Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-11-18 / 47. szám
Ezrekre rúg azoknak a száma, akik még ma is élő jelként hordozzák magukban az első világháború emlékeit. Európa haláltáncba küldte fiait. A vén földrész nyugati és keleti felén, délkeleti majd a déli részén is a fegyver volt az úr. Rettenetes öldöklés és pusztítás kellett ahhoz, hogy az egymással farkasszemet nézők, az egymást ellenségnek véíők, tudatára ébredjenek a közös baj, a háború okának. És ha a drótsövények mindkét oldalán fel is fedezték a szörnyű csalást, nem volt meg mindenhol az az erő, mely elégtételt tudott volna szolgáltatni magának. Csak a végtelen orosz puszták gyermekei voltak fizetőképesek. És meg is fizettek mindenért, örökre letörlesztették adósságukat. Az alábbiakban^ egy volt magyar katona 1917-es emlékeiből közlünk részleteket. EGY FRONTHARCOS EMLÉKEZÉSE A sok száz kilométer hosszú cári orosz frontnak néhány kilométer kiterjedésű szakaszán, ott, ahol a volt Osztrák-Magyar Monarchia legkeletibb határán a: Zbrucs betorkollik a kanyargó Dnyeszterbe, négy hónapon át önkénytelen szemlélője voltam egy új társadalmi rendszer vajúdásának. 1917. november 1-én foglaltunk állást a Zbrucs folyó magas partján. A közel egy év óta folyó állóharcokban szinte erődítményekké váltak az állások. Nagyobb harci tevékenység tehát nem volt. November 8-án azonban alig pirkadt, mikor a folyó partjáig kitolt tábori őrs parancsnoka feldúlt arccal rohant fedezékembe és izgatottan jelentette, hogy az oroszok úgy látszik megbolondultak, mert rendre a folyóba dobálják fegyvereiket. Kirohantam a megfigyelő- helyre, de már egész századom talpon volt és izgatottan tárgyalta a látottakat. A túloldali Zavala falu utcáin egybefogódz- kodö muzsikok ordítva énekeltek, fehér rongyokat lobogtattak és barátságosan integettek felénk. Teljesen érthetetlenek tűnt viselkedésük, de úgy véltük, hogy a túlsó parton befejezték a háborút. Jelentésünkre hátulról, a felsőbb parancsnokságtól szigorú paranccsal reagáltak: a rendet és fegyelmet megszigorítani és megakadályozni minden kísérletet a legénység „bratyizá- lására". A tüzelést egyelőre szüneteltetni, de nem beszüntetni! A széles fronton nagy csend lett, s csak északra tőlünk, ahol a német csapatok tartották a frontot, hallatszott tüzelés. Az ellenséges állásokból a védők valóban eltűntek. Annál több oroszt láttunk Zavala és Kudrin- ce utcáin fegyver nélkül, békésen, Fehér kendőket lobogtattak, egészen a partig merészkedtek és barátságos szavakat kiáltottak felénk. Visszaintegettünk, de túlságosan visszatartott bennünket minden nagyobb barátkozás- tól a szigorú parancs. Az ötödik nap estéjén azonban hirtelen harci lárma tört ki a falukban. Rakétáik világánál vágtató kozákok tűntek elő. A sűrű lövöldözés nem felénk irányult, de az ordítás késő éjszakáig tartott. Reggelre az ellenség lővészárkai, ha ritkábban is, mint eddig, de meg voltak szállva és néha-néha lövés is dördült, mihelyt közülünk valakit észrevették. A kozákok a falvak civil lakosságát kényszerítették a lőfegyverek kihalászására a folyóból. Nem zavartuk őket. Akkor- tájban jöttek, át hozzánk az első magyar hadifoglyok. Ezektől tudtuk meg, hogy Oroszországban vörös forradalom van. Őket szélnek eresztették, tehát haza indultak. LENIN BÉKEDEKRÉTUMA A november 29-én végrehajtott vörös felváltás nagy tűzijátékkal ment végbe. Az újonnan jöttek tömegesen és háborítatlanul jöttek át hozzánk, mintha csak készek volnának minket is felváltani. Sok mindent megtudtunk tőlük, olyanokat is, melyeket a felsőbb parancsnokság szigorúan titkolt előttünk. Ekkor hallottuk először Lenin világraszóló békedekrétumáról. Elképesztő volt az a nagy lelkesedés, ahogy Leninről és nagy eszméiről beszéltek ezek az egyszerű, minden rang és cím nélküli munkás- és parasztkatonák. Nálunk még sokan nem akarták a békét, de a népben már megmozdult a lélek, a vágy a béke után. KÖZÖS HADIZSÄKMÄNY: EGY RÖKA December 2-án az ezredtől telefonértesítés jött: a Dnyesz- tertöl délre, a bukovinai fronton fegyverszünet állt be. Ugyanezen a napon két felderítő repürónket ágyú- és géppuskatűz fogadta. Ezen mi, földön hasalok nem ütköztünk meg. Épven egy kedves jelenetben gyönyörködtünk. Az orosz állások felöl sokan rohanva közeledtek felénk, majd a drótakadályokon is átvergődtek. Egy rókát üldöztek. Nosza, a mieink is nekirugaszkodtak és nagy diadalordítással meg is fogták a rókát, majd átadták a lihegő oroszoknak. Kezet szorítottak és megöleltek minkenkit, kit hol értek. Majd meghívtak bennünket rókapecsenyére. Megköszönték segítségünket és arra kértek, ne löjjünk rájuk, mert túloldalt éppen a kukorica és a krumpli betakarításával vannak elfoglalva. A fegyverszünetről szóló hírt a parancsnokság azonban csak a tisztekkel közölte, mert tudták, hogy a legénység harci készsége amúgy is nagyon meglazult, amióta megkezdődött a barátkozás a két fél legénysége között. A HADIFOGLYOK INVÄZIÖJA Az egyik nap nyolc hadifogoly jött át a befagyott Zbrucson. A tábori őrség hozzám vezette őket. Vegyes nemzetközi társaság volt, két magyar, egy horvát, egy morva, egy osztrák, egy porosz és két bolgár. Valameny- nyien egyformán szidták Ke- renszkijt, Kornilovot és a többi fehérgárdistát, s elmondták, hogy egyedül a bolsevikok bántak velük emberségesen. Segítették őket, ahogy tudták. TÁRGYALÁS A HELYI KATONATANÁCCSAL Amióta közismert lett a bresztlitovszki tárgyalások eredménytelensége, az orosz parlamentőrök látogatásai hadosztályunknál egyre gyakoriabbak lettek. A Hotyin felöli védőszakaszunkon át egyre-másra jöttek. Utuk megkönnyítése érdekében az országutat elreteszelő drótakadályokat eltávolították. A nagyon barátságos követeket bekötött szemmel kísértük az ez- redparancsnokságig. Tárgyalásunk eredményeképpen nagy nehezen megengedték, hogy egy, csupán legénységből összeállított küldöttségünk megbeszélés céljából meglátogathassa az ottani katonatanácsot. Minden zászlóaljunkból nyolctagú csoportot jelöltek ki. Tudták, hogy szer- bül-horvátul értek és a civilbetűs írást is ismerem, s ezért rangrejtve engem is megfigyelőnek küldtek. Egy tágas helyiségben nagyon barátságosan fogadtak bennünket. Kenyérrel és szalonnával kínáltak, mi pedig dohánynyal és cigarettával kedveskedtünk. Egy komiszárnak titulált hatalmas "termetű katona beszélt és két magyar hadifogoly tolmácsolt. A háború beszüntetéséről, a békés együttmunkálkodásról, a vagyon igazságos elosztásáról és az egyenjogúságról beszélt nagy lelkesedéssel. Felszólította hallgatóit, mondják meg bajtársaiknak, hogyha erre törekszenek ők is, hamarosan vége lesz a háborúnak, hazatérhetnek és sosem lesznek ellenségeink. Már most sem azok. A nagy darab embert megtapsolták és megéljenezték. Aztán megkezdődött a beszélgetés és a barátkozás. A mieink kiváncsiak voltak, miért van reggel óta ágyúzás, meg hadilárma a Dny észt er túlsó partján. A vörösgárdisták felszámolják Kornyilov csapatait — felelték, — akik ellene vannak m.inden emberi jognak és egyenlőségnek. Akkor, 1917 novemberében még nem sejtettem, hogy a Zbrucs és a Dnyeszter között új élet születik. Most már tudom: egy szocialista hatalmasság bölcsőjénél álltam. ids. ACSAY LAJOS hJUML— Nyikolaj Zabolockij, a kiváló szovjet költő rövid, de súlyos betegség után október 14-én meghalt. Zabolockij egyike volt a magyar irodalom kiváló ismerőinek. Számos magyar verset fordított oroszra, köztük Arany János több költeményét. N. A. ZABOLOCKIJ: j3eeth eetHoven Erőt ontott akkor minden akkordod, amely úrrá vált a káosz felett; csillag, csillagra tört, s a fény fényt oltott, vész termett vészt, felhő gyűrt felleget. És gáttalan ihlettől indítottan, míg ég zengett, s dörgött a vész kara, magasba törtél — madár száll csak ottan, s társaddá lett a mindenség dala. Tölgyes cserjébe, dallamok tavába szelídítetted az orkán zaját, a természetet szidtad felkiáltva, oroszlán-főd befödte orgonád. Kiáltásod, mint gondolatok ezre a mindenség útjára lendített, szavadat szó, panaszteli követte, míg dal csendült, s főd koronája lett. Lám líra már a bika görbe szarva, a sas-csont pásztorkürtté változott; a föld szépsége lelked látogatta, hogy mi a jó, s a rossz, te jól tudod. Kilencedik hullám ível az égig, s már ostromolja csillagok honát. Ébredj gondolat! Zene légy s beszéd is, szívet pendíts, örüljön a világ. Fordította: ZALA JŐZSEF A privigyel járásban Cígeí községtől nem messze új bánya építésébe fogtak. Az elő- zetes kutatások megállapítot- íM ták, hogy legalább 70-75 évig tart, míg az új bánya szén- Ujj sen Képünkön Via- m dimír Blazek és Jozef Grolmus mérnökök, a bányaépítkezések vezetői ellenőrzik a fő bányafolyósó ducolását. készléteit telje- ,,.*?»—. -■ sen kiaknázzák. imBSig Harminchét hónap a tropikus tengerekén Üzenjük CSÖPI JELIGÉRE: Bemard Gorsky, a „Moana“ expedíciójának vezetője nemrég számolt be a „Sciens et Vie“ (Tudomány és Élet) c. folyóiratban az expedíció munkájáról, így többek között a cápák életéről és főként arról, hogy a cápa valóban olyan veszélyes-e, mint amilyen a híre. „A Karib-tengert mindenki úgy ismeri, mint a legveszélyesebb tengert, mely hemzseg a cápáktól. Jaj annak a hajótöröttnek, akit a cápák észre- vesznek. Mi is itt találtuk a legfélelmetesebb külsejű cápát, a barracudout,, mély megjelenésével az expedíció tagjainál bizonyos félelmet váltott ki, de csak addig, amíg meggyőződtünk, hogy az embertől, ha az vele szembenéz, fél, sőt menekül előle. Itt tapasztaltuk, hogy egy másik cápa, mely ha ■meglátja az embert, illetve a csónakot, dühében farkával a tenger vizét csapkodja. Az expedíció egyik tagja, — elég meggondolatlanul -, kihajolt és megfogta az állat farkát, mire az meglepetésünkre elmenekült előlünk. A benszülöttek kimondottan félnek, ha az „ördöghalról“ csak hallanak, mert már nem egy fürdőző gyermeket vagy ruhát mosó asszonyt falt fel. A mi tapasztalaink ezzel a félelmetes hírű hallal nem is olyan rosszak, mert mi szembenéztünk vele, sőt nekimentünk, aminek az lett a vége, hogy az „ördöghal“ menekült előlünk. Budker tanár, a cápák nagy szakértője, kb. háromszázra becsüli a különböző cápafajták számát. Lehet, hogy ennyi vagy több is ennél, de annyi bizonyos, hogy mindegyik természete más és, más. Ismerek olyan cápát, mely Polinézia sekély-vizű öbleiben szundikál és az emberre fel sem figyel, de ugyancsak ismerem a tigrid cápát, mely egyike a legvesze- lyesebbeknek. Sok ezer ezer cápát láttunk, éspedig nagyon közelről, de csak négyszer támadtak meg minket. Az egyik ilyen támadást én is átéltem, de akkor éppen a fent említett tigriscápa volt a támadó. Nem segített az én támadó szándékom sem. Egy másik cápa Lesage barátom fegyverét ragadta el. A hivatásos búvárok véleménye a védekezésről eltér, egyesek valami port hintenek a vízbe, mások meg zajt csapnak és így igyekeznek a cápát maguktól távol tartani. Abbén azonban mind megegyeznek, hogy az egyik kézben kés vagy hasonló fegyver legyen, és hogy a cápával soha nem szabad háttal állni. A halászok szerint a cápa nem az embert, hanem a halat, az élelmet keresi. Ezt igazolja némiképp az az eset is, amikor Lesageval halászni mentünk és szigonyunkkal egy nagyobb halat el is találtunk, de ez kb. 10 méteres mélységbe magával rántotta a szigonyt. Alig érhetett le, már is láttuk, amint öt cápa közrevette, az egyik megtámadta, a másik négy meg felénk tartott. Mink eleinte meg sem mozdultunk, de mikor láttuk, hogy a négy felbőszült hal állandóan közelebb jön, menekülésre gondoltunk és társaink segítségével a kényelmetlen helyzetből valahogy kikerültünk. Feltételeztük, hogy a cápák az elejtett halat feltették tőlünk. A tudósok álláspontja, hogy a cápa eleinte nem támad, támadó fellépésével csupán meg akar győződni arról, hogy kiszemelt áldozata elérhető, felfalható-e. A cápa nemcsak jól lát és hall, hanem szaglóérzéke is igen kifinomult. Például a robbantással elpusztított halhoz nem is nyúl, mert ezek szaga számára idegen. A táplálkozásben kiszámíthatatlan, mert több halat, élőlényt, melyek más ragadozó hal számára finom csemege, nem is vesz figyelembe. Megfigyelésünk alapján mindazoknak, akik a tropikus tengerekben búvárkodni fognak, azt tanácsolják, hogy azt csak tiszta vízben és fegyverrel felszerelve tegyék és sosem egyedül, hanem lehetőleg mindig csoportosan, mert akár vannak cápák, akár nem, a tenger sok titokzatosságot rejt magában", fejezi be cikkét a francia tudós. ★ ★★★★★★★★★ Mielőtt levelének lényegével foglalkoznánk, előbb szóvá akarjuk tenni annak szokatlan stílusát. így írni csak egy érzékeny lélek képes. Próbálkozzék verseléssel, nem tudhatja nincsenek-e képességei hozzá. A levélben sajnos kevés adatot közöl. Nem tudjuk meddig tartott az ismeretség, mi volt a szakítás oka és azt sem tudjuk, hány éves volt az ismerőse. Ez a munkánkat nagyon megnehezíti. Azt írja, ne nevessük ki. Erre vonatkozólag az volna megjegyzésünk, hogy lapunk olvasói mondhatjuk kizárólag fiatalokból áll. Mi ezt tudjuk és azért nemcsak cikkeinket, hanem tanácsainkat is fiatalok számára írjuk. Mindenkor és mindenben igyekezünk a fiatalság bizalmát elnyerni. Munkánkat hivatásunk teljes tudatában végezzük, a tanácsadással pedig komoly, tapasztalt emberek foglalkoznak, akik tanácsaikkal mindenben olvasóink javát akarják szolgálni. Nehéz egy beteg szívet meggyógyítani, különösen akkor nehéz, ha a beteg nem akar meggyógyulni, vagy legalább is megnehezíti a gyógyulást. Amint olvastuk, már tavaly szakítottak és lassan már ön is beletörődött a sorsába. Már társaságba járt, talán már meg is tetszett valamelyik fiú ismerőse. De aztán, anélkül, hogy megírná az okát, ismét a régi ismertísére gondolt. Mint írjuk, a fejleményeket mi nem ismerjük, csupán, következtetünk. Kénytelenek vagyunk azonban arra gondolni, hogy Ön saját magát kergeti a ma-. gányba és űzi, hajszolja azokat az emlékeket, melyek felidézése és gondolata önre káros. A tudomány már bebizonyította, hogy kis akaraterővel a gondolatokat bizonyos irányba lehet terelni. Nem könnyít állapotán, ha keresi az egyedüllétet vagy ha kénytelen egyedül lenni és akkor ő rá gondol. Ön egy intelligens, értelmes gondolkozású lány, aki tűi érzékeny. Az ilyen érzékeny lelkek szoktak ilyenkor így szenvedni. De megérdemli ő, hogy szenvedjen érte? ön őt egy hibátlan, becsületes és minden széppel és jóval megáldott embernek látja, pedig ha a tárgyilagosság szemüvegén nézné, észrevenné és meglátná sok, sok hibáját. Az ön korában már lehet férjhezmenetelre gondolni. Legyen erős és büszke, felejtsen el mindent. Igenis járjon társaságba. Megtalálja a párját, abban biztosak vagyunk. Majd évek múlva ránk fog gondolni és igazat fog adni, hogy a régi nem is érdemelte meg azt a szenvedést és tudjuk, mosolyogni fog azon, hogy annyit szenvedett. Ha szereti a zenét, táncot, járjon szórakozni. Járjon moziba, azután a munka is leköti. Jó volna, ha valakinek elmondhatná baját. Nincs egy jó, megértő 'barátnője? Az ember nagyon könnyít baján, ha elpanaszolhatja ezt valakinek. Reméljük tanácsunk meghallgatásra talál és ami -a fő, eredményes lesz. Minket is megörvendeztetne, ha nemsokára ezt írn| nekünk.
