Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-18 / 8. szám

Beszéljünk problémáiról A második ötéves terv fokozottabb feladatokat tűz ki mezőgazdaságunk elé. Ezen feladatokat csak úgy tudjuk teljesíteni, ha a mezőgazdaság­ban az állandóan fokozódó gépesítés mellett még ^egendó munkaerővel is rendelkezünk. Márpe­dig az új munkaerőt elsősorban az ifjúság sorai­ból várják a szövetkezetek. A mostani helyzet ezen a téren nem kielégítő. Még a szövetkezeti tagok átlagos életkora 1955-ben 40.6 év volt, ez a szám 1956-ban már 43.6 évre emelkedett. Ez azt jelenti, hogy országos méretben nem tudtunk megnyerni elegendő fiatalt a közös gazdálkodás számára. Ha el akarjuk érni, hogy a szövetkezeti tagok átlagos életkora 36 év legyen, akkor a következő tizenöt-húsz évben évente 40 — 45 ezer ifjút kell megnyernünk a szövetkezetek számára. Ez nem kis feladat, de teljesíthető. Bizonyítják ezt az eddig elért szép eredmények — főleg a senicai és jicíni járások példái. A CSISZ szervezetek vezetőitől a szövetkezeti fiataloktól és nem utolsósorban a falu és a szövetkezet vezetőitől függ, hogyan tudnak gondoskodni szövetkezetük tagságának felfrissítéséről. A feladatokat teljesíteni kell, ezért beszélni kell a teljesítés formáiról is. Nem egy helyen már szép eredményeket értek el ezen a téren, másutt viszont esak az első lépéseket teszik az ifjúság megnyeréséért. Épp ezért helyesnek tartjuk, ha megszólalnak a falusi ifjúsági szer­vezetek vezetői, elmondják problémájukat és ezen az úton átadják egymásnak tapasztalatai­kat. A besztercebányai kerületi konferencia határozatot hozott, hogy a kerületben a fiatalok so­raiból legalább 400 új szövetke­zeti tagot nyerjenek meg. Sajnos a toborzás nem megy e34a gyors ütemben. Az ipolysá- gi járásban a szövetkezeti tagok átlagos kora több mint negyven év. Az apátmaróti szövetkezet­ben csak két CSISZ tag dolgo­zik. Kevés fiatal van a szövet­kezetben Szudon, Egegen, Mé­rőn. Az egyházmarőti szövetke­zetben az utolsó két év folya­mán 10 szövetkezeti tag beteg­ség és előrehaladott életkora miatt kimaradt a munkából, vi­szont az. iskolát végzett tanu­lók közül csak hárman marad­tak a mezőgazdaságban. Vala­hogy még sok fiatal nem veszi tudomásul, hogy a mezőgazda­ságban milyen jól keresnek. Például a 24 éves Menyhár Jó­zsef, Egyházmaróton 495 mun­kaegységet dolgozott le és ha­vonta átlag 1240.- Kcs-t kere­sett. A 17 éves Jan Zirka hat hónap alatt 6840.- Kcs-t kere­sett. A jó kereseti lehetőségek ellenére a fiatalok mégis csa^ a városba szállingóznak. Miért van ez így, hol keressük a hibát? Elsősorban a helytelen csalá­di nevelésben. A kapitalizmus idején a mezőgazdaságban dol­gozók végezték a legnehezebb munkát. A kis- és középparaszt nem tudott versenyezni a falusi gazdaggal és nehezen nyögött az adók terhe alatt. A gazdasá­guk lassanként tönkrement. A mai serdülő ifjúság természe­tesen mindezt nem ismeri, de a szülei bizony még végig szen- vetiték azokat a nehéz időket. Gyakran halljuk az idősebbek­től: „te már nem gürcölsz any- nyit, mint én.“ A szülők nehezen vetik le a kapitalista idők elő­ítéleteit, „boldog életet“ akar­nak előkészíteni gyermekeik számára. A gazdag családból származó szülők szándékosan nem akarnak beszélni a gazda­sági élétben beállt óriási válto­zásokról és egyenesen gyűlöle­tet igyekeznek kelteni a mező- gazdasági termelés iránt. Nagy hibát követünk el az­zal is, hogy nem törődünk ele­get a mezőgazdaságban dolgozó fiatalokkal. A fiatalok kulturál­tabban szeretnének élni, mint szüleik. A falvakon meg kell te­remteni a fiatalok számára a kulturált élet előfeltételeit. Va­jon nem volna-e helyes ha az EFSZ vezetősége a kultúralapból segítséget nyújtana az ifjúsági szervezetek számára és például hangszereket, sportfelszerelése­ket vásárolnának vagy pedig klubhelyiséget rendeznének be a fiatalok számára. Milyen kul- túrtevékenységet fejtsen ki az ifjúság, amikor nincsen megfe­lelő klubhelyiségük. Például Pa­láston, ahol több mint 100 fia­talnál és sokan közülük a szö­vetkezetben dolgoznak, csak nagy nehezen, rimánkodás után adtak a helyi funkcionáriusok helyiséget, hogy a fiatalok meg­rendezhessék kultúrestjüket. Ipolynyéken, ahol több mint 200 fiatal él, nem tudtak helyiség­hez jutni. Sajnos a fiatalok szel­lemi fejlődése iránt kevesen érdeklődnek. Pedig milyen he­lyes volna, ha minden szövetke­zetben kultűrfelolös gondoskod­na a kultúráiét megszervezésé­ről és a kultúrfelelös egyidejű­leg a szövetkezeti vezetőség tagja is lenne. Helytelenül járnak el a szö­vetkezetek, amikor nem veszik tekintetbe a fiatalok szakkép­zettségét, ami pedig a mezőgaz­dasági termelés emelése szem­pontjából rendkívül fontos. Pél­dául egy tizennyolcéves CSISZ tag így panaszkodott: Elvégez­tem a mezőgazdasági iskolát, de szövetkezetünkben rá se he­derítettek arra, hogy én valami­lyen szakképzettséget szerez­tem. Hát tninek tanultam én? Ma ez a fiatal leány a gép- és traktorállomáson dolgozik, mint adminisztratív munkaerő! Ha a szövetkezetek meg akar­ják nyerni a fiatalokat, akkor körültekintőbben gondoskodja­nak róluk. Rossz hatást vált ki a fiataloknál, ha látják, hogy a vezető és a felnőttek kedvetle­nül csak ímmel-ámmal végzik munkájukat. Vajon mit gondol­hattak magukban a százdi fiata­lok évzáró gyűlésükön, amikor a szövetkezeti vezetőség funk­cionáriusai közül — bár előzőleg meghívták — senki sem jött közéjük. Pedig a fiatalok arról tanácskoztak, hogy miképpen mentsék meg a termést. Nem hallgatjuk el, hogy a CSISZ szervezetek nevelési mun­kájában sok hiány és fogyaté­kosság észielhetö. Sok esetben a CSISZ tagok fegyelmezetlenül viselkednek és a munkában nem mutatnak példát. Szerintem az iskolákban és a pionírszervezet­ben sokkal több fegyelmet kell szentelni a munkára való neve­lésnek, és szeretetet kell éb­reszteni a mezőgazdaság iránt. Üj tagokat toborozni a szövet­kezetek számára, megszerettet­ni a fiatalokkal a közös gazdál­kodást és a mezőgazdasági mun­kát — ez elsősorban a CSISZ falusi szervezetének feladata. JÄN FERIANCIK. ★ ★ ★ } A fenti cikk csak néhány problémát vet fel, termésje- tesen ezeken kívül még szám­talan nevelési és egyéb prob­léma vár megoldásra. Kérjük olvasóinkat, főleg a falusi szervezetek vezetőit, írják meg rni a helyzet falujukban, és hogyan képzelik el a fia­talok megnyerését, vagy ho­gyan nyerték meg a fiatalo­kat a szövetkezet számára és hogyan oldották meg — vagy oldják meg — falujuk egyéb problémáit. Eperjesen a Ná- lepka kapitány nevét viselő Ru­hakészítő Üze­met ifjúsági üzemnek is le­hetne nevezni. Az üzem dolgo­zóinak nagyobb része fiatal fiú és leány. A fia­talok között sok a kiváló munkás. Képűnkön Gabos Pál vasalómes­tert látjuk mun­ka közben, aki már jónéhány hónapja kiváló munkás és ter­vét 175 száza­lékra teljesíti. ELSŐK a feledi traktorosok A feledi fiatal traktorosok megszerezték a Megbízottak Testületének v’ándorzászlaját. A CSISZ SZKB elnöksége nevé­ben Major elvtárs, a CSISZ SZKB titkára átadta a gép- és trak­torállomás kilenc legjobb ifjú dolgozójának jó munkájuk ju­talmául a Jilemnicky-jelvényt. A Megbízottak Testületé zász­lajának átvételekor a feledi GTÄ dolgozói kötelezettséget vállal­tak. a CSKP XI. kongresszusa és a CSISZ szlovákiai kongresszu­sa tiszteletére. Vállalásuk össz­értéke 576 669 korona. Ebből a fiatalok vállalása 99 700 korona értékű. Cserencsényben nyolc fiatal traktoros vállalta: • a CSISZ üzemi vezetőségé­nek segítségével brigádközpont­jukon ifjúsági traktorosbrigádot alakítanak, • a tervet 105 százalékra tel­jesítik és bevezetik a péntekes mozgalmat, • megtakarítanak 1 500 liter üzemanyagot, • a gépek és traktorok javí­tásánál 4 000 koronával csök­kentik az önköltséget. A botevoi brigád ifjú kollek­tívája vállalta, hogy a tervet 110 százalékra teljesítik, meg­takarítanak 1 000 liter üzem­anyagot és hektáronként 2 ko­ronával csökkentik az önköltsé­get, Vállalták, hogy a körzetük­ben levő EFSZ-ek legelőit meg­javítják. Ezen kollektíva egyes tagjai: Maruskin János, Csajnák Rudolf, Pataky József és Pat|ky Barnabás traktorosok az egy hónap alatt megtakarított üzem­anyagból két váltást akarnak ledolgozni. A többi brigád fiatal trakto­rosai is hasonló vállalásokat tettek. OKOS JÁNOS, az ozsgyáni bri­gád tagja az Ifjúság millióiért mozgalom keretén belül p CSISZ kongresszusáig megtakarít ezer koronát. • tervét 105 százalékra tel­jesíti, 9 a traktor javításának költ­ségeit 5 százalékkal csökkenti, • negyedévenként megtaka­rít 100 liter üzemanyagot. KOVÁCS ISTVÁN szintén az ozsgyáni brigád traktorosa, meg­takarít 200 liter üzemanyagot s a javítás költségeit 5 száza­lékkal csökkenti. A GTA adminisztratív mun­kaerői is megtalálták a módját, hogyan segítsék a terv valóra- váltását. Kötelezettségvállalá­suk értéke 1 440 korona. ' így válaszoltak a feledi gép- és traktorállomás fiatal dolgozói a magas kitüntetésre. ELEK ÁRPÁD Méhek Jomítása' A méheknek oly nagy sze­repük van a növények be­porzásában, hogy például a napraforgó — kísérletek ta­núsítják — nyolcszori kézi porzással is kisebb termést ' ad, mint akkor, ha méhek poroezák be. Csakhogy a mé­hek nem „látogatnak meg“ eléggé minden virágot, így a lóherét sem. Kényszeríteni kell hát őket erre a megfe­lelő feltételes reflexkapcso- lat megteremtésével. Nemrég a moszkvai Mező- gazdasági Akadémián ennek az elvnek az alkalmazásával a méhek idomításának ha­tásos új módszereket dolgoz­tak ki. Cukorszirupot készí­tenek a lóhere virágjának főzetével, majd ebbe illatos olajat kevernek (1 cseppet 1 liter szirupba). Ezután a szirupot üres lépekbe töltik, s a lépeket különleges lá­dákban a kaptárok között helyezik el. Amikor a méhek ellepik a ládákat, lezárják őket, és a beporzandó terü­letre szállítják. Ott a ládá­kat felnyitják, a méhek ha­zarepülnek a kaptárba, majd hamarosan visszatérnek az eleségért és más méheket is hoznak magukkal. Mihelyt megkezdődik a méhek töme­ges, repülése, az olajjal illa­tosított szirupot kicserélik szirupba. A méhek buzgón szivogatják a lépből a sziru­pot, de amilyen- mértékben fogy a szirup, oly mértékben kezdenek áttérni a virágok­ra, s közben szorgosan be­porozzák őket. A következő napokon • már felére csök­kentik a kirakott szirup mennyiségét. A lóherén kipróbált új be­porzás! módszert akkor is si­kerrel alkalmazták, amikor a kísérleti terület 2.5 kilomé­terre volt a méhészettől. Egy Kijev környéki mag- termelő gazdaságban már 3 éve foglalkoznak a méhek idomitásával. 1955-ben Har­kov környékén az egyik gaz­daság hektáronként 1 mázsá­val nagyobb termést ért el az ,.idomított“ méhek láto­gatta földeken. , Ugyanott nemcsak a lóhe­remag terméseredménye nö­vekedett, hanem fokozódott a mézgjgijtés is. A mérleges kaptár súlya a méhek töme­ges kirepülésekor naponta 1.2 —1.5 kilogrammal növe­kedett a szokásos 0.1 —0.3 kg-mai szemben. (Nauka i zsizny) KILENCEN tízezrek megelégedéséért | BRATISLAVÁBAN, a Mlynské Nivy 7. szám alatt áll egy kis- ablakos, földszintes épület, előt­te teherautók tömege. Senki se gondolná, hogy itt, két kis iro­dahelységben intézik Bratislava szénellátásának majdnem ne­gyedrészét. Kilenc ember dol­gozik itt reggeltől estig, szeré­nyen, becsületesen, odaadóan, és mindenképpen igyekszik ele­get tenni a megrendelő kíván­ságának. A Bratislávské uholné sklady vezetősége és az üzemi bizottság figyelmes lett a hét szorgalmas ember munkájára. Miután a kis kollektíva tizenkét­szer egymásután lett első a szocialista munkaversenyben, a múlt év októberében minden coves tagja egy havi fizetésének megfelelő pénzjutalomban ré­szesült. He * Osztraczky István, a raktár vezetője, harmincöt év körüli, életerős, munkaszerető fiatal­ember. Megtestesülése annak, akire azt mondják: „él-hal a munkájáért“. Tizenegy éve van a vállalatnál, mint munkás kezd­te, majd egy évig volt raktár- nok. Csakhamar azonban fel­tűnt szorgalma és jő szervező­képessége, úgyhogy már 1951 óta vezető állást tölt be. Megkérem, árulja el a „tit­kot“, hogyan dolgoznak, hogy példás tervteljesítésükért ki­tüntetésben részesültek, de mi­re befejezem a mondatot, már nincs is előttem. Egy szénnel megrakott teherautóba kiált még be egy utolsó utasítást, mi­előtt az kigördül az udvarról, majd gyorsan tárcsázik, az állo­mást hívja és afelől érdeklődik,, jött-e további vagon szén, hogy azonnal előkészíthesse a kirako­dást és az áru elhelyezését. — Szó sincs titokról — mond­ja nevetve, mikor visszajön — bárki utánunk csinálhatja. Sze­rintem a jó szervezés a legfon­tosabb. Nálunk mindenki még a munkaidő megkezdése előtt tudja a napi teendőjét, így nap­közben nincs fennakadás, megy minden, mint a karikacsapás. Arcán megelégedett mosoly fut végig, amint leemeli a fal­ról a pontosan készített grafi­kont, és mutatja: — 1956 au­gusztus óta rendszeresen túl­teljesítjük a tervet, bizony a hónap végén mindannyian úgy izgulunk, hogy óránként figyel­jük a tervteljesítést. — Node, mi van akkor, ha nincs megrendelés, mondjuk nyáron ? — Hát ... ha nem jön ide a megrendelés, elmegyek én után- na. Megrendelőink 80 százaléka nagyfogyasztó, kórházak, isko­lák, középületek. Felkeresem őket személyesen és megmagya­rázom, mennyire fontos a szén zökkenőmentes elosztása érde­A kollektíva egy része kében, hogy főleg ők. a nagyfo­gyasztók nyáron, sőt tavasszal lássák el magukat szénszükség­letük nagy részével. — De ilyenkor, télen, nem kell ám személyesen menni a meg­rendelésért, ugye? — Nem bizony. Ellenkezőleg, arra kell igyekeznünk, hogy ide­jében eleget tehessünk a meg­rendeléseknek. — Hogy tudja biztosítani az áru gyors elosztását és házhoz­szállítását? — A munka egy része gépe­sítve van, bár nem is olyan ré­gen. Egy úgynevezett , mechani­kus lapáttal dolgozunk, ami Zách vállalati igazgató újítása. A lapátot két ember kezeli és negyven perc alatt játszva vég­zi el azt, amihez ezelőtt két em­ber öt órai verejtékes munkája volt szükséges. Amint Osztraczky István be­szél, szinte látszik rajta, meny­nyire szívén viseli a munka he­lyes menetét és ezzel a fogyasz­tók szénnel való időbeni ellátá­sát. ^ost sem akar már tovább beszélni, siet. hisz még annyi dolga van, de még munkatársait dicséri meg gyorsan: Smeták Rudolf, Stano Mária, Pír Mária, Kern Erzsébet, Daniel Alojz ad­minisztratív dolgozókat, Zsigó József, Bartalos János és Mor- vay István munkásokat.* Csupa fiatal ember, csupa kö­telességtudás. Búcsúzóul csupán annyit mondhatok: Csak így to­vábbra is!-MESTAN KATALIN Ebben az évben 14 százalékkal emelkedik a szövetkeze­teknek juttatott műtrágya mennyisége. Ezt jól tudják a nyárasdi szövetkezet tagjai és már építik a raktárt, hogy ne menjen kárba egy kiló sem. Sok EFSZ vezetősége tanulhatna tőlük, főleg azok, akik néha hónapokig még fészernek sem nevezhető helyen tárolják a műtrágyát. .4 damásdi fiatalok gyűlésü­kön alaposan áttanulmányozták szövetkezetük fejlődési tervét. Megbeszélték, hogy mit kell tenniök a terv megvalósítása érdekében. Minden körülményt figyelembe véve arra az elhatá­rozásra jutottak, hogy elsősor­ban is az állattenyésztésben kell segíteni. Ezért elhatározták, hogy az állattenyésztésben ifjú­sági munkacsoportot alakítanak. A csoport vezetését Benyo Já­nosra bízták. A növendék állatok gondozói Benyo János, Uhliar Mária, Gyur- csat Anna, Spanyo Milka és Ma- dács Pista vállalták, hogy a ter­vezett 50 dkg napi súlygyarapo­dást 55 dkg-ra emelik. Ha ezt sikerül elérniük, akkor az 1958- as évben 1 270 kg húst termel­nek ki terven felül. Kondács Zsuzsi és Segadi An­na fejők vállalták, hogy a ter­vezett tejhozamot darabonként 150 literrel túllépik, A növény­termelésben dolgozó fiatalok sem akarnak lemaradni a töb­biek mögött. Vállalták, hogy az ifjúsági munkacsapatuk a rájuk bízott növények termelésén kí­vül még elvégzi húsz hektár lu­cerna gondozását, egészen a betakarításáig és a hektárhoza­mot 60 mázsára emeli. A garamvezekényi szervezet­ben többségben vannak a lá­nyok. Ezek úgy határoztak, hogy egy ifjúsági munkacsapatot ala­kítanak a dohánykertészetben. Az itt dolgozó tizenkét lány ve­zetőjének Oroszki Zsuzsit vá­lasztotta. A csapat vállalta, hogy a palánták kiültetési idejét há- tom nappal lerövidítik és a ter­vezett hektárhozamot két má­zsával túllépik. Mindemellett a beszállított dohány minősége első és másodosztályú lesz. A damásdi és garamvezekényi fiatalok így segítUí szövetkeze­tüket és újabb eredményekkel köszöntik a párt XI. kongresz- szusát. DROZDiK LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents