Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-28 / 44. szám

Gyászmiséröl Csang Kaj-sekhez Roberts kapitány, a 7. flot­ta 186-os számú rombolójá­nak parancsnoka elsápadt, amikor a borítékba rejtett parancsot elolvasta. Azután reménytelen ■mozdulattal megvonta a vállát és behivat­ta helyettesét. Néhány óra múlva a romboló — egy má­sik hasonló hadihajóval és egy partraszállási bárkával nyomában — elindult Kimoj szigetének partjai felé, hogy végrehajtsa az utóbbi két hét legsúlyosabb provokációját. Öt óra hosszáig cirkált a 186-os romboló a parti vize­ken. Azután Roberts kapitány visszatért, néhány újabb ősz hajszállal halántékán. A kínai partvédő ütegek válasza nem késhetett sokáig ... Ugyan­azon a napon az angliai Brize Norton repülőgép-támasz­pontról magasba emelkedett egy különrepülögép: rövid angliai kitérő után Dulles amerikai külügyminiszter tartott Tajvan felé; a pápa lelkiüdvéért rendezett gyász­miséről egyenesen Csang Kaj- sekhez. Roberts kapitánynak persze erről fogalma sem volt — de a két esemény mégis össze­függött. A 186-os rombolónak és kíséretének azért kellett öt óra hosszat cirkálnia Kimoj vizein, hogy Dulles és Csang Kaj-sek tajvani tárgyalásai­nak idejére „megfelelően fe­szült légkör" uralkodjék. MI VAN A STATE DEPART­MENT PADLÄSÄN? Miért volt erre szükség? A Washington Post a külügy­miniszter elutazásának előes­téjén ezt írta: „Dulles azért utazik Tajvanra, hogy elűzzön a külügyminisztérium padlá­sáról két kísérteiét“. Az egyik kísértet, amely az el­nök, a külügyminiszter és általában az egész Köztársa­sági Párt álmait megbolygat­ta: a köztársaságpárti távol- keleti politika kudarcának veszélye a novemberi szená­tusi választások előtt. A má­sik kísértet: e politika egyik legfontosabb helyi támaszá­nak, a Csang Kaj-sek rezsim­nek gyors széthullása. Az utóbbi két hét alatt Amerikában szinte politikai orkánná dagadt már az a kö­vetelés, hogy a kormány másszon ki végre a parla­menti szigetek csapdájából és ne láncolja magát feltétel nélkül Csang Kaj-sek legel­szántabb és legagressziívabb követőihez. Hasonlóképpen erősödött a nyomás ebben a két hétben az amerikaiak szövetségesei, mindenekelőtt Anglia oldaláról is. Ekkor azonban kiderült, hogy az amerikai külügymi­nisztérium padlásának két kísérteiét furcsa kapcsolat fűzi egymáshoz. Mihelyt a korábbinál némileg hajléko­nyabb manőverekbe kezdett Washington — azonnnal inog­ni kezdett a tajvani rezsim. Csang Kaj-sek és követői nemcsak Tajvan népével áll­nak szemben, önmagukban sem egységesek. A New York Herald Tribune a közelmúlt­ban nagy cikket írt „Az ifjú törökökről“, azaz Csang Kaj- sek környezetének fiatalabb tagjairól. Ezek kilátástalan­nak bélyegzik. Csang Kaj-sek merev és agresszív politikáját és nem a népi Kína elleni harc folytatására és száműze­tésük állandósítására törek­szenek, hanem hajlanak vala­miféle kompromisszum felé. CSANG KAJ-SEK DULLES LÁTOGATÁSAI KÖVETELI... Ez a magyarázata annak, hogy Csang Kaj-sek valóság­gal „felüvöltött", mihelyt Washingtonban csak egy pil­lanatra is felmerült a part­menti szigetek esetleges ki­ürítésének lehetősége, ö kö­vetelte Dulles látogatását, hogy belső ellenzékével szem­ben megerősítést nyerjen. Dullesnek lépnie kellett, s úgy látszik, ebben a pillanat­ban Csang Kaj-sek rezsimjé- nek gyors és látványos meg­erősítése volt a fontosabb. Ehhez persze olyan légkör kellett, amely elfogadtatja az agresszív politikát a washing­toni ellenzékkel. Ezért kellett a 186-os szá­mú rombolónak provokációra indulni a kimoji vizekre azokban az órákban, amikor Dulles repülőgépe Tajvan felé száguldott. í-ei-) A z Egyesült Államok újabb provokációja ismét feszültté tette a távol-keleti helyzetet. A Kínai Népköztársaság azzal a feltétellel szüntette be két héttel ezelőtt7 Kimoj ágyú­zását, hogy az Egyesült Államok hajói nem kísérik többé a csangkejsekista konvojokat és nem hatolnak be a kínai parti vizekre. Mint az Cj-Kína jelenti, október 19-én az Egyesült Államok egy partraszállásra használt hajója, valamint három rombolója hatolt be a kimoji vizekre. Ezeket a hajókat a taj­vani hatóságok katonai kíséretül használták fel. A Kínai Nép- köztársaság által a kérdés békés rendezése céljából nyújtott lehetőséget a csangkajsekisták az Egyesült Államok segítsé­gével arra igyekeztek felhasználni, hogy kiszélesítsék agresz- sziójukat és megvalósítsák a Csang Kaj-sek klikk által sür­getett „offenzívát a kínai szárazföld ellen“. Erre a súlyos provokációra a Kínai Népköztársaság kénytelen volt azzal vá­laszolni, hogy érvénytelenítette az ágyúzás megszüntetésére vonatkozó parancsot. A legújabb események hátterére jól rávilágít Csang Kaj- sek október 17-i nyilatkozata a New York Times tudó­sítójának. Ebben a nyilatkozatban — amelyet az Oj-Kína hír- ügynökség is ismertet — Csang Kaj-sek kijelentette: nem ért egyet a New York Times október 16-i cikkével, amely sürgette kimoj és Macu kiürítését. Mint mondotta, „úgy látszik, az Egyesült Államok bizonyos köreiben az a vélemény alakult ki, hogy a nacionalista kínai fegyveres erőket ki kell vonni a partmenti szigetekről, Tajvan és a Penghu-szigetek meg­erősítése érdekében“. Csang Kaj-sek megjegyezte, hogy ez nagyon súlyosan hatna Tajvanon a hangulatra. Egy ausztráliai újságírónak adott nyilatkozatában Csang Kaj-sek hangoztatta: „Nem lesz semmi sem a csapatok kivonásából, sem a kibékü­lésből.“ A mi az Egyesült Államok tényleges szándékait illeti, a partmenti szigetekkel kapcsolatban és a tajvani kérdés békés rendezését illetően, arról az US New Agency jelentései adnak némi ízelítőt. Ezekből a jelentésekből kiderül, hogy az utóbbi két hétben az Egyesült Államok eszeveszett lépésekre szánta el magát: meggyorsította az irányított rakétalövedé­kek, repülőgépek, tankok, ágyuk és más katonai felszerelések szállítását a csangkajsekista klikknek. Ezek a hírek nem vál­tottak ki valami nagy lelkesedést az Egyesült Államok szö­vetségeseiből és különösen Londonban okoztak nyugtalanságot. Az AFP jelentése szerint londoni körökben korábban arra számítottak, hogy Dulles ráveszi a csangkajsekista vezetőket a partmenti szigetek kérdésének reális megoldására. Mint a hírügynökség megjegyzi, a brit kormány szívesen venne egy kompromisszumos rendezést ebben a kérdésben, mivel a je­lenlegi helyzet csak arra alkalmas, hogy tovább gyöngüljenek az Egyesült Államok pozíciói a Csendes-óceán nyugati térsé­gében. Makariosz terve A Párizsban tartózkodó Ave- roff görög külügyminiszter kedden találkozott Spaakkal. A találkozó célja, hogy a ciprusi kérdés kompromisszumos meg­oldására kerekasztal-értekezle- tet hívjanak össze. Miközben a NATO-val foly­nak a tárgyalások a ciprusi kérdésben, Makariosz érsek ki­fejtette tervét Ciprus függet­lenségének elnyeréséről. 1. Ciprus hét évi időszakra belső autonómiát kapna és ezen idő alatt továbbra is Anglia ke­zében lenne az irányítás kül­politikai és védelmi kérdések­ben. Hét év után kihirdetnék a sziget függetlenségét. 2. Ezt a státust — a belső autonómiát — az ENSZ-nek el kellene ismernie. 3. Görögország és Törökor­szág az ENSZ-ben kötelezett­séget vállalna azért, hogy örök­re lemond területi követelései­ről Cipruson. 4. Makariosz érsek a ciprusi görögök nevében maga hagyná jóvá azt a tervet, amelynek ér­telmében Ciprus lemondana a Görögországgal való egyesülés­ről. Törökországnak le kellene mondani a sziget felosztására vonatkozó követeléséről. A New Chronicle tudósítója kérdést tett fel egy Ciprusra vonatkozó kerekasztal-értekez- let megtartásának lehetőségé­ről. Makariosz így, válaszolt: „Ha az értekezletre sor kerül — Brüsszel vagy Róma látszik a legesélyesebbnek az értekez­let színhelyéül — részt fogok venni a ciprusi görögök más képviselőivel, valószínűleg a sziget polgármestereivel együtt. Román párt és kormányküldöttség hazánkban A Gheorghiu-Dej vezetésével Prágába érkezett román párt­ós kormányküldöttség tanács­kozást folytatott Novotny köz- társasági elnökkel, Siroky mi­niszterelnökkel, Ludmila Jan- kovcová helyettes miniszterel­nökkel, Václav David külügy­miniszterrel, D. Hendrichhel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága po­litikai bizottságának tagjával és 0. Simúnekkel, az Állami Tervbizottság elnökével. A meg­beszélések a két ország kap­csolatai további elmélyítésével összefüggő kérdésekről szól­nak. Ghani diák A Frankfurter Rundschau cí­mű nyugat-német újság írja. hogy a nyugat-berlini orvosi egyetem rektora, von Mikulicz Radeck egy alkalommal diszk­réten félrehúzta az egyetemen tanuló Samuel Kvesi Dadze Arthur nevű ghanai, tehát fe­kete bőrű diákot, s azt taná­csolta neki, hogy ezen a napon ne vegyen részt a gyakorlati oktatáson, mert: „Színes bőrű nem lehet jelen, amikor egy fehér asszony szül.“ A professzor azóta — diplo­máciai nyomásra — bocsánatot kért a diáktól, mondván nem akarta megsérteni, csak „pá­ciensnőit kívánta óvni a lelki megrázkódtatástól.“ A Frankfurter Rundschau cikkben is foglalkozott ezzel az, úgy látszik, nem egyedül­álló esettel. Arról ír, hogy Göt- tingenben külön diákotthont akarnak építeni a Nyugat-Né- metországban tanuló ázsiai és afrikai fiataloknak, így megvé­deni őket a faji természetű sértésektől. A lap, amelyet méltán felháborít a faji gyű­lölet, nem helyesli ezt a tervet — gettónak nevezi a tervezett diákotthont. Megoldásul inkább azt ajánlja, hogy létesítsenek a párizsi Cité Universitaire min­tájára nagy közös diákvárost. Egy diákváros persze kitűnő dolog, de nem hisszük, hogy ezzel meg lehet oldani a dol­got, s kiirtani a hitleri idők fajgyűlölő hagyományát sok ember leikéből. A légkört kel­lene ehhez megváltoztatni, és keményen lecsapni azokra az emberekre, akik még ma is ápolják, szítják a hitleri idők hagyományait. Sokan mondják ezt a világon. Az angol Daily Mirror éppen tegnap írta a nyugatnémet ál­lamelnök Londonba érkeztekor: „Fogadjuk udvariasan Heuss professzort, de a jó modor nem moshatja el azt, hogy őnáluk még most is védik a nácik ez­reit, azokat, akik haláltáboro- kat vezettek: a legnagyobb bű­nösök hordáját, akiket a világ valaha is ismert!“ A lenini Komszomol küldöttségének tagjai, akik hazánk­ban folytatják tanulmányaikat e hó 16-án meglátogatták a CSISZ prágai vezetőségét, hogy megtárgyalják a prágai iskolákban felmerülő nevelési kérdéseket. Képünkön N. S. Rodinová, a lenini Komszomol küldöttség vezetője a gazdasági főiskola hallgatóival beszélget. A nyugatnémet bankárok kongresszusáról. Köln a/R-ban a múlt héten több mint 700 nyugatnémet bankár két­napos konferenciára jött össze és a régi hagyományok értelmében jogaikat hangoztatják. A kongresszus' vezető személyeségei mind Adenauer tanácsadója. Képünkön Pherdemenges bankárt látjuk, aki 20 év után újból meg­jelent a bankárok kongresszusán. v//////zw//////////////////////////w/////////////^^^^^^ HORVÁTH LÁSZLÓ: ROMÁNÍAI ÚTIJEGYZETEK ín. A hajókürt figyelmeztetően búgott a révkapitányság mo­torosnaszádjai felé, amelyek keresztül-kasul szelték a vizet és gyors mozgásuk révén gyak­ran az utunkba kerültek. Las­san elúsztunk a Tisza magyar tengerjáró mellett, amely ép­pen befejezte a rakodást és tartóköteleit vonta be. Útra készült. A nagy világítótorony mel­lett két piros jelzőbólya között futottunk ki a nyílt tengerre. A hajó orra ütemesen merült a hullámok közé és emelkedett ki onnan, miközben enyhe hin­tázó mozgást észleltünk. A pionírok nem zárkóztak el tőlem, kitárultak mint a ten­ger, amelynek végtelen ará­nyaiban játékszerként himbá­lózott a kis fehér hajó. Alece, ez a hatalmas szál fekete le­gény a konstanzai olajfinomító ifjúmunkása önként vállalko­zott a pionírok kísérésére, így tölti szabadságát. A karcsú Éva főiskolás, Craiova környékéről való. — De hisz akkor mi szom­szédok vagyunk — sütöttem ki, mert én is Duna-melléki va­gyok! A távolban fehér vitorla — hangzott a kiáltás a hajó orra felől. Mindegyikünk arra te­kintett és csakugyan: az egyre erősödő délkeleti szelek szár­nyán kétánbócos fehér vitorla suhant felénk. A román tengerészeti iskola hajója — adta meg a felvilá­gosítást a hajótiszt, akinek pa­rancsára néhány másodperccel később színes zászlók röppen­tek a főárbócra és köszöntöt­ték az iskolahajót. Jachtunk a Neptun 12 csomós sebességét teljesen kifejtve száguldott előre, valamerre, ahol a távolban a Krím-félszi- getet sejtettük. A kormányke­rék tengelye előtt beépített hatalmas kompasz a délkeleti irányt tájolta és a kormányosok engedelmesen követték a meg­adott irányt. — Hej, de jó lenne — szó­lalt meg a kis feketehajú ve­zető lány, — ha most a Krímbe mehetnénk. A hajóstiszt komo­lyan felelt rá. — Szevasztopol még 260 kilométerre van tőlünk — mondta — és tréfásan ma­gyar szavak tolultak ajkára, melyekkel meglepett bennün­ket: „Ne nézz hát vágyaid tá­volába, egész világ nem a .mi birtokunk.“ Vörösmarty gyö­nyörű sorai egy román tenge­résztiszt ajkáról a Fekete-ten­geren! Életem egyik legszebb élményeként könyvelem el. A fiatal tengerésztiszt a kolozs­vári egyetemen kezdett tanul­ni, itt sajátította el magyar diákok társaságában nyelvün­ket és megszerette a magyar irodalmat. A hajó orra lassan fordult és széles félkört rajzolva indult vissza a kikötő felé. Nemsokára feltűnt a tengerészkaszinó im­pozáns barokk épülete és mel­lette Eminescu, a nagy román költő alabástrom szobra, aki a népek testvériségét hirdette és örökségként hagyta a késő utódokra. IV. Tizenöt kilométer hosszú sza­lag a híres Mamaia, a homok- plázs. Modern üdülők szakítják meg, közöttük is legszebb a Május 1. szálló, a csehszlovák szakszervezeti üdültetés köz­ponti szállója. Mintha csak oda­haza volnánk, lépten nyomon ismerős szavak duruzsolnak fü­lünkbe. Néhány száz méterre a hatalmas szállótól, a műút mentén kiterjedt sátorváros terül el. A sátorvárost a hely­beliek a kacagás városának is nevezik, mert innét sosem fogy ki a jókedv, öröm és nótaszó hallatszik kora reggeltől késő estig. Egy ifjú házaspárral itt ismerkedtünk meg. Osztrava környékiek voltak és mind a ketten a Klement Gottwald Vasműben dolgoznak. Három hetet töltenek itt a sátorváros­ban — mondották, majd gyor­san hozzátették, — vagyis in­kább a tengerben, mert a ten­ger az csodálatos. — Szóval, az úgy van, — ma­gyarázta a csillogó szemű Ji- rina — hogy a „fiám“ után megvárjuk a napkeltét, amely gyönyörű a tenger felett. Amint felbukkan a vörös napkorong, egy hosszú sugár csillan a vi­zen, majd egyre vastagodva, egyre terjedelmesebben, egé­szen a partig nyúlik. Akkor van reggel. — És azután jól megfürdünk. — Hajnalban? Nem hideg? — Legalább 22 fok ilyenkor is! Fürdés után hazamegyünk és alszunk nyolcig, utána reg­gelizünk és vissza a tenger­partra. Ott is lehet aludni — nemigaz ? A vitát nem folytathattuk tovább, mert Jirinát és Zdene- ket ebben a pillanatban „indiá­nok“ fogták körül és különbö­ző nyelven, különböző harci jelszavakat hangoztatva, gyors rohanással maguk után von­szolták a vízbe. Adtentione, adtentione, — szólalt meg ebben a pillanatban a hangszóró és közölte a ma- maiai meteorológiai állomás je­lentését: szélsebesség 2 méter másodpercenként, a víz hőmér­séklete 24 fok, a levegőé 38 fok a homok felett. V. Amintire della mare — hal­lottam fejem felett a harsány kiáltást és bizony felébredtem délelőtti szunyókálásomból az eforiai plázson. A dallamos román szavakat egy erősen borízű hang csökö­nyösen ismételte, és én arra gondoltam, jó lenne tudni mit jelent. Oda is fordultam napozó szomszédnőimhez és megkér­deztem orosz nyelven, mit is jelent ez az amintire, mert a maré szót ismertem. Maré, mo­re, meer, minden nyelven ten­gert jelent. Emléktárgyakat árul az öreg — magyarázta csokoládébarná­ra sült szomszédom, egy fiús frizurájú fiatal lány. Így ismer­kedtünk meg. Patricia Radu — mert így hívták a kislányt, kitüntetéssel végzett a bukaresti műszaki fő­iskola vegyészmérnöki karán és már megvan a munkahelye is, a ploesti olajkombinátba ke­rül. Különben Sibiu-Nagysze- benben lakik édesanyjával, aki­nek ő az egyedüli támasza. Ki­csit túl fiatalnak tűnt ehhez a komoly magyarázathoz, ezért a biztonság kedvéért megkérdez­tem. — Mondja Patricia, hány éves is maga tulajdonképpen. — Huszonkettő — mondta büszkén. A kis vegyészmérnök Patri­cia, a román ifjúsági szövetség aktivistája kitűnő tanulmányi és mozgalmi munkássága ered­ményeként került Eforiába üdülni, mielőtt megkezdi mun­káját Ploestiben. Azóta néhány hét múlott el és még mindig fülemben csen­dül a kiáltás: Amintire della mare. És nyomában felrajzanak a nyár emlékei. (Vége)

Next

/
Thumbnails
Contents