Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-28 / 5. szám

A HÍRLAPOK az eseményeket változatosan és különböző szem­pontból vetik fel. Tanulságos és érdemes foglalkoznunk az új magyar sajtótudomány egyik nagyon tehetséges képviselőjé­nek, Kemény G. Gábornak, a „Társadalom és nemzetiség a szabadságharc napjaiban" című müvével. A szerző új utakon járva, sokoldalúan és érdekesen galmak is, amelyek e fontos kor­ban kifejezésre jutottak. A könyvben feldolgozott sajtó­anyag — Dezsényi Bélának, az Országos Széchényi Könyvtár Hlríaptára vezetőjének szavait idézve — ... az „úr-paraszt", az „úrkatona — honvéd" kérdé­séről, az államformáról, a reak­ciós bürokrácia nyűgéről, a nem­zetiségi problémáról, a történész függetlenségi törekvés, a nemze­tiségek közötti békés együttélés és az emberi haladás — kapcso­lódik szerves és elválaszthatat­lan egységbe e korszak progresz- sziv sajtóirodalmában. Az első korabeli hadi lap szer­kesztője — Ocsvai Ferenc — „Irányszózatában" 1848 decem­ber 28-án kijelenti: „Hirdetni fogja a Honvéd Magyarországnak A „honvéd" fogalma ekkor az egész ország védelmében hadra- kelt összes népet jelenti, a „hadi sajtó" viszont a függetlenségért és a népi szabadságharcért foly­tatott küzdelem részvevőinek íródik. Ezek az újságok külön­böző címek alatt a nemzetiségek nyelvén is megjelentek. A kormány Debrecenbe törté­nő áthelyezése után az Orol Történelem a hírlapirodalomban világítja meg az 1848—i9-es smbadságharc idején kiadott hírlapok, hadi lapok szerepét, tevékenységét. Az írónak hatal­mas és sokrétű atyagot kellett áttanulmányoznia, és felölelnie, ennek következtében sokhelyütt nehezen találja meg a kellő ko­ordinációt. Ez természetesen nem csökkenti a mü értékét. A hírlapok és hadi lapok anya­gában nemcsak a szabadságharc csatái elevenednek fel, hanem azok a ’ 'rsadalompolitikai moz­A komáromi Magyar Területi Színház együt­tese január 20- án este a bra- tislavai Hviez- doslav Színház­ban bemutatta Rahmanov Viha­ros alkonyat cí­mű darabját. A bemutatót rend­kívül nagy ér­deklődés előzte meg s a közön­séget kielégí­tette a színé­szek játéka. Kü­lönösen Király Dezső Polezsa- jev professzor szerepében, J. Bottka Zsuzsa a tudós felesé­ge szerepében nyújtott kiváló alakítást. Oe nem marasztal­ható el Konrád József sem a matróz egysze­rű és mélyen emberi figurájá­nak ábrázolásá­ban. Két képünk a Viharos alko­nyat egy-egy jelenetét örökí­ti meg. ű szó legmagasabb értelmében vett szabadságát és függetlensé­gét. Hirdetni fog jogegyenlősé­get, semmi magánérdekre nem tekintve". A hadi lapok nemcsak a hadsereg szervezésével, hadi­tudósítással, eszmei-politikai irányítással és hazafias lelkesí­téssel foglalkoztak, hanem iyye- keztek feltárni és megoldani azokat a társadalmi és nemzeti­ségi ellentéteket, amelyek a sza­badságharc alapvető kérdését jelentették. Az 1848—49-es évi magyar- országi hirlapirodalmat a sajtó történeti kutatás három cso­portra tagolja: az 1848 márciusa előtti — diétái légkörű — po­zsonyi irányítás alatt álló sajtó­ra, a pesti ellenzéki szellemű baloldali és a kettő közt helyet- foglaló hivatalos és a kormány­nyal rokonszenvező félhivatalos sajtóra. E felosztás keretében a hadműveleti gócpontokban megjelenő hadi lapokat a balol­dali sajtó termékei közé kell so­rolni. Ezek a lapok az egészséges decentralizáció következtében nem az országgyűlés székhe­lyein, hanem a fő hadműveleti központokban; Komáromban, Kolozsvárott és a Székelyföldön keletkeztek. A hadi lapok mun­katársai többnyire maguk is ka­tonák. Az újságok nem kor­mánypárti lapok a szó teljes értelmében, de végig következe­tesen támogatói a szabadságharc kormányának. A honvédsajtó sok fontos politikai kérdésben serkentőleg hatott a kormány tevékenységére. számára épp úgy új tényeket szolgáltat, mint a Petőfi életéről haditudósítói működése kapcsán felszínre hozott új anyag az iro­dalomtörténésznek". A nagy hazafival és katonaköl- tővel együtt még sok más — kevésbé ismert — lírikus, epikus és nem utolsó sorban számtalan újságíró és névtelen hős is for­gatja a tollát kardja mellett, — a nagy európai és nemzeti ügy: a szabadságharc érdekében. A „szent világ szabadság" a magyar Tatranski, Slovácké Noviny, Slo- venskje Národnje Npviny stb. vagy már korábban vagy később megszűntek, illetve átalakultak. Közülük a Nép Barátja szlovák­nyelvű kiadása, a PrjateT Ludu jelenik meg újra Debrecenben. Ez a rövid korszak szegény volt hírlapirodalomban. Erdély telje­sen haladó sajtó nélkül maradt, a honvédséget sem látták el tel­jesen sajtótermékekkel. Kolozs­vár visszafoglalása után Bem kezdeményezésére megjelent a fontos szerepet betöltő Honvéd című hadi lap, amely alakulásá­tól egészen a szabadságharc végső fázisáig fennmaradt. A Honvéd-del egyidőben vagy ké­sőbb a kővetkező lapok jelennek meg Erdélyben: a Brassói Lap, a Csíkszeredán kiadott Hadi Lap, majd a kézdivásárhelyi Székely Hírmondó. Bemnek a szabadság- harc legendáshírű tábornokának a szabadságharc diplomáciai irá­nyítóin kívül szoros kapcsolata volt a hadi lapok szerkesztőivel is. 1848 decemberében nemcsak a nyomdát vitte el magával Deb­recenből, hanem a város legjobb nyomdászait is. A SZABADSÁGHARC tábori nyomdáinak történetében jelen­tős szerepet játszik a pozsonyi Mangold és a kassai Werfer nyomda. A kassaiak Görgei had­testénél működtek, a pozsonyi könyvsajtó pedig egészen a gyá- szosemlékü Aradig követte a kormányt. A honvéd lapok vál­takozó példány számban jelentek meg, az egykori híradások alap­ján a Komáromi Értesítő például 300, a Komáromi Lapok 600 pél­dányban jelentek meg, külörúe- ges napokon 1—2000 példányban is forgalomba kerültek. A Ko­máromi Értesítő 1849 január 9-én jelenik meg először. A lap megindításában Kossuth is se­gítségére volt Mack Józsefnek, a lap első szerkesztőjének. De Mark 1849 rnárcius 12-én a lap szerkesztésétől visszalépett és helyét .,az egykori sajtó" legfia­talabb szerkesztője, a 18 éves Rózsafi (Ruzsicska) Mátyás bátor és lelkes forradalmár foglalta el. Ez a lap 1849 július 6-ig — megszűntéig — a szabadságharc fellegvárában, Komáromban volt a haladás gondolatának zászló­vivője. Rózsafit közvetlen re- publikanizmusa miatt leváltot­ták. A Komáromi Értesítőben közölt búcsúzójában így ír erről: „A pályáról, melyre öt hava, hogy lénfem, ezennel letérek..." A lap néhány hét múlva Freibesz szerkesztésében már a reakciós megalkuvás hangján szólal meg: „Ha hazánkat egyedül a monar­chia által menthetjük meg, le­szünk monarchisták". 1849 OKTOBER 1-ig Komáro­mi Lapok címmel naponként megjelent ez a sajtótermék. A bemutatott hat hadi lap keletke­zésének, kiadási helyének és ide­jének alapján megállapíthatjuk, hogy négy Erdélyben, kettő pe­dig Komáromban keletkezett és élt legtovább. A sajtóberendezé­sek és nyomdák hiányosságai miatt az állandóan hullámzó Alföldön vagy a Délvidéken. A tani állandó sajtóközpontokat az harcokban nem lehetett kialaki- termelési technika ßs a leküzd- hetetlennek látszó műszaki aka­dályok lehetetlenné tették az állandó és folyamatos kiadást. A szabadságharc sajtómunká­sainak nehéz, de nagyon szép feladat jutott osztályrészül! Kemény G. Gábor a legnagyobb elismerés hangján méltányolja érdemeiket: „Ezt a munkát ered­ménnyel csakis úgy végezhették el, hogy a hadi lapok szerkesz­tőit és nyomdászait a közös cél: a nemzeti függetlenség és nép­felszabadítás eszméje fogta ösz- sze". Az 1848—49-es évek sajtóbib­liográfiája alapján Magyarorszá­gon a megjelent magyar, német, szlovák, román, szerb és horvát nyelvű híiiapok és folyóiratok száma kb. 228-ra becsülhető. Az érdekesség kedvéért megemlít­hetjük, hogy 99 lap magyar nyelven, 12 szlovák nyelven je­lent meg. A sajtónak ekkor nemcsak a védelem megszerve­zése volt feladata, hanem a fel- világosító, szervező és nevelő­munka is. Lenin szerint: „ .. .Oj- ság nélkül lehetetlen elvileg kö­vetkezetes és sokoldalú propa­gandának és agitációnak a foly­tatása ... a lap nemcsak kollek­tív propagandista, és kollektív agitátor, hanem kollektív szer­vező is". HA EZT A lenini megállapítást vesszük alapul, az 1848—49-es szabadságharc haladó hírlapiro­dalma teljesítette történelmi hi­vatását. PÁRKÁNY ANTAL A londoni Shakespeare Em­lékszínház igazgatója nemrégi­ben bejelentette, hogy az Avon- folyó mellett sikerült megvásá­rolnia egy területet, ahol a fák és bokrok között hatalmas sza­badtéri színpadot építenek. Az angliai nézők így szabadtéren tekinthetik meg az Erzsébet ki­rályné és Jakab király korából származó színművekből össze­állított háromhetes nyári fesz­tivál műsorát. A színműveket, — Shakespeare kortársainak műveit, — az Oxford-i Egyetem, a Bristoli Egyetem Drámai Tár­sulata és a Cambridge-i Egye­tem Színjátszó Társulata mu­tatja be. ★ Leninről filmet készítenek Olaszországban. Catano Ramel- lo olasz rendező Ha!h.atatlan ember címmel Vlagyimir lljics Lenin életéről és műveiről do­kumentumfilmet forgat. Űj könyvek NYEVEROV: A BŐSÉG VÁROSA 188 oldal, egészvászonkötés, ára kötve 9 korona. A huszas évek elején széthul­lott a gazdaság, üres a ház, ri­deg a szoba, beteg az édesanya, kenyérért rimánkodnak a gyer­mekek ... elragadja az éhség a nagyszülőket és az apát is. Va­lamit tenni kell, hogy el ne pusztuljanak mind — ez mo­toszkál a legnagyobb Dodonov- fiú, Miska agyában. És útnak indul kis barátjával Taskent fe­lé, ahol bőven van kenyér. Hi­deg várótermek kövén gubbasz­tanak, vonatok tetejére, ütkö­zőkre kapaszkodva szoronganak az éhezők. A kegyetlen éhhalál pedig sokukat eléri. Ki az, aki megmaradhat? Erre ad választ ez a hol feszülten izgalmas, hol könnyes-mosolygós történet. FABRY: HIDAK ÉS ÁRKOK 364 oldal, egészvászonkötés, ára 15,40 korona. Fábry Zoltán irodalmi esz­méit eddig „A gondolat igaza“ és „A béke igaza“ című kiadvá­nyainkban jelentettük meg. A „Hidak és árkok“ című mű­vében irodalmi tanulmányainak újabb gyűjteményét adjuk át az olvasónak. A könyv igen érté­kes mondanivalója határainkon túl is érdeklődésre tarthat szá­mot. SELLYE!: NÁDAS HÁZAK 448 oldal, egészvászonkötés, ára 21,10 korona. Vágsellyei származású föld­műves volt az első Csehszlovák Köztársaság legismertebb, leg­eredetibb magyar népi írója — Sellyéi József. A gazdag válo­gatásban néhány kisregényét, számos elbeszélését, karcolatét, riportját, tanulmányát olvashat­juk. Valamennyi most kerül elő­ször könyvalakban kiadásra, kéziratokból és régi újságokból válogattuk össze. A kötet elé Dr. Csanda Sán­dor írt bevezető tanulmányt, .amely nemcsak Sellye! életét és művét tárgyalja részletesen, hanem az írón túl betekintést nyújt az első Köztársaság ma­gyar irodalmi életébe, kult'irá- lis és politikai mozgalmaiba. V. HUGO: A PÁRIZSI NOTRE DAME I-III. A .3 kötet ára ffirve 9 korona. V. Hugo e híres rrgénvét ol­csó kiadásban adjuk olvasóink kezébe. ERSKÍNE: PENELOPE FÉRJE 260 oldal, Olcsó Könyvtár so­rozat, ára fűzve 3 korona. 260 oldal. Olcsó Könyvtár so­rozat, ára fűzve 3 korona. A kiváló amerikai író ebben a könyvében a homéroszi eposzt meséli el modern formában. Most szétkUldöm a hírt a mindenségbe, hogy szeretlek te lány, te csuda-orvos, jövöm iránytűje s talán jövőm foglya, most szétküldöm a hírt a mindenségbe, könnyezve és mosolyogva. Foszló, lenge fátylak közt jár a Hold, arab leányként búvik mögéjük, ezüst fátylak közt fényes bogárkák örülnek, hogy e télutót megértük. Pihenő állat bozontja az erdő, borzolatlan, csomóba-állt, néma, ahol kikopott a gyapjú, fehér a föld, mint betegek horpadt, hűs halántéka, tartja a csöndes éjszakát, a holdfénnyel elvegyült levegőt. S az én akaratom kését, mely az üveg-hidegségbe beletört Néhol háztető villan, a vaksi ablakok nézése a hajnal partjaira tapad, a hegyet nem látom az erkélyről, de érzem, mmt az ősember a közelében ólálkodó vadat. Zúgó surrogás szegi az éjt, | mérföldes rojt, ez a nappalba is átfut, nem szűnik soha, — olyan végtelen, mint a vágyam, hogy mellettem lehess, mely őrjít és ringat s a halálba is átér; végigsurrogja egész életem. Virrasztók, mint öreg ridegpásztor, virrasztók, mint a csillagjósok egykor, fejemre a szellő víz-illatot billent; messzi nádak mögött tavasz készülődik, égi távcsövénél elmereng az isten. Mióta ismerlek, hiszem már az istent. Elküldöm a hirt a csillagpitykés űrbe, messzi tájra, völgybe, születő nyarakba, az idő méhében érő tavaszokba, VERES JÁNOS: jjocsáss vallók, mint a bűnös, megkönnyitem terhem, ismerjék meg vétkem, kivallom szerelmem, könnyezve és mosolyogva. Eredj, hír, élőlények, emberek és tárgyak erdejébe, hátha akad egy vidám hely, ahol körUlállnak, megnéznek, megértenek, s bocsánat nélkül a sűrű nem bocsájt el. Hátha találsz olyan szemet, bokrot, alkonyt, mely nem szömyűlködik el s a világból nem szapúl ki, mert az ügyetlen kéz, mely ezer pengébe meg, édes a szalmazsák zizegése, a szerelmeseknek a hullócsillag aranysistergésű esése, a vándornak a hóból kinéző kis vackorfa, a szalonkának a puska, * ha töltetlenül dől a bokorba, a nádnak a ruca suhogása, a folyónak az evező csapása, a fazekasnak az agyag puhasága, a virágzó fának a gyomláló lányka, az öreg kondásnak a pipaszár bojtja, az égnek a pirkadat sóhaja, mely az ég lámpásait eloltja. az ő kezéért, mert nyúlni. Megkérek mindenkit és mindent, mondják tovább a riasztó titkot, hajómról, mely tiltott vizekre siklott, — hátha valaki fölment! Milyen gyerekség, másoknak akarok rimánkodnl, esztelen dolgoknak is, víznek, fának, nem, már ki is józanodtam, tudom, hogy éhes aggodalmamnak nem bonthat batyut a bocsánat. Az udvaron vacsorázóknak mondja el az eperfa lombja, a kopár meg virágos domboknak a hulló Nap korongja, a szöcskéknek, a mezei nyulakn?' a pimpó szálló pelyhe, az ezüstpikkelyes pataknak a part mérgeszöld selyme, az ökör-patanyomnak az ivó madár csőre, konyhájában sürgő anyámnak a csibeleves szagos gőze, a leíekvönek, felkelőnek Menthető mivel is volna, hogy én téged szeretni merlek, s ezzel még meg sem elégszem, áldozatot is várok tőled, fegyvereim közé keverlek? Hát szabad-e, hogy szép válladra, — melyre oly sok szép virágszirom, bársony simítás, jó csók hullhat, — egy földrész mázsás baj-tömegét hordó fejemet hűlni ejtsem, mert túz-jelzöim nem kondúlnak? Neked már az is túlnagy robaj. ha két árvácska egymáshoz dől, s én fülszakajtó lódobogást csinálnék neked minden csendből. Tetteim minden okosságtól úgy futnak, csúsznak egymást törve, mint árvíz elől terelt borjak, — s még én akarnék méltó lenni szívedhez s kapni oly erőre, hogy minden hiányt kipótoljak?! Látomásom, az igaz, hogy van, barátaim a meteorok s ha szállók, acélsúly se gátol, de ki szőtt már a kedvesének harisnyát, kendőt látomásból? Mi vagyok már, hogy nem sündörgök szoknyád szélétől száz mérföldre s még bátor vagyok hozzád szólni, dadogó szóval beszédülni a körédhúzott varázskörbe? ValamUcor könyörögtem, hogy szeress, ne hagyj el, édes, most arra kérlek, ne szeress, ne szeress, édes, áldja meg isten a lépésedet, édes, sohase gyere már hozzám, sohase gyere, édes, rám sok tűz és kevés virág vár, édes, másütt a te helyed, öleld a fényeket, édes, a te mátkáid a csillagok legyenek, édes, én, ha felvágom a fejem, csak ostoba hiúság, édes, önző, bolohd, hiú és ködhajtó vagyok én, édes, bennem csak a vadlovak nyerítése valóság, édes, jaj, érezd majd a hajnalban Igazi szívemet, édes, gondolj rám úgy, hogy sohase sebeztelek, édes, s jaj, ne haragudj, hogy annyira szeretlek, édes, bocsáss meg szívemnek, bocsáss meg, bocsáss meg, édes.

Next

/
Thumbnails
Contents