Új Ifjúság, 1958. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-09 / 37. szám
1. Mielőtt rátérnék történetem tulajdonképpeni hősére, az én kincskereső nagyapámra, el kell mondanom, hogy az Ocskó-t uradalom ősnemesi famíliájáról lesz szó. Ocskó igen közel esik Trencsénhez meg Verb óhoz is. A kettő között fogta el vad lovashajsza után Jávorka Ádám Ócskái brigadérost, amikor nagy tivornya után hazavágtatott Ócskára. De ahogy az út kétfelé ágazik Verőd, Ocskó és Trencsén között, úgy ágazott kétfelé az ócskái uradalom ősnemesi birtokos-famíliája. Egyikéből sarjadzott a magyar Ócskái ág, a másikból az Ocsovszkiak, megtartván eredeti szláv nevüket. Az én történetem, illetve az Angyalos bot története erről az ágról szól, ennek is elszegényedett leszármazottairól. 2. Ne kutassuk elszegényedésük okait. A régi nóta: eszem-iszom, dinom-dánom, kocka-kártya, jégverés, háború, forradalom, tolvaj tiszttartó. Panaszkodott is Ivanovszky Styevo, az uradalmi intéző Dolfinek, a zsidó sörgyári és kocsmabérlőnek. — Látod Dolfi, ilyen a mi szerencsénk. Akkor kerültem ide, ebbe az istenverte uradalomba, amikor már lopni sem lehetett az embernek. Hiszen tudod... Tudta Dolfi, hogyisne tudta volna, amikor ő hozta a máramarosi pajeszes kaftánosokat, akik megvettek mindent, még a nádast, az erdőirtást, a kimustrált hintát, a patkószeget is. Igaz, olyan áron, hogy abból Styevonak, Dolfinak vajmi kevés jutott. Csak éppen a süllyedő hajó réseinek foldozgatására jutott, addig ameddig. Es mivel minden addignak van ameddigje is, eljött az idő, amikor Ocsovszky Jani úr hajója, az ősi birtok már annyi léket kapott, hogy a betáblázásokat, fedezetlen váltókat, kamatos- komotokat, becsületbeli tartozásokat (mert még ilyenek is voltak) tovább foltozgatni már nem lehetett. Szélnek eresztették az egész személyzetet, már azt is az utolsó családi ékszerek mélyen leszorított árából elégítvén ki. Nem maradt más a kastélyban, csak John, a süket angol komornyik, aki már Jani úr nagyapját is szolgálta és Vavrincák Palo, az egykori parádéskocsis, aki kiöregedett ebből a hivatalból, de most ismét visszacsöppent belé, amikor már a pompás telivérek helyett csak két parasztgebét hajthatott egy visszamaradt ócska határ előtt, amely már a kaftánosoknak sem kellett. Meg kell hagyni, hogy a família nem fogta fel tragikusan a dolgok ilyetén változását. — Király lettem, mgndta Jani úr. Földnélküli János. A még mindig gyönyörű Ocsovszkyné (született Osztroluczky Lili) a konyhában tevékenykedett, a három kisasszony takarított, mosott, vasalt, berregett a varrógép is, divatjamúlt ruhákat alakítgattak és fehérneműt javítgattak, fódozgattak. ■ — Fenn az ernyő, nincsen kas — nevette Marianne, a legkisebb leányka, amikor az asztalnemű, az ágynemű értékesebb részét is el kellett adogatni. — Azért nyaralni mégis fogunk — jelentette ki Jani úr, amikor jól belaktak mindnyájan paprikáskrumplival. Hová parancsoltok? Marienbad! Karlsbad? Gleichenberg? Semmering? Ostende? Biarritz ? A kisasszonykäk kacagták a papa tréfálni való kedvét, Csak Ocsovszkyné (szül. Osztroluczky) vette észre, hogy Jani nem tréfál. — Megbolondultál? — kérdezte némi aggodalommal. — Eb ura fakó! Pénzzel nem kunszt úrnak lenni. De úr'a fenében is úr! Határozzatok, mert holnap indulunk. Kiadtam a parancsot annak a tolvaj "Styevonak, hogy nékem ma öt darab set étkék ezresbankót hozzon, mert én nyaralni akarok. Szabadkozott, hogy így, meg úgy. De aztán ma reggel... Es Jani úr kiteregette az asztalra az öt ezresbankót. Körülrakván velük azt a sévres-i porcelántálat, amelyből a paprikáskrumplit a család farkasétvággyal fogyasztotta el. Minden történet olyan, mint maga az emberélet: először szétágazódnak az utak, aztán összefutnak, A fenti két kérdőjelre is egy a felelet, amint alább következik. Styevo ugyancsak vakarta a füle tövét, amint megkapta Jam úrtól az ötezerkoronás parancsot. Igaz, harmincéves tiszttartói működése alatt lopott annyit, hogy a magáéból is bőven adhatott volna. De tudott dolog, hogy ha az a „volna" nem volna, akkor sokminden másképp volna. Mert hiszen a hat Ivanovszky csemete sem szárazkenyéren nyelődött, anyjuk pedig, a termetes Borbála ijszony, úgy vigyázott minden lop&mányra, mint a hétfejü sárkány. Ehhez Styevo még akkor sem nyúlhat, ha akar. Dehát effélére álmában sem gondolt. Az uradalom felirata pedig a szép török fejes Ocsovszky címer alatt meg ez volt: Ahol nincs, ott ne keress! Ott keresett hát Styevo, ahol volt. Elment a Dolfi kocsmájába, kiemelte a kisöreget a kármentőből, ki még a belső ivóból is, amelyből márcsák a szentélybe lehetett jutni, a Dolfiék hálószobájába. Styevo annak ajtaját is kulccsal zárta be, mielőtt nagy titokzatosan belékezdett volna mondókájába. — Igaz-e Dolfi, hogy mi mindig jó cimborák voltunk ? — Igaz, ha maga mondja. — Meg az a néhány holdacska, amely néked is jutott az uradalomból. Meg az a takarék- könyv, a Nyitrai Bankban. De sok beszédnek sok az alja. Most tesszük rá a házra a tetőt. John, az a süket angol komornyik elárulta nekem, persze jó pénzért, hogy a kastélyban valahol teménytelen kincset rejtettek el még a török időkben az Ocsovszkyak. Ezt még a Jani nagyapjától hallotta volt, amikor még nem volt süket. A bogaras öregúr, Kázmér, rövidesen azután el is hunyt Angliában, ahol Johnt fogadta. John nemcsak süket, de néma is tudott lenni. Nem szólt a kincsről a családnak, csak az alkalomra lesett, mikor kaparinthatná meg magának. De ez az alkalom mindmáig késett. Hiszen padlót, falat, mennyezetet, pincét, padlást kéne kopogtatni, bontogatni, amíg meglelné a kincs rejte- két. És ötven éve nem maradt magára John a kastélyban. Hiszen, ha az uraság sokat is utazgatott, nyaralt, telelt külföldön, ott volt a személyzet a kastélyban. Most már nincs. Viszont Jani úrék nem tudnak pénz hiján mozdulni sem. Ehhez kellene a tőkebefektetés, hogy hosszabb időre elutaztassuk őket. Érted már? — Értem. Mennyi kéne? — Öt darab ezres. — Hát azt én honnan vegyem? — Hönnön? Hát a Nyitrai Bankból. — Onnan ugyan egy fillért sem kapok ki. A feleségem nevén van, Regina meg úgy vigyáz rá, mint a hétfejű sárkány, mindent a gyerekeknek tartogat. — Ismerem az effélét. Borbála is... Nem folytatta, csak legyintett, De észrevette, hogy Dolfi erősen töri a fejét valamiben. Tehát horogra akadt. — Nem megy másképp — szólalt meg végül —, csak ha szerzünk egy üzlettársat. Van nékem egy jó komám, a Popper. Most nősült, szép hozományt kapott. Berbe vette az Erdödy grófoktól a galgóci serfőzdét, ahhoz nem kell forgótőke. Bevesszük harmadosnak. Az a Popper az én anyai nagyapám volt. Öl- nyimagas termet, arasznyi vállak, azokkal emelgette a hordókkal, ládákkal megrakott söröskocsikat éjszakánként a sörház udvarán, ha a lovak nehezen indítottak. Az ilyen nagy, behemót emberek hiszékenyek. 4. A többit már tudod, kedves olvasóm. Vagyis eltaláltad: a verbói és ocskói Ocsovszky família a nagyapám hozományán ment el „nyaralni“. A négy „üzlettárs“ ugyan áshatta, fúrhatta, bontogathatta az elhagyott kastélyt, amelybe Ocsovszkyék vissza sem tértek többé. A fáma arról regélt, hogy Marianka, a legkisebbik leány egy Potoczky herceget fogott ki magának, valamelyik keleti-tengeri fürdőhelyen, aki azt az elvet vallotta, hogy nézd meg az anyját, vedd el a lányát. Nagyapám, a póruljárt kincskereső pedig az Angyalos botot szerezte meg a kastélyban, mint egyedüli kincset. Tőle örököltem, azzal a tanulsággal, hogy kincset csak munkával keressen az ember. _ _ __ Hiszen aztán ö is azzal kereste. Nyolc gyerHonnan "teremted elő Ivanovszky Styevo az ütmeket nevelt fel becsülettel, ö beszélte el azok- darab sötétkék ezerkoronást? 2. Mi köze mind-nak az ö jóságos mosolyával az ocskói kincske- ennek nagyapám Angyalos botjához? resés hiteles történetét, »«m Két kérdőjel kefoes olvasóim szemében. 1. Aranyéremmel tüntették k) a ovjet Írószövetséget a hrlisz- eli világkiállításon, mert A tg sok népének nyelvén ad könyveket, s a Szovjetunió lépeinsk nyelvére ülteti át a ilasszikus és a mai külföldi rók müveit. A Szovjetunióban a ■ilág 107 nyelvére 83 500 könyvet fordítottak le. Szergej Geraszimov a Csendes Don című többszörösen díjnyertes szovjet film rendezője ifjúsági filmet forgat ★ A kecskeméti színházban bemutatásra kerül Rácz Kálmán Cigánykantáta című első cigányoperája. Taskentben megkezdődött az ázsiai és afrikai országok film- fesztiválja. Az ünnepségeken a két kontinens csaknem valamennyi olyan állama részt vesz, amely önálló filmgyártással rendelkezik. A többi között a Kínai Népköztársaság, az Egyesült Arab Köztársaság, Japán, Pakisztán és Thaiföld. EMLÉKEZÉSEIM 1942- ben volt még, hogy Pierre Prevert rámbízott egy kis szerepet az „Isten vele Leonard“-ban. A szerep szerint egy szót sem kellett mondanom: egy néma lányt játszottam. Mindenért kárpótolt, hogy a külső felvételeket Dax-ban forgatták, s ez nagyszerű nyaralásnak számított. 1943- ban ismertem meg Yves Allegret-et és végre, 1945-ben kaotam egy kis szerepet, ami nekem akkor óriásinak tűnt. Raymond Rouleau filmre vitte az „Ideális férj“-et, amelyben egy bolond szobalány szerepét bízta rám. A film készítésének időszakát a félelem időszakának nevezhetném. valami rémítő erővel hatott rám a felvevőgép. Minden jól ment addig, amig nem kellett egy jelenetet megSlmone Signorét a kezdet kezdetén ismételni, de amint meghallottam az ismétlésre felhívó jelzést, egészen elvesztettem a fejemet: elfelejtettem, amit mondanom kellett, szemeim megmerevedtek, szóval valósággal megbénított a félelem. Raymond Rouleau nagyon szépen viselkedett velem szemben. Türelmes volt, bátorított. S én azóta is tiszteletben tartom a „kis szerepeket“. A közönség azt hiszi, hogy egy kis szerepet sokkal köny- nyebb eljátszani, mint egy nagyot. Pedig nem Így van, össze sem lehet a kettőt hasonlítani. Aki nagy szerepet játszik, annak van ideje és módja beleélni a szerepbe, „megszemélyesíteni“ a szerepet, az alakot, akinek van neve és családja, múltja és jövője, aki védi magát, vagyis életét játszik. A felvételek sokáig tartanak, munka közben megismerkedik az emberekkel, munkatársaival, sokszor mélyebb barátságra, tréfálkozásra is sor kerül. Ezzel szemben a „kis szerep“ alakítója, a „kintről“ jövő fiú vagy lány nem éli végig a film életét, nem él a környezetében, kikészítésére sem fordítanak gondot, próba nélkül elkészített kosztümöt húznak rá. kezébe nyomják a szerepét s egy óra múlva már További Egy évvel ezelőtt keserű szájízzel, kiábrándultán, — ki tudja miért elment a színháztól Turner Zsiga. Az okot a színészi lélek bonyolultságának valahol a legmélyén kellene keresni. Elment és a legnehezebb munkát végezte a komáromi hajógyárban. Nemrégiben visszajött. Nem bírta tovább, — nem a munkát, azzal talán megbirkózott volna. — Hiányzott a vérbeli színész számára oxigént jelentő színházi világ, a szerepvárás, izgalma, a jellemérés boldog gyötrelme, a színház festékszaga, meg kitudja mi még, amit egyszerűen úgy nevezünk, hogy színház. Mert aki abba egyszer belekóstolt, és ha tehetséges is nem bír attól elszakadni soha. A színháziak örültek, szívesen fogadták maguk között, hiányzott, mert megszokták kis bogaraival, zsör- törődéseivel együtt. Örültek, mert híjával vagyunk jó színészeknek és ö a legjobbak közé tartozik. Ezt igazolják mindennél fényesebben az eddigi szerepei: A Szevillai borbély Figarója, Epizódszerepben kezdődnek is a felvételek ... ekkor a párszavas szerepbe kell beletenni mindenét. (Folytatjuk) sikereket a Tanítónő tanító szerepe, Az Aranyember Krisztyián Tódora mind emlékezetes siker volt és Turner Zsiga szép sikereit nem lehet különválasztani a s&nház sikerétől, mely ma már rangot foglal el szocialista köztársaságunk kultúrájában. A színészkollégák elismerését leginkább művészi fegyelmezettMilyen legyen A filmfesztivált hagyományosan évről-évre hazánk világfürdőjében, Karlovy Varyban rendezik meg. Az idén első ízben színházfesztivál megrendezésére is sor került, ugyancsak Karlovy Varyban augusztus 20— 28. között. A fesztivál keretén belül a Karlovy Vary-i Vitézslav Nezval Színház együttese és a prágai D-34 Színház lépett fel. A fesztivál! küldöttek, bel- és külföldi színház szakemberek, rendezők, színészek a színelőadásokon kívül szemináriumokon vettek részt, ahol alkalmuk volt átadni tapasztalataikat és megvitatni a mai színház problémáit. A D-34 Színház eszmei és niűvészeti szempontból rendkívül alkalmas arra, hogy előadásai alapján vitassák meg a mai színjátszás kérdéseit. E. F. Burián a színház vezetője hangsúlyozta: a színházfesztivál célja az, hogy megmutassa, milyen eredményeket ért el a színház eddig, megvilágítsa a jövő útját, de a fesztivál nem adhat általános alkotási irányelveket. A viták folyamán szó lehet általános érvényű elméleti következtetésekről, de a színházi szemle nem nyújt redeptet arra, hogy miképpen kell színházat rendezni vagy játszani, hogy magas művészeti színvonalat és sikert érjen el. A prágai D-34 Színház most ünnepli fennállásának 25-ik évfordulóját. Ennek a színháznak jelentős szerepe volt már a háború előtti színjátszásban és ma is megőrizte sajátos arculatát és útkereső szerepét. A D-34 munkája szorosan összefügg alapítójának és művészeti vezetőjének, E. F. Buriánnak nevével, aki egyben rendező, író és zeneszerző is. A színház még 1933-ban alakult, tiltakozásul az akkori hivatalos színjátszás ellen és az egyetlen színház volt, amely nyíltan a kommunista párt programját vállalta magáénak. Szokatlan neve is azt szimbolizálja, hogy művészetével a munkásosztály forradalmi harcát akarja szolgálni- A D betű a „délník, divadlo, dílo“ — az új színház ? munkák, színház, alkotás — szavakat fejezi ki, a 34-es szám pedig a háború előtti első sikeres évet idézi. A színházfesztiválon a D-34 bemutatta az eddig legnagyobb sikereket elért darabokat, többek között Viktor Dyk, nagy cseh költő Patkányfogó című művét, amely a mai korhoz Is szól. Előadásra került Gay- Brecht Koldusoperája is. F F. Burián megváltoztatta a darab végét és az utcai énekessel kibővítette a szereplők számát. Burián elveihez hűen a színházi felügyelőt is szerepelteti, úgyhogy a színváltozás, a kulisszák tologatása is a közönség szeme láttára megy végbe. A fesztiváli előadások keretén belül nagy sikert aratott a „Népi szvit“, amelyben a jellegzetesen cseh népi színház hagyományait mutatják be. Mi újat hozott a D-34? Burián a színház rendezője még 1934- ben kiáltványában kijelentette: „Le kell bontani a színpad, a színház és a közönség között meredő -láthatatlan falat. A színház épp olyan arányban befolyásol és tanít, mint a politika és a művészet. A színház céljai érdekében mindent felhasználhat, a koreográfiát, a filmet, a zenét és a technikát. Ki kell dobni a hazug színeket nyújtó festéktégelyeket, a hazug körségének köszönheti. Szinte megható az az aprólékos gondoskodás, ahogy a bemutatóra meggyúrt szerepet előadásról-előadásra félti, őrzi. Mert a színház gyakran játszik olyan körülmények között, melyekben nagy önfegyelemre és művészi öntudatra van szüksége a színésznek, hogy meg tudja tartani a szerepét eredeti stílusában, felfogásában és erejében. Kicsit késve jött vissza és így a szezon végén már csak _egy kis néma szerep jutott neki a „Púcsik Jóska karrierje“ című darabban. A régi bíróság adminisztrációjának taposómalmában szolgalelküvé kopott kis imo- kocskát láttunk itt Turner Zsigától a tőle megszokott aprólékossággal kidolgozza nagyszerü- ábrázolásban. Ez a szöveg nélkül is sokatmondó jó alakítás kellemes ígéret a színház és a közönség számára. ígéret is és biztosíték, hogy Turner Zsiga tehetségét nem koptatta el a kihagyott egy év és az elkövetkező szezonban ismét tapsolhatunk majd nagyobb szerepekben is tehetséges játékának, Kj. nyezetet ábrázoló darabokat és kulisszákat. Az új színháznak kapcsolatban kell állni mindennel, ami valóban és hamisítatlanul népi". így szól a kiáltvány és E. F. Burián megvalósította az űj színházat. Olyan színházat mutat be, ahol nincs sztárrend- szer, ahol a színészeknek alkalmuk van valóban legjobb tudásukat megmutatni, különböző szerepkörrel megbirkózni és érlelődni. Burián rendezése új, hatalmas eszközökkel gazdagította a színjátszást. A bemutatott előadások egy darab színház-történetet elevenítettek fel és a szemináriumokon elhangzott viták folyamán a résztvevő színházi szakemberekben termékeny talajra találtak a? ideológiai fejtegetések és megérlelődtek a szerzett tapasztalatok, A színművészet valóban akkor éri el célját, amikor közel áll az élethez és rávilágít a mai élet igazára, A mai művészt az épülő új társadalmi renddel szemben különösen nagy felelősség terheli. M. M.
