Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-06-10 / 24. szám

4z élet anyja^^ Mi készül Bralislavában „Én öt dicsérem csak, az élet anyját. Kinek nővére Szépség és Szabadság S kinek világa most hajnalodik." A munkáról Irta ezeket a gyö­nyörű sorokat a költő, akit még ma sem ismerü§k és becsülünk eléggé: Juhász Gyula. Mennyire világosak és sokatmondók ezek az egyszerű szavak most, ezek­ben a napokban, amikor a te­remtő munka láza tölti meg a párt XI. kongresszusára készü­lődő országot. „Az élet anyja.“ Valóban, minden eddiginél mélyebben értjük meg most, hogy új éle­tünk, a jobb, a gazdagabb, az emberibb élet — a munkából születik. A munka — biztos iránytű a jövő felé. Olyan tet­tekre, eredményekre serkent, amelyek példa nélkül állnak a történelemben. De nem va­gyunk csodavárók, nem lessük tátott szájjal a sültgalambot. Aki azt hiszi, hogy pártunk jó programja egymagában mindent megold, az a fellegekben jár. Mi a földön járunk. A program megvalósulása, az akarat szi­lárdsága is elsősorban — raj­tunk múlik. Mondjuk ki kere­ken: nagy mértékben a terme­lő, alkotó munkán. Ezért kell tudatosítanunk a dolgozók leg­szélesebb rétegeiben, hogy anyagi és kuituráiis igényeik fokozottabb kielégítésének el­engedhetetlen feltétele a ter­melés szakadatlan emelkedése, ami elsősorban a milliós töme­gek erőfeszítésétől, a munkafe­gyelem megszilárdításától, a nagyobb hatékonyságtól, a mun­ka termelékenységének növelé­sétől függ. Harcokban edzett munkás- osztályunk lelkesedését mutat­ja, hogy tettekkel bizonyítja a szocializmus mielőbbi betetőzé­séért kifejtett igyekezetét. Mert- jegyezzük meg jól - jelen­tős évbe: a párt kongresszusá­nak, a köztársaság 40. évfordu­lója megünneplésének eszten­dejébe léptünk. Ez pedig mind­annyiunkat kötelez. Szerencsére a szocializmus mielőbbi betető­zése elvének jelentőségét és tartalmát egyre többen értik meg és teszik magukévá. Egészséges arányokban to­vább fejleszteni nehéziparunkat, új acéiból egyre több gépet adni a mezőgazdaságnak, köny- nyűiparnak és a kivitel céljaira! Még több segítséget a falunak, virágzó, bőtermésű mezőgazda­ságot! Még több közszükségleti cikket a dolgozó népnek! Mind­ez csak jobb, szervezettebb munkánk eredménye lehet. Az országos vita után ezért kettő­zött erővel folyik a harc. És kik azok, akik most a munka új hőstetteit viszik vég­be? Vajon csupa mindennel el­látott, gondtalan ember? Sokat, rengeteget változott, nagyon javult az életünk az elmúlt ti­zenkét esztendőben, igaz. De sokuknak még komoly gondjaik, problémáik vannak, sokan kö­zülük még zsúfolt lakásokban laknak. Mi lelkesíti hát őket a jobb, az odaadőbb munkára? Az is: ha többet termeinek, többet keresnek. De még vala­mi. „Kinek nővére Szépség és Szabadság“ — mondja a költő. S valóban ezt érzik, tudják a dolgozók is. Az a munka, amit most végeznek — a szépség testvére. Az élet szépsége jár a nyomában: célja nem valami megvalósíthatatlan ábránd, ha­nem elsősorban, igenis az élet- színvonal emelkedése, a jobb, Az „azt mondják..." hírek­nek forrásuk ugyan nincs, de azért terjednek és mindenütt, ahol szájrakaptak, marad egy- egy foszlány abból a ruhából, melybe az egyéni becsület, er­kölcs, vagy tisztesség öltözik. És az emberek gyakran ké­szek hinni a rosszat és moso­lyognak a védelem felett: „Hej, bizony, nem mozog a haraszt, ha nem fúj a szél", mondogat­ják a hitetlenkedöknek. Ezek­ből pedig csak kevesen tudnak érdemlegesen — tegyük fel így — válaszolni: „De bíz’ mozog az szél nélkül is, elég ha házzá támaszkodik egy szamár ... Legérdekesebb a pletykaságon az a tény, hogy többnyire azok ápolgatják, kik a saját rom­lottságukon keresztül ítélkez­nek. Azért, ha fülünkhöz ér egy „azt mondják..hír, próbál­juk csak boncolgatni előbb ter­jesztőjének jellemét. Rá fogunk jönni, hogy olyannal fogtunk kezet és álltunk szóba, kit lel­kűnkben most mélységesen megvetünk. Mert egy igazán müveit, ön­tudatos, becsületes ember, nem beszél soha másokról, még kö­zönyös kapcsolatban sem. So­hasem szórakoztatja társaságát mások bajaival, hanem mindig csak a saját lelke tartalmával és elhárít magától minden „azt mondják..." hírt, még mielőtt a további folytatódna. Csak az üres szív és üres agy kapaszkodik az ilyen hírekbe és csak a megfertőzött tisztátalan lélek kész hasonló szennyet magába fogadni. Kultúremberek között: sem a családban, sem a munkahelyen, sem társaság­ban nem szabadna elhangzani és meghallgatásra találni.-tst­a szebb, a kulturáltabb emberi élet. Az, hogy úgy éljenek, úgy lakjanak, úgy egyenek, úgy öl­tözködjenek, és úgy szórakoz­zanak, ahogy azt munkájuk ré­vén megérdemlik, ahogy az hozzájuk és népi rendszerükhöz méltó. És a szabadságnak is testvére ez a munka. A tizen- kétéves szabadság védelmezője minden idegen próbálkozás, aggresszlv kísérlet ellen. Egy­ben biztos alapja az alkotmány- jogok elmélyítésének. „S kinek világa most hajna­lodik.“ Ez a hajnal 40 eszten­deje derengett fel az Auróra ágyútüzében. Azóta sugarai be­világítják százmilliók iletdt. S ennek a hajnalnak a fénye ma minden eddiginél tisztább, igazabb, melegebb a népi de­mokratikus Csehszlovák Köz­társaság felett. SZILY IMRE Látogatóban a vendéglátóknál 9 A kerületek tanácskoznak • Rengeteg a javaslat • A CS ISZ városi szervezete komoly vizsga előtt • Milyen lesz az agitáclós vasárnap 9 Egyre több barátsági szövetséget kötnek 9 A nemzeti bizottságok segíte­nek 9 A színházakban is ágyakat állítanak lel. A Dunai Találkozó sikere jó­részt a bratislavai vendéglátó fiataloktól és a sportolóktól függ. A bratislavai fiatalok va­lóban mindent elkövetnek, hogy a vendégek jól érezzék magu­kat. A kerületekben az elmúlt hetekben az aktívák összeültek és a fiatalok olyan sok javas­lattal álltak elő, hogy vala­mennyiről lehetetlenség meg­emlékezni. A következő javas­latokat emeljük ki: gyüjtsünk a Dunai Találkozó-alapra, a medi­kusok kertjében szervezzük meg a kulturális központot, vállal­junk védnökséget az egyes ut­cák ’felett és gondoskodjunk a házak, ablakok, erkélyek díszí­téséről. Sok javaslatot tettek a vendégek elhelyezésére és a vá­és a nöbizottság is segít a ven­dégek elhelyezésében. A lakás­adók jelentkezési íveit csak nemrég kapták kézhez és máris sok ívet töltöttek ki. Nap mint nap újabb barátsá­gi szövetségek születnek. A CSISZ I. kerületi vezetősége ba­ráti szövetséget kötött a CSISZ prágai I. kerüieti vezetőségével. A CSISZ bratislavai I. kerületi vezetősége 15 tagú küldöttség útján hívta meg a prágaiakat a Dunai Találkozóra. Bratislava II. kerületi vezetősége a kolini CSISZ-tagokkal vette fel a ba­ráti kapcsolatot. A találkozóra Kolinból 120-an jönnek. Eddig már 17 szlovákiai CSISZ alap­szervezet lépett baráti szövet­ségbe a csehországi CSISZ alapj szervezetekkel. A bratislavai Rempo üzeni CSISZ-tagjai a brnói Rempo üzem dolgozó fiataljait, a Hyd-( rostavban dolgozó fiatalok pe­dig a prágai Hydrostavban dol­gozó CSISZ-tagokat hívták mec( és eddig már 20 rendezőt és négy szervezőt bocsátottak ren­delkezésre. Bratislava V. kerü­lete ötven rendezőt biztosított, ezek 14 napig állandóan a ven­dégek rendelkezésére állnak. Előreláthatólag több, mint 1300 rendezőre lesz szükség. Bratislava utcáin most jelen­tek meg a Dunai Találkozó első plakátjai. A fiatal képzőművé­szek már kidolgozták az utcák, valamint a középületek díszí­tésének tervét. A CSISZ-szervezetek lázasan a Dunai Találkozóra készülnek. Bratislava városára a lázas elő­készület ránvomia a bélvenét. ■ ros szépítésére vonatkozólag is. A CSISZ alapszervezeteinek tagsági gyűlésein is sok kezde­ményezést várhatunk. A bratis­lavai ifjúság mindent elkövet, hogy méltóképpen fogadja ven dégeit. Az előkészületek nehé: feladat elé állítják a vendéglá tókat. Kellemes légkört szeret nének teremteni, érdekes szó rakoztató műsorokkal várják vendégeket. Az Ifjúsági Aikotó verseny legjobb együttesei i fellépnek. A találkozó előtti va sárnapot az agitációnak szén telik. Az előkészületekbe tér mészetesen Bratislava lakossá gát is bevonják és a találkoz sikerének érdekében a lakossá: is készségesen mindent elkövet A bratislavai Borászati Üzer üdülőjét is a fiatalok rendelke zésére bocsátotta, ahol 25 gyér meket helyezhetnek el. Minthogy az üdülő a várostí messze esik, a Nyugat-szlová kiai Sörgyár autóbuszokat bo csát a gyermekek rendelkező sére. A petrzalkai CSISZ tago' 60 és a zabosiak 450 vendé elhelyezését biztosították. A egységes földművesszövetkeze kultúrhelyiségével siet a fiata lok segítségére, ahol 100 ven déget helyezhetnek el. A petr zalkai üzemek 450 vendég elhe lyezéséről gondoskodnak. A II. kerületi nemzeti bízott Ság minden tagja egy-egy ven dég elhelyezéséről goÄdoskodil. Rommy Schneider az osztrák származású film­színésznő a filmgyártás nagy reménysége eddig már több filmben alakí­tott főszerepet. Pletykaság Ki ne ismerné eme társadal­mi életünk és napi szórakozá­sunk fattyúhajtását, melyeknek szülőanyja a hírhordás szenve­délye, törvénytelen apja pedig legtöbbször a szív müveletlen- sége, gyakran könnyelműség és meggondolatlanság; nem egy­szer az értelem korlátoltsága és sokszor a messzeszálló, soha jóvá nem tehető rágalom. Kezdődik azzal, hogy „azt mondják...“ és végződik sok tiszta homlok megbélyegzésé­vel. Külsőleg fegyelmezett, sima ajkú, mosolygó szemű emberek kezdik bontogatni embertársuk becsületét, előszedvén lelkűk szemétládájából a felszedett piszkot. Mikor már kielégült a vágyuk és tovább adták a hírt, ezzel igyekeznek ismét mindent visszarakosgatni: „Én ugyan nem hiszem, de beszélik min­denfelé ...“ r útnak a szemek Függöny mögül nézem az utcát, egy lány megáll a ház előtt, körülnéz, s minthogy senkit sem lát, mint otthon a tükör előtt rakoncátlan harisnyához nyúl, nyálazza a futó szemet; csupa báj, amint keze mozdul finom ívű térde felett. Egyet igazit a szoknyáján, s már ott simul a térd alatt; nem is sejti, hogy harisnyáján még két nagy szemmel több szaladt. ZALA JÓZSEF Nyugaton éjszín fellegek, villám cikkázik, gyűl ki égve, és füst lebeg, korom pereg, kohóknak lángja lobban égre. A töke habzsol, nyál frecseg, a vértől várja menedékét. A hangjuk háborút recseg. Mi megüzenjük itt a békét. Gurul a dollár, rengeteg, és megtellik a sok kaszárnya. Sorakozik az új sereg, ránk hull a Wehrmacht véres árnya. Az ágyúcső felénk mered, tarolni földünk minden ékét. Ök háborút üvöltenek Mi megüzenjük itt a békét. Szavukra gyúlnak fegyverek, halál nő, robban az atomból. Az ég. a föld beleremeg, az elemek haragja tombol. Nem bánják, hullunk, mült a legyek, sem a világnak szörnyű végét. Ok háborúra éhesek. Ml megüzenjük Itt a békét. Ajánlás Népem, ne ülj itt csüggetcg. Készülj, a tett a fegyvered! Ne várd világunk szörnyű végét. Készülj, a tett a fegyvered/ Ml megüzenjük Itt a békét. PÄKOZDY FERENC: Akik a kígyókat imádják Avagy: furcsa gusztus, különös áhitat A kigyóimádók hazája nem fehér folt a térképen! Sőt! Na­gyon is kiszínezett. A kígyó- imádók hazája ugyanis Ameri­ka! Kentucky és Tennessee ég- benyúló hegyei közt, rejtett tisztásokon gyűlnek össee min­den második vasárnapon a kl- gyóimádók. Negyvenkilenc esz­tendeje tart ez így... Akkor, 1909-ben alapította meg ugyan­is Oscar Hutton, egy Angliából bevándorolt telepes, a kígyó- imádók széktáját. — Mi vagyunk a hit legerő­sebb oszlopai - tanítja a ma 64 esztendős Hutton — mi va­gyunk az élő hit, az élő isteni erő... A szent prédikátor, egy őszü­lő hajú férfi, egy a harminc kígyóimádó prédikátor közül, öt kígyóval a nyakában a gyü­lekezet közepén áll és prédikál. Két tekergőző vízisikló és há­rom ásító csörgőkígyó a nyaká­ban. A kígyók időnként feljebb vagy lejjebb csúsznak a prédi­kátor nyakán, feje körül szi­szegnek, nyaka felé Kapnak... A hívők ereiben megfagy a vér, de a prédikátor nyugodt és to­vább prédikál. Aztán lekapja nyakáról a kí­gyókat, kézbe fogja Őket és körbejár a hívők között, akik nagy áhítattal megérintik a szent áilatokat. Majd énekel­nek, táncolnak, s ezzel véget is ér a szertartás. Egy-egy kígyóimádásra 2-3 ezer ember gyűl össze a temp­lommá avatott farmerházban vagy egy titkos tisztáson ... Többször részt vett a titkos szertartásokon a világhírű an­gol filmszlnésznő, Vivien Leigh is, aki még szülőhelyén, Indiá­ban jó barátságot kötött a kí­gyókkal. A neves művésznőnek a viperák a gyengéi, s nem is egy ízben viperával a nyakában A titkos szertartásokon több­ször részt vett a híres angol filmszínésznö, Vivian Leigh is. Titokban vipera a gyengéje ... tündökölt a kigyóimádók „is­tentiszteletén.“ Arról már kevesebbet beszél­nek a kígyóimádók, hogy a pré­dikátorok egy része iszonyatos kígyómarásoktól sebezve szen­vedett ki. A „vértanúságot" szenvedett prédikátorok szomo­rú statisztikája szerint a halá­los marások 12 százaléka vipe­ráktól, több mint 50 százaléka pedig csörgökigyóktói szárma­zik. A többi áldozat szemüveges kígyók, boa constrictorok és egyéb „szent állatok“ martalé­ka lett... Egy azonban bizonyos: a kí- gyóimádásból aligha lesz új vi­lágvallás! CSEHSZLOVÁKIA AZ OLIMPIAI DÖNTŐBEN Az első világháború után va­gyunk. Európa térképét átraj­zolták. Rákerült egy új ország is: Csehszlovákia. A fiatal köz­társaság úgy érezte, ott kell lennie az 1920-as antwerpeni olimpián. S elmentek a labda­rúgók is ... Érdemes pár szó­val elmondani, — hogyan ... Kezdjük azzal, hogy a kikül­déshez szükséges pénz kölcsö­nökből gyűlt össze. Addig nyúj­tózkodj, amíg takaród ér — mondja a közmondás. A mi olimpiai válogatottunk — bi­zony - nem nagyon „nyújtóz­kodhatott“. Antwerpenben egy iskolában lakott, tízen egy szo­bában, Aki mosdani akart, ki­mehetett az udvarra, a kúthoz. Az egy napra kapott 40 belga frankból mindenkinek „önellá­tónak“ kellett lennie, beleértve a kosztot is. Kenyérre, sajtra, halra azért jutott. Noha a legyőzött központi hatalmak országai nem vehet­tek részt az olimpián, 14 or­szág válogatottjának megjele­nése mégis „olimpiai csúcsot“ jelentett. Augusztus 28-án kezdődött a torna, amelynek selejtezőjében így alakultak az eredmények: Spanyolország—Dánia 1:0, Hol­landia—Luxemburg 3:0, Svéd­ország—Görögország 9:0, Olasz­ország—Egyiptom 2:1, Norvé­gia—Anglia 3:1, Csehszlovákia — Jugoszlávia 7:0. Az előző két olimpia finalis- tái tehát már a selejtezőben kikaptak. A csehszlovák váloga­tott bemutatkozása annál job­ban sikerült. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy az első sor­solás szerint nem a jugoszlá- vokkal kellett volna mérkőznie a csehszlovák csapatnak, ha­nem a belgákkal. De Belgium rendezte az olimpiát... — és a belgák nem akartak mindjárt kiesni, ezért tehát még egyszer sorsoltak. A negyeddöntőben így folyta­tódott a küzdelem: Belgium — Spanyolország 3:1, Hollandia — Svédország 5:4, Franciaország — Oiaszország 3:1, Csehszlovákia — Norvégia 4:0. Az angolokat legyőző norvégek ellen Brüsz­szelben játszott a csehszlovák csapat, amely csak két órával a mérkőzés előtt érkezett meg és a pályaudvarról gyalog ment a futballpályára. A mérkőzés után fordult a kocka. A belga taxisok a győztes csapatot vit­ték be a városba, a kiesett nor­végek pedig mehettek gyalog. Hja, valamikor ez másként volt, még az olimpián is... Már csak négy csapat maradt. Ezek az elődöntőben így mér­kőztek egymással: Belgium — Hoilandia 3:0. Csehszlovákia — Franciaország 4:1. Erről az utóbbi mérkőzésről csak annyit, hogy a franciák nagyon örültek ellenfelüknek. Annyira, hogy a mérkőzés előtti estére baráti taiálkozóra hívták meg a cseh­szlovák válogatott csapat tag­jait. Ferner, Hojer, Kád'a, Jan- da és a csapat többi tagja azonban nem adta el erőnlétét a jó francia borért, s csak a 4:l-es győzelem után volt haj­landó baráti eszmecserére a franciákkal. Azután jött a döntő. A har­mincötezer néző belga olimpiai győzelmet akart. Ez érthető, be az angol játékvezető is ... — aki két furcsa 11-est ítélt a csehszlovák csapat ellen. Az egyiket egy müesésért (ezt Klapka kapus tüntetőén nem védte, a belgák üres kapuba rúghatták a labdát), a másikat pedig... Ez így történt: a ro­hamozó belgák leterítették Ko- lenatyt; mindenki megállt, a labda azonban begurult a bün­tető területre, ahol Steiner fel­vette, hogy elvégezhesse a sza­badrúgást. A többit mindenki sejtheti. A játékvezető 11-est ítélt, mert a csehszlovák játé­kos kézzel fogta meg a labdát. A belgák ezt a 11-est is berúg­ták, a csehszlovákok pedig más játékvezetőt kértek. Ezt nem kaphattak, mire levonultak. Kár volt, mert így az ezüstérem is „füstbe ment". A levonulás mi­att a csehszlovák csapatot disz­kvalifikálták. KIROBBANÓ SIKER Az 1924. és 1928. évi olimpiai labdarúgó-tornákon bukkantak fel először - de akkor azután váratlanul kirobbanó sikert aratva — az eddig Európában teljesen ismeretlen dél-ameri­kai labdarúgás képviselői, első­sorban Uruguay és Argentína. A huszas években éppen azok­ban az országokban, ahol leg­népszerűbb volt a labdarúgás, már nem az olimpiai amatőr­szellemben futballoztak. Egyes országokban bevezették a nyílt professzionizmust, s emiatt az olimpiai labdarúgó-tornák szín­vonala és sportértéke jelenté­kenyen csökkent. Az 1928. évi amsterdami olimpiáról már olyan kiváló futball-nemzetek maradtak távol, mint Csehszlo­vákia, Magyarország, Ausztria, Spanyolország.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents