Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-11 / 7. szám

Az ellenség leveti álarcát (1948 februárjának ELŐZMÉNYEI) A felszabadulás utáni első há- rom évben a reakcid még hitt erejében. Három éven ke­resztül még remélte, hogy visz- szatérnek a régi viszonyok. Há­rom éven keresztül támadásra készült a népidemokrácia ellen. Minél jobban konszolidálódtak a viszonyok és Csehszlovákia gazdaságilag minél erősebb lett, annál kevesebb reményük ma­radt és kevésbé hihették azt, hogy átveszik a hatalmat. Es amikor egyre jobban látták, hogy a reakciós elemek szabo­tálni akarják a kormányprogra­mot, Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja harcot indított, hogy elnyerje a nemzet többségét és kielégítse a nép jogos követel­ményeit. A megijedt reakcioná- riusok ellenforradalmi puccshoz folyamodtak, mert tisztában voltak azzal, hogy szabad vá­lasztások alapján a nép sohase ruházná rájuk a hatalmat. A nép sikerei csapást jelen­tettek a reakció számára. A jel­szavuk ez volt; „minél rosszabb sorsa van a népnek, annál jobb szántónkra.“ Őrültek a száraz­ságnak, amely tönkretette a ter­mést, leleplezetlenül megjósol­ták, hogy a kétéves terv majd kudarccal végződik, nem riadtak vissza attól se, hogy oltalmuk alá vegyék a benderistákat és a kémeket, valamint azzal a ja­vaslattal jöttek, hogy az álla­mosított üzemeket részvénytár­sasággá alakítsák át. A reaikcio- náriusok igyekeztek megváltoz­tatni külpolitikánk vonalát. A Szovjetunió elleni támadá­sokat igen ravaszul készítették elő, mindig az a cél vezérelte őket, hogy a köztársaságtól el­vonják a biztos segítséget és aláássák a csehszlovák nép és leghübb szövetségese között fennálló barátságot. A reakció azt remélte, hogyha ez az igye­kezetük sikerrel jár, akkor Csehszlovákiát könnyen elad­hatná a nemzetközi tökének. Ezért igyekeztek elmérgesí­teni a vitát arról, hogy ki sza­badította fel Prágát, ezért rá­galmazta Jan Stránsky, az isko­laügyi miniszter fia a Szovjet­uniót azzal, hogy totális rend­szere van, midőn a következő­ket mondotta: „ott, ahol az egy­ség ürügye alatt eltávolítják a politikai pártokat, ott végered­ményben csak egyetlen egy po­litikai, diktátori, totális párt marad.“ Mennyi rágalommal illették a Szovjetuniót, hogy lekicsinyít­sék azt a hatalmas segítséget, melyet a Szovjetunió az 1947-es év rossz termésekor nyújtott. Milyen rosszmájú volt például Klátil képviselő, amikor a szö­vetségi szerződésről ezt mond­ta: „a Szovjetunióval kötött szerződés az nem fenékig tejfel. Mihelyst valahol Görögország­ban, Kínában, Indiában vagy Spanyolországban összeütközés­re kerülne a sor — mi máris benne volnánk“. A reakció azopban nem érte el a várt hatást. Hazánk népe tiszteli a szovjet barátságot és értékelni tudja, hogy a szovjet nép milyen áldozatokat hozott a Csehszlovák Köztársaság fel­szabadításáért. C ietni kellett. A kormány- program több pontját még nem teljesítették és a kommu­nista párt melyet a nép akara­ta támogatott egyre jobban a követelmények teljesítését sür­gette. Követelte a földreform, a nemzeti biztosítás, a mezőgaz­dasági és az ipari adó törvénybe iktatását. A nép haladó alkot­mányt követelt, amely magában foglalná a forradalmi vívmányo­kat, amelyeket már elért és amelyek biztosítanák Csehszlo­vákia további útját a szocializ­mus felé. Ezek a törvények a burzsoázia erejének aláaknázá- sát jelentették. A reakció tehát mindent elkövetett, hogy a tör­vények megszületését meghiú­sítsák. A kommunisták termé­szetesen minden alkalmat meg­ragadtak, hogy ezeket a törvé­nyeket a kormánynál és a kép­viselóházban érvényesítsék és uj­jal mutogattak azokra, akik sza­botálták a törvények elfogadá­sát és késleltették a törvények életbeléptetését. Világos volt, hogy ha válasz­tásokra kerül a sor a kommu­nisták több mint 51 százalékot kapnak. A reak­ció pedig ettől rettegett. A reakció nyu­gati barátai ezt tanácsolták: „még a válasz­tások előtt döntsétek el a harcot. Különít­sétek el a kom­munistákat, kényszeritsétek őket a védeke­zésre és arra, hogy lépjenek ki a kormányból.“ Nem egyszer olvastuk, hogy a képviselöház a nép demokra­tikus szószólója. Amikor ^kép- viselöházba eljöttek a fömmú- vesek és feltették a képviselők­nek a kérdést, hogy miért sza­botálják a földművesek köve­telményeit, Stránsky azt köve­telte, hogy zárják ki a népet a képviselőházből, sőt a kevésbé óvatos Krajina képviselő auto­matafegyverekkel akarta kiűz­ni a küldöttségeket. A néppárti képviselők klubja büntető eljá­rást akart indítani a földműves képviselők ellen. A Svobodné Noviny mint mindig, most is il.ven hangzatos feliratokkal or­dított bele a reakciós zenekar hangversenyébe: „A tömeg le­hetetlenné tette a mezőgazda­sági bizottság tárgyalását. Ter­ror a képviselőházban!“ H at mezőgazdasági törvény kérdésében a jobboldali pártok igen kellemetlen harapó­fogó közé kerültek. Éppen a föld tulajdonra, a földreform revíziójára, a mezőgazdasági biztosításra és a földadó vala­mint a hitelre vonatkozó tör­vényjavaslatokban világosan ki­tűnt, hogy milyen nagy az el- lefttét a jobboldali pártok veze­tése és a földművesek valódi követelményei között. Már a mezőgazdasági bizottság össze­tétele a képviselöházban világo­san megmutatta, hogy határo­zatuk milyen célt követ. A bi­zottság legalább 11 tagja az egykori agrárpárt vezető funk­cionáriusa volt. A jobboldali pártokban a föld­birtokosok természetesen ellene voltak az olyan törvényeknek, amelyek azok számára biztosí­tották a földet, akik azt ma­guk művelték meg. A földművesek azonban nem estek a fejük lágyára. Figyelem­mel kísérték a kommunisták igyekezetét, akik keresztül akarták vezetni a mezőgazdasági törvények életbeiktatását — és egyre jobban a kommunista párt felé hajoltak. Szorosan a történelmi febru­ári napok előtt a nép elhatároz­ta, hogy saját maga oldja meg a mezőgazdasági törvények kér­dését. A földműves bizottságok elnökei azt a határozatot hoz­ták, hogy február 28 és 29-re összehívják a földművesek kongresszusát. Ez a kongresszus okozta. Idestova négyszázötven éve, hogy MÖRUSZ TAMÁS megírta, Utópia című művét. írása az emberi sóvárgás legmélyebb tükre és vigasztalása az embe­riség millióinak. Az ideális tár­sadalom megálmodott képét vetíti az olvasó elé, az olyan társadalom képét, ahol a vagyo- m és jogi állapotok egyenlősége uralkodik. A jövő álmait szövö­gető társadalmi ábrándozóknak típusa Mórusz Tamás, ezért is nevezik az ilyeneket utópisták­nak. MÖRUSZ TAMÁS 1478 február 7-én született Londonban. Jog­tudós volt és Anglia nagy kan­cellárja lett. Haladó gondolko­dása miatt, melynél mindvégig kitartott 1535-ben vértanú ha­lált halt. Marx és Engels nagyra értékelték Mórusz munkásságát. UTÓPIA című műve merő ak­tualitás: leleplezi a korabeli angliai szociális állapotokat. A francia háború az emberek száz­ezreit pusztította el. Amerika felfedezésével megindult a pénz- gazdaság, a kivitelre való ter­melés. A munkás helyzete akkor öltötte fel igazán a válság jelle­gét, midőn a gyapjútermelés konjunktúrája a földművesek százezreit űzte el a legelővé parlagosított szántóföldekről. „A juhok megették az embert“ — példázza Mórusz. A hatalmas földesúr erőszaka elűzte a kis- parasztot. A kisemmizett föld­művesek hajléktalan proletárok­ká váltak. „A gazdagok törvény- hozása tudatos összeesküvés a szegények ellen“ — írja Mórusz. Majd felteszi a kérdést: vajon nincs ebből menekvés? Van: a kommunizmus. „Csakis az vethet véget az emberi bűnök legtöbbjének, mert a tulajdon elleni vétségen fordul meg az emberi nyomorúság és „gonosz­ság“ legnagyobb része. Az em­berek boldogok lesznek, ha van biztos hajlékuk, joguk a mun­kára, amely kivétel nélkül min­denkinek kötelessége is és érzik az egész közösség érdekében ésszerű törvények rendező ere­jét. A kommunizmus megvaló­sítja a boldog emberi közössé­get, és megoldja a szociális bajok bonyolult problémáit“. Mórusz Tamás nem ad törvényt olyan népnek, melynek terme­lési rendje nem a kommuniz­mus. Fél rendszabályokkal nem lehet célt elérni. „A borogatás az egyik daganatot lelohasztja, a másik annál hevesebben tör elő". A munka kommunizmusát elő­ször Mórusz Tamás mondta ki, ő látta meg először e gondolat mindent felforgató erejét. Az Utópia még nem hozott magával pártpolitikai progra­mot, de benne van a dolgozó emberiségnek teljes mai ideoló­giája a társadalom és a munka ésszerű szervezéséről. ízelítőül egy rövid fejezetet közlünk a 450 évvel ezelőtt írt műből. „Utópia szigetén minden vá­ros négy egyenlő részre van felosztva, mindegyik rész köze­pén általános piac van. Oda hordják bizonyos épületekbe az összes család kész munkáját. Onnét viszi el minden családfő mindazt, amire neki és övéinek szüksége van, mégpedig pénzt, vagy bármit, egyéb ellenérték nélkül. De miért tagadnának meg valamit, mikor mindennek böviben vannak, attól pedig mitsem kell tartani, hogy valaki többet kérhetne, mint amennyi­re szüksége van. Hogyan is te­hető fel valakiről, hogy fölösle­ges dolog után áhítozik, mikor az illető biztos benne, hogy soha semmiben nem fog hiányt szen­vedni? Mert kapzsivá és raga­dozóvá tesz minden élő lényt a szükségtől való félelem. Az említett piacokhoz csatlakoznak az élelmiszer piacok, minden utcában egyenlő távolságra csarnokos épületeket találunk. Mindegyikükhöz 30 — 30 család van étkezésre beosztva és pedig az utca mindkét oldaláról 15-15. E csarnokok konyhamesterei meghatározott órákban megje­lennek a piacon, ahol a családok számához mért élelmiszereket szerzik be. Legtöbb gondot fordítanak a betegekre, akiket nyilvános kórházakban gyógyítanak. A város környékén kissé a falakon kívül olyan tágas kórházak emelkednek, hogy szinte egy- egy kis város számba mehetné­nek. Ezzel elérik egyrészt, hogy nagyszámú beteg ne legyen kénytelen zsúfoltan, kényelmet­lenül összeszorulni, másrészt, hogy a fertőző betegeket jól elkülönítik egymástól. Ha a be­tegek konyhamesterei megkap­ják az orvosok rendelte élelmi­szereket, akkor felosztják. Az étkezők számához képest nagy asztalok mellett telepszenek le. A férfiak a fal mellett ülnek. FRANK: JÉZUS TANÍTVÁNYAI 178 oldal, egészvászonkötés, ára 11,30 korona. A délnémetországi Würzburg- ból származói világhírű író „Jé­zus tanítványai“ című regényé­ben a német antifasiszta ifjúság életét és harcait írja le mély emberismerettel, hallatlan ábrá­zolóképességgel. Német fiatalok Jézus tanítványai néven titkos szövetséget kötnek antifasiszta céljaik érdekében. Drámai cse­lekmény, érdekfeszítő történet, a szabadság után vágyó és a szabadságért nagy áldozatot is magára vállaló német fiatalok küzdelme, szerelem és huma­nista eszméiség áradnak a könyv oldalairól az olvasó lelkivilágá­ba. A magyarul most először megjelenő regénynek nálunk is kétségtelenül rendkívül nagy sikere lesz. F. P. V. ZGLINICKI: KUNKORIÉK 24 oldal, félvászonkötés, ára 11,59 korona. Bájos kis mese a vadkacsák életéről, a mocsarak, tavak és nádasok lakóiról, a Kunkori a nők pedig velük szemben, hogy ülési rend megbolygatása nélkül távozhassanak, a szopta­tó nők ebédlőjébe, ahol állandó tűz és tiszta víz áll rendelkezé­sükre. Az egyes fogásokat nem sor­jában szolgálják fel, hanem a legjobb falatokkal, elsősorban a véneket kínálják meg. A vének belátásuk szerint szétosztják a körülöttük ülök között az ínyes falatokat. Illő tisztelet adatik mindig a véneknek. Minden ebédet és vacsorát valamely erkölcsi tartalmú fel­olvasás vezet be, a vének min­dig felbuzdítják a fiatalokat, hogy beszéljenek kedvteléseik­ről. Esti étkezés nem múlik zene nélkül. Ilyen a társasélet a városban“. család életét lépten-nyomon fenyegető veszélyekről, a fárad­ságos és hosszú vándorútről, midőn a tél közeledtével a vad­kacsák melegebb tájakra köl­töznek, hogy. tavasszal újra visszatérjenek régi, meghitt otthonukba. A könyvet díszítő számtalan szebbnél szebb, s amellett élet­hű illusztráció feltárja a gyer­mekek előtt a folyómenti náda­sok és mocsarak ismeretlen vi­lágát s megismerteti a gyer­mekekkel a vízi szárnyasok tar­kabarka, népes családját. SZABÖ BÉLA; MARCI A CSODAKAPUS 332 oldal, félvászonkötés, ára kötve 18,30 korona. Szabó Béla csehszlovákiai ma­gyar író ifjúsági regényének ez már a második kiadása. A mű első kiadása mind az ifjúság, mind az idősebb olvasók között nagy feltűnést keltett. A re­gény a sport világába vezet bennünket, és benne Marci, a csodakapus kalandjait mondja el a szerző. Ü] KÖNYVEK iSSiaiilSSiiaSIslisliilaSIsliilliliilislIsISSisliillslislisISSiilSBIlElSiaislialSSEIIilSi a a s isi ® lü E E ® B B B B B B B B B B B SIMON ISTVÁN; A messzi állomás Szeretem zuhatagként mormoló és a matt üvegtetővel csillogó csarnokát a világvárosok pályaudvarainak, hová sok expressz érkezik és fut tovább. Szeretem bennük a mozgást. Mint ár buzog kéken, zölden a világ száz messzesége. A prágai Wilson-on a hírlapárusok fém bódéin leng korunk izgága képe. Lipcse rendezőjén a váltókkal zárt sínek tömkelegét, ahogy redőzik pepitán, szeretem füstjét a kormos Keletinek, hol ázó ködben pislog lámpa lámpa után. De legjobban ezt szeretem — néhány házikó púpos'hegyek között, hol éppen csak megáll a vicinális is; és betemeti a hó, s bezár a vasutas nyáron is, este már. Hókás lovacska vár itt s ha látom a kitárt vonatajtóból, hogy legel gyeplötlenül: kedvem vidám és könnyű lesz, mint volt a hátizsák, amellyel először mentem el egyedül... B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B B I B B B B B B B B D)a(yy tanítónk jubileuma Február 10-én töltötte be munkában és harcokban gazdag életének nyolcvanadik évét Zde- nek Nejedig professzor, a Cseh­szlovák Tudományos Akadémia elnöke. Közel hatvan éves peda­gógiai munkássága alatt nemze­dékeket nevelt fel. Nejedig pro­fesszort azonban nemcsak azok a szerencsések ismerik, akik köz­vetlen tanítványai lehettek, ha­nem milliók országunkon belül és határainkon tül is, akik Ne- jedlyt a politikust, történészt és zenetudóst szeretik. Zdenek Nejedig a kelet-cseh­országi Litomyslben született, abban a városban, melyet a cseh kultúra és haladás egyik köz­pontjának tartanak. Ebből a vá­rosból indultak el olyan nagy egyéniségek, mint Bozena Nem- cová, Bedrich Smetana, és Alois Jirásek. Ezek oktatták a gyer­mek Nejedlyt, ezektől tanulta igazi hazaszeretetét. Gyermektársai közül korán ki­tűnik. Fáradha­tatlan a tanulás­ban és érdeklő­dési köre is sok­kal szélesebb a szokottnál. Még hat éves sem volt, mikor édes­apja először vit­te el az iskolába csak ügy körül­nézni. Zdenek- nek annyira megtetszett az iskola, hogy min­dennap résztvett a tanításon. Az iskolaév végén bizonyítványt ka­pott és beirat­kozhatott a U. osztályba, öccsé­töl, Viktortól tudjuk, hogy már mint elemi isko­lai tanuló meg­írta első színda­rabját, melyet a család tagjai és barátai be is ta­nultak. A középiskolában már komoly tudományos munkával is foglal­kozik. Már az alsó osztályokban áttanulmányozza Palacky ötkö­tetes cseh történelmét. Tizenöt éves korában megírja első tudo­mányos és valóban színvonalas értekezletét a huszita korszak­ról. Értékes tulajdonsága nála, hogy azért nem hanyagolja el az iskolai kötelezettségeit sem és minden tantárgyból jelesen vé­gez. Bár érdeklődésének köz­pontjában a . társadalomtudomá­nyok és a zene állanak, kiváló matematikusnak bizonyul. Egye­dül írja egy helyen, hogy a szám­tant mindig nagyon szerette. „A számtan, bár nem volt a sza­kom, foglalkoztam vele, és ki is tűntem benne. Meggyőződésem, a számtan mindennek az alapja, mert megtanít helyesen gondol­kodni.“ A nyelvtanulásban is ki­tartó volt. A kötelező gimnáziu­mi latinon, görögön, francián és németen kívül megtanult még oroszul, lengyelül és olaszul is, azért, hogy eredetiben olvashas­son. Később még angolul, spa­nyolul, svédül és dánul is tanult. A tanulásban mindig céltuda­tos volt. Sohasem készült csak a vizsgára, mint sok társa, akik­nek a céljuk csak az volt, hogy átcsússzanak a vizsgán. Nejedig sosem titkolta, hogyha csak ép­pen annyit akart volna tudni, amennyi az egyetemi vizsgáihoz szükséges lett volna, akkor mind­járt a gimnázium elvégzése után megírhatta volna doktori disz- szertációját. Nejedig különösen igényes volt saját magával szemben. Egyete­mi tanulmányai mellett Fibich- nél zeneszerzést tanul. Tudomá­nyos munkái a cseh zenetörténet köréből olyan visszhangra talál­nak, hogy már huszonöt éves korában megválasztják . a Cseh Tudományos Akadémia tagjává. „A világ legfiatalabb akadémiku­sa voltam és erre még ma is na­gyon büszke vagyok" — mon­dotta egy alkalommal diákjainak. Ami a legértékesebb Nejedly- nél, hogy fölismerte tudományos munkáin keresztül a munkásosz­tály szerepét társadalmunkban. Korán megismerkedett Marx és Engels müveivel 'és meggyöződé- ses szocialistává vált. Tudósaink közül elsőnek üdvözölte a fiatal Szovjetuniót. lelkes szervező munkájának köszönhető a Szov­jetbarátok Szövi' zyének meg alakulása az első köztársaság­ban. Tudományos és társadalmi munkája hozta öt közel a Cseh­szlovák Kommunista Párthoz, melynek évtizedek óta élvonal­beli harcosa. Ö, akit Palacky, Smetana, Jirásek, a nagy felvi­lágosítók közvetlen követőjének tartunk, már a legigazságosabb társadalmi rend építője. Misem bizonyítja jobban Nejedly elv­társnak azt a megállapítását, hogy a kommunisták az örökösei nemzeteink legnagyszerűbb ha­gyományainak. Mária Pujmanová nemzeti művésznőnk Nejedlyt nagyon találóan az utolsó felvi­lágosítónak és első boiseviknek tartja. _ Külöms okunk van nekünk fiataloknak Nejedly elvtársat ünnepelni. Mi nemcsak a kiváló politikust és tudóst látjuk ben­ne, de a kiváló pedagógust, a nagy embert, a példaképül szol­gáló barátot is. Emlékszem 1950- ben a CSISZ első kongresszusán kék CSISZ inget kapott tőlünk, a küldöttektú ajándékba, hogy ezzel is jelképezzük, mennyire magunkévá valljuk ót. 1955-ben, a CSISZ második kongresszusán nem felejtette el megjegyezni, hogy bár nem vette magára a kék inget, mégis Hatolnak érzi és vallja magát. Ilyen ember Zdenek Nejedly, aki sohasem fog megöregedni, mert müvei min­dig frissek, mindig sokatmondók lesznek a haladás hívei számára. Dr. STRASSER GYÖRGY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents