Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-23 / 39. szám

I Hatvan éves jubileum N e gondoljon most sen­ki munkában megtört s tisztességben megószült, életük alkonya jelé köze­ledő nagyszülőkre, — nem róluk lesz szó. Még a ha­gyományos pohárköszöntöt, az unokák zsibongását, az áldást osztó atyai kezet is törölnünk kell jellobbanó emlékeink közül, mert az ünnepelt élettelen anyag, pontosabban néhány tan­terem és diákszálló. A neve: Komáromi Mezőgazdasági Tech­nikum. E név ismert — főleg a déli járásokban, — egész keletre, a Tisza-partig eljutottak a híres gazdatisztek, akik Komáromban szívták magukba a mezőgazda- sági tudományt. Kezdetben ah­hoz, hogy valaki ide bejusson, nemcsak pénz, de megjelelő pártfogó is kellett. Később, a ki­lencszázas évek elején egy kicsit szélesebbre tárult az iskola ka­puja. Kellett a nagybirtoknak a képzett szakember. Megkezdő­dött az „ügyes gazdagyerekek" beszivárgása, persze a nagytisz- teletii tiszteletes urak előre meggyőződtek az illető képessé­geiről, előnybe helyezve a „hívő" családok gyermekeit, feltételez­vén, hogy ezek hűséges kiszol­gálóik lesznek. A legtöbb esetben így is történt. Később, a burzsoá köztársaság és a Horthy-rend- szer képezte itt magának az okleveles mezőgazdászokat, majd a híres „aranykalászosokat“. Azután jött a nagy „földren­gés", amit csak a tömör falak éltek át. Megmaradt az iskola, a tangazdaság épületei — eltűn­tek a nemkívánatos tanárok d ákjaikkal együtt. A felszaba­dulás után visszatért az élet. Űj tanárok, tanulók jöttek, új esz­méket, gondolatokat hirdettek. Előbb szlovák, majd magyar nyelven folyt a tanítás. Űj me­derben folyt az élet, tovább ké­szültek a fiatalok jövendő fela­datuk betöltésére, s az idekerült idősebbek tovább szidták a múl­tat. Az élet pedig folyt tovább, egymást követték az évek ... J árom a kikövezett ösvénye­ket, vallatom a szürke, vén falakat. O, de sokért nem adnám, ha a mindent látó s halló néma tanuk megszólalnának. De hall­gatnak, s mi könnyen feledjük i múltod: a jelennek, a holnap­nak élünk. A jelent új, korszerű, emele­tes épület képviseli, melyben tágas termekben, laboratóriu­mokban, széle s folyosókon zsi­bong a jövő: 246 fiú és 57 lány. Mennyi életkedv, akaraterő, lap­pangó vágy, titkos, elfojtott érzelem — jó volna gondolataik­ban lapozni. Vajon hányán jöt­tek ide csak azért, mert másho­vá már nem mehettek, és há­nyán vannak, akiket a föld, az állatok szeretete vonzott? Keressük a választ. Az első­söknél kezdjük, ök még csak kósto’gatják a középiskolás éle­tet, számukra minden új. Az osztálynak csaknem fele leány, míg a felső osztályokban alig néhányat találunk — úgy látszik, helyes irányba terelődik a lányok érdeklődése is. Ismerkedünk, kérdezgetünk. A válasz lényege minden kérdés után majdnem ugyanaz: nem kényszerített sen­ki, szeretem az állatokat, szere­tem a növényeket, a természe­tet. Kezdetnek a szép szó is elég, a bizonyítás még csak ezután kezdődik. Majd a negyedévi és félévi vizsgák megmutatják, hogy ki mit szeret igazán, A ta­nárok, akik az ügyben a legér- dekeltebbek, megnyugtatón nyi­latkoznak. ők érzik legjobban a minőségbeli változást. Már a felvételi vizsgák is azt bizo­nyították, hogy nem mostoha- gyerek többé a mezőgazdasági isko’a. Persze az évekkel nőnek a je'adatok is. S bizony, ezek a kisdiákok nem egyszer gondol­nak némi irigységgel a negyedi­kesekre, akiknek már csak „egy év a világ“. A negyedikesek per­sze egész másképpen érzik: még egy év és kezdődik az élet! Az „élet", a tengernyi örömet és szenvedést felölelő szó ott lebeg az iskola kis szigete felett, vár, csalogat: férték, jertek! De ha belépsz kapuján, észre sem veszed, hogy köréd fonódtak a szürke hétköznapok, a valódi élet, amely megkérdezi: mit hoztál? Itt már hiába vársz a jóbarát súgására, a társadalom kérlelhetetlen törvénye szolgál­tat igazságot: mindenkinek munkája után, képességei sze­rint. Aki többet ad a közösség­nek, többet is kap tőle. Ezt jól véssék emlékezetükbe az elsősök« de ne feledjék el a többiek sem! \ J égigjártam a diákszállókat, a 176 hektáros tangazda­ság épületeit, a 6 hektáros ker­tészetet, álltam a laboratórium­ban, néztem a kísérleteket, hall­gattam az órák közti beszélge­téseket. fiúk, lányok, tanárok véleményét. Baba igazgató elv­társ megfontolt szavait, s meg­érlelődött bennem a gondolat: itt mi eden azt a cclt szolgálja, hogy 303 diákot előkészítsen az életre. Ezért van itt tizenhét tanár, három nevelő, ezért épült az új iskola, ezért fizettek ki tavaly több mint 600 000 korona ösztöndíjat. Ha mindezt megtudnák azok, akik hatvan évvel ezelőtt itt ün­nepélyes keretek között iskolát nyitottak, de nehezen halnának meg. talán csak az irigység, a tehetetlen düh végezne velük. Milyen kár, hogy nem tudják! CSETÖ JÁNOS E Apa és fia Ebéd után már nincs előadás, egy-két szabad óra után magántanulás következik. Keressük az idős diákokat. Egy öreg épületben, a hajdani híres „Gazdinka"-ban találunk rájuk. Valamikor itt földbirtokos kisasszonyok tanulták a főzés művészetét, — főleg a tortakészítést. Ma a két­évesek lakása. Olyan embereket találunk itt, akik több mint öt évig különféle felelős tisztséget töltöttek be a szövetkezetben, vagy a gépállo­máson, és két évi tanulás után szakérettségit tesznek. Az első szobában olvasgatnak, beszélgetnek, de a másodikban csak két férfit találunk. Tanul­nak. Az általános növénytermesztést és a kémiát lapozgatják. Az alsószecsei szövetkezet agronö- musa és szomszédja, Sáska Lajos Kicsindröl. Ez utóbbi név ismerős a rádióhallgatók és a napi sajtó olvasói számára. Bizonyára még sokan emlékeznek két hosszú rádióriportra, amely a kicsindi szövetkezet megalakításának előzményeit és az alakulás utáni hangulatot örökítette meg. Sokat emlegették ekkor Sáska Lajos nevét, a szövetkezeti gondolat egyik hirdetője s öt éven keresztül a helyi nemzeti bizottság elnöke volt. Ismeri a falut, ez viszont ismeri öt. Ha becsukja a könyvet, gondolatban máris otthon jár. Mind ilyenek ezek az élet érlelte diákok. Birkóznak a falutól, a munkahelytől való elszakadás gon­dolatával. Számukra nehéz dolog ez. Ha az el­méleti anyaghoz gyakorlati példára van szükség, azt otthonról hozzák. Ügy repdesnek itt a szá­mok, a hektárok, a fejésátlag, — alaposan szét­teregetik szövetkezetük szénáját. Szívják fogu­kat, ha a szomszéd olyannal dicsekedik, ami ná­luk nem sikerült, s örülnek, ha ök mondhatják el egy-egy eredmény titkát. Harcosok ezek, akik falun terjesztették, hirdették az új eszmét, és csak félig diákok. így érzi ezt Lajos bácsi is, mégis tanul. Mikor tavaly ősszel eljött az egyévesre, a legtöbb szö­vetkezeti tag örült. Lesz nekünk jó agronómu- sunk, mondogatta a többség. Egyesek meg fe­jüket csóválták: megalakította a szövetkezetei és itthagyott! Pedig dehogyis hagyná el 6 a fa­lut!- Hiszen most is a faluért tanul. Mert vajon ki látja hasznát annak, amit ő két év alatt ki­szippant a könyvekből ? Csakis a szövetkezet, a falu lakosai. Fia, szintén Lajos, Párkányban a tizenegyéve­sen kezdte. Kijárta a kilencediket, olyan köze­pesen tanult, de az év végén megmondta kere­ken, hogy ö bizony jövőre nem megy vissza. Vagy megy Komáromba, vagy otthon marad a szövetkezetben, de ö neki föld kell és állatok. Az apa nem szólt ellene, akkor még nem tud­ta, hogy az idén majd egy iskolában tanul a fiá- : val. Egy négygyermekes családapának, akinek lánya a szövetkezetben dolgozik, ez nem szégyen, hanem dicséret. Vajon a kicsindiek, a szomszé­dok, a sógorok, és szövetkezeti tagok a hosszú téli estéken gondolnak-e Sáska Lajosra, aki a könyv fölé hajol, tanul, hogy két év múlva fel­frissülve, tudással felvértezve térjen haza és ad­jon abból, amit ő erős akarattal összegyűjtött. —S— A Szilágyi testvérek A sertésistállóknál találkoz­tunk és ismerkedtünk meg Szilágyi Zsigmonddal, és tizen- nyolcéves öccsével, Pistával. A két testvér nagytárkányi, de a kistárkányi szövetkezetben dolgoznak. Élénk beszédbe mé­ly edtünk. Elmondták, hogy na­gyon megszerették a szövetke­zetét, mert munkájukat kellően jutalmazzák, és ez minden téren gondtalan életet biztosít szá- nukra. Zsiga már 1956-tól, Pista viszont csak ebben az év­ien kezdett dolgozni a szövet- tezetben Traktorosok. Együtt dolgoznak, jól keresnek. Havon­ta 60 munkaegység után kapják íz előleget egyénenként. — Nem volt és nncs is szán­dékom más munkahelyet vá- asztani, — mondja Pista, aki :supa izom, úgy látszik edzi öt i szövetkezeti munka. Zsiga, az dősebhik már nős, az öreg szü- őkrő! Pista gondoskodik, ő a isaládfenntartó. Közben az év végi osztalékra terelődik a szó. A kilátások kedvezők. Kistárkányban még mindig volt osztalék. Az igaz, hogy az idei nyár gyengébb ter­mést adott, de a tervezett érté­ket így is elérik. A félévi mér­leg is ezt mutatja. Kelt is a pénz, m >n Szilágyi Pista mo­Az érsekújvári “Uktrosvit üzemi CSISZ szervezetének el­nöksége az üzem vezetőségével karöltve értékes kötelezettség­vállalást tett. A munkatermelé­kenység tervét határidő előtt akarják teljesíteni. Az üzem létszámának 40 százalékát fia­talok alkotják, így ök is segítik az üzemet, hogy a munkaterme­lékenység tervét december 4-re, tehát 27 nappal az év befejezé­se előtt teljesítsék. Ha szavukat torkerékpárt szeretne vásárolni. Ez pedig néhányezer koronába kerül. A két Szilágyi testvér meg­elégedett, szorgalmasan dolgoz­lak a szövetkezetért, mert a magukénak érzik. valóra váltják, akkor az üzem több nvnt egy mill'0 korona ér­tékkel ad többet nemzetgazda­ságunknak. Az I. alapszervezet fiataljai vál'alták, hogy terven felül az év végéig 200 090 korona érté­kű árut készítenek. Példájukat követ k a többi alapszervezetek is így Járulnak hozzá az üzem fiataljai az „Irány: december“ mozgalomhoz. *********.** MESTERSÉGES ESŐ KÍNÁBAN A kínai népi hadsereg légierői a mezőgazdasági termelést se­gítő munkájukban új módszere­ket vezettek be. A hadsereg repülőgépeivel 6500 méter ma­gasból 150 kg száraz jeget szór­tak ki, aminek eredményeként 20 négyzetkilométeren kb. 20 percen át tartó zápor keletke­zett. Ezt a kísérletet az észak­kelet-kínai Csilin tartományban hajtották végre, ahol kevés a csapadék. •k MOZGÖ TELEVÍZIÓS ÁLLOMÁSOK A leningrádi gazdasági körzet rádiótechnikai iparvállalatai mozgó televíziós állomásokat létesítettek több televíziós köz­pont részére. A mozgó televí­ziós állomásokat autóbuszokba szerelték be és speciális felvevő kamarával látták el. Ezek segít­ségével az autóbusztól 300 mé­ternyire is lehet riportfelvételt készíteni. ★ GRÄNITVÄGÄS HANGFELETTI SEBESSÉGGEL A szovjet építészeti és építő művészeti akadémia laborató­riumában V. D. Szuscsinyin mér­nök vezetésével olyan új eljá­rást dolgoztak ki, amely az ed­diginél olcsóbb megoldással több, mint 200-szorosára fokoz­za a gránitvágás sebességét. A gránittömbre gázhajtó műből hangfeletti sebességgel, kvarc­homokból és gázból álló csiszoló sugárt bocsátanak. Ez rövid idő alatt néhány milliméter széles vágást mar a kőzetbe. A hajtó­mű égéskamrájába 15 atmosz­féra nyomás alatt betáplált pet­róleum és oxigén égésénél mintegy 3500 C"-os hőmérséklet keletkezik. A képződő gáz nagy sebességgel áramlik a fúvóká­hoz és onnan másodpercenkénti 2000 méternél nagyobb sebes­séggel hajtja a gránittömbre a csiszoló anyagot. ★ EMELETES HlD Moszkvában új autóút épül: a „keleti sugár“. Az új útvonal számára hidat építenek a Moszkva folyón. A híd sajátos műszaki építmény lesz, mivel egymás fölött elhelyezkedő két ív köti össze a partokat. A felső ívvel bonyolítják le az autófor­galmat, az alsó íven pedig a Metro-vonatok robognak át. K. I. ELEKR0SVIT: 27 3S1 Az iskolát ligetnek is lehetne nevezni, annyi itt a fa, mint négy csallóközi faluban. A tanulók minden évben szorgalmasan csinosítják az iskola és diákszálló környékét. Virágot ültetnek, kitépik a gyomot az ösvényekről, igyekeznek szebbé, kelleme­sebbé tenni négyéves otthonukat. Bíróczi Ilonka, a tardoskeddi nyolcéves isko­lából kerül t a technikumra, s az állattenyész­tési szakot vá­lasztotta. Sze­reti a kémiát, biológiát, de kü­lönösen az álla­tokat. Tóth L. szintén elsős, őt a növényter­mesztés érdekli jobban. Agronó- mus akar lenni. Azt mondja, hogy nincs en­nél szebb fog­lalkozás. Hej, a tánccsoport, de sok tapsot kapott tavaly! Járták a fal­vakat, az egész környék ismerte őket. Vajon az idén kik lépnek azok helyébe, akik tavaly elhagyták az iskolát? És vájó# eljut­nak-e a kerületi döntőbe? Feszti Zsuzsi, Sípos Márta és Sziádek Elvira számára ez az utolsó év. A szaktantár­gyaktól nem fél­nek, de a nyel­veket bizony alaposan ta- nulniok kell, ezek mindhár­muknak gondot okoznak. A szakácsok szorosan bozzaflntoznak kollektívájához, ök gondoskodnak arról, hogy ne ko­rogjon a diák-gyomor. Általános vélemény, hogy e tisztséget nagyon jól betöltik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents