Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-11-18 / 47. szám
A két értekezlet közül pillanatnyilag a váratlan támadások megelőzésével foglalkozó tanácskozás áll a nemzetközi érdeklődés középpontjában. A TASZSZ kommentárjában részletesen beszámol William Foster amerikai megbízott beszédéről és megállapítja: Foster felszólalásában megkerülte a leszerelés kérdéseit, valamint a váratlan támadás lehetőségével kapcsolatos fontos politikai problémákat. Arra törekedett, hogy az értekezlet feladatául egyedül a technikai kérdések megoldását Jelölje meg. Az értekezletet az amerikai megbízott „technikai szakértők értekezletének“ nevezte. Jellemző az is, hogy a konferencia feladatairól szólva az Egyesült Államok képviselője a váratlan támadás veszélyének „csökkentéséről“, nem pedig megakadályozásáról beszélt. Nyugati részről ugyanakkor változatlan makacssággal hangoztatják, hogy a leszerelés politikai jellegű kérdés, ami nem tartozik a mostani genfi értekezletre. A nyugati hírügynökség jelentése szerint Kuznyecov és Foster a szovjet és az amerikai küldöttség vezetője kedden megállapodott a váratlan támadás megelőzésével foglalkozó értekezlet elnevezésében. A konferencia elnevezése: „Szakértői értekezlet olyan lehetséges intézkedések tanulmányozására, amelyek hasznosak lehetnek a meglepetésszerű támadás megelőzésénél. Az értekezlet feladata továbbá a kormányoknak szóló jelentések elkészítése“. Hruscsov a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke bejelentette, hogy a Szovjetunió Berlinnel kapcsolatos összes jogait átadja a Német Demokratikus Köztársaságnak. E jogok — amelyeket a szovjet hatóságok az NDK-ban és Berlin demokratikus övezetében, az angol, a francia és amerikai hatóságok pedig saját övezetükben gyakoroltak — az 1945 után megkötött potsdammi egyezményből származtak és Németország négyhatalmi megszállásának státusát szabályozták. (Rövidítések: FR = francia övezet, NSZK = Német Szövetségi Köztársaság, Holl.“Hollandia, Béig. = Belgium, Lux.“Luxemburg). Ciprus a ciprusiaké? India az indiaiaké! — mondta néhány évtizeddel ezelőtt Gandhi és százmilliók harsogták utána ezt az egyszerű igazságot, amely akkor még csak vágy volt: harc érlelte valósággá. Bizonyos, hogy a ciprusiak vágyait is valósággá érleli az idő. India egykori és Ciprus jelenlegi urai azonban mindent megtesznek, hogy vériá- zító hazugság legyen az egyszerű igazság: — Ciprus a ciprusaiké! Nem az övék ma még, de mennyire nem... „Kijárási tilalom Nicosiában“. Csak az asszonyok mehetnek az utcára Famagusztában“ — érkeznek szinte nap nap után a jelentések. A „rendkívüli állapot“ — hála a megszállóknak — a sziget lakosságának immár esztendők óta mindennapi életformája lett. S ma ezt jelenti Ciprusról a Reuter: Darlifig vezérőrnagy, a brit kormányzó katonai jobbkeze — akit az angolul tudó ciprusiak aligha becéznek magukban, vagy egymás között „my Darling“-nak — több ezer ciprusi repülőtéri alkalmazottnak megtiltotta, hogy belépjen a munkahelyére. Természetesen biztonsági okokból. A helyükbe angolokat küldenek.. A brit ,.<gyarmatügyi minisztériumban úgy látszik kezdenek kibontakozni az egyedül üdvözítő megoldás körvonalai. A bennszülöttek helyett angol járókelőket a ciprusi városok és falvak utcáira 1 És ami még ennél is fontosabb: angol természetbarátokat — görög szabadságharcosok helyett — Ciprus hegyeibe! Biztonsági okokból. (ha) Husszein király trükkje Husszein király nyilván új szerep eljátszására vállalkozott. Amikor elbúcsúzott népétől, kijelentette, hogy elhagyja országának fővárosát. De alig két óra múlva visszatért Ammanba és mindenféle lehetetlen koholmányt talált fel azokról a „hőstettekről“, amelyeket a szovjet MIG-típu- sú repülőgépekkel találkozva végrehajtott. Új helyzet Vannak nemzetközi problémák, amelyek komolyságát már akkor is megállapíthatja az ember, ha egy pillantást vet a térképre. Az ilyen problémák tipikus példája a berlini kérdés. A gyakorlati helyzet a következő: a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa Berlin. Ebben a fővárosban van egy városnyi — világvárosnyi I — rész, amely úgy helyezkedik el ott, mint régi egzotikus metropolisokon belül valami Tiltott Város. Nyugat-Berlin, az NDK fővárosának egy része Nyúgat-Németországhoz, a Német Szövetségi Köztársasághoz, egy másik államhoz tartozik I — Jó — mondhatnánk, — nem olyan veszélyes dolog, hiszen ha két államról is van sző, de két német államról. Ez így Is lenne, ha a nyugati hatalmak hagyták volna, vogy hagynák, hogy a kettéosztott Németország lakosai békésen, zöldasztalnál, maguk oldják meg nemzetük és az egész világ egyik legnagyobb, nehézségekkel és veszélyekkel terhes problémáját. Németek egy asztalhoz! — vallja az NDK kormánya, és ezzel teljesen egyetért a Szovjetunió is. A Nyugat szerint azonban a német kérdés megoldása — nem tartozik a németekre. Washington, London, Párizs és A dolog úgy áll, hogy a király azért tért vissza, mert az országban uralkodó helyzet nem teszi lehetővé európai „utazgasását“. Visszatérésének megokolásául találta ki azt a mesét, hogy MIG-gépek „megtámadták“. E komédiával kapcsolatban még meglepetések várhatók Jordániában. Berlinben természetesen velük együtt Bonn a német kérdés egyetlen „megoldását“ tartja lehetségesnek: a potsdami szerződés alapelvein felépülő demokratikus német állam megfojtását és feltétel nélküli beolvasztását a Német Szövetségi Köztársaságba. A Nyugatot és Adenauert igazán nem lehet azzal vádolni, hogy ennek érdekében nem tett meg mindent. A semmitől vissza nem riadó kísérletek sorozata hosszú évek óta tart. Ebben kiemelkedő szerepet szántak és juttattak Nyugat-Berlinnek. Ez az NDK szívében levő tőkés rezervátum valóságos melegágya az NDK-ellenes szervezeteknek. Hány merényletet és diverziót terveztek már a Kurfürstendamm csillogó palotáiban I Hány kém indult innen útnak! Ez a helyzet azonban nemcsak a Német Demokratikus Köztársaság szempontjából tarthatatlan. A kettéosztott Berlin — még a kettéosztott Németországnál Is jobban — egy új világháború talán minden másnál nagyobb tűzfészkei Amikor a Szovjetunió a maga diplomáciai lépésével támogatja ennek a tarthatatlan helyzetnek a megszüntetését, ezt nemcsak Németország, hanem az egész emberiség jövője érdekében teszi.-SSSS/SS/SS//S//S/S//S/////S//SS/SfS/SSS/SSS/S//S/SSS///SSSSSS//S/SS/S/SS//SSSf/SSSS/SS/S/SSSSS/-S/SSSSSSSSS//SSSS/SSSSSS/SSSS/S/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS//SSSSSSSS/SSSSSSSS/S/S/-SSs. A republikánus párt súlyos Az előjelek, jóslatok ez alkalommal valódi áramlatokat tükröztek. Az amerikai választások a demokrata párt nagyarányú előretörését hozták. A köztársaság párti vereség méretei sokatmondóak. A jelentések arra mutatnak, hogy a képviselőház megoszlása 282: :152 a demokrata párt javára, (az egész házat újra választották) míg a szenátusban '62 demokrata ül 34 köztársaságival szemben. Hasonló az arány a 32 újraválasztott kormányzói tisztség eloszlásánál • is. 24 demokrata párti, 28 köztársasági. A változás első jejei már 1956-os elnökválasztáson láthatók voltak. A választók többsége ugyan mégegyszer Eisen- howerre szavazott, de pártjától már kezdett elfordulni s ennek az elfordulásnak eredményeként alakult ki a mostani választásig érvényben lévő 235:200, illetve 49:47 arányú demokratapárti többség a kongresszus két házéban. Az 1956 novemberében lezajlott választások óta eltelt két esztendő nemhogy megállította volna a republikánusok hanyatlását. Inkább befejezetté tette. És ha ma azt olvassuk a különféle távirati jelentésekben, hogy a választási részvétel nem volt olyan alacsony, mint várták, ez nemcsak a szép időrfek tulajdonítható, hanem elsősorban an-. nak, hogy a választókat sok minden nyugtalanítja az országban. (A „nem alacsony“ megjelölés persze csak az Amerikai politikai közélet viszonyai között érvényes fogalom: a 176 millió lakosú országban 104 millió a választási korhatárt elért állampolgár. Ebből választőjogosult 76 és fél millió, szavazott körülbelül 48 millió — tehát a választóképes lakosságnak még a fele sem járult az urnák elé!) Az amerikai választóknak gyötrő aggodalmait kutatva, kevés adalékot találunk a hivatalos választási beszédekben. A nagy kérdéseket lehetőleg mindkét párt szónokai megkerülték és ezért is burkolta oly mély közöny a választási kampány kezdetét. Azt azonban, amit Eisenhower, Nixon, Stevenson vagy a „milliomosok csatájának“ két jelöltje — Rockefeller és Harriman — elhallgatott, félreérthetetlenül kimondották a választók hol fennhangon, hol pedig szavazatukkal. Hosszabb Ideje érződik már, hogy a szakadék szélén“ táncoló dullesi külpolitika zavart idegességet, sőt indulatokat kelt az amerikai közövélemény- ben. Mint a párizsi Combat tudósítója írja, Eisenhower választási kőrútján San Franciscóban, majd későbben Los Angelesben is nem egyszer elhangzott, hogy „Elég volt Klmojból, le a háborúval!“ és a félbeszakítások következtében fagyos légkör keletkezett. Kimoj, a közép-keleti válság és a szputnyikok okozta megrázkódtatás mellett 1957 második felében színrelépett a gazdasági visszaesés és a növekvő munkanélküliség. Valamennyi kommentár egyetért abban, hogy a gazdasági élet nyugtalanító állapota nem kis részben járult ahhoz, hogy az amerikai szavazók jelentős rétegei’ élni kívántak választói jogukkal. Ugyanúgy abban a krülményben, hogy a nagy agrárterületeket magában foglaló Közép-Nyugat elfordult a republikánusoktól, a farmerek elkeseredése jelentette a döntő elemet. Mindent egybevéve a választások — az AP szavaival élve — megmutatták, hogy a „választók nem bíznak többé a republikánus pártban“. Így aztán előállt az a szokásos kényszerhelyzet, hogy a választók a kétpártrendszer kalodájában a másik félhez, a demokratákhoz fordultak, ami az említett AP tudósítás szerint is „eléggé érthetetlennek látszik, hiszen mindkét párt alapvetően konzervatív. A választás azt mutatja, hogy a szavazók többsége elfordult a szélsőséges reakció legjellegzetesebb -képviselőitől. A már említett hangulatok és áramveresége latok felszínre kerülése mellett erre vall a „fórmózal szenátornak“ a republikánus jobbszárny vezetőjének, Knowland- nak csúfos kibukása Kaliforniában. Nem lenne reális azonban azt remélni, hogy ez a közvélemény-eltolódás lényegesen módosíthatja az amerikai bel- és külpolitikát a tőkések két-pártrendszerének meglevő keretei között, így bizonyos, hogy a végrehajtó hatalom és a trö- vényhozás ellentéte ki fog éleződni és az Eisenhower- kormány folytosan érzi majd, hogy mennyire rászorul a demokraták támogatására. Know- land veresége valószinűleg politikai karrierjének végét is jelenti. Ugyanakkor a „kaliforniai földcsuszamlás“ Nixon alelnökre sem bíztató. Az általános hangulat hatására az eddiginél jóval több „liberálisnak“ nevezett demokratapárti került be a kongresszusba. Ennek pozitív jelentősége is lehet — esetleg a távol-keleti kérdés módosított megítélésében. A demokrata színkép-változás köny- nyen felszínre hozhatja viszont az északi és a déli demokraták régi ellentéteit, s közeledést teremthet a megvert republikánus jobboldal és a déli konzervatív reakciós, fajgyűlölő demokraták között. Világhiradó Képünkön a Sanghuisi Hűi nevű kínai falu általános iskolájának növendékeit látjuk. A frankfurti állatkert érdekes újdonságot vezetett he. Az állatkert látogatói hordozható rádiókészüléket kapnak és végighallgathatják a helyi adó rendszeres magyarázó előadásait. A Szovjetunió által megmentett műkincsek kiállításáról Berlinben a Német Állami Operában november 2-án megnyitották azoknak a műkincseknek a kiállítását, melyeket a háború folyamán a Szovjetunió megmentette f pusztulástól és visszaadta a német nép tulajdonába. Az ünnepélyes megnyitáson egy szovjet kormányküldöttség is részt vett. Képünkön Artamonov tanár, a le- ningrádi Ermitázs igzagatója és Johannes Dickman, a német népi parlament elnöke (jobbról a harmadik) megtekinti az értékes kínai porcelángyűjteményeket.
