Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-10-21 / 43. szám
mm/Kíimn Sedliacka Duhován A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója és a CSISZ III. országos kongresz- szusa előtti időszakban az alapszervezetek százai tárgyalják meg a CSISZ KB levelét. Ezer és ezer fiatal kapcsolódik a vitába és csak a levél tartalmának megvitatása után válik sok fiatal előtt világossá, hogy mi még a tennivaló alapszerveze- tükben. Ezért hangoztatják lépten nyomon a CSISZ-tagok, milyen nagy segítséget jelent a CSISZ KB levele az alapszervezetek tevékenységének további megjavításánál. A Sedliacka Dubová-i alapszervezetben nemrég vitatták meg a nagy fontosságú levelet. Az alapszervezet elnöke ismertette a fiatalokkal a levél tartalmát és utána következett a vita. Ilyen élénk vitára ritkán adódik alkalom a községben. A fiatalok úgy érezték, hogy nekik szól a levél, nekik íródott. Párhuzamot vontak az alapszervezet tevékenysége és a levélben írt irányelvek között, s rájöttek, hogy még igen sok a tennivalójuk a kultúrmunka terén is. Elhivatottságot éreznek. hogy falujuk további kulturális fejlődését és szépítését előmozdítsák. Ezért elhatározták, hogy minden egyes fiatal 48 órát dolgozik le a község parkosításánál. Még a CSISZ III. kongresszusa előtt megszervezik a színjátszó csoportot, hogy a hosszú téli estéken tanulságos színdarabokkal szórakoztathassák a falu lakosságát. Több tudományos tárgyú előadást is tartanak és mintaszerűen vezetik a politikai iskolázást. A politikai iskolázás által kívánják elmélyíteni a fiatalok politikai tudását és érdeklődését a nemzetközi események iránt. Olvasókört is szerveznek, mert a CSISZ KB levelének megvitatása alkalmával arra is rájöttek, mennyire fontos a Fucsík jelvényszerző mozgalom fejlesztése. Az olvasókörökben nemcsak azokat a könyveket tanulmányozzák át, amelyek okvetlenül szükségesek a Fucsík-jelvény megszerzéséhez, hanem más érdekesebb könyvekről is vitaesteket rendeznek. Az ilyen irodalmi estékre meghívják a falu lakosságát is. Az idősebbek igen jó szemmel nézik, hogy a fiatalok komoly munkába fogtak, és iparkodnak segítséget nyújtani, hogy a fiatalok a CSISZ KB levelének szellemében vezessék alapszervezetü- ket. Olvasóink írják ÜNNEPRE KÉSZÜLNEK EGY ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSRŐL JöL ZÁRULT AZ ÉV A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulójának megünneplésére készülődnek az őrpsi fiatalok. Hogy méltóképpen ünnepelhessenek, komoly munkát fejtenek ki a közösség javára. A faluszépítési akcióból is derekasan kiveszik részüket. Vállalták, hogy az EFSZ-en 600, a falu szépítésénél pedig 300 órát dolgoznak. A vállalások teljesítéséből legjobban Máté István, Zsíros József, Lejko László és Maksi Sándor veszik ki részüket. HOROSZ ÁRPÁD, őrös. A kassai felsőipariskolában is megtartották a CSISZ évzáró gyűlését. A gyűlésen résztvett a tanári kar egy része is. Megvitattuk az elmúlt év hibáit és az alapszervezet vezetőségének munkáját. Tavaly különösen a kulturális tevékenység és a sport terén értünk el szép eredményeket. Az újra megválasztott vezetőség közölte azt a tervet, amely a következő évben a CSISZ-tagokra vár. Nagy mértékben javítjuk az alapszervezet működését és a tanulásban is jó eredményeket érünk el. DUB’AI LAJOS Kassa. A tornaijai magyar tannyelvű 11 éves középiskola CSISZ- szervezetének évzáró taggyűlésén igen érdekes vitafelszólalások hangzottak el. Barczi László ünnepi beszámolójában rámutatott, hogy az eszmei nevelés terén szép eredményeket értünk el, de a faliújságot sokkal jobban kellett volna szerkeszteni. Kulturális téren is kimagasló eredményeink vannak. Főleg a tánccsoportot és a zenekart kell megdicsérni. A sporttevékenységben Simon Sándor és Ulják Mária nyújtottak legjobb teljesítményt. BATTA GYÖRGY, Tornaija. ÍGY TAKARÉKOSKODNAK A kassai fűtőház CSISZ-szer- vezete az építés szakaszán a szocialista verseny kiszélesítését vette tervbe. Így az „ifjúság millióiért“ mozgalom kere^ tén belül 50 000 koronát takarítanak meg az év végéig. A fiatal mozdonyvezetőket pedig megnyerik a túlsúlyos vonatok vontatására és így 2200 tonna rakományt szállító vonatok közlekednek majd a kassai fü- tőházhoz tartozó 'vasútvonalakon. MÉSZÁROS GYULA, Kassa. KOMSZOMOL HÉT A Komszomol megalakításának 40. évfordulója alkalmával a CSISZ bratislavai városi bizottsága október 28-tól november 2-ig Komszomol hetet rendez. Az ünnepségek, díszelőadások a Kultúra és Pihenés Parkjában folynak majd le. A Komszomol hét megrendezéséből tevékenyen veszik ki részüket a bratislavai pionír szervezetek, az üzemek, vállalatok, hivatalok és iskolák CSISZ-szervezetei és minden CSISZ-tag. * A Komszomol hetet október 28-án délután nyitják meg a Kultúra és Pihenés Parkjában. Ettől kezdve délutánonként beszélgetéseket tartanak a Komszomolról és előadásokat a , szpvjet fiatalok életéről, ifjúsági mulatságokat, filmvetítéseket rendeznek a fiatalok nagyszámú részvétele mellett. A Komszomol hét november 2-án fejeződik be. Ezen a napon a délelőtti órában bemutatják a „Kortársak Leninről“ című szovjet filmet és megbeszélést tartanak a film tartalmáról. Délután nagyszabású ifjúsági bált rendeznek, az esti órákban az ifjúsági mulatságot pedig a Komszomol dicsőségéről tartott beszélgetéssel tarkítják és Komszomol estet rendeznek gazdag kultúrprogrammal. Szép este volt O ldalfalára leszállt az est. Az EFSZ-tagok hazafelé igyekeztek a mezőről. A fiatalok lépte valamivel gyorsabb volt, mint máskor, mintha valahova vagy valamire készülnének. Készültek bizony már egy hete a mai estére, az iskolában megbeszélést tartanak „A komszomol « dicsőség útján"-ról. Az óra mutatója lassan a hét óra felé közeledett, mire azonban túlhaladta volna egy pár perccel, az oldalfalai iskola padjai megteltek fiatalokkal, hogy a gyermekek helyett egy estén át ók tanuljanak a Komszomoltól. A teremben jelen volt a CSISZ alapszervezetének mind a 25 tagja, sőt az idősebbek közül is többen eljöttek, hogy megnézzék, meghallgassák, mit főznek, terveznek a fiatalok. Grajzer Ilona, az alapszerve- vet elnöknője már napokkal előbb készült az előadásra, azért, hogy minél jobban tolmácsolhassa a Komszomol harcos útját, eredményeit, jól felkészülve az előadásra, hogy az oldalfalai CSISZ-tagokkal megismertesse a Komszomol munkamódszereiből leszűrt tapasztalatokat. Ez sikerült is. A jelenlevők nagy érdeklődéssel hallgatták az előadást, melyet élénk vita követett. A Komszomol munkáját igyekeztek a maguk munkájával összehasonlítani, s kitűnt, hogy bizony elég javítani való van az oldalfalai alapszervezet tevékenységén is. A jelenlevők megígérték, hogy a Komszomolról nemcsak beszélnek, de igyekeznek úgy dolgozni, ahogy azt az előadásból hallották. Elhatározták, hogy más alkalommal is elbeszélgetnek a Komszomolról és október 29-re a Komszomol megalakulása 40. évfordulójának tiszteletére kultúrműsort készítenek elő. NÉMETH JÁNOS A BATTYÄNYI CSISZ-szerve- zete is értékes kötelezettségvállalást tett a CSISZ III. kongresszusának tiszteletére. Elsősorban a cukorrépa betakarításánál segédkeznek minden erejükkel, s azután a rétek és legelők javításánál is 300 órát dolgoznak. Rendbehozzák a kultúrházat is, hogy fellendítsék a kultűréletet. Az Októberi Forradalom 41. évfordulójának tiszteletére már a rendbehozott kultúrházban szórakoztatják a falu dolgozóit. HORVÁTH LÁSZLÓ: Romániai útijegyzetek * Eforie török nevű tengerparti fürdőhely. Ott, ahol a Fekete- tenger partvidéke elsétál Romániából, hogy meleg, puha homokjával Bulgáriát ölelje, a fehér Konstanzától délre fekszik a három testvérváros: Eforie, Vasile Roaita és Mongólia. Ha Eforieból a kiváncsi üdülő dél felé halad < a tengerparti müút mentén, az úttól jobbra hatalmas tó nyaldossa a töltés lankáit, az úttól balra a tenger. Két víz között haladunk, friss sós fuvolát űzi el a 40 fok Celsius bágyasztó má- konyát. Kurta, furcsa nevet adtak a még 80 éve itt basáskodó török hódítók e hatalmas tónak: Tekír-Gyol. Tekir állítólag egy basa neve volt, aki ezen a vidéken basás- kodott, temérdek janicsár testvérrel övezve és az élesre fent szandzsákok árnyékában élvezte a hódítók földt gyönyöreit, egészen addig, míg... De erről majd később. Öreg emberek mesélik, hogy ennek a hírhedt te- kírnek volt egy, még a gazdájánál is okosabb szamara. A szamárnak persze négy lába volt, mégis egyszer megbotlott. Mégpedig olyan szerencsétlenül, hogy lábát törte. Tekír a tarfejű kegyetlen helytartó a tóba dobatta az immár használhatatlanná vált hűséges csacsit és a partról rviönyőrködött az érdekes műveletben. Lphet, hogy igaz, lehet, hogy nem, tény az, hogy a tó azóta is a Tekír nevet viseli. Tekír-Gyol. Tekír tava. És az is elvitathatatlan tény, hogy a tó vize gyógyító erejű. II. Mi köze hát a furcsa nevű tónak a Vasile Roaita-i gyerekekhez? Mint már említettem, a tengerparti műúton haladtunk dél felé. Alig hagytuk el Efoire 5 kilométer hosszú homokstrandját, a tengerparton gyönyörű ötemeletes nyaralók vonják magukra a figyelmet. De nincs idő sokáig bámulni e fehér csodákat, mert az úton velem szemben nótaszó harson, s a Bandiéra Rossa-t, s régi olasz forradalmi dalt dalolják. Egyre közelebbről hangzik és én önkénytelenül is helyet adok a bátran és gyorsan közeledő kis daloló csapatnak, mely mint egy látomás halad el mellettem. Néhány lépéssel a csapat után két kékinges fiatal férfi és egy lány követi az elölhaladókat. Felismerem a vezetőt. Megkérdezem tőlük, hova mennek. — Kirándulunk! — hangzik a válasz. Konstanzába és Mamaiára.' — Decsak nem gyalog? — tréfálkozom a készségesen felel- getö fiatalokkal, tudván, hogy ez az út jó 20 kilométeres lehet! — Ebben a hőségben? — értik el a tréfát, és ebben a pillanatban azúrkék társasgépkocsi tűnik fel az úton, arra mutatnak. Íme a megmentőnk! — nevetnek a húsz évesek felszabadult kacagásával és a sudár lányka, a Román Népköztársaság eleven szép reklámfa már invitál is kedves, közvetlen módon: tessék, tartson velünk. Lehetetlen volt visszautasítani és néhány perc múlva teljes sebességgel rohant velünk a nyitott busz Konstanza felé. Konstanzában fehérruhás forgalmisták irányítják kocsinkat a festőin szép szűk, kanyargó utcák útvesztőiben. Erkélyfolyosók, törökstílusú villák, modern üzletházak egymásra épített öreg bérházakkal váltakoznak, s az üzletekből csak úgy özönlik a sok ember. Fehér ing, könnyű vászonruha erre a divat, tarka lenge selymekbe öltözött asszonyok, szalmakalapos gyermekek járnak-kelnek és persze lépten nyomon tengerész. Apró tereken kis teraszos kávéházakból harmonika elnyújtott hangja szűrődik felénk, és a házakon öklöm- nyi betűkkel mindenütt feliratok köszöntik az érkezőt: Éljen a Román Népköztársaság. — Nézzétek, ott az Ardeál! — kiáltott fel mellettünk egy kisfiú és szemei égtek a felismerés lázában. — Nini, tényleg az Ardeál — sóhajtották a kis ajkak és táguló szemmel köszöntötték a hajót, amelynek árbocán a „Navrom" zászlaja lengett. — Te idevalósi vagy? — kérdeztem a kisfiút, csodálkozva a tájékozottságán. Kis barátunk, Mitra Berescu sohasem látta még a tengert, sem a kikötőt, sem az Ardeált. — Shigisoarai vagyok — mondotta. Ügy látszik nagyon értelmetlenül nézhettem rá, mert többször elismételte ezt a neszen kimondható nevet. Ismeretlen csengésű volt a helységnév, de ekkor Mitra lelkendező hangon új szót csatolt hozzá, amelytől egyszerre világosság gyúlt agyamban: Shigisoara ... Petőfi... Hát persze, Segesvár. Az utolsó hely, ahol látták á nyomave- szett Petőfit. A kis román fiú odafordult társaihoz és magyarázni kezdett valamit, a mondottakból gyakran csengett ki Petőfi neve. Amikor az autókár megállt egy téren, amelynek hátterében hófehér karcsú minaret tornyosult, többen belémkaroltak és vonszolni kezdtek a tér közepén álló szobor félé. Popa Jones- cu, Mitra barátja volt a legtevékenyebb köztük. Széles kézmozdulatokkal magyarázta, a magas alapzaton tógába burkolt bronzalakra mutatva: Ovidius ... Petőfi! Ezt nyomban megértettem. A kis Popa egyszerűen a költő szót helyettesítette Petőfivel és így mutatta be nékem a nagy latin költő szobrát, akit Augusztus császár ide az ókori Tomisba, a mai Konstanzába száműzött, hogy itt, a világ végén elfelejtse szerelmét, a császár leányát, akire nem volt szabad szemet vetnie. Mitra, Popa és a többiek többször körülsétálták a szobrot, jól megnézték minden oldalról, hogy ellenőrizzék mindazt, amit vezetőiktől hallottak. Utána gépkocsink befordult a kikötő kapuján és a mólóhoz vitt bennünket, ahol hófehér rézkorlátos zászlódíszes karcsú yacht várt ránk. Finom vonalú kecses orrán szikrát hánytak a betűk: Neptun! És a yacht lassú brummogás- sal úszott ki velünk kelet felé. (Folytatása következik) Hangos a hegyoldal • • • A z ősz a leg-- f*- gazdagabb s egyben a legvidámabb évszak. Különösen o’.van falun szép az ősz, ahol hegykoszo- rúzta síkság terül el és mind a sík földek, mind a hegt/oldal szinte tálcán nyűit ja a gazdag termést. Impozáns látvány, amint a reggeli , ködből kibontakozó hegy irányába áramlik a szüretelők hada. Hordók konganak, lovak nyerítenek, leányok, fiúk dalolnak, jó szüretet kívánnak egymásnak. Igazi életvidámság, gondtalanság fog el mindenkit, s csak arra gondolnak ilyenkor, mennyi must csurog jg, majd a hordókba s hány nap alatt forr ki az új bor. Ügy számítják ki, hogy akkorra érjenek fel a hegyre, amikor a köd eloszlik, bár még elég harmatos a szőlő levele. Ilyenkor kezdődik a szüret. Lányok, asz- szonyok hajolnak a tőkék mellé, éles késekkel vágják a mézédesre érett fürtöket s rakják a szüretelő edényekbe, puttonyokba. Az erősebb férfiak a színültig megrakott puttonyt elhordják, s bizony sokszor alig győzik a munkát. — Hej, lassabban már — kiáltják ilyenkor, — ti nem pihentek soha — mondják a szünetelőknek. De nem komolyan gondolják, mert nem bánnák, ha háromszor olyan gazdag tenne a termés, mint am.ilyen, bár az idei igazán jó volt. Telnek az állami gazdaságok és az EFSZ-ek kádjai, hordói. Szőlőtermelő vidéken, ahol az EFSZ-tagoknak a közös gazdálkodás jóvoltából jelentős szőlő- területük van, szintén vidám a szüret. így volt ez Muzslán is, ahol nem napokig, hanem hetekezdődík a szüret kig volt hangos a hegyoldal, nóta verte fel az egyébként csendes vidéket. Képeink is a muzs- lai hegy vidám sziiretelőiről készültek. Arról is előre gondoskodnak, hogy ú] bort ihassanak a szűre- teiök. Munka közben sok esetben komoly szakvitákat rendeznek az idei bor minőségéről, ízétől. Ha véget ér a szüret, visszanéznek a megkopasztott tőkékre, és olyan furcsának találják az utánuk maradt szegénységet. Ügy fest minden szőlőtő, mintha levetkőztették volna. De a „menyasszonyi ruha" már őrlésre, majd préselésre vár, hogy belülről melegítse az embert. Szüret után nemcsak sok lakodalmat tartanak, de egy vidám szüreti bált is rendeznek. _ Sok helyen, s amint a képről látjuk Muzslán is hagyományos szüreti felvonulással kezdődik a népmulatság. A felvonulást muzsikáló cigányok nyitják meg, utánuk a csőszlányok hatalmas szőlőkoszorút visznek. Szüreti bírót és bírónét is választanak, persze a fiatalok közül, mert ilyenkor az idősebbek háttérbe szorulnak. Amikor a fiatalok felvonuló csoportja a falut már végigénekelte, a szépen kidíszített helyiségben és ha jó idő van, a szabad ég alatt megkezdődik a tánc. A mulatságon azonban már az idősebbek is részt vesznek, és sokszor tüzesebben táncolnak, mint a fiatalok. Híresek a muzs- lai szüreti mulatságok, de jó minőségű az itteni bor is. Váljék a muzslaiak és valamennyiünk egészségére. Az utolsó puttony szőlő, de erre már isznak B. I. egyet. Vidám szüreti felvonulás, viszik a szőlőkoszorúi a muzslai lányok. v.
