereteket lehetőség szerint rögzítsük térképekkel, képekkel, rajzokkal, vázlatokkal, táblázatokkal. A szemléltetés általában megkönnyíti munkánkat. Az ügyesen készített vázlat (a lecke összefüggő, rövid kivonata) kitűnő oktató eszköz. A vázlat készítésekor azonban legyünk körültekintőek: Ugyanis az anyag célszerű leegyszerűsítéséről, a túlterhelés csökkentéséről, nem pedig növeléséről van szó. Tehát a tankönyvből a leckének csaknem teljes lemásolása vagy bőséges kivonatolása egyáltalában nem helyes. Ha rendszeresen vezetünk is munkafüzetet, amelybe szinte minden óra vázlatát beírjuk (röviden!1), a tankönyvet mégsem szoríthatjuk teljesen háttérbe, mert a tankönyvnek megvan a maga szerepe és jelentősége a tanuló életében. A tankönyv egyes fejezeteiben húzzuk alá a legfontosabb tudnivalókat, vagy azt az adatot, ami nehezen megy a fejünkbe! Leckefölmondáskor, ismétléskor ezek az aláhúzott sorok nagy segítségünkre vannak, mintegy összefoglalják az anyagot. Általában tanuljuk meg az összefüggéseket meglátni és az új ismereteket az előzőkhöz kapcsolni! Tehát okosan, értelmesen, ésszerűen, gondolkozva kell tanulni, nem pedig gépiesen magolni! Általában kétféleképpen szokás tanulni: 1. földaraboló módszerrel, amikor az anyagot kis részekre, fejezetekre osztjuk, és kü- lön-külön tanuljuk meg ezeket a fejezeteket s aztán ismételjük át az egészet, 2. egybefoglaló módszerrel, amikor az anyagot teljes egészében ismételten átolvassuk, mégpedig eleinte lassabban, később pedig gyorsabban. Hogy melyik az eredményesebb módszer? Nehéz lenne megmondani. Leghelyesebb, ha az anyagot néhányszor elolvassuk, s aztán megkíséreljük magunkban felmondani. Ekkor kU tűnik, hogy melyik részt még nem sajátítottuk el, s azt aztán külön megtanuljuk. Az tanul könnyen, aki az iskolában erősen figyel a magyarázatra, s az új anyag nagy részét már ott elsajátítja. És az tanul legeredményesebben, aki megtalálja az egyes részek között a logikus összefüggést, akinek világos áttekintése van, aki legtöbbet gondolkodik az anyagon. Minden tanulásnál nagyon fontos az ismétlés. Lehet mondani, hogy a siker titka a gyakori ismétlésben rejlik. Ha sokszor ismétlünk (délután, este, reggel), az ismeretek jobban bevésődnek emlékezetünkbe és tudásunk biztosabb lesz. Mindenki figyelje meg önmagát, hogy milyen módszerrel tanul a legkönnyebben és a legeredményesebben. Ha a jövő nemzedék azt akarja, hogy életképes legyen, meg kell szoknia a rendszeres munkát és meg kell tanulnia harcolni a felületesség ellen. 'Az iskolának és a társadalomnak egyaránt az a célja, hogy életerős, munkabíró, művelt, derűs és optimista ifjúság kerüljön ki az iskola falai közül. Ha az ifjúság az alapos tudáson és az általános műveltségen kívül politikai látókörrel és szocialista erkölcsöséggel is fölvértezi magát, akkor bátran tekinthet a jövő elé. Boldogulni fog. Boldogulásának a záloga a tanulás. O. F. A negyvenedik A szovjet filmgyártás utóbbi éveinek egyik legkiemelkedőbb alkotása a Negyvenegyedik című film. N. Csuhraj kiváló rendezésében megcsodáljuk Izolda Izvlckája, Oleg Sztrizsenov és a többi szinész nagyszerű alakítását. A film azt a korszakot tükrözi vissza, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a polgárháború frontjain küzdöttek a szovjet emberek, hogy a forradalom ügyét győzelemre vigyék. Ebben a harcban jelentős szerepet vállaltak a nők is. A film a nő-forradal- már típusát mutatja be, aki annak ellenére, hogy szeret, a kritikus pillanatban agyonlő egy volt fehérpárdlsta tisztet, mert forradalmi érzését a szerelemnél előbbre helyezi. Bizonyára nem sokan tudják, hogy a Negyvenegyedik cimü filmnek ez már a második változata. Az első 1927-ben készült, és akkor csak a Szovjetunióban mutatták be.
