Új Ifjúság, 1958. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

1958-05-06 / 19. szám

Kiss elvtársnak sok öröme telik a munkában. 11 ideg áprilisi szél íúj, sötét ■n. felhők borítják az égbol­tot. A százdiak azonban nem sokat törődnek az időjárással. Elhatározták, mindent elkövet­nek, csakhogy behozzák á mu­lasztásukat. A fiatalok mezei munkacsapa­ta a falu közelében dolgozik. Tíz leány és két fiú. A meleg­Kertészek ágyakban már kibújt a káposzta, a kalarábé és a palántákat már kiültették — mondja Kiss elv­társnő, a CSISZ falusi szerveze­tének titkára. Mi lesz azonban, ha fagyok köszöntenek be? A százdi szövetkezeti tagok tavaly nem érték el a tervezett zöldségtermést, ezért ezt a munkaszakaszt Kiss elvtárs gya­korlott kertész vezetése mellett a fiatalokra bízták. A CSISZ- tagokra vár az a feladat, hogy a szövetkezetét 120 000 koroná­val gazdagítsák. Hadd mutassuk be közelebbről a munkacsapat vezetőjét. Kiss elvtárs nemcsak jő szövetkezeti tag, hanem jó CSISZ-tag is. 1950 óta CSISZ- funkcionárius és egyszersmind szövetkezeti tag. A szövetkezet küldte ki kertésziskolába. Na­gyon megszerette a mezőgazda­sági munkát és katonai szolgá­lata után örömmel tért vissza a szövetkezeti földekre. Kitartó, gondos munkájáért nagyon meg­becsülik és ezért beválasztották az Ipolysági járási vezetőségbe, sőt a kerületi vezetőségbe is. ke a sikereire. Kiss elvtárs kép­viseli majd az Ipolysági járást a CSISZ szlovákiai kongresszu­sán is. Milyenek a többi CSISZ-tagok? A százdi szervezet mindig a legjobbakhoz tartozott, a CSISZ- tagok lendítették fel a szövet­kezetét. A fiatalok nemcsak a növénytermelésben dolgoznak. Elhatározták, hogy a rétek és legelők gondozásában is segíte­nek és mindenütt ott teremnek, ahol arra szükség lesz. Az utób­bi időben kissé elhanyagolták a kultúrmunkát. Még nem is olyan régen sikerrel lépett fel táncegyüttesük, de az idén még az ifjúsági alkotőverseny járási fordulójába sem nevezték be őket. Ug,yan miért? A százdiak azt mondják, azért, mert a lá­nyok büszkék lettek. A jövőben azonban helyrehozzák a mulasz­tást és még fokozottabb tevé­kenységet fejtenek ki ezen a téren is.-csík­Kiss elvtárs lelkiismeretes, jó funkcionárius, pontosan teljesíti kötelességét. Nem szeret dicse­kedni, de amellett nagyon büsz­A százdi fiatalok Kiss elvtárs vezetése mellett, munka közben. Fiunci meseorszáQbiiii Senki sp gondolja, hogy a gyár­ban készült ez a kép. A pionírok félpmegmunkálö köre .Hunyady Lajos útmutótásával működik. C zeretem^^ embereket, inég . jelleiiségeirn isem mónd- fíá'tják rólam, hogy nem vagyok veridégsze'ré’tő, de azfe'hét, amíg nálam lákőtt Franci, nagyön is próbára tette türelmemet. Fran­cit amikor még mint serdülő diákók együtt dézsmáltuk a ko- libai svábok cseresznyefáit ■— a szebb hangzású Ferkő néven szólitottá inindenki. Azóta lett csak ilyen „francis“- a neve, amióta! Bécsbe került, s ott va­lami vállalkozása folytán felvitte isten a dolgát. Szörnyű „nyuga­tiassá" változott, mióta nem láttam, s olyan modort vett fel, hogy most, amikor Bratislavába látogatott s nálam szállt meg, bizony attól kellett félnem, töb­bét ront ez a hét barátságun­kon, mint az egymástól távol­töltött másfél évtized. Még csönadrágját, gyűrűkkel ékesí­tett ujjait kibírtam volna vala­hogyan, de az a folytonos leki­csinylés, ahogy az itteni életní­vóról beszélt, még egy bárány türelmét is próbára tette volna. Mutogathattam én gyönyörű építkezéseinket, jó ruházatú járókelőinket, ő csak a maga nótáját fújta, s néha-néha any- nyira felhúzott már, hogy leg­szívesebben egy hatalmas pofont kentem volna le neki. Utálatos fickó lett no, — amíg meg nem térítette egy véletlen. Valamelyik nap történt, hogy egyéb program híján egy kis levegőzést indítványozott ven­dégem. — Menjünk ki a Vörös- keresztre, — ajánlottam némi gondolkodás után. Arra csupa kertes villa van, a levegő kitű­nő, s ha eltalálna kapni egy eső, akkor is van hová beállani. Fél óra múlva kint is voltunk már a 13-as troli végállomásánál. Nagyszerű hangulatban indul­tunk neki az egyik cseresznye­virágos, keskeny utcácskának. A nap szinte két marokkal szórta le ránk aranysugarait, a madarak egész koncertet ren­deztek tiszteletünkre, s még há akartunk volna se foghattunk volna ki kellemesebb délutánt. Alig sétáltunk azonban pár száz métert, amikor egy széles tér­ségre lyukadtunk ki, melynek velünk szemben levő oldalát egy magas domb zárta el. Mehettünk volna jobbra, vagy balra is ugyan, azonban szemben velünk a domb tetején egy csodálatosan szép épület mosolygott csaloga- tóan felénk. Mintha a római Capitolium lett volna, úgy né­zett ki ez a fehéren csillogó oszlopos épület, — mi a kutya­füle lehet vajon, soliasem lát­tam ezt ezelőtt! Valami múzeum féle lehet, magyaráztam bizonytalanul ba­rátom kérdezösködésére, — van időnk, nézzük meg mi az. Amikor a domboldalba vájt szerpentin ösvényen és az épü­let előtti széies lépcsőkön vég­re feljutottunk, s átléptük a földig érő üvegajtókat, sze- münk-szánk elállt a csodálko­zástól. Gyönyörű, márványpad- lós, örökzöld növényekkel díszí­tett hatalmas hallba jutottunk ugyanis, s mintha csak törpeor­szágba kerültünk volna, csupa kisgyermek nyüzsgött-mozgott abban. Csak nagynehezen tud­tunk egyetlen felnőttre akadni, — Horváth Imrének hívták, — aki amikor megtudta, hogy bará­tom külföldi, maga vezetett végig ebben a mesebirodalomban. Nem, nem túlzók azzal, hogy meseor­szágnak nevezem ezt a furcsa épületet és a hozzája tartozó 7 hektárnyi erdőt és kertet, mert hát nem tündérország-e az, melynek nagyon boldog népe csupa gyermek? Először is az emeletre veze­tett fel kísérőnk, ahol egy tágas terem-félébe jutottunk. E te­remben lócákon, székeken ülve, no meg a szőnyegen kuporogva kisfiúk, kislányok játszadoztak száz csodás játékkal. A játszóteremből egy óriási kör-erkélyre kerültünk, innen egy nagy-nagy szinházfélébe láttunk le. Itt is apró emberkék terpeszkedtek a kényelmes szé­kekben, s hangos derültséggel figyelték a színpad báb-nyuszi­jainak kacagtató mókázásait. A földszinten még különösebb dolgokat láthattunk. Az egyik terem, — mintha csak valami gyárban lettünk volna — csupa igazi gépekkel volt berendezve. Valódi eszter­gapadjaival, fúrógépjeivel töké­letes fémmegmunkáló-műhely volt bizony ez a terem. Mint ahogyan a másik szoba fameg- munkáló-műhelynek, a harma­dik terem pedig laboratórium­nak volt berendezve. S íme, mindegyik^^sztergapad, minde- g^^]^z'^gfűrész és minden egyes lörhbik^in'ellett fiúcskák és leánykák ültek. Az egyik gyermek apró traktort, a másik miniatűr fa-istállót fabrikált, a laboratóriumban pedig ko­molykodó arccal valami föld- elemzés-félét végeztek a csöpp­nyi tudósok. S láttunk e meseország kert­jében vidáman kertészkedő, er­dejében és gyümölcsösében gallyakat nyeső gyermekeket is. .'Xz egyik völgyben pedig egy mintaszerű farm képesztett el bennünket, ahol a fürgén sze- melgető csibékkel, pulykákkal és a nevetségesen totyogó japán kacsákkal szintén gyermekek foglalatoskodtak. Káprázat veit hát e csodála­tos világ, vagy talán álmodtuk? Nem, nem volt káprázat, hi­szen később egy iroda-félébe is elvezetett Horváth barátunk, ahol megismerkedtünk végre e meseország „tündérkirályá­val“. Korviny András néven mu­tatkozott be az a nagyon is húsból és vérből való, jóságos arcú férfi, ö vezette ezt a ked­ves gyermekparadicsomot, s ö mondta el a következőket: 1956 januárjától működik Bra- tislavának ez a legújabb gyer­mekintézménye, a Klement Gottwald Pionírpalota Micsurin- állomása. Minden kis iskolás, minden jó pionír eljárhat ide. Játszhatnak, filmekben, színda­rabokban gyönyörködhetnek, s a különböző szakkörök révén ker­tészkedésben, gyümölcsterme­lésben, a zootechnikat tudomá­nyokban, s a mezőgazdasági gépek és felszerelések „gyártá­sában" is szép járatosságra te­hetnek szert. Nyaranként pedig saját erdejükben kéthetes vidám táborozáson vehetnek részt. S hogy sokba kerüI-e mindez a sok gyönyörűség, s hogy be­juthatnak-e ide szegény szülök gyermekei is? Ugyan kérem, — mosolygott Korviny András, — nálunk nincs szegény és gazdag, nincs protekció! Mindent álla­munk fizet, s öt-hatszáz gyér- rríéklátogatónk nagy része mun­kások gyermeke! * * * Hazafelé menet szótlanul ül­tünk ä troli puha bőrülésén. Nem beszélt Frici sem, nem íe- széltem éri sem. Csupán, amikor a május elsejére készülőJSztá- lin-téri tribün suhant el k^sink ablaka előtt, kérdezte meg Frici kissé szégyenlősen, kissé reked­ten: — A minap említetted, hogy vállalatod dolgozóival együtt te is kivonulsz május elsején. Izé... nem mehetnék én is veletek? Hát igen, a nagy felvonuláson „jómódú" bécsi barátom intege­tett leglelkesebben a diszemel- vény felé ... NEUMANN JÄNOS s IMI IL % p L Április 20-án, vasárnap, Szepsiben nemzeti műszakot tartottak. Dévényújfalim a C.SISZ tagjai együtt a határ- ^ őrség katonáival április 20-án megtisztítottak egy hektár földet az EFSZ számára.------------------------------------ —^^ MIM VÁLV@Q Néhány nappal ezelőtt Plavecky Stvrtokban, a könnyű- építészeti anyagok üzemében, amely egyedülálló a maga nemében, új anyagok termelésével kísérleteztek. Az új anyag tufából, tufitokból, hamuból és olyan nyersanyagokból készül, amelyekkel Szlovákia nagy mennyiségben-rendelke­zik. Az üzefh évente 50 000 köbméter építkezési anyagot ter­mel és'ezenkívül állandóan újabb-és újabb-termelési folya­matokkal kísérletezik. Keverőgépbe helyezik az új építkezési anyaghoz szükséges alapanyagokat. A kész habbetonból készült téglányokat elraktározzák. Az űj építkezési anyag kitűnő tulajdonságokkal rendelkezik. Szovjetunió. Az ukrán kolho­zokban tavaly több, mint 160 000 új házat építettek, kétszer any- nyit, mint 1956-ban. Franciaország. A második vi­lágháború alatt nehezen jutot­tak rizshez és ezért hozzáfogtak a rizstermeléshez. A mai ter­méshozam körülbelül 90 000 tonnát tesz ki és 759'o-ban fede­zi a hazai szükségletet. Bulgária. Az utóbbi években nagyon kiépítették az öntöző- csatcrna-hálózatot és a talajja­vítás terén is szép eredménye­ket értek el. Az öntözött terü­letek terjedelme 110 000 hek­tárra emelkedett, s így kétszer akkora, mint 1952-ben. Eg,yesült Államok. A gazdasá­gi válság jelei a mezőgazdasági gépiparban is mutatkoznak. Az Allis Chalmer Co üzem, amely a legnagyobbak közé tartozik, kénytelen volt sok üzemét leál­lítani, és sok ezer munkását bocsátotta el. Románia. Az 1958-as állami költségvetés 5.3 milliárd leit fordít a mezőgazdaság céljaira (100 lei = 120 Kcs). A mezőgaz­daság 6.000 új traktort, 3500 kombájnt, 3350 kukoricakom­bájnt és sok más mezőgazdasági felszerelést kap. Kína. Az elmúlt nyolc év alatt 50 különböző országba 250.000 tonna teát szállítottak. A termés nagyobb részét a hazai szükség­let fedezésére fordítják. Német Demokratikus Köztár­saság. Az egy személyre eső elélmiszerszükséglet az 1956-os évvel szemben lényegesen emel­kedett. A hús fogyasztása 5%- al, a vajé 7%-al, a zsíré lOO/o-al és a tojásé 11%-al emelkedett. Anglia. A fogyasztók egyre inkább az olcsó margarint vásá­rolják. Az 1934 —38-as években a zsírfogyasztás személyenként 11.2 kg-ot, a margarinfogyasz­tás pedig 3.9 kg-ot tett ki. Ma azonban fordított a helyzet. Személyenként évente átlag 7.6 kg vajat, és 7.1 kg olcsó marga­rint fogyasztanak.

Next

/
Thumbnails
Contents