Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1958-05-20 / 21. szám
Az algériai szabadság- harcosok kiképzése titkosan folyik — hiszen Algériát a franciák megszállva tartjuk. 1954. november 1-én, amikor, megkezdték a szabadság, harcot, még csak egész primitív felszereléssel rendelkeztek. Annak idején rendkivüli zsákmányt jelentett számukra még egy vadászpuska is. A sza. badságharcosok ma már korszerűen fel vannak szerelve, sok fegyvert zsákmányoltak és sokat vásároltak különböző országokból. Ma a több mint 100 000 főnyi hadseregük kitűnő hadászati technikával rendelkezik. A há- borű főleg a hegyek között játszódik le. Az algériai harcosok a franciák több mint 700 000 főnyi hadserege ellen harcolnak. Az algériaiak jól tudják, hogy miért harcolnak és ez teszi ókét bátrakká és elszántakká. ★ Képünkön Amor Quamra- mot, az algériai szabadságharcosok egyik parancsnokát látjuk. „A lapok azt írták rólunk, hogy már kimerültünk a harcokban, pedig ez nem igaz — mondotta, csak azt sajnáljuk, hogy még újabb és újabb emberáldozatot kell hoznunk. Szívesebben dolgoznánk hazánk békés építésén, de jelenleg még harcolnunk kell hazánk felszabadításáért." ★ Szent Kristóf, az utazók védoszentje most az Egyesült Államok ^zput- nyikjait is kíséri. A harmadik amerikai törpe- szputnyik startja végre sikerült, de az előre kiszámított pályát mégsem érte el Vajon a szenten múlt-e, vagy a szputnyUc- épitók hiányos matematikai tudásán. Ritkán akad olyan eseménydús hét, mint amilyen az elmúlt volt. Ha visszatekintünk és felsorakoztatjuk az , eseményeket: Algéria, Libanon, a mesterséges bolygó, * Nixon délamerUcai útja, az indonéziai események, Hrus- ; csov üzenete Eisenhower elnöknek — mindez óriási változásokat rejt magában. A Szovjetunió területéről már a harmadik mesterséges bolygót bocsátották ki. Súlya, tekintetbe véve a magasságot, melybe felrepül — egyenesen fantasztikus. Nem kételkedünk benne, hogy az amerikai generálisok újból gyászt öltöttek. Ha a szovjet rakéta ilyen súlyt (1372 kg) IMO kilométer távolságra képes fellőni, akkor nem okozhat problémát az sem, hogy hasonló nehéz vagy még nehezebb terhet az Egyesült Államok területére juttasson. A szovjet tudomány és technika újabb óriási győzelme hatalmas pofont jelent a támadó tervek kovácsoló! számára. Az elmúlt héten Eisenhower elnök sajtókonferenciáján sok igen kellemetlen kérdést kapott. Nixon elnökhelyettes Venezuelában majdnem otthagyta a fogát. Az újságírók azt a kérdést is feltették Eisenhower elnöknek, hogy vajon a délamerikai tüntetéseket csakis a kommunisták befolyásának tudhatják-e be? (Ugyanis ezzel érvelnek a legszívesebben.) Eisenhower elnök bizonyára nehéz szívvel, de kénytelen volt bevallani: „Nehéz volna' azt állítani, hogy a venezuelai tüntetéseket közvetlenül a kommunisták sugalmazták". A szovjet kormány a múlt évben nyilatkozatot adott ki, amelyben elítéli az Egyesült Államok beavatkozását az indonéziai eseményekbe. A szovjet kormány egyelőre még nem von le konkrét következtetéseket az indonéziai eseményekből és az Egyesült Államok imperialist^ törekvéseiről. Csupán annak a reménynek ad kifejezést, hogy az Egyesült Államok hallgat az ész szavára és nem avatkozik be többé Indonézia belügyeibe. Ennek a csendes figyelmeztetésnek is megvan a maga jelentősége. A szovjet kormány kifejezésre juttatta: hogy ha az eseményekből eddig még nem is vont le konkrét következtetéseket, mégsem hajlandó tétlenül nézni, hogy az imperialisták a sz.abad Indonézia létezését veszélyeztessék. A legnagyobb figyelem azonban azokra az eseményekre összpontosul, amelyek hosszú időre döntő befolyással lehetnek az illető országok belpolitikai fejlődésére. Ilyen esemény a fasiszta puccs Algériában és a fegyveres harcok Libanonban. ■ Harc a szabad Libanonért Közép-Keleten további dráma játszódik le. Ezen a területen az imperializmus és a haladó nacionalizmus csaknem félévenként összeméri erejét. Egy évvel ezelőtt arról tárgyaltak, vajon Jordánia kiszabadul-e az imperializmus béklyói alól. Néhány hónappal ezelőtt az imperializmus Sziriára is rá akarta tenni a kezét. Ma vér folyik Libanonban. A kezdet szokatlan volt. A reakciós erők Libanonban arra merészkedtek, hogy eltávolítsák Na.ssib el Matni kiváló haladó szellemű (arab értelemben antimilitarista) újságírót. Egy géppuska tizenegy golyója kioltotta életét. A pohár ezek után valóban színig megtelt. A nép haragja egyre erősebben tombolt. Barikádokat építettek és egyre több áldozat esett. A széles néprétegek követelik Samun, az Amerika barát-elnök lemondását. Az amerikaiak pedig sietnek a fegyverszállítással. A hatodik amerikai flottilla irányt változtat; a libanoni partok felé tart. Ilyen volt a múlt héten a helyzet Libanonban, ebben a szabadságáért küzdő országban. A FASIZMUS VESZÉLYE franciaorszAgban Még 1936-ban történt. Spa- nyolországbaa a választások során a baloldali pártok győztek, s a láthatáron felbukkant a népi arcvonal megalakulásának lehetősége, amely egyesítette volna a kommunistáktól kezdve az anarchistákat, valamint a szocialistákat és az úgynevezett közép egyes pártjait is. Időközben Spanyol Marokkóban — Afrika területén fasiszta puccsra került sor.. Franco tábornok, a körzet katonai parancsnoka kijelentette, hogy átveszi a hatalmat és megtagadta a madridi kormány iránti engedelmességet. Franco magában Spanyolországban is támogatásra talált és megszervezte a „közüdv bizottságát“. Ekkor kezdődött a spanyol polgárháború. A későbbi következmények — a fasiszta Spanyolország — már ismeretesek előttünk. Nem akarunk összehasonlításokat tenni. A történelem ugyanis nem ismétlődik, legalábbis nem teljesen. Akaratlanul mégis összehasonlítunk. Annak idején az afrikai Marokkó, ma pedig az afrikai Algéria. Annak idején a „közüdv bizottság“ és ma ugyancsak a „közüdv bizottság“. Csak a nevek mások. Annak idején Franco, ma Mossu, Sálán, de Gaulle. Amikor a fasiszta puccs közvetlen okait tanulmányozzuk, ezekre a következtetésekre jutunk; egyre jobban látható, hogy Franciaország nem tudja leverni az algériai felszabadító harcot. A francia burzsoá körök, amelyek a kormány alakításánál váltakoznak, csak hangoskodnak, de képtelenek megoldani a rájuk háruló feladatokat. A külpolitikai események is azt bizonyítják, hogy az események alakulása nem azoknak kedvez, akik erőszakkal akarják letiporni Algériát. Az elmúlt hónapban Tangerben összeültek Marokkó, Tunisz és az algériai ellenállás képviselői. Marokkó és Tunisz képviselői kijelentették, hogy az algériai nép harcát támogatni fogják. Amerikában is, amely e^dig támogatta Fran- niaországot, olyan hangok szólaltak meg, amelyek az afrikai francia uralom számára nagy veszélyt jelentenek. Ezek után Algériában a leg- reakciósabb erők puccshoz folyamodtak. Magukhoz ragadták a hatalmat és fasiszta puccsot szítanak magában Franciaországban is. Nagy-Britanniában május 1. munkanap. Londonban a St Pankrac nevű városnegyedben a Labour-párti városatyák vörös zászlókkal díszítették fel .a városházát. A brit fasiszták, akik at Oswald Mosley szervezte hírhedt „uniomisztikus mozgalomban' tömörültek, ezt a körülményt ürügyül használták fel arra, hogj felbujtó g.yúlést rendezzenek a városháza épülete előtt. Lawrence polgármester igyekezett a tiltakozó fasiszták lelkére beszélni, de azok pisszegni kezdtek és öklükkel nekimenteV a polgármesternek. A rendőrség kénytelen volt közbelépni és szétkergette a tömeget. A rendőrség letartóztatta Lawrence polgármestert is. ★ ★ ★ Amint az események mutatják, ezek a fasiszta erők nem elég erősek ahhoz, hogy bármely módon ugyanolyan eseményeket idézzenek elő, mint amilyenek annak idején Spanyolországban bekövetkeztek. Most azonban más veszélyről van szó. Mégpedig arról, hogyha a párizsi kormány beadja a derekát és teljesíti a fasiszta körök egyes követeléseit, akkor lassankén olyan utat készít elő, amely bizonyos idő múlva a szélső jobl hatalma felé vezethet. A franci: munkásosztály nagyon nehé. feladat előtt áll. Meg kell védelmeznie azt a demokratikus sza hadságát, amelyet jelenleg élvez Ha ebből egy arasznyit is enged akkor annak beláthatatlan kö vetkezményei lennének. Nümbergben az esküdtbl- róság felmentette Simon SS- generálist és több SS-tisztet, akik 1945. ápriljs 7-én Brett- heim falucskában kivégeztek négy férfit. Az áldozatokat azért gyilkolták le, mert nem hittek a „végleges győzelemben", nem akartak ellenállást kifejteni és a falujukat a teljes pusztulástól meg akarták menteni. A bonni szövetségi parlamentben hosszas vita után kétszer leszavazták, de harmadszor mégis a szövetségi parlament elnökévé választották Viktor Emánuel Preuskertet. Preuskert valamikor SS-parancsnok és a drezdai bank arizációs szakembere volt, ma a Német Párt képviselője a szövetségi parlamentben. Az alsó-szász országos parlamentben Heinrich Kopf szociáldemokrata belügyminiszter a kérdések nyomása alatt kénytelen volt bevallani, hogy az alsó-szász alkot- mányvédö intézetben, melynek az a feladata, hogy Nyu- gat-Németország demokráciája felett őrködjön, két SS Sturmbahnführer és a biztonsági szolgálat emberei ma vezető állást töltenek be. Hamburgban letartóztatták Rudi Fey-t, Németország Kommunista Pártjának tagját, de egyidejűleg letartóztatták tizenhatéves fiát is, mert azt az elvet követik, hogy a családtagokat is őrizetbe kell venni. A düsseldorfi bíróság bejelentette, hogy május 8-án, a fasizmustól való felszabadulás napján a Német Demokratikus Köztársaság tizennyolc polgára ellen indított per-sorozatot az Otto Bierfreund elleni perrel kezdik meg. Míg az egyik oldalon leA bonni állam és SS-szolgái A NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÄRSASÄGBAN EGY NAP ALATT EZ TÖRTÉNT: tartóztatják Rudi Fey-t, mert azt a pártot követte, amely a fasizmus és a háború ellen küzdött, és elítélik Otto Bierfreundot és társait, mert közeledést igyekeztek elérni a két német állam munkásai között, minthogy ez biztosítja a legjobban a békét és a fasizmus elleni harcot, addig a másik oldalon a legnagyobb fasiszták kerülnek a bonni állam élére, a „demokráciát“ csupa gyilkos és gonosztevő „képviseli“ és „védelmezi". A legnagyobb háborús bűnösöket a , bíróságok felmentik és az atomfegyverkezés keretén belül újból ráuszítják őket az emberiségre. Ezek az emberi szörnyek ismét uralomra kerülnek és aki ezekbe a viszonyokba nem törődik bele, azt egész egyszerűen lecsukják. Erre gondolunk, amikor a bonni államról azt állítjuk, hogy az egy militarista-klerikális diktatúra. ★ Az emberben felforr a vér, amikor azt olvassa, hogyan zajlott le a Simon-per tárgyalása. Simon ezredes és néhány SS-tiszt „néhány perccel a háború befejezése előtt“ felakasztott három polgárt és a Volkssturm egy tagját is meggyilkolta. Az áldozatok bűne az volt, hogy leszerelték a fanatizált fasiszta fiatalokat, mert nem akartak harcolni és nem engedték, hogy falujuk elpusztuljon. A fasiszta német fiatalok ugyanis körömszakadtáig védelmezni akarták a falut. A SS-tisztek a legszörnyűbb módon végeztek velük. Természetesen a védelem se késlekedett. A tárgyaláson megjelent egy tábornagy, akit 1945-ben még mint háborús bűnöst Ítélték halálra, de ma már a Stahlhelm elnöke. A volt tábornagy kijelentette, hogy a vádiratot „értelmetlennek" tartja. (Még csak nem is figyelmeztették ezért a tiszteletlen kijelentésért.) — A parancs parancs —: folytatta a tábornagy védőbeszédét, — Simon ezredes mindig „rendes fiú" volt. Ezután Knobelsdorf generális, Simon ezredes egykori felettese következett, aki egy halálfejes SS-hadosztály parancsnoka /volt. (A koncentrációs táborokban a halálfejesek basáskodtak.) A volt felettes Így nyilatkozott a vádlottról: — Ahol Simon ezredes megjelent, ott nem volt semmi baj. Azután egy bizonyos dr. Kari Seitkertet hallgattak ki, mint tanút. Annak idején a rögtönítélö tanács tagja volt, ma viszont a müncheni államügyészség vezetője. A tárgyaláson megjelent továbbá egy Kurt von Einem nevű ember is. 0 is együtt szolgált Simon ezredessel és ragyogó színekben festette le egykori parancsnokát. Kurt von Einem a Bundeswehr ezredesi uniformisában jelent meg. Nemrég még a bonni hadügyminisztérium személyzeti osztályán működött. A régi gárda felvonulása után a bíróság kihirdette az ítéletet: ..A vád alá hehhtzett négy SS-tiszt ellen nem lehet „nyomós“ bizonyítékot felhozni, a meggyilkoltak az akkori törvények értelmében bűnösek voltak. A bíróságnak nem állnak rendelkezésére olyan bizonyítékok, melyek alapján a vádlottakat törvénybe ütköző cselekmények elkövetése végett elítélhetné. Ez a földi bíróság nem ítélkezhet felettük. Ha a vádlottak mégis bűnösek lennének, akkor a Gondviselés ítélöszéke előtt kell majd felelniük.“ így hangzott az ítélet. A bűnösöket tehát a jóisten büntesse meg, s ezzel aztán megnyugodnak a jó keresztény kedélyek is. Valahogy azonban megfeledkeznek arról, hogy a bibliai Isten nem büntette meg a többi náci bűnöst sem, akik pedig a koncentrációs táborokban sok ezer hívő keresztényt is meggyilkoltak. Ellenkezőleg, gyakran látjuk, hogy a háborús gonosztevők ma Nyugat-Németországban magasabb állásokat töltenek be, mint amilyen állásba azok voltak, akiket meggyilkoltak. Ez az ítélet a Nümbergben tizenkét évvel ezelőtt elítélt náci bűnösöket most rehabilitálja. A bonni uralkodó körök és szolgálóik nagyon jól tudják, hogy mit tesznek és miért éppen most. Az atomfegyverek elleni mozgalom annyira erős, hogy zsákutcába kergeti az atomhősöket és azok most a régi bevált módszereket veszik elő. A nürnbergi felmentő ítéletnek így kellene hangzania: Ti szociáldemokraták, szakszervezeti dolgozók, szabad demokraták, tudósok, fiatal emberek, akik ma parlamenten kívüli akciókat visztek véghez, gondoljatok csak arra, hogy mi következett be a „fegyveres erők felbomlása után". Megint „rendkívüli" időket élünk. A látszólagos demokratikus bánásmódnak vége — mihelyt a militaristák veszélyeztetve érzik terveiket. Ezért aztán egymásután lekerül az álarc róluk. Lem- mer úr, aki állandóan az emberiességről szónokol, csodálkozik, hogy nem hiszünk neki, de mi megmagyarázzuk, hogy miért nem hihetünk. A Simon-eset újból alkalmat nyújtott, hogy megvilágítsuk a náci-hősök világát. Lemmer kiadó nyugat-berlini Kurier-jében olvassuk, hogy a közönség milyen kitörő örömmel fogadta az ítéletet, amely nem lehetett más, mert: „A német törvényhozás, mind a polgári, mind a katonai, annakidején nem töltött be valami dicséretreméltó szerepet, és ezért ma mint államhatalmi intézmény erkölcsi szempontból elfogulatlanul nem Ítélkezhet kortársak felett.“ Szóval, kibújt a szög a zsákból. Kéz kezet mos. Lemmer „goebbelsi kiadó“, az „újságíró“ nem tiltakozik Preuskert SS-parancsnok ellen és egy csöppet se bántja, hogy ma ó a parlament elnöke. Schröder volt SS-parancsnok is azért helyez! el embereit a hivatalokban, ezért olyan egységesen kommunista ellenesek és ezért óhajtják az atomfegyvereket. A legnagyobb ellenségük mindig az, akik ellenük foglal állást.
