Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-23 / 39. szám

laBEBaEBEEEEEBBEEEESBESEEBEEEBaEEEEEBEEEEESSEESEEBBaBEBEEEEsaEBEEai B _ ____ _______ __ Í a a a ín Egy nap Wiener Walter kastélyában a konferenciáról csak meg, MIRŐL TÁRGYALTAK A FIATALOK. sBEEBaEaEBBaaaBBBaBBEEBassEBaaaEBBaEBBaaEaaaaaaaBBBaBEaBEEBaaEEaBB ILYEN MÉG NEM VOLT gült meg azzal, hogy az Állami GOMBÁN Gazdaságban dolgozó tagjai el­_. . , , . sősorban is munkahelyükön ak­Bizony nem s ezt mindenki tívak. , került azután sor az elmondja, aki részt vett a CSISZ üzemi konferenc,a megszerve- gombai szervezetének évzáró zésére (s De a nevelő és konferenciáján. Pedig csak egy- a szervezé3i munkából szerű üzemi konferenciáról van szó. Vagy talán mégsem? Lehet- ttMfó'’1’ séges. Ezt igazolja talán az is, jTj&Fjl ... hogy a százötven meghívó ke- . vésnek bizonyult. De mit lehet tenni ilyenkor. A fiataloknak fiatalok közt a helye. Ahol százötven fiatal elfér, ott még mindig akad hely további húsz- '/ j&fsPiS huszonöt ember számára. Így csináltak itt is. Szék volt elég, csak kies t összébb kellett hú- zódni. De tartsuk be a rendet és vegyük csak sorjában az egészet. A cseh képzőművészet feje- delme szeptember 17-én töltöt­te be 85-ik életévét. Grafikai, festői művekben és monumen­tális munkákban gazdag alkotá­sa óriási terjedelmű és jelentő­sem. Nézzük sége túllépi országunk határait. Svabinsky, a nép igazi fia, morva földről szakadt el és Prága művészvilágában bonta­kozott ki rendkívüli tehetsége. Már fiatal korában figyelmet . keltett rajztehetségével. Képei ; a rajztudás mintaképe. A mes­ter életében nem találunk olyan i időszakot, amelyben tapogató- ; zott volna. Munkásságát nem oszthatjuk fel időszakokra, mű- i vészete hatalmas folyamként i elemi erővel hatol előre és ál- i landóan erősödik. Rendkívül sokoldalú, mesteri : módon ért az olajfestékhez, a szén- és tollrajzhoz, tájképe­ket, portrékat, virágokat és ál­latokat is fest. Müvei általáno­£ AZ IGAZGATÓNÁL Kiss István a gombai Állami Gazdaság igazgatója a legjobb korban lévő ember. Mozgékony­sága, barátságos természete ar­ra vall, hogy még mindig fiatal­nak érzi magát. Talán azért is érzi magát oly jól a fiatalok között, és bizonyára azért is viseli annyira szívén problémái­kat, nehézségeiket. Deszédéből k:érezni a felelősségtudatot. Nem kendőzi a hibákat, de fel­csillan a szeme, amikor eltávo­lításukról adhat jelentést, vagy éppen önmagának számolhat be, így tett beszélgetésünk folya­mán is. Elmondta, hogy volt idő, ami­kor a gazdaságot érintő külön­féle problémák bizony eléggé háttérbe szorították magát az embert. Erre egyébként nem szívesen emlékszik, de mint kommunista következtet a hi­bákból és egyre merészebbeket gondol, amire egyébként min­den oka megvan. Az üzemi pártszervezet, a Forradalmi Szakszervezet és a CSISZ feltét­len támogatását élvezi. Az üzem ifjúságáról különben nagyon bizakodóan beszél. Kü­lönösen lelkesen emlegeti a csákányi fiatalokat. Elmondta, hegy már csákányi működése idején az ottani gazdaság három munkacroporttal rendelkezett. Ezekből kettőt az ifjúság, egyet pedig az idősebbek alkottak. Ha szorult a kapca, mndig a fiata­lok segítettek. Példaként álltak az idősebbek előtt, ami bizony nem maradt Intés nélkül. Tet­szett nem, tetszett, az időseb­bek kénytelenek voltak számol­ni a valósággal. De Kiss elvtárs nem feledke­zik meg a fiatalok szakmai ne­veléséről sem. Az üzemi iskola eredményeként a traktorosok az év első felében 14 000 liter üzenrnyagot takarítottak meg. Jutalmul viszont 6500 koronát Az egykori kastély előtt a kon­ferencia küldötteinek egy lány­csoportja. A FORRADALMI SZAKSZERVE­ZET IS kiveszi részét. Kubovics László elvtárs, a Forradalmi Szakszer­vezet titkára az igazgatóság, a pártszervezet és a tömegszer­vezetek egybehangolt munkájá­ról nyilatkozott nagyon kedve­zően. Kubovics elvtársat csak egy bántja. Az ifjúság hangsze­reket kapott a szakszervezettől, és az a 8500 korona, amit a fia­talok taníttatására költöttek, még nem nagyon érezteti hatá­sát. Pedig a hangszerek első- rendüek és egy jő dzsesszzene- kar elsősorban is a fiatalok szó­rakoztatását szolgálná. De nem feledkezhetünk meg magáról kirkickk kkktrkk-k'kirirtrk 4c A k k wiener waiter oaro ur Kastélya bizonyára nem látott még ilyen lelkes fiatal sereget. A hajdani cselédek unokái már jóval a konferencia megkezdése előtt ellepték az óriási park sétá­nyait. Élénk csevegésük, mókázó jókedvük elfeledtette velük a múltat, és bizonyára kevesen gondoltak arra, hogy itt a szá­zados fák hús lombjai alatt egykoron csak a báró úr vendé­gei hallgathatták a madárfüty- työt, élvezhették a park szép­séget. De ne kalandozzunk oly messzire, hagyjuk a múltat, in­kább hallgassuk meq Tóth Sán­dort, a sámoti gazdaság üzemi szervezetének elnökét. Tóth Sándort sem várta terí­tett asztal, am kor ez év ápri­lisában leszerelt. Tizenkét tagú szervezete b'zony nem sok jóval kecsegtette, amikor újból elfog­lalta az elnöki széket. A tagdí­jak rendezetlensége és szerve­zetlenség fogadta. De azért ka­tona az ember, hogy megedződ­jön. így volt ő vele is. Annak ellené e, hogy az évzáró tag­gyűlést csak a szervezet pénz­tárosnőjének a lakásán tudták megtartani, ma már komoly si- ke-ekről beszélhet szervezete nevében. 52 tonna komposzt el­készítését vállalták, egy hektár cukorrépát szednek fel brigád­munkával, melynek értékét a szervezet pénztárába helyezik, további tíz hektár cukorrépát normális keretek között takarí­tanak be, pedig nem igen mond­hatjuk, hogy erre nagyon ked­vező körülménye k vannak. Van köztük traktoros, mezei munkás stb., ő maga fejő. Vállalásuk minden bizonnyal jó szervezésre vall. És nemcsak a sámotjak be­széltek így. Hasonlóképpen szá­moltak be az újvásári fiatalok és a többiek is. De nemcsak a munkáról és a szervezési dol­gokról beszéltek. Meghányták vetették kulturális és egyéb problémáikat is, melyeknek ren­dezésére, megoldására minden lehetőségük megvan. Ezt egyéb­ként a konferencia utáni tánc- mu'a+ság is igazolta. Sajnos, még mindig nem az üzemi tánc­zenekar szolgáltatta a talp alá valót, de azért így is jól szó­rakozott mindenki, kezdve az üzem vezetőségétől a sámoti fiatalokig. S. Ä. k-kk-kkik-kki kiki iirk-i-i-k k-H san ismertek és mélyen. össze forrtak a nép életével. Gazdag portrésorozatban megörökítette hazánk kiváló­ságait és a XX. század nagy sze­mélyiségeit, Smetanát, Fucí- kot, Wolkert, Einsteint, Tho­mas Mannt, Dr. Schweitzert és másokat. Mint a festészet nagy­jainak, Svabins- kynak is meg­van az a képes­sége, hogy lé­nyegbe hato- lóan, egységet teremtöen fi­gyeli modelljét. Svabinsky Szlo­vákiában is so­kat festegetett, különösen a fel­ső Garam vidé­kén. Annyira megszerette ezt a tájat, hogy újból és újból felkereste. A ter­mészet harmonikus összhangza- tos egysége gyönyörködteti és fáradhatatlan munkára készteti. A mester a 60-as éveiben ér­kezett meg monumentális alko­tásaihoz. A Szt. Vitus székesegy­ház ablakai és mozaikképei tö­kéletesen visszatükrözik a mes­ter utolérhetetlen művészetét. Boldog, kiegyensúlyozott életé­vel sokban a festőművészek másik fejedelmére, Rubensre emlékeztet. A sors Svablnsky- nak is megadta, hogy élete har­monikus egységbe forrjon mű­vészetével. Svabinsky is elérte a legnagyobb elismerést és megtiszteltetéseket, elérte azo­kat a célokat, melyeket saját maga és a kor tűzött ki. kkkkkk-kkkkki Üzenjük Józan jeligére: lsősorban elismerően kell nyilatkoznunk értelmes leveléért. Annyi problé­mát vetett fel, hogy ezekre na­gyon nehéz tömören válaszolni. Az ismerőse szerette, de az első próbát már nem állta ki, ugyanis a katonaságnál eltöltött idő elég volt, hogy álhatatlan­ságát bebizonyítsa. Bármilyen nehezünkre is esik megmondani, a f.ú már nem szereti és hiú­ságból foglalkoz k magával. Ha neki komoly szándéka lenne, akkor ilyen jellemtelen ajánla­tokkal nem közeledne. Szakítson vele. Ne álljon vele többé szóba, nem érdemli meg a jő szót. Legyen erős és nézze az életet reálisan, vagyis úgy, amilyen. Ebben a korban az em­ber józan szokott lenni. A fia­talabb ismerősét se álltassa. Ha nem érez komoly ellenszenvet a komoly 30 éves iránt, foglal­kozzon azzal a gondolattal, hogy ennek lesz a felesége. Határozza el magát. Igaza van, legyén csa­ládja. A becsületes férfit, aki szereti a feleségét és családja érdekében dolgozik, küszködik, az ilyet az asszony megbecsüli és megszereti. Ellenben a sze­rető férjben hamar csalódik az asszony, különösen, ha a férj a családdal nem törődik, mula­tós, vagy különösen ha csapo- dár. Az idősebb ember hibái már megmutatkoztak. Végül pedig ebben a korban nem előnyös egyszerre több fiatalember udvarlását fogadni. Az életben sok sikert kívánunk. Ha nem kellemetlen, írja meg a címét és akkor levélben bő­vebben válaszolunk. v Max Svabinsky Antonelia Lualdi, iiatal olasz filmszinvsznö E napokban a világsajtót vé­gigfutotta a hír, hogy a távoli Csendes-óceánon, Poliné­zia egy eldugott kis szigetén, megtalálták a „Bounty"-nak, en­nek a legendáshírű kis angol hajónak a roncsá t. A Bountyt 168 évvel ezelőtt, 1790 körül süllyesztették el. Ka­landos útja egész generációk képzeletét foglalkoztatta, aminek bizonyítéka, hogy ennyi idő után még most is akadtak emberek, akik mm raidva vissza a nehéz­ségektől, kutattak a hajó roncsai után. Nem lesz tehát érdekesség nélkül, ha a régi krónikák nyo­mán igyekszünk feleleveníteni a Bounty sorsa köré szőtt legen­dákat. A Bountyt annak idején maga az angol kormány küldte útjára, persze tisztán gazdaság-politikai okokból. A londoni urakat a hí­res Cook kapitány egyik utitár- sának jelentése bírta rá erre az elhatározásra. Ebben a jelentés­ben arról van szó, hogy Tahiti­ben és a környező szigeteken otthonos a kenyérfa, a bennszü­löttek fő táplálékának „szállító­ja". Az angol m niszterek agyá­ban ez a fa azo-inal fontos poli- t kai tényezővé vált: úgy gon­dolták, ha sikerűibe ezt a bősé­ges gyümölcsöt termő fát akár­hol is meghonositam, akkor az afrikai amerikai és ázsiai ültet­vényeken roboto’ó rabszolgák millióit tudnák olcsó élelemmel ellátni. Elhatározták tehát, hogy egy kisebb hajót — korvettát — szerelnek fel és kikü’d k Tahiti­be azzal a megbízatással, hogy onnét elhozza ennek, a meséshí- rü fának átültetésre alkalmas csemetéit. A hajóút 15 hónapig tartott, s ez idő alatt a tengerészek lel­kében Bligh kapitány embertelen bánásmódja nyomán, némán nőtt a lázadozó szellem. Mert Megint kísért a „Bounty" EGY LEGENDÁSHÍRŰ HAJÓ TÖRTÉNETE szándékoztak menni, — persze nem egyedül, magukkal akartak vinni egynéhányat a gyönyörűsé­ges tündérek közül.E célból ün­nepélyt rendeztek a Bounty fe­délzetén, amelyre odacsábították a mit sem sejtő lánykákat. Folyt a pálinka, szólt a hódító zene és hajnalra a fedélzeten mindenki álomba merült. Azaz nem min­denki. Néhány titokzatos kéz eloldotta a hajóköteleket, fel­húzta a horgonyt és mire a lánykák bódultságukból maguk­hoz tértek, már messze jártak a nyílt tengeren. Bele kellett nyugodniok a változhatatlanba, sorsuk ezentúl a tengerészek sorsához volt kötve, akik új feladat előtt állottak. Polinézia ezernyi szigete között olyan he­lyet kellett találniok, ahol nem érheti őket utói Bligh bosszúja. Hosszú bolyongás után végre kis szigetecskét találtak, amely nem volt rajta Bligh térképein. Kikö­töttek, végigjárták a szigetet. Valóságos paradicsom volt, bő­velkedett mindenben, ami az élethez kellett. Mindent, ami a hajón volt, partraszállítottak és ekkor Christian parancsot adott a hajó elsüllyesztésére. Ez 1790 elején volt. 16 évvel később egy „Topáz" nevű ame­rikai hajó bukkant a szigetecs­kére. Már csak egy ember élt a Bounty emberei közül; vele voltak az utódok, a szerelem gyermekei. Tőle tudták meg a Bounty kalandos történetét és a szigetlakok további sorsát. Eleinte boldogan éltek. De miha­marább ráuntak a tunya életre. Féltékenykedtek, veszekedtek, végül egymást gyilkolták. 1799- ben más csak egy ember maradt közülük é've, az, aki a „Topáz" parancsnokának elmondta ka­landjaikat. A többiek lemészá­rolták egymást... Ez történt a kis szigetecskén, Ro. Tóth Sándor a hadseregből ha­zatérve ismét a CSISZ-szerve- zete élére állt. osztottak szét közöttük. De amint már említettem, az igaz­gató a párt és a töm°gszerveze- tek támogatását élvezi. Hadd nézzük meg MIT MOND DOLÄK JÖZSEF a párt elnöke? Dolák elvtársat a nevelési problémák mellett az utóbbi időben leg'nkább a szervezési kérdések érdeklik. A CS'SZ alapszabálya ból kiin­dulva az ifjúsá 'i szövetség já­rási vezetőségéhez fordult Bán­totta, hogy az üzem 307 fiatal­ja közül csak 150 a CSISZ-tag és azok is csak falvaik szerve­zete ben tevékenykednek, vagy éppen csak tagként szerepelnek Kezdeményezését Dudek elv­társ, a járási vezetőség titkára is támogatta. Számításuk bevált. Egy falusi szervezet sem gyön­Lázadás a Bountkyn (Korabeli festmény) ti fegyvereket osztott ki közöttük.- Bligh-1 és néhány hű emberét- lefegyverezték, lefogták, csónak- n ba kényszerítették, melyet né- 3. ' hány evezővel, egy láda kétszer­- sülttel, némi hússal és a navigá­- dóhoz szükséges néhány kellék- n kel láttak el, ők magük pedig 3, visszafordultak Tahiti felé. Köz­- ben Bligh csónakjából tehetetlen t, dühében megfenyegette őket, 3 hogy fel fogja őket akasztatni, t. Ök azonban csak nevették, nem- tartották lehetségesnek, hogy t, valaha is partot érjen Angliában, n Csak Christian, aki tudta, hogy ■é az angol törvények milyen drá­- kői szigorral torolják meg a lá­- zadást, esett gondolkodóba, lói ■s ismerte Bligh-1, imponált neki ■r mindent legyűrő vasakarata. , Nem tartotta tehát lehetetlen­ig nek, hogy válóra váltja fenyege- £ tését. Ezért, amikor ismét Tahi- I tibe értek, elhatározta, hogy nem I marad ott, hanem tovább hajó- 1 zik. A legénység nagy része I azonban nem akart megválni 1 Tahiti örömeitől. Ök ott marad- I tok és folytatták a mámorító i életet ott, ahol abbahagyták. De I vesztükre, mert Bligh minden \ akadályt legyőzve Londonbe ért , és jelentést tett a lázadásról. Az s admiralitás rögtön büntető hajót s küldött ki Tahitibe, ahol lefog- 1 ták és vasraverve Londonba vit- I ték az ottmaradt lázadókat. Az $ eljárás rövid volt. Néhány nap I múlva a londoni kikötőben levő I hajók legénysége már ott lát- I háttá himbálódzni a lázadók I holttesteit egy hajó árbocáról, I amelyre felkötötték őket. A zok, akik osztották Chris­tian aggályait, nem ma­radtak Tahitiben, hanem tovább Bligh kérlelhetetlen volt nem­csak a legénységgel, de a tiszt- ’■ jeivel szemben is. Mikor azonban ' a Bounty horgonyt vetett Tahi- ■ tiben, a pokol egy pillanat alatt c paradicsommá változott. Nyolc * hónapon keresztül, amely időre ’• Bligh-nak szüksége volt ahhoz, hogy mebízatását teljesítse, a !I legénység a szerelem, az alkohol, 1 az édes semmittevés, a felelős- " ség nélküli élet élvezeteiben tob- ‘ zódott és megittasodott egy ‘ soha lehetőnek nem hitt szabad­ságérzet örömeitől. 2 A nnál keservesebb volt a fel- [, zL ébredés. Bligh a parancs- á noki hídon állva hideg, metsző . hangon osztogatta parancsait. . A horgonyt felszedték és a hajó z hazafelé indult. A nyolc hónap örömeit felváltotta a fedélzeti munka és a fegyelem keménysé­ge. A legénység fájó szívvel lát­ta, mint távolodnak el lassan Tah:ti pálmái, az ígéret földje. A szigeten eltöltött idő minde­gyikükben édes, lenyűgöző va­rázslatot hagyott, ennek nyomán pedig nőtt a lázadás szelleme, amely mindinkább úrrá lett fe­lettük és csak alkalomra várt, hogy kitörjön. Ez az alkalom 23 napi hajózás után el is jött. Bligh egy semmiség miatt sú­lyosan megsértette első tisztjét, Fletcher Christiant. Ugyanazon az estén Christian maga köré gyűjtötte leghűségesebb embe­reit és elhatározták, hogy visz- szatérnek Tahitibe szerelmes tündéreikhez. A fegyvermester

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents