Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-16 / 38. szám
HÚSZ ESZTENDEJE (1938. szeptemberére emlékezünk) A KÖZTÁRSASAGOT MEG LEHET VÉDENI Ezerkilencszázharmincnyolc szeptemberének mozgalmas eseményei és az azt követő megpróbáltatások ideje súlyos emlékként nehezednek az utókorra. Húsz évvel ezelőtt, úgy szeptember közepén az ország lakosságának döntő többsége meg volt győződve arról, hogy a köztársaságot nemcsak hogy meg lehet, de meg is kell védeni a fasiszta pusztítás elől. Ez a tudat kifejezésre jutott azokon a hatalmas népgyüléseken, melyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja hívott össze az ország különböző helyein, és amelyek Dél-Szlovákiában oly emlékezetesek a kassai és tor- nóci megmozdulással kapcsolatban. De a népgyűléseken túl- menőleg is tudvalévő, hogy a köztársaságpárti demokratikus közvélemény túlnyomó többségben volt a reakcióval szemben. Csakis az akkori kormány engedékenységének és kétszínűségének tudható, hogy megengedte a fasiszta heinleinistáknak, az Eszterházy. Jaros-íéle magyar irredentistáknak és hlin- káék klerofasiszta pártjának a szabad szervezkedés és cselekvés lehetőségét. Csehszlovákiának, mint ismeretes, még 1923-ból volt egy „köztársaság védelmére“ hozott törvénye, amely a belső felforgatók ellen irányult. A polgári rendszer jellegére vall, hogy még 1938-tfan is ezt a törvényt leggyakrabban a kommunisták ellen alkalmazták, akik pedig a köztársaság legkövetkezetesebb védelmezői voltak, és nem azok ellen, akik két évtizeden át idegen zsoldban, belülről bomlasztották az országot. A világhatalomra törekvő ffit- leri Németország önbizalmát és farkasétvágyát csak növelhette beneséknek a belső ellenséggel szemben tanúsított tétlensége és gyengesége. így az akkori kormány 1938 nyarán az angolfrancia diplomácia nyomásának engedve elfogadta Runciman lord „jóindulatú“ közvetítését a csehszlovákiai német kérdés megoldásában, pedig ez kizárólag az ország belügye volt. A Henlein-féle német párt ebben az időben területi autonómiát követelt, de Henlein nem sokkal később már nyíltan arról beszélt, hogy minden német, akármilyen országban is él, a német kormánynak van alárendelve és reá csakis a német törvények vonatkoznak. Még ilyen nyílt és kihívó kijelentés sem volt elegendő ahhoz, hogy a kormány rendet teremtsen saját állampolgárai között. AZ OGYNEVEZETT NEMZETISÉGI KÉRDÉS A csehszlovák burzsoázia, hogy utólag igazolja magát, úgy állítja be a dolgokat, mintha a köztársaságot a nemzetiségek verték volna szét, vagyis mintha a nemzetiségek egységes egészet alkottak volna. Szerintük tehát minden csehszlovákiai magyar horthysta, minden csehszlovákiai német hitlerista és így tovább — lett volna. Ezen állítás megcáfolására nem kell sok bizonyíték, hisz tudvalévő, hogy például a magyar irredentizmusnak a dolgozók körében, akik pedig mindig a nemzet többségét alkották, talaja igazán nem volt. Eszterházy gróf és Jaros Andor pártjának kizárólag az itteni magyar burzsoázia és kulákság között voltak pozíciói. Voltak persze megtévesztett „kisemberek“ is, akik a „Nagy—Magyarország — mennyország“ kenetteljes jelszónak bedőlve, őket egy ideig támogatták, de ezek is hamar kijózanodtak. Hogy milyen közel jutottak a „mennyek kapuihoz“, az mar a horthysta megszállás első napjaiban világossá vált. Igaz, a magyar fas'szták később is mindent elkövettek a frontok, a koncentrációs és haláltáborok vágóhídjaira hajtott százezrek tömegeivel szemben, hogy az igazi „mennyország“ kapuit megnyissák előttük. A teljes igazság kedvéért meg kell mondanunk, hogy a német kisebbségre henleinéknek nagyobb befolyást sikerült gyakorolni. Ez azért volt lehetséges, mert egyrészt elég széles kispolgári rétegeket nyertek meg maguknak nacionalista jelszavaikkal, másrészt pedig azért, mert a németországi SA- hoz hasonló egyenruhás, fél katonai szervezeteket létesíthettek a kormány szemeláttára, és ezek a különítmények azután nyíltan terrorizálhatták a lakosságot. Azonban így is, a csehszlovákiai német proletariátus később eléggé megbontott sorai 1938-ban még képeztek olyan erőt, amely nemcsak- hogy egyensúlyozni tudta volna, de az egész ország segítségével el is némíthatta volna a fasisztákat. Ezt bizonyítja az 1938. szeptember 13-i henlein- ista puccs leverése is. minekután a német fasiszták fejvesztve menekültek a határon túlra. A SZOVJETUNIÓ AZ EGYETLEN BIZTOS TÄMASZ Azzal, hogy 1918-ban, illetőleg 1920 decemberében a jobboldali szociáldemokraták árulása folytán eldőlt Csehszlovákia politikai jellege, két évtizedre meghatározódott a köztársaság külpolitikai vonala is. Ez teljesen angol, majd Benes dr. közreműködésével úgyszintén francia orientálódású volt. Csehszlovákia jogilag a Szovjetuniót csak 1934-ben ismerte el, később, mint pl. az Egyesült Államok. És csak 1935-től kezdő- dőleg lehet a két állam közötti hivatalos kapcsolatokról beszélni, amikor kölcsönös segélynyújtási és megnemtámadási szerződést Írtak alá. Az akkori kormányok azonsán sohasem vették komolyan figyelembe ezt a szerződést és megkötése is a fasisztaellenes hangulatnak, a népi tömegek nyomásának és a CSKP népfront-politikájának köszönhető. Maga BeneS is 1948-ban kiadott Emlékeim című könyvében elismeri, hogy 1938 tavaszán, amikor Franciaországban a németbarát Daladier és Bonnet kerültek a kormány élére, szószerint idézve: „Európában politikailag, elvileg és határozottan az antifasiszta és anti- nácista táborban egyedül voltunk a Szovjetunióval“. (Benes: Paméti, 1948. 65. oldal.). Ez az utólagos beismerés á leghatározottabban vádolja az akkori uralkodó köröket és magát Benesít is, hogy a Szovjetunió segíteni akarását nem használták ki, sőt igyekeztek ezt lebecsülni és semmibe venni. Benes mondhatnánk önleleplezésében az említett könyvben egy oldallal tovább idézi Krejcí tábornok akkori vezérkari főnök szovjetunióbeli látogatásáról tett jelentését. Krejcí tábornok így ír: „A vörös hadsereg fegyelme, magas erkölcsi és felszerelésének mototechni- kai színvonala, kormánya mindent felülmúló igyekezetébe vetett bizalma, a szovjet katona ereje minden katonai szakértőnél a legnagyobb elismerést váltja ki.“ Minél jobban igyekszik tehát Beneá tisztára mosni magát és úgy beállítani a dolgokat, mintha a vezetése alatt álló rendszer szovjetbarát politikát folytatott volna, annál jobban kilóg a lóláb, magyarán megmondva, az árulás aljassága. HITLERNEK HATÁROZOTTAN NEM-ET KELLETT VOLNA MONDANI A Csehszlovák Köztársaságot határozott fellépéssel meg lehetett volna menteni. A csehszlovák hadsereg Európa egyik legkorszerűbben felszerelt hadserege volt. Kiváló haditechnikáján kívül harci szelleme és eltökéltsége éppúgy, mint az egész dolgozó népé, kiváló volt. Ezt bizonyítja az első 1938. májusi mozgósítás, majd a második, szeptemberi általános mozgósítás is. Már az 1938. májusi mozgósítás, a csehszlovák hadsereg fellépése a határok védelme érdekében, meghátrálásra kénysze- rítette a támadni készülő németeket. Az erőviszonyok ebben az időben úgy oszlottak meg, hogy a fölény nem a náci Németország és a tengelyhatalmak oldalán volt. A Szovjetunió, Csehszlovákia és a nyugati hatalmak együttvéve sokkal jelentősebb erőt képviseltek. Sajnos a nyugati hatalmak, melyek előzőleg Hitlert segítették uralomra, majd felfegyverezték őt, még m'ndig azt hitték, hogy Hitler eszköz a kezükben a Szovjetunió ellen és ezért Kelet felé irányuló törekvéseit támogatták. Ügy gondolták, ha feláldozzák Csehszlovákiát, megmentik saját hatalmukat, sőt még osztoznak is a koncon. Később rájöttek, menynyire tévedtek. De nem okultak, éppúgy, mint ma sem „okulnak" azon, hogy a német militarizmus világuralomra törekszik és hogy egy diktátor száját sohasem lehet betömni. Mint tudjuk, 1938 szeptemberében Chamberlain angol miniszterelnök nem kevesebb, mint háromszor kereste fel Hitlert Németországban, és végül Münchenben 1938. szeptember 30- án Anglia és Franciaország közös asztalnál a fasiszta Németországgal és Olaszországgal, Csehszlovákia meghallgatása nélkül úgy döntött, hogy az úgynevezett Szudeta-vidéket át kell engedni a németeknek. Tudták, hogy ezzel CsehszTová- vákia védhetetlenné válik és előbb vagy utóbb magától a német birodalom ölébe hull. Meg kell jegyezni, hogy ezzel nemcsak Csehszlovákia népét döntötték a pusztulás szélére, de a hatalmas hadifelszerelés, ami a németek kezébe jutott, nemsokára Franciaország és Anglia falvait és városait pusztította. A SZOVJETUNIÓ KÉSZ VOLT TELJESÍTENI KÖTELEZETTSÉGÉT Nemcsak számos hivatalos dokumentum bizonyítja, de a mai harminc éveseknél idősebbek emlékeznek arra, hogy a Szovjetunió hajlandó volt még Franciaország és Anglia nélkül is fellépni a hitleristák ellen, ha Csehszlovákia úgy kívánja, és saját maga is ellenáll. Tudjuk, hogy nem a nép, hanem az akkori kormány lelkén szárad, hogy meghunyászkodott bárányként adta be derekát. Nyugati szövetségesei előtt, akik csúfosan megcsalták, a „béke megőrzéséért hozott áldozat" szerepét játszotta. Az árulás így betetőződött. Még szeptember 30-án, a müncheni döntés kihirdetésének napján is rendőrség zavarta szét az elkeseredett harcrakész tömeget Prágában. Még akkor sem lett volna késő, a nép és egy népi kormány a Szovjetunió támogatásával megmenthette volna a helyzetet és a békét, és ez bizonyára a történelem folyamatának más irányt adott volna. dr. STRASSER GYÖRGY hogy hitet tegyünk a prolet nemzetköziség és szolidaritás valamint hazánk, a Csehszlovál Köztársaság iránti hüségünl mellett, hogy kifejezésre juttassuk: készek vagyunk szilárdan vállvetve, egy csatasorban véden közös államunkat, hazánk gazdasági és kultúrértékeit a hitler és horthy-fasizmus egyre fenyegetőbb réme ellen. A húsz év előtti nagy béketüntetés megmutatta, hogy a köztársaságban élő nemzetiségekhez tartozó dolgozók hazájuknak tekintik a Csehszlovák Köztársaságot és egy célt követnek: meg akarják teremteni a dolgozók boldog otthonát, békeszeretö, virágzó államát. Az akkori tüntetés igazolta, hogy a dolgozó tömegek nemzetiségre való tekintet nélkül Csehszlovákia Kommunista Pártjában látták egyedüli vezérüket és érdekeik egyedüli hü képviselőjét és harcosát." r RUDOLF SXRECHAJ elvtars, a Megbízottak Testületének elnöke az új vegyiüzem alapkövének elhelyezésekor a következőket mondotta: „A vágsellyei új üzem jelentőségteljes lesz Dél-Szlovákiá- ban a kultúrforradalom megvalósítása szempontjából is. Nem véletlen, hogy ez az új fontos üzem éppen itt, e helyen épül fel. Ezt drága pártunk gondos megfontolás után döntötte el, s ez teljességgel helyes politikájának tanúbizonysága, ama politikának, amely állandóan szem előtt tartja hazánk valamennyi polgárának jólétét. A vágsellyei nitrogéngyár felépítése, valamint a dél-szlovákiai körzetnek a legközelebbi években való fejlesztésére vonatkozó nagyvonalú terv kifejezésre juttatja a nemzetiségi politika len'n: elveinek érvényre juttatását.“ A békemanifesztáció részvevőit gazdag kultúrprogrammal szórakoztatták a népi együttesek. Képünkön: Farkasdi táncoló lány TORNÖC, 1938. SZEPTEMBER 4. Ez a dátum mélyen belevésö- dött a dél-szlovákiai dolgozók emlékezetébe. Ezen az emlékezetes napon több, mint 10 000 ember, a déli járások lakosai, magyarok, szlovákok és csehek, nemzetiségi különbség nélkül hatalmas békemanifesztáción emelték fel szavukat a köztársaság megvédése érdekében a fasizmus ellen. A CSKP zászlaja alatt gyűlt össze a tömeg, és követelte Hitler és cinkosai terjeszkedésének meggátlását, a köztársaság mindenképpeni megvédését. Sajnos a dolgozd tömegek szava és tiltakozása nem hozta meg a várt eredményt. A burzsoá köztársaság vezetői, kijátszva a tömegeket, beleegyeztek a köztársaság szétda- rabolásába, így a déli járások dolgozói végigszenvedték a horthy-fasizmus minden barbárságát. VÄGSELLYE, 1958. SZEPTEMBER 7. Húsz év távlatából tekintünk vissza az eseményekre. Az egy- begyült hatalmas tömeg élteti az SZLKP KB és a Megbízottak Testületének küldöttségét, melyet Rudolf Strechaj elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Megbízottak Testületének elnöke vezet. Jelen van Major István elvtárs, az SZLKP KB tagja, a „Szocialista haza építéséért — Klement Gottwald-rend" tulajdonosa, a szovjet vendégek, a régi harcosok, hatalmas tömeg, mely épp oly szeretettel hallgatja Major elvtárs szavait, mint húsz évvel ezelőtt: „Húsz évvel ezelőtt összejöttek magyarok, szlovákok, csehek, Megindult a gép, megkezdték az új ásását. nitrogéngyár alapjainak CZ. IRMÁNAK. Arra kíváncsi, hogy mi a véleményünk a ka- ronfogásról és a kézenfogásról. Ma különösen az utübbi szóbeszéd tárgyát képezi, mert úgylátszik, mintha a fiatal 14-16 éves fiúk kézenfogás nélkül egy lánnyal már járni sem tudnának. Ne tegyük hétköznapivá, ha valamelyik lánnyal karonfogva megyünk, legyen ez több holmiféle múló barátságnál, ünnepélyesebb dolog, kitüntetés legyen mindkettő részére. Összegezzük véleményünket: a karonfogás a külvilág előtt bizonyítsa a lelki közelséget, a kézenfogás, nem szép, de ma már bevált szokás, sajnos gyakran nevetségessé válik. Igaz, hogy ennek más jelentősége van, ugyanis a fiatal emberben szuny- nyadó ösztön ily módon keresi párjával a testi érintkezést. Ez ellen nehéz szabályokat állítani, itt az ízlés és a nevelés döntő tényező. Erősítsük a CSISZ-szervezeteket Lígyia Gurcsenko, fiatal szovjet filmszinésznő legújabb filmszerepében. Pártunk XI. kongresszusának tudó fiatal képes az ilyen mun- határozata többek között hang- kára. És akik rendelkezhetnek súlyozza a pártnak az ifjúság ezekkel a képességekkel, tulajneveléséért viselt egyre foko- donságokkal leginkább, ha nem zottabb felelősségét. De a hatá- a kommunista CSISZ-tagok? rozat, mely a pártszerveknek és Hisz a fiatal kommunisták túl- szervezeteknek közvetlen fel- nyomó többsége a CSISZ-tagsá- adatául tűzi ki a CSISZ irányi- gon keresztül lett párttaggá, tását, egyre nagyobb igényeket ismerik a CSISZ munkájának támaszt a CSISZ-funkcionáriu- lényegét, továbbra is a fiatalok sok, de különösképpen a CSISZ- között élnek, dolgoznak, spor- ben dolgozó fiatal kommunista tolnak és szórakoznak. A CSISZ- funkcionáriusok munkája iránt tagot szervezete bizonyára azért is. És itt a fiatal, s általában a javasolta párttagságra, mert jó CSISZ-szervekben és szerveze- munkát végzett, kitűnt a többi- tekben dolgozó, vagy éppennem ek közül, nagyobb képességek- dolgozó kommunista CSISZ-fia- kel rendelkezik, mint a többiek, taloknál álljunk meg egy pilla- tehát többet is várnak tőle. natra. Ezeknek a fiataloknak legfőbb Hány olyan üzemi és falusi feladatuk, hogy továbbra is a CSISZ-alapszervezetünk van CSISZ-ben dolgozzanak. Mindez még, melyeknek vezetőségébe különösképpen vonatkozik azok- csak a közelmúltban kerültek ra, akik már maguk után hagy- kommunisták vagy talán egyál- ták a katonai szolgálatot. A talán n incsenek. Pedig fiatal kétéves katonai szolgálat, a ka- kommunistákban éppenséggel tonai tudományok elsajátítása sem üzemekben, sem pedig fal- mellett számtalan tapasztalat vainkban nincs különösebb hi- szerzésére, emberismeretre és ány. Csak hát és megint ez a szervezési fortélyok szerzésére csak hát: a CSISZ-ben és álta- is alkalmat nyújt, amit minden Iában az ifjúság körében vég- CSISZ-funkcionárius nagyon is zett munka mindenekelőtt vég- felhasználhat a gyakorlati élettelenül nagy türelmet követel, ben. Az olyan üzemi vagy falusi alap- Nagyon bíztató jelenség, hogy szervezetben, melyben tizenöt pártunk XI. kongresszusa óta évestől huszonhat évesig külön- üzemeink és falvaink alapszer- böző foglalkozású, igényű, mű- vezeteiben egyre több kommu- veltségű stb. leány és fiú ta- nista CSISZ-fiatal vállal szer- lálható, bizony nem könnyű a vezeti munkát. Példa erre a bérmunka. Csakis jő szervező ké- nolákovói CSISZ-szervezet te- pességű, az ifjúsági munkában vékenysége is. Másfél hónappal tapasztalt, politikailag fejlett, a járási pártbizottság titkárá- művelt és általában az ifjúság nak jelenlétében megtárgyalták érdekeiért áldozatokat hoznia kongresszus határozatait és a vezetőség élére a már jó bevált funkcionáriusokat állították. így lett a szervezet elnöke Saturi elvtárs is. Hasonló a helyzet a Pohronské strojárne üzemi szervezetében is. Az alapszervezet javaslatára a pártvezetőség. Milan Sugárt bízta meg a fiatalok közötti munkával. így tettek a zólyomi Bucina Fafeldolgozó Üzem és a Podpolianské strojárne szervezetei is. A Bratislava! Kefegyár CSISZ-szervezeté- nek élére szintén fiatal kommunista, Ivan Toman elvtárs került. Az Államvasutak bratisla- vai kocsiparkjának és a cellulóz ipar bratislavai kísérleti telepének alapszervezetei is kommunistákat állítottak a szervezet élére. Tehát nincs mitől tartani. Ez a pár példa is bizonyítja: párt- szervezeteink mindent elkövetnek, hogy a fiatal kommunisták a CSISZ-ben dolgozzanak. Ezért fontos, hogy az alapszervezeteink munkájában felmerülő nehézségek kiküszöbölése érdekében bátran forduljunk a párt- szervezetekhez. Egyedül rajtunk múlik CSISZ-szervezeteink jó munkája. És most az évzáró gyűlések, valamint a járási és kerületi konferenciák előkészítésének ideje a legalkalmasabb arra, hogy CSISZ szervezeteinket szervezetileg megerősítsük, saz egyes vezetőségekbe az arra legalkalmasabb fiatalokat válasszuk. KÉT BÉKEMANIPESZTÁC1Ó
