Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-23 / 39. szám
Szabad kérném? Amikor ezt a két szót halljuk, sokan közülünk sötét ruhába öltözött, vakítófehér ingű fiatalembert képzelünk magunk elé, aki meghajol egy szilonfelhőkbe bújtatott szép fiatal leány előtt és választottjával a zene ritmusára táncolni kezd, majd karonfogva visszavezeti a helyére. Sajnos gyakran azonban azt látjuk, hogy táncba kérés másképpen történik. A fiú a leány mellett ül, pern kérdez semmit, a szájában levő rágógumiba mélyen beleharap, megigazítja a nyakkendőjét és jelentős pillantást vet a parkett felé, majd táncosnőjével olyan nya- katekert gimnasztikába kezd, hogy azt semmiesetre sem lehet tánchoz hasonlítani. A fiatalok egészen szélsőséges táncokat igyekeznek utánozni. Honnan kerültek hozzánk ezek a táncok és miért terjedtek el annyira az utóbbi években! Vajon hol tanulják meg a fiatalok ezeket a táncokat? És miért nem viselkednek „illedelmesebben“ társaságban ? Feltesszük a kérdést: hány tánctanár tanítja nálunk a 16-17 éveseket táncolni? El se hinnénk, hogy csak 80 tánc- és illemtanár van országunkban. Minden tánctanárra több járás jut, s csak képzeljük el, hogy hány száz és sokezer fiatallal kellene foglalkozniuk. A helyzet jelenleg az, hogy a tánctanárok többnyire csak nagy városokban rendeznek tánctanfolyamokat s így ne csodálkozzunk, hogy sok járásban a fiataloknak egyáltalában nincs is alkalmuk táncolni tanulni. A fiatalok rosszul táncolnak és az illemszabályokat sem ismerik. Ezen a téren is a fiatalok segítségére kell sietnünk, s ez a CSISZ módjában áll. A CSISZ KB az elmúlt napokban 240 tánc- és illemtanár kiképzésére vonatkozóan javaslatot fogadott el. Az új tánctanárokat két éven belül képezik ki, de már az idén megkezdhetik a táncoktatást. A CSISZ járási vezetőségeire hárul az a feladat, hogy a táncoktatásra alkalmas jelölteket kiszemelje. Az új tánctanárok majd nemcsak táncoktatással foglalkoznak és normális hivatásuk mellett ez csak mellékfoglalkozásuk lesz. A táncoktatásért természetesen külön díjazást kapnak. így tehát a „szabad kérném?“ felhívás nemsokára újból természetesen hangzik és reméljük, hogy a táncparkettről a nyakatekert rock’n roll is eltűnik. Természetesen nem kívánhatjuk, hogy a fiatalok csak polkát, kerin- gőt és tangót járjanak és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy “amikor nagyanyáink idejében a bécsi keringő jött divatba, az új tánc egyenesen felháborodást keltett. — Ki látott már olyat, hogy egy idegen férfi nyilvánosan átkaroljon egy nőt? — mondogatták. A tánc életörömet fejez ki, hát miért vegyük el az örömét azoknak, akik a táncotokat csak nézik? A szép tánc nemcsak a parketten, hanem a nézők köréhen is élvezetet nyújt. A legszebb válasz z „Irány: 1958 december“ mozgalomnak minden nap újabb és újabb követői jelentkeznek. Igazán örömteli híreket kaptunk ezen a héten, hogy a mozgalomba íz üzemek és a falvak fiatalsága mellett a diákok is bekapcsolódnak. A diákok szabad idejükben az őszi mezőgazdasági munkák elvégzésénél, konjposztkészítésnél, az iskolaépületek rendbehozásánál segítenek. Dicséretreméltó kötelezettségvállalást tűztek ki a kassai Keletszlovákiai Gépgyár mezőgazda- sági gépeket gyártó 530. céh fiataljai, akik mindenkin túltesznek és évi tervüket már 1958. október 31-ig teljesítik. Az év végéig terven felül még két és fél millió értékű árut készítenek. Az üzem fiataljai tovább fejlesztik az „ifjúság millióiért“ mozgalmat és az eddig megtakarított 805 000 koronát az év végéig még 200 ezerrel gyarapítják. Ezzel tehát csak ennek az üzemnek az ifjúsága több mint egy millió koronával gazdagítja népgazdaságunkat. A kassaiak ezt a célt a szocialista verseny további fejlesztésével, az önköltségek csökkentésével, a munkaidő 100 százalékos kihasználásával érik el. Reméljük, az elkövetkezendő napokban az építőipari üzemek is felébrednek álmukból és az ott dolgozó ifjúság is csatlakozik a kubraiak nagyszerű mozgalmához. A CSISZ III. országos kongresszusának előkészületei nagyszerű kezdeményezésre ösztönözték a zsolnai kerület ifjúsági szervezeteit. Versenyt indítottak a „kongresszus tiszteletbeli vendége“ címének elnyerésére. A kongresszust megelőző időszak munkaversenyének legjobbja ugyanis a kongresszus tiszteletbeli vendége lesz. Melyik kerület követi a zsolnaiak kezdeményezését? Hogy hosszú életű légy.. Három hete folyik a tanítás és a diákok már megszokták az új munka légkörét. Hogy hol készült a kép, nem is lényeges, a fontos az, hogy á tudományos munka elsajátítását ábrázolja. A mikroszkópon át a diákok igyekeznek mélyen behatolni az élet titkaiba. e földön, jól és helyesen kell táplálkoznod. A helyes táplálkozás biztosítja a test fejlődését, egészségünk fenntartását. A jelenlegi tudomány Pavlov fiziológus tanításából indul ki, és nemcsak a mennyiséget, hanem elsősorban a minőséget tanulmányozza. Különös gondot fordít a rendszeres étkezés betartására, mert ez elősegíti a helyes emésztést és kihatással van az ideg- rendszerre is. A dolgozd ember egyék négyszer- ötször naponta. Igen fontos a kiadós reggeli. Megfigelhetjük, hogy az ideges emberek csak egy csésze kávét vagy teát isznak reggel. Ez igen káros, és kihatással van állapotuk rosszabbodására is. Ebédeljünk mérsékletesen és használjunk növényi zsiradékot is, mert az állati zsiradék nagyméretű használata Az újságok és olvasok ünnepe Szeptember 21-ét, mint minden évben, ez idén is a sajtó napjaként ünnepeljük. Harmincnyolc évvel ezelőtt, ezen a napon jelent meg először a CSKP lapja, a Rudé právo. A Rudé právo és a többi kommunista és haladó újság harcával kivívta a dolgozók bizalmát. Ezeknek a hagyományoknak a továbbhordozói vagyunk mi is. Célunk, hogy az olvasókat'mindig az igazságnak megfelelően^ tájékoztassuk életünk legfontosabb kérdéseiről. A sajtó ünnepe az olvasók ünnepe is, és leghőbb közös vágyunk az újságok és az olvasók együttműködése a szocialista fejlődés meggyorsításának érdekében. Kérjük olvasóinkat, ezen a napon ismét, legyenek bírálói és támogatói- lapunknak, mert csak az ő segítségükkel tudunk haladó hagyományunknak megfelelően mindig jobb és jobb lapot szerkeszteni. hizlal és idősebb korban érelmeszedést okoz. A tudósok kimutatták, hogy a legjobb vacsora a krumpli édes vagy savanyú tejjel. Aki ezt nem szereti, az igyekezzék gyorsan megszokni, mert ez az étel elegendő fehérjét, ásványi anyagot és vitamint tartalmaz. Eordítsunk tehát gondot a helyes táplálkozásra, hogy hosszú életen keresztül jó egészségnek örvendhessünk. A napos Horváth József — hogy hol? Olvassa el riportunkat a Hatvanéves jubileum-ot a 3. oldalon. Vasárnap, szeptember 14-én Bra- tislavában a Szlovák Nemzeti Képtárral szemben leplezték le Peter Michal Bohunnak, a XIX. század legnagyobb szlovák festőjének szobrát. P. M. Bohun 1822-ben Velicné községben született, az 1848-as nemzedékhez tartozott és a XIX. század második felében vezető személyiség volt a szlovák festőművészek között. A Bohun szobor, amely Frantisek Stefunko akadémiai szobrász műve, díszére válik fővárosunknak. 1928 késő őszén — már nem emlékszem, hogy milyen alkalomból — ünnepi vacsorára ültünk össze a moszkvai National-szálló éttermében. Ott volt Kún Béla a feleségével, Alpári Gyula, Münnich Ferenc, ' Jancsik Ferenc Szamuely Ferenc és még sok öreg magyar kommunista harcos. Ott volt három magyar író is: Zalka Máté, Hidas Antal és csekélységem. Kún Bélának nagyon jó kedve volt. Nemrégiben szabadította ki öt világrész munkásságának tiltakozása a bécsi rendőrség magánzárkájából és most ismét fiatalos aktivitással dolgozott, szervezett, agitált és határtalan derűlátással nézte a munkásmozgalom világszerte megnyilvánuló fellendülését. Vacsora közben minket, hármunkat szurkait: „mihaszna irodalmárokat“. Enyelegve szurkait minket, de közben egészen őszintén 120 ezer kilo A világ legnagyobb utasszállító repülőgépe, mely az elmúlt héten Prága fölött is átrepült, a TU 114-es Rósz- ^ szíja szovjet gép. Hatalmas testében nem kevesebb, m>nt 220 utast képes szállítani. A repülőgép kétemeletes és 900 kilométeres sebességet fejt ki. Ez a 120 ezer kilogrammos acélmadár olyan könnyedén repül, mint élő testvérei, ■. megmondotta, hogy mi a véleménye rólunk és munkásságunkról — és ez számunkra nem volt valami kellemes. Jó szerencsénkre a Nationalban akkor cigányzenekar játszott. Talán csak véletlenségböl, de valószínűleg azért, mert. a prímás megtudta, hogy a hallgatói között van Kún Béla, egyik magyar népdal követte a másikat. Kún elérzékenyült, mint mindig, mikor magyar muzsikát hallott, vagy magyar népmesét olvasott. — Menjen Illés, kérdezze meg, ki vezeti a zenekart — szólt rám. Pár perc múlva visszajöttem az asztalához. — A prímást Kún Bélának hívják — jelentettem. — Volt hadifogoly.. — Magának mindig ilyen ízetlen tréfái vannak — mordult rám Kún. — Menjen Zalka, beszéljen a prímással. Máté hosszabb ideig maradt el mint én, és amikor visszajött, nemcsak azt tudta jelenteni , a prímásról, hogy Kún Bélának hívják, volt hadifogoly, hanem azt *is tudta, hogy a moszkvai magyar cigányzenekar vezetője, két éven át volt vöröskatona, Csapajev alatt szolgált, majd (1920-ban) résztvett a perekopi ütközetben — a másik Kún Béla parancsnoksága alatt. Kún Béla egy szóval se nyugtázta Zalka beszámolóját, hanem a legfiatalabb tolljorgatót (a kedvencét), Hidast küldötte a prímáshoz. Hidas nemcsak megkérdezte a prímástól, hogy mi a neve, de a személyazonossági igazolványát is megnézte. — Nincs mit tenni, Kún elvtárs, a prímást Kún Bélának hívják — mondotta, mikor visszajött és lehajtotta a fejét, arra számítva, hogy most alapos fejmosást kap. De Kún egy szót sem szólt — nyílván sokallta már az ízetlenkedést. Felugrott és odasietett, majdnem odaszaladt a prímáshoz. A két Kún Béla jó negyedórán át beszélgetett, egymás kezét szorongatva. Aztán a mi Kún Bélánk lassan, útközben megállva, visszajött az asztalunkhoz. Leült és jóidéig úgy hallgatott, mintha egyedül lenne egy zárt szobában, vagy egy végtelen, sötét erdőben. Teljesen megfeledkezett arról, hogy társaságban van. Gondolatai — bizonyára — régi-régi dicsőséges harcok színtereit járták, ott jártak, ahol Kún Béla százezreket vitt harcba —' az emberiség szabadságáért. — Történnek még csodák! — szó- lalt meg hosszú-hosszú idő múltán Kún. — Hát — vettem át én a szót — az valóban csodaszámba mehet, ha egy volt vöröskatona, egy perekopi harcos, ugyanazt a nevet viseli, mint... — Maga szerencsétlen, azt Hiszi, én ezt nevezem csodának? — vágott a szavamba. — Ugyan! Arra gondoltam, milyen csoda, milyen ritka csoda, hogy három magyar író — ugyanazt állítja. Es még ennél is csodálatosabb, hogy amit állítanak, — az valóságnak bizonyult. Na, erre iszunk egyet, irodalmárok.
