Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-25 / 48. szám

Becsületükre válik Ez esetben mindjárt idézettél kezdem, bár nem a legjobb meg­oldásnak tartom, hogy más sza­vaival látok hozzá az íráshoz. Nem. De úgy érzem, hogy ennek a gyöngéd, törékeny fiatalasz- Szonynak a szavai nagyon is rá­szolgálnak erre. „Az ifjúsági szövetség tagja vagyok. Kötelességemnek tar­tom, hogy részt vegyek a CSISZ oktatási évében. Ogy érzem, hogy az első- két téma után még in­kább fokozódik érdeklődésem a kijelelt anyag iránt. A „Világ térképe felett" kör elmélyíti ed­dig szerzett tudásomat a szocia­lista és a tőkés világ viszonyai­ról. Feleség és anya vágy ok. Annak ellenére, hogy férjem katonai szolgálatát teljesíti, kis gyerme­kem nevelése mellett örömmel részt veszek a kör munkájában is. Igaz, hogy mindebben anyó­som is segítségemre van. Nem Kveta Pipová, a bratislavai Spoj-projekt CSISZ-szervezeté- nek tagja. Kisgyermeke neve­lése mellett a „Világ térképe felett“ kör munkájában is ak­tívan részt vesz. mondom, néha nehézségek is adódnak, de a tudásért áldozni kell. Ezért ajánlom minden fia­talnak, ne sajnálják az időt, ve­gyenek részt a CSISZ-szerveze­tek köreinek munkájában. Per­sze ki-ki a saját érdeklődése szerint. Sohasem vallja kárát a tanulásnak." Ezeket mondta Kveta Pipová mindjárt a beszélgetésünk ele­jén, és e sorokon keresztül mi 19 ÉVES SZŐKE KISLÁNY JELIGÉRE: Nem tartjuk kizártnak, hogy mire válaszunk az újságban megjelenik, az egész ügy tárgy­talanná vált, kibékültek. Véle­ményünk a következő: A túlzott féltékenység be­tegség, mely nem kíméli meg a férfiakat sem. Ha az ön is­merőse olyan féltékeny termé­szetű volt és amellett minden héten Irt, akkor azt hisszük szerette vagy még ma is sze­reti önt. Amikor katonának ment és öntől teljes hűséget követelt, ezt be kellett volna tartani, ön jóhiszeműleg anyu­kája társaságában néha mulat­ságba ment és anélkül, hogy rosszat tett volna, másokkal szórakozott, táncolt, nevetgélt. Az ő barátja! vagy más „jóaka­rói“ ezt hatásosan kiszínezve, felnagyítva siettek neki megír­ni. Szegény fiú kapta a levele­ket, mit is tehetett volna mást, kezdett elhidegülni és nem bí­zott tovább önben. Most haza­jött, leszer.elt. Talán minden jóra fordul. Nagyobb hűség az ön részéről mindenesetre nem ártott volna, különösen akkor nem, ha ennyire szerették egy­mást. Igaz, nem követett el semmit, csak itt-ott táncolt, de valahogy helytelennek találjuk, ha egy igazi hűség csak ekként igazolható. Kissé „ludas“ ön is abban, hogy a dolgok ígjt fej­lődtek Azt ajánljuk, okvetlenül be­széljen a fiúval. Kötelessége saját jó hírnevének és becsüle­tének megóvása érdekében a fiúval beszélni és mindent tisz­tázni. összegezzük: keresse az al­kalmat vele beszélni és ennek során mindent tisztázni. Ameny- nyiben ez nem vezetne a várt eredményre, a kibéküléshez, ne erőszakolja az ügyet, mert ak­kor az ő részéről a szerelem már elmúlt. Ebben az esetben ne bánkódjék, mert ha már nem akar tudni önről, a szerel­me nem lehetett igazi, elég mély, férfias. Ez még amolyan sem mondhatunk mást, csak to­vábbíthatjuk azokat mindazok­hoz a fiatalokhoz, akik úgy érzik, hogy tudásuk kibővítésre szorul. És ki ne akarna több lenni ma, mint tegnap és még több holnap, holnapután és azután. Igaz, nem mindenki Kveta Pi­pová, az ujjaink sem egyformák. De a fiatalasszony és a CSISZ közötti viszony az egyszerű kö­telességtudásnál többről beszél. Ez az őszinte együvétartozás sokat mond a CSISZ-szervezet munkájáról is. És Kveta Pipová esete nem más, mint igazolása annak, hogy a CSISZ-szervezetek jó vagy rossz munkája csakis a szervezet tagságán múlik. Aki ily lelkesedve tud beszélni egy ifjúsági kör munkájáról, aki úgy érzi, hogy annak a körnek az említésekor, amelyben dolgo­zik ő iróla is szó van, az többet jelent az egyszerű tagságnál. Aki az én helyett, a mi-t helyezi elő­térbe, aki a többi 18—20 elvtársa munkájáról úgy beszél, mint a magáéról, ott nagyszerű össze­forrt kollektíváról lehet szó. Mindezt egyébként a kör ve­zetője, a bratislavai Spoj-pro- jekt üzemi pártszervezet elnöke is igazolta. Amikor Eduard Kom­ba elvtárssal, a pártszervezet el­nökével beszélgettem, többek kö­zött megkérdeztem azt is, hagy a kötelességtudáson kívül volt-e még valami más oka is, ami arra késztette, hogy a párt és egyéb munka mellett még a kör veze­tését is magára vállalja. — Igen. Mégpedig a követke­zők — mondta Romba elvtárs. — Először is az, hogy még min­dig fiatalnak érzem magam, má­sodszor pedig, sokat jártam kül­földön, így azután az előadások keretén belül nagyon is felhasz­nálhatom a külföldön szerzett tapasztalataimat. A Szovjetunió nyugati részén kívül bejártam egész Közép-Szibériát. Két évig voltam ott, mint a Tesla n. v. szerelője. Ügyszintén két évig voltam Kínában. Sokat jártam Lengyelországban, Romániában és Bulgáriában is. Ezek után már teljesen meg­értettem Kveta Pipová és a töb­bi fiatal lelkesedését. —nyd— gyerekszerelem volt. S ha így volt, akkor ön nem vesztett so­kat. Reméljük, tanácsunk haszná­ra válik. A béke és barátság staféta no­vember 18-án estefelé Tren- csénből Bratislavába érkezett. Felvételünk az utolsó szakaszon készült. Képünkön Jindriska Kramperovát, Csehszlovákia műkorcsolyázó bajnoknőjét lát­juk. © Az algériai szabadságharco­sokkal nagyon rosszul bánnak a fogházakban. Ezért tiltakozásul Marokkóban egy órás általános sztrájkot szervezett a lakosság. ® Az év eleje óta 633 brigád­munkás elhatározta, hogy to­vábbra is a bányában marad. © Frydlandban a szövetkezeti dolgozók között „Ki utazik a Szovjetunióba“ címen versenyt indítottak. A Nova Ves-i szövet­kezeti tagok a versenyben! első helyre kerültek és most kisor­solják, hogy a tagok közül ki megy ingyen a Szovjetunióba. © Monroeban (Egyesült Álla­mok) bizonytalan időre lecsuk­tak két kilencéves néger fiúcs­kát, mert játék közben megcsó­koltak egy fehérbőrű kislányt. ® Amerikában 10 millió anal­fabéta él. O Az év végéig egész Euró­pában 20 000 üzletet rendeznek be önkiszolgálásra. © A Jakut SZSZK-ban a 9. osztályban rendes tantárgy a co­boly- és rókatenyészet. Megta­nulják a vadászat és a bőrfeldol­gozás alapjait.- ® Orvosi kísérleti célokra si­került egy kutya gyomrában 36 órán keresztül életben tartani egy békát. N. A. ZABOLOCKIJ: Moziban Asszonyfődön gondszántotta ráncok, nyolcat üt az óra, este van; nem csitult még napi fáradtságod, s hogy-hogy nem, itt ülsz a moziban. Fahéjszínű öltönyös, hízott férfi hangoskodik, — megszokott dolog — élce unott, vicce csépelt, s régi, kéretlen és kínos monológ. Meglepetten tekintettél rája, felfigyeltél, ugyan mit locsog, s homlokodon még mélyebbre vájta gondod az úgyis mély ránc-nyomot. Néztük a kis terem fehér vásznát, melyen a művészet gondosan illesztgette hazug pántlikáját a valós élethez, hasztalan. Mondvacsinált, üres volt a játék, s a színész is: csalt és ámított; életedtől mérföld-távol állt és arra csöppet sem hasonlított Fiatal vagy s egyedül. Hajadban meg-megcsillan már a színezüst. Ki vagy? Kid veszett el a viharban? Mily veszteség, amely szíven üt? Hol lehet most az egyetlen, kedves, régi tavasz gyöngéd társa, hol? Árva szíved forrósággal telt meg, lüktetése boldog dalt dalolt. Miért nincs veled? Veszett a harcban? Merev karja más földet karol? Vagy kezében áldott képed tartva, messze távol épp most haldokol? Nem tudom, de sejtem, értem már én a mondást, mely emberien szép: Ki nem csügged, sok-sok mindent átél, míg szívében a szeretet ég. Fordította: ZALA ’JÓZSEF MBMLeaWNK Hogyan tanuljunk? Sokszor kérdezik a szülők: Hogyan tanuljon a gyerek, hogy tudjon felelni ?, és sokszor te­szi fel a kérdést a tanuló is: Mit csináljak, hogy tudjak? S ilyenkor a szülőnek is, a ta­nulónak is az motoszkál a fejé­ben, hogy hogyan lehetne az is­mereteket a leggazdaságosab­ban, azaz a lehető legrövidebb idő alatt a legkisebb fáradság­gal a leghosszabb időre elsajá­títani. Más esetben a szülő bizony­gatja, hogy a gyermek tanul, és nem tudják, hogy mi az eredménytelenség oka. Kitűnő eredményt és kitűnő bizonyítványt biztosító, általá­nos érvényű recept sohasem volt és ma sincs. — de meg­könnyíteni a tanulást és elsa­játítani a tanulás technikáját lehet. Az eredménytelen mun­kának ugyanis legtöbbször az a magyarázata, hogy a gyermek nem tanult meg helyesen és rendszeresen tanulni. Az igazság az, hogy a tanulás nem könnyű dolog, főként nap­jainkban nem az, amikor a múlthoz képest a tanulók szín­vonala nem emelkedett, — s a követelmények jóval nagyobbak lettek. Sokan — akik sohasem csi­nálták — nem hiszik el, hogy a tanulás is fárasztó munka, S bizony kitartó erőfeszítésre, a figyelem teljes összpontosí­tására és rendszeres köteles­ségteljesítésre van szükség, ha azt akarjuk, hogy fáradozásun­kat siker koronázza. A siker nem maradhat el, ha figyelmesen tanulunk, ha tanu­lás közben figyelmünket csak arra az egy feladatra összpon­tosítjuk, amit el kell végez­nünk. Tehát képzeletben nem szabad elkalandoznunk, nem szabad ábrándoznunk, nem sza­bad másra terelnünk a figyel­münket! Ha tanulunk, senki és semmi se érdekeljen, csak a szóbanforgó lecke! Minden erőnket a lecke megtanulására fordítsuk! Erős akarattal min­den zavaró körülményt le tu­dunk győzni, csak legyen ben­nünk szorgalom, kitartás és tü­relem. És még valami: jókedv. Ezért mindig örömmel tanul­junk! S ameddig csak lehet, ta­nuljunk kint a friss levegőn, mert az nagyon egészséges! Tanulás közben ne kapkod­junk, vagyis ne foglalkozzunk néhány percig az egyik tan­tárggyal, aztán a másikkal, majd a harmadikkal, hanem sorjában alaposan tanuljuk meg a leckéket! A tanulást kezdjük a nekünk legnehezebb tan­tárggyal és fokozatosan tér­jünk rá a könnyebbekre! Min­den tantárgy után gondolkoz­zunk a tanultakon és tartsunk néhány perces szünetet, hogy az új tantárggyal a körülmé­nyekhez képest pihent elméVel kezdjünk foglalkozni! Fontos, hogy minden órára alaposan készüljünk el, és ne csak ak­kor, amikor „érezzük“, hogy felelni fogunk, vagy az osztá­lyozó értekezletek előtt! Még a legszámítóbb diák is tudja, hogy néhány napos lázas tanu­lással nem lehet az egész évi mulasztást pótolni. Egyéniségünknek megfelelő­en készítsünk okos munkater­vet! Ebéd után tartsunk rövid pihenőt, sétáljunk a kertben vagy az udvaron, és csak az­után kezdjünk dolgozni! A fel­adatokat délután készítsük el és a leckéket is délután tanul­juk meg! Este már csak ismé­teljük a tanultakat, pótoljuk a hiányokat és hangosan vagy susogva mondjuk fel magunk­nak (vagy szüléinknek, osztály­társainknak) a leckét. így biz­tosan ellenőrizhetjük magun­kat, hogy valóban tudjuk-e az anyagot. Ha csak gondolatban ismételjük át a tanultakat, sok­szor az a veszély fenyeget, hogy átsiklunk olyan részek felett, amelyekről még nincse­nek pontos ismereteink. Reggel pihenten még egyszer átismé­telünk minden tantárgyat! Nyelveket és könyvnélkülit föltétlenül hangosan tanuljunk, hogy necsak az eszünk, hanem a hallásunk is dolgozzék. Az Idegen szavak megtanulását úgy ellenőrizzük, hogy felvált­va eltakarjuk az idegen, illetve magyar jelentéseket és sorjá­ban válaszolunk az egyes sza­vakra. A különleges nehéz sza­vakat leírjuk és mondatok szerkesztésével rögzítjük Min­denki figyelje meg önmagát, hogy az idegen szavakat és a könyvnélkülieket nem tanulja-e meg könnyebben, ha közben fel-alá járkál. Otthoni munkánk csak akkor lesz eredményes, ha az iskolá­ban a magyarázatokra figye­lünk. Az új ismereteket lehe­tőség szerint rögzítsük térké­pekkel, képekkel, rajzokkal, vázlatokkal, táblázatokkal. A szemléltetés általában meg­könnyíti munkánkat. Az ügye­sen készített vázlat (a lecke összefüggő, rövid kivonata) ki­tűnő oktató eszköz. A vázlat készítésekor azonban legyünk körültekintőek: Ugyanis az anyag célszerű leegyszerűsíté­séről, a túlterhelés csökkenté­séről, nem pedig növeléséről van szó. Tehát a tankönyvből a leckének csaknem teljes le­másolása vagy bőséges kivona­tolása egyáltalában nem helyes. Ha rendszeresen vezetünk is munkafüzetet, amelybe szinte minden óra vázlatát beírjuk (röviden!1), a tankönyvet még­sem szoríthatjuk teljesen hát­térbe, mert a tankönyvnek megvan a maga szerepe és je­lentősége a tanuló életében. A tankönyv egyes fejezeteiben húzzuk alá a legfontosabb tud­nivalókat, vagy azt az adatot, ami nehezen megy a fejünkbe! Leckefölmondáskor, ismétlés­kor ezek az aláhúzott sorok nagy segítségünkre vannak, mintegy összefoglalják az anya­got. Általában tanuljuk meg az összefüggéseket meglátni és az új ismereteket az előzőkhöz kapcsolni! Tehát okosan, értel­mesen, ésszerűen, gondolkozva kell tanulni, nem pedig gépie­sen magolni! Általában kétféleképpen szo­kás tanulni: 1. földaraboló módszerrel, amikor az anyagot kis részek­re, fejezetekre osztjuk, és kü- lön-külön tanuljuk meg ezeket a fejezeteket s aztán ismétel­jük át az egészet, 2. egybefoglaló módszerrel, amikor az anyagot teljes egé­szében ismételten átolvassuk, mégpedig eleinte lassabban, később pedig gyorsabban. Hogy melyik az eredménye­sebb módszer? Nehéz lenne megmondani. Leghelyesebb, ha az anyagot néhányszor elolvas­suk, s aztán megkíséreljük ma­gunkban felmondani. Ekkor kU tűnik, hogy melyik részt még nem sajátítottuk el, s azt aztán külön megtanuljuk. Az tanul könnyen, aki az iskolában erő­sen figyel a magyarázatra, s az új anyag nagy részét már ott elsajátítja. És az tanul legered­ményesebben, aki megtalálja az egyes részek között a logikus összefüggést, akinek világos áttekintése van, aki legtöbbet gondolkodik az anyagon. Minden tanulásnál nagyon fontos az ismétlés. Lehet mon­dani, hogy a siker titka a gya­kori ismétlésben rejlik. Ha sok­szor ismétlünk (délután, este, reggel), az ismeretek jobban bevésődnek emlékezetünkbe és tudásunk biztosabb lesz. Mindenki figyelje meg önma­gát, hogy milyen módszerrel tanul a legkönnyebben és a legeredményesebben. Ha a jövő nemzedék azt akarja, hogy életképes legyen, meg kell szoknia a rendszeres munkát és meg kell tanulnia harcolni a felületesség ellen. 'Az iskolának és a társadalom­nak egyaránt az a célja, hogy életerős, munkabíró, művelt, derűs és optimista ifjúság ke­rüljön ki az iskola falai közül. Ha az ifjúság az alapos tudáson és az általános műveltségen kí­vül politikai látókörrel és szo­cialista erkölcsöséggel is föl­vértezi magát, akkor bátran te­kinthet a jövő elé. Boldogulni fog. Boldogulásának a záloga a tanulás. O. F. A negyvenedik A szovjet filmgyártás utóbbi éveinek egyik legkiemelkedőbb alkotása a Negyvenegyedik cí­mű film. N. Csuhraj kiváló ren­dezésében megcsodáljuk Izolda Izvlckája, Oleg Sztrizsenov és a többi szinész nagyszerű ala­kítását. A film azt a korszakot tükrözi vissza, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a polgárháború frontjain küzdöttek a szovjet emberek, hogy a forradalom ügyét győ­zelemre vigyék. Ebben a harc­ban jelentős szerepet vállaltak a nők is. A film a nő-forradal- már típusát mutatja be, aki annak ellenére, hogy szeret, a kritikus pillanatban agyonlő egy volt fehérpárdlsta tisztet, mert forradalmi érzését a sze­relemnél előbbre helyezi. Bizonyára nem sokan tudják, hogy a Negyvenegyedik cimü filmnek ez már a második vál­tozata. Az első 1927-ben ké­szült, és akkor csak a Szovjet­unióban mutatták be.

Next

/
Thumbnails
Contents