Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-28 / 44. szám
Gyászmiséröl Csang Kaj-sekhez Roberts kapitány, a 7. flotta 186-os számú rombolójának parancsnoka elsápadt, amikor a borítékba rejtett parancsot elolvasta. Azután reménytelen ■mozdulattal megvonta a vállát és behivatta helyettesét. Néhány óra múlva a romboló — egy másik hasonló hadihajóval és egy partraszállási bárkával nyomában — elindult Kimoj szigetének partjai felé, hogy végrehajtsa az utóbbi két hét legsúlyosabb provokációját. Öt óra hosszáig cirkált a 186-os romboló a parti vizeken. Azután Roberts kapitány visszatért, néhány újabb ősz hajszállal halántékán. A kínai partvédő ütegek válasza nem késhetett sokáig ... Ugyanazon a napon az angliai Brize Norton repülőgép-támaszpontról magasba emelkedett egy különrepülögép: rövid angliai kitérő után Dulles amerikai külügyminiszter tartott Tajvan felé; a pápa lelkiüdvéért rendezett gyászmiséről egyenesen Csang Kaj- sekhez. Roberts kapitánynak persze erről fogalma sem volt — de a két esemény mégis összefüggött. A 186-os rombolónak és kíséretének azért kellett öt óra hosszat cirkálnia Kimoj vizein, hogy Dulles és Csang Kaj-sek tajvani tárgyalásainak idejére „megfelelően feszült légkör" uralkodjék. MI VAN A STATE DEPARTMENT PADLÄSÄN? Miért volt erre szükség? A Washington Post a külügyminiszter elutazásának előestéjén ezt írta: „Dulles azért utazik Tajvanra, hogy elűzzön a külügyminisztérium padlásáról két kísérteiét“. Az egyik kísértet, amely az elnök, a külügyminiszter és általában az egész Köztársasági Párt álmait megbolygatta: a köztársaságpárti távol- keleti politika kudarcának veszélye a novemberi szenátusi választások előtt. A másik kísértet: e politika egyik legfontosabb helyi támaszának, a Csang Kaj-sek rezsimnek gyors széthullása. Az utóbbi két hét alatt Amerikában szinte politikai orkánná dagadt már az a követelés, hogy a kormány másszon ki végre a parlamenti szigetek csapdájából és ne láncolja magát feltétel nélkül Csang Kaj-sek legelszántabb és legagressziívabb követőihez. Hasonlóképpen erősödött a nyomás ebben a két hétben az amerikaiak szövetségesei, mindenekelőtt Anglia oldaláról is. Ekkor azonban kiderült, hogy az amerikai külügyminisztérium padlásának két kísérteiét furcsa kapcsolat fűzi egymáshoz. Mihelyt a korábbinál némileg hajlékonyabb manőverekbe kezdett Washington — azonnnal inogni kezdett a tajvani rezsim. Csang Kaj-sek és követői nemcsak Tajvan népével állnak szemben, önmagukban sem egységesek. A New York Herald Tribune a közelmúltban nagy cikket írt „Az ifjú törökökről“, azaz Csang Kaj- sek környezetének fiatalabb tagjairól. Ezek kilátástalannak bélyegzik. Csang Kaj-sek merev és agresszív politikáját és nem a népi Kína elleni harc folytatására és száműzetésük állandósítására törekszenek, hanem hajlanak valamiféle kompromisszum felé. CSANG KAJ-SEK DULLES LÁTOGATÁSAI KÖVETELI... Ez a magyarázata annak, hogy Csang Kaj-sek valósággal „felüvöltött", mihelyt Washingtonban csak egy pillanatra is felmerült a partmenti szigetek esetleges kiürítésének lehetősége, ö követelte Dulles látogatását, hogy belső ellenzékével szemben megerősítést nyerjen. Dullesnek lépnie kellett, s úgy látszik, ebben a pillanatban Csang Kaj-sek rezsimjé- nek gyors és látványos megerősítése volt a fontosabb. Ehhez persze olyan légkör kellett, amely elfogadtatja az agresszív politikát a washingtoni ellenzékkel. Ezért kellett a 186-os számú rombolónak provokációra indulni a kimoji vizekre azokban az órákban, amikor Dulles repülőgépe Tajvan felé száguldott. í-ei-) A z Egyesült Államok újabb provokációja ismét feszültté tette a távol-keleti helyzetet. A Kínai Népköztársaság azzal a feltétellel szüntette be két héttel ezelőtt7 Kimoj ágyúzását, hogy az Egyesült Államok hajói nem kísérik többé a csangkejsekista konvojokat és nem hatolnak be a kínai parti vizekre. Mint az Cj-Kína jelenti, október 19-én az Egyesült Államok egy partraszállásra használt hajója, valamint három rombolója hatolt be a kimoji vizekre. Ezeket a hajókat a tajvani hatóságok katonai kíséretül használták fel. A Kínai Nép- köztársaság által a kérdés békés rendezése céljából nyújtott lehetőséget a csangkajsekisták az Egyesült Államok segítségével arra igyekeztek felhasználni, hogy kiszélesítsék agresz- sziójukat és megvalósítsák a Csang Kaj-sek klikk által sürgetett „offenzívát a kínai szárazföld ellen“. Erre a súlyos provokációra a Kínai Népköztársaság kénytelen volt azzal válaszolni, hogy érvénytelenítette az ágyúzás megszüntetésére vonatkozó parancsot. A legújabb események hátterére jól rávilágít Csang Kaj- sek október 17-i nyilatkozata a New York Times tudósítójának. Ebben a nyilatkozatban — amelyet az Oj-Kína hír- ügynökség is ismertet — Csang Kaj-sek kijelentette: nem ért egyet a New York Times október 16-i cikkével, amely sürgette kimoj és Macu kiürítését. Mint mondotta, „úgy látszik, az Egyesült Államok bizonyos köreiben az a vélemény alakult ki, hogy a nacionalista kínai fegyveres erőket ki kell vonni a partmenti szigetekről, Tajvan és a Penghu-szigetek megerősítése érdekében“. Csang Kaj-sek megjegyezte, hogy ez nagyon súlyosan hatna Tajvanon a hangulatra. Egy ausztráliai újságírónak adott nyilatkozatában Csang Kaj-sek hangoztatta: „Nem lesz semmi sem a csapatok kivonásából, sem a kibékülésből.“ A mi az Egyesült Államok tényleges szándékait illeti, a partmenti szigetekkel kapcsolatban és a tajvani kérdés békés rendezését illetően, arról az US New Agency jelentései adnak némi ízelítőt. Ezekből a jelentésekből kiderül, hogy az utóbbi két hétben az Egyesült Államok eszeveszett lépésekre szánta el magát: meggyorsította az irányított rakétalövedékek, repülőgépek, tankok, ágyuk és más katonai felszerelések szállítását a csangkajsekista klikknek. Ezek a hírek nem váltottak ki valami nagy lelkesedést az Egyesült Államok szövetségeseiből és különösen Londonban okoztak nyugtalanságot. Az AFP jelentése szerint londoni körökben korábban arra számítottak, hogy Dulles ráveszi a csangkajsekista vezetőket a partmenti szigetek kérdésének reális megoldására. Mint a hírügynökség megjegyzi, a brit kormány szívesen venne egy kompromisszumos rendezést ebben a kérdésben, mivel a jelenlegi helyzet csak arra alkalmas, hogy tovább gyöngüljenek az Egyesült Államok pozíciói a Csendes-óceán nyugati térségében. Makariosz terve A Párizsban tartózkodó Ave- roff görög külügyminiszter kedden találkozott Spaakkal. A találkozó célja, hogy a ciprusi kérdés kompromisszumos megoldására kerekasztal-értekezle- tet hívjanak össze. Miközben a NATO-val folynak a tárgyalások a ciprusi kérdésben, Makariosz érsek kifejtette tervét Ciprus függetlenségének elnyeréséről. 1. Ciprus hét évi időszakra belső autonómiát kapna és ezen idő alatt továbbra is Anglia kezében lenne az irányítás külpolitikai és védelmi kérdésekben. Hét év után kihirdetnék a sziget függetlenségét. 2. Ezt a státust — a belső autonómiát — az ENSZ-nek el kellene ismernie. 3. Görögország és Törökország az ENSZ-ben kötelezettséget vállalna azért, hogy örökre lemond területi követeléseiről Cipruson. 4. Makariosz érsek a ciprusi görögök nevében maga hagyná jóvá azt a tervet, amelynek értelmében Ciprus lemondana a Görögországgal való egyesülésről. Törökországnak le kellene mondani a sziget felosztására vonatkozó követeléséről. A New Chronicle tudósítója kérdést tett fel egy Ciprusra vonatkozó kerekasztal-értekez- let megtartásának lehetőségéről. Makariosz így, válaszolt: „Ha az értekezletre sor kerül — Brüsszel vagy Róma látszik a legesélyesebbnek az értekezlet színhelyéül — részt fogok venni a ciprusi görögök más képviselőivel, valószínűleg a sziget polgármestereivel együtt. Román párt és kormányküldöttség hazánkban A Gheorghiu-Dej vezetésével Prágába érkezett román pártós kormányküldöttség tanácskozást folytatott Novotny köz- társasági elnökkel, Siroky miniszterelnökkel, Ludmila Jan- kovcová helyettes miniszterelnökkel, Václav David külügyminiszterrel, D. Hendrichhel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága politikai bizottságának tagjával és 0. Simúnekkel, az Állami Tervbizottság elnökével. A megbeszélések a két ország kapcsolatai további elmélyítésével összefüggő kérdésekről szólnak. Ghani diák A Frankfurter Rundschau című nyugat-német újság írja. hogy a nyugat-berlini orvosi egyetem rektora, von Mikulicz Radeck egy alkalommal diszkréten félrehúzta az egyetemen tanuló Samuel Kvesi Dadze Arthur nevű ghanai, tehát fekete bőrű diákot, s azt tanácsolta neki, hogy ezen a napon ne vegyen részt a gyakorlati oktatáson, mert: „Színes bőrű nem lehet jelen, amikor egy fehér asszony szül.“ A professzor azóta — diplomáciai nyomásra — bocsánatot kért a diáktól, mondván nem akarta megsérteni, csak „páciensnőit kívánta óvni a lelki megrázkódtatástól.“ A Frankfurter Rundschau cikkben is foglalkozott ezzel az, úgy látszik, nem egyedülálló esettel. Arról ír, hogy Göt- tingenben külön diákotthont akarnak építeni a Nyugat-Né- metországban tanuló ázsiai és afrikai fiataloknak, így megvédeni őket a faji természetű sértésektől. A lap, amelyet méltán felháborít a faji gyűlölet, nem helyesli ezt a tervet — gettónak nevezi a tervezett diákotthont. Megoldásul inkább azt ajánlja, hogy létesítsenek a párizsi Cité Universitaire mintájára nagy közös diákvárost. Egy diákváros persze kitűnő dolog, de nem hisszük, hogy ezzel meg lehet oldani a dolgot, s kiirtani a hitleri idők fajgyűlölő hagyományát sok ember leikéből. A légkört kellene ehhez megváltoztatni, és keményen lecsapni azokra az emberekre, akik még ma is ápolják, szítják a hitleri idők hagyományait. Sokan mondják ezt a világon. Az angol Daily Mirror éppen tegnap írta a nyugatnémet államelnök Londonba érkeztekor: „Fogadjuk udvariasan Heuss professzort, de a jó modor nem moshatja el azt, hogy őnáluk még most is védik a nácik ezreit, azokat, akik haláltáboro- kat vezettek: a legnagyobb bűnösök hordáját, akiket a világ valaha is ismert!“ A lenini Komszomol küldöttségének tagjai, akik hazánkban folytatják tanulmányaikat e hó 16-án meglátogatták a CSISZ prágai vezetőségét, hogy megtárgyalják a prágai iskolákban felmerülő nevelési kérdéseket. Képünkön N. S. Rodinová, a lenini Komszomol küldöttség vezetője a gazdasági főiskola hallgatóival beszélget. A nyugatnémet bankárok kongresszusáról. Köln a/R-ban a múlt héten több mint 700 nyugatnémet bankár kétnapos konferenciára jött össze és a régi hagyományok értelmében jogaikat hangoztatják. A kongresszus' vezető személyeségei mind Adenauer tanácsadója. Képünkön Pherdemenges bankárt látjuk, aki 20 év után újból megjelent a bankárok kongresszusán. v//////zw//////////////////////////w/////////////^^^^^^ HORVÁTH LÁSZLÓ: ROMÁNÍAI ÚTIJEGYZETEK ín. A hajókürt figyelmeztetően búgott a révkapitányság motorosnaszádjai felé, amelyek keresztül-kasul szelték a vizet és gyors mozgásuk révén gyakran az utunkba kerültek. Lassan elúsztunk a Tisza magyar tengerjáró mellett, amely éppen befejezte a rakodást és tartóköteleit vonta be. Útra készült. A nagy világítótorony mellett két piros jelzőbólya között futottunk ki a nyílt tengerre. A hajó orra ütemesen merült a hullámok közé és emelkedett ki onnan, miközben enyhe hintázó mozgást észleltünk. A pionírok nem zárkóztak el tőlem, kitárultak mint a tenger, amelynek végtelen arányaiban játékszerként himbálózott a kis fehér hajó. Alece, ez a hatalmas szál fekete legény a konstanzai olajfinomító ifjúmunkása önként vállalkozott a pionírok kísérésére, így tölti szabadságát. A karcsú Éva főiskolás, Craiova környékéről való. — De hisz akkor mi szomszédok vagyunk — sütöttem ki, mert én is Duna-melléki vagyok! A távolban fehér vitorla — hangzott a kiáltás a hajó orra felől. Mindegyikünk arra tekintett és csakugyan: az egyre erősödő délkeleti szelek szárnyán kétánbócos fehér vitorla suhant felénk. A román tengerészeti iskola hajója — adta meg a felvilágosítást a hajótiszt, akinek parancsára néhány másodperccel később színes zászlók röppentek a főárbócra és köszöntötték az iskolahajót. Jachtunk a Neptun 12 csomós sebességét teljesen kifejtve száguldott előre, valamerre, ahol a távolban a Krím-félszi- getet sejtettük. A kormánykerék tengelye előtt beépített hatalmas kompasz a délkeleti irányt tájolta és a kormányosok engedelmesen követték a megadott irányt. — Hej, de jó lenne — szólalt meg a kis feketehajú vezető lány, — ha most a Krímbe mehetnénk. A hajóstiszt komolyan felelt rá. — Szevasztopol még 260 kilométerre van tőlünk — mondta — és tréfásan magyar szavak tolultak ajkára, melyekkel meglepett bennünket: „Ne nézz hát vágyaid távolába, egész világ nem a .mi birtokunk.“ Vörösmarty gyönyörű sorai egy román tengerésztiszt ajkáról a Fekete-tengeren! Életem egyik legszebb élményeként könyvelem el. A fiatal tengerésztiszt a kolozsvári egyetemen kezdett tanulni, itt sajátította el magyar diákok társaságában nyelvünket és megszerette a magyar irodalmat. A hajó orra lassan fordult és széles félkört rajzolva indult vissza a kikötő felé. Nemsokára feltűnt a tengerészkaszinó impozáns barokk épülete és mellette Eminescu, a nagy román költő alabástrom szobra, aki a népek testvériségét hirdette és örökségként hagyta a késő utódokra. IV. Tizenöt kilométer hosszú szalag a híres Mamaia, a homok- plázs. Modern üdülők szakítják meg, közöttük is legszebb a Május 1. szálló, a csehszlovák szakszervezeti üdültetés központi szállója. Mintha csak odahaza volnánk, lépten nyomon ismerős szavak duruzsolnak fülünkbe. Néhány száz méterre a hatalmas szállótól, a műút mentén kiterjedt sátorváros terül el. A sátorvárost a helybeliek a kacagás városának is nevezik, mert innét sosem fogy ki a jókedv, öröm és nótaszó hallatszik kora reggeltől késő estig. Egy ifjú házaspárral itt ismerkedtünk meg. Osztrava környékiek voltak és mind a ketten a Klement Gottwald Vasműben dolgoznak. Három hetet töltenek itt a sátorvárosban — mondották, majd gyorsan hozzátették, — vagyis inkább a tengerben, mert a tenger az csodálatos. — Szóval, az úgy van, — magyarázta a csillogó szemű Ji- rina — hogy a „fiám“ után megvárjuk a napkeltét, amely gyönyörű a tenger felett. Amint felbukkan a vörös napkorong, egy hosszú sugár csillan a vizen, majd egyre vastagodva, egyre terjedelmesebben, egészen a partig nyúlik. Akkor van reggel. — És azután jól megfürdünk. — Hajnalban? Nem hideg? — Legalább 22 fok ilyenkor is! Fürdés után hazamegyünk és alszunk nyolcig, utána reggelizünk és vissza a tengerpartra. Ott is lehet aludni — nemigaz ? A vitát nem folytathattuk tovább, mert Jirinát és Zdene- ket ebben a pillanatban „indiánok“ fogták körül és különböző nyelven, különböző harci jelszavakat hangoztatva, gyors rohanással maguk után vonszolták a vízbe. Adtentione, adtentione, — szólalt meg ebben a pillanatban a hangszóró és közölte a ma- maiai meteorológiai állomás jelentését: szélsebesség 2 méter másodpercenként, a víz hőmérséklete 24 fok, a levegőé 38 fok a homok felett. V. Amintire della mare — hallottam fejem felett a harsány kiáltást és bizony felébredtem délelőtti szunyókálásomból az eforiai plázson. A dallamos román szavakat egy erősen borízű hang csökönyösen ismételte, és én arra gondoltam, jó lenne tudni mit jelent. Oda is fordultam napozó szomszédnőimhez és megkérdeztem orosz nyelven, mit is jelent ez az amintire, mert a maré szót ismertem. Maré, more, meer, minden nyelven tengert jelent. Emléktárgyakat árul az öreg — magyarázta csokoládébarnára sült szomszédom, egy fiús frizurájú fiatal lány. Így ismerkedtünk meg. Patricia Radu — mert így hívták a kislányt, kitüntetéssel végzett a bukaresti műszaki főiskola vegyészmérnöki karán és már megvan a munkahelye is, a ploesti olajkombinátba kerül. Különben Sibiu-Nagysze- benben lakik édesanyjával, akinek ő az egyedüli támasza. Kicsit túl fiatalnak tűnt ehhez a komoly magyarázathoz, ezért a biztonság kedvéért megkérdeztem. — Mondja Patricia, hány éves is maga tulajdonképpen. — Huszonkettő — mondta büszkén. A kis vegyészmérnök Patricia, a román ifjúsági szövetség aktivistája kitűnő tanulmányi és mozgalmi munkássága eredményeként került Eforiába üdülni, mielőtt megkezdi munkáját Ploestiben. Azóta néhány hét múlott el és még mindig fülemben csendül a kiáltás: Amintire della mare. És nyomában felrajzanak a nyár emlékei. (Vége)
