Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-08 / 28. szám

PÁRIZSBAN KEVESEBB FON­TOSSÁGOT TULAJDONÍTANAK a vasárnap és hétfőn lezajlott' Macmillan-De Gaulle-találkozó- nak, a közfigyelem De Gaulle algériai látogatása felé fordul. Pedig az angol és francia kor­mányfő találkozója a De Gaulle- kormány „külpolitikai nyitányá­nak“ tekinthető. De Gaülle-nak most volt először alkalma kifej­teni nézeteit a két nyugati nagyhatalom egyikének: ra­gaszkodik az atombombához, nagyobb szerepet követel ma­gának az Atlanti Szövetségben: Amerika és Anglia feltétlen szolidaritását sürgeti az algériai ügyben. A hatos Európa mellett foglal állást szemben az ango­lok javasolta szabadkereskedel­mi övezettel, amelynek — mint ismeretes — tizenhat állam lenne a részvevője. Sző volt még De Gaulle és Macmillan találkozóján a libanoni válság­ról is, arról, hogy venne részt Franciaország egy esetleges nyugati intervencióban. De Gaulle algériai útja két­ségtelenül izgalmasabb, ha ez­úttal „nem is lesz olyan látvá­nyos“ — ezt a tábornók-minisz- terelnök környezete mondja — mint az előző algériai utazás. Ez alkalommal De Gaulle nem visz magával újságírókat, a francia sajtó tehát nem adhat olyan bő beszámolókat, mint az első algériai útról. Viszont ott lesz kíséretében a szocialisták főtitkára, a De Gaulle politikai utitársává szegődött Guy Mol- let. A tábornok kedden reg­gel ÉRKEZETT CONSTANTI- NE-BA. A keleti, a nyugati és az Algír környéki hadszíntéren tesz szemleutat, útjait egy „re­pülő banánon“, a francia had­sereg legnagyobb helikopterén teszi meg. Otja főleg katonai jellegű. A helyszínen akar meggyőződni arról, milyen arányú erősítés szükséges, az algériai táborno­„Az amerikai ifjúság rejtélye" Egy amerikai pedagógus sze­rint az Egyesült Államok életé­ben a gazdasági válságnál sem­mivel sem kevésbé aggasztó tü­net az ország ifjúságának erköl­csi válsága. Ez a aggály nem indokolatlan: az Egyesült Államok minden ré­széről nap mint nap újabb hírek érkeznek a fiatalkorú bűnözők üzelmeiröl. Oktatók, orvosok vi­tatkoztak nemrég az ifjú Engl- duerröl, aki fegyvert fogott sa­ját szüleire, hogy azután újabb „lélektani rejtély“ foglalkoztas­sa őket: a tizenhatéves Christi­na Nystrom esete. Christina apja, Ered Nystrom, egy nagy amerikai gépgyár - konszern alelnöke. „Négy gyer­mekünk közül Christina volt a legjobb gyermek“ — jelenti ki Ered Nystrim. £s ennek ellenére a nagy anyagi jólét közepette is, Christina elégedetlen. Maga sem tudja, mit akar, New York vil­lanegyedében, Mount Vernonban laknak és a rendőrség már há­romszor hozta vissza a kislányt, aki megszökött otthonról. „Bol­dogtalan volt — meséli egy ba­rátnője —, de sohasem árulta el, hogy miért..." Nemrég újra megszökött, és ezt a szökést „elemzik" most a sajtóban az oktatók és a lélek­búvárok. Christina egyedül sétált és út­közben meglátott egy vörös Chevrolet kocsit. A kocsi üres volt és Christina gyorsan a vo­lán mellé ült: New York City felé vette útját. Az egyik út­kereszteződésnél észrevette az a rendőr, aki legutóbb hazahoz­ta: jelt adott, de Christina nem állt meg. Erre a rendőr motor- kerékpárra ült és üldözőbe vette a leányt, aki 150 kilométeren felüli sebességgel hajtott. Az óriási sebesség miatt a leány egy pillanatra elveszítette a vo­lán fölötti uralmát és nekiment egy előtte álló kocsinak: a kocsi utasa, a negyvenéves Richard Sparlean, két gyerek apja, a helyszínen meghalt. A Chevrolet felborult, de Christina csak könnyebben sebesült meg. „Az osztályban a három legin­telligensebb tanítvány közé so­roltam ..." — jelenti ki róla tanára, Jephrey Morris. A pedagógusok rejtély előtt állnak: pedig nem egyedülálló eset — az ilyen „megmagyaráz­hatatlan rejtélyek "naponta is­métlődnek az Egyesült Államok ifjúságának életében. De mit mond Christina? — Szükségét érzem, hogy megszegjem a törvényes előírá­sokat ... — jelentette ki a rend­őrtisztviselőnek, aki a kórház­ban kihallgatta. ... Az Egyesült Államok kez­deményezte „hidegháború" és amerikai ifjúság idegeit kezdte ki... hadsereget további százezer emberrel kellene megerősíteni. A csapat erősítésekről szóló tárgyalások ellentétben áll­nak a degaulle-ista sajtó ko­rábbi illúziókeltésével, a há­ború gyors befejezésének ígé­retével. Algériából érkező hírek a har­cok súlyosbodásáról számolnak fp,wAr- Ut0lsó héten 613 algériai felkelő vesztette életét a har­nok.f ~4 ? francia f0Parancs- nokság jelentése szerint A francia veszteségekről hallgat- nak. Egy hét alatt a francia légierő 1893 felszállást hajtott végre. J A „fraternizáció“ csodája mar a múlté. Emlékezetes, hogy a májusi napokban muzulmán asszonyok tüntetéséről adott hírt az ejtőernyősök kezén levő algíri rádió. A „megbékélési“ ünnepségen nyilvánosan eléget­ték fátylaikat és megéljenezték az ejtőernyősöket. Később ma­ga De Gaulle jobbkeze, Malreux miniszter ismerte be, hogy az ilyen megmozdulások „szerve­zettek“ voltak, sőt, egyes al­kalmakkor „jelenléti díjat“ is fizettek. Most pedig végleg le­hullt a fátyol, de nem a muzul­mán asszonyokról. Sőt! Elfátyolozott arcú asszonyok gyűltek össze hétfőn reggel tüntetni Algírban, a megye­főnökség épülete előtt. Tábláikon ilyen feliratok voltak olvashatók: „Engedjétek szaba­don az elfogottakat!“ A rendőr­ség közbelépett, verekedés tört ki, kirakatok ablakai, gépkocsik lámpái törtek össze. Mintegy 15 tüntető arab asszonyt előállí­tott a rendőrség. Az algériai európai lakosság szélsőjobboldali, gyarmatosító elemei között a nyugtalanság tovább tart. Már nem azzal a lelkesedéssel várják De Gaulle-t, amellyel június első napjaiban köszön­tötték. A hadsereg, főleg pedig az ejtőernyősök lojalitása is kí­vánni valót hagy maga után, De Gaulle algériai útja. ilyen kö­rülmények között aligha lesz diadalút. DE GAULLE KÖZBEN NEMI­LEG kényszerült meghátrálni az anyaországban is — a köz­társaság elszánt híveivel szem­ben. Július 14-én, a köztársa­ság nagy napján, a párizsi Re- publique téren szándékozott be­szédet mondani a tábornok-mi­niszterelnök. Később lemondott tervéről és ekkor beharangoz­ták: Malraux miniszter fog be­szélni a Köztársaság téren ezen a napon. A köztársaság védel­mére alakult bizottságok pedig már jóval előbb kiadták a jel­szót, hogy a köztársaság híveinek ünne­pén Párizs dolgozói legyenek ott Marianne szobránál, a Köztársaság téren! A kormán/ végül is átengedte a teret a köztársaság híveinek: a legújabb közlések szerint Lamraux miniszter július 14-én csak a párizsi városháza előtt fog felszólalni az ünnepi kato­nai díszszemlére Párizsba érke­ző tengerentúli frontharcosok nagygyűlésén. A Republique tér a köztársaság híveié lesz! Antonín Novotny elvtárs a CSKP KB első titkára köztársasági elnök szívélyesen beszél­get N. Sz Hruscsov elvtárssal A „tisztakezű“ SHERMAN ADAMS Sherman Adams, Eisenhower elnök első számú tanácsadója, a Fehér Ház legmagasabb rangú kinevezett tisztviselője, súlyos korrupciós botrány központjába került. A szenátusi albizottság megállapította, hogy Adams nagyobb összegeket és különböző értékes ajándék- tárgyakat fogadott el egy Ber­nard Goldfine nevű bostoni textilgyárostól, aki ezzel eayidöben hamis köny­velés, különböző törvényellenes üzleti manipulációk súlyos gya­nújával már nemcsak a Szövet­ségi Kereskedelmi Kamara, ha­nem a rendőri hatóságok vizs­gálata alatt is állott. Bebizonyosodott az is, hogy Adams a legmagasabb hatósági vonalon közbenjárt Goldfine ér­dekében és az elnöki tanácsadó magas protekciójának meg is volt az• eredménye. Goldfine el­len az eljárást nem folytatták .. Ám a vizsgálat során napvilágra kerültek azok a több mint két­ezer dollárt kitevő szálloda- számlák is, melyeket Goldfine egyenlített ki Adams helyett, aki a Sheraton Hotelben mindenna­pos vendég volt, a bostoni texti­les folyószámlájára. Sherman Adams — a Fehér Ház titkárságának hozzájárulá­sával megjelent a bizottság előtt és itt beismerte a szálloda-számlák „különös kiegyenlítésének“ ügyét, de arra hivatkozott, hogy Gold­fine olyan régi jó barátja, akitől ezt a gesztust természetesnek lehetett venni. Arra vonatkozó­lag, hogy ugyanakkor telefonon felhívta Edward Howreyt, a Goldfine elleni vizsgálatot foly­tató kereskedelmi hatóság elnö­két, és kérte, hogy a textilgyá­ros ügyében járjanak el kíméle­tesen, nem kívánt nyilatkozni. Az amerikai közvéleményben az Adams-botrány annál is in­kább hullámokat vert fel, mivel 1952-ben Sherman Adams egyik vezetője volt a köztár­sasági párt választási kampá­nyának, és ekkor ö adta ki a jelszót, hogy rendet kell teremteni a washingtoni korrupció dzsun- geljében. A „tiszta kezű" Adams azóta, úgy látszik, változtatott elvi elképzelésein. VILÁG w SLWíEADÓ Szocialistákon a sor A Gesamtdeutsche Rundschau mű hannoveri lap a bonni par- ment viharos költségvetési tájával foglalkozva a többi között ezeket írja: — Németország Kommunista Pártja betiltása után most a szociáldemokrata pártra akarják ráütni a törvénytelenség bélye­gét. Vajon ez egy Salazar vagy Franco mintájára létrehozandó úgynevezett keresztény demok­rácia ideológiai előkészítése? A lap szerint az atomfegyver­küzdelemben különösen Schrö­der belügyminiszter játszik ki­magasló szerepet. Ami a jelen­legi belügyminiszter agresszi­vitásához nagymértékben hoz­1 > | Aláírásgyűjtés iécsben a gengszterfilmek ellen A bécsi járdán 17 éves fiú fekszik. Halott. Húszeszten­dős társa ölte meg minden ok nélkül — a verekedés hevében. A bűntett az osztrák főváros egyik legforgalma­sabb utcáján játszódott le. Az áldozat csöndes munka­szerető tanonc volt, s huligánok csúfolni kezdték sánta­ságáért. Bár a fiú nem is válaszolt nekik, egyikük füttyjelére a közeli kávéházból társuk kirohant, s a járó­kelők szeme láttára halálra verte a szerencsétlen fiatal­embert. Az egész város felzúdult, bár nem ez volt a huligánok első bűncselekménye Bécsben, hiszen évek óta egyre nagyobb mérteket ölt a fiatalkorúak bűntetteinek száma, verekedések, betörések, sőt gyilkosságok is előfordultak már. A nevelők, bírák és orvosok éppen az elmúlt hetek­ben foglalkoztak behatóan ezzel a problémával. Sok szó hangzott el a fitalkorú bűnözők környezetéről, a bünte­tésről és a nevelésről egyaránt. S sok szó esett a filmek mérgező hatásáról, hiszen számtalan esetben ezek voltak a fiatal bűnözők „példamutatói“. Különösen az anyák követeltek védelmet gyermekeiknek a huligánok, a gengszterfilmek és a ponyvairodalom áradata ellen. A nőszövetségek akcióba indultak, tiltakozások, aláírás- gyűjtések követték egymást. A minisztertanács egy héttel később elhatározta: bizottságot létesít - tagjai a közok­tatási, belügy-, igazságügy- és kereskedelmi miniszter - amelynek feladata megállapítani; milyen formában és mértékben intézkedjenek a gengszterfilmek, a ponyvairo­dalom betiltásáról, hogy megszűnjék a fiatalok lelkének ez a rendszeres mérgezése. Első lépésként a filmkereske­delmet kötelezték „öncenzúrára“, de több intézkedés még nem történt.. OTTO HORN :: LONDONBAN TÜNTETTEK, BÉKÉT ÉS MUNKÁT AKARNAK zájárul, az a hidegvérüség, amellyel ez az ember, aki poli­tikai pályafutását Hitler SA-já- ban kezdte és csak az akkori politikai vezetés összeomlása után csatlakozott az úgyneve­zett CDU-hoz, az állam érde­keit pártjának érdekeivel azo­nosítja. Minél nagyobb bajba kerül az Adenauer-párt belpoli­tikai tekintetben, annál inkább megfelel neki olyan ember, mint Schröder, aki számára a demok­rácia csupán a göbbelsi kom- munistaellenességgel egyenlő“ — jegyzi meg a lap. — □ — Mert néger ... meghalt 1,95 dollárért. Montgomeryben (Alabama állam) a legfelső bíróság helybenhagyta a halálbünte­tést egy néger ügyében, aki egy fehérbőrű háziasszonytól 1 dollár 95 centet lopott. Ez az ítélet azt jelenti, hogy szeptember 5-én Jimmy Wilson a villamosszékben végzi életét, ha a kormányzó nem ad kegyelmet számára. Estelle Barker asszony a tárgyaláson azt állította, hogy 1957. június 27-én a néger ellopta pénzét és megpróbált erőszakoskodni vele. A tény azonban az, hogy az 1 dollár 95 centért kelt meghatnia. ... Feleségének szolgája! Petrick Maiimba, rhodésiai néger ügyvéd Londonban fe­hér nőt vett feleségül. Ami­kor hazatért Rhodésiába, oz itteni törvények értelmében nem élhetett együtt feleségé­vel. Petrick felesége, hogy egy fedél alatt élhessenek, kénytelen volt férjét szolga­ként alkalmazni. .. ................................. Június 29-én nagy tüntetés volt Londonban, munkát és békét akarnak, függetlenek akarnak lenni az Egyesült Államoktól. A manifesztációt Nagy-Britannia Kommunista Pártja szer­vezte, amelyen 15 000 ember vett részt. A tüntetők a Trafalgar tér felé vonulnak. Paul Robeson végre meg­kapta az útlevelét. A harc tovább folyik Felvételünk az algériai felszabadító hadseregek katonai kiképzőtáborában készült. Az elmúlt napokban ha­talmas zivatarok száguld- tak végig Thüringiában és Bajorországban, Ké­pünkön látjuk, hogy egy villám milyen károkat okozott.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents